Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-31 / 5. szám
Hírek. Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Az árvákról. A gyámsági törvény a legtisztább jóakarat- és szándékról tanúskodik. Minden sorából kitűnik, hogy a törvényhozás rég felismert országos bajon óhajtott segíteni; de sajnos : hogy ezen czél csak részben éretett el, — mert ki az árvaügyek iránt legkevésbbé is érdeklődik, vagy azokkal foglalkozik, azon szomorú tapasztalatokat merítheti: miszerint az árvák és gondnokoltak, a hiányos ügykezelés, a gyámhatóságok félrevezetése, az árvák javára irányzott legüdvösebb gyámhatósági intézkedések nem foganatosítása, végre sok esetben az oly szükséges felügyelet és ellenőrzés hiánya, vagy nem elég lelkiismeretes teljesítése miatt: évenkint százezrekre menő károkat szenvednek. Tekintsük az árva ügyek állapotát közelebbről. Nem szükséges azokat sötét szemüvegen nézni, a kép úgy is elég elszomorító lesz. Még ott nyugszik ravatalán az elhunyt apa vagy anya, midőn már kezdetét veszi a legtöbb esetben, a rabló-hadjárat, a kiskorúak java és érdeke ellen. Maga a túlélő házastárs, ennek nem létében a nagyszülők, testvérek, rokonok, szomszédok, egyszóval ki hozzá férhet, takarítani és pusztítani kezd. Megrövidítik a kiskorúakat ; saját előnyökre kizsákmányolják azok gyámoltalanságát. Súlyos vád, de mind az, aki egy kis figyelemre méltatja a naponként előforduló halálozási eseteket látni fogja azon mohó kapzsiságot, mely az elhunyt tűzhelyén észrevehető. Kisérje figyelemmel az, ki túlzottnak véli állításunkat a hagyatékok leltározását, s tapasztalni fogja, hogy ezen a kiskorúak érdekeire nézve felette fontos cselekménynél milyen kevés a lelkiismeretessége az eljáró közegeknek a legtöbb esetben. Előfordul 100 —200 leltározás, anélkül hogy az a hagyatékban készpénzttüntetne fel; már pedig merő képtelenség, hogy az elhunytaknak egyetlen fillérjük sem lenne. Van biz ott; de a készpénzt szokás a hagyatéki leltárból kihagyni, ha van ; de legtöbbször mikor a leltározásra kerül a sor, a házastárs, a nagykorúak szépen elkezelik, hogy ne legyen. Következnek az ingóságok. A mi könynyen elmozdítható, a leltározás előtt eltakarittatik. A lábas jószágot a leltározás elől elhajtják a szomszédtanyákra. A gabona félét fele áron is elprédálják, csak hogy ne legyen. A ruha nemüeken a jó rokonok, vagy a nagykorúak megosztoznak, az ágynemüeket csakhamar széthordják. A hagyaték felbecslése, gyakori esetF Szebb annál a Zsuzsi. (Korcsmái jelenet.) Irta: Balázs Sándor. A vásárnak vége volt. A nap hanyatlásnak indult. A mézeskalácsos sátrakat bontani kezdték; a zsidók fölszedték kendőiket és batyuba rakták mindenféléiket. A csizmadiák rakodásnak indultak s a mi lábas jószág volt és nem kelt el, azt a gazda vagy a béres mogorva arczal hazafelé terelte. Nagy volt a lárma, a zaj, de a klárinét sivitó hangja a korcsmából mégis kihallatszott. Mint a villám végig czikázott a térségen és csak úgy csalogatta az embereket az áldomásra. Egy három lovas üres szekér, melynek fenekén az üres zsákok elárulták, hogy búzával terhelve jött a vásárra, ott állott a korcsma előtt. A lovak istrángjuktól eloldva, jóízűen ropogtatták az abrakos tarisznya tartalmát. Egy kis, nyolcz-tiz éves fiú áldogált előttük, az őrizte őket, hallgatta a muzsikát s harapdálta a mézes kalácsból készült vasas németet. A gazda bent ült a korcsmában s áldomást ivott a molnárral, ki az egész kocsi terhét készpénzen megvásárolta. Fiatal legény volt s kipirult arczczal és félrevágott kalappal muzsikáltatta magát. Az asztal előtte üveg-erdővel volt borítva. A molnár szemben ült vele, a czigányok a háta mögött húzták. Jo vasárt csinált, jó kedve volt ben, nem kint a helyszínén, hanem a jegyző urak szobájában, a nagykorúak, vagy a hátrahagyott házastárs bemondása alapján természetesen szájuk ize szerint eszközöltetik. A leltárba felvétetik minden kigondolható teher. A temetési költséget felszámítják a gyászruhától kezdve a koporsó szegig és —| torig. Ezer leltár közül azonban ha egyben szerepel, a temetkezési társulattól nyert összeg. Az örökhagyó által régen kifizetett, de a telekkönyvből esetleg még ki nem törölt összegeket hagyatéki teherkép szerepeltetik. Ezen kívül még nem igazolható terheket is tüntetnek ki, s ezen költött adósságok a nagykorú örökösök által a tárgyalás alkalmával valóknak ismertetvén, a gyámhatóság által is elfogadtatnak. Az örökhagyó által szerzett, de telek- cönyvi bekebelzés által még nem biztosított jogokat eltagadják s kerítenek uj okmányt a túl előházas társ, vagy nagykorú örökös nevére s javára. Gyakori eset, hogy a nagykorú örö- cösök, az örökhagyó telekkönyvi tulajdonához tartozó ingatlanokra nézve odanyi- atkoznak, miszerint azokat még életében eladta; arra azonban példa aligha fordul elő, hogy ezzel egyideüleg vételár hátralékot is jelentettek volna be, ha csak az örökösök az osztozkodás alkalmával össze- nem vesztek. A leltározás tehát megtörtént, a hagyaték tárgyalása alkalmával a cselekvő állapotból úgy a valódi, mint a költött adósságok levonatnak s az örökösök osztályrésze magállapittatik s a nagykorú örökösök, a leltári becsű értékéhez képest rendesen magokhoz vonják az ingatlanokat s a kiskorú részét az árvapénztárba be is szolgáltatják. Hogy ezen eljárás mellett mennyit károsodnak a kiskorúak, kinek jutna eszébe. No de maradt még is valami s ez legalább kellő módon bizto- sittatik. Az ingatlan birtokon — ha természetben megosztható — megosztoznak az örökösök; a kiskorú, az rendesen szebbet, óbbat kap a papiroson, természetben azonban rendesen a rövidebbet húzza. Ha feinem osztható az ingatlan, eladják s rendesen nem írják be a szerződésbe az egész vételárt, csak valamivel többet a leltári becsértéknél. A fölöslegesen aztán megosztozkodnak, természetesen a kiskorú részére abból mi sem juthat, mert akkor kitudódnék a turpisság. A gyámhatóság az eladást — a legtöbb esetben jóváhagyja, mert hisz tudomással nem bir a vételár valódi mennyiségéről, vagy az ingatlan értékéről; ha pedig az eladási árt még is keveselné hatósági becsű levelet igen könnyen lehet szerezni s igy minden meg van, mit a törvény az eladás jóváhagyásául megkíván, sőt az szükségesnek is jelöltetvén — a gyámhatóság által meg sem tagadható; de a kiskorú még is csak meg lett rövidítve. Nem foglalkozunk ez úttal behalóbban e kérdéssel. Oly tények ezek melyek nyilván valók, mindenki tudja azt, hogy mily kevés lelkiismerettel tekintik legtöbb esetben a leltározásnál, hagyaték felosztásnál az árvaügyek kezelésére hivatott egyének a kiskorúak érdekeit s a gyámhatóság mennyire erőtlen ezen tényekkel szemben. A legfigyelmesebb legéherebb után nézése a gyámhatóságnak alig volna képes megszüntetni azokat. Hanem igenis ott van a községi elöljáróság. Annak a legszebb, legnemesebb feladata a legszigorúbb figyelemmel őrködni az árvák érdekei felett A mint tudomására jut a halálozás a szükséghez tépést meg kell tenni minden intézkedést, íogy az árvák érdekei megóvassanak s biztosíttassanak. A felvett leltárt vegyék áttekintés alá, hallgassák meg a rokonodat, szomszédokat, ha váljon hi ven lett-e az felvéve s ne hódoljanak azon kárhoza- tos szokásnak, hogy az örökösödési illeték kevesbitése czéljából alacsony becsérték tüntettessék ki, — mert ez a legtöbb esetben a kiskorúak kárára is szolgál. — Becsüljék fel magok, tanácsülésben a hagyatéki ingó és ingatlan vagyonokat, ott hol kételyeik vannak s a terhek valóságára nézve is kutassanak s tegyenek intézkedéseket, nehogy álterhek bemondása a kiskorúakat megkárosítsa. Ha a községi elöljáróság e szép fe- adatát hi ven teljesiti, méltán kiséri lépteit az árvák áldása. Hivatalos tanodalátogatás Békési Gyula kir. tanácsos, mint a debreczeni tankerület főigazgatója, január 20. 21. 22-én meglátogatta a szarvasi főgymnasiumot. A félévi ismétlések alkalmából tudomást vett az összes osztályok tanulási eredményéről külön-külön az osztálytermekben felkeresve az ifjúságot s az összes alkalmazott tanárokat. Végül értekezletre hivá a tanárikart s kifejezést'adott azon tapasztalataira épített meggyőződésnek, hogy főgymnasiumunk a tankerületéhez tartozó, tanintézetek színvonalán áll. Megemlité azon észrevételét is, hogy némely tantermeink szükebbek kelleténél, némely osztályaink túlnépesek; de ismerve intézetünk anyagi helyzetét és történeti fejlődését, mely a múlthoz viszonyítva sokszerü emelkedést mutat, kifogásokat nem teszen. A tanárkart sok felelősséggel járó feladatában kitartásra s felfokozott belterjes munkásságra buzdítván, elbúcsúzott. Az ev. ref. egyház iskolás növendékeinek közvizsgálata ma és holnap tartatik meg a kővetkező rendben : 1. Vasárnap délelőtt templom után a nagyobb fi-iskola növendékeié vagyis a 3-ik és 4-ik osztályoké a központi leányiskolában. 2. Vasárnap délután a leány-iskola növendékeié vagyis az 1 ső, 2-ik és 3 ik osztályoké ugyancsak a központi leány-iskolában. 3. Hétlön délelőtt templom után a kisebb fiu-iskola növendékeié vagyis az 1-sö és 2-ik osztályoké szintén a központi leányiskolában. 4. Végül hétfőn délután a vegyes-iskola növendékeié vagyis az 1 -sö és 2-ik osztályoké saját tantermökben. A megyei bál. Holnap lesz a nagy nap a mikor a megyeház nagytermében megtartják a megyei tisztviselők nyugdij-intézete javára rendezett tánczvigalmat. Az érdeklődés az egész megye területén ezen bál iránt rendkívül nagy s a vidékről már eddig is 20 családot tudnak, akik mindenesetre bejönnek a bálra s igy biztosan lehet számítani 60—70 párra. A rendezőség mindent meg tesz, hogy a bál minél fényesebb legyen s e mellett a nyugdij-intézetnek is baszna legyen a bálból. Az előjelekből Ítélve olyan bálnak ígérkezik a holnapi, a milyen még nem volt Békésvármegyébe. Jó mulatást kívánunk. A báli referádákról. Az Isten áldja meg az urakat, ne tegyenek tönkre bennünket, szerencsétlen apákat és férjeket! Nem elég, bogy nyakra-főre ajánlják a bálokat feleségeink s leányainknak, még uj divatot kezdenek : leírják, mily ruhában jelentek meg ? Ez isten ellen való vétek. Mit tegyünk akkor mit? Mert önök azt nem tudják, hogy a nők milyen hiúk I (Dehogy nem!) Ha kiírják ruhájuk szövetének s díszítésének minőségét is, akkor igy szólanak : Papa, ebben a szatin ruhában csak nem megyek bálba ? Nem szégyelnéd, ba kiírnák az újságba, bogy a te lányod ilyen ruhában jelent meg? — S mit tehetünk mi ? Szaporítjuk a számlát tovább is. Az istenért, ne írják ki többé a ruhák milyenségét, elég, ha a név ott van. Sőt még ezt sem kellene, de ha már szokás, hagyján: Tegyék meg ezt a szívességet : több elkeseredett szivü apának és férjnek. (Beküldetett.) A féltékenység ördöge. Füzes-gyarmati levelezőnk írja, hogy Vad László, 24 évés, ref. vallásu, füzes-gyarmati lakos f. hó 13-án hurokkal megfojtott» nejét, Qudai Esztert. A gyilkost már behozták Gyulára a kir. ügyészség börtönébe, hol most vizsgálati fogságban van, mint vallomásából kitűnik, tettének oka féltékenység volt. Ugyanis még mielőtt nejét elvette, udvarolt annak egy másik füzes-gyarmati legény is, s erre volt a térj féltékeny, s miután a nejével folyton rósz viszonyban élt s ez tőle elválni akart, ő még a múlt év deczember bó végén elhatározta, hogy uejét megöli, „hogy ha őt nem szereti, hát ne szerethessen mást se“, időközben kibékültek, s ez halasztotta el a gyilkosság végrehajtását egész január 13-áig, a mikor ismét összeczivódtak s a férj végrehajtotta a rég tervezett gyilkosságot, nejét este 10 órakor hurokkal megfojtotta. Mire nem visz a szerelemféltés. A polgári kör. Mint értesülünk a polgári kör is fog egy bálát rendezni ezen a farsangon. A bál napja még nincs meghatározva 8 közelebbi részleteket még nem hallottunk. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Nagyon szép üdvözlési mód, ha egy ember kívánja, de mikor egy csapatban 60 apró szent zúgja és dörgi az ember fülébe, az már egy cseppet sem kellemes. Nem abból áll a gyermekek nevelt- sége, hogy éktelen lármával köszöntsenek boldogot boldogtalant az utczáD, hanem inkább ha rendesebben mennének. — Erről a régi hagyományról csakugyan leszoktathatnák a tanító urak növendékeiket a nevelés minden kára nélkül. A legenyen meglátszott, hogy mar boros állapotban van, de azért egyre ivott s egyre kinálgatta a molnárt is, a czigányokat is. Ezek szót fogadtak neki s hogy a nóta mégse sokba szüneteljen, nem egyszerre, hanem egyenkint, egymásután ittak. A legény nagyokat kurjongatott s bár a czigány jó két óra óta egyebet se húzott, idöközönkint nem mulasztó el rákiáltani a prímásra, hogy azt a nótát huzza neki hogy: „Olyan leányt mint az Örzse, Még a szálló nap sem látott!' A fiatal korcsmárosné darabig szótlanul nézegette a szép legényt, azután odahuzódott melléje a padra, megkináltatta magát borral s kaczéron rámosolyogva azt kérdezte : — Ne izéljen hát, Bandi ? Hát csakugyan olyan szép-e az a bizonyos Örzse ? — Ha szép-e ? Hát nem hallja, hogy mit beszél a nóta, amit ő reá csináltak, hogy még a szálló nap sem látott olyat ? A termete sugár, karcsú a dereka, majd a sarkát veri ébenfa hajzata, arczája halovány mint a fehér rózsa, — csak néha pirul ki, de piros az ajkai Ha olykor mosolyog, bár csak ritkán teszi, — nagyon öreg lehet, ki eszét nem veszti I És hogyha megszólal, hangja olyan szelíd, nem akarja, mégis behat a szivekig. Parányi kész czipellőt nem kap, — mesterrel méreti, mégis n indegyik nagy. Hát aztán a szeme I nagy is, fekete is, — tán maga sem tudja, hogy mennyire hamis I Úgy éget a lángja, úgy vakít a fénye — egy szóval ő a föld legszebb teremtménye í — Ne mondja, hát csakugyan olyan szép? Jaj, de szeretném ismerni 1 — Szebb annál a Zsuzsi! — kiáltó negédesen egy, szintén fiatal, még alig suhancz legény a szomszéd asztal mellól, ki már régóta odafigyelt a Bandi beszédjére. — Ki meri azt mondani a szemembe ? —„Én la! — Te? — Én! — Hát aztán, ha kérdőre vonnálak e vakmerő szavadért ? — Hát akkor is azt mondanám, ami igaz, hogy szebb annál a Zsuzsi 1 Bandi felugrott az asztal mellől. De a korcsmárosné hirtelen átkarolta derekát s gyöngéden visszahúzta maga mellé. — Hát nem látja, hogy gyerek. Csak nem köt ki azzal a tejfölös szájúval? Csititá halk hangon. A legény lesújtó tekintetet vetett a su- hanczra, azután visszaült helyére és egy hajtásra kiürítette üvegét. — Bort ide, szép asszony! — kiáltó hetykén. Neked pedig, tejfölös szájú kis öcsém, azt a jó tanácsot adom, hogy vagy kotródjál innen szaporán, vagy jól befogd a szájadat, mert el találom felejteni, hogy gyerek vagy; akkor pedig baj lesz. — Ugyan mi? , — Mi? — Mi hát ? — Hát csak az, szép öcsém, hogy úgy el talállak nadrágolni, hogy még vőlegény korodban is emlegetni fogod. — Én is ott leszek akkor 1 De hát mért kötekedik kelmed belém ? — Hogy mered azt mondani, hogy Ör- zsénél szebb leány lehet a föld kerekségén ? — Hát csak úgy, hogy van, és pedig a Zsuzsi 1 — Te kölyök, tel — Na, én már megyek! — mondá a molnár, ki megsejtette, hogy ennek a szóváltásnak nem lesz jó vége. Nekem már elég volt. Kelmédnek is elég volt már Bandi. Kelmed is indulhatna már. Vörösvár jó három óra ide, s a sárréti erdőnél nagyon ká- tyús az út. Jó lesz azon túl lenni, mielőtt egészen besötétedik. — Nem megyek én innen a Herkópáter- nek sem, mert még szomjas vagyok, aztán még valami dolgom is akadt 1 — Na, akkor isten megáldja, mert én megyek. Tisztelem az öregeket. — Köszönöm, átadom. A molnár távozott, a korcsmárosné utána suhant. — Az isten is megáld:a, mester uram, ha útközben zsandárt talál látni, küldje gyorsan ide, mert itt még ma baj lesz. A Bandi egészen elázott, a Pista gyerek pedig olyan vakmerő, hogy szembeszáll vele. — Megteszem, nagyasszony, hanem adóig ügyeljen rá. Az imént láttam, hogy hajt a szavára. A korcsmárosné visszament az ivóba, a honnan akkor épen a nagybőgős lopta ki magát, biztonságba akarván helyezni a brú- gót. A czigány megérzi a veszedelmet, mint vészmadár a vihart s a varjú a tort. — No hát szép öcsém, most már ketten beszélgessünk 1 — kiáltá Bandi, kihívó hetykeséggel. — Hát hiszen beszélgethetünk, — mondá a Pista gyerek, elszánt és kipirult arczczal. A korcsmárosné újból odasugott valamit a legény fülébe, karját válla körül kerítve, hogy a fölkelésben megakadályozza. ____________ (Vége kgv.)
