Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

Fényes esküvő. F. hó 19-ón vezette ol­tárhoz Gundhardt Béla gyógyszerész, társsa kö- reiuk egyik legkedvesehb tagja, Winkler Ilona kisasszonyt, özv. Winkler Ferencznó bájos és kedves leányát, a gyulai hölgykoszoru egyik leg­szebb rózsáját. A nászmenet 11 óra után indult a helybeli róm. katb. templomba, melyet már ekkor megtöltött a legdíszesebb válogatott kö­zönség. Násznagyok voltak : Dr. Kovács István és Lázár Kálmán; nyoszolyó lányok : Ladies Irén, Gundhardt Fanny és Bodoky Erzsiké kis­asszonyok, vőfélyek : Lukács Endre, Winkler Lajos és Chrisztó Miklós urak. Az esketési szer­tartás után pompás lakoma következett a fiatal menyecske édesanyjának vendégszeretetről általá­nosan ismert házánál, holis a pezsgő s vidám zenétől felhangolva megeredt a toasztok arja, s egymást követték a szellemes fordulatokban gaz­dag felköszöntök az uj házaspárra, a nyoszolyó- lányokra stb. stb. A fiatal házaspár délután 3 órakor Kolozsvárra, családi tűzhelyükhöz utazott s a lakodalmas nép 1 a nagyszámban meghívott vendégek késő estig mulattak tánczolva s vidá­man csevegve. Mig egyrészt nem titkolhatjuk fáj­dalmunkat az érzékeny veszteség felett, melyet társadalmi életünk szenvedett két ily kedves tag­jának eltávozása miatt, másrészt tiszta szivünkből kívánunk áldást és örök boldogságot a fiatal párnak. Derék csendőr. A Berettyó folyó áradása alkalmával László József csendőr-órparancsnok a darvasi megyei hídnál bámulatos dolgokat vitt véghez, hogy a községet az árvíz veszélytől meg­menthesse. Az ő lelki bátorságának és életét ve­szélyeztető módon történt merész elszántságának köszönhetik, hogy a hídnál rémes gúlákká cso­portosult jégtorlaszok a hidat el nem vitték és a viz a vidéket el nem öntötte. Folyó hó 13-án történt. A hídnál nagy számmal összesereglett lakosok hasztalan kísérlettek a jeget megindíta­ni, az nem sikerült. Nevezett örparancsnok, látva a közelgő veszélyt, a tömeg legnagyobb bámula- latára a hídnál a jégtorlaszra ereszkedett és a hüledező munkásoknak rendkívüli hidegvérrel ma- gyarázgatta, és mutatta, hogy kell az egyes jég­darabokat egyenként megindítani. A hídon lévő munkások bátrabbjaira annyira hatott a csendőr vakmerősége, hogy ezek közül többen utána eresz­kedtek és az ő vezetése mellett indították útnak a hatalmas jégdarabokat. E bátor férfiú bravour- jáért majdnem életével adózott. A mint egyik jégtábláról a másikra ugrott, lábai megcsuszam- lottak és a jég alá merült. Az elszánt csendőr eltüuése nagy rémületet és kétségbeesett jajkiál­tást idézett elő a nézők között. A másik pillanat­ban egy reménysugár villant meg agyukban, mert a csendőr sarkantyúját a viz felszínén, a jégen fenakadva látták. Rögtön odasiettek tehát és sar­kantyú illetőleg csizmájánál fogva szerencsésen kihúzták a derék katonát. Amidőn László József sarkantyújának köszönhető megmenekülését,ugyan­ekkor Darvas községe az árviz veszélyen már túl volt, mert a fenyegető jégdarabok tompa moraj és zajongástal indultak meg és folytatták utjokat lefelé. Mint értesültünk Darvas községe a derék csendőr kitüntetése iránt a kellő lépéseket meg­tette. Deutsch Mór gyulai lakos, Aradmegyében gránit kőbányát szerzett, s a megyei kőútépité- seknél mint vállalkozó kíván fellépni. — Azt hisszük, hogy Deutsch Mór világos-galsai gránit- kőbányája méltó versenytársa lesz az eddig épí­tett megyei kőUtak vállalkozójának, a Glasner és Eibeschütz ezégnek, a kis- és nagy-sebesi gránit- kőbányák tulajdonosának. A b.-gyulai kör f. hó 17-én délután 5 órakor tartá meg rendes évi közgyűlését a tagok nem nagy részvétele mellett. A közgyűlés legfon- tos.ibb tárgyát képezte a lakás-kérdés, mely a választmánynak lapunk első számában már ismer­tetett határozatának megfelelőleg nyert elintézé­sét ; de miután talán már egy kis tudakozódás után úgy vették észre, hogy a békésmegyei taka­rékpénztár nem lesz hajlandó a kaszinó számára bérházat építeni, erre az esetre a Ladies György, Keller Imre és Kövér László urakból álló bizott­ság felhatalmaztatott bármely más alkalmas bér­helyiség megszerzésére. A költségvetés elfogadása után következett a tisztujitás s egyhangúlag meg­választattak a régi tisztviselők és pedig elnökké: Ladies György, alolnökké: Kövér László, igazga­tóvá : Csausz Lajos, pénz- és könyvtárnokká : Kiss Gyula, ügyésszé : Schröder Kornél, jegyzővé: Fejér László. Választmányi rendes tagokul meg­választattak : Birsy József, Dobosfy Alajos, Dut- kay Béla, Cziffra Imre, Ferenczy Alajos, Fridrich Mihály, Fürdők István, Hoffmann Mihály, Jancso- vics Emil, Keller Imre, Márky Lajos, Moldoványi Gyula, Nagy Károly, Oláh György, Szánthó Ala­jos, Terényi Lajos, Urbán Adolf, Zöldy János, Kertay Zsigmond, Dr. Kovács István. Póttagok: Gallacz János és Herbert!) Antal. A képviselőhöz befejezte a költségvetés általános tárgyalását s a költség előirányzatot nagy szótöbbséggel elfogadta s ezután bele kez­dett a főrendiház és képviselőház érintkezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásába, melynek be­fejezte után a költségvetés részletes tárgyalása tűzetett napi rendre. A gyulai kereskedő itjuság önképző- és segélyző-egylete által, fele részben saját pénz­tára, fele részben a b.-gyulei jótébony czélu r.ő- ogylet javára f. hó 16-án rendezett tánczvigalom jövedelme : Bevét el: 206 irt 50 kr, kiadás 152 frt 98 kr, maradvány : 53 frt 52 kr. Felül­fizettek : Gróf Wenkheim Károly 5 frt, Lövy Mór 50 kr, Ferentzy Alajos 3 frl, Moldoványi Alajos 1 frt, Ferentzy Magdolna 1 frt, N. N. 50 kr, Ser Konrád 50 kr, Müller Bálint 1 frt 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, Dutkay Béla 1 frt, Olajossy Dezső 3 frt 50 kr, ifj. Schriffert Mátyás 3 frt 50 kr, Schwartz Simon 1 frt, Klein Henrik 50 kr, Deutsch Zsigmond 1 frt, Pilis Gyula 50 kr, Pintér Jakab 50 kr, Steinfeld Lajos 50 kr, Dr. Berényi Armin 1 frt, Hanner Gusztáv 5 frr, Messinger Ignácz 2 frt, Weisz Mór 50 kr, Havi­ár Lajos 50 kr, Thali Kálmán 50 kr, N. N. 50 kr, Dobay Jáaos 5 frt, Bán István 1 frt. — Fogad­ják a nemes szivü adakozók mindkét jótékony- czélu egylet nevében hálás köszönetünket. Olajos­sy Dezső 8. k. bír. elnök, Bán István bir. pénz­tárnok, Kálmán Ödön bir. jegyző. A kereskedő ifjak bálja a múlt héten szombaton tartatott meg a „Korona“ vendéglő nagytermében, mely ez alkalomra tükrökkel s virágokkal volt csinosan diszitve. A bál fénye­sen sikerült s a szép számú közönség kivilágos kiviradtig tánczolt a legnagyobb hévvel. A nők igen csinos tánezrendet kaptak, mely dicséretére válik Dobay nyomdájának, az első négyes tán- czolása közbee a megjelent számos szép leány és menyecske közzüi a következőket sikerült felje­gyezni : Alcser Mariska, Deimel Nelli, Frater Aranka, Gidou nővérek, Gyurkó Ágnes, Hegyi Róza, Kai ácsonyi Terka, Löwenstein Róza, Osváth uővérek (Csabáról), Pilüs Antónia (Doboz), Poljak Gizella, Prager Rdgina (Szeged), Scher Linka, Schwartz Róza, Tőkés Ilon, Uferbach Róza, Uferbach Mariska, Ulmandinger nővérek, Wert- heim Róza stb. Továbbá Deutch Zsigmondné, Csete Györgyné (Vári), Rozner Zsigmondné (Doboz), Schwartz Simonné, Wertheim Simonné. A vásár. Folyó hó 20-ikán kezdődött meg az úgynevezett Pálnapi vásár és pedig : 20. és 21-én disznó vásár volt, amely a szó szoros ér­telmében megfelt nevének úgy a sár, mint az idő s a vásár rosszasága tekintetében. Felhajtot­tak mintegy 70. 80 ezer drb. disznót, de a vásár­lási kedv nagyon gyenge volt s az árak igen nyomottak a mi egyrészt annak is tulajdonít­ható, hogy a minden kritikán alóli időjárás miatt kevés vevő volt kinta vásártéren. 22-én marha­vásár volt, valamivel kedvezőbb eredménnyel, 23. és 24-én ló vásár lett s a vásár utolsó nap­jain ütik fel a mézes kalácsosok is sátraikat s ha az idő kedvező lesz vasárnapra éléuk vásár van kilátásba. A honvédelmi miniszter az 1885. évi fösorozás eredményéről, büutetési pénzekről, az utóállitásokról és az ujonezozási költségekről szóló kimutatásoknak összeállítását és felküldé­sét elrendelte. Deutsch Dávid k.-ladányi kereskedő lő­por árulási engedélyt nyert. Rozos András gyulai illetőségű elmebeteg, a budapesti angyalföldi országos ápoldában köz­költségen ápolásra felvétetett Az arad-békésmegyei élő- és belviz- Icvezetö csatorna társulat alapszabályai a köz­munka- és közlekedési miniszter által jóváha­gyattak. A csabai magán-óvoda tulajdonosa, Lip- peit Jánosnak, az általa kért 150 frtnyi állam­segélyt a vallás- és közoktatásügyi miniszter nem adta meg. Mikolay Mihály, szarvasi előnyösen is­mert ügyvéd, az ügyvédi gyakorlással felhagyott s a kamara lajstromából kitöröltetett. Ügyeit Dr. Salacz Oszkár jelesen képzett ifjú ügyvéd vette át­Leánykivitel Békésmegyéböl, ha egyátalán előfordult vagy előfordul is, nem öltött s valószí­nűleg nem is ölt nagyobb arányokat; és igy a belügyminiszter által megyénkhöz leküldött azon rendelet, hogy ahányszor leányok részére kérnek nyugat felé szóló utleveloket, a legnagyobb gon­dot és lelkiismeretséget alkalmazzák, és az útle­vél kiállítását a legszigorúbb feltételekhez kössék : nem igen illik megyénkre. A rendelet magyará­zatául különben az szolgál, hogy a belügyminisz­ter a Bombayban székelő osztrák-magyar konsul- jelentéséböl arról értesült, hogy ottani és egyáta­lán a keletindiai nyilvános házakba Magyarország­ból sok lányt visznek ki; a lólekvásárral foglal­kozók a romániai és szerbiai útirány helyett, miután az erre szóló útlevelek a miniszter rende­leté folytán ritkán adatnak meg, a szállítást nyu­gat felé: Osztrák- Német- Angol- és Olaszország irányában eszközük. A békésmegyeiek fővárosi egyesülete alakuló közgyűlését Budapesten az „Arany sas“ vendéglő külön helyiségében folyó hó 23-án tar­totta meg. Az aradi ügyvédi kamara Omazta József és Koricsánszky Lajos b.-csabai ügyvé­deket — önkéntes lemondás folytán — az ügy­vedek lajstromából kitörölte. Fay Ignácz b.-csa bai ügyvédjelölt pedig a lajstromba felvétetett. Lapunk múlt számában egy nagy téve­dés csúszott be, ugyanis egyik reporterünk, ki különben arról nevezetes, hogy oly dolgokról is szokott értesülni, amik még meg nem történtek, annyira bid romboló kedviben volt, hogy a békési hidat is elvitette a jéggel. Sietünk hát az érde­keltek megnyugtatása végett kijelenteni, hogy a békési hidat még, sem a viz, sem a jég, nem vitte el. A megye bál. Sehol sem hallani most más­ról beszélni, mint a megye bálról, melyre az egész megyében folyik a készülődés s mely rend­kívüli fényesnek Ígérkezik. A nagyváradi katona bandát a legnagyobb készséggel engedték át i így a négyeseket, valzereket katona zene mellett lehet lejteni, a mi már magában is újdonság. — Lesz pompás „békésmegyei csárdás“ is melyet egyik kitűnő zeneszerzőnk s megyénk fia irt, olyan jó, hogy arra még a beteg ember is tánezra kerekedik. Ismételve figyelmeztetjük azokat, akik netaláu tévedésből meghívót nem kaptak volna, forduljanak ezért Fábry Sándor megyei I-ső al­jegyző úrhoz vagy bármelyik szolgabirói hiva­talhoz. A nagy-magyarvárosi olvasókör f. hó 17-én tartotta meg — saját helyiségében — könyvtára javára rendezett tánczvigalmát a kö­vetkező eredménynyel: összes bevétel : 90 frt 10 kr. kiadás: 29 frt 48 kr. tiszta haszon : 60 frt 62 kr. Felülfizettek: Seres József 50 kr. ifj. Góg Mihály 50 kr. Juhász Mihály 20 kr. Gregus Aod- drás 30 kr. Sz. Kiss Mátyás 50 kr. ifj. Csomós János 50 kr. Gyepes Jakab 30 kr. Dutkay Béla 1 frt Hajóssy Ottó 50 kr. Finta Ignácz 30 kr. Dr. Follmann János 50 kr. Necsof József 20 kr. Lovász Mátyás 10 kr. Kukla Ferencz 50 kr. Ve­res Antal 50 kr. Csóra György 10 kr. Bogár Ferencz 50 kr. Id. Mondák György 50 kr. Balogh György 50 kr. Gyepes Márton 20 br. Antal Jó­zsef 30 kr. Ifj. Ludvig József 30 kr. összesen: 8 frt 80 kr. Fogadják a tisztelt felülfizetők e helyen is a kör forró köszönetét. Abderából írja rendes levelezőnk, hogy ott a városi atyák, azt a külömben igen praktikus határozatot hozták, hogy a város szeptember hótól májusig világitassék, kivéve azon estéket, a mikor a lőcsei kalendárium holdvilágot jelez, mert mikor az ur Isten maga világit, akkor ebbe felesleges az embereknek belekontárkodni, az ő szerény petroleum iángjokkal. Csak az a baj, hogy néha az a különös és sajátságos eset is előfordul, hogy holdvilágos éjjelen az ég be vau borulva s oly sűrűn vannak a felhők, hogy a hold világa nem képes azokon keresztül ha­tolni s ekkor nem lenne felesleges azokat a fel­hőket egy kicsit alulról is megvilágítani, már csak abból az indokból sem, hogy legalább vá­sárkor ne legyen a városba olyan korom setétség, mint a milyen csütörtökön este volt s a mi talán megjárná egy rósz faluba, de nem a megye- székhelyén s különösen nem vásárkor. Halálozás. Szabó Pál volt benedeki ispánt súlyos csapás érte, forrón szeretett neje folyó hó 17-én váratlanul történi elhuny fával. A család által kiadott gyászjelentés a következő : Táradi Szabó Pál és gyermekei : János, Géza és Mariska, valamint sógorai Pólyák József és Pólyák Károly, nejökkel és számos gyermekeikkel, nemkülönben rokonaik nevében fájdalomtól telt szívvel tudat­ják a felejthetlen nő, szeretett anya, testvér és sógornőnek: váradi Szabó Pálné, szül. Pólyák Máriának t hó 17-én d. e. 10>/2 órakor, élete 39-ik és boldog házasságának 14-ik évében, tövid szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogultnak földi részei f. hó 18-án délután 3ya órakor fognak Andrássy Miklós ur házától, a helybeli szélmalom melletti temetőben örök nyugalomra tétetni ; lelke üdvéért pedig az en­gesztelő szent mise-áldozat f. bó 19-én reggeli 9 órakor fog a helybeli nagy templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt B.-Gyulán, 1886. január 17-én. Béke és áldás lengjen porai felett 11 Irodalom. Az „Ország-Világ“ „Képes csa­ládi lapok“ és „Községi közlöny“ czitnü folyó i- rataink a szokott változatos tartalommal jelentek meg. — Méhner Vilmos kiadásában megjelent Vörösmarty összes munkáiból a 47, 48, 49, és 50-ik füzet. ü hétről. (Egy kis természetrajz. Nemzetgazdasági vitatkozás. Kaszinói közgyűlés. Mikor a gyékény is boldog.) Ha az állatok között lehet két laki, mért ne lehetne az emberek között is két szivü, hogy két színű van, az kétségtelen) s igy van ez csakugyan a legtöbb embernél, külö­nösen a fiataljánál az egyiket tartja az ember magánál, mert egyre feltétlenül szükség van, a másikat meg másnál s a sajátságos csak az benne, hogy a férfi a nőnél, a nő pedig a férfinél szokta tartani azt a bizonyos másik szív et. Egy kellemetlen esős délután megláto­gattam, a másik szivemet. Ott ült (már t. i. nem a szivem hanem betáblázott tulajdonosa) egy karos székben, szőke haja le volt eresztve s rám szegezte bóditó kék szemeit. Ezeknek a kék szemeknek az a különö- nös tulajdonsága van, már legalább rám nézve, hogy ha nagyon hosszasan rajtam fe­lejtik, még a memóriám is meggyengül, nem hogy diskurálni tudnék s én csak bámulok, mint nem akarom meg mondani, hogy mi. így voltam akkor is, de azért ha valaki azt hinné, hogy ebből valami szerelmes his­tória sül ki, nagyon csalódik, tessék csak meghallgatni miről beszéltünk. „Ugyan Csintalan ur, — szakítja félbe a csendet az én másik szivem, — beszéljen már valami érdekest.“ Kérem már bocsásson meg, de mióta felcsaptam a helybeli lap munkatársának, azóta kénytelen vagyok vasárnapra fenntar­tani, minden érdekes dolgot, a mit tudok. „Hisz, a héten volt az úri kaszinó köz­gyűlése, ott csak történt valami érdekes, amit el lehet mondani.“ Azt hittem, hogy ez nem érdekli, de ha igen, úgy figyeljen ide, s mondám a mint kö­vetkezik. Az úri kaszinónak rendkívüli heves köz­gyűlésre volt kilátása, a kedélyek a legna­gyobb mértékben izgatottak voltak, e rend­kívüli izgatottságot, pedig okozta egy nem­zetgazdasági théma, mely még most is eldön­tetlenül áll. Éppen a közgyűlés előtt valakinek az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy neki, meg kell tudni, „váljon képes-e a tyuk télen meg­ajándékozni a gazdáját tojással.“ ? (Hony sóit qui maly pense.) S ezzel közzénk volt vetve az Eris al­mája s megindult a vitatkozás, csak úgy re­pültek az üres tojáshéjjak egyik fejtől a másik fejhez s denique nem lehetett eredményre jutni, egyforma számban voltak az igennel és nemmel szavazók s nem tudni, mi történt volna a közgyűlésen a kedélyek ilyen felhá­borodása mellett, ha szerencsére megnem álla­podnak abban, ] hogy a nőegylet legközelebbi közgyűlésén, meg fognak szavaztatni a gaz- daszonyok ezen nagy fontosságú kérdésben s ám döntsön itt is a „votum minervae.“ Most jut eszembe, hogy én tulajdonkép­pen a kaszinó közgyűléséről akartam be­szélni, hát ez azután simán folyt le, elfogad­tunk mindent, még azt is, hogy házat kell venni, csak azt nem mondták meg, hogy miből ? Igaz, hogy erre is merültek fel esz­mék, p. o. egy nagy sorsjáték rendezése a házvételi-alap javára, (milyen pompás nyere­ménytárgyak lennének az ócska tarokk- és whist-kártyák,) műkedvelői előadás, akroba­tái mutatványok stb. stb., de a legczélraveze- tőbb lenne mindenesetre, ha a lap-consortium erre a czélra felajánlaná a „Békés“ tiszta jö­vedelmét. Azt talán felesleges is mondani, hogy megválasztották mind a régi tisztviselőket (történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy jegyzőt bajos volt kapni, „hja, nincs most a fiatalságban ambitió.“) S mikor ez is megvolt, következett a titkos szavazás a vá­lasztmányi tagokra. De azt már be kell vallanom, hogy en­nél érdekesebb „titkos“ szavazást még nem láttam. Előállt a legnagyobb hangú ember s az diktálta a neveket a többiek meg Írták szorgalmasan, s mikor készen voltak, szépen összehajtogatták a ezédulákat, s nehogy va­laki kétszer szavazhasson, mindegyik szavazó­lapra ráíratott, hogy ki adta be, s másnap boldog volt a kit nem interpelláltak, hogy mért szavazott erre s mért nem arra ? „Hát a fiúk ott voltak 1“ Dehogy voltak, azok már akkor lako­dalomra készültek. Pompás egy lakodalom volt, ott voltak a város összes szépei, s festői látvány volt a nászmenet, a szép menyasszony, a szebbnél szebb nyoszolyó lányok; a menetben termé­szetesen legboldogabb volt a menyasszony és vőlegény, a gyékények között pedig azok, a melyeken végig mentek, szinte hallom, mi­kor haza kerültek a többi gyékény társaik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom