Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

az beható részletességgel sorolja fel ama te endőbet, melyek az államra a végpusztu lássál fenyegető válsággal szemben vár nak. A mezőgazdasági üzem javítását annyit, sürgetett helyes arányok behozatala a gabnakereskedelemnek versenytársain' példája szerinti tökélyesitése;; az iparna az adott viszonyok méive szerint való fej lesztése; helyes kereskedelmi és közieke dési politika; a gyakorlati irányú nevelés mielőbbi megkezdése; a társadalom erköl esi erejének fokozása; a hitelügy észrzer felkarolása; gyors, olcsó és jó igazság szolgáltatás és magának az államnak ta karékossága azon tényezők, melyekre szűk ség van, hogy a nehéz időket átélhessük hogy jogot nyerjünk a létért való küzde lemben továbbra is harczolhatni. Egész egyöntetű programra nyilvánu az imént felsoroltakban, melyeket csak ko­molyan követni, megvalósítani kellene í kormánynak, mint az állam képviselőjének mely kezében tartja egész köz- és magán­életünk összekötő és mozgató szállainak végpontjait s mely nem szabad, hogy nagy küzdelemben magára hagyja a tár­sadalmat. X-»e-velezés­Békés, 1886. okt. 22. A békési városi bérház munkálatai a befe jezéshez közelednek. A casino és polgári kör ez uj épületnek emeletén fognak találni uj otthont költözködésük régi helyükből még e bó végen meg fog történni. — A casinói tagok száma je­len újjá alakulás alkalmával tetemesen szaporo­dott s mir elérte a százat, mely sikeres ered- méoy egy életképes intelligens közönségről s az ügy iránt komolyan érdeklődő férfiak buzgólko- dásáról tesz tanúságot. — ügy a polgári kör, mint a casinó a mai kor igényeinek megfelelő bútorokkal fogja magát ellátni, az utczai emeleti szárnyak e két testület számára vannak fenn­tartva. ,A békééi casino az ország legidösbjeinek egyike, mely feDuáliásának 40-ifc évfordulóját legközelebb fogja ünnepelni, egyik buzgó alapí­tója, mint más hason intézménynek érdemekben gazdag a boldogult Hajnal Ábel ur volt. Áttérve az épületen folyó munkálatokra, aj diszterem padozását és a díszlépcső rácsozatát ki­véve az épület teljesen kész. A 3220 köbméter űrrel biró nagy terem fűtése és világítása az építési bizottságban az utolsó időben élénk megbeszélés tárgyát képez­vén, a művezető ez iránt tett javaslata, bogy a fűtés két megfelelő nagyságú, központi Meidin- ger kályhával történjék — egyhangúlag elfogad­tatott. A kályhák képesek lesznek a legnagyobb hidegben is a díszterem hőfokát 10—12° Reau- murre emelni, mi egy — közönség által tömege­sen látogatott helyiségnél a kívánalomnak töké­letesen megfelel; számítva van nyári és téli szel­lőztetés. A fűtés egy combinált, — ventilatio és circu­latioval történhetik, a szükséghez képest. _ A circul atio fűtéshez maga a szoba levegője hasz­náltaik fel, a ventilatiofütésbez pedig a midőn terem már használatban van, az udvarból a fo­lyosón át a kályha-test körül vezetendő folytonos friss levegő, mely a terembe mint már meleg friss levegő szolgál, a romlott, elhasznált meleg levegő pedig a padozat magasságában, a falak ban vezettetik a szabadba. Folyó kó 19-én Drén Dr. Hajnal István el nöklete alatt tartott építési bizottsági ülésen egyhangúlag a villany-világításnak adatott előny melynek berendezését a legközelebbi hat hét le­forgása alatt Egger B. és társa bécs-budapesti ezég vállalta teljesíteni. — A diszterem egy, 1200 gyertyafényü ivlámpa által fog világíttatni, mű