Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-04 / 27. szám
fS7-ib szám. Gyula, 1886. julius 4-én V* évfolyam. f—n i Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .. ... .■ Évnegyedre .. , Egyes szám ___________ I 5 frt — kr. .. 2 „ 5° i> »■ t „ 23 ft ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. r ;—^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Upót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési felhívás! Lapunk érdekében. Midőn a „Békés“ V-ik évfolyamának szerkesztését átvettük s ezzel munkásságunkat megyénk 8 közelebbről városunk érdekeit hiven szolgáló közigazgatási, közművelődési és gazdasági lap előállítására felhasználni kívántuk : elhatározásunkban a közszolgálat, a közművelődés, kőzjól- lót előmozdításának kötelesség erzete s azon remény vezérelt, hogy törekvésünket megyénk s városunk közönsége méltányolni s elősegíteni fogja. Lapunk ezen számával második félévi pályafutását kezdi meg. Félévi működésűnk és irányunk elegendő bizonyítókul szolgálhat arra nézve, hogy tett ígéretünket igyekeztünk lehetőleg beváltani, soha Bem tévesztve szem elöl, hogy lapunk mindenekben hiven képviselje a megye, s első sorban Gyula városa érdekeit, s igaz kifejezője legyen a közvéleménynek; — ez volt irányadónk a múltban, ez fog vezérelni bennünket a jövőben is. A mi lapunk tartalmi becsét illeti, ennek méltánylását a közönség igazságos Ítéletére bízzuk, — biztosítva t. olvasóinkat, hogy lapunk tartalmának irodalmi színvonalon való állása és folytonos emelkedése, s folyvást érdekessé és változatossá tétele, valamint eddig, úgy ezután sem fog jóakaratunk és buzgalmunk hiányán múlni. Teljes bizalommal fordulunk tehát megyénk s különösen városunk közönségéhez, hogy lapunkat szellemi és anyagi támogatásukkal továbbra is biztosítani legyenek szivesek. ígérjük, hogy a kö.vetkezö félév folyamán is őrködni fogunk a haladás érdekei felett, 8 ellene leszünk bármily irányú törekvésnek, mely megyénk s városunk szellemi és anyagi elöbaladását veszélyeztetné. Lapunk jövőben is megyénk minden községének, a tudományos, társadalmi és gazdasági egyesületeknek — mint egy hivatalos közlönye leend s e végből tért adunk közérdekű közlemények, felhívások, fontosabb közgyűlési határozatok közzétételére, — s az leend főtörekvésünk, hogy feladatunknak megfeleljünk, hivatásunkat betölt- sük s a közönség támogatását megérdemeljük. A „Békés-Gyulai Híradó“ szerkesztőjének. Olvastam az Ön lapja folyó évi 17-ik számában közölt vezérczikket, melyben a „Békés“ gyengeségeit — lapja előnyére — feltüntetni igyekszik, s az ön ellen állítólag — intézett gúny, vádaskodás és sárral való dobálás miatt feljajdul, sőt a „Békés“ belügyeivel foglalkozva, szerkesztői válságról tesz említést. , Sajnálattal vettem tudomást ez ép- oly merész, mint gyarló kirohanásról; de nem éreztem szükségét annak, hogy a támadást visszaverjem, mert azt hittem, hogy mindazt, mit lapunkra s ránk vonatkozólag irt, vagy szorultságból, vagy öntudatlanul irta; midőn azonban lapja következő számában olvasóinak ugyanazokat s ép- °ly ügyetlenül mint előbb feltálalta : hinni kezdém, hogy apadóban lévén irói ere — mindenesetre szorultságból ugyan — de nem öntudatlanul irt, s a „Békés“ s annak szerkesztősége ellen irányuló rosz- akarat vezérelte tollát. Éhez már aztán nekem is van egy pár szavam, bár felette sajnálkozom azon, hogy ismételt s ok nélküli; de előre megjósolt támadása védekezésre kényszerít. Hogy a „Békés“ szerkesztősége óriáBi nehézségekkel küzd : kétségtelen, — s azok súlyát felettébb érezzük, ha az önhittség, üres ambitió kinövéseivel is kell foglalkoznunk; de ahoz, hogy ezen közös szerkesztési nehézségekből Ön saját lapja ré- szére előnyöket teremteni igyekszik, nemcsak önhittség, ambitió, hanem a kalmár szellemnek tultengése kell; s az pedig, hogy a „Békés“ szerkesztőségében válságról tesz említést, s valótlan közleményével a közérdeket szolgáló tevékenységnek anyagi akadályokat igyekszik útjába gördíteni: kislelküségre vall; — s miként jellemezzem azon nyilatkozatát, melyben a „Békés“ munkatársát, mert távollétemben kötelességszerüleg védte a lapot megtámadása ellen — fenyegetni merészkedik?! Midőn tehát kijelentem, hogy a „Bé-' kés“ a megkezdett irányban — ismételt támadásai daczára is — tovább haladni fog ; s mint eddig, úgy ezután sem fogok törődni lapjával, mindaddig, mig a tisztesség határait túl nem lépi; s hogy a „Békés“ szerkesztői válság előtt nem áll : egyidejűleg ajánlom, gondolkozzék a felett, hogy ha tiz évi irói működés alatt nem tanulta meg a helyes Írást, mennyi idő kell ahoz, hogy az irodalmi tisztessé* get megtanulja. Szerkesztő, A regale-jog megváltása. Azon fáradhatlan tevékenység, melyet Göndöcs Benedek Gyula város képviselője a közjó előmozdítása körül tanúsít, méltán felhivja figyelmünket, s hála érzetével tölti el sziveinket. Alig van a közgazdasági s közművelődési életnek oly tere, melyen működésének áldásthozó nyomaira ne találnánk. A napokban újra felvetette azon eszmét, melyet már évekkel ezelőtt a kezdet •nehézségein Gyula város előhaladására nagy fáradsággal átvett. Felvetette az eszmét, hogy Gyula város közönsége a regále-jogot váltsa meg, s szabaduljon azon nyomasztó tehertől, mely a város közönségére alig elviselhető- leg nehezkedik. Alig lehet városunknak oly polgára, ki a képviaelő ur ezen nemes törekvését támogatni nem akarná. Hiszen Gyula város jól felfogott érdeke követeli, hogy ez eszme testet öltsön, — s részünkről is örömmel üdvözöljük a regale-jog megváltásában nyilvánuló felette fontos érdekünk előmozdításának vezérét; mert tudjuk azt, hogy az ő fáradhatlan tevékenységét siker fogja koronázni. Elodázhatlan szükség kényszerít a regale-jog megváltására. E részben csak azon számos jogos panaszra utalunk, melyek naponta felmerülnek a bor, a szesz és szeszes italokat fogyasztó közönség körében, a vendéglősök és korcsmárosoknál, a kereskedőknél úgy mint a bor és szesz vagy szeszes italok termelőinél. Tisztában lehetünk azzal, hogy mind ama elkeseredett panaszok egyedül a regale-jog, megváltása által orvosolhatók; mert első esetben a szabad versenyzés megnyittatik, utóbbi esetben pedig a regale-jog gyakorlásának módosításával korlátoltabb s helyesebb versenyzés idéztetik elő. Sem a közel, — sem a távolabb jö vőben nem lehet kilátásunk arra, hogv az ország által országos alapból vagy adókból a regálék megváltatván — megszüntessenek, mert az ország pénzügyi helyzeLe azt meg nem engedi, s nem lehet kilátásunk arra sem, hogy állami közvetités, illetőleg segélyezés mellett magunk eszközölhessük a megváltást. Ily körülmények közt Gyula városára nézve azon egyedüli mód marad fenn, hogy a regale jogot önerejéből, más megyei községek által követett módon váltsa meg. Gyula városára nézve a regale-jog megváltását feltétlenül előnyösnek kell találnunk, ha az egy pénzügyi művelettel eszközölhető, a nélkül, hogy akár a város törzs vagyona, akár kivetendő adó for- dittatnék a megváltásra. Sőt ha némi áldozatokat vonna is maga után a megváltás, Gyula városának nem szabad vissza retteni azoktól, mert ezen áldozatok az egész lakosság javára szolgálnak. Nem kétkedünk abban, hogy Gyula város képviselő testületé, áthatva a törekvés fontosságától, minden lehetőt meg fog tenni arra nézve hogy végre valahára a lég táplált vágy, a közohaj teljesedésbe menjen; — s óhajtandó volna, bogy a képviselő testület közakarattal karolja fel az eszmét, — gyorsan, minden a czélra nem vezető lépés mellőzésével határozzon, s ne elégedjék meg a. kérdés oly megoldásával, mely e nagy fontosságú ügy elodázásával végződnék. Éber figyelemmel kisérjük ezen ügyre vonatkozó ténykedéseket s nem késünk szavunkat felemelni az ügy érdekében, sürgetve a megoldást. Üdvözöljük a képviselő ur nemes törekvését s bízunk a sikerben. o. Gyulaváros képviseleti közgyűlésének tárgysorozata f. hó 6-án d. e. 9 órakor a városháza termében: 1. Gombos György városi tauácsosDak lemondása és helyének betöltése. 2. Göndöcs Benedek apát, országgyűlési képviselő urnák indítványa a regale megvétele tárgyában s esetleg bizottság választása. 3. A gazdasági és jogi szakosztályok véleményes előterjesztése a tüzrendörségi költségek arányosabb fedezése tár gyában. 4. A gazdasági és jogi szakosztály által előterjesztett „Saját termésű borok üvegenkénti elárusitásának szabályrendelete.“ 5. Vendéglők, fogadók, kávéházak, korcsmák stb. gyakoroltatására vonatkozó szabályrendeleti javaslatok. 6. A laktanya kölcsön rendezésével megbízott bizottság jelentése a pénztár állásáról és jövő kezelése tárgyában 7. A nevelésügyi szakosztály jelentése községi kisded ovóintézetek felállítása tárgyában s az erre vonatkozó megyei közgyűlési határozat előterjesztése. 8. Békésmegye törvényhatósági bizottságának határozata a megyei vásártartási szabályrendelet módosítására adandó vélemény tárgyában. 9. Szegénységi bizonyítványok előterjesztése, a foiyó évi ápril és május havakról. 10. A felvidéki magyar közművelődési egyesület, I torontálmegyei magyarnyelv terjesztő egyesület, a csángó magyar egyesület, a pozsonyi országos szülőház és Gyertyámos községének segélyezés iránti kérvényeinek előterjesztése. 11. Időközben netán érkezhető ügyek előterjesztés. 12. Polgár- mesteri zárszó. Kelt Gyulán, 1886. julius 2-án. Dobay János polgármester. A törvényhatósági hitelintézet tárgyában f. évi 16. b.-gy. 3498. ikt. 1886.- sz. alatt kelt megyebizottsági határozattal megválasztott küldöttség f. évi ju'ius 10-én délelőtt 10 órakor a megyei székház kisebb tanácstermében értekezletet tart, melyre a t. ez. küldöttségi tag urak tisztelettel megbivatnak. B.-Gyulán, 1886. juh 1. Gyomán a Jánosi-féle házban levő kisded- ovodában a Vőrheny fellépett s az ovoda ez ókból hatóságilag bezáratott. Névváltoztatás. Füchsel Gyula m.-herényi lakos nevének „Berónyi“-re loendö változtatását kérelmezte. Király Ferencz szt.-andrási gyógyszerész, gyógytárának személyes jogát PollatBek Vilmos gyógyszerészre átruháztatni kéri. A közigazgatási bizottság legközelebbi ülését folyó hó 12-én tartja meg. A vallás és közoktatási miniszter Czeis- ler Helena kisded nevelőnőnek megengedte, hogy Csabán gyermekkertet állíthasson fel. Közművelődés, társadalom és közgazdaság. A tanítókról. II. Vegyük fontolóra, mennyi eredmény lenne áz a jövő' nemzedék javítására nézve, ha nemcsak a világ és világi után futva, töltenénk heteinket, napjainkat, de a lélek java és a lelkiek után is tekintve néha, engednénk magunknak pihenő napot. A vasárnapnak egy-egy lélekemelőbb kepe nem gondolható, mintha az édesapa és anya gyermekeit maga köré gyűjtve, azokat oktatja. ősapáink a vasárnapot így tölték el az Ur feltámadásának dicsőséges napját. Fáradt testben leginkább a lélek is törődött, azt tapasztaljak. Hányféle mulatságot engedünk meg magunknak azért, hogy az idők rosszak, a napok gonoszak. Már ha világi folytonos kedvetlenségeink között a vigalom előkerül, habár gyéren is, gyermekeinkre is gondolhatnánk néha, hogy igy uecsak a taDÍtó felé hajolna, hanem hozzánk szülékhez is, teljes odaadással a gyermeki kedély és szeretet. Hogy igy a megpuhult földhöz hasonló szívben, az iskolában elvetett magvak, odahaza ne száradnának meg, vagy tépetnének ki; de sőt folytatólagos gyöngéd ápolásuk alatt a szüléknek fejlődnének tovább, s teremne némelyik 30—60, sőt száz annyit is. A kinek füle vagyon a hallásra, vajha meghallaná 1 Ha azt megkívánjak, hogy tanítónk oklevéllel rendelkezzék, mert különben nem tanképes : szerezzünk az oklevélnek megfelelő méltányos állapotot. Világosabban szólok : ha a tanítóktól oklevelet várunk, kérünk, követelünk, mi is úgy hordozzuk magunkat, hogy az okleveles tanító működéséhez méltán odaillő legyen szülei tisztünk. A mai gyorsan haladó, sokat kívánó korban, ha a tanítók az oklevél által, mely bizony sok köny, verejték és törődés árán szerezhető meg, nem számítva az anyagi áldozatokat, magasabb fokra emeltetnek : állítsuk egyrészről anyagilag is jobbított helyre, d% mint szülék, komolyabban is körültekintsünk gyermekeink elöhaladhatásában. Adjuk meg azoknak amaz elismerést, hogy ha fensóbb hatóságuk által képesítve vannak az iskola lelkiismeretes és igazi vezetésére: mint ilyeneknek, ne adjunk oly könnyen megrovást, bölcsnek látszó utasítást akkor, a midőn jóformán ábécéjét is alig ismerjük a tanítás elemeinek. Hányán vannak, kik csekély képzettségük mellett is hivatva vélik magukat, a tanítók sok intézkedésébe beleszólni, azokat latolgatni, birá!gatva itélgetni, mintha épen ez a tér volna az, amelyen boldog-boldogtalan minden készület nélkül, érvényesíthetné a maga bármily csekély képességét, Törvényhatósági és községi közélet.
