Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-22 / 47. szám
mi által az átalakulást óhajtók adójából, mely az összes egyenes államadó felénél 4367 írt 32VJ krral volt nagyobbal kimutatva 3882 frt 84 kr. letudandó, továbbá az, hogy részint a küldöttség előtt, részint már előbb tanuk előtt kiadott nyilatkozatban számosán azok közül, kik az aláírok között szerepelnek, az aláírást vagy tudtok és beleegyezésök nélkül történtnek jelentették ki, vagy pedig azt mint félrevezetés alapján adottat visszavonták, és ezek közül csak kettőnek, nóv- szerint özv. Prág Albinnénak és özv. Hefele Já- nosnénak egyenes államadója 729 írt 39 krt tesz ki, mely szintén letudandó lévén, a fenti 3882 frt 34 krnyi összeghez adva, az összes egyenes államadó felénél 254 frt 40'/s krral kevesebbnek mutatja ki az átalakulást óhajtottak adóját, mindezeknél fogva bebizonyitottnak keli elismerni azt, hogy azon gyulai lakosok es birtokosok, kik a városnak nagyközséggé leendő átalakulását kívánják, nemcsak hogy a nyomozati eljárás eredménye szerint, mely reájuk nézve csupán néhány forintnyi adókimutatását eredményezte, de attól eltekintve, nincsenek az egyenes államadó szerint többségben. , Minthogy ezen, már magában veve elegendő okhoz még az is járul, hogy Gyuia városnak s lakosságának az eddigi állással járó kötelességeknek megfelelésre szükséges anyagi ereje, a nyomozó küldöttség eljárásának e részbeli eredménye szerint nem hiányzik, mert mig a városnak vagyona habár 1872. óta jelentékenyen nem is szaporodott s csak értékben emelkedett, oe nem fogyott, a vagyon jövedelme pedig az 1872. évbelivel szemben, az 1884. évben tetemesen magasabb, addig a lakosság teherviselési aránya tekintetbe véve azt, hogy a magasabb állás több kiadással is jár, s hogy a nagyobb adósságba keveredést 8 ennélfogva a kiadások emelkedését, a várost az 1872. év óta árvizek által ért elemi csapások s az ezek elhárítása czéljábol való költséges védekezések okozták, az 1872. évbelivel szemben hátrányosan vagyis az adófizetőket nyomasztóbban meg nem változott, mit s általában véve a városnak anyagi gyarapodását azon körülmény is tanúsítani hivatott, hogy a városban az önálló iparosok száma 1872 óta 200-zal szaporodott; mindezen okból, s mert a szellemi erők hiánya nem is állíttatott a 31217/885. sz. a. kelt reqdelet visszavonásával a városnak nagyközséggé leendő átalakulása iránti kérelmét, mint az 1876. V. t. ez. 45. §-a követelményeinek meg nem felelőt elutasítani kellett. Miről a megye közönségét az összes felterjesztett ügyiratok visszaküldése mellett, tudomás és további eljárás végett annak kijelentésével értesítem, hogy a megye alispánjának azon eljárása, melyszerint Gyula városban a tisztujitást, daczára annak, hogy az átalakulás engedélyezésének hivatalos tárgyalása már folyamatban volt, s a kérdésnek rövid idő múltán eldöntetnie kellett, s bogy a tisztujitásnak a határnap későbbre kitűzése illetve elnapolása által való függőben való tartása nemcsak törvénybe ütköző nem lehetett, de egyenesen jógában sőt midőn ez irányban a megye főispánjától e helyről a főispánnak adott figyelmeztetés folytán, felhívást vett, kötelességében is állott, még íb megtartotta, helytelen volt és pedig egyrészt azért, mert eljárásának következményeit azon esetre, ha az átalakulás engedélyeztetnék szem elől tévesztenie nem volt szabad, másrészt, mert a helyes eljárásra még külön figyelmeztetve, illetve az iránt utasítva lön, s ő minden alapos ok nélkül, mert az általa íelboxottak ilyenekül sem a törvény rendelkezéseivel, sem I czél^zerüség követelményeivel szemben nem mondhatók, a helyes eljárással foganatba vételét megtagadta. .......................... Elv árom azt, hogy hasonló észrevételre jövőben ok nem fog előfordulni, ez úttal a helytele- lenitéssel beerem, és a tisztujitást, noha az miként a 31217/885. sz. a. kelt rendeletben kijelentéin önmagában megsemmisülve, tekintettel az átalakulás kérdésének tagadó megoldására s arra, bogy a tisztujitás ellen előttem panasz nem emeltetett, s ilyennek létezéséről tudomással nem birok, hivatalból bírálat alá venni szükségesnek nem találtam. Budapest 1885. november 12-én Tisza Kálmán s. k. Elnöki beszéd. Melyly.el a békésmegyei régész*művelődés történelmi egy- let Xl-ik évi közgyűlését B.-Gyulán 1885. évi november hó 15-én megnyitotta: Göndöcs Benedek, egyleti elnök. Tisztelt közgyűlés! Lelkes honleányok és hazafiak ! Midőn a békésmegyei közművelődési egylet buzgó tagjait, és az érdeklődő nagy közönséget az egylet nevében van szerencsém a legszívesebben üdvözölni: — az egyletnek Xl-ik évi közgyűlését ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Nem szándékozom ezúttal az egylet működésének részletezésére kiterjeszkedni, mert művelődésünk főbb mozzanatai úgyis eléggé ösmere- tesek és köztudomásúak, — csupán annak jelzésére szorítkozom, hogy a mai közgyűlés hivatva lesz az egylet beléletére és fejlődésére nézve egy igen fontos kérdéssel foglalkozni s ebből kifolyólag az egylet további működésének iránya s a ezéluuk elérésére kiszabott eszközök és módozatok felett határozni. Az egylet működése, eddigi felolvasásaink tárgya, I az ezeket felölelő évkönyveink tartalma csaknem kizárólag a múltak emlékeinek egybe- gyüjtesére, megőrzésésére szorítkozott, — a ki mindezeket figyelemmel kisérte: be kell ösmernie, hogy az egylet már is igen sok, — eddig teljesen ismeretlen, — adatokat szerzett és tett köz- kiucscsé, a melyek a megye történelmének felderítésére és megírására megbecsülhetetlen értékűek. Oe nekünk nem csak az a czélunk, hogy a múltak emlékét egybegyüjtsük, hanem épenugy Czélunk az is, hogy a jelenkor lehetőleg bű és teljes képét is hátrahagyjuk az utókor számára, — § ez szükségessé teszi, hogy tevékenységünknek tágabb tért szabjunk, — s egyletünk működési körét kibővitsük, oly formán, hogy az egylet jövőre is első sorban ugyan a megye történelmének felvilágosítására fog törekedni, hogy azonban az utó nemzedék évkönyveinkből majdan a megye jelenlegi viszonyainak mikénti fejlődésnek folyását is megismerhesse, jövőre nézve földrajzi, teimészet- tudományi és esetleg társadalmi irányú megvitatását és felveendjük egyleti munkásságunk körébe, mire az egylet színében levő és általánosságban a fentieket is jelző „müvelödéstörte'nelmi“ kifejezés bennünket különben is feljogosít. És ha az egylet igazgató választmánya által egyhangúlag javasolt ezen eszmét a tisztelt közgyűlés helyesli és annak életet ád, bizton re ménylhetjük, hogy ez által, — mig egyrészt e megye szellemi erejéből, sok szép tehetségű fiaiból több, uj munkásokat fogunk egyletünk részére megnyerni, — más részt felolvasásaink még sokkal érdekesebbek lesznek, és a nagy közönségre is több vonzó erővel fognak birni; s miután tágabb munkás körben mozogva, a felolvasók változatosabb tárgyakat választhatnak a kidolgozásra, s ennek folytán évkönyveink is eddig nem igen tárgyalt újszerű dolgozatokkal fognak gazdagodni. Az egylet munkakörének ily értelemben leendő kibővítése esetén a nagyobb irodalmi kört felölelő munkásság természetesen az egylet hivatalos írásbeli teendőit is szaporítani fogja, a ennek végzésére a tisztviselői karban még egy titkári és jegyzői állás szervezése, betöltése válik szükségessé, s végül ezekhez képest az egyleti alapszabályok megfelelő módosítása s újabb megerősítés végett a belügyminisztériumhoz leendő fel- terjesztése fog bekövetkezni, — a mint ezt a közgyűlés tárgysorozatában előre is volt szerencsém jelezni. Az egylet múlt évi működésének fő mozzanatairól, és külömböző viszonyairól az egyes tisztviselői jelentések szólván én itt csak annyit említek fel, hogy a megyei múzeumunk iránt a nagy közönség úgy a muzeum tömeges látogatása, mint a gyűjteményeink folytonos gyarapítása által oly nagy mérvű s örvendetes érdeklődést tanúsít, hogy a muzeum jelenlegi helyisége már rég szűk és elégtelenné vált a gyűjtemények szakszerű elhelyezésére; miért is a megyei törvényhatóság mint az alapszabályaink értelmében az egyleti tárlat tulajdonképeni birtokosa, — újólag felkérendő lenne, hogy a múzeumi gyűjtemények czél- szerü elhelyezésére alkalmas, tágas és biztos helyiséget adományozni méltóztassék. Nem mulaszthatom el még azon örvendetes körülményt felemlíteni, hogy miként évkönyveinkből kitűnik, az egylet nemes hivatásától lelkesítve és eddigi működésének mozzanataitól áthatva, már nem csak megyénk egyes kiválóbb egyéuei, — de a bókésmegyei takarékpénztár, a csabai kaszinóegylet és Tót-Kumlós községe, mint erkölcsi testületek szinten beléptenek az egylet alapitó tagjai közé. — Vajba nemes példáikat követnék a megye valamennyi községei társas körei, pénzintézetei, hogy mint erkölcsi testületek szintén be lépnének az egylet alapitó tagjai sorába, mert ez által oly alaptőkével bírna az egylet, amelynek gyümölcsöztetéséböl az évkönyv kiadásának s az egylet egyébb szükségleteinek költségeit fedezhetné és így a tagsági dijakat lejebb szállíthatná I Kinek Isten módot adott nemesebb czélra alig fordíthatja, mintha egy vármegye közmüve- velődési oltárára teszi le az áldozatot! Végül fájdalommal kell felemlítenem, hogy a kérlelhetetlen halál az elmúlt években is többeket kiragadott egyleti tagtársaink sorából, kik közül különösen érzékeny veszteség egyletünkre nézve G y ő r y Vilmos és Bonybay Benjámin, kezdettől fogva folyvást ügybuzgó és munkás igazgató választmányi tagjaink elhunyta, kiknek kegyeletes emlékezetét a mai közgyűlés alkalmával ünnepelendjük, bátorkodván részemről felkérni a tisztelt közgyűlést- és a nagyérdemű közönséget, hogy kegyeskedjenek becses figyelmükkel megtisztelni. 1785. 1886. Figyelmeztetik a t. közönség, miszerint mindennemű kincstári és városi tartozásaikat folyó hó végéig annál bizonyosabban lefizessék, mivel deczember hó 1-től kezdve minden hátralékos ellen a III-ad fokú végrehajtás fog alkalmaztatni. B.-Gyulán november hó 21. 1885. üobay János, polgármester* Újdonságok. A királyné névnapja alkalmából f. hó 19 én nagy ruiso volt a helybeli római kath. főtemplomban, melyen résztvettek a megyei s városi tisztviselőkar főnökei, úgyszintén a helyben állomásozó houvédtisztikar teljes számban. A misén Göndöcs Benedek apát és lelkész pontifikáit teljes segédlet mellett. A rendezett tanács megmarad. A belügy - minisztertől f. hó 19-ikén reggel érkezett le a lapunk más helyén egész terjedelmében közölt leirat, mely G e r 1 e i n Mihály és társai gyulai lakosok kérvényét Gyula városának nagyközséggé leendő alakulása iránt elutasítja s illetőleg a nagyközséggé átalakulást engedélyező júliusi leiratot visszavonja. A leirat — melyre alkalmilag még visszatérünk — délután már legszélesebb körökben közbeszéd tárgyát képezte s a legnagyobb megelégedést keltette városunk polgárainak ama részében, kik az esetleges nagyközségi szervezetet méltán tekinthették erkölcsi és anyagi visszalépésnek, s ami ellen a város értelmisége oly egyértelmű indig- nátióval lépett fel, mely körülmény nagyban hozzájárult, hogy a miniszter a városok fejlődését óhajtó hazai nagyközönség körében is nagy visszatetszést keltett júliusi leiratát visszavonta. A rendezett tanács további íenmaradását is biztosító leiratra — ismételjük — még visszatérünk, de addig is ama reményünknek adunk kifejezést, hogy a nagy községi szervezetet óhajtott polgártársaink az elmérgesülni ígérkező ügynek eme megoldását ha nem is fogják üdvözölni, de abba alkotmányos polgárokhoz illetőleg belé fognak nyugodni, — ép úgy, mint a rendezett tanács hiveinek is belé kellett volna nyugodniok, ha a miniszter első leiratához tovább is ragaszkodott volna. Az újvárosi olvasó-kör f. hó 15-ikén tartott tánczvigalma úgy a közönség nagy számát valamint a fesztelen jó kedvet tekintve minden tekintetben sikerültnek mondbató, s anyagilag is meglehetősen jövedelmezett a házvételi alap javára. A Tisza jubileumhoz. A megyei közönség körében számosán, akik abban a gyanúban állanak, hogy a kormánypárt tagjai, vagy ilyenekül bevonhatók, (mert a megyei szabadelvű párt mint ilyen tudvalevőleg nincs kon3tituálvu Békésmegyében) a napokban következő nyomatott meghívót kapták : „Tisztelt Elvtárs ! Magyarország belügyminisztere, Tisza Kálmán 0 Nagyméltóságának 10 éves kormányzása alkalmából Békésmegye szabadelvű pártja részéről leendő üdvözlés mikéntjének, és az üdvözlés czéljából szükséges bizottság mikénti megalakítása tárgyában folyó hó 22-én d. u. 4 órakor Csabán a kaszinó termében tartandó értekezletre van szerencsém elvtárs urat ezennel tisztelettel meghívni. — B.-Gyula, 1885. november 17-ón. Nagy Károly, s. k. mint a szabadelvű párt elnöke.“ A megyei régészete és művelődéstörténelmi egyesület f. hó 15-én vasárnap d. u; 4 órakor tartotta felolvasással egybekötött közgyűlését. A gyűlés iránt a közönség szép érdeklődést mutatott, ott voltak társadalmunk notabili- tásai, s igen szép számmal volt képviselve a hölgyközönség is. A gyűlést elnöki beszéddel Göndöcs Benedek apát ur nyitotta meg, s ugyancsak ő kezdette meg a felolvasások sorát néh. Bonybay Benjámin, megyénk e veterán bajnokáról való megemlékezésével- Azután városunk szülötte, Dr. Karácsonyi János ur „Török világ Békésmegyében“ czimü tanulmánya olvastatott fel M a k u c z Eruő segédlelkész által, melyben szerző élénk színekkel festi 1559-től kezdve a török hódoltság végéig a megye állapotát; alapos tanulmány nyomán ös- merteti a török uralmi- s adóztatási rendszereket. A tanulmány egy történelmi töredék, s a szerző részéről élénk megfigyelő tehetségre, széles látkörre, s rendkívüli alaposságra vall, s ha szerző irályára is helyenként nagyobb gondot forditand, munkálkodásai lehetetlen, hogy legméltóbb feltűnést ne keltsenek a történeti irodalomban. — A tanuságos felolvasást egyébként — szerző lekötelező szívességéből — lapunkban egész terjedelemben fogjuk közölni. Zsilinszky Mihály orsz. képviselő G y ő r y Vilmosról olvasta fel kitűnő „megemlékezés“-ét. A megemlékezés méltó volt a megemlékezetthez. Fennkölt irály, költői szárnyalás, szívből fakadó érzés jellemezték azt. A megemlékezés tulajdonkép életrajz, előtárja a korán elhunyt költő életét, munkásságát, küzdelmeit, s boldog családi életét. A közönség elragadtatással s feszült figyelemmel hallgatta végig a felolvasást, melynek bájait a szónoki felolvasás is nevelte. — Feltűnt különmi oly bőven az 1559. körül eső évek állapotaival. Mert nézetünk szerint a török uralom Békésmegyében az 1559-ik évtől számítandó. E nézetünk igazolására I következőket hozzuk föl: Tudjuk jól, hogy a XVI. és XVII. században Magyarország azon részeit nevezték hódoltságnak vagy hódolt földnek, melynek lakói kétfelé adóztak, t. i. mind a magyar, mind a török földesurnak fizettek adót. Ez állapot azzal vette kezdetét, hogy a török minden faluból vagy városból előidézett egykét embert 1 azoktól kikérdezte lakóhelyük nevét s a helység jövedelmét 1 azt az adókönyvbe, az úgynevezett defterbe, beirván a hűbéres spahiknak kiosztotta vagy a császári kincstár javára fentartotta. Tehát a defterbe irt vagyis behódolt helyek vagy császári kincstáré lettek, mint például megyénkben Szent- András, mindjárt mellettünk Túr és Ványa, vagy pedig a hűbéres lovasok vagyis szpáhik közt zsold helyett kiosztattak. — Az ilyen hübérek ismét kétfélék voltak; ha a helység jövedelme 5000-től 20,000 oszporáig, (mivel 67 oszpora tesz egy magyar forint, e látszólag nagy érték magyar pénzben 75 írttól 306 írtig terjedt,) azt nevezték „timár“-nak épen úgy, mint a rég! magyarok, ha a hely jövedelme a 20,000 oszporát felülhaladta, ezt nevezték „ziamet“-nek. Azt a szpáhit, a ki timárt birt, nevezték „titr.árli“-nak, a ki zia- metet birt, nevezték zaimnak. E hühéreket a katonai méltóság fokozata szerint osztották ki. A török a megyéket nem ismerte el, hanem az országot szandzsákoknak nevezett katonai kerületekre osztotta. A szandzsák fejét nevezték szandzsák bégnek. Természetesen ez kapta a legnagyobb hübért. Utána következtek az ö alkapitányai, a kiket a török alajbégnek, a magyar olaj bégnek hitt, és az alajbégek után a szpáhik őrmesterei a szubasik. Az alajbégek és szu- basik ziameteket birtak. tehát ők egyszersmind zaimok voltak. — A többi szpáhik a tímárokat kapták. Ezek előrebocsájtása után térjünk át Békésmegyére. — Hogy megyénk csakugyan I559-ben Íratott be a defterbe, és ez évben osztatott ki hüberekül a török katonák közt, azt megint Verancsics, Eger érseke, hagyta emlékezetünkre, ó ugyanis 1559. január 29-én ujságképen ezt írja, Miksa ifjabb királynak : „Különben itt nyíltan beszélik és a foglyok is megerősítik, hogy a Tiszántúl azon egész vidéken a földeket és falukat a törökök fejedelmének nevében tímároknak osztják szét és Bala-Szentmikloson (most Török)-, Szolnokon, Lippán és a Gyula mellett csinált kastélyokban szaporittatnak a török őrségék, hogy eme tímárok könnyebben birtokba vétessenek és megtartassanak.“ §) Ez ugyan csak hit, de olyan hit, melyI Verancsics összes munkái, VII. k. 326. 1nek alaposságához gyanú sem férhet. S azonkívül későbbi adatok is erősitik. Pl. Király- ságh két év múlva a gabona felét a töröknek szolgáltatja be. 9) Sőt a török uralomnak egy másik szomorú jele is mutatkozik 1561- ben. Vészé és Alabián lakosai a töröktől való félelem ntfatt elfutnak s falujokat pusztán hagyják. I0) Az is bizonyíték, hogy megyénk nagyobb része, a mint látni fogjuk, az aradi szandzsákság defterébe volt beírva. Mivel pedig az aradi szandzsákság 1566-ban megszűnt, illetőleg székhelye Gyula lett, világos, hogy a behódoltatásnak és beiratásnak még 1566. előtt kellett történni, s erre épen az az év volt legalkalmatosabb, melyben a jános- házi kastély állott, vagyis 1555-ben. Békésmegye is bejutott a defterbe, még pedig a Kralich vagy magyarosan Halul bég defterébe. (Ez a Halul a fődefterdár volt Magyarországon, Budán a vezérpasa oldala mellett székelt és a szandzsákok lajstromát szerkesztette.) A történetírás szerencséjére, két megyénket érdeklő szandzsákság deftere fen- maradt. Az aradié t. i. és a szolnokié. |j Országos levéltár. Regesta decimanem, ,0) D. 0. (Folyt, köv.)
