Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

9-ik szám

Gyula, 1886. február 28-án

V. évfolyam

r

Szerkesztőség:

1

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre

..........5 írt — kr.

Fé

lévre ..............2 , 50 ,

Év

negyedre....... 1 » 25 »

\ Egyes szám ára 10 kr. y

^___________Á

Tá

rsadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Botloky Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. ' NyilHér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Törvényhatósági és községi

közélet.

Ébredjünk!

ii.

Előbbi fejtegetésemben kimutattam, hogy a kis ember által igényelt hitel közvetítése nem hagyható tovább és kizárólag a vidéki pénzintézetek kezében, mert ezek részvénytársaságok lévén, az egyes részvényesekben rejlő nyerészkedési vágyat a társulásban rejlő erőnél fogva hatványozva juttatják érvényre s oly magas osztalékra dolgoznak és fognak dolgozni ezeréiül is, mely megfosztja a munkát gyümölcsétől és lehetetlenné teszi a közgazdaság egésséges fejlődését. És bár szivesen elismerem, hogy lehetnek a részvényesek közt egyes emberbarátok, kik elgondolkodva a minden munka és risico nélkül kezükhöz jutott osztaléknak az alaptőkével semmi arányban nem álló nagyságán, szívok jobb hajlamait követve például a kamatláb leszállításán gondolkoznak, de és e tekintetben se ők se mi ne ringassuk magunkat illusiókban — e gondolat ily philantropicus okokból soha tetté nem válik, mert útját állja a részvényesek nagy többségének nézetem szerint különben teljesen igazolt önzése és az intézetek közt fenforgó s arra irányzott versengés, hogy hitelük minél magasabbra emelkedjék, a mi egyenes arányban áll az osztalék magasságával,

Mi ezt az állapotot, bármily nehezen sulyosodik is az közgazdasági életünkre, eddig keresztényi türelemmel tűrtük. Úsztunk az árral. Végzetnek tekintettük, hogy ha pénzünk van, azon részvényeket kell vásárolni, vagy ha már azok nem kaphatók, uj részvénytársaságot alapitani, ha pedig nincs csatlakozni a misera plebs contribuens panaszaihoz. Az emberi lelkiismeret, a mint tudjuk hamar megbarátkozik a tényekkel különösen ha azok meg- változtathatlanoknak látszanak. Sőt tovább mentünk, Ápoltuk, fejlesztettük a bajt a helyett, hogy orvosoltuk volna. Habár tudtuk mindnyájan, hogy a tőkékért, melyek felett önkormányzati jogainknál fogva rendelkezünk, az intézetek legfeljebb 50/0-kot adnak és a lakosságon 8°/0-kot vesznek, — azokat mégis náluk helyeztük el. így tett és tesz a megye törvényhatósága, igy a megyebeli községek és egyházak. Nem állván ez idő szerint rendelkezésemre azon adatok, melyek az ez utóbbiak által intézetileg elhelyezett tőkéket összeg szerint feltüntetnék, csupán a megyére szorítkozom. Békésmegye ez idősze- rint, mint intézeti betevő 239254 frt 07 kr- ral szerepel. Ez összegből 11709 frt 10 kr van az illető alap természeténél fogva rövid és bizonytalan időre elhelyezve. 227544 frt 97 kr azonban, miután ez összeg oly alapokból alakult, mely tőkéjében fel nem használható — állandóan takarékpénztárban van. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy csak maga a megye 227544 frt 97 krt, illetve — tekintettel arra, hogy a jelenleg 11709 frt ,10 krt tevő folytonos változásnak alávetett alapok és pedig: a közmunkaalap 6716 frt 32 kr, a katona elszállásolási 1734 frt 10 kr, a betegápolási 793 frt 93 kr, a házi pénztár 2464 frt 75 kr, a pénzkészlet minimumával rendelkeznek a maximum 200000 irtot jóval meghalad s igy az átlag 100000 írtra tehető, — 327544 frtot ad a részvényeseknek kezébe azért, hogy azok minden 100 frton 21/2—3°/o-tólit nyerének. A megye

tehát a részvényesek gazdagításához évenként legalább 9000 írttal járul. És kifizeti ezt a 9000 frtot ? Fizeti a megyei lakosság azon része, mely szegénységénél csekély birtokánál járatlanságánál fogva hitelszükséglete kielégítése tekintetében ezekre az intézetekre van utalva. Megyénk nagybirtokossága és értelmisége, szóval azon része, mely a törvényhatósági közgyűlésben a megye közönségét képviselve a megyei alapok elhelyezéséről önkormány- zatilag gondoskodik — erre a 8% pénzre rendszerint rá nem szorul és igy gondoskodásának gyümölcsét és eredményét nem ismeri és nem élvezi. A nép illetve a vagyon — mert a virilismusnak csak et- hicailag van jogosultsága — azért küld bennünket a megyeház termébe, hogy jó administratióval és egyéb bölcs intézkedésekkel sorsán javítsunk, de semmi esetre sem azért, hogy a tőle sok esetben végre- hajtásilag behajtott tőkék oly elhelyezéséről gondoskodjék, mely ugyan sok fejtörésbe nem kerül és igy nagyon kényelmes, de amely a nép munkája és szorgalmától évenként legkevesebb 9000 frtot von el. A megye tehát a helyett, hogy a közgazdasági helyzetet javítandó jó hitelszervezetről s tehát olcsó hitelről gondoskodnék, — még azon pénzeit is, melyeket az egyeseknél minden közbenjárás kizárásával, az alapok természete által megkövetelt teljes biztonsággal a betéteket ez idő szerint megillető tehát normális kamatláb melett elhelyezhetné s igy legalább egy elenyésző kisebbség prosperálását mozdítaná elő — takarékpénztárban helyezi el. Ezáltal először megrontja azokat, kik pénzét intézeti közvetítés utján 8°/o'ra ki kölcsönzik másodszor elveszti azon gazdasági eredményt, melyet pénzének az egyeseknél 5°/0 tolira való elhelyezése produkálna, harmadszor anyagilag hozzájárul és erkölcsi támogatásban részesit oly institutiót, mely a mint azt első czikkemben kifejtettem a nemzeti, tehát a megyei munka megrövidítéséből él és az egésséges gazdasági fejlődés alapjait támadja meg.

De hát miért is nem adja ki a megye összes alapjait 5% tóüra a lakosságnak, miért nem tesz úgy, mint a mint azt az 1877. évi XX. t.-cz. az árvapénzekre nézve rendeli ? Erre én csakugyan nem tudok plausibilis feleletet képzelni, de nem is látom szükségesnek ezen eljárás indokait kutatni. Mert ha azt nézem, hogy a megyebeli árváknak részint a központosított, részint a községi árvatárakból kikölcsönzött s összesen 1 '/2 millió forintot tevő vagyona, mint tőke, mily csekély a megyebéli hiteligények kielégítésére — és erre enged következtetnem azon körülmény, miszerint csak a megye területén lévő pénzintézetek körülbelől 10,000,000 forintot adnak ki egy évben — akkor okvetlenül felébred bennem annak tudata, miszerint a megyének 327000 forintot tevő disponibis tőkéje csak egy csepp lenne a hitelszükséglet tengerében. Csak egyesek és pedig igen kevesen éreznek az általa nyújtott jótéteményt és már maga azon körülmény, hogy az összeg korlátolt volta miatt annak kikölcsönzése körül kedvezményes lehetne az eljárás, elriaszt e mód alkalmazásától. Valamint azonban a megye czéljaival össze nem egyeztethető az, hogy tőkéjét olyan közvetítők utján juttassa a közönséghez, kik azt 2J/2—3°/0 haszonnal eszközük, úgy nem lehet az sem czélja, hogy azokat ő maga adja ki egyeseknek és pedig azon keveseknek, kik ahhoz hozzájutni skár sziveaség, akár egyéb utón elég élelmesek lesznek. Általánosnak, a megye minden fiára, kiterjedőnek kell lenni a jónak, hogy létele jogosult legyen.

Ha tehát a megye kölcsönöket nyújt, sőt a törvény értelmében nyújtani köteles — akkor nézetem szerint arról is kell gondoskodnia, hogy ezen kölcsönöket minden hitelképes egyén megkaphassa, a mennyiben pedig a létező tőkék korlátolt volta ezt tenni meg nem engedi — fel kell állítani oly szervezetet, mely azokat számtalanszor megsokszorozza. Ez a hitel. Nem az egyéni — hanem az összetett anyagi és erkölcsi értéken nyugvó hitel. Ha a takarékpénztárak vagyis 1000 vagy 2000 darab részvény tulajdonosai 40—50 írtjával s tehát 40—50000 írttal 2 millió forint forgalomban 7 — 800,000 frt hitelt tehát idegen tőkét tudnak saját czéljaikra értékesíteni, — akkor, a midőn a részvényesek az 1875. évi XXXVII. t-cz. 168. §. szerint csakis a részvények névértékéig felelősek, — miért ne tehetne szert hitelre ő is és pedig az ő vagyoni és erkölcsi garantiáihoz képest sokkal nagyobb mérvben?

A hitelnek, a mint azt mindenki tudja garantiára van szüksége. Ez állhat földből és egyéb vagyoni értékből — de áll és pedig sokkal nagyobb mérvben a személyi és erkölcsi képességből. Valamint a földet a jelzálogkölcsönben, úgy becsülik meg az embert, a kereskedelmi értelemben vett társaságot, a személyi hitel tekintetében, de úgy becsülik meg a községet, az államot és egyéb közületet is, mely becsű a minden zálognélküli úgynevezett községi kölcsönben, az állammal szemben pedig a fel nem mondható és soha le nem járó rentében nyer kifejezést.

A megyének is van tehát hitele, de eddig e hitellel nem élt. Ignoti nulla Cupido. Az ember is ős állapotában megelégedett azzal, a mit kezével és fegyverével szerzett, — a civilizált ember, hogy jogosult igényeit kielégíthesse, szellemi tevékenységének teljes kifejtése érdekében hitelre tehát a mások erejére szorul. Lesseqs óriási szelleme nem tudta volna megvalósítani a suezi csatornát, ha az egész világ tőkéje nem állt volna rendelkezésére. Hiába hemzseg a piaczon a disponibilis pénz, hiába köt a kormány oly egyességet a bankkal, mely az eddigi dotatiót 50-ről 75 millióra fogja felemelni, — mi ezt mind nem vesszük észre, hanem engedjük magunkat kizsákmányoltatni az accreditált czégek és takarékpénztárak által.

Módot kell tehát találnunk arra, hogy az elhelyezést kereső olcsó tőke, mely hozzánk a megyéhez, mint erkölcsi testülethez bizalommal viseltetik, hitel utján kezünkbe kerüljön, hogy azt megyénk köz- gazdasági és hitelviszonyainak javítására s tehát nem osztalék osztás czéljából lehetőleg ugyanazon kamatláb mellett minden hitelképes egyénhez eljuttassuk.

Ezt pedig csak, mert hisz forma dat esse rei, egy törvényhatósági hitelintézet felállítása által eszközlhetjük.

Törvényhatósági hitelintézet! Ez tehát az az eszme, melytől gazdasági viszonyaink javulását várhatjuk ? Hiszen ez merénylet a megye múltja és traditiója ellen! Mit szóltok hozzá őseink, kik ott függtök a megyeház nagy termében, nemzetünk szabadságának, az emberi jogok és politikai erkölcsök védőinek tisztes gárdája, hogy utódaitok lelépve az ideák magaslatáról — üzérkedésre, váltó-escomptere és kettős könyvvitelre adják fejőket! Bocsássatok meg dicső elődeink ! A traditió, melyet örökül ránk hagytatok, benne él

lelkünk és szivünkben. De engedjétek meg hogy azt, a mit ti közjogi és politikai harczaitokkal kivívtatok, a nemzeti függetlenséget, a közszabadságot és egyenlőséget, mi a változott ellenséggel szemben máskép védhessük meg. Engedjétek meg, hogy akkor, a midőn a törvénybe iktatott egyenlőséget az uzsorás tőke, a nemzeti függetlenséget a gazdasági-tönk, a közszabadságot az éhezők óriási serege fenyegeti végveszéllyel mi az ékesszólás és kardforgatás művészete helyett olcsó hitellel védelmezzük meg. Engedjétek meg végre, hogy e kor, hogy mi is alkossunk valamit a mi traditiókép gyermeinkre szálljon.

A ti szabad, a mi gazdag Békésme- gyéuk, ez legyen az alap, melyen utódjaink haladjanak.

Tehát békésmegyei törvényhatósági hitelintézet! Ez lesz a czég, mely alatt Békésmegye mint jogi személy magát a

b.-gyulai kir. törvényszék egyéni czég- jegyzékébe bejegyezteti. A czéget jegyezni fogja az intézet igazgatóságának egy vagy két a törvényhatósági közgyűlés által megválasztott tagja, mint czégvezető. — Intézeti székhely: B.-Gyula. Az intézet czélja és iránya: a betétek, a nyílt hitel és a viszleszámitolás utján nyerendő tőkéket oly kamatlábbal kölcsönözni ki, a melynek tiszta hozadéka az intézet fen- tartása körül szükséges kezelési költségeket fedezze, — tehát a nyereség és nyerészkedés teljes kizárása. Üzletkör: betétek elfogadása, kézi és jelzálog kölcsönök adása, váltóleszámítolás.

Az intézet ügyeit vezeti és pedig kizárólag egy e czélból a megyei közgyűlés által megválasztandó 7 tagú igazgatóság, melynek elnöke a vezérigazgató. Az ügyvezetést ellenőrzi egy szintén a közgyűlés által választandó 5 tagból álló felügyelő bizottság, melynek kötelessége leend az ügyek meneteléről tudomást szerezni, az intézet könyveit, iratait és pénztárait minél gyakrabban megvizsgálni. A felügyelő bizottság jogkörét gyakorolhatja azonkívül a megye fő- és alispánja is, kik az ügyvezetésbe bármikor betekinthetnek, sőt az utóbbi ezt tenni havonként egyszer köteles is. Azonkívül fenmarad a kir. kormánynak is azon joga, hogy kiküldendő szakközegével az intézeti ügykezelést bármikor felülvizsgálat tárgyává tegye. A felügyelő bizottság az évi számadásokat és mérleget, nemkülönben az ügyvezetésre vonatkozó bárminemű indítványokat megvizsgálni s arról a megye közgyűlésének jelentést tenni tartozik. A megye közönsége illetve közgyűlése által helybenhagyott számadások és mérleg felülvizsgálat végett a kir. kormányhoz feltörj esztendők. Ha a felügyelő bizottság vagy a megye fő illetve alispánja, vagy a kir. kormány valamelyik tagja az intézeti szabályokba vagy a törvénybe ütköző intézkedéseket, vagy az intézet s tehát a megye érdekeit sértő mulasztásokat és visszaéléseket tapasztal — ebbeli jelentésére illetve utasítására a megye alispánja I megyei közgyűlést azonnal tartozik összehívni. Az intézeti üzletvezetésért első sorban az igazgatóság és felügyelő bizottság, másodsorban a megye alispánja, végre pedig a megye közönsége felelős. — Azonkívül nehogy a megye legtávolabb eső részében lakó hitelre szoruló egyén váltójával vágy kölesönkér- vényével Gyulára legyen kénytelen befáradni, és költekezni, minden járási székhelyen a szolgabiró illetve helyettesének elnöklete alatt egy az illető vidék megyebizottsági tagjaiból és bejegyzett ezé-