Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-22 / 8. szám
S-ik szám. IV« évfolyam. Gyula, 1885. februr 22-én. —“—i Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova . a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ..............| ' I 5° | Év negyedre .. I | „ 25 L Egyes szám ára 10 kr. _____________Já PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASAENAP. r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttór tora 10-J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hfiasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang JüipÓt Dorottya utcza 8. sz.a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A közmunkaügy. ti Lapunk 6-ik számában ez ügygyei foglalkozva jeleztük, hogy a közmunka és közlekedési miniszter határozott tudomásával bir az eddigi rendeletek alapján kivetett közmunkaügy tarthatatlanságának ; utalt ama visszásságokra, a melyek a rendelet merev végrehajtásából származnak; utalt a teher aránytalanságára, mely legnagyobb részben a szegényebb né.iosztály vállait nyomja s ezt ő maga is beismerte; — s épen ezért kilátásba helyezte legközelebb egy közmunka törvénynek előterjesztését. Mi megvalljuk egyáltalában nem kételkedünk Ő nagyméltóságának e jó szándékában ; tartunk azonban tőle, hogy egy az egész országra kiható közmunka törvény neip fogja, sőt nem foghatja minden megyének, vagy vidéknek szükség parancsolta igényeit, vagy érdekeit előmozdítani ; már a múltban említettük, hogy majdnem minden megyének a közmunka terén más szükségletei vannak; egyik helyen például kőutak építése tekintetében még majdnem mi sem történhetett, részint azért, mert eleink arra nem gondoltak, részint pedig az anyag távolsága miatt; míg más vidékeken stratégiai szempontok s az anyag bősége és közelsége az egész megyéket sokszor állami költségen is kő- utakkal látták el ; — ezeknek ma már csak a fentartásra kell szoritkozniok, mely pedig sokkal kevesebbe kerül, mint az uj építkezés, kivált ha az erre szükséges anyagot oly távolról kell szállítani, mint például Békés, Osanád vagy Csongrád megyékben; — minélfogva egyöntetű meg- terheltetésnél itt a jövőben is csak lassan lassan lehet haladni, mig amott túlbőség foghat beállani; ennek elejét lehetne ugyan venni az által, ba az összes közmunka költség az állami pénztárba folyna be, de ez sértené a megyék még meghagyott autonómiáját, másrészt pedig oly nehézkes eljárás lenne, hogy a legszükségesebb építkezések, a sok terv beadás, megbirálás, visszaküldés, pótlás, javítás végett évekre odáztatnának el. — De meg bizonyos bizalmatlan féltékenykedés is lábra kaphatna a megyék között az által, hogy egyik-másik megyének befizetett költségei más megyék érdekeire költetnének, melyben az illető megyék sérelmet látnának. Mi részünkről kijelentjük ama határozott nézetünket, hogy a közmunkaügyet jövőre is kizárólag a megyék kezében óhajtanék tudni, de nem egy minden megyére egyenlően szabott közmunka törvény által; és mert a közmunkaügyet kizárólag megyei ügynek kívánjuk tekinteni, a kivetés módozatait és mennyiségét is kizárólag megyei szabályrendelet megalkotása által véljük csak minden viszonynak megfelelően rendezhetni. Minden megye legjobban ismeri a maga viszonyait legjobban tudja a maga szükségletét, legjobban képes megbírálni lakosságának megterheltetési képességét s így legjobban is tudná mindenki beelégedésére ez ügyet rendezni; nem tartunk tőle, hogy egyik-mdsik megye e tekintetben mit sem, vagy csak nagyon keveset tenne, mert ma a jó utak már mindenki szükségletét képezik ; de meg a megyebizott3ágokat túlsúlyban az értelmiség képezi s ennek vezetése alatt áll a nép legnagyobb része, ha tehát ebben jóakarat van — a mint kell hogy legyen — e kérdés legjobban lenne megoldható. Szóljon a kérdéshez ki jobbat, czél- szerübbet tud. Az ész uralma. Es mégis mozog a föld ; akkor indul meg, amikor senki sem várja. Egy gondolat, egy röpke szó háborgásba hozza azt a nagy Óceánt, melynek embiriség a neve. Ha kitombolta magát a vihar, ha elcsitult a vész utósó moraja, akkor elnyom ismét a kimerültség álma. Az emberiség aluszik s ha néha-néha felocsúdik, csalódva tapasztalja, hogy a vihar után nem lett olyan zöld a vetése mint azt ábrándjai közepette remélte. E pillanatban lelkünk fölött megsuhogtatja iromba szárnyait a reakczió baglya; elfog bennünket a csalódás „katzenjammere“ hiába küzdöttünk és hiába fogunk küzdeni! Elkeseredésünkben magunkat gúnyoljuk s hozsannát kiáltunk annak, amit előbb megköveztünk. Ilyen reakczionárius tünetek mutatkoznak most szép hazánkban is ... A 40-es, 60-as évek eget kérő zajongásai mámora után furcsa kijózanodás csapott reánk, olyan szédületes ébrenlét ; mikor az ember mindent lát, de nem úgy, ahogy kell: tapsolunk a Windischgiätz-ek- nek a zsidók miatt. A nemzet gondolkodói elkomorultak e kórjelek láttára s csak kevesen voltak, akik ,a történelem kérlelhetetlen logikájára“ hivatkozva, azt mondották : e fásultság, e csönd, a politikai eszmék ez utálatos megáporodása előkészület újabb erup- czfekra. Úgy van ; nehéz korszak küszöbén állunk : feltámadnak a nagy idők, nagy emberek. Leromboltuk a feudalismus rablóvá rait, eltörültük a születés előjogát s megteremtettük a demokraczia s a kényuralom habarékát, az alkotmányos monarchiát s a születési arisztokráczia helyébe a pénz aristokrácziát ültettük. Nagy harczok s tömérdek vér és élet árán csikartuk ki a győzelmet; tehát nem csoda, ba vívmányaink hatásában csalatkozva, elfogott bennünket a kétségbeesés tehetetlensége. Aminek legfőbb oka az, hogy az ember a hibát nem magában, hanem külviszonyaiban szereti keresni. Nem tudja csalódásainak természetes okát adni, mert nem tudja azt, mit egy jeles franczia író mondott: „Az emberiség azért csalódott a franczia forradalom eszméiben is, mert gyáva volt s nem volt bátorsága azokat teljes érvényre emelni; hanem összepárosította a zsarnokság intézményeivel. Ilyen házasság szülötte csak korcs és szörnyeteg lehet.“ Hanem lassan-lassan megtanulja azt az igazságot is az emberiség és tovább fejleszti a demokracziát. Ennek a törekvésnek eredménye a most szőnyegen forgó felsőházi reform is, bár félszeg s a valódi demokrácziának meg nem felelő törvényjavaslat; de hát nem csoda: az opportunitás alkotta. Ez a törvényjavaslat félénk elismerése annak a szent elvnek, amelyet egészen csak a jövő valósit meg. Uralkodott az emberiség fölött a születés előjoga. Ez igazságtalan volt Most a pénz zsarnokoskodik fölötte. Ez megszégyenítő. Az elsőt elsöpörte már, a másikat el fogja söpreni az idő ; mert egyik sem tette boldoggá, nyngottá az emberiséget. Darabokra töri a jövő Mammon szobrát s maga fölé emeli a trónt, melynek joga van ragyogni és uralkodni, azt a trónt melyről az ész igazgatja az emberiséget. A mivelődés, a haladás konsequen- ciái követelik meg, bogy minden más jog eltöröltessék, csak az maradjon meg, amelyet — fensőbb értelem szerez magának ; oly kezekbe adjak a kormány botot, ahol az ész, a képzettség már letette koronáját. A jövő fölött az ész uralkodik. Pongrátz Bála. Virág Lidi. Késő éjjel, csendes éjjel a lévai réten, Ahol jő ni három mátka-vesztett leány épen, Az egyike czifra, fényes, A második jaj, de kényes, Harmadika élő bánat, oly szomorún lépdes. Hegyaljai javasasszony javasolta nékik : Éjféltájon volt kedvesük rétjét járják végig, Gyöngyharmatos füvet tépni S ha kondul az óra A letépett fűszálakat kössék egy csomóba. S odahaza a legelső gyöngyharrtiatos szálra Csomót kötni s fejük alatt rejtse el a párna, S mire a hold újra telik Újra csillagos lesz Dalos madár párja mellé visszaszáll a kedves. Ott bolyongnak a vak éren, zsidó rétje mellett, Ragyog a hold, csillag reszket, úszik árnyas felleg, A ketteja volt kedvese Rétjét megtalálta Csak a szegény Virág Lidi bolyong egymagába. A ketteje készen volna, hazafelé indul, „Ha visszajő, nem eresztem liljom karjaimbul!... „Ölelgetem — szól a másik — Minden áldott éjjel, Szerelmünket rút irigység sose tépi szélyel!“ Virág Lidi, amott van a volt szeretőd rétje, Virág Lidi arra fordul, jaj de mintha félne, Oly szelíden nyúl a fűhöz Mintha harmat volna, „Oh ha egyszer visszajönne gyönge két karomba I“ Tépi, tépi a fűszálat, már csak egy a hija Virág Lidi fűszálait szivéhez szorítja, S ráborul a gyönge fűre ... Toronyóra kondul Óh ha egyszer visszajönne — s örömkönyje úgy hull. Lévay Ssndor. Beöthy Laczi éji zenéje Kecskeméten. i846-ban Beöthy Laczi és Nagy Pista * diákok voltak a hires kecskeméti kollégiumban. Jó diákok voltalc-e avagy rósz diákok, arra nézve nincsenek adataim, de hogy már akkor jó mulató gyerek volt mind a kettő s kedvelt vendég a leányos házaknál, azt már tudom tőlük is, másoktól is. Mindenütt szívesen látták őket, de sehol sem olyan szívesen, mint nemzetes Vály Tivadar uram házánál, s ők sem mentek sehová oly szívesen, mint nemzetes Vály Tivadar uram házához. Hogy ne mentek volna szívesen, mikor abban a házban virágzott a legszebb két leány egész Kecskemét városában! De nemcsak a lányok szépségének nem volt messze földön párja, de még nemzetes Vály Tivadar uram borának és Vály Tivadarné asszónyom malaczpörköltjének és túrós csuszájának sem. * A „FauBt“ jeles fordítója a a „Nemzet“ munkatársa. Szerk. De még annak a szives vendéglátásnak sem, melylyel mindezt vendégeiknek kinálni szokták. Az ilyen házakat pedig szereti a diák! Akkor is az ilyeneket szerette, most is az ilyeneket szereti, s mindig az ilyeneket fogja szeretni. Az egyik leányt, a szebbiket, mint szegény Beöthy Laczi szokta volt mondogatni, Mariskának hitták; ez volt az ő „ö“-je. ■ A másikat, a még szebbiket pedig — mint Nagy Pista beszéli — Juliskának, ahogy az angyalokat szokták. A Nagy Pista tyúkszemére pedig ez taposott reá. Gyönyörűséges virágszál volt mind a kettő. De ezért még sem lett a Mariskából Beöthy Lacziné, sem Juliskáből Nagy Pis- táné. Nem mintha kölcsönösen nem akarták volna, hanem mert közbejött a nagy földrengés, a mikor egyéb dolguk volt a magyar fiuknak, mint házasodni. Azután pedig!.,. hej azután l . . . akkor meg vége lett a világnak ! . . . No de ne beszéljünk az azutánról, beszéljünk az akkor ról, a szép akkorról. Akkor még virágból volt fonva a kert s hegedűvel volt tele az ég e vidám gyermekek számárá, kik szerelmesek voltak mint a cziczák, és ártatlanok mint a kis báránykák. Már tudniilik a Mariska, meg a Juliska, mert a Laczit meg a Pistát, habár az 6 füleik sem látszottak ki a nagy szerelemből, bizony már akkor sem igen lehetett báránykáknak nevezni I Egy este a két barát a „ Vasorru bábánál“ borozgatott, abban a hires korcsmában, a hol a diákok „rovásra“ ehettek, ihattak még hónap elején is. Ezzel pedig sok van mondva, Ez a körcsmáros föltétien bizalmára méltatta s egyszersmind azt is hizonyitotta, hogy a vén korcsmárosnak fiatal felesége volt. Ez a hamiskás megjegyzés különben Beöthyre nem vonatkozott, ő hivséges vezető volt és legalább üzletszerüleg nem don- juánoskodott, amit barátjáról már akkor sem lehetett elmondani. Ittak, búsultak és kétségbeestek, már amint a szerelmes diákokhoz illik. Pedig jól tudták, hogy szerettetnek, de nem akarták elhinni. Tizenkilencz éves diák boldogsága csak akkor teljes, ha fáj, ha ürügyet kaphat rá, hogy fájdalmas és minden földi vigaszt kizáró versekben panaszkodhatik a kegyes kegyetlensége ellen. Panaszkodtak is egymásnak, ha nem is versben, hanem csak prózában és pohárköszöntőkkel, melyeknek rövid értelme oda ment ki: hogy a Mariskának nincs szive, a Juliskának pedig van ugyan, de — köböl. Végre elhatározták, hqgy szerenádot visznek „ő“-iknek. Minthogy azonban a czi- gány pénzbe kerül, ami csak akkor nem baj, ha van az embernek, de mindig baj, ha nincs, hát úgy segítettek magukon, hogy maguk lettek czigányokká. A diákból minden lehet a világon ; — miért ne lehetne czigány is ? 1 Nem sokáig haboztak tehát, hanem azonnal útra keltek s szerencsésen meg is érkeztek a kedves ház elé. Itt azonban kis nehézségre bukkantak, amire előre nem gondoltak. A ház úgy volt építve, hogy ablakai nem az utczára, hanem az udvarra szolgáltak. A kapukat pedig
