Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-14 / 46. szám
46 ik szám Gyula, 1886. november 14-én V« évfolyam r Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viatza. Előfizetési díj: Egész évre .........| írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 5° » Év negyedre .. .. 1 * * II. 25 » Egyes szám ára 10 kr. # ____________A Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁEHAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipöt Dorottya utcza 8, sz. a.,' Bécsben: Gppelik A., Schulek Henrikf Moose Rudolf és Dukes JUT. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Törvényhatósági és községi Irözélet. A népkörökről. A népkörök a legfelsőbb népiskolák, melyekben az elhanyagolt nevelés helyes alapot és irányt talál, melyek megtanitják népünket a becsületes gondolkozásra, a józan sakarékosságra, a szorgalmas munkára, amelyek aztán ezek eredményeként a rendet s az' anyagi és szellemi gyarapodást fogják feltüntetni. Más országokban, hol a népnevelés rég rendezve van, vagyis — ahol úgy a hatóság, mint a szülők át vannak hatva a törvénytisztelet érzetétől, a gyermek szorgalmasan jár, s minden gyermek jár az iskolába, és már itt tanulják meg azt, mit mi elhanyagolt nevelésünk mellett, csakis a népkörökben pótolhatnánk némileg. És mi történik a mi népköreinkben? Ünnep- és vasárnapokon néhányan összegyűlnek, megbeszélik a, hét eseményeit, az országos és heti vásárok eredményeit, a termés állását, az időjárást, s ha ebből kifogynak, lapokat olvasnak, amire aztán késő estig az ország dolgát intézik, s nagy pipaszó mellett bölcsen politizálnak. Hát hiszen ezekről beszélgetni nagyon jó és helyes dolog is, — aztán az újságolvasás szükséges voltát is napról-napra jobban érezzük, — itt azonban arról van szó, hogy mily irányban folyik a beszélgetés, s mily újságok azok, melyekből a nép- korok olvasnak? E körökben többnyire hasonló foglalkozású emberek gyűlnek össze, kik e körön kiviil is csaknem ugyanazon tapasztalatokat szerzik, s ezen tapasztalatok Terényi Lajos emlékezete. Irta: Zsilinszky Mihály. ff (Folytatás.) A terényi Stummer ágból származott le Békésváftnegyébe a múlt század végén Stummer János, aki személyes jó tulajdonainál fogva csakhamar elökeló szerepet vitt. Előbb esküdt, majd 1824-től 1835-ig csabai főszolgabíró volt; végre alispáni helyettesként vezette a vármegye ügyeit. Ennek müveit és előkelő családja csakhamar a megyei társas életnek központjává lön. Leányai mind oly férfiadhoz mentek nőül, akiknek emléke ma is elevenen él ezen gyülekezet idősb tagjainak emlékében.*) Egyetlen fia Imre a megyének főügyésze, majd fő- szolgabirája volt. Ez azonban fiörökösök hiányában lévén, hogy a család faja Békésben gyökeret verhessen, lehozatta Hontból az ipolyi Stummer ágnak egyik szép reményű sarjadékát, ma megemlékezésem tárgyát, Lajost, aki bátyja kívánságára csakugyan le is költözött Gyulára és felvette annak Terényi előnevét, mig édes testvérbátyja, Várad nagynevű püspöke *) Francziska Simay Kajetánné j Mária Omaszta Zsigmondné; Krisztina PaulovicB Gáborné; iái Júlia Szi novicz Lajosné; — mind ismeretes tekintélyes családok voltak a részben még most is megyénkben. csaknem mindnyájánál ugyanazon egy eredményben mutatkoznak: alig tudják azokat hasznosítani. — Ily emberek egymástól igen keveset tanulhatnak. — S mert egymástól nem tanulhatnak annyit, mennyire egy földmivesnek is szüksége van, a hiányt újsággal pótolják. Ez helyes dolog, mert hisz az újság egyik föczélja: az ismeretek terjesztése. Csakhogy a mi népköreiuk az újságot sem tudják megválasztani. Akárhány újság van ott a népkörök asztalán, amely inkább veszélyes, mint hasznos, a népkörök olvasóira. Mert mig a tanult intelligens ember, kellő értékére tudja szállítani, némely nagyon elteijedt lapnak sokszor csak üres handabandáit, addig a népkörök olvasói szinte szent- Írásnak veszik az újság minden betűjét. I annál hátrányosabb az ily lapok hatása, mennél fejletlenebb olvasójának ítélő tehetsége, kiben azon hit élvén, hogy amit nyomtatásban lát, az mind igaz, jó és helyes, nem gondolkozik az olvasottak után, vájjon