Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

34-ik »zürn

Gyula, 1885. junius 14-én

IV. évfolyam.

f-----------------1

Sz

erkesztőség:

Fő,tér,, Pr%-fjéle ház, Dobay János könyvárus üzlete,hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nőm adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre..........5 irt— kr.

Fé

lévre .. .. ..... 2 „ 5° »

Év

negyedre .. .. 1 » 25

. Egyes szám ára 10 kr.

KÉS

r

1

POLITIKAI, TÁRSADALMI Ég KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

MEO-JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház,-Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyllttir

10 kr.

J

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek HenHk, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

A választások után,

Junius 8-a mint a városi képviselő választások napja Gyulavárosa történelmében emlékezetes napul tekinthető.

A választásokat előző napok izgatottak, de ez izgalom nem a szenvedélyek, hanem az érdekek izgalma volt.

Két pártra tömörült Gyulavárosa választó közönsége: egyiknek jelszava „nem kell rendezett tanács,“ a másiké „de igen is kell.“ .— Az első az olcsó adminisztratiót és e néven a költségvetés kevesebbedését, de egyúttal a fejlődés és értelem sülyedé- sét, a másik az értelem fokozását és Gyulavárosa további fejlődését tűzte zászlajára.

— Utóbbi győzött. — Az értelmiség és az ezzel karöltve járó iparos osztály értel- mesebbjei túlsúlyban vannak, mig azelőtt a város 200 tagból álló képviselő testületében a maradó elem 120-al yolt képviselve, ma e szám 80-ra apadt le s ha

'hozzá vesszük a városi tanácsot, amelynek kell, hogy az értelmiség intentiójának kifejezője legyen, — e szám még növekszik.

— A küzdelem erős volt: a népelem küzdelme az értelmiség ellen és az értelmiség védelme a népelem maradisága ellen.

— Vajon ha a népelem küzdelme nem tudta terveit érvényesíteni akkor, amidőn számban túlsúlyban vnh^ hogy fogja érvényesíteni ma, amidőn számban is megfogyott, megcsökkent ?

E kérdésre felelni a jövő van hivatva.

Általában elmondhatjuk, hogy a portvert előzmények után érdekes és szép választásunk volt.

Vegyük rendre a választó kerületeket:

Az I. választó kerület még nem

akarva is nem választhatott máskép, mint amint választott; ott legfeljebb egyénekről, de nem ellenkező nézetekről lehetett szó. — E kerület az értelmiség zöme.

A II. kerületben a küzdelmek erősek voltak: két névsor között, az egyik társadalmi osztályok szerint elkülönözötten állította fel jelöltjeit, hogy minden érdek képviselve legyen, — a másik csak úgy ölelte fel a különböző társadalmi osztályokat, ha obscurus nézeteiknek bivei. — Áz elébbi túlzott számban győzött, — s ez által azok, kik egy méltányos pactum folytán választathattak volna be is, elestek a képviselői állástól. — Mi őszintén sajnáljuk, hogy igy történt.

A III. választókerületben 2 városrész küzdött egymással; az egyik fegyelmezetten, szavához híven : a másik nagy hanggal, fegyelem,' egyetértés nélkül. — Ez semmi szin alatt nem akart értelmiséget, s azt kit ajánlottak, önnön fiát is megtagadta. — Az eredmény az lett, hogy mig a kis-városból egyetlen egyet sem választottak be, ajánlott fiuk legtöbb szavazattal beválasztva, mellette az értelmiségből még egy és a kis-oláh-város saját választottjait emelte képviselői állásra. — Mi őszintén sajnáljuk kis városi polgáraink eme kudarczát, de nem tehetünk róla, mert az ő vezetőjüket a „büdös halfej“ jelzőjével illethetjük. -— A kis-városon igen sok értelmes ember van, a kit őszintén láttunk volna Gyulavárosa képviseletében, ha önző embereknek ültek fel, tulajgonit- sák maguknak s okuljanak a jövőre.

A IV. választókerületben, kizárólag német-város, volt a választás előzménye legizgalmasabb ; testvér testvér ellen küzdött; az egyik nem győzött, a másik elmondhatja : ments meg uram ily győzelemtől ; — eredménye az, hogy kifogás Má eshető képviselő került a választók feözé s e mellett a névsor olyan, hogy az ellenfél is beelégedhet vele. — Őszintén sajnáljuk, hogy a német-vásosnak tiszteletet parancsoló, nem anyagi, de becsületben megőszült férfiai mellett a választék épen a német-városnak befolyást aspiráló egyénei által úgy ejtetett meg, a mint az meg- 1 történt.

Az V. választó-kerületben előre is j feltettük azt. hogy oly választás fog bekövetkezni, mint a minőt újvárosi polgártársaink józan felfogásától feltételeztünk. — Nagy érdeklődés mellett az urnából az érdekek és aspiratiok egyenlően jutottak felszínre. — A 6 képviselő közül 2 az értelmiség, 2 az iparos és 2 a földész osztályból nyerte meg a bizalmat. Őszintén gratulálunk. — E nép a 12-ik órában mindenkor együtt van.

Szintén elismeréssel kell nyilatkoznunk a VI. választó-kerületről is : itt ágyán az érdeklődés nagyobb lehetett volna, de a kik polgári kötelességeiket teljesítették szenvedélytelenül, a kasztok különbségére figyelemmel teljesítették azt. — Szavazatukat a józan gondolkozás elismeréssel il- ietendi.

Ez képe a lefolyt, zajt ígérő, de csendesen, higgadtan lefolyt választásnak. — A képviselő-testület 50 újonnan választott tagja által uj képet nyer. — Adja az ég, hogy az uj alakok s ezek működése a még megoldást igénylő s jövőben felszínre kerülő ügyek tárgyalásánál ne az egyéni érdeket, hanem a közérdeket tartsa szeme

előtt s akkor őszintén elfogja mondhatni mindenki, bogy Gyulavárosa féjLSdésébez a híven betöltött kötelesség érzetével megtette azt, mit tenni kötelessége volt.

Megyei közügyek.

Békésmegye közigazgatási bizottságának B.-Gyulán 1885. junius hó 8-án tartott ülése.

Jelen voltak: Jancsovics Pál, a megye alispánjának elnöklete alatt: Márki Lajos főjegyző, Nagy Károly árvaszéki elnök, Oláh György tiszti ügyész, Dr. Kovács István tiszti főorvos, Cziflfra Imre kir. ügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Thaty István kir. mérnök, Gallacz János kir. folyammérnök, Székács István közgazdasági előadó, Tharnovszky Sándor kir. adőfefügyelöi helyettes, Keller Imre a megyei erdöügyi albizottság elnöke, Ladies György, Kalmár Mihály, Fejér Béla, Dr. Hajnal István, Göndócs Benedek és Yarságh Béla bizottsági tagok.

Tárgyaltattak: a megye alispánjának a hatásköréhez tartozó közigazgatási ágak f. évi május havi állapotáról és ez idő alatt tett nevezetesebb intézkedéséről szóló rendszerint! havi jelentése, mi a május hó 11-tői junius hó 8-ig ülésen kívül előadott kösigazgatázi bizottsági ügy- dambok jegyzékével együtt tudomásul Tétetett Tbaly István kir. államépitészeti főmérnök az orosházai indulóházi kőuton épített 5 Áteresz költségeire kintalt 2000 frtnak 200 frt 25 kr. maradvánányal lett elszámolása után a további felelősség terhe alól felmentetett.

Glatz János vállalkozó részére a puszta- földvári községi iskola építéséből felmerült kereseti járuléka első részlete fejében 2049 frt 76

Gyomai Zsigmondihoz.

— „Tavaszi hajtások“ czimű kötete hirdetése alkalmából. —

Drága jó Barátom! Kedves Zsiga pajtás, Nagy örömre hangolt a „Tavaszi hajtás.“

Egy kicsiny virágról, ennyiről se szóltál,

S ime sok száz rózsa ápolója voltál 1

Titkod tartogattad ugyancsak keményen,

S mosolyogtál titkon én rajtam, szegényen, Ki biztatva téged meg sem álmodhattam, Hogy szép rózsás kerted zlrja már-már pattan.

Légy hát; üdvözölve rózsás ligetedben, Ápoljad a szépet rózsateli kedvben.

Leld fel ott az Eszményt, azt az igaz álmot, Melyben legszebb vágyad könnyű feltalálnod.

Mint e zavart, külső; nem olyan világ ez, Ami tövis abban, emebben virág lesz.

S üde, szép virági a költő berkének Bőven adják, mit tán megtagad az élet.

Járd e bűvös berket, s dallj nekünk Barátom, Én benned tavaszom boldog képét látom I Én is úgy daloltam, még nem olyan régen,

S ez a múlt, ez a dal, ez a bűvös emlék — Ha szivemen a lét búja meggyülemlék :

Ez az én nyugtató, édes menedékem.

Sipos Soma.

A kék szemek.

— Rajz a vasúti életből. —

• Irta:

Malomhegyi latvén.

Sokat álmodozott az én Laczi barátom a szolgabiróságról, de elfelejtette megszerezni a hozzá való tudományt, s úgy történt, hogy bizony a körmére kopintottak neki mindenhol, ha valami hivatal után nyúlt, végre is tehát mit tegyen ? felcsapott vasúti pénztárosnak.

S nem igen bánta meg, mert tetszett neki ez a mesterség, úgy járt az arany-zsinóros sipkájában fel s alá mint a szemétdombon a kakas, a pénz ugyan csak oly mértékben alkalmatlankodott nála, hogy csak czigarettlit szívhatott a jámbor, de azért boldog volt, a jövő egének egész rózsapirosságával ragyogott lelki szemei előtt, a kezdet megvan, a többi jön, talán még lóvasúti direktor is lehet belőle! . . .

Hej, csak ne tették volna ilyen messzire az isten háta mögé, ebbe a rongyes városkába, a melyet még nem is látott, mert olyan sártenger terült el közte és az állomás között, hogy a minap a Náczi zsidónak dereglyén kellett idáig hozni a dögbőröket a feladáshoz.

Laczi odaállott a marharakodó part szélére és nézte, hogy nem halásznak-e ki valakit félholtan a sárbúi, midőn a kisegítő bakter egyszerre valami írást nyomott a kezébe.

— Majd beadja kend ezt az írást a protokollumhoz, hé, — kiáltott Laczi s oda dobta a földre, de azután ismét csak fölvette, hogy mi jajveszékelése lehet megint annak a másfél lábú árendásnak, talán bizony ismét elhurczolták a borát Kalonda helyett Rúdra.

Hát amint nézi, egyszerre csak azt látja, hogy — szinlap.

— Szinlap, színi előadás Kalondán ? Ez lehetetlen 1

Még pedig utolsó 1

— Hát hogy merték ezek a színlelők az állomást a többire meg nem invitálni, — no, megálljatok, naplopók, adjátok csak fel a holmitokat a vasútra, olyan illetéket sózok a szállító levélre, hogy ki nem váltja még a pár’si opera sem.

De azért mégis csak föltette, hogy elmegy erre az utolsóra.

Estefelé kicsipte macát, átadta a távírdát az öreg raktárnoknak, fölkuporodott a kisegítő bakter nyakára és benyargalt a városba.

Kalondán a vendéglőben nagy volt a mozgalom, gyűlt jobbról-balról a sok bámész ember, az igazi publikumnak megdagadt a könyöke, mig keresztül tudta vetni magát rajta, s elérhetett a kasszához, a hol ugyan nem igen árulgatták a jegyeket, de annál inkább hordták az üres székeket a terembe, amelyben öt-hat füstölgő petróleum-lámpa fénye mellett derekasan pengették a brugót, inig hátai a színpad átcsorgott, kék vörös kor- dinájával mint a szemérmes leány takargatta hej! nem sokáig mutatandó bájait.

Laczi épen nézegette, hogy mely fal- hasadékon jusson be a terembe, midőn karon ragadta öt egy pókhasu, alacsony öreg ur.

— A ténsurnak erre méltóztassék besétálni, itt vezet a legislegkényelmesebb ut egyetlen támlás székünkhöz, melyet az első és utolsó előadásunkon a ténsurnak rezerváltunk.

S lenyomta öt a székbe.

Laczi csak bámult, — hogy mégis csak nagy ember ő Kalondán.

Egyszerre megszólalt a zene, de Laczit az föl nem ébresztette volna merengéséből, ha közbe el nem pattant volna a brugós czi- gány húrja, erre már felnyitotta a szemét, előtte állott a színpad, a színpadon Kotze- buetól „a serfőző pásztorórái“, a melyben oly nagyszerűen adta Szidóniát egy szőke leány, hogy Laczi egész este nem vette le róla a szemeit.

Hej, bár levette volna, nem történik meg akkor rajta az a história, a mi alább következik.

A játék kitünően sikerült, volt taps és újrázás, amint ez a „Sajómelléki Közlöny“ - ben hiven le volt Írva — játék után volt zene, vacsora, dinom-dánom, pipafüst. — Laczi a vacsoránál a szép szőke oldalánál találta magát . | . I reggeli fél hat óra felé pedig a sárban, Kalonda és az állomás között, amelyből a kisegítő bakter, ha igazán ki nem segíti a fülénél fogva, hát belefuL

Nyolcz órakor reggel Laczi még feküdt az inspekeziós szoba divánján, midőn egyszerre csak kopogás üti meg fájdalmas füleit.

— Tágasabb odakint, — azt akarta kiáltani hamarjába, hanem csak azt nyögte, hogy: bújj be, mire be is bujt a pókhasu alacsony öreg ur, egy százrétü köpenyben és minden czeremónia nélkül imigyen szólott Laczihoz:

— Uram, itt vagyunk mindnyájan, készen az elutazáshoz, várjuk a vonatot, mely elröpit minket e vidékről, mely művészetünket becsülni nem tudta, ön az egyedüli, ki e tekintetben kivételt képez, tegye lehetővé, hogy elrepülhessünk.

— Tessék!—sóhajtott Laczi álmosan, s oda mutatott a személyeskedő pénztárosra, aki az Útilaput árulja, s aki épen nagy müérte- lemmel rendezgette a vasúti szatócs-üzletet.

— Korán van uram, korán szólott a színigazgató, igazítva a köpönyegén és körültekintve a szobában, — félre talált ön engem érteni, azután egész közel lépett Laczihoz és azt súgta a fülébe: remélhetnék a vasúttól egy kis előleget?

— Hát aztán mire? — kérdezte Laczi, egész füle hegyéig elvörösödve, mialatt kutatni kezdte a zsebeit, hogy nem veszitetté-e el a kassza-kulcsot valahol a kalondai sárban.

— Két podgyász darabot vitettem a raktárba, azok egyike Szalánczi Ilona ruháit tartalmazza magában, Szalánczi Ilona ruháit, — tette hozzá még egyszer s nyomatékosan.

Laczi'lehanyatlott a divánra, a feje úgy zúgott, mint egy gőzmalom, a szive meg úgy dobogott, mint egy táviró készülék, megsimogatta a bajuszát, azaz csak annak a helyét és már nyögni kezdé egy „nem"-et, midőn az utazási jegyváltó-ablakon keresztül két kék szem vetette reá sugarát.

Ott állott a szép szőke, úti öltönyében, halványan, mint egy korán kinyillott fehér