Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-27 / 26. szám

ran elmondhatjuk, hogy ennél jobb játékot a fővárosi színpadokon sem láthatunk, de hát ő tőle már megszoktuk, hogy kitünően játszik s kedves hangját jól tudja érvényesíteni. Úgyszólván, minden egyes szereplő kiválóan jól játszott ez este. Kiss Pista a kiélt roué Nachtfalter szerepében hangos kaczajra ragadta többször a közönséget s tanujelót adta, hogy még komikus is j,ó válnék belőle. Laczkó Aranka mint Irma, könnyen felelt meg szerepe kívánalmának, hogy szép legyen. Feltétlen elismerés illeti Hevesi G., Pusztai urakat és Breznainé asszonyt.

Szerdán, f. hó 23-án szinre került Dóczi már nagyon is ismeretes de mindig szép vigjátóka a nC 8 ó k“, Maritta szerepében Laczkó Arankával, ki a szerelmes pórleányt megkapó, naivsággal, s a hol kellett, nagy ügyességgel játszotta s különösen sikerült neki a csók definiálása mit érzéssel s igen szépen szavalt s melyért megérdemelte a tapsokat, mely- lyel a közönség nyílt jelenetben kitüntette. Ditrói a király szerepében, Bihari mint Adolár excellált. Breznay Sobrinus szerepében, Szinai mint Fidelió Breznai Anna mint Angela tűntek ki értelmes játékukkal s szavalatukkal s dicséret illeti Török- nét ki a királynejét személyesítette s Hevesit Carló szerepében.

Csütörtökön e hó 24-én szinre került Csep- reghy népszínműve a „Sárga Csikó* nagyszámú vasárnapi közönség előtt, mely jól mulatott a darab nevetető részein (a karzat néha a drámai jelenetekben is kedélyesen nevetett) s élvezettel hallgatta Kiss Pista és Hatvaninó szépen előadott dalait, melyek közzül többet ismételniük is kellett. Breznay mint pusztabiró, Ditrói mint Csorba Márton, Hevesi, Breznaynó és Hatvaninó érdemelnek említést. Egyébként az előadás kissé vontatottan ment s helyel-közzel a zenekar is rosszul játszott: igy pl. a „puszta biró mulat* jelenetben.

Pénteken e hó 25-én szinre került „G a s- p a r o n e“ Millöcker kedves zenéjü operettje, a szép idő daczára közép számú közönség előtt, a mit különben nem csudálunk, miután ezt a darabot már az idén játszották s Gyulán tulajdonképen egy közönség lóvén, természetes, hogy nincs kedve másodszor is megnézni egy rövid színi idény alatt azt a darabot a mit az előző években is már többször látott. Az előadás olyan volt, mint az első (kritikát lásd a Békés két hét előtti számában.)

Szombaton a várkertben tartandó juniális miatt nem tartalik előadás, vasárnap „II. Rákóczy Ferencz fogsága* kerül szinre. Hétfőn vagy kedden fog adatni a „Czigánybáró.“

Két hétről.

Ennek a czikknek az elolvasásába úgy tessék bele kezdeni, hogy a mi az elején van az régi, a mi pedig azután következik az nem uj s ezt csupa elővigyázatból teszem, mert igy biztosítva vagyok arról, hogy nem fogják azt mondhatni karczolatomra, hogy a mi uj benne az nem jó, a mi pedig jó az nem uj.

A múlt számban térszüke miatt (szerkesztői műszó) nem emlékezhettem meg, daczára annak, hogy feltett' szándékom volt a csabai lóversenyről s az utczán ozsonnálókról, de most már ezzel elkéstem s annyira utolsó

még sem akarok lenni a versenyben, hogy két hét múlva írjak a lovaknak késedelmeiről, nem megyek hát át Csabára, hanem a helyett inkább csak a „Koronába“ rándulok be (ha lehet kirándulás, mért ne lehetne be- rándulás is) gyönyörködni Thalia felkent papjaiba és papnőibe.

Nem tudom hirtelen elhatározni (s igy a döntést a szives olvasókra kell bíznom) vájjon a színtársulat van-e rettenetes disgratiába az égi hatalmasságok előtt, vagy városunk érdemes gyepmestere van irtóztatóg^gratiaba, mert mióta a színészek itt v^nfíák, s mióta a locsolás megkezdődött azóta folyvást hull áz áldás felülről s ennek a két momentumnak összetalálkozása teszi nehézzé a kérdés eldöntését, de az bizonyos, hogy ebből az örökös esőből a színtársulat nem nagy hasznot húz, s ilyen időben szívesebben lennék öntözési válalkozó, mint színház direktor, de azt; be kell vallani, hogy akár ki is rendezi az időjárást a pontosságért feltétlen elismerés illeti, minden este a színházba menetel idején kerekedik egy nagy eső, s tart az előadás végéig, mindezek daczára én meg vagyok arról győződve, hogy ez az örök eső nem az öntözési vállalkozó érdekében s nem is a színtársulat iránti malitiából, hanem a gyulai közönség érdekében esik, hogy ne lehessen azt a színészet iránti közönyösséggel vádolni, mert ha most valakit megszólítunk, hogy mért nem jár a színházba, okvetlenül azt feleli, „hová gondol? ilyen esőbe csak nem mehetek, örülök, ha otthon vagyok“, s quod erat demonstrandum. S ez az idő foszt meg engem is attól az élvezettől, hogy megéuekeljem, ki miért nem jár a színházba, mert megvagyok rólla győződve, hogy bármilyen igaz és találó okot hoznék is fel, minden érdekelt nyilatkoznék, hogy ő bizony nem azért nem megy a színházba, a mivel Csintalan ur rágalmazza, hanem hát ilyen időben nem lehet színházba menni s akkor aztán beszélhetnék én s hivat- kozhatnám az élő tanúkra, a kik nyakig érő esőben (esernyőn keresztül értem) s térdig érő sárban minden este homeopatikus adagokban bár, de mégis elmennek a színházba s zajosan követelik az előadás megtartását; — én lennék az alperes s ezt nem szeretem, már inkább csak a nagy közönség fizesse a perköltséget, mint én.

De apropos színház, a napokban vagy mondjuk a héten több oldalról meg lettem] kérdezve, hogy ki írja a „Békés“-be a színi kritikát? de miután azon hízelgő bók szerves kapcsolatában történt az interpellate, hogy az illető kritikus vagy nem ért a dologhoz, vagy nagyon elfogult, hogy folyvást túlságosan' dicséri a színészeket s színésznőket (az igazság érdekében megjegyzem, hogy mind olyanok voltak, a kik nem járnak a színházba, s igy magam is kiváncsi vagyok, honnét tudják, hogy a dicséret túlzott), — tartózkodó álláspontot foglaltam el s nem árultam el a kritikus incognitóját, hanem találkozván vele a szerkesztőségi irodában a nagyérdemű közönség nevében meginterpelláltam, hogy mért nem rántja már le egyszer a színészeket, mikor azt mennyivel nagyobb örömmel olvassák, mint a dicséretet, s a kritikus erre azzal válaszolt:

„Hja kedves barátom, egy rókáról két bőrt lehúzni nem lehet, közönség se legyen, dicséret se legyen, az nem járja.*

Engem ez a válasz tökéletesen megnyugtatott s azt egyhangúlag tudomásul veszem1 hogy igaza van a kritikusnak, azt nem mon- dom(csak gondolom), de hogy a közönségnek nincs igaza, mikor nem jár szinházba s érdemei daczára a társulatot nem pártolja, 3|| már nemcsak gondolom, de mondom is.

* * *

*

Volt egyszer, hol nem volt, még a Körösön is innen volt: volt egyszer egy ember, a ki feltette magában, hogy ő akármit, de valamit szerkeszteni fog, s végre is sok töprengés után legalkalmasabbnak találta lapot szerkeszteni, ugyanabba a városba akkor már volt. egy másik újság is, a melyikbe ezért a nemes törekvésért az a mesebeli erpber ki volt gúnyolva, meg lett csipkedve, s a mint' ő mondja, sárral megdobálva, akkor, mikor ez történt, a’ gúnyt elértette, a csipkedés helyét nehány gramm ambitióval betapasztotta, a „sarat* (ha igaz hogy volt, a mit tagadok), le sem kefélte, nem szólt mindezekre egy szót sem, s hallgatott mélyen (alkalmasint gondolkozott) s most egy félesztendei gondolkozás után előadja sérelmeit s mulattatja olvasóit azzal, hogy a „Békés* milyen rósz és a „Békés-Gyulai Híradó* milyen kitűnő újság. Miután én voltam az, a ki a tisztelt szerkesztő urat a lap indításért karczolataimba egy párszor tréfás hangon megcsiklandoztám, most abban a kényszerhelyzetben vagyok, hogy nekem kell magamra venni a súlyos vádakat, melyekkel illet, egy megnevezetlen embert, „a kiről talán mondania sem kell, hogy ki volt“, megvallom, nem örömest teszem, s csakis viszonzásul vagyok hajlandó megtenni azért a lekötelező szívességért, hogy végre volt alkalmam látni azt, a mire egész életemben vágyódtam, t. i. egy vezérczikket, a mi azzal végződik, hogy „hát“ (lásd „B.-Gyu- lai Híradó* 17-ik szám), engedje meg most, hogy én azzal kezdjem, a mivel az ön czikke végződik.

Hát én nekem ahhoz semmi közöm, hogy a tisztelt szerkesztő ur mivel mulattatja a maga közönségét, sem ahhoz, ha a lapját dicséri, (sőt méltánylom a kényszerhelyzetet, a miben van hogy más nem dicsérvén újságját, kénytelen azt maga tenni meg), ahhoz sincsen semmi iközöm, hogy a színészek eltávoztával „Torpedó* czimü uj rovatot fog nyitni, az is csak az ő baja lesz, ha az visszafelé fog elsülni, azt sem bánom, ha tárcza- és csarnokrovatában . „továbbrai irodalmi színvonalon álló költeményeket* fog is közölni'; nagyon szép lesz, ha vezérczikkeiben nem penget társadalmi nagy eszméket, hanem hú szószólója lesz a megyei érdekeknek, de hát akkor hogy hagyhatta mindez ideig figyelmen kívül a megyei hitelintézet kérdését ? nem szóltam bele eddig sem lapjának bel ügyeibe s nem fogok ezentúl sem beleszólani s annak constatálása után, hogy ötét nem gúnyolta ki senki, hanem igenis kigúnyolta és méltán az ő nevetséges törekvéseit, hogy ő ellene nem vádaskodott senki, legfeljebb vádakat emelt, a miknek jogosultságát e jelen czik- kével fényesen beigazolta s különösen nem dobálta öt sárral senki sem, a mit legfényesebben illusztrál az, hogy én felteszem rólla, bármennyire haragszik is ő én rám, hogy nem tűrte volna el, hogy bárki is sárral dobálja, remélve, hogy ezt az ízetlen vádját visszavonja, czikkének még csak következő passusára akarok reflectálni, melyben azt mondja :

„íme az a lap, melynek jóakarói egy havi életet jósoltak, melyre már születése előtt kimondatott a halálos Ítélet: él erősbül akkor, mikor a „Békés* ez. laptársunk pártolás, hiányáról panaszkodik, már megjelent és egyesek által is elolvasott czikkeket közöl és szerkesztői válság előtt áll.“

Hát hogy mi 200 előfizetővel pártolás hiányáról panaszkodunk s ön talán felényi előfizetővel sem bírván, büszkén hivatkozik, hogy lapja „hova-tovább erősebb támogatásban részesül,“ s hivatkozik e mellett az anyagi áldozatokra, az három dolgot bizonyít, az egyik az, hogy ön előre meg volt győződve arról, hogy lapjának szokatlanul kevés olvasója lesz s most rendkívül örvendezik, hogy 90 vagy 100 előfizetője van, a másik az a minek szivünkből örvendünk, hogy sok pénze van győzi a deficzitet magán kaszszájából fedezni (itt be kell vallanunk sajnálattal, hogy mi ezt nem tehetjük, de ehhez vajmi kevés közünk ván, lévén ez úri passió) a harmadik pedig — ha ugyan ön feltételezi róllunk, hogy lapunk szerkesztésébe minket is vezet egy kis ambi- tio; mi készséggel elhiszük, hogy önt csak az vezeti, a mit bizonyít az, hogy az ön és a mi

ambitiónk rendkívül eltérő, mert mig ön csak azt ainbitionálja, hogy neve mint szerkesztőé és kiadó tulajdonosé figuráljon, mi azt is am- bitipnáljuk, hogy legyen olvasó közönsége is annak a mit írunk s ezért panaszkodunk pártolás hiányáról kétszer annyi számban lévő előfizetőink daczára mint a mennyi az ön lapjának van.

De hát ez gustus dolga s az ambitiók igen külömbözők lehetnek s igy e felett nem disputátok, hanem sietek beösmerni, hogy igenis a mi lapunk közöl már megjelent és egyesek által el is olvasott czikkeket már csak azérf is, hogy ne csupán egyesek, hanem a nagy közönség is olvashassa, de engedje meg csudálkozásomat kifejezni á felett, hogy éppen ön lép fel ezzel a vádal s éppen lapjának azon számában, melynek „Csarnok“- rovata a „Budapest“ czimü napilap eredeti tározóját közli, tárcsájában pedig egy olyan vers foglaltatik a mit szintén a „Budapest“ czimü lap már napokkal ezélőtt közölt, (feltéve, hogy azt a‘.verset nem maga a meghalt bajor király küldte be lapjának) nem is említve, hogy lapjának „Csarnok“ rovata' heteken keresztül Aszalay „Szellemi omnibuszából“ hozott mutatványokat a mely könyvet egyesek szintén olvastak^ s a mely könyv körülbelöl abban az időben látott elő>ször napvilágot a mely időbeli házakat • reprezentál lapjának czimképe Gyula városából, igy hát itt is csak az ízlésünk tér él; mig mi inkább az újabb dolgokat veszszük át lapunkban, addig ön a régiségek iránt viseltetik előszeretettel, e miatt hát ne tegyünk egymásnak szemrehányást.

És ha át veszünk is valahonnan czikket, tesszük azt legalább annyi figyelemmel, hogy a most Váradon játszó Síposnéra mondott kritikát, nem alkalmazzuk Töröknére, mert kérem Síposné és Törökné még sem egészen mindegy még akkor sem ha az egyik Váradon játsza Kézdinét, a másik meg Gyulán.'

S most még csak a feletti örömemnek adok kifejezést, hogy egy előnye még is van annak, hogy ön lapot indított, s ez az, hogy mig lapjának megindításakor 10 éves irói múltjára hivatkozott, addig lapjának rövid fennállása után, meggyőződött árról, hogy „a múltra nem hivatkozhatik.“ Egyéb iránt, hogy is mondja Ollendorf? :

Spongyát rá!

Csintalan!'

Törvényszéki csarnok.

Pályázati hirdetmény. A b.-csabai kir. járásbÍróságnál éri 500 frt fizetés és 100 frt lakpénz (élvezetével egybekapcsolt egy irnoki állomás üresedésbe jővén, annak betöltése tekintetéből a hagyméltóáágu m. kir. igazságügyminiszter urnák t. év 1727. J, M. E. szám alatt kelt magas irendelete folytán pályázatot hirdetek és felhívom mindazokat, kik a fentirt állomást elnyerni óhajtják, hogy szabályszerűen bélyegzett okmányokkal, de különösen életkorukat igazoló anyakönyvi kivonattal is felszerelt kérvényüket a folyó évi junius hó 27-én kezdődő és a folyó évi julijas 24-én végződő pályázati határidő alatt az 1874 évi október 15-én 3436. J. M. E. sz. alatt kiádott bírói ügyviteli szabályok 5-ik §-ban körülirt módon hozzám annál bizonyosabban be- küldjék. minthogy a későbben érkezendő, vagy más utón beterjesztett kérvények figyelembe nem vétethetnek. B,-Gyulán, 1886. junius 23. Herberh Antal, h. elnök.

József főherczeg ö cs. és kir. fensége azon kitüntetésben részesítette a »M a r g i t“ gyógyvizet, hogy ndvartaesteri hivatala által 500 üveg Margit gyógyvizet rendelt Alcsuthra a főherczegi család részére. Bár követnék példáját a főherczegnek főuraink is, mert csak igy, ha magyar ‘gyógyvizeinket pártolni fogják, lehetséges a hazánkat elözönlő, külföldi vizeket kiküszöbölhetni.

A forró évszakban életrendi hibák miatt gyakran fordulnak elő emésztő szerveinkben zavarok (székrekedés vértolulással, heves szívdobogás, főfájás stb.) s ily esetekben jó ha gyorsan kéznél van egy olyan kitűnő háziszer, mint a milyennek ismeretes a Brandt R. gyógyszerész svajezi labdacsa, mely által minden nagyobb bajnak eleje vétetik. Gondosan meg kell nézni, hogy minden Brandt R. féle svájezi labdacs-dobozon (70 kr a gyógyszertárakban rajta van-e a ezégjegy: egy fehér kereszt vörös mezőben s Brandt R. féle névaláírása; minden másfajta csa- uiagolás visszautasítandó.

*j Az ezen* rovat alatt közlő ttokért, nem vállal felelősséget a szerk.

A munka meglehetős gyorsan halad. Három ember szükséges a két gépészen kívül az ekéhez, kik azt bemélyesztik a földbe, a megfordulásnál eligazítják, s naponta legkevesebb 18 hold kemény földet szánt fel az eke, holott a közönséges szántással legfölebb 6 holdat lehet naponta felszántani. Különben föelőnye abban rejlik, hogy áltqla az oly kemény talaj is felszántható, melyen az ökörrel való szántás mondhatni lehetetlen, s igy hatványozott erejénél fogva az eddig fel sem törhetett s igy a culturára nézve elveszett földet is a termelésnek alanyává teszi. Ez tette leginkább szükségessé a gőzeke alkalmazását a gyomai uradalomban is melynek egy részében az évszázadok óta legelőnek használt, keményre taposott szikes föld a közönséges ekének konokul ellenszegül. A gőzgépek 8—8 athmospharára vannak berendezve, s 20—20 lóerővel bírnak. A gépek Albrecht főherczeg tescheni gépgyárából kerültek ki, s azok ára 30000 frt.

Megyénkben nagyon kevés a munkaerő, a széles terjedelmű latifundiumok nagyságával meg különösen nincs arányban a munkás kezek száma, minek legpregnánsabb feltüntetöje a mezei munka idejében rendkívülire felszök- kenő napszám ára. Kívánatos, hogy a hiányzó munkás kéz gépek által pótoltassák, s az agricultura melynek a hasznosítható talaj egy tenyérnyi részét sem szabadna haszna vehe- tetlenül hagyni, a gépek által a nyugati államok gazdálkodásának megfelelöleg a legmagasabb jövedelmezőség fokára emeltessék.

A Wodianer féle uradalom kitűnő példával jár elő e tekintetben. Majorjai példás rendben, ellátva az intensiv gazdálkodás minden eszközével, s a földmivelés újabb vívmányai a gazdaságban meghonosítva. Az alag csövezés és alag porhanyitás, a földek csatornázása a talaj viz szivattyúzása megkísérelve, s legnagyobb részben kitűnő eredmény- nyel keresztül vannak vive. S mindez az uradalom buzgó, tág látkörü igazgatójának köszönhető.

Valóban kellemesen lepett meg ez uradalomnak megszemlélése. Láttam itt, mint képes a cultura az igájába hajtott természeti erőkkel az ős anyagból előteremteni, s az okszerű gazdálkodás nélkül haszna: vehetetlen földet mint képes értékesíteni.

Alkony lett mire utunkat visszafelé vettük. Cziripelő tücskök zenéje kidért e végtelen rónán, melynek szélén égő küllőkkel bukott alá a vérvörös , tányérü háromszoros nagygyá vált nap, bearanyozva aj tájat az eső csepekkel borított fűszálakon megtört sugaraival. Az oldalt eső nádasból bibiczek si- vitása hangzott fel, fejünk feljptt vándor szárnyasok tábora vonult éjjeli szállásra, s a mezők dalnoka, a pacsirta kedvest csicsergésével utolsó utón hozzáddal köszöntött felénk.

Szeretem a pusztát, s eddig -különösen úgy szerettem, ha igazán puszta volt az, s ha még az emberi lábnyom se igen törte meg ennek: szentségét, most megtanultam úgy szeretni, ha abbán az emberi elme, s er& haszonhajtó alkotásokba nyilvánul.

André.