Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

jelesebb férfiak, a történelemben nagy szerepet játszott nemzetek szigorú fegye­lem alatt nőttek jelesekké, nagyokká. Az ipar terén kimagasló óriásokat: a Frank­linokat, Stephensonoket, Fultonokat stb. jő részt a fegyelem áldásai emelték ki társai közül s. tették őket önmaguk s az emberiség jóltevőivé. A jó kertész minden évben elülteti s ápolgatja nemesitett fáit és nem hagy fel se a faültetéssel, se a fanemesitéssel, bár keserűen kell is tapasztalnia néha, hogy kedvelt s féltett csemetéi közül többnek se virágában nem gyönyörködhetik, se gyümölcsét nem ízlelheti. Az iskolának is szakadatlanul hirdetnie kell a fegyelme­zés szükségét és hasznát és kitartóan gyako­rolnia is, meg nem lankadva még akkor se, ha nem tőle függő okokból nem min­degyik növendéke marad meg a helyes utón, a melyre lépteit irányozta s nem egynél megsemmisülnek szép reményei. A fegyelem gyakorlása a tanító legben­sőbb lényények a próbaköve s a legnehezebb tanítói feladat; nehéz az különösen a ipar­iskolában, hol a legkülönfélébb rendű és rangú növendékek vegyülékével találko­zunk. A józan szeretetteljes házi nevelés­ben részesültek mellett ott vannak és pedig fájdalom nem is a legkisebb számban azok, a kik vagy épen nem, vagy pedig határozottan rósz irányban lettek nevelve. Az egyik szorgalmas, figyelmes, szelíd a kinek elég egy komoly pillantás, egy rö­vid szóból álló figyelmeztetés ; a másik rest, figyelmetlen, durva természetű, a ki még a legerélyesebb hangú rendreutasítás iránt is érzéketlen marad. Az egyik tiszta szóban, gondolatban, tettben, a másik trágár beszédű, tisztátlan gondolatu, érzésű. Az ipariskola ma még sok tekintetben hason­lít a természetkedvelő növénygyűjtemé­nyéhez, a melyben az értékes növények mellett a kevésbbé értékesek is helyet fog­lalnak. A nevelői tapintatnak, szeretetnek, határozottságnak, éberségnek, óvatosság­nak, következetességnek mekkora mérté­kével kell bírnia a tanítónak, hogy figyel- mezése csak megközelitőleg is czélhoz ve­zető legyen! Hogy-fegyelmi eljárása ne csak azt eredményezze, hogy a jók meg­maradjanak jóknak s a rosszak ne válja­nak még rosszabbakká, hanem azt is, hogy a jók naponként gyarapodjanak a jóság ban és a roíszak térjenek a javulás út­jára. Nehéz az ipariskolában fegyelmezni, az igaz; de még sem oly nehéz, hogy azt egy hivatása magaslatán álló tanító, telve ügyszeretettel és magasabb eszmék iránt való lelkesedéssel, teljesíteni ne tudná. A soha meg nem restülés a tanitó részé­ről a munkában, az intésben, buzdításban, figyelmeztetésben, dorgálásban, s ha kell, a fenyítésben is, meghozza a maga áldá sós gyümölcsét s apasztani fogja azok számát, a kik neveletlenségüknél fogva most még unott terhei a tanulás szenté­lyeinek. (Vége köv.) Országos vásári tudósítás. Gyula, 1886. julius lé. A mai napon kez­detét vett nyári vásár, csekély sertés . iel- hajtás mellett, nagy árakat eredményezett. A fel­hajtott összes sertések száma legfeljebb 12 ezerre tehető, a melyek legnagyobbrészbon jó áron el keltek. Nagyobb falkák a vásáron egyáltalában nem voltak; minőség tekintetében is gyengék. Árak: másféléves sertés párja 62—75 frt; 1 éve­seké 40—50 frt, félévesek 16—24 frt. A marhavásár, nagy felhajtás mellett igen élénk volt, a kitűnő jószág jó áron kelt, míg a selejtesebbért csekély árt adtak. A felhaj­tott mennyiség 8 ezerre tehető. Csehországi ura­dalmak és gyárak nagyobb vásárlást tettek, C9ak is szebb jószágban, párorként 360—380 frt; te­henek ára 50 frtól 120 frtig. Juh sok hajtatott fel, kelendősége azonban csekély volt. Az árak páronként 10—14 frt között váltakoztak. Eddigelé a vásár, tekintve a dolog időt, ritkának mondható; a 18-án kezdődő beí­ráséi, tekintve a kedvező időt, élénknek Ígérkezik. A lóvásár igen élénk, kielégítő minőség és menynyiséggel. Hírek. A jegyzöikar gyűlése. A békésmegyei jegyzők által e hó 11-ére Csabára összehívott gyűlés, melynek czélja egy jegyzői egylet alakí­tása volt, nem nagy érdeklődés mellett tartatott meg miután az 53 községi jegyző közzül csupán 17 jelent meg. Aó alakuló gyűlést ennek daczára megtartották, az alapszabályokat elfogadták s tisztelegtek a megye főispánjánál, minek megtör­ténte után kedélyes lakömára gyűltek össze a „Széchényi“ ligetben. A galainblövészet melyről már lapunk múlt számában említést tettünk f. hó 10-én délután kedvező időjárás mellett jó formán szűk baráti körben tartatott meg a Csausz Lajos tulajdonát képező tanyán. A nem sok versenyző közzül az első dijjat egy szép vadász tarisznyát Sztraka a csabai szolgabiró vitte el, mig a második díjjal Deimel Lajos megyei számvevő nyerte. Magán fogadások is voltak s a kedélyesen időző társaság késő este tért vissza a városba. írói és bírói ebéd volt sserdán Göndöcs Benedek apát ur vendégszerető házában, melyet az apát ur Nogall Janka Szabó Endréné asszony a „B.-Gyulai Híradó* munka társának tiszteletére rendezett, s melyen még Nogáll László törvény­széki biró ur, Szabó Endre az „Üstökös* szer­kesztője, s a helyi lapok szerkesztői vettek vagy inkább ettek részt. A kedélyes társaság a késő délutáni órákig volt együtt. Vigyázatlan kocsis. Egy kocsisnak nem valami jó paripái sehogy sem akarták -elindítani a teherrel megrakott kocsit s a segítségre siető Körösladányi Lázár fia jószívűségének majdnem áldozata lett, a kocsis ugyanis közzévágott a lovaknak s a kerék elkapta a fiú kezét s töké­letesen tönkre zúzta. Megrendítő öngyilkosság híre terjedt el szombaton városunkban, Czingulszky Gyula, itt általánosan ismert 19 éves fiatal ember, ki a csákói uradalomban mint gazdasági gyakornok működött, e hó 10-én d. u. 2 órakor egy puska­lövéssel véget vetett ifjú életének Az öngyilkos­ság oka még mind ez ideig ösmeretlen, s alig adható hitel a többféle találgatásoknak, melyek­kel kapcsolatba hozzák e szomorú eseményt, de minden bizonnyal mélyen elszomorító társadalmi betegségre mutat, hogy még egy, úgyszólván gyermek, kinek az életben még öröme vagy fáj­dalma alig lehetett, kiért a szerető anya mindent megtett, életpályája kezdetén talán egy meggon ddlatlan perezben eldobja magától az életet, oly nagy fájdalmat okozva szerető anyja és testvé­reinek, kiknek vigaszt csak az igaz és őszinte részvét adhat, melyei bánatukban rokonaik, ös- merőseik és barátaik osztoznak. — A szomorú véget ért ifjú tetemei hétfőn délután nagy rész­vét mellett adattak át az örök nyugalomnak. _ Áld ás és béke lengjen porai feletti A belügyminiszter megengedte Varga Mihály csabai lakos vezetéknevének „Filipinyi“-re kért átváltoztatását. Az erdélyrészi közművelődési-egyeBÜlet felhívást becsájtott közre az erdélyi ipar| párto­lása végett. Jánosi János csorvá9Í gyógyszerész, Kon­doros községében egy fiókgyőgytár felállithatása iránt a szükséges lépéseket megtette. Csabán Vicéké András elmebetegségbe esett az országos tébolydába való felvételére intézke­dések tétettek. Beküldetett. „E lapok legutóbbi számá­ban megjelent ama téves közlemény folytán, mintha az aradiak által tervezett galsai gránitkőbánya részvénytársaság alakítása részvényaláirók hiányá­ból füstbe ment volna, az igazság érdbkében és az aláirók megnyugtatása végett kérjük tekinte­tes szerkesztő urat, miszerint e sorokat b. lap­jába felvenni sziveskedjék, — tudatván az érde­kelteket, hogy a részvények túljegyezve vannak és a közgyűlés legközelebb egybe fog hivatni.* Mi ezen hírt a rendesen jól értesült aradi újsá­gokból vettük át, s miután ezen gránit kőbánya részvénytársaság alakítása érdekében annak idején mi felszólaltunk, szükségesnek találtuk tudatni ol . ásóinkkal ezen hirt s igy csak örömünkre szol­gál, ha csakugyan nem bizonyul valónak s azt megczáfolhatjuk. Tolvaj szerepében lépett fel a héten a városunkban időző színtársulat szolgája, a ki a művészet iránt érzett hajlamának kifejezést a lopási művészet terén az által akart adni, hogy a tekintetes kellékes urak nevében több requi- situmot összeszedett s azokkal együtt a feledés tengerébe - akart merülni. De a szerepet roszul játszotta, bizony súgó nélkül bajos jól játszani; s a rendőrség ideje korán kézrekeritette a lopott holmikkal együtt. Mikor az ügyvéd téved. Lapunk múlt számában említettük, hogy Schwarcz Mór gyomai kereskedő ellen a törvényszék a csődöt elren­delte, de ez a csődöt kérő ügyvéd hibájából tör­tént mert a csődbe jutott schwarcz, Schwarcz ugyan és Mór is, de nem gyomai hanem eudrődi | mint ez már ki is javitatott egy újabb kérvény folytán a törvényszék által. Miután a törvényszék is helyre igazította a tévesen gyomainak deciaráit kereskedőt endrődire nincs mit tenni, minthogy mi is kiigazítjuk. Megörökített tűzoltók Aauerbach Miksa aradi fényképész f. hó 11-én reggeli 9 órakor a városi tűzoltókat lefényképezte. S igy most már másolatban is bírhatja a ki akarja az eredeti tűzoltókat. Az országos gazdasági egylet fontos ha­tározatot hozott a gazdaközöuség érdekében, mi­dőn kebelében egy tarifa tudakozó iroda felállí­tását határozta el, a mely a közlekedési vállala­tokról szerzett informátió alapján a gazdaközön- séget teljesen díjmentesen fogja tájékoztatni. A megkeresések ez irányban „az országos gazdasági egyesület tarifa tudakozó hivatala Budapest köz­telek* czim alatt intézendők. Hirtelen halál. Lapunk zártakor veszszük a gyászhirt, hogy Petrovics János állami állatorvos hirtelen elhunyt. Délután ő órakor még a vásárban látták s 6 órakor már jobblétre szendesült. Rajta kapott tolvaj. Mező-Berényben egy Rudai nevű- rovott életű egyen egy oda való gazdaember házából több apróságot ellopott, mi­előtt azonban odább állhatott volna, a rendőrség elcsipte s most várja méltó büntetését. Rejtélyes betörő. Szarvason Sovány J. I'öldmivelőnek a Rohoska-féle iskola mellett levő házában egy ösmeretlen egyén í. hó 8-án — mint ottani levelezőnk kissé elkésett tudósításá­ból értesülünk — a délutáni órákban behatolt s onnét 400 frt készpénzt s több apróságot magá­val vitt. A betörésnek állítólag több szemlélője volt; a kik közzül azonban egynek sem akadt annyi bátorsága, hogy a vakmerő betörőt tetté­nek kivitelében megakadályozza. SzInHaázL A színészek hatyu dalokat zengik, jövő héten már csak úgy ■ emlegetjük őket, nem valami nagy anyagi eredménynyel mennek el, de hagyjuk ennek a feszegeteket akkorára mikor már át lesznek adva a múltnak, mert az még is csak amerikai gyor­saság lenne most már elbúcsúzni tóllük, mikor még itt vannak. Kissné Hegyesi Mari asszony a ki minden esetre nagyban emelte művészi játéká­val a társulat hat drámai előadását, szombaton vett búcsút „Delilá“-ban, moly előadásról a követ­kezőkben adunk számot: Szombaton e hó 10-én udatott Feuillet Octáv színmüve „Delila“ Kissné-Hegyessi Mari asszony búcsú fellépte és jutalorajátékául nagyszámú kö­zönség előtt, melynek rendkívül élvezetes estét szerzett Kissné művészete, melyet ezen szerepben teljes pompájában mutatott be, s a zajos tap sokat méltán megérdemelte, mellette Laczkó Aranka mint Mártha tűnt ki érzelmes játékával, a szerelmes dalmátot Bihari személyesítette igen jól, úgy látszik ez jobb szerepei közzé tartozik, Breznai az öreg (Sertorius) szerepében jól alakított s Hevesivel (Carnioli lovag) is meg lehetttünk elé gedve. A kisebb szereplők nem rontottak. A ven­dégművésznőt ki körünkből már el is távozott, a gyulai ifjúság egy koszorúval tüntette ki. Vasárnap e hó 11-én adatott Szigligethy régi de még mindég kitűnő népszínműve a „Szökött katona*, a mely bizony sok újabb népszínműnél jobb, zsúfolásig telt ház előtt, s a közönség igen jól mulatott a darab sok ügyességgel irt komikus helyzetein. A czimszerepet Kiss Pista játszotta, teljesen kielégitőlcg a nála megszokott érzéssel s szépen énekelve a jó régi magyar nótákat, mel­lette Hatvaniné tűnt ki kedves megjelenésével, Törökné (Camilla), Hevesi (Madi gróf) szerepé­ben jól játszottak s a többi szereplőket is dicsé­ret illeti. Hétfőn 12-én a városunkban már közel 15 éve nem adott „Szép Heléna* került színre, mely kedves zenéjéről s bohó sujetjéről azt hisz- szük mindenki előtt ismeretes. A darabot Hatvaniné Csillag Amália jutalomjátékául választó s (Heléna) szerepében alkalma volt hangjának minden szép­ségét kitüntetni a mi sikerült is neki 8 úgy csinos toilletjeivel, mint ügyes játékával s szép énekével többször tapsokra ragadta a nem nagyszámú, de hálás közönséget, melynek kiválóan kellemes estét szerzett a pompás operette előadása. Kissné Honti Mari asszony (Orestes) kis szerepében szép megjelenésével hatott; Pusztai olyan (Menelaus) volt mintha csak neki írták volna ezt a szere­pet. Hudű (Paris) szerepében megállta helyét s jól iskolázott hangját ügyesen használta fel, Breznay mint (Calchas) folytonos derültségben tartotta a közönséget, a kisebb szerepek is jó kezekben voltak, s általában az előadás kerekded s összevágó volt. Kedden folyó hó 13-án Pusztai a társulat jeles komikusának jutalomjátékául a „Czigány princz* Szigeti bohózata hirdetetett, de Kissné Houti Mari asszony hirtelen közbejött roszszul léte miatt a darab el maradt s helyette a „S a- bin nők elrablása* került szinro s a kik ezt hallgatták még jobban jártak, mint a Czigány princz hallgatói, mert a szellemesen irt bohózaton azok is jól mulattak a kik már többször látták, s a jeles vidéki színigazgató (Rettegi) szerepében Pnsztai sok derültséget okozott s daczára, hogy jutalorajátékán kevés közönség volt jókedvei s kitünően játszott- A szereposztás különben a régi volt azon kivétellel, hogy a szoba leányt a gyen­gélkedő Kissné helyett Törökné játszotta. Szerdán, f. hó 14-én — az előbbi napról elma­radt „Czigányprincz*-et adták középszámu kö­zönség előtt, amely azonban egész estén át egyetlen egyszer sem tudott felmelegedni eme „Nagyidai czi- gányok“ után készült férezmunkán, melynek Író­jául a szinlap közbámulatra Szigeti Józsefet ne­vezi meg. Pedig az előadás nem vont le semmit a darab értékéből, sőt a főszereplők: Breznay (Csőri ferke), Pusztai (Zsiga), Kiss Pista (Bojtor), Körmendy (Kapni basa), Bogárdiné (Manczi), Tö rökné (Perényi özvegye), Bihari (Geszti), Hevesi (Adonyi) jobb darabhoz illő buzgalommal igye­keztek azt a teljes bukástól megóvni, de hogy ez sikerült, mégis első sorban Kissné Honti Marinak érdeme, ki Adonyi Rózsa szerepében úgy megje leuésével, valamint játékával s tűzzel előadott da­laival a szó 6zoros értelmébeu kicsikarta a kő zönség tetszésnyilatkozatait. Csütörtökön e hó 15-én szinre került Bar riere és Goudmet kitűnő vigjátéka „A kis szó­rakozott* Paulay fordításában, művésziesen sikerült rósz szereposztással, mintha csak feltet­ték volna magukban, hogy a szerepeket visszásán osztják ki, hogy többet ne is említsek a portugál szerepét eljátszatták a szerelmes színésszel, a mi pedig határozottan komikus szerep, ha nekünk nem hiszik el hát nézzenek meg egy budapesti sziolapot, ott Vizváry játsza, — Carpignel szere­pét pedig Szinaivai játszatták, az meg inkább bonvivánt szerelmes szerep, Szinai pedig úgy tud­juk, hogy komikus | nem is kívánhatjuk, hogy a ki jól játszotta a mexikói vőlegényt, az jól játsz­hassa Carpignelt, szerencse, hogy a darab oly ki­tűnő, hogy maga játszik, mert ilyen szereposztás mellett csak is igy lehetett elérni, hogy a közön­ség élvezettel hallgatta végig az előadást. Laczkó Aranka kisasszony (Celeste), Breznay (Champonet), Hevesi (Grimoine) és Breznay Anna (Elmire) sze­repében jók voltak s nagyban segítettek elő az előadás élvezhetést. Pénteken a „Czigánybáró* adatott harmadszor inkább vásárosok kedvéért a régi szereposztással közép számú közönség előtt, a szép czigánydal, toborzó és valzer, most is zajos tetszést aratott. Szombaton „Budavár bevétele 1849-ben* adatott, ma vasárnapon „Viola, az al­földi haramia* adatik, hétfőn pedig bocsa előa­dásul Claretie színmüve „Zilah berczeg* kerül szinre a társulat egyik kiváló színésze, Bihari Béla jutalomjátákául. cs. .A. hétről. — (Különböző mulatságok.) — Nyakig uszunk az élvezetekben és mu­latságokban, higyjék el kérem alig jutott időm az ujságirásra, annyira el voltam foglalva ezen a héten, változatosabb programmot mondva sem lehet csinálni, ott sem voltam mindenütt, még a legutolsó hurka és kolbász vacsorán sem s mégis csak nagy bajjal tudom csopor­tosítani az eseményeket. A vásárról nem is szólok, átengedem egészen a gazdasági tudó­sítónak s előre is kijelentem, hogy semmiről sem irok másról, mint komoly és mulatságos élvezetekről, a ki tehát szeret élvezni az tart­son velem s ha leírásom nem is mulattatja eléggé, forduljon phantasiájához, s ha ezzel kiegészíti a képet s még -akkor sem fog jól mulatni, akkor nem lesz joga szememre hány­ni, hogy én nem tudom mulattatni, én pedig vagyok annyira önző hogy tökéletesen beérem azzal hogy én jól mulattam, s megengedem a tisztelt előfizetőknek, miután erre az évne­gyedre az előfizetési pénzek már befolytak s igy a lapkiadó consortium is jól mulathat, — hogy képzeljenek a hétről egy szellemes tör­ténetet (hogy azután nekem küldjék meg azt, kérem is) s ezt ne olvassák tovább. De, hogy a pazar élvezetek sokaságából egy nehányat kostolóba bemutassak, felemii» tem mindjárt a legnagyobb élvezetet, a port, aki szereti nyelni, ezen a héten módjába van; most estünk ám két szék közül a pad alá, ad­dig panaszkodtunk, hogy felülről nagyon, ön­töznek, hogy most már sem az égiek nem ön- tik le a port, sem a vállalkozó nem locsol, a ki a disznók, ökrök, tehenek s egyéb hasznos házi állatok szemlélésébe találja csupán Tojás- si élvezeteit kielégíthetni, annak is bőven ki jut az osztályrésze, sőt ezt a két élvezetet össze is lehet kapcsolni, a ki pedig komoly dolgokkal való foglalkozásban óhajtja elűzni az unalom óráit, annak ott volt a közigazga­tási bizottság s a megyei hitelintézet szak­szerű tanulmányozására kiküldött bizottság ülése. . • «/»jí Rendkívül nagy kedvet éreznék magam­ban az élvezetek sorát megrontani egy pár rósz viczczel, erről a megyei hitelintézetről a mit tizenegyen találtak jónak és csak heten rossznak, de nem teszem, mert a bukottak­nak kevés gyönyörűséget okozna, a győzel­mes, tábor örömét meg minek rontanám, majd inkább akkor szólok mikor ők buknak és mi győzünk, de annyit még is megsúgok, hogy két féle positióban láttam a bizottságot, mi­kor Göndöcs beszélt, akkor a bizottság ösz- szes tagjainak fejei felett, mikor pedig a töb­biek beszéltek akkor a Göndöcs feje felett repkedtek a méhek, azt is csak azért mondom el, mert tudom hogy a tudósitásban nem lesz benne, pedig a történeti hűség egyik főkellé­ke a jó tudósitásnak. Vissza térve az élvezetre, a ki a rabló- gyilkosok phisimiskájában szeret gyönyör­ködni az láthatta Spangát, Pitélyt, Bereczet, Hosztert és számos czimeres és czimertelen egyént, a kik összeütközésbe jöttek a Cse- megi codexével, sőt még tavat is lehetett látni — persze mindezeket csak a panorámá­ban — a melyikbe az örült bajor király (nem az a ki él, hanem aki meghalt) belefuladt, olyan szép, hogy az ember kedvet kap bele ugrani, szerencse, hogy el van baricadirozva. És kérem mindezek csak nappali élve­zetek, hát még az este, a színházról nem is szólok, csak a keleti circust emlitem. Este hét órakor lett kiadva a jelszó: „a keleti circusba kell menni,“ nekem mint új­ságírónak okvetlent 1 ott kellett lenni s mikor be akarok lépni, megszólítanak: „Tessék jegyet váltani.“ Én erélyesen tiltakozom. „Kérem én a hetedik nagyhatalmasság vagyok, újságíró, én úgy szoktam fizetni, hogy nem fizetek.“ Nem használt semmit, még az sem, mi­kor tanukkal beigazoltam, hogy a „Békés* czimü helyi lap munkatársa vagyok, kérlel- netlenül be szedték tőlem ax ötven krajezárt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom