Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-26 / 39. szám
39-ik szám. Gyula, 1886. szeptember 26-án V. évfolyam. f 1 Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét .illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre *...............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ L. Egyes szám ára 10 kr. Ä Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Botiok y Zoltán. Ziadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Jjipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben. Gppelik A.f Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Városunk s megyénk közönségéhez! Eltelt három évnegyed, mely alatt a „Békés“ uj iránynyal megjelent, s megyénk közigazgatási, művelődési és gaz- dászati közéletét ösmertetni s fejleszteni törekvék. Midőn lapunk az év elején megindult, nem Ígértük hangzatos szavakkal, hogy minő nagy eszmékkel, a társadalmi élet átalakítását ez ólzó törekvésekkel, eddig helyi lapoknál nem ismert uj iránynyal lépünk a közművelődés küzdterére; nem soroltuk fel hazai s külföldi ismert és ismeretlen nagyságok neveit, kik kitűzött czélunk elérésében támogatni fognak. Szerényen, az előhaladás munkára edzett napszámosaiként léptünk fel, irányunkat, törekvéseinket nem irtuk zászlóra, s nem lobogtattuk azt tetszetősen, azon erős meggyőződéstől vezéreltetve, hogy nagy ígéretek nélkül is, a lap iránya, életképessége, törekvéseink tiszta és nemes volta nyilvánvaló íeend. Ki figyelemmel kisérte a lefolyt három évnegyed alatt tevékenységünket — hisszük — elfogja ismerni, hogy nem tán- torodtunk meg, nem hirdetett, de szilárdul kitűzött czélunk felé haladásunkban. Elfogja ösmerni mindenki, hogy a köz- ügyek terén nem kerülte el figyelmünket semmi mozzanat, nem maradt megvitatás nélkül semmi tény, melytől előhaladásunk függött, s igyekeztünk önálló eszmékkel, indítványokkal járulni a közboldogság épületének emeléséhez, s tettük pedig ezt tekintet nélkül az egyénekre — kik a mozzanatok és tények intézői, s tettük úgy, hogy a politikai élet hullámverése nem csapkodott felénk a közművelődés, társadalmi élet, közigazgatási, közgazdászai állapotaink ösmertetésére és fejlesztésére irányuló tevékenységünkben. A józan haladás utján törekedtünk előre. Nem szálltunk icarusi szárnyakkal a magasba s nem sülyedtünk alá a mélységbe. Szilárdan maradtunk a biztos talajon, melyről csak előbbre haladni lehet. Eszméink világitó fáklyája mindig ugyanaz: a közérdek, megyénk helyes fejlődése volt. Nem szolgáltunk idegen érdeket, irányunk biztos, törekvésünk nemes volt s végezetünk az, ami minden hazafi lelkében él: előhaladás. Igyekeztünk azon, hogy lapunk érdekesség, változatosság tekintetében azon a színvonalon maradjon, melyet városunk s megyénk fejlődő társadalma joggal meg- kiván. Nem az önhittség dicsekvése ez, — csak azért említjük fel, hogy e rövid múltban való működésre hivatkozva kijelenthessük, miszerint az eddigi irányban változatlanul és következetesen előbbre haladva, a jövőben is mindent el fogunk követni lapunk emelése s gazdagítása tekintetében. A helyi és megyei közélet minden eseménye mint eddig, úgy jövőben is kimerítően tárgyalva lesz a „Békés“-ben, mely a társas élet folyton elevenebbé váló lüktetésével lépést tartandó, a megye kiváló szellemi erőiből sorakozott munkatársainak díszes sorozatára támaszkodva, fokozott erővel lát a feladathoz, melyet helyi lap volta eléje ir. Mindezek után csak annyit kérünk, hogy támogasson bennünket városunk s megyénk közönsége, ha megérdemeltük eddig, mi bizonyára törekszünk megérdemelni a pártfogást. . A szerkesztőség. Előfizetési dij : Egész évre 5 frt — kr. Félévre 2 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 25 kr. A kiadóhivatal. Törvényhatósági és községi közélet. Felhívás Békésmegye törvényhatósági bizottságának tagjaihoz. Mint a f. évi szeptember 27-én kezdődő megyei közgyűlés alispáni utón közölt összehívójából látható, indítványunk, melyet ez év tavaszán egy törvényhatósági hitelintézet alapítása tárgyában benyújtottunk, a tanulmányozására és megvitatására kijelelt küldöttség által változatlanul elfogadtatott. A küldöttség jelentésében kimondja, hogy az aránytalanul magas kamatlábnak leszállítása s ez által a megyénkben is érezhető közgazdasági válságnak elhárítása czéljából a törvény- hatósági hitelintézet létesítésére égető szükség van és hogy az inditványbeli hitelintézet a czél elérésére a legjobb eszközül ösmertetett fel, mert az abba lefektetett alapelvek biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy közvetítője és megteremtője Íeend a lehető legolcsóbb hitelnek, rugója a vállalkozási szellemnek s éltetője a közgazdaságnak. A nehézségek és aggályokat, melyek tervezetünk ellen jogi és közigazgatási szempontból felhozattak, sikerült eloszlatni, sőt némi büszkeséggel hivatkozunk arra, hogy tervezetünk és az általa felidézett mozgalom több társtörvényhatóság élénk érdeklődését költötte fel és rokon- szenvvel kisértetik hazánk legkiválóbb po- liticusai és pénzügyi capacitásai által. A sajtó, mely még tervezetünket nem ismeri s nevezetesen a Bécsben megjelenő „Oesterr. ungar. Sparcasse Zeitung“, mely pedig első sorban a takarékpénztárak érdekeit védi, a mienkével rokon mozgalmakról különösen a községi takarékpénztárakról — megyeileg szervezett hitelintézetről -nem is szólhat, mert Austriában nincsenek önkormányzati joggal biró területi hatóságok — következőleg nyilatkozik. E nyilatkozatra a közfigyelmet fel-j hívni annyival is inkább kötelességünknek tartjuk, mert e lap az itteni mozgalmon kívül áll és így hitel viszonyainkat érdektelenül bírálja meg. A czikk, mely a „Pester Lloyd“ 251. számában f. évi szept. 10-én jelent meg — magyarra fordítva igy szól : „Sajátságos és a magyar- országi pénzintézetek javára épen nem magyarázható jelenség az, hogy mig Austriában a takarékpénztárak és egyéb hitelintézetek legnagyobb része oda törekszik, miszerint ne csak a jelzáloghitel feltételei nyerjenek humánusabb alapot és megszűntettessék a cselekvő és szenvedő kamatláb közötti kirívó külömbséget, hanem hogy a személyes hitel is a modern államélet két oly kiválóan fontos eleme részére, minő a kisbirtokos és az iparos osztály, oly hozzá férhetővé tétessék, hogy azok a gyors és kielégítő segélyhez minél kedvezőbb feltételek alatt jussanak hozzá, — addig Magyarországban a kor előre haladó szelleme a régi jó idők kamatviszonyain mindeddig képtelen volt változtatni. E jelenség, melynek okait nem kell valami nagyon mélyen keresnünk, csak akkor fog eltűnni, ha a magyarországi részvénytársasági formában működő takarékpénztárak nyerészkedési jellegüket megszüntetik. Oly intézettől, a hol a részvényesek személyes érdeke összeütközik a közjó érdekével, lehetetlen azt várnunk, hogy az előbbi magát alárendelje az utóbbinak. Lehet, hogy ez állításunk az erkölcstan és közgazdászati tudomány alapelveivel össze nem egyeztethető, de hiába minden nyerészkedés hódol ama tételnek, hogy a czél szentesíti az eszközt. így történik azután, hogy a magyarországi takarékpénztáraknál átlag 5°/o'°s betéti és 8°/0-os kölcsönvételi kamatlábbal találkozunk, 5 és 8, e számok sokat, nagyon sokat jelentenek. Az activ és passiv kamatláb között levő eme 30/0-os külömbség a mai viszonyok közt ép oly abnormis dolog, mint a 8°/0-os passiv kamatláb általában. A takarékpénztárak hivatása nem áll csupán abban, hogy a népnek a kezére bízott takarékbetétek után minél nagyobb kamatozást biztosítsanak, hanem abbau is, hogy a nálok elhelyezett betétek hasznosításából eredő nyereséget ismét visszajuttassák annak a közönségnek, mely eredményes tevékenységéhez az eszközöket adta. Ez pedig csak is a hitelnyújtás által történhetik, a melynek azonban nem szabad oly formában eszközöltetni, hogy az intézethez közel álló személyek bizonyos osztálya a takarékoskodók kárára és a hitelt igénylők gazdasági hátrányára gazdagodjék. A magyarországi takarékpénztáraknak, hogy megadhassák a földmivelés-, ipar- és kereskedelemnek hivatásukhoz képest az olcsó hitelt — gyökeresen át kell alakulniok. Ez az átalakulás sikerrel csak úgy vihető keresztül, ha a szervezet, nevezetesen a részvénytársasági alakzat helyébe, erkölcsi testületek tétetnek, vagyis községi takarékpénztárak létesittetnek, úgy a mint az már Austriábau a legtöbb takarékpénztárral meg is történt. És csakugyan, a mennyiben a jelek nem csalnak, a lakosság legnagyobb részében kezd keresztü hatolni annak tudata, hogy csakis az osztrák mintára alkotandó községi és járási takarékpénztárak lesznek képesek a vidék egészségtelen hitelviszonyain segíteni. így például a Komárommegyében fekvő Nagymegyer mezőváros elhatározta, hogy községi takarékpénztárt alapit és alaptőkéül leköti a község vagyonát 25 ezer frt erejéig. Szembeszökő az előny, mely egy ily intézet felállításából származik. Mert ha a betéti kamatláb ásóban, a kölcsönvételi pedig 5%-ban álla- pittatik meg, az intézet már eme l°/0-nyi kamatkülönbözetből eredő nyereségből oly jövedelemre fog szert tenni, mely képessé teendi mindjárt kezdetben megfelelő tartalék tőke képzésére, később pedig arra, hogy a nyereség bizonyos részét a községnek közhasznú czélok előmozdítására adja át. De a legfőbb előny abban fog állani, hogy a község összes lakossága a jelenlegi kamatlábnak megfelelő olcsó személyes hitelhez jut. Kétségtelenül, remélhető, hogy a nagymegyeri takarék- pénztár felállítása a többi községek figyel mét nem fogja elkerülni.“ Ez a lajtántuli szakközlöny véleménye. Indítványunk sorsa immár a megye közönségének kezébe van letéve. A bizottság tisztelt tagjainak jó akaratátó függ, hogy megyénkben jobb és egészségesebb hitelviszonyok teremtessenek. A törvényhatósági hitelintézet csak kezdetéi képezi az e czél elérésére irányuló törekvéseknek. A községek, esetleg járások felfogják állítani a községi és járási takarékpénztárakat; a mellett minden életre való társadalmi osztály valószinüleg megteremti a neki szükséges heti vagy havi betéten alapuló hitelszövetkezetet. És mindez intézetek egymással szerves összeköttetésben ál- andnak, támogatva anyagilag és erkölcsi- ég a törvényhatósági hitelintézet, mint anyaintézet által. A nyerészkedésre alakult takarékpénztárak, melyek eddig oly sikerrel tudták egyedárusági helyzetöket saját érdekökben felhasználni kiadva a hitelt- igénylő megyebeli lakosságnak a 4 és 5 °/o-ra kapott pénzt 8 és több %-ra, — meggyőződésünk szerint rövid idő alatt meg fognak barátkozni az uj helyzettel, és velünk együtt vállvetve fognak arra működni, hogy a hitelt keresők ahhoz minél olcsóbb kamat mellett jussanak. Lesz tehát egészséges irányú verseny, amelyben senki el nem bukik és a mely végeredményül megteremti a gazdasági jólét és felvirágzás legbiztosabb feltételeit. És mindez csekély, mondhatjuk majdnem semmi áldozattal sem jár. Igaz ugyan, hogy indítványunk az alaptőke vagyis a biztositó alap létesítése érdekében a megye közönségének 5°/0-os pótadóval való megterhelését javasolja. Ámde e megterhelés szerintünk csak eszmei, mert a pótadó behajtására, hisszük soha semmi szükség nem lesz. És aki ez állításunkban az indítványunkhoz mellékelt indokolásban foglaltak után is kétkedik, ám for- dnljon a megye területén működő 14 pénzintézet bármelyikéhez és kérdezze meg, hogy veszteségek fedezése czéljából mikor volt kénytelen alaptőkéjét behajtani. Azok tehát, kik az 5°/o-os pótadó ily czélból való behajtásának azonnali kilátásba helyezésével igyekeznek indítványunk ellen hangulatot csinálni, vagy nem tudják mit beszélnek, vagy arra számítanak, kifogyván a hitelintézet ellen felhozható egyéb érvről, hogy a nem adózás silány kortes fegyverével sikerül az adók és egyéb közterhek által igénybe vett közönséget, illetve annak kevésbé tájékozott részét a jó és üdvös czél pártolásától könnyű szerrel elriasztani. Becsületes és megbízható kezelés mellett, mely a megyei hitelintézetről épugy feltehető, mint a 14 megyebeli pénzintézet bármelyikéről, az ellenőrzés azon szigorított súlya mellett, melynek az alá lesz vetve — nyugodt lelkiismerettel hisszük állíthatni, hogy az esetleg előfordulható veszteségek fedezésére az 5°/o'OS pótadó soha behajtatni nem fog, mert az fedezést nyerend az üzleti óv nyereségéből. Felkérjük ez okból a megyebizottság tisztelt tagjait, hogy a szeptember 27-én kezdődő közgyűlésre minél számosabban megjelenni, a beterjesztett javaslatot elfogadni és a pótadót minden aggodalom nélkül megszavazni szíveskedjenek. Békésmegye elhatározását feszült figyelemmel várja az egész ország! Szabadjon remélnünk, hogy az méltó lesz szabadelvű hagyományaihoz. Mutassuk meg, hogy a megyék önkormányzati joga nem üres szó, de oly hatalmas eszköz, melylyel a változott feladatok és kötelességeknek eleget lehet tenni. A megyebeli lakosság jóléte és boldogulásának feltételei kezünkbe vannak letéve. Oldozzuk fel azokat az érdekeltség lánczai alól. Ne legyünk szűk- keblüek, mikor polgártársainkon és magunkon segíthetünk. A társtörvényhatóságok követni fogják példánkat — a kezdeményezés dicsősége azonban Békésmegyéé Íeend. B.-Csaba, 1886. szeptember 15. Dr. Szeberényi Gusztáv. Karassiay István. Ursziny Andor. Beliczey Rezső. Dr. Szemián Kálmán, megyebizottsági tagok.