ködését egy, másfél lóerejü gőzgép fogja végezni esik tehat 27/io köbméter ür világítására egy gyertyafény. — Tekintve a terem e nélkül világos színezését, oly fényt fogunk elérni, minőt semmi más anyag és eszközzel nem. Az erre vonatkozó szerződés említett ezég gél rögtön meg is köttetett. Békés városának érdemül legyenek felem ütve utolsó evekben tett, a kor igényeinek meg felelő üdvös intézményei és alkotásai. B. „A lov asság történeim é“-bö A seytha és asszyr lovasság. Lehetetlen meghatározni azon időszakot, időn a tulajdonképi értelemben vett lovasság először alkalmaztatott. A görögöknél a trójai hadjárat alatt Homer szerint ismeretlen vala. mert ellenesetben irataiban mégis csak valami vonatkozással leendett reá. A bibliában is. legalább minden kételyt eloszlatólag, csakis először a Dávid emlékeiben találjuk nyomát, holott már Herodot korában régibb idő óta ismeretes s egész Ázsiában elterjedett volt.1] Általános elfogadottnak látszik lenni, mikép lovasság első alkalmazása, mint olyan, lo­von ülve és harczolva a trójai háborúnál 120 évvel későbbi időpontra vihető vissza. Mind azonáltal ez is inkább csak gyanitásszerü hoz- závetésnek látszik lenni.2) Noha nincsenek rá történelmi bizonyíté­kaink, de mégis minden valószínűséggel a lo­vat lovagolásra alkalmazva, legelső néptörzs seythák valának. Azon pusztai élet, melyet egy lovakban tulbőségben lévő nagy terjedel­mű rónaságokon űzött, melynek éghajlata lótartást és táplálást rendkívül elősegité, már elébb is vezethette a seythákat azon gondo­latra, mikép a ló mennyire alkalmas lehet a lovaglási czélokra. Egyszer megkísértve nem sok kellett hozzá, hogy az általánossá váljék, s ekként az egész nép kezdett lovagolni s csaknem mondhatni lóháton élt. A seythák tényleg már igen régi idők óta állandólag a lóhoz szokottaknak s a lo­vaglás mesterségében gyakorlottaknak látszá nak lenni, mielőtt még a görögök a lóraülés gondolatára csak rá is jöttek volna, mert a Centaurokról az utóbbiaknál elfogadott mesék kétségtelen azon körülményen alapultak, hogy ők láttak valami lovast, vagy a lóraülésröl hallottak regélni, és igy a dologban való teljes tudatlanságukban, ember és lóból álló valami különös lényt véltek gondolni abban. Azon' körülmény továbbá, hogy ugyanis a seythák aligha használtak harczkocsikat, még nagyobb bizonyosságra emeli azon feltevésünket, hogy legelső lovasok ők valának; ha épen Páter Amyotnak a khinaiak melletti tanúságát tény gyanánt el nem fogadjuk. A seytha fegyverek az iv és nyíl-valá­nak. Herodot szerint érez- és bronzból. Ellen­ben Ammianus Marcelinusnak (ki ezen népről egy 800 évvel előbbi időszakról irt müvében megemlékezik) állítása szerint e népeknél csontból készült nyílhegyek használtattak. Az iv és nyilon kívül még lándzsa, kés és csatabárddal valának felfegyverkezve. To­vábbá bronzirozott mellvértet viseltek, s ki­tűnő ijjászoknak és jeles lovasoknak tartották őket3) A seythák dühösen harczolának, minden szilárdabb rend nélkül, rendesen háromszög alakú nagy tömegekben, nyilaikat már nagy távolból repítették s az ellenség elöl kitérve, csak igen ritkán vagy tán soha sem vették fel a kéztusát.4) Ekként az országukba beha­tolt ellent csaknem rendszeresen körül kerítve tartották, azt minduntalan minden oldalról nyomták és kifárasztották egyre megujjuló csel-támadásaikkal, anélkül, hogy elhatározó csapásra nekik alkalmat engedtek volna, tö­kéletesen kimerítették. Egyébiránt a hadmű­vészet s szervezetről náluk szó sem volt; sőt inkább az tartatott legjobb vezetőnek, ki harezban legelső tört az ellenre.5) A legújabb időkben felfedezett asszyr monumentális táblák és feliratokon megejtett vizsgálódások, és az utóbbi években feltalált dombormüvek és egyéb félszobor maradványok az asszyrok ^történelmére, szokásaik és in­tézményeikre teljes világot vetnek. E talál­mányok képessé tesznek a lovasság eredeté és akkori fejlődési mozzanatait is megállapít­hatni, és az ez iránybani észleletek annál na­gyobb érdeküek; mert ezek tekinthetők egye­dül ismert emlékeknek, melyek a- lovasság ke­letkezési és tovább fejlődési tüneteiről érte­sítenek. Úgy látszik, hogy az asszyroknál a lo­vasság I. Tiglath Pilezár uralkodása alatt Kr. e. iL20. körül annak a trójai háború után következő trónraléptekor még ismeretlen vala, Ez azon körülményből következhető, mert egy ezen korbeli terjedelmes feliratban a lovas­ságról semmi említés 'sem tétetik : holott í kocsik ismételve meg vannak említve. A Kr, 885 körül uralkodó Assur-izir-pál (Sardana- pál) „félszobrain“ gyakorta találkozunk kocsikkal, sőt lovasokkal is, noha csekély számban; a miből következtethető, hogy ezek akkor újdonságok lévén, még kevéssé hasz náltak és ismeretesek valának.6) Később K. e. 722-től 705-ig Sargon (Sal- manassár) és Sennacherib (Sanherib) uralko­dása alatt a lovasok száma jelentékenyen lát­szik emelkedni, miután azok a csataábrákon minduntalan előfordulnak. Ellenben kocsikat király vagy némely nagyobb rangú neme­sek látszanak használni. Eredetileg a lovak felszerelése egész sa­játságos volt; fejvédet, nyak-jármot, gyöngyös zsinórokat s a jelenlegi igás lovakéhoz hasonló hámozatot hordtak. Nem kevésbé hason zablával, bizonyos nehéz csikó-fékkel azonos szijjazat és diszit- ményekkel valának felszerelve. A nyak-járom gazdagon czifrázva, valamint sajátos módon a yak közepén van alkalmazva7) és körülötte gránát-, alma és rojt díszítések láthatók. A lovasok nyergek nélkül ülnek lovaikon. Feltűnő, mikép e lovasok lovai a kocsin ülőkével, oda számítva a nyak-igát is, teljesen azonos felszereléssel vannak előtüntetve. A nyak-iga alkalmazása aligha volt szükséges; és igy jogosult feltevés az, mikép az eleinte csak kocsiba fogott lovaknak lovaglásra való későbbi alkalmazása csak azon mérvben in­dult fejlődésnek, a mint gyakoriabbak lettek az oly hadviselések, a midőn a futó ellensé­get a szegdelt terepviszonyok következtében, midőn azok a kocsikkal nem mindenhol vol­tak követhetők, csakis azon esetben üldöz­*) nA lovasság történelme a legrégibb időktől a je lenkorig* * Ily czim alatt került ki a sajtó alól a napok ban Denison György nagyhírű történelmi müve; Szeles Dénes honvéd-huszár főhadnagy jeles förditá sában, melyből mutatványt közölünk. A fordító "városunk­ban lakik, I társadalmunknak közszeretetre méltatott tagja, ki nemcsak hivatásszerű kötelmeit igyekszik hiven betol teni; de mint e müvéből kitűnik, komoly tudományokkal is foglalkozik s hazai irodalmunkat jejes müvek átülteié sével gazdagítja. Örömmel üdvözöljük a derék .főhadnagy elismerésre méltó közhasznú tevékenységét s müvét, mely Nagy Ferencz könyvkereskedőnknél megszerezhető, mele­gen ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Szerk. *) Herodot. *) Bardin. *) Herodot. 5 Ammianus Marcellinus. °) Bawlinson. hették, ha a kocsiban harezolók lovaikat ki­fogva, azokra-fel is ültek. A lóra-ülés módja a legelső képleteken szintén' nagyon feltűnő és különös. A térd csaknem a ló hátával egy magasságban van, erősén a nyak és mar felé fektetve akként, hogy a meztelen lábak a vállak felett csün- genek le. Ez arra mutat, mikép a lóra való felülés még egészen uj jelenség lehetett, és a lovasok a keleten divó guggoló üléshez lévén szokva, előttünk a tulajdonképi és természe­tes lovon-ülés mód még ismeretlen vala. To­vábbá az is kitűnik, hogy minden lovas mellé, kinek a nyíl volt főfegyvere, még egy más szintén lovasitott segéd is adatott. Ez utóbbi minden támadó fegyver nélkül, csak egy he­gyes sipkával és tunikával birt, s egyedüli tiszte az volt, hogy az ijjas harezosnak lovát vezesse és tartsa, ha az az ellenségre lövői dözött. Minek folytán azon előbbeni gyanúsí­tásunkban, hogy a lovagolt ló a kocsiból lett kifogva, még inkább megerősödünk; a midőn harezos az egyikre, a vezető a másikra lát­szik felülni, mely utóbbi egyszersmind ez uj viszonyban mind a két ló vezetését bizonyára átvette. Természetes, hogy az ekként működő lovasság még gyermekkorszakát élte. A hegyes sisaku és felezifrárott tunikáju ij]as, a nyíl mellett még egy kardot és pajzsot hordozott, noha egy képleten sem található oly rajzolat, mintha az utóbbi fegyvereit tény­leg használta volna. 8) A fennt rajzolt ős lovas typuszon már a legközelebbi korszakból eredő szobrokon a ko fábbi alakoktól némi eltérések fordulnak elő. Már két külön jellegű lovas: ijjas és dárdás mutatkozik, a mi nagy haladást tanú­sít. Egy négyszögü, a jelenlegi nyereg-bun­dához némileg hasonló szerkezet, a nyereg he­lyét foglalja el. Ez egy egyszerű terhelő által van a lóhoz szorítva, néha még valami szü- gyelő és farkszijszerü készülék is látható. 9 A kantáron és mellékkészülékeken gazdag dí­szítmények vannak. Sőt a későbbi időkbelí félszobrokon“ már az ülésben is jelen tékeny az előhalladás; sokkal helyesebben és csinosabban ül, és már a vezetésben is any- nyira előhaladni látszik a lovas, hogy azt ide­gen segély nélkül is maga látszik kormányoz ni, és az előbb alkalmazott vehető segéd el­tűnik. A dárdás kantarját a bal, dárdáját jobb kezében tartja ; mig a lovas ijjász kan urát merészen engedi a ló nyakára, miköz­ben ijját ezélzásra emeli. Ez világos jele an­nak, hogy a lovak a kantár használata nél kül is szokva voltak a megállás és haladásra A nyakigák néhol ugyan még láthatók, de jobbára mar kezdenek ezek is eltűnni, a mi­ből előbbeni" feltevésünket újból igazoltnak vehetjük, hogy ugyanis a lovaglás első ere­detét a lovaknak a kocsikból való kifogása és pillanatnyi felhasználásából vette, és igy a nyak-igák egyelőre puszta szokásból, később csakis díszből tartattak meg. Nem kevésbbé a lovas öltözködésében is javítások fordulnak elő. A ruha rojttal körül­szegett tunikából, egy a derék körüli széles övből, a vállról lecsüngő szíjból, melyhez a kard csatoltatott, és végre szoros láb-vért, • ránezos csizma s hegyes sisakból állott,10) A kar, a könyöktől kezdve, meztelenül hagya- ‘ tott. Később Sanherib uralkodása alatt Kr. e. 705 körül, a lovasság egy az egész testet be­takaró pánczél-inget, bőrnadrágot, lábvértet vagy magas csizmát viselt; és úgy az ijjászok, mint a dárdások egyformán valának felsze­relve. Az előbbiek 4 láb hosszú ijjat viseltek, melyen 3 láb hosszú nyílvesszőt repítettek, melyeket a hátukon lógó puzdrában tar­tottak. Maguk a dárdások is nyilakat tartottak készen, tartalékfegyver gyanánt az esetre, ha kardjuk eltörnék. Assarhaddon uralkodása alatt Kr. e. 681. körül az ijjászok valami takaró alakjában még egy más fedezéket is kaptak lovaikra, mely a mell-fedezékkel összekapcsoltatva, egész hosz- szában takarta a ló testét. Ez állatbörböl vagy valami nemezből készülhetetett s az akkori táv-fegyverek ellen nagy védelmet nyújtott.11) Herodot tudósítása után12) Cyaxares volt az első, ki az ázsiai hadszervezézben a land- zsások, ijjászok, lovasság és cohortok beosz­tását rendszeresité.13) Cyaxares Kr. e. 585-ben 4o évi uralkodás után halt el. Sanherib azon­ban 100 évvel előbb élt és már az ö korában — ha nem előbb — az asszyrok bizonyos had­testekbe valának beosztva. Uralkodása alatti időszakból, az akkori leleteken, menetelő lovasokat látunk, minden gyalogság nélkül; harczi jeleneteket, melyek­ben egyedül a lovasság küzd, lándzsások hosz- szu sorát kettős rendekben menetelve és szá­zadokba beosztva, nemkevésbbé ijjászokat egy és ugyanazon csapattestben, és minden egyes csapattestet különböző öltözékben.14) A parit­tyások szintén együttesen, egyforma öltözet és fegyverzettel láthatók. *j Rawlinson. ’) Bawlinson, Ancient Monarchies. 8) Bawlinson. *) ü. o. Abul-X£azem története. Persa rege, — Fordította: O. Gy. — A történetírók megegyeznek abban, hogy Haroun al Rasid kalifa, korának legtökélete­sebb uralkodója lett volna, — valamint a leg­hatalmasabb volt, — ha ingerlékenysége s ha­tártalan hiúsága némi homályt nem vetnek fényes tulajdonaira. — Csaknem minden percz- ben azzal dicsekedett, hogy nincs a világon több oly nagylelkű fejedelem, mint ő. Fővezére, Giafár nem hallgathatta már sok dicsekvést s egy alkalommal bátorsá­got vett az ellen szót emelni. Ura a földnek, hatalmas fejedelem 1 — igy szólt — engedj meg rabszolgádnak, ha szavát hozzád emelni bátor. Azt tartom, nem illik magasztalnod magadat. Bizd dicső hired terjesztését szolgáidra s az idegenekre, kik trónod körül csoportosultak. Elégedj meg az­zal, hogy amazok naponként hálaimát rebeg- nek az éghez, hogy birodalmadban születtek, s ezek boldogok, hogy uralmad alatt élhetnek. Haroun haragra gyűlt ezen szavakra s kérdé vezérétől : ismer-e n e m e s s z i v ü- ségben hozzá hasonlót? — Igen, felséges uram, feleié Griafar, van Basra városban egy Abul-Kazem nevű ifjú, ki csak közpolgár ugyan, de nagyobb fény­ben él királyoknál s felségedet sem véve ki, nincs a világon fejedelem nemesebb szivü, mint ő. A- harag púja boritá a kalifa arczát s szemei szikráztak a felindulástól, Tudod-e — kiálta, hogy az alattvaló, ki fejedelmének ha­zudni elég szemtelen, halált érdemel ? — Nem hazudok, —. felelt a vezér, — láttam Abul-Kazemet, midőn legutóbb Bős- rába voltam, meglátogattam, s noha kincseid fényét megszokták szemeim, kápráztak azok, midőn nagy gazdagságát látták : nemes szive pedig elragadott. Nem birt tovább haragjával Haroun. — Hogy mered vakmerő, — kiálta — egy nyomorult alattvalómat hasonlítani hoz­zám ? Példásan lakolsz merészségedért. , A testőrök parancsnoka.— egy intésre fogságba hurczolá a fővezért s a fejedelem felesége, Zobeis lakosztályába távozott, ki a kalifa zord tekintetén elsáppadott, — Mi bajod uram, férjem, kérdé ez meg­döbbenve, miért vett erőt.rajta a harag? 1<l) Bawlinson. “) ü. 0. ”j Herodot J,j Lemprieri. “) Bawlinson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom