Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-25 / 30. szám
désnek, miért kell a megye lakosságát 70 ezer forint pótadóval sújtani. Válaszában először is Veninger Vincze segítségével azt demonstrálja, hogy 9 egy gyei több, mint 8; továbbá azt mondja, hogy ha a békésmegyei hitelintézet megkezdi is a maga működését, alacsonyabb kamatlábbal dolgozva nagyobb lesz a takarékpénztárak forgalma s alacsonyabb kamatláb mellett is nagyobb osztalékot adhatnak. Már most, hogy egy újabb verseny mellett mely kétség kívül ajnazok forgalmából legalább egy bizonyos részt minden körülmények között elvon s még hozzá alacsonyabb kamatláb mellett nagyobb osztalékot adhassanak: ez uram annyit tesz, mintha valaki azt mondván, hogy x=1000 azt merné állítani, hogy x—100 is, ezer marad. És horrendum dictu, mindezeket megdőlt betűkkel közli a polgári iskola matheseos professora. — Azonban hát fogadjuk el önnek fentebbi állítását,. hogy alacsonyabb kamatlábbal dolgozván még nagyobb forgalmat fognak csinálni a takarékpénztárak; ezen okosko dásából önnek nem njból és még meg- döbbenthetlenebbül következik, hogy tehát a megye részéről egy hitelintézet felállításában rejlő vállalkozás, és még hozzá a lakosságot sújtó pótadóval, csakugyan merőben felesleges vállalkozás különösen akkor midőn meg az is ad ocnlos demonstrálva lett, hogy kellő forgalmi tőke hiányában a békésmegyei hitelintézet sem dolgozhat alacsony kamatlábbal. — — Azonban Finta Ignácz urat sem saját okoskodása sem az említett körülmény nem gátolja abban, hogy merész logikájának még merészebb ugrásával, a békésmegyei hitelintézet felállításához ne kösse Békésmegye jobb jövőjét! — Bizon uram úgy látszik, hogy a logicát csakugyan nem az ön számára írták. — Hanem hát de verbis quantum vis! Hanem hát a fő lapis offensionis, melyért én reám Finta tanár ur haragszik, nem annyira ez, mint egy másik ennél sokkal fontosabb dolog, az t. i. hogy azt merészkedtem állítani, hogy a bank- bizottságban szavazata s később ominosus felszólalása között egy vastag ellentmondás van. És ez állításomat ma is fenntartom. Ha valamely eszme uram, részint mint magán társalgás részint mint hírlapi vita tárgya már egy félév óta képezi eszmecsere tárgyát, ha ugyanezen tárgy egy bizottságban minden oldalról megvilágitva áll valaki előtt; ha ennélfogva alkalma volt a tárgyal kapcsolatos minden mozzanat mérlegelésével és higgadt átgondolásával magának nézetet alkotni; ha ebből folyólag szavazatát adja, nem csak, hanem annak az eszmének egy hirlapi czikkben még védelmére is kél; sőt mindazokat kik az általam felsorolt eszme ellen küzdenek még a reactio által leendő elseprés borzalmasságával is -fenyegeti s mind ezt egy hatalmas neki ugratással még meg is toldja egy mórgadalmasan neki dör- gedelmezett locis communissal, hogy t. i. vagy leszen igazság, vagy vesz- szen el a világ (Szent Kleofás ne hagyj el bennünket!) mondom uram mikor valakit ilynemű szereplésben látunk : annál az embernél csakugyan a priori megalkotott ítéletet kell joggal feltennünk, mely ítéletet mint helyeset magának megalkotván, benne az eszme iránt szilárd meggyőződés érik meg. Azonban mit tett Finta tanár ur mindezek daczára!? E tények daczára ominosus czikkében felállít egy szerencsétlen alternatívát, feltételezi még a károsság lehetőségét is olyasmire nézve a mit megszavaz, mint a jó akarat szülte egésznek csendes eltemetéséről is beszél épen ön, aki pedig azt mondja, hogy ha ez eszmét még valaki bántani meri, hát még a világot is elveszéssel fenyegeti. Ergo: Vagy meggyőződés vezeti önt, mint az igennel szavazó 11 közül egyet s ekkor a fentebbi alternatívát többé magá nak meg nem engedhette; vagy ha ez alternatívát magának még is meg engedte, nem vezette önt meggyőződés. Aut, aut! Tessék már most kivonszoltatni az általa idézett 21 bölcs által a hínárból, a melybe jutott meggondolatlan hirlapi feszengésével. Tehát újból kijelentem, hogy ön egész viselkedésének ebben a bankügyben komolyan számbavefiető súlyt egy gondol kozó ember sem fog tulajdonitani. Azonban vigasztalja ön magát! Hiszen ily kiadású egyéniség gyanánt nem egyedül áll ön a bankbizottságban. Hát lássa: juvat socios habet e malorum! , • Tudok egy fontos egyéniséget, ki a májusi közgyűlésen Stentor hangon poclamálta, hogy ő is akarja ugyan a békésmegyei hitelintézet felállítását de a szegény nép megadóztatása nélkül : ugyan ő a bankügyi bizottságban a tervezetet elfogadta, azonban ugyanő előttem s számos tanú előtt odanyilatkozott: hogy ő a pótadót csak úgy szavazza meg, ha kimondatik, hogy csak az tízessé a ki akarja; s nem lehetetlen hogy ugyan ő még indítványt is fog későbben tenni, hogy a kivetett de be nem hajtott pótadóra a bank fizessen a szegény embernek kamatot. — Elmondhatnám önnek hogy oly szavazatot is tudok melynél az illető azzal védekezett: hát megszavaztam, úgy is tudom hogy nem leszsz az egészből semmi. — És aztán lássa ön, itt mondhatjuk aztán joggal: hogy sapienti satis, és itt láthatja aztán ön s tanulhatja megbecsülni azokat, tik meggyőződésüknek férfias nyiltságga adnak kifejezést a helyett, hogy azt merészelje mondani: hogy a megyei hitelintézet eszméje ellen elvileg küzdeni nem egészen tisztességes fegyverekkel folytatott küzdelem — És mit fogna ön tenni ha azok kik csakugyan meggyőződésből elvileg küzdenek a békésmegyei hitelintézet eszméje ellen azt követelnék öntől, hogy mutassa ki, hogy e küzdelem, miért nem tisztességes? Azt hiszem hogy furcsa helyzetbe jutna ön! Hanem hát persze ön nem tud min- ent a mit tudnia jó lett volna mielőtt enynyire vakmerősködik. Mikor uram a békésmegyei hitelintézetnek mint olyannak eszméje legelőször felmerült, azon eszmét logy a hitelviszonyokon javítani kell s oda kell törekedni, hogy lehető olcsó hitelhez jusson az a kinek szüksége van, egyetlen ember sem akadt ki az eszmét magát ne helyeselte volna, csak az eszme megvalósításához szükséges eszközökre nézve volt eltérés Mi nem akartuk öszsze- zavarni a conpetentiakat; nem akartunk megalkotni egy intézményt, melyben határozottan politikai veszély rejlik; hangsúlyoztuk, hogy a kérdés megoldása a hitelszövetkezetek megalakításában van ; nem akarjuk az áldozatkészséget adókényszerrel helyettesíteni, nem akarjuk a magánhitelt közteherviselés tárgyává tenni; hangsúlyoztuk sőt kértük hogy nyissuk meg erszényünket ha már részvények utján nem akarjuk létesíteni az intézetet lépjen be a megye is bizonyos összveggel a szövetkezetbe kövessük Pestmegye példáját. Ennélfogva uram nem a mi hibánk, hanem az önök hibája leszsz, ha az aristoc- raticus szagunak czáfolt áldozatkészség, majd democraticus szagu adókényszer háta mögé búvik. — A külömbség tehát a két tábor között ebben rejlik. — De aztán mondja meg most már nekem, hogy ön, a ki mindezeket épen úgy tudhatta volna mint én, tudhatta volna hogy nem az alapeszme az mely ellen küzdöttem, hanem az eszme megvalósításának módja, a ki ezt tőllem a bank bizottságban is hallhatta: mi jogon merészkedik ön nekem benső ellenmondást vetni szememre. Ez ellenmondást tessék csak ott keresni, a hol az van : t. i. önmagánál. Van azonban egy dolog, a miért öntől a nagy közönség előtt egész tisztelettel bocsánatot kell kérnem. Ön hatásra számitó fájdalmas érzéssel panaszkodik : hogy válasza megirásához 21 philosophus nak 4 nap alatt való áttanulmányozására volt szüksége I hogy Kanthoz minden megnyugtatás nélkül csaknem kimerülve érkezett. — Ugyan, ha nem. tudták önt a Kantig tanulmányozott philosophusok megnyugtatni, minek rontott neki még a többinek is. Hát ezennel uram kijelentem, hogy ha csak távolról is sejthettem volna azt, hogy önnek 21 philosophusra, mint mindmegannyi bábára volt szüksége, hogy gyarló-védekezést tartalmazó czikkét világra nyöghesse, megkíméltem volna önt a kimerüléssel fenyegető fájdalmas vajúdás fáradalmaitól. De aztán első felszólalásában önnek is meg kellett volna kímélni a bankelleneseket, a nem egészen tisztességes fegyverekkel folytatott küzdelemnek még csak feltevésétől is. Tehát uram még egyszer itt a nagy közönség! előtt kérem önnek szives bocsánatát az okozott fáradalomért! Hanem hát ■ uram, én az ön által idézett philosophusok rengeteg munkáinak ugyancsak ön által négy nap elforgása alatt történt- áttanulmányozása időszakában szerencsés voltam önnel többször találkozni s én a kimerülésnek önnön legkisebb nyomát sem láttam ; sőt hiszem, hogy más sem látta. — De akár merült legyen ön ki, akár nem, gondolja ön, hogy Bókésmegye intelligentiájának túlnyomó nagy része, oly fejük lágyára esett emberekből áll, hogy e rengeteg bölcseleti munkák négy nap alatt leendő áttanulmányozására történő hivatkozást, még hogy ha ez áttanulmányozás pusztán csak a már tudott dolgok felelevenítésére vonatkozik is, készpénz gyanánt hajlandó elfogadni s nem tekinti az egészet egy hiú kérkedésnek, melylyel csak port akar ön hinteni a „Békés-Gyulai Híradó“ úgy átszik nagyon hiszékeny olvasó közönségének szemébe. — Még ezekkel szemben is uram, egy kissé több szerénység nem árt! De ha már épen a „ Békés-Gyulai liradó“ irodalmi szerepléséről is kell szólam, ugyan mondja meg nekem a tisztelt Szerkesztő : hogy amikor a pünkösdi czik- £et, mint irodalmi szinvonalon állót kiadta, meggondolta-e azt, hogy a dűlt betűkkel közölt bombast még nem irodalmi szinvonal, s hogy az efféle bombastok csak az irodalmi helyes érzéket bosszantják ! És hogy végre Finta tanár urnák ne egyen kifogása a névtelenség ellen : hát nevemet aláírom. Dr. Kovács István. A törvényhatósági hitelintézetről. A törvényhatósági hitelintézet tárgyában e hó 10-én megtartott bizottsági tárgyalás eredménye mindenkit meggyőz- letett arról, hogy czélunk eléréséhez óriási léptekkel közeledünk. A helyzet mindinkább tisztább lesz. A ferde socialisticus irányról, az előre látható defrandatioról, a tőke elleni harczról. az ateliers natio- nauxról, Róma depravált társadalmáról és clientelájáról, a be nem hajtott pótadóból étesitendő garautia elégtelenségéről többé szó se volt. Azt hiszem utoljára kisértett a jógi képtelenség és a rendeletekkel való kormányzásból merített veszély réme is. — Határozatkép kimondatott, hogy a májusi közgyűlés elébe terjesztett indítványunk fog a részletes tárgyalás alapjául szolgálni. E nagy eredmény feletti örömöm közepette szemembe ötlött Dr. Kovács 1st ván urnák e lap múlt számában ciceró betűkkel kiszedett valóban cicerói beszéde. A beszéd szépségén kívül tervezett hitel- intézetünk financiális oldalának criticája ragadta meg különösen figyelmemet. A doctor ur ugyanis kétkedik, hogy 8000 írtra tervezett üzleti költségeinket az l°/0-kal magasabb disconteból befolyó jövedelem fedezhesse, azt mondván, a megyének csak 300000 forintja van, ennél az l°/0-nyi külömbözet csak 3000 forint, honnan lesz tehát felhajtható a még hiányzó 5000 írt. Nos hát igen tisztelt főorvos ur, engedje meg, hogy ebbeli aggályait ezúttal egyszermindenkorra eloszlassam, miután bizottsági ülésünkben részben az idő előrehaladt volta, részben kimerültség folytán reflexiómat megtenni elmulasztottam. Hogy intézetünk számolhat-e betétekre, § fog-e részesülni oly hitelben, hogy saját 300000 forintján kívül még egy félmilliót is forgasson — . ebben szerintem kétkedni igen bajos dolog. Az Ön által figyelemmel kisért két pénzintézet, különösen pedig a békésmegyei takarékpéuz tár megmutatta azt, hogy betétekből is meglehet élni, sőt részvényeseinek jeles osztalékot adni. Az egyesek, a községek, az egyházak és egyéb erkölcsi testületek ép úgy felfogják keresni betétjeikkel intézetünket,- mint az Önökét, sőt tekintettel arra, miszerint pénzünk nyerészkedésre fel használtatni nem fog, sokan még erkölcsileg kötelezetteknek is fogják magokat tartani intézetünk pártolására különösen akkor, a midőn az áldozatba nem kerül mert hisz betevőinknek mi is biztosítjuk a nagyobb garantián kívül a betétek után járó normális kamatot — Reescompte utján is remélünk szert tenni- bizonyos pénzösszegre, a melyet . ön ugyan igen kevésre becsül, de én mindenesetre tartom és joggal tarthatom oly magasnak, mint az ön által ismert bármely megyebeli pénzintézet által él vezettet. Azonban lássa igen tisztelt uram, mi igen jól tudtuk azt, hogy efféle subjectiv, habár vérmesnek épen nem mondható, nézetekre vagy eventualitásokra azt a hitelintézetet, melynek bevallott czélja az egész megye hiteligényének kielégítése s tehát nem a létező pénzintézetek egygyel való szaporitása, nem alapíthatjuk Mert bár az ekkép szervezve is prosperálhatna — az Ön intézetei által felidézendő con- currentia különösen kezdetben nagy ártalmára lehetne. Módokról kellett tehát gondoskodnunk, a melyek az Önök concurrentiáját ehetetlenné vagy legalább veszélytelenné tegyék és intézetünknek már működése első perczében oly hatáskört biztosítsanak, mely a megyebeli hitelforgalom 9/10-ed részének kielégítésére képesítse. Az általunk megindított mozgalom «indulási pontját, mondhatnám gyökerét, az osztrák-magyar bankkal kötött egyezség képezi, nevezetesen annak következő sét rendelkezése, először, hogy ezentúl csak a hitelképesség lesz a hitelmegszavazás mértéke, a bejegyzett czég girója tehát nem kívántatik, úgy hogy a hitelképes földmivelő és iparos váltója is ho- noráltatni fog ; másodszor, hogy a bankjegy forgalom 200 millióval való kiszé- esitésének megengedése maga után fogja vonni a fiókok és bankmellékhelyek sza- joritását. Több lesz tehát a pénz és hozzáférhetőbb. — Minthogy azonban másrészt azt tapasztaltuk, hogy a megyénk lakossága által ez idő szerint az osztrákmagyar banktól élvezett 1.300,000 frtnyi hitelt Önök pénzintézetei 4°/0-kos haszonnal közvetítik — megérlelődött bennünk a hitelközvetités hatósági utón való, tehát önzetlen eszközlésének gondolata. Attól féltünk ugyanis, hogy Önök a bankegyezménynek fentemlitett előnyeit s igy a gazdahitelt felölelő jótéteményét is elsősorban saját érdekükben fogják felhasználni. Ezt ledig bűn lenne megengedni. És a mig a megye termében a hitelközvetítő orgánum felállítása javasoltatott, addig másrészt már a f. évi Pünkösdkor megtartott gazdasági egyleti közgyűlés alkalmával tétetett oly tárgyú indítvány, íogy a békésmegyei gazdasági-egylet, mint a mely a gazda közönség hitelviszonyainak javitásat egyik legfőbb feladatának kell hogy tartsa, kezdeményezzen oly irányú tárgyalásokat, melyek egy bankfióknak vagy bank-mellékhelynek felállítását eredményezzék. És a gazdasági-egylet még múlt hó 20-án nevezett is egy bizottságot a kérdés tanulmányozására, a mely semmi esetre sem fog megállani annál a jámbor óhajtásnál, a melynek Ladies igen tisztelt tag társunk utólag és csak úgy en passant kifejezést adott. A bankfiók felállítása ez időszerint elérhető nem lévén, miután azt minden valószínűség szerint részint nagyobb kereskedelménél és vidékénél, részint mert Arad és Szeged bír olyannal, Nagyvárad fogja megkapni — törekvéseinket a bank- mellékhely elnyerésére kell concentrálnunk. Ennek a mellékltednek nagy előnye abból áll, hogy a bankhoz leszámítolás végett benyújtott .váltók az annak területen lakó egyének által biráltatnak el s hogy tehát a hitel mérlegezése önön magunk által fog eszközöltetni. A mellékhely felállításának feltétele egy a közvetítésre alkalmas és kellő garautiát nyújtani képes kereskedői czég, a mely fáradozásaiért, nevezetesen a helységért, közvetítésért, levelezésért és incassoért y3-ad vagy j 1/ 40/o-táli provisiot szedhet. Rendszerint valamely pénzintézet az, mely erre vállalkozik. Azonban kérdem én azt, melyik megyebeli pénzintézetet tartja Ön alkalmasnak arra, hogy ugyanakkor, midőn saját forgalmában 8°/0-kot szed, a bank 4°/o-kos pénzét 4y4-ed °/0-tóli mellett — mert többet szednie nem lehet — közvetítse ? A kamatláb között lévő eme rendkívüli külömbözet egyrészt, a részvényesek ménéi nagyobb haszonba vágyó természete másrészt, ily kétféle gazdálkodás folytatását lehetetlenné teszi. Bókésmegye- területén tehát csakis a leendő törvényhatósági hitelintézet az, amelyhez a raellékhely helyesen telepíthető. És most tisztelt főorvos ur! számoljunk egy kicsit. Felteszem, hogy a bankmellékhely pénzbőségében nem kételkedik s hogy tehát az általa nyújtandó hitel mérvét illetőleg velem együtt abban a nézetben van, miszerint a megyebeli jó