Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-18 / 3. szám
3-tk szám Gyula, 1885. január 18-án IV. évfolyam —;—i Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .......5 írt — kr. Fé lévre .............| I 5° » Év negyedre .... 1 » 25 Egyes szám ára 10 kr. k_________Jé Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEGJELENIK MINDEN VASAENAP. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a,; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A magyar gazdákhoz. Alig köszöntött még be év, mely oly szomorú kilátásokat nyújtott volna a magyar gazdának mint az 1885-ik. Közepes termés mellett szóba se jöhető alacsony árak, milyenekről eddig senkinek fogalma sem volt, s mind amellett még az a tudat* hogy ez nem tőzsde mane- ouvre, hanem a valóságban létező élelemfelhalmozódás által van okozva, s a külföld és különösen Amerika versenyének köszönhető, mely tönkretétellel fenyegeti a gabona termelőt. Mihez kezdjünk és mihez forduljunk ? most kell megfontolni jól, mielőtt ez év meghozá esetleg az újabb csapást. A jó tanács drága, mert a helyzet valóban elszomorító. A gyakorlati gazda komoly félelemmel néz a jövőbe és szomorúan kénytelen mosolyogni, midőn a közgazdasági lapok papiros-gazdái, kik soha életükben egy árva hold földön nem gazdálkodtak, csak elméletben, teletrombitálják Magyar- országot azzal, hogy csupán gazdáink hanyagsága, tudatlansága, elmaradottsága az, ami miatt a földbirtokos osztály adósságokba sülyed, a birtoka előbb-utóbb dobra kerül. Természetesen könnyebb dolog nincs is, mint átalánosságban korholni, megróvni és a „művelt külföld“ példájára nagy garral hivatkozni. E papiros-gazdákat, kik a világot betöltik elméletekkel és tudományos csodabogarakkal ; érdekesen főzi le egy derék magyar földbirtokos, Felsőeőri Francsics József, ki az elméletgyárosoknak és csodabogár-termelő uraknak ingyen ajánl föl dombóvári (tolnamegyei) birtokán oly földbirtokrészeket kísérletezés végett, amilyeket kívánnak. 40, 80 és 150 holdas parcellákban. Tessék lemenni, átvenni a kitűzött darabokat, Francsics ur még fundus instruktus- sal is ellátja őket s gyakorlatilag megtaHárnosi ur mátkáját árulja. — Rajz. — Irta : Toluai Lajos.*) Óh, minden a szerencsés társulástól függ ! Nem tudom, ez a ’szép mondás a nagy Eötvös remek gondolataiból van-e kicsenve, vagy talán a Gyulai Pál Romhányijából, any- nyi igaz, hogy Hámosi Pál, igen tisztelt tanár-társam, régebben is, amikor még a halhatatlan Romhányit csak nagyon beavatottak olvashatták szoros titok pecsétje alatt, kéziratban — el-elmondogatta, hol kevélyebben, hol alázatosabban, azonban hogy feleségét Karácson szombatján eltakarította, — most már sűrűbben lehet hallani a derék ember ajkairól: — Barátom, minden a szerencsés társulástól függ. Igen is, — fordult felém — hiszed-e azt György? Nem mertem határozottan felelni erre a fogas kérdésre, már csak azért sem; mivel mai nap mások sem igen felelgetnek semmire is azonnal, de azt észrevettem, hogy Pál barátom valamely fölötte fontos tételt csomoz- gat a lelke mélyében, és hogy igen jól tenném, hz azt az életbevágó tételt én magam törekedném egy merész fellépéssel kibontani. A mivel lehetett — mint most a semmiből fölemelkedett nagy diplomaták mond®) Nagynevű regényírónknak e kitűnő rajzára fölhívjuk t. olvasóink figyelmét. S zerk. nitani az élhetetlen magyar gazdákat a mindenkit boldogító jeles gazdálkodásra, melynek elveit talán Hohennámból hozták magukkal Tojáss Dániellel. Az ajánlattevő kijelenti, hogy földje első minőségű, különben nem lenne hol- dankint 4 frt 92 krral (tehát kerek szám ban 5 írttal) megadóztatva; a kísérletezőnek az adót kell tisztességesen megfizetni s csupán megélnie mellette, az ajánlattevő még kamatot se kiván a föld haszonélvezetéért, mert többet ér neki, ha „elmaradt vén gazda“ létére a nagytudósok megta nitják őt ujmódilag, jövedelmezően gazdálkodni. 1 egyúttal, miután a papiros-gazdák a fél- és negyedtelkes parasztgazdák helyzetét is igen irigylendőnek tartják, Francsics ur felajánl fél- és negyed-telkeket is. hogy az elméleti urak a parasztokat is tanítsák meg gazdálkodni akkép, ahogy a fél- és negyedtelekből, az ő elméletük szerint még megtakarítani is lehessen. Meg vagyunk győződve róla, hogy az elméleti gazdák a lefőzést megértve, elhallgatnak, mert egyiket se hisszük oly arrogánsnak, hogy az ajánlatot biztos felsülésre elfogadja. . S igy hallgatólag beismert ténynek vehető az, hogy gabnaterme- lésből kisbirtokos meg nem élliefj hacsak adös: ságot adósságra nem csiuál, vagy földjét annyira ki nem zsarolja, hogy az 6—8 év múlva terméketlen és teljességgel hasz nálhatatlanná nem lesz. De hát mihez kezdjünk ? A búza árának sülyedése szembe'.ökővé tette az idén az első rangú áipa termelésének előnyeit s mi, kik falun, gabonatermelők közt töltöttük el az 1884. év őszét, biztosra merjük venni, hogy ez évben a magyar gabonatermelők az árpára fogják vetni magukat, elhanyagolva tisztabuzát, — ami ismét az árpában fog tetemes árcsökkenést előidézni. Ez tehát tán egy esztendeig, vagy addig sem fog segíteni a helyzeten, s az előbbi válság még fokozotabb mértékben fog bekövetkezni. Részünkről csak egyetlen eszközben látunk segélyt a magyar földbirtokos számára : az állattenyésztés fokozásában. A tavalyi marhavásár válság és a pozsonyi marhavásár létesítése ujjmutatá- sul szolgál a gazdának a szarvasmarha tenyésztés ápolására, s azon törekvésre, hogy. lehetőleg első minőségű árut termeljen. A magyar hizémarha mellett még eddig veraenyképes anyagot egyetlen ország sem volt képes termelni s első sorban Ausztria kizárólag Magyarországra van utalva hússzükséglete beszerzésében az első rangú árút illetőleg. A kőbányai sertéskereskedelmi csarnok rendes jelentései viszont arról győznek meg, hogy az aldunai országokat leszámítva, Európa zsirfogyasztó éléskamarája újra csak Magyarország, mely ezen a téren is első minőségűt termel. Sokan vethetik ellene, hogy pl. az alföld egy részén ez a két termelés ág lehetetlen, mit tegyen ott a gazda ? Keni lehet átalános szabályt mindenre fölálliLani, a helyi viszonyok ismerete volna szükséges, hogy megfelelő eszközről neszéibe műk. Azonban, a ki a divat bolondságait se felejti ki a tényezők közül, be fogja látni, hogy egy hóbortos német tanár lévén lelkes apostola a gyapjú uralomnak s azzal egész Európát már-már be- töltvén, tömérdek hívet toborzott az eszmének, — a juhtenyésztés szélesebb alapokra fektetése jövedelmesnek ígérkezik a közel jövőben. Budapesten a legtöbb boltban láthatók már az u. n. normál-ingek, lábra- valók, cipők, kalapok stb. mind tiszta gyapjúból állítva elő és méregdrágán árusítva. Aki megveszi és úgy használja, mint .Töíror tanár rövid időn én olv izmos lesz. mint ő s kétszázszor fog guggolni tudni egyvégtében. (Az ember szinte hallja utána a reklám nagy dob-döngését: „bum, bum, burp!“ — „Gyapjú-inget vegyetek!“) Az alföldi jó magyar gazdasszonyok ezenkívül tömérdek pénzt csinálnak maguknak a szárnyas állatokból: libából, kacsából, csirkéből és tojásból. A gazda persze, férfi létére szégyel tyúkászattal foglalkozni s azt csupán mulatságnak tartja — az asszony számára. Pedig a baromfi igen hálás portéka, minden vidéken megterem és megadja a fáradság kamatját, toll, zsir, hús stb. alakjában. Gondolkozzanak tehát gazdáink és próbálják meg a harcot a mostoha viszonyokkal ép úgy, mint eddig, mert ez a kor a küzdelem kora, s az isten csak akkor segit meg, ha magunk is segítünk magunkon. Msgysi kjs'jigyel'SAlifspAni jelentés Békésmegye bizottságának 1885. január hó .11-én'tartott ülésében. Méltóságos Főispán ur ! Tekintetes közigazgatási bizottság. A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak mait 1884. évi deczember havi állapotáról szóló jelentésemet, az 1876. évi VI. t.-cz alapján tisztelettel következőkben terjesztem elő. I. Közegészségügy. A múlt év deczember havában Oyomán két halálos kimenetelű roncsoló toroklob fordult elő. E ragályos kór tovább terjedésének meggállása czéljából az orvos rendőri intézkedések a helyszínén járt megyei főorvos előadása szerint is, a legnagyobb szigorúsággal foganatosíttattak, minek eredményéül tekinthető, hogy a mai napig hason- nemü újabb betegedési eset nem merült fel. A Körös-Ladány községhez tartozó Fáspusztán a hólyagos himlő járványszerüleg lépett ák: csekélységem, tehát tulajdon csekélységem szorgalmatosán kinálgatta egygyel- mással, szivarral, szilvóriummal, mikor e hatalmas mondás megindult, borocskával is, hanem tovább nem mentem. Ő is lassan tudhatta elhatározni, hogy fejszéjével a kemény fába csapjon, hanem hát a körülmények kényszerítő hatása alatt kellett tennie, mert máskép nem is lehetett volna : oda csapott. Maga is megrendült a nagy suhintás alatt. Rám nézett sárgásbarna czigány arczá- val, husz-huszonöt szálból álló fekete bajuszát mozgatta — és a mellett bátorságot akart belém lehelni. — Zsuzsit . . adj csak egy szál gyufát. Adtam. Szuszogott, szipákolt mint a beteg galamb. Óh, hogy égett az arcza, mivelhogy némely ember e felvilágosult szazad utolsó felében is szemérmetes. Egy erőset harákolt, s miután akadályozott lélegzetén jócskán könnyített — még nyájasabb mosolylyal tekintett reám. Gyöngéden a vállamra tette kezét, I utalt azokra a szép napokra, melyeket mi együtt töltöttünk el, hol itt, hol ott. Azt hittem ma egész estvén a szép és boldog visszaemlékezésnek fogunk élni — és másra nem térünk át. Zsuzsit még egy kicsit hagyta is pihenni. — Óh, barátom. György, minden a szerencsés társulástól függ — fogott újból főtételéhez. — Attól — szóltam, nem állhatván meg, hogy végre én is ki ne fejezzem e gyakorlati igazság iránti teljes elismerésemet. — Tehát igazat adsz ? — ragadta meg kezemet. — Minden esetre. — Belátod, hogy a szerencsés társulás mily nagy fontosságú ? — Én be. — Minden viszonyok között ? — Igen. — Barátságban, összeköttetésekben is -. . Még most is félt kimondani. — Igen, Pál. — Mi különben, azt te is tudod, és sokszor tapasztalhattad, hogy úgy nagy és kis kérdésekben és jellembevágó dolgokban örökké megegyeztünk. Bocsáss meg, régóta nem is tekintettünk máskép sógorommnál, mint a Karácsondy család tagját. Karácsondy Mihály ur igazgató tanár volt a nagy kút téren. Hatalmas férfiú. Sok előkelő és nem előkelő szülék réme, avagy oszlopa, már amint ezt vagyoni állapotuk eszközölhette. — Igazgatóm volt nekem is. Szigorú, de óvatos, mindig mintha egy kis selyem zsinóron tartott volpa. A szép jövedelmekből többször juttatott. Ámbár ilyenkor Pál barátom nem is késett odasugni a fülembe : _ Minden a szerencsés társulástól függ. Gondoltam is, hogy ez sokak jólétének lehet forrása. — Már első szerencsém, — folytató Pál barátom, és most szépen haladva előre az volt György, érts meg édes György, hogy a jó sors mint hat osztályt végzett árva fiút a hires Derzsi intézeténél Karácsondyval hozott össze. Ott nála, ah mennyi tapasztalatot gyűjtöttem, mennyi jó ebédeket, vacsorákat. ... És nevetett. Mert lehet az ilyen jó vacsorákon és ebédeken nevetni. Bizony lehet. — És tudod György, most rendes tanár vagyok, én aki árvaságom miatt most valahol egy városi irnokocska volnék talán. Rendes tanár György a históriából és kronológiából. És tudod, egy kis szőlőcskét is vásároltam. — Még nőtelen korodban? _Dehogy í hanyatlott hátra kedélyes nevetéssel. Hát ki tehetne ilyesmit nőtelen korában? Egy szegény, hat osztályos dominus? Ah, persze 1 Előbb természetesen megházasodtam, és oly szerencsével . . . — Karácsondy nővérét ... _ Hát persze Karácsondy Pepit. Ezt vettem el. Pepi egy igen jó teremtés volt.. . Itt megállt. Pepi, azaz Hámosi Pálné, egá szegény, sovány, rút, időses leány volt, oly sovány, mint a jól kiszáradt öreg deszka. A karjaiból csak a csontok jutottak a szövetség boldogítóra. Fogai, mint a fonott ostor, egymásra igyekeztek és széles homlok-csontjába úgy voltak beékelve apró mozgó fekete szemei, hogy azok minden perezben egymásfelé fordulhattak. De Pepi jó volt, kicsi volt s ezáltal ruhában is mennyit megtakaríthatott, mi egy tanárnál fölötte előnyös. _ Jól házasodtam édes Györgyöm, nagyon jól. Csakhamar rendes tanárrá neveztettem ki — amint hogy te is csak akkor fogsz rendesül kineveztetni, ha megházasodol. Tantárgyamat a legfelső osztályokba osztottam be, ahol már a bukás nagy dolog és egy bu-
