Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-07 / 6. szám
Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Egy fontos kérdés. Az önkormányzat, állami életünknek újabban megindult erőteljes fejlődéséve oly jelentékeny feladatokat nyert, melyek nek teljesítése, szakavatott férfiak buzgó j kitartó tevékenységét igényli. A közigazgatási, politikai és kultúrái élet oly sok irányban, oly sok részletekre terjed ki, hogy annak, ki bármely téren az állam ez ólokat tevékenysége által létesíteni akarja, ma már nem elég a köz pályára születnie, vagy arra t o- látni; elsodorja azt az ár, ki kellő szakképzettséget s a tovább képzésre helyes érzéket, felfogást, tevékenységi erőt s a küzdelemben nem lankadó kitartást nem hoz magával. Ma már nem családi hagyományok képesítenek a közhivatalra s nem tisztességre vágyás áz inditó ok arra, hogy valaki az ősök kormány-székébe befészkelje magát. A fontos és nagy felelősséggel járó teendők a közhivatalhoz hivatásszerű tevékenységet kívánnak — s lejárt ideje azon kornak midőn a közpályára valaki tisztességből, a munkásság megfelelő díjazása nélkül léphet. Teljes joggal igényelhet minden tiszt viselő közjóra irányuló tevékenységéért életszükségleteinek fedezésére hivatali fizetésében kellő biztosítékot; sőt igényelheti hogy tevékenységi erejét a közszolgálat ban felemésztvén, élvezzeu a munkás ifjú és férfikort követő erőtlen örökségében : jóllétben s ne keljen napról-napra a megélhetés nehéz gondjaival küzdenie ; s igényelheti, hogy szeretett övéit özvegységre és árvaságra jutván azokat nyomorban ne hagyja s ne legyenek kénytelenek koldus módra tengetni élőtöket. Csak úgy lehet joggal megkövetelni a tisztviselőnek feladatain lelkiismeretes s minden erejét igénybe vevő tevékenységét, ha a közönség melynek érdekeit szolgálja : teljesíti és irányában mindazon viszont szolgálásokat, melyek az életszükségletek fedezését biztosítják. Békésmegye törvényhatósága is fel- ösmerve azon feladatot, mely tisztviselőinek anyagi biztosításában nyilvánul: nemes áldozatkészséggel teremté meg a nyugdíj-alapot, I lehetségessé tévé ezzel, hogy a közszolgálatra oly képzett egyének vállalkoznak, kiknek tevékenysége s szakértelme kellő öszhangzatban van azon kötelességekkel, melyek teljesítésére vállalkozott. Ma már csaknem 50,000 írt a nyug- dij-alap, melynek kamatai a munkaképtelenné vált tisztviselők, vagy az özvegyek és árvák segélyezését biztosítják. Azon áldozatkészség s a tisztviselők nagyon érezhető hozzájárulása megérdemli, hogy ezen alap kezelésének módjára is tekintsünk. Az a ezél, hogy a tőke-összeg minél hamarabb, minél nagyobb mérvben és biztosan növekedjék, s igy minden veszteség, Hazafias szellemű tiltakozás. Mezőberény, febr. hó. Midőn az alább következő nyilatkozat közzétételére kérném a t. szerkesztőséget, legyen szabad annak előzményeit itt röviden előadnom. A raezőberónyi tótajku evang. egyház elöljárósága eleget akarván tenni az 1879-ik évi XVIII. t. c. azon rendeletének, mely szerint „a magyar nyelv megtanulása minden népiskolai tanuló kötelességévé tétetik“, ezen czél elérése tekintetéből megfelelő intézkedéseket tett arra nézve, hogy gyermakeink mindazt, a mit a népiskolában tanulnak, magyar nyelven is szabatosan, tiszta kiejtéssel előadni képesek legyenek. így