Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
egy ifjú — szép reményekkel kecsegtető — ia tézmény hunyt el, — a polgári leányiskola. Nem tudott erőre kapni. Mindenki látta, mindenki tudta gyöngeségét, de kevesen támo gatták. Akik tették ie ezt, jól tudták, hogy ez ügy olyan, mint a düledezö kunyhó, mig egyi oldalát nyilalják, az alatt a másik összerogyik. Térjünk azonban a fájdalmas esemény fölött napi-rendre. Megtörtént, — nem tehetün róla. Az önvád, a szégyen és legfőkép az égé tő szükségnek érzete azonban azt kérdést hajtja toliunk alá: végképpen elaludt ez az ügy, | csakugyan nem lesz már nálunk egy felsőbb leány iskola ? Az a sokszor lenézett Csaba hogy nevethet minket, mikor látja vajúdásunkat 1 Volt alkalmunk látni földmives szülők leányait, kiket a ruha nem különböztetett meg rang- társaiktól, de a magaviselet, beszé dök modora bizony sok — úgynevezett — kisasszony fölé emelt; s ha okát kerestük csodálkozva ez igazi műveltségnek; a feleletből ránk mosolygott a csabai polgári-leányiskola. Volt alkalmunk látni szép arczu, de munkában eldurvult készei biró fiatal mesterasszo nyokat, illetőleg iparosok nejeit, — hogy igazán megértsenek — kik a szegény sorsban családjol őrangyala, — családjok áldásaként terjesztették magok körül a műveltségnek ama boldogságát! melynek kutforrása a csabai polgári — leányiskola. Azután láttunk intelligens szülők leányai közül sokakat, kik ezen — méltán irigyelhető intézet növendékei voltak. Jellemezzük-e őket n Mi csak arra a meggyőződésre jutottunk, bogy a műveltség, akár tudományos, akár társadalmi nem árt a főzőkanálnak, sőt ellenkezőleg fűszer, mely a kozma illatát elnyomni törekszik, ha el nem nyomhatja. Különös, bogy a törvényhozás annyira gondoskodik az erősebb nem kiképeztetéséről s oly mostohán intézkedik. % gyöngébb nem ilyetén ügyéről. Avagy a gyöngébb nemnek tudomány és jellem dolgában nem kellene-e azon a niveaun állnia, mint amelyre az erősebb nemet állítani törekszünk ? Vájjon a kort — korunkat — jellemző k ö- z ö n y ö s s éVg nem onnan ered-e, hogy az anyák akár tudatlanságból, akár m a- jomszeretetből, akár k ö n y e I m fisé g b ő 1, akár lustaságból nem ébresztenek szeretetet gyermekeik keblében ama dolgok iránt, melyeket az életben szentekül kellene tisztelniük; nem ébresztenek vágyakat ama érzelmek iránt, melyek megdicsőitik a kötelességet? Minek fessük azonban újra le azokat a képeket, melyeket előttünk már annyiszor lefestettek mások ? Gyula városának jól felfogott érdeke kövo- teli, hogy a leányok oktatása ama mostoha sorsból, melyben mostanig sinlődik, kiemeltessék. Felsőbb leányiskola, vagy polgári iskola legyen-e aztán czime annak az intézetnek, mely, mint a csabai polgári-leányiskola, egyaránt vesse a műveltség világosságát a salon okba, műhelyekbe, konyhákba, az nem lényeges, — de, hogy iskola kell, az bizonyos. Amaz óhajtással zárjuk be tehát e sorokat, hogy az 1886. évet úgy jegyezhessük föl emléke ink közé, mint amely leányaink oktatása tekin tétében megteremtette az erkölcsös nőket, jó anyákat, hű feleségeket, szorgalmas gazdasszonyo kát, önfeláldozó honleányokat nevelő intézetet.- *■ vri t Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Gyula 1886. január I. Szivemből üdvözlöm azon nemes törekvést, melyet városunk értelmisége a „Bé kés“ hírlap kiadása, szerkesztése által elfoglalt társadalmi életünk, közművelődé sünk terén. Üdvözlöm az önzetlen ambitiót, mely e lap vezetőit a meddő nagy politikai viták mellőzésével azon helyes irányra terelte, melyen kifejtjük tevékenységünket megyei közéletünk javítására, mely téren egymás hazafíságának gyanúsítása nélkül is hasznosak lehetünk, mint a közjó szerény napszámosai. Boldog a nemzet, mely megérti a kor intő szavát, felismerni és követni tudja vezérfiait. — Gazdag e század oly vezérférfiakban, kik a nemzetet megismertették elmaradottsága helyzetével megismertették szükségleteivel s tevékenységre, jóllétének munkálására buzdították. Kazinczy az értelmi fejlődés, Széchenyi az anyagi gyara- lodás munkájára ébreszték a nemzetet, Kossuth a közszahadság és egyenlőség, )eák a századokon át tartó politicai har- czok megszüntetése a kibékités vezérférfiai. S csak úgy lehet boldog a nemzet s biztosíthatja a jövőt, ha kiki tevékenységi tőrében ama vezérférfiak által kijelölt irányban közremunkál szellemi és anyagi elmaradottságunk kidomborítására. Igen, mert letűntek a közélet színpadáról a kimagasló szellem óriások; de itt íagyták a szabad hazát reánk hagyva annak megtartása terheit s intézményei fejlesztésére és azoknak a kor sziuvonalára emelésére az elodázbatlan kötelességet, kijut a munka köre mindnyájunknak csak egyen benünk erős akarat, csak ne riadjunk vissza a nehézségektől, mielőtt azokat egyőzni megkisérlettük volna. Ily kötelességek teljesítésére vállalkozott a „Békés“ s örömmel üdvözlöm azon téren, hol reá mutathatunk mellőzve az erőt emésztő politikai küzdelmeket: közéletünk közvetlenül érzett sebeire s közakarattal igyekezhetünk azok gyógyítására. Tüntessük fel közoktatásunk hiányait s azon nehézségeket, melyek miatt a 20 év előtt alkotott törvényünk rendelkezései máig sem lettek az életbe átültetve; s vitassuk meg a fokozatos javítás módozatait. Mondjuk el megyei s községi kormányzatunk hiányait s igyekezzünk pótolni javítani ama hiányokat s mondjuk el mind ezeket tárgyilagosan, az egymás elleni gyű- lölség, vagy gyanúsítás íulánkja nélkül, s tapasztalni fogjuk, hogy az értelmes munkabíró szakférfiak szavai kezünkbe fogják adni a vezérfonalat a közérdekek meg felelő előmozditásáia. így lesz e lap a nyilvánosság kívánatos ellenőre hivatalos közegeink működésének, és a közjó előnyére igy leszünk mi megyénk jó polgárai az előhaladás napszámosai. Látva nemzetünk szellemi és anyagi fejlődésének felderülését s előhaladását, a közpályán eltöltött küzdelemteljes életem tapasztalataival örömmel állok be a lap munkásai közé ; — s örömmel segítek felemelni, habár csak porszemeket hordva — a közjóiét, közboldogság épületét. Nagy Károly. Levél a szerkesztőhöz. Orosháza, 1886. jan- 1. Kedves barátom! Bizodalmas leveled elolvasása után, melyben a „Békés“ szerkesztésének átvételét tudatod, első pillanatban a részvét érzete vett rajtam erőt. A vidéki sajtó jelenlegi, épen nem kedvező viszonyai közepette, nagyon is kétes sikerű, meddő küzdelemre való vállalkozásnak tűnt fel előttem lépésed. De ismételten elolvastam leveledet, s parkodtam a sorok közt is olvasni. Jellemed egyenessége, a mely szavaid és azok indító okai és czólzatai között ellenmondást nem tűr, úgy hiszem, biztos kulcsot adott kezembe, hogy a sorok között helyesen olvastam. Ennek eredmé- yeül a részvét, mit lépésed fölött érezni kez- dék, nagyrabecsüléssé változott át, s annak hatása alatt ime sietek, hogy melegen üdvözöljelek vállalkozásod küszöbén. Bármennyire kicsinyük a vidéki sajtót, s fájdalom, ma még bármennyire távol is áll tényleg az általa betöltendő hivatás magasabb színvonalától; e hivatás kicsinylői s a tényleges helyzet alapján itélök bírálata, nézetem szerint, egyként igazságtalanok. A kor szükségletei iránt az emberekben soha sem hiányzó érzék ösztönszerüsége az utóbbi időkben felszínre hoza, s folyton előtérben tartja társadalmi kérdéseket s annak feladatait. Bármennyire ellentétesek és kevésbé megállapodottak | körül a nézetek, van egy pont, a melyre nézve, úgy hiszem, valamennyieu egyetérthetünk. Ez az, hogy az anyagi és erkölcsi közjóiét csakis egészséges társadalmi alapokon virágozbatik fel, s hogy e végből a társadalomnak megfelelő módon szervezkednie s megszereznie kell mindazon föltételeket, amelyekkel a szükséghez képest építeni vagy rombolni, támadni vagy védekezni tudjon, s lassankint folytonos munkában és küzdelemben, czélt érjen. A kérdésnek ezen felfogása Temetőben. Nem oly rideg e hely nekem, Mint ezelőtt képzelém. Itt alussza jó gyermekem Végső álmát, kebelén. S drága élte hogy kioltva Nyugszik itt a hant alatt, Sokszor vonz a szív azolta Látni itt a sírokat. Szent ez a hely, keble ágyán Féltett kincsünk hamvai 1 — A közelben hogy ne vágynám Lelkem hangját hallani! Vonz a szív emléke, vágya, S bár szemembe könnye gyűl, Itt lehull a siri ágyra — S füve közt majd elvegyül. Itt hol int a siri béke, Csöndesül a fájdalom, Enyhül a gyász bús emléke Fönt zengő madárdalon. — Itt tisztább a hit világa, — Földi gyásznak éjeién, — Ennyi szív reménye, vágya. Veszhet-é a sír ölén? ... ... Es ha még is hull a könyü, — Bár enyhit dal, hit, virág, Most nem lát, kit e köny vérez, S a kinek nem szól szivéhez —: — Édes anyja — s a világi Sz. J. Mért nem ült be Tatár András a szent-péteri domíniumba. Akárhány különb legény volt Kis-Kun- Mezőn, mint Tatár András. Nem volt abban semmi legény tempó, úgy hogy már akkor, midőn még Bandinak kellett volna hivni, a falu apraja nagyja Andrásnak titulálta. Azt ugyan nem érte meg senki, hogy sort fogott volna Tatár András a boros asztalnál, vagy csak egyszer is betörette voln i a fejét a „Becsaliba.“ — Elment ő a túri vásárra megygyéréskor is, szüret után is, — haza. is jött szerencsésen, lehet azért mert tudták róla a környéken, hogy kemény az ökle mint a pöröly. Hát bizony nem termett ő a heje-hujára, nem volt neki semmi virtusa. Szemére is hányta minden lépten nyomon a Sugárék Laczija, hogy nincs mersze, kiszolgált huszár létére törvényt szabni a kesely Mózsi „Bu- zogó“-jában, pedig hát neki is felnőtt a „Makkosban“ az árva tölgyfa, mint a felvégi legényeknek. Eltelt egyik ünnep a másik után, hogy haza került Tatár András, de bizony nem esett meg rajta, hogy végig muzsikáltatta volna magát akár az alvégen akár a „Virág“ utczá- ban, hol a legszebb leányok laktak; bezzeg, nem is állt ki a kapuba utánna, még a band- zsal Kis Eszti sem, pedig annak még azon a kelehajti Jónás Gyurkán is meg akadt a szeme. ; De hát ki tehet róla, ha épenséggel nem szívelhette a klarinétot, — bezzeg Bálint Pista ugyan csak veszkődött utána. mellett, ki ne látná be a feladat kiváló fontosságát, a melynek betöltésére — a többi tényezők mellett — a vidéki Bajtó hivatva van Lelki szemeim előtt ama „szervezett társadalomban“ a vidéki lapok mindmegannyi toborzónak látszanak, a melyek zászló alá szegődtetik a közjó előmozdítására irányuló tevékenység, erő és munka ön- kényteseit. Szabad-e e hivatást kicsinyleni, igazságos-e azért, mert e czélt a jelenben még el nem értük, a jövő felett is pálczát törnünk. Nem I Ellenkezőleg : — áthatva a feladat fontosságától, a czél magasztosságáról lemondani nem tudó eré- lyességgel kell munkába állanunk. Meg vagyok róla győződve, kedves barátom, hogy felfogásaink e részben találkoznak. S igy értheted és értéke szerint méltányolhatod annak jelentőségét, bogy vállalkozásodhoz gratulálok. Nem azért, mintha vállalt munkádat opti- misticus szemekkel máris jutalmazva látnám a könnyen elérhető czél sikerével, hanem pusztán azért, mert vállalkoztál, s volt bátorságod a küzdők sorába lépni, s mert tudom, hogy te a küzdelembe csakis nemes fegyvereket viszel, s mert jutalmul elégnek tartod a teljesített kötelesség öntudatát; — szóval, birod a társadalmi munkálkodás önzetlenségének s áldozatkészségének azon erényeit, a melyek nélkül az anyagi és külöuösen erkölcsi jólét czélja felé előbbre mennünk lehetetlen, Lokötelezö, s csakis a baráti rokonszenv elragadtatásának megbocsájtható bizelgő vonatkozások mellett közroműködesemet is óhajtod s czikket kívánsz tőlem lapodba. Legyen óhajtásod szerint. Közöld, ha jónak látod, e sorokat, a melyek ba nem is igényelhetnek maguknak elismerést a bennük érintett gondolatok ujsaga s tárgyuk fejtegetésének mélysége s tartalmassága által, — ami az iró hivatottságának korlátolt volta mellett, — az alkalomszerüség és az idő rövidsége miatt sem volt volna lehetséges, — tán mégis számíthatnak némi jelentőségre az által, bogy komolyan gondolvák, s a vidéki sajtó nemesebb s komolyabb leiadatai iránt táplált igaz meggyőződésnek kifejezői. S ha ez bennen s azokban, kik vállalt munkád társaiul melléd sorakoztak, helyeslő viszhan- got kelte, s a lapod által követendő irány utai ez által némileg megvilágittatik, — azon tudatban, hogy sikerült a te nemes intentióid magaslatáig emelkednie, szerencsésnek és boldognak érzendi magát a te igaz bived : H. K. A hol szórakoznak. Sötét teremben füst felhők között szétszórtan elhelyezett asztaloknál kedélyes társaság ül együtt, szörnyű harczra készen. Azok a mérges tekintetek, melyek a komoly gondot igénylő munkában formálódtak ki olyan jellegzetesen ; azt hinné a szelíd szemlélő elsimulnak eme barátságosabb színezésű „zöld asztalnál,“ — hol a pagátot kergetik halálra. Ah dehogy! Itt vésődnek még csak igazán mély barázdák a homlokra. Hja! hiába Cs . . . . ur, olyan kemény tarokkista, hogy nehezebb kibontakozni sas körmeiből, mint megoldani a hadszerkészlet rakDehogy tűzött volna bokrétát, árvalány- hajat a süvegéhez. Persze hogy a süveg se Túrról került mint a többié. Ott vette valahol a honnan a Palank István gróf számadója vett a juhász bojtárnak coraenczióba. Hanem aztán, ha meg kellett fogni a kaszanyelét vágott olyan rendet Tatár András, hogy izzadt üstöké Sugár Laczinak is, Bálint Pistának is még sem értek a nyomába, De hát ez még nem olyan nagy virtus, erősité Gergely Balázs, hiszen akármelyik tót részes is megteszi azt a tempót, csak jól kell tartani csucsorkával; aztán meg minek is törné olyan nagyon magát az ember. Na, volt is nagy álmélkodás, mikor hire került, hogy Tatár Andrásnak keszkenőt küldött a nemzetis Nagy István uram Esztikéje, ki is varta liliommal mind a négy sarkát szépen, aztán mire ki forr a bor, meg is lesz a lakadalom, még pedig olyan, amilyen az úri Balog Ferkó lakadalma óta nem volt a Kis- Kunságban. De hát hogy is tudta Nagy István uram, kinek 6 ökrös szekér jár ki s be a kapuján, úgy lealázni a nemes famíliáját, hogy oda adta az ő aranyos Erzsikéjét Tatár Andrásnak, a ki isten tudja merről származott a Kunságba, vette fel a szót Sűgárné. Hát ki tudná azt komám aszony, szólt Bálintné, — azt mondják, hogy a forradalom után került ide az apja, a talicskás vármegyéből, a hol nem csak az eke nyomán terem a búza, — ásó is kell hozzá, meg talicska, mert másként gyalommal* lehet aratni. + háló. Az az Erzsi is, ugyan hova tette a szemét. Már csak többre ment volna a komám- asszony Pistájával, vagy az én Laczimmal. Akárhogy is sopánkodtak rajta a komám- asszony, sógorasszony, megtörtént biz az, Tatár András még az őszi szántás előtt hazavitte Nagy Erzsit. Azaz hogy, nem vitte biz a, ő ment Er. zsiékbez, mert Nagy István uram úgy kivánta. Öreg ember volt már, aztán se apró se nagy több Erzsinél. Csak nem ereszti idegenbe, mikor ugyancsak van otthon is mit aprítani a tejbe. Meg hát a kis házban csak elférnek kettecskén; majd ha az isten áldást hoz rájok, kijebb lehet egy-két nyoszojára való helylyel tenni a falat, tető is, ajtó is, ablak is majd csak kerül valahonnan. Meg is áldotta az ur isten a Nagy István uram háza táját. Mire behunyta a szemeit, volt kis cseléd a háznál, kettő, három; na meg a ménes, gulya is szaporodott, s a termésért maga jött le a gabonakereskedő, mert Áron gazda nem bírt vele. De nem is volt olyan jóra való munkás ember messze földön mint Tatár János. Áldott jó lélek a felesége is, nincs az a téns asszony, a ki úgy megbecsülni tudná az emberét mint ő. Nincs annak soha egy rósz szava se, aztán olyan takaros, mintha csak a minapában lett volna az esküvője. Van is öröme Tatár Andrásnak ha hazatér a tanyáról, mert azért, hogy felvitte isten a dolgát nem nézi összetett kézzel a munkát, sort fog ő a cselédeivel vetésben aratásban, pedig nem volna kénytelen vele.
