Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-10 / 2. szám
A szegényebb sorsú osztálytársától meghunyászkodást, alázatosságot követel az ilyen, s elvárja, hogy vele hasonrangú és műveltségű polgártársa az utczán is kalap levéve beszéljen, különösen ha felvitte a dolgát jobb sorsa presbyterségig vagy a törvényhatóságig s ha a segélyét, támogatását igényli az, leereszkedő méltósággal biztosítja jó indulatáról. Az ily egyén, az irányában hidegséget tanúsító, vagy az érintkezéstől tartózkodó műveltebb egyének iránt ellenszenvet táplál szivében, s ott a hol lehet, nem csak kifejezést igyekszik annak adni ; de vagyoni viszonyai által nyert jogait, egyesek, vagy az egész műveltebb osztályra is kiterjedő roszindulatának kielégítést keresendő: a közügyek rovására is kész gyakorolni. Mily szánandó helyzete van a szegényebb sorsú értelmesebb egyénnek, közhivatalnoknak, ha bal sorsa ilyen emberekkel összehozza, vagy ki némi tekintetben szívességét is kénytelen volt igénybe venni. Sokszor felfogás hiányából, de leg többször azért, hogy mutassa polgártársai előtt az ő képzelt főlényét, befolyását vagy azt, hogy ő az urak között is helyt foglalhat: „te“-nek, vagy csak keresztnevén szólitja a kisebb hivatalnokot. Azon körülmény, hogy akadnak magukat a műveltebb osztályhoz méltatlanul számitó olyan egyének, kik érdekeik szolgálatára kizsákmányolják az ilyenek gyarló hiúságát, tűig az illetőknek alig eredményez a bizottsági tagságnál, vagy képviselői, talán tisztviselői jelöltségnél egyebet; nagyban rontja az önérzetes egyének helyzetét, kiket engesztelhetlen gyűlöletének egész erejével képesek lépésről lépésre üldözni. Valóban elszomorító tény, hogy vannak közöttünk oly egyének, kik hivatásuk, társadalmi állásuknál fogva a népnevelésére, a közművelődés fejlesztésére lennének hivatva, s erejöket, idejüket elvonják azon térről hol hasznosak lehetnének, s ott érvényesítik tehetségüket— fejtik ki minden fáradalmat tűrő tevékenységüket, hol egyesek hiúságát hizelkedéseikkel, leereszkedéseikkel legyezgetve, a társadalmi életbe a legveszélyesebb kóranyagot ültetik be : a köznép kebelébe. Mártyri tekinteteiket égre emelve hangzatos szónoklatokban hívják törekvéseik segítségére az eget, a boltozat, tetőzet leomlasztására az épület rombadöntésére emelnek imát a mindenható alkotóhoz, hogy szavuk igaz voltáról meggyőzzék a felséges népet. Nem mu lasztják el a kínálkozó legcsekélyebb alkalmat sem arra, hogy a nép vezetőinek tűnjenek fel, kiérzik a nép hangulatát ellenszenvét, annak irányát s nem hogy helyes útra igyekeznének téríteni a növekvő veszélyes árt; de utat nyitnak annak a legszentebb közügyek rombadöntésére, csakhogy a tömeg élén láttassanak s azt higyjék rólok, hogy az ő befolyásuk rettenetes, még a főispánt is le tudják lo- patni kormányzói székéről, ha úgy akarják Osmerünk egyéneket, kiket az ég pazarul megáldott szellemi kincsekkel s oly állást foglalnak el a társadalomban, hon ynét felvilágosodottságuk sugarai jótékony meleget áraszthatnának a köznép rétegeibe de a sugarak fórralnak, a szenvedélyek árját hevitik égetővé. Izgatják az embert ember ellen, a polgártársat a polgártárs gunyjának, üldözésének dobják ki, nincs oly egyén, ki nemes bátorsággal gátat vetni igyekszik a nemzetre vészt hozó áramlatnak. Nem kell messze mennünk megyénk ben is feltalálhatjuk társadalmi életünknek e szomoritó képét, s látva ezt, ki az ki bízik nemzetünk előhaladásában ?! Hírek. A magyar tudományos akadémiában Gyulai Pál titkár fölolvasta dr. Nagy S á n dórnak Gyöngyösy István műfordításairól irt értekezését. Gyöngyösy műveinek most Bines meg a teljes kiadása, újabban is több dolgozata került napvilágra. Nagy Sándor néhány régi műfordítást talált a nemzeti muzeum irattárában, melyek nyelvezetéből és sajátos kifejezéseiből Ítélve azokat Gyöngyösy műveinek tartja. A kézirat még az alapitó adományából került a múzeumba, de eddig nem méltatták figyelemre. A fordítás — Ovidból — több helyt valóban nagyon szép. Gyulai szerint az értekező nem bizonyította be egészen azt, hogy a műveket csakugyan Gyöngyösy irta volna, de igy is igen érdekes dolgok, mivel a 17-ik századból nagyon kevés műfordítás maradt ránk. Nem hagyhattuk figyelem nél- a „Fővárosi lapoknak" az akadémia üléséről közölt eme rövid ismertetését, — miután az ifjú tudós értekező, kinek művét maga Gyulai Pál érdeme- sité arra, hogy a tudományos akadémiának bemutassa megyénk szülötte, — füzes-gyarmati szegény szülök gyermeke. F.-Gyarmat különben egy másik kitűnő ifjú erőt is adott hazai történet irodalmunknak : Dr. Csánki Dezsőt, ki „Mátyás udvara" czimü önálló kötetben is megjelent müvével feltűnést keltett. Dr. Csánki Dezsőt, mint a hivatalos lapban olvassuk, most nevezte ki a belügyminiszter az országos levéltárhoz fogalmazóra. Jantyik II. máris jó hírnévnek örvendő festő-művész, megyénk fia, ki Munkácsy műtermében is dolgozott — e héten fejezte be Nagy Károly árvaszéki elnök ur arczképét, mely kitünően sikerült s újabb bizonyítékát nyújtja szép reményekre jogosító művészünk haladásának. Halálozások. Városunk ismét egy derék polgárát vesztette el Bekker Antalban, ki f. évi január hó 5-án jobb létre szenderült, temetése f. hó 7-én délután fél 4 órakor ment végbe, a közönség nagyrészvéte mellett. A család által kiadott gyászjelentés a következő: Bekker Róza és férje ifjú Uferbach János, gyermekeik: Etelka férj. Dutkay Istvánná, fia István; Uferbach Géza, Róza, Jolán és Irén ; — Bekker Klára, férj. Bekker Györgyné, gyermekeik Nelli és János ; — BekkerFe- rencz éa neje szül. SzáuthóMari; — Bekker Czeczilia iérje idősb Mogyoróssy Sándor, gyermekeik: József, Gyula, Sándor, Rezső és János — Bekker János és neje KrennMária;mostoha fia: Prág Antal és neje szül Uferbach Anna, és gyermekük Anna; —továbbá az elhunytnak testvérei: Ozv. Sál Vilmosné szül Bekker Katalin; — Bekker Klára férj. Butzke Ferenczné és Békker Mátyás ; — valamint számos rokonok nevében fájdalmas érzéssel tudatják, a kedves apa, nagyapa, szépapa, testvér és szeretett rzfcon: Bekker Antalnak f. bó 5-én es' fél ő órakor élte 65. évében a hallotti szentségek ájtatos (elvétele és hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elbunytát. Az örökéletre szenderült kedves halottnak hamvai f. hó 7-én d. u. fél 4 órakor fognak a helybeli nómetvárosi sir- kertben örök nyugalomra tétetni; lelke üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 8. reggeli órakor fog a helybeli róm kát. nagytemplomban az Égurának bemutattatni. Kelt Gyulán januar 6. 1886. Áldás és béke lengjen hamvain ! ! I — Múlt héten temették el P i k ó András polgárt, ki annak idejében hires kortesvezér volt, de azon oldaláról volt ismeretes, hogy bármelyik fél oldalán korteskedett, rendszerint az a párt bukott. Innen van aztán Gyulán az a közmondás, hogy midőn, valaki tervénél megbukott, csak enyit mondtak reá „na ez is Pikó párti lett." Béke poraira! ! A megyei tiszti kar bálja. Békés vármegye tisztikara elhatározta, hogy a megyei nyugdíj intézet javára a megye ház nagy termében bálát rendez. A legnagyobb örömmel veszünk tudomást erről a hírről, mert Gyula városa már rég nélkülöz egy minden tekintetben kifogástalan elite-bálat, mint a minőnek ez Ígérkezik, a hol úgyszólván a megye összes iutelligentiája rendez összejövetelt. A bálát nagyszabásúnak tervezik s mint halljuk a nagyváradi katonabanda fogja játszani a keringöket és négyeseket, mig a csárdásokat a gyulavárosi két czigánybanda fogja húzni mely ez alkalomra egyesülni tog, a hölgyeknek csinos tánczrenddel kedveskednek az előzékeny bálrendezők. A bál elnöke Jancsovics Pál békósvármegye alispánja, alelnöke pedig Terényi Lajos a gyulai járás szolgabirója leend s már maga az, hogy lady patronessül sikerült ő méltóságát Beliczey Istvannet — megyénk szeretett főispánjának kedves nejét megnyerni, elég biztosíték arra, hogy a bál sikerülni fog. A rendezőség által kiadott megbivó a következő : Békésvármegye tisztikara 1886-ik évi febru- ár hava 1-én a megyei tiszti nyugdíj intézet alap javára Gyulán, a megyeháza dísztermében zártkö rü tánczvigalmat rendez. Jancsovics Pál bal bizottsági elnök. Toronyi Lajos bal bizottsági alel- nök, Márki Lajos, Fábry Sándor, Oláh György, Chriszto Miklós, bál bizottsági tagok. Belépti dij: személyjegy 2 frt. Családjegy 5 frt. Karzati sze- mélyjegy az első sorban 3 frt, a második sorban 2 frt. Jegyek előre válthatók Fereutzy Alajos ur kereskedésében es este a pénztárnál. Kezdete 8 órakor. A kik tévedésből meghívót nem kaptak, forduljanak ezért bármelyik szolgabiróhoz, vagy Fábry Sándor megyei aljegyző úrhoz. A polgári kaszinó, melyben folyvást pezsgő élet uralkodik, három-négy asztalnál is kergetik a pagátot s ugyanannyinál űzik a calabriás, dominó s más nemes játékok szenvedélyét, (minek bővebb megéneklését Karakán barátunkra bízzuk) e hó folyamán fogja megtartani rendes évi közgyűlését, melynek határnapja azonban még kitűzve nincs. A nagymagyarvárosi olvasó-körnek a tagok nagy részvétele mellett megtartott közgyűlésén ejtetett meg a tisztujjitás az 1886-ik évre mikor is elnökül Duttkay Béla, varosunk jonevü ügyvédje, választatott meg. Az újvárosi olvasókör évi rendes köz*lm gyűléséi iolyó hó 10-én tartja meg, mely alkalom-Idi mai a körnek múlt évi számadásai, költségvetése le fognak előterjeszteni. A tisztujitás is ekkor ejte-1 m tik meg. h; A róm. kath. hitközség egyháztanácsa n; f. hó 6tán ülést tartott. Az ülés legérdemesebb!^ tárgyát a tanitók fizetés felemelése iránti kérvé-1 ~ nye képezte, mit az egyháztanács méltányosan úgy oldott meg, hogy azon tanitó kinek évi fize-|el tését, a javadalmazásul adott föld jövedelme, nem |r' egészíti ki 600 írtra, bocsássa vissza a földét az le; egyház rendelkezésére s fizetése készpénzben, ki | fog egészíthetni 600 frtra. |ri Városunkban az ujoncz sorozás már- * czius 1-én veendi kezdetét éspedig 1-én és 2-á.i|n a járásbeliek, 3-án, 4-én, 5-én pedig a városbe-|n liek Boroztatnak. |n I s A Békésmegyei takarékpénztár méltá- L nyolva a rendőrkapitánynak azon helyes intézke-ls dését, hogy a város főbb helyein folytonosan I r rendőr által ügyeltet fel a közbiztonságra: a L rendőrök részére 25 irtot adományozott. I» A halandóság Gyulán az elmúlt évben 30-1 s al haladta túl a múlt évet. összesen az 18S5. év-1| ben 564 egyén halt meg, s fájdalom a halál igen I dúsan aratott a város s közéletünk érteimüségé-1 gének soraiban. Ambrus Lajos, Ormos János, h Farkas Béla, Németh József hunytak el azok kö-1 zül, kik évek hosszú sorait szentelék a közjónak | ‘ s a közügyeknek. | < A gyulai róm. kath. kör közgyűlésiig r elhatározta, Hogy f. hó 31-én könyvtára javára, a ' „Korona“ vendéglő nagytermében tánczeBtélytl rendez, melyre a meghívókat a uapokban már I szétküldik. A jótékony czél reméijük — hogy!' sokakat fog összehozni. A járdák tisztán tartása érdekében a városi kapitány ismételve kiadta a rendeletet, I 1 s azt ki is doboltatta, valóban már ideje volt azl i erélyes fellépésnek, mert már idestova csónakázni | lehetett volna a sárban. Ez alkalommal czélszerü- nek látjuk közölni a kihágásokról ób azok büntr-l téséről szóló szabályrendelet ide vágó 16 ik §-át mely igy hangzik: „Ki a háza előtti járdáról a : havat, a sarat, szemetet el nem hányatja. 2 írttól I 10 Írtig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatlanság . esetén 12 órától egy napig terjedhető elzárással büntetendő,“ Kívánatos, hogy a háztulajdonosok szem előtt tartsák ezen sz >bályrendeletet, s a kapitányság szigorúan lépjen fel az ez ellen vétök- 1 kel szemben. í Uj zongora tanitó. Kertész János szak- i képzett zongora tanitó telepedett le városunkban s a zenének úgy gyakorlati mint elméleti részéből ád oktatást. Eddig ; Székesfehérváron, Hód- mező-vásárhelyen és Miskolczon működött, mint 1 bizonyitványaiból meggyőződtünk teljes jó sikerrel, i A kik tanítását igénybe akarják venni lakásán i értekezhetnek vele, mely a Korona melletti utczá- t ban az Andrássy féle házban van. Ha a közönség igényeinek megfog felelni, szép existentiát ’ biztosíthat magának, miután verseny társa nincsen. c A czirkuszi mutatványok- és műlovag* lásokban gyönyörködő publikumnak kellemes szórakozásra van kilátása. Ugyanis Krembser Sán. dór jóhirü lovardája, mely most Váradon működik, még e hó folyamán Gyulára teszi át főhadiszállását. A működők közzül különösen dicsérik n (a kik látták), Natália és Agues kisasszonyokat, <■ kik a kötélen fogják bemutatni müvészetöket, az r urak közzül Burger, Erueszto, Jozefo és William j n műlovarokat említik feltűnő ügyességükről. Nem L kevesebb hatásra számíthat Mimi ö „nagysága“ a „csoda-elefánt“, kit Don Carlos, ügyes állatszelí- z ditő fog bemutatni. A lovarda a „Korona“ ud- s varán lévő uyári színkörben lesz, melyet ez al- a kalomra ki fog bővíteni és átalakítani, mint .. a hogy az a Conrádi igazgatósága alatt itt lévő czirkusz idejében volt. A csabai kaszinó január hó 6-an tar- ' tóttá meg rendes évi közgyűlését, a tagok nagy - számban voltak jelen. Elnökül Fehér Béla, al- d elnökül Kubek Sándor, s ügyészül Fábry Károly ,i választatott meg, a kilépő választmányi tagok újból megválasztattak. — A közgyűlés elbatároztai T hogy helyiségét az uj, városi bórházba teendi át. Glasncr Lajos, városunkban is ismert mű- t egyetemi hallgató — mint a napilapokból érte- i- sültünk — öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság okáról különböző versiok keringenek. A boldogult atyja építette a bókésmegyei kő-út hálózatot. Orvos választás volt folyó hó 4-óa Gyo- L- máu, s a 7 pályázó közül Dr. Nagy János válasz- p tatott meg községi orvossá. A választás ez alka- lommal nem idézet elő oly nagy izgalmat mint tavaly, midőn a megyén is nagy port vert „egy“ hangú választás történt. Szarvason folyó hó 3-án a nőegylet hang- ri versenyt rendezett a fögymnásium dísztermében, : Nagy hatást keltettek a szereplők s művészetüket i- tapsviharral méltatta a nagyszámú hallgatóság, n ------------ír Jí. hétről. (Az első szám. A kritikusok. A farsang. §j A fiakkerek.) y Világért sem azt az első számot értem, a melyik után ha még kettőt kihúznak ment- „ hetetlenül ternót csinál az ember, hanem csak 0 a „Békés“ első számát (a rósz nyelvek azt k mondják, hogy az nem ér fel egy ámbóval )- sem) tehát megjelent az első szám s nem k okozott semmi nagyobb veszedelmet, csak s mikor a kapun kiléptem, találkoztam egy aprehensiv pillantással (minden félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy nem i- szemüvegen keresztül jött, már t. i. a pillantás) s csakugyan hosszas kémlelödés és vizs- a gálódás után rá jöttem, hogy az aprehensiv • pillantás tulajdonossának mi a baja, — nem l* kevesebb, minthogy (nem tudom tévedésböl-e e> vagy roszakaratból) bele került a múlt 1 számba. Hisz ha csak ez a baj kedves barátom 1 “ég segíthetek ; rögtön rohanok ki a nyomiába s a megmaradt példányokból kiszedetek (na most meg elárulom, hogy sok példány negmaradt; ezért meg a szerkesztő fog meg- laragudni.) Itt sikerülvén a béke kötés, egész lyugodtan mentem tovább, hogy egy elöfize- Őt sikerült kibékíteni, mikor egyszerre csak - nem tudom az égből pattant-e le, de azt dszem, hogy inkább a pokolból bukkant ki sgy hang — „na ezt már nem hittem, hogy rólam meg sem fog emlékezni a „Békés“ ? na sz szép újság stb. stb. Kérem kérem, tessék megnyugodni alulról kezdtük, a nagyobb emberekre ezután kerül a sor. Erre alharagos ábrázat kiderül s meleg kézszoritással váltunk el, (na most még nagyobb bakot lőttem, erről a barátomról még nehezebb lesz irni valamit, mint visszaszedetni, a mi a másokról íródott.) Kezdtem trémázni, ha ez igy tart, mi lesz ennek a vége I már vissza akartam fordulni, hogy haza menjek, mikor észreveszek egy messziről mosolygó arezot, na végre egy ember, aki meg van elégedve, gondoltam egész lelki nyugodtsággal, s egész örvendve kérdezém biztos tudatában a kedvező válasznak : Hát hogy tetszik a lap? „Ne is beszélj róla kedves öcsém, borzasztó sok benne, a — sajtóhiba.* Le voltam főzve, ez már maliczia, még a sajtó hibákért is aprehendálni, már-már az ajkamon volt a válasz, hogy javitsa ki, ha sokalja, de meggondoltam, hogy jobb lesz elütni a dolgot egy adomával (nem tagadom, hogy mástól hallottam.) „Hja tudja urambátyám, még se volt ebbe akkora sajtóhiba, mint az egyszeri szerkesztő előfizetési felhívásába, a ki fogadott rá, hogy nem lesz benne egy se, nem is volt abba, csak a végin a helyett, hogy „felelős szerkesztő“ találták azt nyomni, hogy „félöles I szerkesztő.“ Nem tudom mi összeköttetése lehetett azzal a bizonyos szerkesztővel, de erre úgy I elpárolgott az én kedves uram bátyám, I mintha csak kámforból lett volna. Találtam aztán olyanra is, a kinek jó Ivóit a leves is a szósz is, még a vastag étel I is, annak meg a pecsenye nem tetszett (t. i. a »drága pecsenye“) azt fogta rá, hogy az már I nem volt friss pecsenye, mert ő azt nem azon I a héten amelyikről én írtam, hanem előbb I tudta. Ezt is sikerült felvilágositani, hogy három I féle hét van, a munkás ember hete tart hét- I főtől hétfőig, az enyém tart csütörtöktől csütörtökig, az övé meg vasárnaptól vasárnapig, |(hogy miért? azt már nem mertem neki megmondani.) De ez még mind nem volt elég, ezután nőttek csak a borzasztóbbnál-borzasztóbb kifogások „mért nincs a lapban vezérczikk?“ „mért van a lapban két vezérczik ?“ mért nincs a lapba több újdonság“? „Miért van a tárczaczikknek elején is vers, hátulján is vers?“ „Mért nem tettek a közepére is egy ver- Iset?“ és az Isten tudná, még mi mindenféle kifogás, a „Theims“ hasábjai kellenének hozzá, hogy mind fel tudjam sorolni, sőt mint hal- I lom, nehány ember annyira méregbe jött, hogy egy „Contra Békés“-t akarnak kiadni. Jól teszik, Isten ments, hogy lebeszéljem őket erről, nekem megvan az a vigasztalásom, hogy ha sikerült már az első számmal nehány em■ bért olyan lázas izgatottságba hozni, hogy „ContraBékést“ adjanak ki, a második számI nak csak fog sikerülni másik nehány embert úgy neki dühíteni, hogy recontrázzanak, s akkor rágyújtok a selmeczi pipára s úgy vá- ílrom, hogy melyikünk lesz az „ultimó.“ Ilyen háborús hangulatot tud csinálni a I „Békés.“ S ebbe a háborús világba kinek jutna I eszébe a farsang, ki gondolna a tánezra, ha ■ I a megyei tisztikar nem járna elöl jó példá- I val, beszélhetnek nekem ezután a politikuí I sok rozzant varmegyéről, mikor az öreg Party , bálát rendez; de szó a mi szó, olyan bál lesz ■ Gyula városában, a milyen még soha, vagy legalább régen nem volt, Károly bácsi már ■ festeti magát (gyengébbek kedvéért megje- Igyeztetik, hogy vászonra, eczetbe, olajba), ■ délelőtt 9—i2-ig és délután 3—6-ig bálbizott- Isági ülések tartatnak, katona-banda vasúton I jön, (hogy a közönség honnnn és min jön, azt I még nem hallottam), sőt már a járdákat is • tisztogatják a sártól, hogy a lakk czipő sár- : és vízmentesen kerüljön a fényes parquettre, II a mi nagyon üdvös intézkedés, mert már én gondolkozóba estem, hogy azok a szép piczi lábtulajdonosok, mikép jutnak el a megyeházig, hacsak nem puttonba viszik őket odáig, • mint a hogy ez dívik is némely — a mienknél sárosabb — városban. Ugyan menjen a rósz viczczeivel, hisz van nekünk fiakkerünk 1“ Hja fiakker, az már más, ezt csakugyan elfelejtettem, (pedig a múltkor én is ültem egyben; — úgy esett, hogy mennem kellett valamerre s ajánlották a fiakkert; — mint jámbor természetű ember, készséggel megnyugodtam az indítványba s rendeltem egy fiakkert. Hát egyszer csak hallok az ablakom előtt valami i kopogást s zörgést; na ez lesz bizonyosan a fiakker hirtelen felkászolódom s rohanok ki a kapun s látom, hogy a kapu ©lőtt csak- ; Ugyan áll valami, s azon a valamin ül valaki, . kérdem azután a valakit, hogy mi az, a mi ott a valami előtt van? „Hát vak azúr — hogy nem látja? — lú.“ Eddig sem a kinézéséről, sem a ruházatra ról nem következtettem, de miután megszó- 1 lalt, ama gondolatra jöttem, hogy ez a va- s laki nem más, mint a kocsis, t S miután valamikor logikát is tanultam, szépen levontam a következtetéseket, hogy 1 ha az a valaki kocsis, az a két állat meg ló,.
