Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-15 / 7. szám
7-ik szám. Gyula, 1885. februr 15-én. IV. évfolyam. 1 f-----------------------Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .......... .. 2 a 50 „ Évnegyedre .. •• i » 25 » Egyes szám ára 10 kr. j L _LÄ r POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hóvá a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Jlaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Mpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. B.-Gyula 1885. február 14. á A legutóbbi közigazgatási bizottság üléáfen megyénk alispánja ki, úgy látszik, feladatát nem csak a hatáskörébe utalt folyó teendőknek kitűnő ellátásában, hanem a közigazgatással magasabb szempontokból való foglalkozásban is találja, igen érdekes, s a közigazgatás egyes rendezetlen ágainak reformálására vonatkozó indítványt tett, mely indítvány egyhangúlag örömmel elfogadtatván, felkéretni határoztatok a miniszterelnök, hogy az inditványban elősorolt közigazgatási ügyeknek törvényhozás utján leendő mielőbbi rendezése iránt intézkedni szíveskedjék. Az indítvány szerint törvényhozásilag rendezendők első sorban az állategészségügy. Állategészségügyi törvényünk a keleti marhavészt tárgyszó 1874. XX. t. cz.-nél több nincs, s az állategészségügyet még ma is az 1859-ben Bécsben kiadott helytartótanácsi szabályrendelet tárgyazza, holott ezen szabályrendelet avult intézkedései az állatgyógyászat előre haladásával, a kivitel nagyobbodása mellett állat- tenyésztésünk fejlődésével többé össze nem egyeztethetők, állatállományunk, nemzeti zagyén tank— -em© —k4noi^fiok pedig kívánatos volna, hogy ezen ügy mielőbb rendeztessék. A közmunkaügy. Ennek rendezetlen voltáról lapunknak épen múlt számában tétetett említés, elég legyen illustrálására annyit felhozni, hogy ez még most is a volt helytartótanács által 1862-ben kiadott utasításon alapul, s az 1848-iki évi Vili t. cz.-ben kimondott közteher viselés elAz utósó bál. — Novelette. — Irta: Kacziány Géza, — Emilia! azt mondom neked, hogy ez az utósó farsang, amelyiken még valahogy átúszunk. Tudod, hogy állunk : ez a ház el van zálogosítva, fölülfoglalva, a szegény boldogult apád penziója, — elég nyomorúságos! ötszáz forint mindössze, — annyira leterhelve adósságainkkal, hogy százat se kapunk belőle, § ez évröl-évre igy megy, még mindig a nyakamon vagy. Azt mondom, hogy ezen a farsangon férjet fogj magadnak, akárhonnan veszed is, vagy pedig koldulni megyünk mind a ketten. A leányka , kihez e pergő nyelvű, jó negyvenes sovány asszonyság szólott, az ablaknál csinált virágokat varrogatott egy rózsaszínű tárlatán ruhara. E szavakra azonban letette munkáját s anyjára nézett. Olajbarna szemeibe könyek gyűltek e durva kifakadás- ra, pedig hozzá lehetett szokva, mert csak szelíden válaszolt : — Édes anyám, tavaly is kértem már, hogy ne menjünk több bálba, hisz szégyenlem magam szinte, hogy már hat farsangon Írnak ki a lapba örökké. Érzem, hogy aki meglát a bálban, gúnyosan mosolyogva kérdi, hogy mit keres még itt ez a véu leány ? — Vén leány?—pattant föl a mama, — miféle bolond beszéd. Huszonkét éves vagy mindössze, Korláthy Anikó huszonhét, mégis báloz, Sárgay Tini tán már harmínczas, mégis, fogadok, ott ugrál ma este megint az apró diákokkal . . . — Igen, de én már tizenhat éves koromban kezdtem farsangolni s azóta mindig ott vének megfelelően máig sem módosíttatott. A tolonczügy rendezésére, mely pedig közrendészetünknek egyik igen fontos ága, s melynek gyakorlásával a személyi szabadság korlátozása jár, a volt helytar- tótanács által 1851-ben kiadott ideiglenes utasításon kívül máig minemü intézkedés sem tétetett Az italmérési regalejog kérdése, mely úgy a magánjog, mint a kihágások körébe vág, hézagos miniszteri rendeletekkel van csupán szabályozva. A házalási ügyet még mindig az 1852. évi szept. 4-én kelt nyílt parancs szabályozza. A közigazgatási végrehajtás szabályozása,. tekintve, hogy a rendes és gyoi*á közigazgatásnak egyik lényeges kellékét a végrehajtás képezi, szintén felkarolásra vár. S végül kivánatos volna, hogy az 1840. 24. t. ez. 9. §-ához képest, melyben kilátásba tétetett, hogy Ő Felsége által a magyar ezredeknek parancsnokságai a tör vényhatóságokkal való magyar nyelvű levelezésre fognak ulasittatni, a cs. és kir. kerületi hadtest-parancsnokságok még minnómet SQClg JCiW'-' fordítása iránt intézkedések tétessenek. Az alispán ur indítványa ezen pontokra terjedt ki, s valóban nagyon kivánatos volna, hogy a képviselőház figyelmet forditana az elősorolt közigazgatási ügyek rendezésére, mert a nélkül alig lehet jó közigazgatás. Törvények hiányában a tisztviselő intézkedéseinél önmagára van utalva, vagy bizonytalan gyakorlatra, s a törvényt pótló legtöbbnyiie esetekre vonatkozó miniszteri rendeletekre. A képviselőházat e reformok szelleme lengi át, élénk vita között most tárgyalják a főrendiház megujitási javaslatát, a kormány körökben beszélik, hogy legközelebb a közigazgatás állomásitása iránt terjesztetik javaslat a ház elé. A közigazgatás szervezetében, s a tisztviselők személyében keresi a kormány a közigazgatás hiányosságát, pedig inkább közigazgatási viszonyaink s törvényeink rendezetlen voltában ösmerhető fel annak oka, 1 óhajtandó volna, hogy ne a centralisatio behozatala által, mely merénylet legrégibb, s a nemzet jellegét ma is leghűbben kifejező nemzeti intézményünk a democra- ticus elvekre alapitott önkormányzat ellen, hanem amennyiben szükség van reá, törvények hozatala által orvosoltassék a köz- igazgatás. Felhívás a magyar honleányokhoz. Mindannyiszor feljajdul a társadalom, vala- Láüyszor a házassági statisztika megdöbbentő üdatait olvassa a család alapitási kedv rohamos hanyatlásáról. Tapasztalás bizonyítja, bogy a kesergés mit st ^használ ; mert a szomorú jelenség a társa- ÍSaS í viszonyéit mal' äTäKUHtBäBan gyón erezne Tigadhatat'lan, hogy amily kivánatos volna er kólesi szempontból a családi élet megszilárditá sara, ép oly elérhetetlennek látszik ez társadal műnk mai helyzetében. Annyi legalább is kétség tden, hogy napról napra szaporodik ama nők száma, kik rendeltetésüktől elüttetve, a férfi mhéz munkájára vállalkoznak s a családi életnek szeretettől sugárzó világából kiszakítva, az élet bogarán rideg harezot folytatnak a kenyérért. Azok a szerencsétlen nók, akiket a kényszerűség arra a szomorú sorsra kárhoztatott, mindenkitől elhagyatva, gyámolitás nélkül hány- kódnak a világban. Ez a szomorú körülmény a főváros és a vidék több lelkes hölgyében azt a szép eszmét érlelte meg, hogy társulás utján segítsenek ézeq a bajon, mely erkölcsi életünket nagy veszélylyel fenyegeti. Kicsiny körben ápolták ezt a magasztos gondolatot, de lassan-lasBan utat tört magának s midőn az eszmének egy főrangú hölgy szivét is megnyerték, ebben a pillanatban helyet kér magának a sajtó hasábjain I a nagy közönség szivében is. Nem hiú ábrándok s rajongó eszmék vezetik e lelkes honleányok még igen-igen kicsiny táborát, bánéin igen gyakorlati, egyszerű czél, mely okvetlenül megnyeri minden nemes lélek rokonszenvét. Társulatot alapítani, mely a családi élet szentségét védje, s akikre már az elveszett, azoknak némileg pótolja azt s a megélhetést nekik könnyebbé tegye. Menedékhelyet nyitni szegény és becsületes nők számára ; a javulásra alkalmat nyújtani xz ehévedetteknek s egy kis belyet szorítani, kenyeret teremteni a társadalomban azoknak, akiket a sors roostohasága kizárt a család szentélyéből, a-W»l -ív »ő- Uv&4ö4ik- 4»^ v4gzöd^t. --------Min den tekintetben igen komoly, reális, épen nem agyrémeken alapuló czél. Azzal voltam megbízva a kezdeményező hölgyek által, hogy addig is, még az egyesület tervezete elkészül ; a jövő hónapig, midőn az eloértekezlet ezt bővebben teheti, röviden mondjam el magasztos törekvésüket s a lelkes magyar honleányok figyelmét eleve is fölhívjam az alakulóban levő „Növédő Egyesületire vagyok. Édes anyám, nagyon szépen kérem, ne menjünk el ma a korqsolya-bálba, — Megbelondultál ? — kérdé anyja csodálkozva. — A virágok megvannak, a ruhád megvan igazítva, az atlasz czipőd kitisztitva benzinnel, — még most is elfut a méreg, ha arra az ügyetlen hórihorgas Felkay Benczére gondolok, aki a petroleumos lámpát rádön- tötte s -még jó képet kellett csinálnom hozzá, pedig majd megpukkadtam mérgemben. Hej, ha tudtam volna, hogy Préda Gizellát veszi el s nem téged, ki is fizettem volna akkor aprópénzzel. . j — Édes jó anyácskám,— szólt ismét es- dekelve a leányka, — tegye meg a kedvemért, ne menjünk ma el a bálba. Nekem úgyse mulatság . . . — No, talán nekem az? Hát nem érted teszem ? Ott ülni egész áldott este, beszélgetni a többi asszonynyal, azzal az ostoba Würfelnével, mosolyogni Killeynére, kit utálok, látni azt a sok hitvány embert, akiket mind gyűlölők, mert mind udvarlód volt, de mind mást -vett el, látni, hogy a lánypajtásaid már mind asszonyok, az a liba Fruzsina, kinél a czipődnek több esze van, az a hosszú fogú Sarolta, kinél a nagyanyám hetven éves korában is szebb volt, — s csak te nem kapsz férjet, aki szemrefőre akármelyik mostaninál különb vagy, akit a lap mindig mint bálki- rálynöt emleget. Én nem tndom, mi lehet az oka, az embereknek nincs szemük vagy nincs Ízlésük, — mert hisz azt más nem tudja rajtunk kívül, hogy csak szinleg vagyunk jómódúak, ahányszor vendégünk volt, teremtettem olyan uzsonnát, hogy hírét vihették az egész városban. — Ne menjünk ma bálba, édes jó anyám, kérte újra a lányka és szemei újra megteltek könynyel. — Te, te meg vagy háborodva, leány, — mi ütött hozzád ? S a jó asszonyság összecsapta kezét felháborodásában. Emilia nem akar a mai bálba ejőni, mikor már minden költség megrtéve rá, — ha uiég oly áldozatok árán is, mikor most v.gy soha csíphet föl férjet, miután a legtöbb itthagyta a faképnél. Elszörtiyedésének bizonyára kevesebb ta- nijeleit adta volna, ha az ajtón nem kopog- nk s egy bodros, szőke, gyerekes fej be nem tdul azon, affektált orrhangon kérdezve ! — Szabad-e, nagysácskátn ? — Óh, édes Érseky ur, hogy ne volna sabad, tessék, tessék ! — s Garathyné a kö- vtkező pillanatban a legnyájasabb, legéde- sbb mosolylyal hívogatta be az éretlen ifjú eibert, ki bár most még csak nyolezadik osz- tlyos, de négy-öt év múlva már házasulandó liiet. Emilia ügyesen rejté könyeit egy közö- irös mosoly alá. — Drága nagysácskám, csak nem maga ckziti a ma estére szánt s bizonyára elraga- dan kecses öltönyét ? — kérdé Érseky ur, aint a lány letette munkáját. — Óh isten ments, mit gondol édes íseky ur ? — válaszolt a lány helyett anyja, tost kaptuk épen Budapestről, tegnap már 3"gönyöztünk is érte, mert aggódtunk, hogy rm érkezik meg pontosan. Pedig akkor az c második négyesével mi lett volna, ugy-e ? — A szerelmesek négyese, ugy-e nagysiskám — azt szokás mondani ? — kérdé a ifjú. Emilia azonban nem válaszolt. — No, de hát a nagy sietségben ke- öztbe varrták rá a virágdíszt, — föl ytata a nma, képzelheti, hogy haragudtam, mikor egláttuk, Emilia sirt is, szegény édes gyerekem, — s a mama megezirogatta lánya $zát. — Válóban, mintha szép szemének ra- gogó csillagát némi ború is környezte volna,- mondá az ifjú, s látszott rajta, hogy meg n elégedve gazzal a mondásával. — De mondom, Emilia, itt nincs más, mint hirtelen lebontani s túlfelülről ölteni rá. •Szegény Érseky urat csak nem tehetjük csúffá azzal a második négyestekben, hogy egyenesen keresztbe álló virágdiszü ruhában tán- czolj vele. Szegény Emíliámat is csak ez aggasztotta, mert ő önt becsüli a legnagyobbra... — Ah, igazán ? Mennyire büszke vagyok rá, — szólt a fiatal ember s bodros fejét hátul megborzolta. Emílián azonban teljességgel nem látszott az Érseky urra vonatkozó aggodalomnak s a nagyrabecsülésnek semmi nyoma. — így aztán nem volt más mit tennünk, mint Emilia hirtelen neki állott s lefejtette a díszt és újra rávarrta. De meg is esküdtem, hogy többé Walter és Würtzburg divattermében nem rendelünk ruhát Emíliának. Ha I többe is kelül pár forinttal, de inkább hozatom Bécsből, föl nem venném az ilyen bo- szuságot azért a pár forintért még egyszer. De most megbocsát, édes jó Érseky ur, az uzsonna után nézek kissé, szabad remélnem, hogy lesz szerencsénk, kevés lesz, de a házunk ilyen kedves jó barátja, tudom nem fog megszólni érte. Emilia mulattasd addig Érseky urat. — Óh nagysád! — rebegé a meghatott ifjú ember, de több nem is telt ki tőle. Garathyné elvonult, magukra hagyva a fiatalokat, koronkint azonban a szoba üVegr ajtajának konyha felöli fehér függönyén óvatosan bebukucsált, várva, hogy a. kedves Érseky ur mely pillanatban fog Emilia lábai elé borulni, szerelméért s kézéért esengve. Magában a legmeginditóbb anyai áldások szövegén elmélkedett, amig a befőttes üvegek lantorna papírját szakította be a szeldelő késsel. Arra azonban ma eredménytelenül várt. (Folyt, köv.)
