Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-08 / 10. szám
lO-ik szám Gyula, 1885. márczius 8-án IV« évfolyam f---------------Sz erkesztősé g: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1' „ 25. „ Egyes szám ára 10 kr. ks___________Á PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEG-JELENIK MINDEN VASARNAP. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipőt Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Aratás a vetés előtt, A népiskolák tantárgya egy újabbal szaporodni fog. Életmentés és egészségtan, elemi és polg. isk. tankönyv. Pályamíí. Irta: néb. Dr. Széli Lajos városi és urad. orvos Gyomán (Békésmegye.) Jelige: „az egészség bizonyos pontig saját kezünkben van.“ Gróf Széchenyi István. Boltiára kötve 20 kr. Budapest, 1884. 67 lap. A m. kir. állam tulajdona. Ez teljes czime ama könyvnek, melyet én is csak pár nappal előbb kaptam kézhez, noha 1884-ben nyomatott, most pedig 1885, márt. 5-öt írunk. Jogosultságát a tantárgynak tagadni nem lehet, — felvehető ez az iskolában tankönyvül, noha jó részben meg volt már ez a Gáspár-féle s nálunk használatban lévő 3. és 4. oszt. olvasókönyvekben. Hogy hol használandó e könyv, melyik osztályban, arra nem oktat bennünket a tanfel ügy előség iskolaszéki átirata; de igenis hangsúlyozza azt, hogy teendő látogatásakor kiválóan számon kéri az illetőktől, hogy minő sikert értek el annak tanitásában. Ez mind szép és jó dolog, de hát előbb bekellene szereznünk e tankönyvet, illetve beosztani, de hát a 2-ik félévi tanitással is jó előre haladánk. íme már a város orvosa is utasítást vett, hogy látogasson be az iskolákba s kérje elő, mit és mennyit sajátítottak el a növendékek s mennyire vannak az életmentés és egészségtanban előhaladva. Még a könyv nincsen kezekben s már az eredmény beszedése elrendeltetett az illető felettes hatóságoknak. Ez aratás a vetés előtt. Fentebb emlitettem, hogy az egészségtan eddig sem volt kizárva az iskolákból, legalább egyes czikkekben volt az tárgyalva, p. o. a 3-ik osztályban idevonatkozó olvasmányok a szemről, a nővé«A. szülei hajlék.* Előtte vén ákácz terjeszti árnyait, Titkos suttogása hőn érezni tanít, A tetőt is fedi dús lombozatával, Meg-megzendül ottan gyakran a madárdal. Itt élni, itt halni, óh én úgy óhajtnék, Hiszen olyan kedves a szülei hajlék. Az a fehér kis ház — hol a gyermek-évek Olyan bűbájosán, de gyorsan telének; Hol nem érezénk mást, csupán boldogságot, A hol általéltük a tündér-világot. Nagy fa volt az öröm, — galyja reánk hajlék ... Hiszen olyan kedves a szülei hajlék. Virág a bokrokon és öröm a szívben, — Most abból már kicsiny töredék van itt benn; — Csalfa álomképnek gondolom a múltat, Emlékére szemem gyakran könyet hullat. Mintha egy szép tájat örökre elhagynék... Hiszen olyan kedves a szülei hajlék. Felleg van az égen, úgy készül esőre, Rejtőzzünk el a kis szobába előle. Jó itt nézni szobánk kicsiny ablakából Hogy tornyosúl ott a sötét felleg távol 1 Már a dühös orkán fákat tör, szaggat, tép... Hiszen olyan kedves a szülei hajlék. Nagyon elfáradtam — pihenni is kéne, — Lehajtom fejemet jó anyám ölébe, ó rám néz szelíden, megsimitja arczom . . . * Mutatóul szerzőnek sajtó alatt levő költeményeiből. nyék élete és hasznai, krajczárból lesz a forint, eszközök fontossága, a gomba, akarat és vágy, Alszemérem. Könyves Kálmán. A denevér, végül a 123-ik olvasmány (melyet én az isk. év elején rendesen tanítani szoktam) szól az étel, ital, álomról, levegőről, ruha, mozgásról, indulatokról; úgy ezen, mint a fentebbi czikkekben le van alapja téve az egészségtan tanulásának. Most téljünk a 4-ik osztályú olvasókönyv tartalmára. Mindjárt a 2-ik olvasmány : ha nincs munkád, csinálj magadnak, az arany, munkaszabályok, a réz, Bandi, a nagy Sz.-Bernáthegy, hogyan tehetni szert jó vénségre, a rósz szem, a félkezü koldus, a szemfényvesztő, a bodzavágás és a ráolvasás, a kisértet, három ki- vánság, a pénzásók, a keresztutról, Görögország bölcse, miként hozzák életre a viz- befult embert? Egy koldus három fia, a ló és a lovag, mérges növények, nadragulya-mérgezés, nehány óvó szabály a tűzvész elkerülésére. Végül a 135-ik olvasmány: életrendi aranyszabályok czimmel (melyet a 4-ik osztályúak szoktak megtanulni könyvnélkül az év első havában.) Mindezen olvasmányok igaz, hogy nem összefüggésben, de azért többé-kevésbbé az egészségtanra vonatkozó utalásokkal vannak telítve. Ezek szerint látni való, hogy e tantárgy nem volt iskoláinkban eddig sem elhanyagolva; csakhogy mint külön tantárgy, úgy nem szerepelt. De hát régi „Kis tükör“ is, csak e név alatt volt ismeretes, mégis tanultunk abból csaknem minden az életre megkivántató dolgokat. A mi e legújabb könyvet illeti, tárgyai: a levegő, a lakás, a ruházat, tisztaság, táplálék, munka, az érzékszervek és munkálkodásuk, szokás, lelkiindulatok, szenvedélyek, foglalkozás-módok. Életmentés. Rögtöni belesetek. Elősegélynyújtás a mérgezéseknél. Függelék: legfontosabb közÉn nem várok soká, — ölében elalszom. Lelkem elé ekkor annyi csodás raj lép . . . Hiszen olyan kedves a szülei hajlék. De most kisüt a nap, ragyog a fűszálon; Az illatos mezőt futkározva járom . . . Haji hol futkároztair. olyan ré^es-régen, Talán temető van a zöldellö réten, Óh de mégis élni-halni ott óhajtnék, — Nem az enyém többé a szülei hajlék 1 (Gyula, 1869.) Kenézy Csatár. Faló ez-világ. Irta: Findura Imre.* A palócz-kérdéssel a jelen század első három-négy évtizedében több előkelő tudósunk „ex professo“ foglalkozott. A historikusok, kiválóan Fejér György, a kunnal azonosnak vették; mig a szomszéd népek forrásai azt gyanították, hogy a palóczok valamikor a waräg-korban orosz uralom alatt állottak s azt az I skandinav-kodexek, melynek czime : „Igor hadjárata a palóczok ellen“, ma is tanítják a moszkvai egyetemen. Magyar kútfőkből közönségesen a szent László koráig vezetik vissza a palőezoknak beköltözését, de ez sokkal régibbnek látszik, sőt valószínű, hogy a honalapító Árpád a Mátra és Karancs tövében már ott találta őket; mert hisz a palóczok Klaproth 0 Az országos statistikai hivatal tudós könyv tárnoka, Findura Imre ur ez évi január hó folyamában a magyar földrajzi társaság egyik ülésén feltűnést keltett felolvasást tartott a „palóczoka-ról. Ez érdekes czikket ugyan e tárgyról lapunk szerkesztőjének felkérésére irta. S z e r k. egészségügyi szabályok, különös tekintettel a gyakoribb járványos betegségekre. Mindezekre jó részben édes uram! elmondhatjuk: tudnánk mi, csak hozzávalónk lenne! De hát egy szegény mo- soné, ki télen egyetlen szobára van utalva, talán 2 — 3 gyermekével, kénytelen a ruhát ott szárilani, a hol tudja, egyetlen szobájában. A mi a könyv nyelvezetét illeti, az folyékony, keresetlen egyszerű, leszámítva néhány nem mindenki által ismeretes kitételt, p. o. a 14-ik lapon a hajszál csöves- fcégi képességét, a 26-ik lapon a fehér- fiyét, az 53-ik lapon egy nyomdahibát: eredményező tankönyveink közé írhatjuk fel. Vajon nem kell-e valamely tantárgyat kiküszöbölni érette? Rácz János. A múlt szám vezérczikkére. A múlt heti számban megjelent és az épitö mesterségeket tárgyszó vezérczikkre legyen szabad alulírott, a kérdés által érdekelt feleknek néhány tárgyilagos észrevételt tenni. A jelzett czikk intentiója a régi ipartörvényt annak idején megszegő iparosokat az uj ipartörvénynyel szemben is a törvényben előirt kötelezettségek betartása alól leendő kibúváshoz segíteni. Czikkiró ur úgy vélekedik, hogy ha égy jelentékeny része az iparosoknak megszeghette a régi ipartörvényt s lehetségessé tett magára nézve oly állapotot, melyben az iparhatóság ellenőrzését elkerülhette, miért ne meríthetne a már elkövetett törvényellensségekből jogezimet arra, hogy tőiébe helyezkedjék az uj ipartörvény parancsainak is, hogy ezeket is a feledés ködébe csempészhesse át. — Ezen irányzat azonban, nem érvényesülhet egy jogállamban, hol a törvény nem azért hozatik, hogy papíron maradó malaszt legyen, de hozatik azért, hogy végre is hajtassák s annak jótékony hatása a nagyközönséggel közvetittessék. Azon álláspont, miszerint amaz egyén ki az épitési ipart eddigelé" tény 1 e g ugyan, de jogszerűtlenül űzte, az uj ipartörvény életbe lépte után is folytathasssa kontárkodását, nem felel meg a törvény szándék- latainak, mert az uj ipartörvény 22. §-a nem azt kívánta kijelenteni, hogy azok űzhessék tovább is — újabb külön engedély nélkül — az épitési ipart, kik eddig jogtalanul s az iparhatóság ellenőrzését elkerülve űzték, de űzhették tovább azok, a kik jogosan űzték eddig, vagyis akik az épitési ipart nem suttyomban lopva, hanem a hatóságok éber őrködése mellett gyakorolták s a reájuk kiterjeszthetett rendőri ellenőrzéssel szemben próbáit adták annak, hogy iparukat ök szakképzettséggel űzik, miszerint iparuk üzéBe a közbiztonság sérelmére nem válik, s úgy az építés-rendészeti, mint a megkivántató szépészeti igényeket kielé- giti. v-tjgjjj®! Nem is lehet józanul más törvénymagyarázatot felállítani, hacsak nem akarjuk azt mondani, hogy az uj ipartörvény az okból lett hozva, hogy a régi ipartörvény megszegését szentesítse, hogy helyesnek decretálja azt, a mi már a régi törvénynyel szemben is kijátszást képezett; b különösen ha nem akarjuk félreismerni az uj ipartörvény azon intentióit, miszerint ép szigorítani czélozta az iparüzhetés követelményeit, ép megakadályozni kívánta a szabad iparnak a legnagyobb mérvű kontárkodásig ment elfajulásait. Nem áll az, hogy a régi iparengedély váltása mindössze azt jelentené, miszerint valaki 3 frtot költött, hanem jelenti azt, hogy az illető nyíltan odaállott az iparhatóság elé s az ipar- engedély váltása által felhívta a hatóságot arra, miszerint ő felette ellenőrködjék, váljon egyrészt nem fogja-e ipara gyakorlásánál a közbiztonsági, szépészeti stb. követelményeket kielégíteni, — másrészt nem fog-e jövedelemforrássá után adózási kötelezettségeinek is megtelelni. Természetesen, hogy az ily kötelességüket teljesített 8 a közönségre üdvös hasznot hozó tevékenységüket beigazolt iparosokkal nem egyen- lösithetők azon ezermesterek, kik mindenhez akarnak tudni, az építőmesteri ipart is űzni, de eddigGyula szerint már a 996. esztendőben szerepeltek ; ez a nép, - amely ma a társadalmi fejlődésnek oly alanti fokán áll. S ethnografiai szempontból épen ez a körülmény nevezetes. Embertani és néprajzi adatok szerint a kun egészen más néptörzs lehetett, amire a történészek kevés tekintettel voltak. Hogy furcsán beszélnek Timon Sámuel szerint, különösnek épen nem lehet venni, mert az már akkor idegennel volt keverve, hat ha ma bírálja meg az ember őket. A magyar törvénykönyvben nem fordul elő a palócz sehol, amire szükség nem volt soha, mert ha a székely Erdélyben mint nemzet szerepel, annak oka abban keresendő, hogy ott a magyar is, meg a szász is a közjognak kardinális fogalmát képezte. Béla király névtelen jegyzője magát a palócz földet oly részletesen ismertette, aminövel hazánk más vidékéről III. Béla korából, de későbbi időből sem igen'dicsekedhetünk ; s e miatt nem egy tudós jött arra a véleményre, hogy maga a „Névtelen is palócz volt s aligha nem az egri püspök C 1 e t u s. De sőt a nyelvészek szerint a halotti beszédet, a „Latiatuc feleym zumhtuchel mic vognuc“ kezdetű u. n. Pray-kodexet is a palócz földön szerzették s Horváth István azt hiszi, hogy ha Révai, a nagy, nem lett volna tekintettel ennek | magyarázatánál a palócz nép nyelvének a természetére, érdemileg soha meg nem fejtette volna. Nagy becscsel is bir azért minden palócz nyelv búvárra az „Elaboratio grammatica hunga- riea.“ Csakhogy biz abban a régi jó világban a palócz még se Írni se olvasni nem igen tudott; olyan pallérozatlan volt az az egész középkorban mint az Arany „Toldi“-jának mintaképe, melyhez a költő ez alakot, mint tudjuk, az Illosvai alakjától kölcsönözte ; a kiről mint a népmonda is tartja, Nagy Lajos vagy Hollós Mátyás előtt. „Nyomo rudat félkezével kapta vala, Buda felé utat azzal mutat vala.“ A néphumor tehát már akkor is ilyen „kézzel fogható“ alakban nyilatkozott itten. Hogyne ? hisz az eredeti palócz földnek ma is három középpontja, van, az egyik Pé terfalván, Gömörben, a másik Somos- Újfaluban (Nógrád,) a harmadik Macon- k á n Hevesben ; hogy ezek közül melyik az igazi, ki tudná megmondani. Hosszas kérde- zősködések után egyszer megmagyarázták e sorok Írójának, hogy azért van a világ közepe Somos-Újfaluban, mert ott egy patak északfelé foly, legalább egy darabra; mig aztán az útját megváltoztatja. A néphumor olyan itt, ahol még a koldus is csufolkodik, ha alamizsnát nem kap, mint Kazáron, mikor egy asszony elutasította „ne is adjon nektek az isten ezen a nyáron se esőt se harmatot...” — úgymond — amit az öreg úgy magyarázott meg, mikor ez átok miatt vallatóra fogták, hogy lám 1 a minap a vizslásiaknak olyan harmstot adott, hogy levitte a bölcsőt gyermekestül Pásztohára! Azóta kapott hírre a „vizslási harmat.“ Rá is ért a nép az élezre mindig jobban mint ma; nem járt oly tömegesen az alföldre dologba, mint most, hanem „haspecket“ feküdt a napon, s ha tökmagot tisztíthatott, hát boldog volt. Az igények ma fokozot- tabbak.