hát csakugyan úgy lehetnek azok? — Sőt a nagy rész azt sem értvén meg tökéletesen, ami különben az ő kedvére és Ínyére van írva, egy-pár hangos frázist kap az üres sorokból, s nagy hangon beszéli, hogy helyes! igaz ! Innen van aztán, hogy uton-utfélen halljuk a legjobb hazafiak, a legnagyobb emberek neveit meghurczolni. Oly férfiak, kik egy hosszú életen át, tudomány, becsület s lelkiismeretes buzgalommal fáradoztak népünk jólétének előmozdításán, kiket a külföld irigyel tőlünk, de kiknek önérzete nem keres jutalmat a nép hálanyilatkozataiban, ezek a férfiak, népünk előtt „hazaárulók“, „országcsalók,“ „vallásháboritók“, mert igv olvassák a lapokból. , Ha aztán az ilyen magas állású em-| bereket az „újságban“ igy meg lehet támadni, mi akkor az, ha az alispánnak, polgármesternek, vagy szolgabirónak nem engedelmeskedünk, hisz ezek oly kis em- bezek amazok mellett. És e téves felfogás még jogosultságot talál a nad/rágos emberele“ helyeslésében! S van még egy, ami főleg jellemzi népköreink működési irányát. A mi uépköreink tendentiosus politikai klubbok, melyekben a haditervek készülnek, hol a politikai elleuszenv csirája fogamzik, mely aztán szülő-, testvér-, ro* kon- s embergyülöletté növi ki magát- a mozgalmak idején. Az „urak“ általában nem sokat törődnek a népkörökkel; beíratják ugyan néhányan tagokúi magukat, hogy joguk legyen ott beszélni, de egész éven át felé sem mennek, ha csak valami választás nincs küszöbön, mikor az „óh nép“ szavazatára is szükség van. — Ilyenkor aztán mint főkolomposok, vagy kortes vezérek, megjelennek hűségesen, „kedves ba- rőtem“-ózzák a szűrös atyafit, koczczinta- tanak, paroláznak vele, elmondják, menynyire javokat akarják, mennyire szivökön hordják érdekeiket, s aztán — választás után nem fogadják még a köszöntésüket se. Ilyenek — tisztelet a kevés kivételnek : — a népkörök főintézői, a „nép barátai“ s általában ez a népkörök sötét s elég szomorú, de hű képe, nem csak mi- nálunk, de országszerte mindenütt. S ha azt akarjuk, hogy ne ily kicsinyes, nevetséges, sőt gyakran káros hatású legyen a népkörök iránya, mükö: dése, úgy — tegyék szivökre kezöket azok, akik tudva, sőt tán szándékosan y szellemben vezetik, vagy hagyják menni a népköröket, s a mostani slend- riánok helyett szervezzenek újakat, azon elv alapján, hogy e körök legyenek népünknek oly iskolái, melyekben megtanul ember, polgár és hazafi lenni. A Pfiffner Paulina (Ligeti Kálmán) sirján emelendő emlékkő ügyében kiküldött hetesbizottság 1886. évi november hó 12-én tartott ülésén a következő szövegű elhívás szétküldését határozta el: DFelliiTrás I Az 1848/g-iki szabadságharezban a sokáig magasan lobogó, s a nemzet nagyságát az egész világon hirdető zászló alá sorakozott hazafiak közzül elesettek nagy része ismeretlen sirban alussza örök álmát; a hálás utódok keresik nyugvó helyüket, 1 ha találnak egy sirhalomra, mely alatt az nyugszik, kinek kioDtott véréből fakadt a szabadság rózsája, a jeltelen sírra emléket emelnek, jeléül annak, hogy e haza polgárai mindig méltányolják az igaz érdemet, s szent kötelességüknek tartják, még áldozatok árán is nyílt kifejezést adui kegyeletüknek azok emléke iránt, jcik a hazáért és szabadságért küzdve, estek el vagy az elnyomatás sötét korszakában szenvedtek martyr halált Ezen szent kötelességet teljesítette Gyulaváros polgársága akkor, midőn — megtudva, hogy a nagymagyarvárosi sir- kertben elhagyott jeltelen sirban porladozik Pfiffner Paulina (Ligeti Kálmán) honvéd huszár hadnagy; — értekezletet tartott, s elhatározta, hogy a martyr halállal kimúlt dicső amazon sirhalmát, hozzá és a városhoz méltó emlékkel fogja megjelölni, s e nemes határozatának végrehajtására egy hét tagból álló bizottságot küldött ki. A kiküldött bizottság a hazafias eszme nemességétől áthatva, szive egész melogéés öcscse György ma is az Ipolyi nevet használják. Édes atyjok Ipolyi Stummer Ferencz Hontvármegyének hosszú időn át kitűnő fő- szolgabirája, majd Pozsonyvármegyében a Pálffyak jogügyi igazgatója; édes anyjok pedig Szmrecsányi Arzenia volt. Ez utóbbi valóban a ház lelke, élénk és finom kedélye, valamint a magyar irodalom iránti vonzalma kedvező hatással volt gyermekeinek nevelésére. Arnold már majdnem kétéves volt, midőn öcscse Lajos 1825. jun. i4-én a Léva melletti Horváthi Disznóson született, hol édes anyja esetleg nagyanyjánál időzött. Innét van, hogy nem a rendes lakóhelyen, hanem a semberi templomban kereszteltetett.*) Mint gyermek eleven és fogékony volt minden iránt. Édes anyja kiváló gondot forditott nevelésére, s gyönyörrel szemlélte gyermekeinek gyors haladását az elemi tanulmányokban. Kamiss Ferencz, mint kitűnő nevelő vetette meg a további haladás alapjait. Kezemben volt Jallo sics András a magyar költészet pesti tanárának 1836-ban kelt és Stummer Ferenczhez, mint apához irt levele, melyben a kis Lajosról azt Írja, hogy „rendtartó és egyiránt szorgalmas tanítványai közé tartozik.“ Elmondja ott a jó apának, hogy „fia első jelenik meg, a külön órabeli foglalatosságra és tanulmányainak rendes s pontos felmondására.“ Még mielőtt Pestre vitetett volna, tanult *) Keresztapák gyanánt szerepelték: Fierthy Mátyás és Udvardy Antal, keresztanyák pedig: Szakmárynó sz. Reinprecht Erzsébet és Bakayné sz. Bruuszvik Mária: ralinak. Korponán és Selmeczen a piaristáknál, ho- különösen szaval latai ügyességével tűnt ki valamennyi társai közül. A gymnasiumi tanulmányok befejezése után a bölcsészetet részint Pesten részint Nagyszombaton tanulta. A jogot Pozsonyban hallgatta a hires Szlemenics Pál jogtudóstól, barátjával Simonyi Ernővel együtt, aki később mint emigráns és függetlenségi képviselő tüntette ki magát. A szokásos törvény gyakorlat után 1843I tavaszán ügyvédi oklevelet nyert. Mily előmenetellel és mily gyorsan haladt át a kitűnő észtehetség az iskolákon, mutatja az, hogy 12 éves korában befejezte a gymnasium hatodik osztályát, s alig volt 18 éves, midőn ügyvédnek felesküdött. Ügyvédi oklevelét i844-ben hirdették ki Békés vármegyében, hol egy pár hónap múlva tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki.*) Még a felvidéken laktában élénk részt vett a trencséni, turóczi, nógrádi és honti vármegyei gyűléseken, kivált olyan alkalmakkor, mikor restauratio vagy követ választás volt. Tanúja volt a felvidéki nemesség küzdelmeinek. Látta a szabadelvű pártnak verességét az akkori bécsi kormány jelöltjeivel szemben, de látott egynéhány oly diadalt is mely öt a legnagyobb mértékben föllelkesité. Mint. a szabadelvű pártnak rajongásig lelkesülő hive, gyakran kitört az úgynevezett pecsovics párt ellen; és nem igen kímélte a bécsi irányadó *) Ugyanekkor vétetett fel a békésmegyei 'nemesek sorába, miről bizonyságát Szakái Lajos megyei aljegyző irta alá 1814. okt. 4-en. 1861-ben gyermekeit is nemeseknek jelentette ki a megye közönsége által. köröket sem. Az akkori ifjúság dicséretes szokása szerint nemcsak lelkesedett az országgyűlésén szereplő kitűnőségek iránt, hanem azoknak államjogi és politikai elveit mélyebben is tanulmányozta. 'Békésvármegyében akkor a szabadelvű párt teljes diadalt aratott. Gr. Károlyi Györgynek főispánsága alatt b. Wenckheim Béla vezérlete mellett a kitűnőségeknek egész csoportja harczolt a nagy közönség elismerő tapsai között. Itt volt Tomcsányi József, Szombat- helyi Antal, Német Antal, Novák Antal, Omaszta Zsigmond, Simay Kajetán, Tormássy János stb. kiknek jelességét és vezető Széliemét Terényi önként elismerte; és akik viszont örömmel fogadták soraikba az ifjabb nemzedék olyan tagjait, mint aminő a felvidékről ideszármazott Terényi Lajos is volt. Szerették benne a férfias bátorságot és a tevékeny ha- zafiságot, mint oly tulajdonokat, melyekre a bekövetkezett nagy események korában kiváló szüksége volt a hazának. II. Messze kellene eltérnem tárgyamtól, ha az 18 48. tavaszán Európaszerte megindult nagy politikai mozgalom okait kutatnám. Mindnyájan tudjuk, hogy a szabadság és alkotmányosság szelleme foglalta el a népek lelkét, és hogy ennek következtében különösen hazánkban az alkotmány nagy yáltozásokon ment keresztül. A bécsi kormány minden törvényhozási tény által hatalmának csorbítását, — az első független magyar minisztérium kinevezésében pedig magának a dynastiának ve-