többi között elrendelte, hogy magyar szent énekeket énekeljenek s e czélból azon pénzen, melyet I az egyház az ipariskola számára átengedett tan I helyiségekért a várostól kap', népiskoláink szá- mára magyar énekes-könyvek és egyébb magyar-1 nyelvű vallásos iratok szereztessenek. Mind ezekről értesülvén a szomszéd Csanád- inegyében azok, a kik nem akarják, hogy a mi 1 népünk magyarul is tudjon, működésbe hozták a pánszlávsajtót oly czélból, hogy egyházunknak fentebb említett hazafias törekvéseit meghiusitsák. Híveink, a kiknek a „Národni hlásnik“ f. évi 1- ső száma megküldetett, — megbotránkozva panaszt emeltek egyházunk presbyteriuma előtt a- zon, minden tisztességen tultevő, csakis a népszenvedély íeluszitására szánt czikk miatt, mely abban foglaltatik s mely az alább következő „nyilatkozatára szolgáltatott alkalmat. E czikk egyenesen a herényi és szarvasi tótokra van czimezve s e szavakkal kezdődik : „Berényi és szarvasi tótok! Útban álltok, félre veletek; a nyelveteket és tisztán megőrzött erkölcseiteket akarják kitépni!“ Ez után következnek a válogatott jelzőkkel kisért uszítások a mezőberényieket illetőleg ifj. Jeszenszky Károly, lelkész mint amolyan “hamis próféta“ ellen, a kiben „az Afrikában meghalt Mahdi szelleme feltámadott“, hogy azt a “megSzktenka Pál, Valentinyi Pál, Velky János, Frankó György, Király János presbyterek, Tóth György, Kovács István, Károlyi János, Szirácky György esküdtek, Levelezés. Tekintetes Szerkesztő ur ! A békési ipartestület f. év január hó 30-án gén sikerült tánczvigalmat tartott, házvételi alapja javára, amely a megnevezett czélra igen szépen jövedelmezett. Ugyanis a bevétel volt: 169 frt 10 kr, kiadás 86 frt 3, kr, tiszta jövedelem 83 frt 7 kr. Hogy a bálnak ily szép jövedelme volt, azt köszönhetjük egy részről a buzgó és fáradhatatlan rendezőknek, másrészről azoknak, kik a megállapított belépti dijjon kívül fe- lülfizetéseikkel járultak az ipártestiilet egyik fő- czéljának minél előbbi megvalósításához. Miután megígértük, bogy a felülfizetéseket birlapilag nyugtázzuk, tisztelettel kérem tek. Szerkesztő urat, miszerint jelen soraimnak becses lapjában helyet adni szíveskedjék. Felül fizettek Huszka Kálmán 2 frt 20 kr, Jancsovics Pál, Benczúr Sámuel, Steiner Dávid 1 frt 20 kr, Meder György 80 kr, id. Nagy Gábor, Végh Lajos, Szabó Sándor, Kertész István 50 kr, özv. Hajdú Lajosné, Szabó Albert, Verseghy István, Biró Károly 40 kr, Mucsi Mihály 30 kr, Varga Pista, Nyeste István, Mandics Lukács, Végh Mihály, Gyöngyösi Kálmán, Rácz József, Nulinek Géza, Lengyel György, ifj. Batizi Fereacz, Pesty Ignácz, Breier érencz, Breier József, Csűri János, Szabó Gyula, Lavatka József, Mandel Jenő; Petrányi Nándor, Kovács Lajos, Pesty Alajos, Untervéger Péter, Dr. Frey Lipót, Schvarcz József, Senkey Kázmér, Dobosffy Béla, Stern Sándor, Povázsai László és Schvarcz Mór 20—20 kr. Midőn adományaikat e helyen nyilvánosan nyugtázzuk, egyúttal őszinte köszönetünket nyilvánítjuk mindazoknak, kik megjelenésükkel s adományaikkal az iparosok ügye iránti érdeklődésüket bebizonyították. Fogadja tek. Szerkesztő ur őszinte üdvözletünket. Békés, 1886. február hó 2. A békési ipartestület megbízásából: Mucsi Mihály, ipartest, jegyző. JL megye bál. Folyó hó elsején tartatott meg a megyeház dísztermében a megyei tisztviselők nyugdíj intézete javára rendezett bál, mely minden várako- sást felülmúlóan sikerült, úgy a megjelentek nagy száma, mint a jó kedv tekintetében, s mind ezek mellett anyagilag is igen szép eredmény jutott a nyugdij-alap javára is. A bál napján szokatlan mozgalom volt észlelhető az egész városban, a déli vonattal érkezett meg a váradi katona-banda s már ez is sok kiváncsit csalt ki az indóházhoz, s a délutáni vonattal érkeztek meg a vidéki vendégek legnagyobb része is s egész este 7 óráig pezsgő élet volt az utczán és a vendéglőkben, tarkítva a vidéki ös- merős és ösmeretlenekkel. A megyeházára már reggel kitűzték a nemzeti szinü lobogót, előre jelezve, hogy ma ünnepvan az egész megyének s bátran lehetne mon- ani, hogy az nap Gyulán volt a megyei intelligen- czia legnagyobb része, sőt még a szomszéd vármegyékből is többen voltak itt. Este nyolcz órakor kezdődött meg a bálba valóságos népvándorlás s ekkor már beláthatatlan néptömeg foglalta el a megyeház előtti tért, V Szebb annál a Zsuzsi. (Korcsmái jelenet.) Irta : Balázs Sándor. (Vége.) — Hát ha gyerek, akkor ne kötekedjék, feleié durczásan a legeny, de még mérsékelve magat, bár látszott, hogy nagy erejébe került. Ne nekem beszéljen kegyelmed, hanem neki beszéljen. Küldje haza az anyjához, Gyereknek otthon a helye, nem korcsmában. Te meg czigány, ne szundikálj, hanem nyomd meg a nyirettyűdet, itt a gyantára való, nesze! I ezzel pár darab bankót dobott a markába. — Hanem most már ébren légy, s azt húzd, mindig csak azt húzd, hogy: „Olyan leányt mint az Örzse Még a szálló nap sem látott!“ — Szebb annál a Zsuzsi! — No, most már elég legyen ám! _ ki áltá fenyegetőleg Bandi s fel akart kelni, de I korcsmárosné egész erejével a nyakába csimpeszkedett s újra visszahúzta. — Ugyan nem szégyenelné kelmed, egy gyerekkel kikötni. Hát kelmédhez való legény az a nyápicz. Hisz minden ember kikaczagná kelmedet, s azt mondaná, hogy könnyű dolog vitézkedni egy gyerekkel. Aztán tudja is az, hogy mit beszél, tudja is az, hogy mi az az igazi szépség. Inkább nevessen rajta kegyelmed s az oktalan beszédjén. A korcsmárosné eszes és ügyes asszony volt; jo hurt pendített meg a legény szivében. Valamire való legény mindent eltűr inkább, mint azt, hogy kaczagjanak rajta. Igaz az, — mondá csufondárosan elmosolyodva, — hát olyan nagyon szerelmes vagy szép öcsém ? kérdé a suhancztól. v Az hát I De nem kell oda szerelem, csak két szem, aki lásson, hogy meglássa, hogy Zsuzsi a legszebb leány ' ezen a kerek világon! — Részeg ez a gyerek? Nem vagyok én részeg, mert az nekem nem szokásom, csak azt beszélem, ami igaz. Ha kelmed meglátná csak egy szempillantásra a Zsuzsit, kelmed is úgy beszélne mint én — Hm ! Akármennyit hinget kend, az uev van I Hat aztán milyen az a tündér Ilona, az a csoda-szépség ? Mondd el hát no 1 Meghallgatom és ne félj, nem bántalak! ! Nem is félek. Ami pedig a Zsuzsit illeti, a mellett elbuvhat a világ minden Örzsije I Nem halvány annak az arcza, mint a maga Orzsijeé, hanem piros mint a piros rózsa s majd kicsattan a vértől és egészségtől. Nem fekete, de nem is hamis annak a szeme, hanem kék, mint nyári éjszakákon az ég s olyan szelid mint az angyaloké. Szép piros ajkán nem ritka a mosolygás, mindig vidám a kedve s akár künn a mezőn, akár benn a kertben vagy a ház körül végezze a munkát, mindig énekszóval teszi. Messzire elhallszik csattogó szép hangja; s egész gyönyörűsége s büszkesége a falunak. Hát aztán a táncza 1 A pehely nem könyebb karcsú kis alakjánál s ha rákezdi a frisset, a czigány hegedű nem nógatja, hanem csak kiséri forgószél pörgését. Aranyos göndör haját messze földet bejárt emberek is bámulják, nyaka, válla fehér mint az alabástrom, a vére keringését is megláthatni, olyan finom és átlátszó a bőre. Hát még a szorgalma 1 A kelő nappal kezdi a munkát s pihenésre csak akkor gondol, mikor már a csillagok is feljöttek az égre, mert aranyos a szive s nem akarja, hogy szegény özvegy anyja szükséget szenvedjen. Nem is hivja azt senki máskép csak angyalnak l íme, ilyen leány a Zsuzsi 1 . . , — Hát aztán szárnyai nincsenek-e ? kérdé Bandi csufondárosan. — Minek annak a szárny, aki nem akar. Nem röpke annak a szive, hogy virágról-virágra szálljon, hanem hívséges és állandó s beéri azzal az egygyel, akit kiszemelt magának. A Pista gyerek ugylátszik, akaratán, sőt tudtán kívül eleven és érzékeny részt érintett meg a Bandi szivében, mert e szavakra láthatólag elpirult és szemei haragos vad tűzben gyultak ki. — Hát aztán, te lennél az, akit kiszemelt magának, te nyápicz ? Kérdé gúnyosan felkaczagva. Na hiszen, dicsérem az Ízlését. Erre a nyílt és csúfolkodó kihívásra a kis Pista gyerek is elvesztette hideg vérét, az ö arcza is kipirult § indulatosan felelt visz- sza a legénynek, részegségét hányva szemére. — Legalább ember vagyok és nem disznó 1 Erre a szóra Bandi megpróbált felállni, de biz az akkor is csak nehezen sikerült volna, ha a korcsmárosné nem csimpaszkodik a vállába, igy azonban épen nem ment. "Visszazuhant ülésére. A Pista gyerek pedig hangos hahotával csúfolta ki hasztalan erőködését. Ez a nevetés elvette a legénynek ösz- szes, még meglevő józanságát. Felkapott egy tele üveget, s azt egész erővel dobta a Pista gyerek fejének. Ha eléri, a fiatal suhancz menten szörnyet hal. De szerencsére elhibázta. Roszul czélzott, s a Pista gyerek is gyorsan félrekapta a fejét. i I kinzott, megrabolt, meggyalázott szláv nemzete -1 kiirtsa, stb. Végül ezen prőfétaszerü szavakkal fejezi t la névtelen „népbarát“ czikkét: „Nemzeteteket, a ti sajátotokat kellene- (megtagadnotok holmi, az idegen elem körül ug I rándozó éhenkórász kedvéért ? No de eljön a I idő, és jönnie kell, midőn a világítóiét (értsd I szlávok felszabadítóját) nekünk tótoknak megité la minket megillető és hozzánk méltó jogot é I megszégyeníti a mi ellenségeinket, a kik báládat I tanul lábbal tapossák azt a verejtéket, melybő léinek. Boldog uj évet!“ Ezek után álljon itt azon „nyilatkozat“ mely a mezöberényi evangélikus egyház presby tóriumának a magyarosodás kérdésével szembei elfoglalt álláspontját tünteti elő, s mely méltt arra, hogy hazánk közönsége róla tudomást ve gyen. Nyilatkozat. Alulírottaknak tudomásunkra jutott, misze rint egyházközségünk hívei között bizonyos “Ná rodni hlásnik,, nevű lap terjesztetik, melynek f évi jan. 15-én megjelent számában egy, Csanád- megyéből keltezett levélben a mi lelkészünk, ifj. Jeszenszky Károly ur, különféle becsmérlő elnevezésekkel illettetik azért, mert belőlünk „jc magyarok“-at nevelni iparkodik : ellene híveink pedig ugyanott lázadásra, a tisztelet és bizalom megtagadására szólittatnak fel. Súlyt nem fektetnénk ezen roszhirü lap izgatására, ha a fentebb említett esetben közvetlenül érdekelve nem volnánk. Amennyiben azon- ían hallgatásunk a közönség egy részénél azon neggyalázó feltevésre szolgáltathatna alkalmat, tőgy mi a fentebb konstatált lázitásban nyilvá- iuIó hazaáruló irányt helyeseljük; sietünk ki- elenteni, hogy mi fent tisztelt lelki atyánkat, ninden pánszláv fondorlatok daczára az Ur igaz zolgájának tartjuk, tőle semmiféle körülmények :özött el nen. állunk, őt szeretjük, tiszteljük és ránta őszinte bizalommal viseltetünk. A mi azon törekvését illeti, hogy belőlünk emcsak becsületes keresztyéneket, hanem „jó iagyarok“-at is neveljen, — ezt a legnagyobb icsáretnek tekintjük, reá és mi reánk nézve, lert mi a mi viszonyaink között értelmes emert képzelni sem tudunk a nélkül, hogy anya- yelvén kívül nemzetüuk nyelvét, a magyart ne seresse s azt elsajátítani ne iparkodjék. Ennélfogva csakis a magunk jószántából és saját érdekünkben történt, hogy a szükséges ítézkedéseket megtettük arra nézve, miszerint yermekeink a saját iskoláinkban jól megtanuljak magyarul. Midőn mindezeket a fentebb említett lázitó zikk alkalmából egyértelmüleg történt raegálla- odásunk folytán nyilvánosságra hoznók, kije - intjük, hogy azon föltett szándékunktól, miszent tót származásunknak elismerése mellett, lelyet megtagadni nincs okunk, gyermekeinkből jó magyarok“-at neveljünk, — semmiféle izga- isok és Iázitások által magunkat eltérittetni nem ngedjük. Kelt Mező-Beróoyben, 1886. január 31-én irtott presbyteri gyűlésünkből: Jegyezte : He ge- üs Mihály, köz- és váltó-ügyvéd presbyter, Gy. j o v á c s János, Mező-Berény városának bi- ija, presbyter, Tóth János, egyházi gondnok, tegedüs Dániel, Tóth János, Madarász János,- lacho Pál, Valentinyi János, Gazda Mihály, Súly ános, Lestyan Mihály, Ecsethy György, Pilisi tárton, Kis András, Stefanovics Pál, Zsolnay ános, Magyar Pál, Velky János, Stasztny Ádám, 'au!o János. Plesovszky György, Majdan György, mely ezen alap növekedésére kihat : mélté arra, hogy figyelmünket lekösse, s a veszteséé lehető elhárítására indítson. A nyugdij-alap mintegy 50 ezer forintnyi összege takarékpénztárilag kezeltetik 5%-ra. Nem vonjuk kétségbe,- hogy a tőke elhelyezése teljesen biztos, de viszont a kötvényekre teljes fedezetet nyújtó jelzálog! biztosítás mellett való elhelyezés biztonsága sem szenved kétséget. Ezt teszi maga a takarékpénztár s nem több óvatossággal, mint tehetné a megye, s úgy kezeltetik a törvény által nyújtott jogon az árvapéuztár, — s a kölcsön adott pénzek 6%-tólit jövedelmeznek. ' Miért veszítsen tehát a megye közönségének hálára méltó áldozatkészsége által, s a tisztviselők fizetéseiből teremtett nyugdíj alap, melynek oly nemes czélja van évenként l<y0-ot, 50,000 forintnál évenként óriási összegű különbözetet idéz elő ezen l°/0. 111 §É végével csakneml 10,000 forintot tesz ki azon összeg, me- yet a nyugdij-alap ily módon elveszít; sl maga azon évenkénti l0/<> különbözet elégj volna egy tisztviselő nyugdijának kielegi-j tésére. Egyszerűen rámutatunk ez alkalommal a helyzetre, s ezzel felhívtuk a me-| yye közönségének s a megyei tisztikarnak |, Sgyelmét a fontos kérdésre. — ___ I I
