Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

eles* •16 ait nyíltan a hatóság ellenőrzés mellett tenni nem merték, s most a v i z s g letételétől is iszonyodva, csak •zakképzetlenságiiknek, tanulatlanságnknak szol gáltatják — bizonyítékait. Czikkiró ur egyoldalú felfogást árul el, mi dón az állam és a nagy közönség érdekei elől szemet hunyva, csak azon egyéneket méltatja figyelemre, kik foglalkozásuktól a jövőben nek. — Fontolja csak meg czikkiró ur, hogy még oly tömeges gyulai kontárokon kivül egy még nagyobb kö zö nségnek úgy közbiztontosági, mint anyagi és szellemi érdekei — melyek pedig az uj ipartörvény végrehajtását követelik — fölibe helyezendők azon egyénekéi­nek, kik jogosítványt kívánnak érdemetlenül s kik igaztalanság fölött sem panaszkodhatnák, ha alattomban és jogtalanul gyakorolt tevékenysé­güktől eltiltatnak mindaddig, mig nem hajlandók a nagy közönség bizalmára méltó voltukat be­igazolni egy különben is egyszerű és nem is borsos díjjal járó vizsga letétele által, ők azonban meg azzal sem érik be, hogy egyszerű kőmives- vagy ácsmesterséget gyakorolhassanak, mihez a földmi- velés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által kiadott rendelet szerint éppen nem szükséges va­lami különös képzettség, s a vizsgadij is igen mérsékelt (30 írt), pedig mint ács- és kőmives- mesterek is megyeszerte elég munkára találnának. Ha az ő ambitiójuk az, hogy Gyulán működhes­senek s mint építőmesterek, ne jeremiási siral­makat zengessenek, de mutassák ki képesítettsé­güket, mely nélkül az épitőmesterBéget egy pilla­natig sem gyakorolhatják, ha csak a hatóság gon­datlanságára nem számítanak. Egyébként czikkiró ur megnyugtatására kijelentjük, hogy az a csoport, amelynek szó­szólójává lön, különben sem veszíti el kenyeret, mert a külön engedélyhez kötött iparűzési jogot feltételező munkálat Gyulán és vidékén igen kevés van, a külön engedélyt nem kívánó ipar1 ágat pedig ezután is folytathatják feltéve, hogy ipaijogositványra szert tesznek. Végül határozott tiltakozással élünk czikk iró azon alaptalan s csak tájékozatlanságát tanú­sító állítása ellen, mely szerint az engedélyt nyert építőmesterek — egy -kettő leszámításával akár képesítettség, akár gyakorlati tapasztalat tekintetében messze mögötte maradnának az en­gedéllyel nem bírók mögött, kikről mi joggal nyert tapasztalatból állíthatjuk, hogy nem képe­sek egy közönséges épület részletes költségveté- sét sem rendesen kiállítani. Hogy czikkiró védenczei képesítettségéről bővebbi tájékozást nyerjen, s reájuk még büsz­kébb lehessen : mutatványul ideiktatjuk az alul­írottak birtokában levő következő kötségvetést : Nevezetesen. Hozá tartozó fág és munkaféle első a létz másodig a sindey harmadig mindenféle szeg és vasak az fedélre bedig 3 blé aplag asztalos és lakatos Lakatos szind úgy az üveges munka és bedig az áts munkag Heti 5 ajtód 5 ablagod külső belső alag és salud reá ára bedig 705 frt. A tekintetes szerkesztő urnák Gyulán 1885. márczius 6. Alázatos szolgái: Scher Konrád, Schriftart József, építés*. építész. Uévery Alajos. Ifi- Uesman Jézsef, építész. Felek János, kőműves. ülást indít' Válalkozó : Jozef Kneifel Lcrintz Szabó Az egyes családokat most is „h a d“ el­nevezéssel illetik, mint „Egyházas Bárton“ ahol a „M ed e* hadja „K öböl“, „T ukarcs“ és „Csajka“ osztályokra szakad. A palócz a házát, gazdasági és háztar­tási eszközeit, fehérneműjét, bocskorát stb. maga készíti, más házi ipara alig van. S ha volna, nem tarthatta volna fenn azokat a régi reminiscentiákat, amelyeket ha nem is a po­gány korba, de a kereszténység első száza­daiba lehet visszavezetni. Házát is két olyan oszlopra építi, melyek közül az egyik a „Bál isten“ emlékére a bálvány, mig a másikat a keresztyénség tiszteletére a „B oldog anya“ néven ne­vén nevezi, tele metszve hierogliphszerü ákom- bákomokkal, melyeket se le nem olvas, se le nem ir, se le nem rajzol ma senki; csak a gyerekek csókolják sorba imádkozás után, lefekvés előtt. Pray szerint a régi hunok valamikor Chinába járatták gyermekeiket iskolába, váj­jon nem ott tanulták-e el emez ábrák ele­meit? íróeszköz gyanánt még a múlt század ban is átalánosan a rovást használták : Balaskó Pált latin versben énekelte meg Bél Mátyás, amiért az általa hal­lott szent beszédeket és zsolozsmákat ilyen rovásokról tíz év múlva is le tudta olvasn vagy énekelni. Thuróczy és Oláh Mik­lós állításai szerint igy róttak a székelyek épen, még pediglen hunscytha betűkkel. Ezek szerint Gézától kezdve nyolcz hosszú századnak kellett elvonulnia, hogy keresztyén vallással átvett római, u. n. diák Írásmód a régi hun, székely vagy palócz betűket képes volt kiküszöbölni, akiknek nemcsak ábráik, de képeik is voltak, amint Újdonságok. A nemzet ébredésének nagy napját márczius tizenötödiket, mely az dén vasárnapi napra esik, értesülésünk szerint megye minden községében kegyeletteljesen szán dókoznak ezúttal is megünnepelni az erre tott kaszinók és körök. Nagyobb szabású üune pélyeket terveznek a megyei negyvennyolezas körök, nevezetesen: az orosházi és szarvas függetlenségi és negyvennyolezas kör, C s a b á polgári kaszinó, Gyulán az újvárosi olvasó kör, stb. Felkérjük lapunk tisztelt vidéki levele zőit, hogy a községükben rendezendő ünnepé lyekről lapunk szerkesztőségét értesíteni szives kedjenek. A békésmegyei gazdasági-egylet igaz gató-választinánya ma délelőtt 9 órakor tart Csabán. Az ülés tárgyai: géppróba, ványok. Névváltoztatás. B a u d a Craciuni oros házi lakos vezetéknevét belügyminiszteri enge délylyel „Bánki“-ra magyarosította. Artézi kút. A megyei közgyűlés a közsé geket ártézi kutak létesítésére buzdítani óhajt ván, a kezdeményezésre való ösztönzésül ki­mondta, hogy ama megyei községnek, amely két éven belül először fog hozzá ily kút építé­séhez, annak a közmunka-alapból 1000 frt ju­talmat fog adni. A belügyminiszter eme jutalom kiadását nem engedélyezte a közmunka-alapból melynek más rendeltetési czélja van, hanem a megyei házi tartalék-alapból. A közgyűlés hatá­rozatának már idestova egy éve, és községeink — sajnálatunkra — nem igzn látszanak a juta­lomért versengeni. Kaiser Ferencz kir. adófelügyelői I. osz­tályú számtiszt február 27-ón meghalt. PontoB, szorgalmas s tehetséges hivatalnok volt, kinsk korai halálát — csak 54 éves volt — hivatalnok társai és ösmerősei őszintén fájlalják. A boldo­gult özvegyet hagyott hátra, gyermekei nincse­nek. Béke lengjen hamvai felett! Halálozás. Farkas Gyula városunkban és megyeszerte ösmert és tegyük hozzá hogy köz­kedveltségnek örvendett fiatal ember hosszas, súlyos szenvedés után folyó hó 3-án éjjeli 12 órakor meghalt. A 32 évet élt boldogult fiatal ember kitünően képzett okleveles gazdász volt, kinek korai gyászos elbnnytát édes atyja Farkas Zsigmond uradalmi számtartó uron és édes anyja Erkel Terézia úrnőn kivül — akiknek az elhunyt egyetlen figyertnekük volt — Dagykiterjedésü tekintélyes rokonság és nagyszámú barátja! is szivük mélyéből fájlalják. Temetése — amelyet Sál József temetkezési intézete nagy gyászpom- pávai rendezett — f. hó 5-én délután Gyulán ritka haláleset okozó nagy részvét mellett folyt le. A díszes koszorúkkal elhalmozott gyászravatal uradalmi kastély előtti téren volt felállítva, a részvevő közönség — s közötte a város intelli gentiája teljes számban — csaknem egészen betöltötte a kastély homlokzata előtti teret ; iparos ifjúsági önképző- és betegsegélyző egylet melynek a boldogult állandó pártoló tagja volt — gyászfátyollal ékített díszes lobogója alatt testű letileg jelent meg a temetésen. Gr. Almásy Kálmánná angyali szive sugalatát követve személyesen átjött Kétegyházáról a bánatos szülék iránt érzett részvétének méltóan szép kiiejezéseül. gyászszertartást K a p y Bódog nyug. lelkész teljesítette teljes segédlettel, ennek végeztével megindult a hosszú gyászmenet zenekarral elén mely a temetőig megható gyászindulót játszott, halálozásról kiadott gyászjelentés következő: Far kas Zsigmond és neje szül. Erkel Terézia maguk és gyermekük Mária, férjezett Eleméri Aurólné éjük Eleméri Aurél és ezek gyermekei : Gyulai István, Ferencz, Irma és Klára, valamint számos rokonaik nevében fájó szívvel tudatják fiuk illetve testvér, sógor és nagybátyjuk Nagy nyujtodi Farkas Gyula okleveles gaz- dásznak B.-Gyulán, a folyó 1885. évi márczius hó 3-án éjjeli 12 órakor életének 32. évében hosszas szenvedés után bekövetkezett csendes elhunytát. A drága halott hűlt tetemei f. hó 5-én az I. András I. rendeletének 4. §-ból kitet­szik, a hol ez áll: „istentelen szittya tisztel­géseket s a hamis isteneket eltöröljék, képei­ket lerombolják.“ A rovást, úgy látszik — a szentkuti, verébéi yi czifra botok emléke tartotta fönn, melyeket egy-egy krajezárért vásárol a vezeklő, nagy boldogasszony napján. A palócz ha számlál, csak ötig megy | mint a régi római a maga I. V. X. L és M. betűivel, amikhez egy két jelt hol hozzátesz vagy elvesz belőle; vagy a zsidó, ahol minden arabs számjegy egy-egy betű képviselője. A palócznál a hatos : öt meg egy, a hetes: öt meg kettő s igy tovább. Sőt a régi világban az öregebbek közt nem egy gyönge elméjű találkozott, aki különbséget tett az egy garas meg a három krajezár között, ha vett vagy eladott valamit. Ilyen korlátolt a gondolatmeneteiről, vi- szás, esetlen a következtetése, ma is álljon itt izlelőül egy pár. Először látott életében hamvvevőt este a palócz a korcsmáros asztalán. — Ugyan kérem szeretetveő, minek va- laó lehet ez a ollaó furma jaószág ? — kérdi nagy kíváncsian a koppantóra mutatva. A korcsmáros elmondja, hogy azzal ve­szik el a gyertya hamvát és biztatja az em­bert, hogy a már úgy is megnyúlt hamvat koppatsa el. — No mé teróbálom 1 — úgymond __ s ez zel a balkeze két első ujja közé veszi a koppantót és szétnyitja; aztán a gyertya ham­vát jobb keze két első ujjával elvevén, azt a koppantó ládácskájába helyezi és a födelet egész Hiedelemmel rácsukja s fejcsóválva ierv szólt: egy u. 3 V2 órakor fognak a helybeli szélmalom melletti sirkertbeu örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 6-án reggeli 9 órakor fog a helybeli róm. kath. nagy­templomban a mindenhatónak bemutattatni. B.-Gyulán, márczius 4. 1885. Béke lengjen ham­vai felett I A polgári bőrben tartott tánezpróba f. hó 3-án újabb bizonyitéka volt az öreg Bleyer Ferencz tánezmesteri ügyességének és ügy bűz- alma teljes sikerének. A bájos kis tanítványok majdani bálkirálynői rangúkban is bálával gon­dolhatnak egykori tánezmesterükre, kinek egyéb­ként a próba bál — őszinte sajnálatunkra — nem úgy ütött be, amint azt az öreg mester valóban megérdemelte volna : a tanítványok köz­vetlen hozzátartozóin kivül a nagy közönség egészen távol maradt. A helybeli izraeliták egy része f. hó 2. „Magyar Király“ szálloda helyiségeiben igen sikerült pikniket rendezett, mely minden tekin­tetben megérdemli a kedélyes mulatság elneve­zést, mert fesztelen jó kedv mellett reggelig tar­tott. — Szünóra alatt a dúsan terített asztalok mellé telepedett a társaság s a vacsora kedélyes felköszöntökkel füszereztetett. — A négyeseket pár tánczolta sikerült rendezés mellett. — A galomban részt vettek: Leopold Ignáczné, Gold­stein Mérné, Dobay Jánosáé, Feuer Zsigáné, Mos- kovitz nővérek, Rusz nővérek, Lövy nővérek, Schwartz Róza, Fuchs nővérek, Kohn Fánny, Lö venstein Róza, Kohn nővérek, Schwartz Hanni (N.-Várad), Gruber Kati (Csaba). A háziasszonyi tisztet Sabel Mérné, Hoffmann Józsefné, Fischer Kálmánná és Lövenstein Salamonná kitűnő ven­dégszeretettel végezték; mig a rendezés Sabel Mór, Hoffmanu József, Lövenstein Simon, Krausz Isidor, Schwartz Sándor, Fleischn ann Isidor urak között oszlott meg. — Kik a piknikben a hely­beli, a nélkül sem nagy számú családok közül részt nem vettek, méltán sajnálhatják elmaradá­— No maá megkeő adnyi neki, hogy nagyon eókomatos kis szerszám. Vagy egyszer Guszonán nagyon, elsza­porodott az egér. «El is panaszolta baját egy asszony a kántornénak, aki azt a tanácsot adta neki, hogy hát macskát kellene tartani. — Gondoótam is een maá erre, de aztán megint csak a jutott eszembe, hogy hát mind­egy, akar a macskát tartom, akar az egeret : mind a kettőnek enynyi kell ad­nyi! A palócz phlegmája bámulatos. Egy palócz Egerben történetesen hosszú csizmát talált kiválasztani a lábára s hogy vele egy kőben megbotlott: minden szó nélkül rátette a lábát a vágótőkére s a bal­tával annyit vágott le a csizma orrából, amennyi fölösleges volt. E sorok Írója nehány év előtt kísérletet tett a „Bezen attamaz* kezdetűi u. n. kun „miatyánk“-ot a finn-ugor nyelvekkel való hasonlítás alapján magyarázgatni ; akkor még nem tudta, hogy ennek az imádságnak nyelve tatár eredetű ; de azt a tanulságot merítette belőle, hogy a nyelvészek mindaddig „ad absurdum* fogják a magyar nyelv természe­tének fejtegetését vinni, mig a provincialismus- tana tisztázva nem lesz ; és hogy a válaszfal végre a finn-ugor és a török-tatár rokonság között meg legyen állapitva: gyermekeink érdekében kivánatos, akiknek épen a tanáraik nem ismerik a magyar nyelv lényegét, melyet előadnak s nem átalják bizalmasan be is vallani, azokat a küzdelmeket, amelyeket épen az anyanyelv oktatása körül kénytelenek kiállani. sukat. — Ha a jolenvoltak közül valakit kifelej­tettünk volna, rovassék fel ez ismeretségünk hiá­nyának, s ezért szives elnézést kérünk. Böjti piknik. A gyulai intelligentia nem elégedve meg a farsangon lezajlott bálok és Kränzcbenek élvezetével; de másrészről hü akar­ván maradni azon hagyományos szokáshoz, hogy a farsangi mulatságot csak a böjti piknik koro­názhatja meg, múlt hó 28-án a „Komló“ vendéglő termében bárom, — fáradságot nem ismerő úrnő, — szives háziasszony ténykedésével, pikniket ren­dezett. A mulatság kitűnő sikeréről, — tudva, hogy azt Keller Imréné, Cziffra Imréné és Hoffmann Mihályné úrnők rendezik, — előre megvoltunk győződve, és igy az eredmény éppen nem lepett meg bennünket. A táncz 9 órakor vette kezde­tét és a legjobb hangulatban reggeli 6 óráig tartott. Sajnálatunkra, egy tánezosnénak a mu­latság alkalmával tett azon Ígéretűnket, hogy a lesajlott éj emlékeit a lap vonal alatti birodal­mának területein örökítjük meg s kisérjük kom­mentárral, egy másiknak, hogy e piknik sike- ére röktönzött hangulatteljes költeményét citá- landjuk, térszüke miatt nem válthatjuk be és igy meg kell elégedeüuk a száraz tények constatálá- sával, Ez alkalommal a vacsora — szokástól el- térőleg — éjfél előtt adatott fel s talán monda­nunk sem kell, hogy a kitűnő ételek- és italok­ban nem volt hiány. A háziasszonyok kedves­sége, lekötelező szívessége nem ismert határt. Ha megemlítjük még, hogy a sonper-csárdást 6-szor újrázták, hogy négyes 3 rendeztetett, hogy tán- ezosokban nem volt hiány, bevonulván ez alkalom­mal Csaba város „arany ifjuság“-a is, leszámol­tunk az éj történetével s befejezhetjük referádánkat. Ott voltak: Keller Imréné, Cziffra Imréné, Hoff­mann Mihályné (háziasszonyok), Jancsovits Emilné, Hücke Szeréna, Duttkay Béláné és Lipóczy Ist­vánná úrnők, — továbbá: Keller Mariska és Ju­liska, Winkler Ilona, Asztalos Irma és Hedvig (Békés), Hücke Mariska, Bodoki Mariska, Ilona ás Erzsiké, Blauhorn Irma, Ladies Irén, Szánthó Luiza, Zöldi Róza, Köpf Dóra és Berta, és Szent- mihályi Mariska kisasszonyok stb. stb. A szeghalmi posta rabló-gyilkos S z i- ó s Lajos bűnügyében a kir. törvényszék a vádhatározatot meghozván, a végtárgyalást f. hó 12-ére tűzte ki. A bíróság következőleg alakult meg: H u s z k a Mihály elnök, Kirileszku Gyula előadó, Urbán Adolf szavazó biró. Jegyző : Z p I d y Géza. A vádat Cziffra Imre kir. ügyész képviseli, a védelmat pedig H a j ó s s y Ottó ügyvéd. Szivősné is orgaz­dasággal lévén vádolva, ót Hoffmann Mihály ügyvéd fogja képviselni. A végtárgyalás nagy érde­keltséget kelt városunkban, a törvényszéki tárgyaló terem ezúttal nagyon szűknek ígérkezik a hallga­tóság befogadására, (előnyősnek mutatkoznék ez­úttal kivételesen a megye vagy városház termében tartani a végtárgyalást, melyet a nagy sensatiót keltett bünpörre való tekintettel az illetékes ha­tóságok valamelyike — hisszük — hogy kész­séggel bocsátana a kir. törvényszéknek rendel­kezéséül, amint az nevezetesebb bünperek vég­tárgyalásánál majdnem mindenütt szokásos.) Báródy Károly színtársulata szerdán ját­szott Gyulán utolszor, s csütörtökön Jászberénybe utazott el. Az utolsó előadások voltak : szom­baton Madách „Ember tragoediája“ amelyet hétfőn ismételtek, vasárnap „Zsidó Sára“ kedden Aranyossy Gyula jutalomjátékául „Bányaié m,° szerdán „Ördög piluláL“ Ember tragoediájára és az utolsó előadásra zsú­folt ház volt, hanem Aranyossy jutalomjátéka kevés közönséget vonzott, pedig a jutalmazandó gyulai szereplése után is telt házat nagyon meg­érdemelt volna. Márcziusban vagyunk, hanem időjárá­sunk áprilisi. Egy nap váltakozva ötBzör-hatszor esik s ugyanannyiszor ki is derül. Az esőre egyébként a hosszas szárazság után szükség is volt, különösen a legelők és kaszálók igényelték a nedvességet. A tavaszi alá szántást gazdáink megyeszerte megkezdették, nagyrésze az árpát el is vetette. Szabaszati oklevél. Bedrus János vá­rosunk szülötte, kit az egyesült budapesti szabó ipartársulat ajánlatára a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter államköltségén Párisba kül­dött tanulmányozás végett, a párisi szabászati tanodán tanári oklevelet nyert; ez az első sza­bászati oklevél, melyet magyar iparos kapott. Megemlítjük még, hogy Bedrus két és fél évi Pá­riában tartózkodása után édes anyja és rokonai látogatására múlt héten jött haza Gyulára, de három napi itthoniét után felutazott a fővárosba, ahol is a Dorottya utozában szabóüzletet nyitott. Sok szerencsét kívánunk. Csabán a gabonacsarnok f. hó 3-án nagy botránynak volt színhelye, a mely Csabán és a megyében közbeszéd tárgyát képezi. A tányálla- dókot különféle versiókban hallottuk elbeszélni, s noha mint a nyilvánosság orgánumának köte­lességünkben állana erről is referálni, ezúttal kér­jük alóla a felmentvényt, már csak azért is, mert nem állhat érdekünkben s hivatásunkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom