Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

törésében, nálok helyrébb legények sem állítottak meg soha; vagy csak vakon ka- ratyol a közleményben közlő és szer­kesztő, hogy minél több betii legyen n türelmes papírra vetve? Elhisszük! De ekkor a közlemény írója és a szerkesztő egyaránt igazolták, az első azt, hogy a toll nem kezébe való, az utóbbi azt, hogy mindenhez érthet, de a lapszerkesz- tésbez csakugyan annyit sem ért, mint hajdú a harangöntéshez. — Egy> magát szépirodalmi lapnak nevezni szerető vala­minek nincs megengedve, hogy társadalmi izgalmak gerjesztő tüze legyen. Ezt tessék megérteni! Mi I jelenségeknek talán nagyobb fontosságot tulajdonítottunk, mint a minőt megérdemelnek. Lehet; de e-jelenségeket kicsinyelni még sem szabad, mert köny- nyen megtörténhetik, hogy „sero medicina paratur. “ Ma még egyszerű rendre utasítás, egy erélyes körömre koppintás megteszi hatását, holnap már a rendőri felügyelet kényszerűsége állhat be. O. Gy. Néhány szó a magyar kir. posta-takarék­pénztárról. Miután szorgalom és munka nem elegendő, hanem főleg takarékosság szükséges arra, hogy tőke gyüjtethessék; a posta-takarékpénztarak kérdésével kiváló nemzetgazdák, főleg Angol­országban, már ez évszázad elején foglal­koztak. Hosszas viták és érett megfontolás után az első posta-takarékpénztári intézmény 1861-ik év folyamán léptetett életbe Angolországban, mely szeptember 16-án kezdte el működését 2535 pos­tahivatal közreműködésével s 1862. év végéig 639,216 betéttel 2.114,669 font sterling folyt be és ugyanazon időben 97,294 felmondással 438,637 font kivétetvén, 1862, deczember 31-én tehát mintegy 15 havi fennálláa után a tőkésített kama­tok beszámításával 1 694,724 font azaz 16.947,240 arany forint gyüjtetelt 178,495 betevő által s az /ntézet szakadatlanul oly gyorsan fejlődött, hogy 1884. deczember végével már több mint 3 millió betevőnek 45 millió sterlinget megközelítő, azaz mintegy 560 millió forint tőkéje volt összegyűjtve. Belgiumban az állam-takarékpénztár eszméje már az 50-es években foglalkoztatá a kormányférfiakat s 1865. évben egy állami taka­rékpénztár állíttatott fel, mely saját fiókjaival bírt s ezenkívül a nemzeti bankkal szoros össze­köttetésben állt, úgy hogy utóbbi ügynökségei közvetítették főleg a forgalmat. De látva azon óriási sikert, melyet az angol posta-takarékpénz- árak elértek, 1870-ben már Belgiumban is meg tettek bizva a postahivatalok a takarékpénztár teendőinek közvetítésével s mig 1869. év végén az állami takarékpénztár összes betétje 24.238,000 frtot tett kt, az a postahivatalok hozzájárulásá val 1875 ben mintegy 64 millióra, 1879-ben pedig 118.489,841 frankra emelkedett, melyből több mint 108 millió frank a postahivataloknál lett befizetve. Olaszországban 1875-ben, Hol­landia és Francziaországban 1881- létesittettek posta-takarékpénztárak. Terényi Lajos emlékezete. Irta: Zsilinszky Mihály. IV. Nem szükség mondanom, hogy az ese­mények láttára Terényi Lajos is reméleni kezdett. Ott hagyta az eke szarvát, midőn i860, év őszén újra megnyílni látszottak a so­rompók a hazafiul tevékenység előtt. A vár­megyék szervezése országszerte megindult, és az újonnan kinevezett, de már az i848-iki di­cső események idején is főispáni hivatalt vi­selt b. Wenkheim Bélát Terényi üdvözölte a reformátusok gyulai templomában. Gyula vá­rosa talán soha sem volt nagyobb lelkese­désnek színhelye, mint mikor i860, év végén b. Wenkheim Béla körül össze sereglett 1 vármegyének szine-java azon termekben, me­lyek i84g. óta nem látták alkotmányos tanács­kozást. Hát mikor decz. n-én a tisztválasztás­ra került a dolog! Szebbnél-szebb beszédek hangzottak el, melyekben a múltak keservei mellett a jelen­nek nehéz küzdelmei s a jövőnek reményei és aggodalmai vegyesen nyertek sokszor erős színezetű kifejezést. Megható jelenet volt együtt látni a megye azon fiait, akik a hazá­ért küzdöttek, börtönt szenvedtek, és látni a választó közönség azon őszinte ragaszkodását és lelkesedését, melylyel azokat mintegy ju­talmul a megye tiszti állásaira helyezte. Terényit a mostani kultus-miniszterrel, Trefort Ágostonnal együtt az alispáni székbe Ausztriában 1883.. január 12-én kezdte el a posta-takarékpénztári hivatal műkö­dését 8 daczára a kezdet nehézségeinek, már ugyanazon év végén 353,053 betevő 5,230,858 írt tökét gyűjtött, mely eredmény a betevők számát tekintve, valamennyi más államét felülmúlja, a tökét illetőleg pedig Angol- és Francziaország után sorakozik. Azon fényes siker folytán, melyet a posta­takarékpénztárak mindenütt elértek, ezek nem­csak Európában lettek egymásután behozva, ha­nem ma már Uj Deli-Wales, Canada, Victoria, Kelet-India, Japán s Algierban is áldásdúsan működnek. Bár mindenütt a posta takarékpénztárak lé­tesítését hosszas viták előzték meg i azok czél- szerüségére nézve számos ellenvetés hozatott fel, úgy, hogy ez irányban egész irodalom fejlődött ki, azok üdvös működése az ellenzéket lassan teljesen eloémitja, sót részben az intézmény buzgó pártolóivá alakítja át. Jellemző e tekintetben a hires franczia nemzetgazda Prévost Ágostonnak, a legrégibb franczia takarékpénztár főügynökének 1865 ben tett jelentése az angol posta-takarékpénztári in tézmény felöl tett tanulmányairól, melyben beis­meri, bogy bár határozott ellenzője volt az állami takarékpénztári intézménynek, de a té­nyek meggyőzték őt s hogy bár könnyen ért­hető okokból nehezére esik, de kénytelen beval­lani, hogy a posta-takarékpénztári rendszer esz­méje nagyszerű s hogy annak kivitele már csak kevés kívánni valót hagy hátra. „Mert“ —úgy­mond továbbá — „ma minden ember, legyen az tengerész, katona, vándorló, munkás vagy utazó, vasárnapot kivéve *) a hét bármely napján s min­den órában a legrövidebb idő alatt s teljes köny- nyüséggel téteményezheti le a nagy Angolország bármely pontján és az állam feltétlen s közvet­len jótállása mellett egyik helységben, város­ban, melyben lakik vagy átutazik és felvehet ismét visszafizetést sokkal távolabbi helyen.“ „Ezen megbecsülhetetlen elő­nyök bőven kárpótolják a takaré­kos közönség nagy részénél a tör­vény által meghatározott kamat cs ekélységét-“ A közönség egyik fő ellenvetése, hogy a posta-takarékpénztárak veszélyeztetik a fennálló pénzintézetek és takarékpénztárak léteiét: a ta­pasztalás által fényesen van raegczáfolva. Mert eltekintve, néhány, különben is gyenge alapon álló magán-takarékpénztártól, melyek valószínű­leg az uj intézmény közbejötté nélkül is tönkre mentek volna, azt látjuk, bogy a rohamos lép­tekkel elöhaladó posta-takarékpénztári intézmény mellett épen, mert a lakosság takarékossági haj­lama lényegesen fejlesztetik, a szolid alapon nyugvó magán-takarékpénztárak is fokozatosan fejlődnek. E tekintetben a mi viszonyainkhoz legkö­zelebb álló osztrák magántakarékpénztárak pél­dájából látjuk, hogy 1881. év végével 835 m a- gán takarékpénztárnál 1,618,570 betevőnek 792.148,558 írt volt javára irva, ellenben 1883-ban, tehát az állami postataka­rékpénztárak egy évi fennállása utén 1.747,941 betevőnek 869.239,325 frt tökéje volt betéve. *) Nálunk Magyarországon még ezen nap is nyitva lesz a betevőknek. Még szembetűnőbb Olaszor­szág példája, hói a posta-takarékpénztá­rak felállítása óta 1875-től 280 magántaka­rékpénztár 446 millió lire betétje 1880-ig 357 takarékpénztár 686 m i 1- lió lire betétjére emelkedett. Époly kevéssé alaposnak bizonyult be amaz ellenvetés, hogy a postatakarékpénztári intézmény költséges volta az államnak és postának kárával fog járni ; mert eltekintve attól, hogy az álla­mok a posta-takarékpénztárak felállítása által magasabb nemzetgazdasági czélokat iparkodnak elérni, hogy ezen intézmény által sok egyén nyer alkalmazást, **) többednek kereseti forrását emeli és általán az ipar és kereskedelem forgalmát elő­mozdítja ; mindezektől eltekintve, még azt is tapasztaltuk, hogy mindenütt a hol a posta­takarékpénztári intézmény létesittetett, az a be­fektetett felszerelési és tetemes kezelési költsé* geket az államnak rövid néhány év alatt nem­csak visszatérítette, de még uj jövedelmet is nyújtott. így a többi között pl. felemlítjük, hogy az angol posta-takarékpénztár 1877—80-ig 466.529 font sterlinget, azaz mintegy 5,800 000 Irtot adott át* jövedelméből az állampénztárnak, azaz átlag évenként mintegy 1,450.000 frtot s ezenkívül 1878- ban a postának porcomentes továbbításért 214.434 sterl., tehát mintegy 2,680.000 frtot térített meg­Olaszország 1881—85-ig, 4 év alatt összesen 2,310.507'95 lira tiszta hasznot mutat fel az ősz- szes kezelési-, jutalmazási és egyéb leírások levo­násával. Ausztriában, hol az angol „Cross entry“ rendszer mintájára a postatakarékpénztári intéz­mény rendkívüli szakavatott vezetés mellett szin­tén oly fényes lendületet mutat fel; 1884. deczem­ber végén 428.753 betevőnek 14.696,101 frt 1886. márczius 31-én pedig már 520.809 betevőnek 33,986.542 frt takaréktóke volt javára Írva. Az osztrák postatakarékpénztári hivatal szer­vezési és kezelesi költségeire az 1882—84-ik évek re törvényhozásilag 801.576 frt 20 kr, lett előirá­nyozva, mely előlegekre a takarékpénztár 1885 ik évben 225.000 frtot fizetett vissza az 1883—84- iki évek jövedelmeiből s ezenfelül az értékpapírok árfolyam-emelkedéséből, jutalékok- s egyéb bevé­telekből még 295.301 frt hasznot mutat ki. (Folytatása következik.) Hirdetmény. Az 1886-ik évi XXII-ik t.-cz 32. 34. §§-ai alapján az 1887-ik évre kitgazitott városi legtöbb adót fizető képviselők név­sorát az alábbiakban közöljük oly értesi téssel, hogy a küldöttség által megálla- pitott. eme névsor f. hó 6-tól 10-ikéig a polgármester hivatalos helyiségében, a hi­vatalos órák alatt közszemlére Ieend ki­téve, 8 ezen idő alatt a küldöttség nyil­vános ülést tart, és hogy ugyanezen idő­ben arra a netáni észrevételek, a jogtalan felvétel vagy kihagyás ellen megtehetők. Különösen fel kell hívnom a városi közönség figyelmét eme névsorra, mint­hogy ez a legújabb községi törvény sze­rint állíttatván össze, abban oly intézke­dések vannak, melyek eddig fenn nem **) Például csak Ausztriára hivatkozunk, hol a köz­pontban az alkalmazott hivatalnokok száma 3 év alatt 40-ről 500-ra emelkedett. állottak ; így például fel lettek véve, adójuk alapján, özvegyek, jogi személyek, kiskorúak és gondnokság alatt- állók is; az özvegyek és jogi személyek az alispán­nál meghatalmazottat tartoznak megne­vezni. a ki őket képviseli, s a mire a név­sornak végleges jóváhagyása után fel lesz­nek híva, mig a kiskorúak és gonduo- kolttak gyámjaik által képviseltetnek. Kelt Gyulán, 1886. deczember 4-én. Dobay János, polgármester. Legtöbb adót fizetők névsora. Gyulán as 1887-ü évre. 1. Békésmegyei takarékpénzt. 4134.95 2. Gr. Wenckheim Antal örö­kösei 3866.03 3, Gr. Wenckheim család 2561.56 4. I. Gynlarázosi takarék­pénztár 2111,26 5. Gr. Almássy Kálmán 2031.66 6, Gr. Wenckheim Károly 1280.57 7. Deutsch Mór 1235.46 8. Göndöcs Benedek 932.— kétszeres. 9. Római kath. egyház 844.42 10. Wagner János, Eperjes 700.67 11. Végh Józset 623.89 12. Ferentzy Alajos 539.60 kétszeres. 13. Gr. Wenckheim Frigyes 530.80 kétszeres. 14. Szigethy Lajos 527.28 kétszeres. 151 Csausz Lajos 479.37 16. Keller Imre 469.74 kétszeres. 17. Ifj. Miskucza György 460.96 18. Winkler Lajos 448.88 kétszeres. 19. Schriffert Józsefné 1001—1090 426.47 20. Braun Mór 410.82 .21. Winkler Ferencz 408.28 22. Dr. Dubányi János 406.50 kétszeres. 23. Lukács Károly 397.74 24. Szikes Márton 386.19 25. Lux Gyula 381.84 kétszeres. 26. Szilágyi István 350.95 27. Özv. Joncz Ferenczné 336.75 28. Özv. Czinczár Áronná 335.13 29. Helvét bitv. egyház 325 42 30. Knaife! Jáeos 315.14 31. Ludwig Mihály 314.65 32. Özv. Illich Andrásné 305.30 33. Löffler Mór. Kigyós 303.80 34. Dr. Erkel Rezső- 303.20 kétszeres. 35. Bogár Lázár 296.75 36. Hoffmann Mihály 289.68 kétszeres. 37. Ladies György 287.88 kétszeres. 38. Ifj. Endrész András 287.04 39. Bak Lajos 279.03 40. Sánta János 274 83 41, Gr. Wenckheim Gyula 267.51 42. Kohlmann Ferencz 260.06 43, Szentmihályi Lajos 253.96 kétszeres. 44. Özv. Nyéky Alajosné 252.76 45. Özv. Czógényi Istvánná 252.26 46. Özv. NuBzbeck Józsefné 251.96 47. Kalmár Mihály 247.— kétszeres. 48. Özv. Prág Albinné 245.73 49. Reinhardt -József 238.07 50. Védel Károly 237.— kétszeres. 51. Bezsán József 235.63 kétszeres. 52, Schriffert József 1077. 235.63 53. Démusz József 225.10 ben Teleki Lászlónak közbejött halála után a határozati javaslatot előterjesztő. Terényi a határozati párt egyik kiváló tagjaként szerepelt. Részt vett e párt prog­ramújának szerkesztésében és részt vett an­nak védelmezésében is. Éles hangja bele ve­gyült a nagy harangok hangjába, melyre egy egész nemzet hallgatott. Az ékesszólásnak és politikai bölcsességnek olyan mesterei között minők voltak Deák mellett b. Eötvös József, Szalay László, Lónyay Menyhért, akkor bé­kési követ, Andrássy Gyula, Kazinczy Gábor, Trefort Ágoston stb. stb. küzdött Tiszával, Jókai, Ivánka Imrével és a későbbi balközép főoszlopaival Terényi Lajos is. A felirat és határozati vita második nap­ján szólalt fel ápril 17-én. Beszédében kifejté azon meggyőződését, hogy Magyarországot annyi vad ellenség fegyverei és annyi müveit ellenség ármányai ellenében egyedül a nemzeti jogaihoz való szívós ragaszkodág tartotta fenn. Ezen jogér­zet annyira áthatotta kebelét, miszerint bát­ran kimondá, hogy : „inkább csapjon össze fölöttünk a sötét kétségbeesés árja, hogy sem jogainktól egy vonalnyira is ellépjünk; ellép­jünk kivált azok kedvéért, kik háromszáz év óta nem tanítottak meg bennünket arra, hogy őket szeressük; sőt kik ellenkezőleg arra ta­nítottak, hogy óvakodjunk tőlük.“ Ilyen elvek alapján ő habár elismeri, hogy Deák F. nézetei helyesek s lényegileg az ő nézeteivel egyezők — Tisza Kálmán ha­tározatát pártolta. (Folyt, köv.) ülteté a közbizalom ; tehát azon székbe, mely­ből 18+9-ben az osztrák hatalom elöl már egy­szer menekülnie kellett. A vármegye kor­mányzatában azonban kevés ideig vehetett részt. A következő év tavaszán a nemzettel kibékülni óhajtó fejedelem országgyűlésre hív­ta össze az ország főrendéit és képviselőit, — s Terényi az orosházi választó kerület ál­tal nagy lelkesedéssel egyhangúlag ország­gyűlési képviselővé választatott azon nagy ev. templomban, melynek száz esztendős em­lékét épen ma üli Orosháza népe. Talán még sokan emlékeznek arra a páratlan jelenetre, arra a megható egyetértésre, melylyel akkor a választás történt. A mostani pártokat még névről sem ismerték. Az elnöklő Justh Ist­ván háromszor ismételt azon kérdésére, van-e valaki a választók között a ki Terényi Lajo­son kivül.mást akarna országgyűlési követnek? óriási lelkesedéssel viszhangzott mindenfelől : Senki, senki 1 Nem akarunk szavazni! Éljen Terényi! A nép ősi szokás szerint vál- laira emelte és körülhordozta őt. Talán arra is emlékeznek többen, mit válaszolt az őt kö­vetül üdvözlő Torkos Károly szavaira, midőn a bizalmat megköszönve utalt az összehívott országgyűlésnek korszak-alkotó voltára. „Én — úgymond — igyekezni fogok hazám javára tehetségem szerint közreműködni; s ha nem lehetek nagy harang, mely az irányt jelzi, le­szek legalább kis harang, mely éles szavával keresztül hat a harmónián, melyet az együttes működés felfedez.“ És valóban ott találják őt a nagy férfiak sorában, — osztozni azoknak aggodalmaiban, s harczolni azoknak küzdel­meiben. Tudjuk, hogy akkor még nem állottak egymással szemben szervezett pártok. Az t86i-iki országgyűlésen nem elvek küzdöttek egymással; a pártok nem a fenforgó kérdés lényegére, hanem inkább csak a formára néz­ve különböztek egymástól. Önkénytelenül érez­ték a követek, hogy válságosabb körülmé­nyek között sohasem nyílott meg országgyű­lés, mint most. A király megnyitó beszéde mély hatást tesz a nemzetre és midőn annak képviselői arra válaszolni készültek, nem a teendő valasz tartalma, hanem csak a felett vitatkoztak, hogy az felirat, vagy határozat alakjában közöltessék-e a koronázatlan feje­delemmel ? A nemzet és a bécsi kormány fe­szült figyelemmel várta, hogy 12 évi kénysze- ritett hallgatás után, mit fog mondani az or­szág törvényes képviselete! A legfőbb és leglényegesebb alkotmánykérdésben egy ér­telem uralkodott. Egyetlen egy vélemény uralkodott e hazában arra nézve, hogy az or­szág a koronázási egyezkedésbe bele nem ereszkedhetik, mig Magyarország törvényes függetlensége területi és politikai épsége biz- tositva nem lesz, mig az i848-iki törvények vissza nem állíttatnak, mig V. Ferdinand le­mondásában azon hiány, hogy a külön kor­mányzattal biró Magyarországhoz külön ok­levél intézve nincs, utólagosan helyre nem hozatik, — és amíg végre hazátlan vagy bör­tönben sinylő hazánkfiai előtt a haza _ s il­lető leg a börtön ajtai meg nem nyílnak. Ilyen fele eszmék voltak fejtegetve Deák Ferencz azon korszakalkotó beszédében, mely­ben felirati javaslatát indokolá és ilyenek voltak Tisza Kálmán azon beszédében is, mely­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom