Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-01 / 44. szám

ló. . . . 2.095.055 szarvasmarba 5.646.954

ről a gazdaság mai szorongatott helyzetében ti zetes utasítást kívánnak, az ebben foglalt ige becses részletekre utalhatom.

Ezen véleményben konstatál tátik, hogy pl. í búzatermelés állapota nálunk nem megnyugtató mert a hozamok igen alacsonyak, s még a gaz dag talajú Alföld és az ország déli megyéi sen szolgáltatnak elég nagy terméseket. Ennek oki az, hogy részint az időjárás rendkívül szeszélyes részint pedig a gazdák eljárása, a kivótelkép észszerűen működő uradalmaktól eltekintve, egyáltalán ki nem elégítő. Még ma is áll az, hogy a kis és nagy gazdáknak tulnyomólag föterménye a búza és hogy az ilyen túlzott módon búzát termeté gazdák, kik az országban a nagy többséget képezik, igen kedvezőtlen helyzetben vannak. Az enquete véleménye szerint gazdáink, mindig eltekintve a kivételektől, a túlságos mértékben űzött búzatermeléssel elhanyagolják a helyes arányokat, kíméletlenül zsarolják földjeiket, vetésforgásról tudni sem akarnak, állatot nem tartanak elegendő számmal s ezért a kellő trágyával sem rendelkeznek. Az ily eljárás mellett a búzatermelés nem felel meg a szerényebb va-i rakozásoknak sem, pedig az ország éghajlata és talaja arra nagyon kedvező. Különösen a kisgazdák nagy zöme folyton kiterjeszti a buznter-l meiést s ugyanazon szántóföldön evről-évre isme-1 teli azt. Elkésve és rosszul miveli a földet; megfogyott igavonó és haszonállatainak létszámát I nem pótolja, takarmányt nem termel és trágyá' ban mindig szűkölködik. Fájdalom, 1880 óta a| búzatermelésre használt terület ismét bővült, mert I pl. 1883-tól 1884-ig az 2.608,000 hektárról

2.751.000 hektárra emelkedett. Igaz, hogy a szántóföldek terjedelme is 8.969,000 hektárral

9.214.000 hektárra növekedett, de a búzaterület még ennek figyelembe vétele mellett is közel I 08%-nyi bővülést mutat egy év alatt.

A magyar mezőgazdasági enquéte által 11 hangsúlyozott baj tehát ma is létezik és ez annál I sajnosabb, mert úgy a szaktestületek, valamint a szakirodalom öt óv óta nem tesznek e tekintetben egyebet, mint folyton intik a gazdákat, hogy a búzatermeléssel mértéket tartsanak. És teljesen igazuk van azoknak, akik e tekintetben mérsékletre intik Magyarországot, mert a búzatermelés nálunk oly mérveket öltött, mint a con- tinens egy államában sem. Itt ugyanis a gabonatermelésre szánt terület 1883-ban 5.917,589

hektárt tett, ebből búzatermelésre 3.900,542 hektár íordittatott. Ellenben Ausztriában az 1876—1880-ik évek átlagai szerint gabonatermelésre 6.121.483 hektár, búzatermelésre csak 985.609 hektár; Németországban 1881-ben gabonatermelésre 13.741,394 hektár, búzatermelésre 2.395,352 hektár; Francziaországban 1882- ben gabonatermelésre 15 millió hektár, búzatermelésre 6.908,000 hektár; Oroszországban gabona- termelésre 65*5 millió hektár, búzatermelésre 11*5 millió hektár íordittatott. Ezen államok egyikében sem foglalják el tehát a búzaföldek a gabona előállítására szánt területnek oly nagy részét, mint Magyarországon. Némileg enyhítő körülmény gazdáinkra nézve az, hogy Francziaországban is hasonló panaszokat lehet hallani, így pl. Lafargue szerint ott a búzával bevetett terület 1883-ban 6 millió 803,821 hektárt tett, 1884-ben pedig 6.976,203 hektárt, tehát egy óv

1.819.508 * 5.311.387 9.838.133 333.233 4.443.279**

2.158.819 5.279.193 . 11,281,805 15.076,997

kecske . 430.173 572.951

sertés . 4.504905 4.443.279

Időközben, 1857-től 1880-ig a lakosság 13 millió 768,513 lélekről 15,612,101 lélekre szaporodott, a gabnatermő terület megkétszereződött, az állattenyésztés azonban részint pangást, részint hanyatlást tüntet fel, különösan a szarvasmarháknál és juhoknál, míg a lótenyésztésnél, ha a szám időközben fogyott is, a minőség kétségtelenül javult. Hogy állattenyésztés, különösen szarvasmarha-tenyésztés dolgában mily bátra vagyunk, mutatja pl. az is, hogy mig nálunk egy III kilométerre csak 16-5 darab, addig Ausztriában is már 26*62 darab esik.

A fejlettebb gazdasági kultúrával fontosságra nézve az igavonó állat, a tejelő és a húsadóval szemben háttérbe lép. Az igásfaju szarvasmarha pedig nálunk még túlysulyban van, mert külterjes gázdaságunk mellett izmos, csontos, testalkatára, gyorsabb járására szükségünk is van. Ez a faj csekélyebb minőségű élelemmel is beéri, meg kell tehát azt tartani, de lehetőleg nemesíteni szükséges. — A felvidéken, Erdélyben és általában a hegyes vidékeken a tejelő és húslágból. A mesterség nem megy, kérem hozat Scwarz mindent fennről fél áron, igaz hogy kutyának való rósz, avas, penészes süteményt, de ha eszik és fizetik ! Én minek tanultam, ha nincs mezőm ?

— Igaz.

— Nem lophatok, mert szegények iránt még a törvény is szigorúbb.

— Való.

— Mire nézem a napot ? Köhögök, pusztulok, senki meg nem szán. Még a kórházba se vesznek föl, mert nem tudok ajándékozni s mert félnek, hogy rájuk halok. Mit tegyek ? Az asszony mindegyre : „pénzt, pénzt, akár honnan.“ De honnan ? Enni kell.

— Igaz, — iddogál Partos ur, és forgatja kis szűk, penzionált fejében emberbaráti tervét. — Tovább, légy őszinte Adolf. Szivem értetek dobog. Ösmersz.

— Itt lesz a dél — majd bele bolondulok; aztán az estve — oh nem tudom, honnan vegyek egy garast. Ha nincs kereset. Beteg ember fekügyék, de akkor ki ád enni a gyerekeknek ?

— Jól beszélsz.

— A kenyér elfogyott. . . .

— Óh nálam is------folytasd.

— Zsir, só, fa — ez mind, itt, itt esz en- gemet. . . .

S a szegény sáppadt ember a két kékülő rózsával odább taszítja tele poharát. Nem iszik. De kopogtatja redős, fehér homlokát, a hol a zsir, só és fa eszi, emészti szakadatlanul.

* A honvédelmi minisztérium által gyűjtött adatok alapján.

** Az 1870- évi számlálás adatai szerint.

— Mondok valamit, Adolf.

S a kis kurta ember átszellemült arcz- czal, az ég felé tekintve, lassú mormogó ima hangon ily tanácsot ád:

— Áldozd fel magadat. Ha Ábrahám egyetlen Izsákját föl merte áldozni az istennek, nemzetsége, hazája üdvéért, egy apa hasonlót tehet gondolatom szerint, gyermekeiért.

— Én szívesen beleugrom a Marosba. Már akartam is. De mi lesz a gyermekekből ?

— Itt a kérdést a másik oldalára kell forditani. Adolf. Mi történt a vén órással ?

— Fölakasztotta magát, — vág a szóba a szegény czukrász, attól én se félek.

— Nem úgy barátom. Az órás két fiát is maga mellé vette. Hárman lógtak — én láttam.

Kakakas Adolf ur szédülr rémülten gondol gyermekeire.

Nos, mi történt ? En aláírást nyitottam, hangot vertem, Farkas barátom czikket irt a „Vidék“-be, „Polgárba, „Ellenzékibe, s özönlött a pénz, bor, kenyér, ruha. Ez igy van. Az órásné ma selyemben jár, két leánya férjnél, jó módban. A részvét pompás szerencséhez juttatta őket. A vén Mittler órás boldoggá. tette hátra maradott családját. így megy az, Pesten, Bécsben, Párisban, a világ minden nagyobb helyein.

(Vége kövj

dühöng és

fajták houositandók meg. Igyekezzünk azonban lehetőleg sajat fajainkat nemesíteni. A francziák is az Angliából és Svájcából hozott apaállatok- kel határozott állandó belföldi marhafajokat léte sitettek. A svájcziak sem az anyagot változtatták meg, hanem következetes észszerű tenyésztés által iparkodtak saját marhafajukat átalakítani. A ju- boknál eddig legnagyobb súlyt a gyapjuterme- lésre fektették, több helyen még a tejelést is figyelembe vették, de legkevesebb gondot fordítottak tenyésztésnél a hústermelésre. A sertéste- uyesztesnél nálunk édddig tődolog a zsirterme- lés volt, holott a kereslet főleg a hús felé irányul. A zsirfaju sertések mellett nagyon ki-, vánatos tehát a húsfaju sertések tenyésztésének felkarolása is. Igen helyes tehát, hogy pl. kis béri állami ménesbirtokon a szalontai magyar húsfaju sertést a kiveszéstől megmenteni s a maga tisztaságában fenntartani igyekeznek, hogy az egyes tenyésztők által azután keresztezési kísér letek történhessenek vele. E czélból a berkshire-i yorksbire-i és mecklenburgi húsfajok jöhetnek figyelembe,

Kétségtelen, hogy az utóbbi időben az állam és a gazdasági egyesületek többet tesznek, mint azelőtt az állettenyésztés fejlesztése érdekében 1 a földművelési miniszterinm által elrendelt leg újabb állatszámlálás eddig még töredékes adatai némi javulást mutatnak is már, de e részben még szerfelett sok a teendő.

A fennebb kimutatott adatok eléggé megmagyarázhatják, hogy a gabonatermelés hozama miután annak terjedésével az állattenyésztés nem tartott lépést, még napjainkban is miért oly csekély nálunk.

Hogy az állattenyésztés terén a gazdáknál nálunk nincs meg a kellő szakértelem, és hogy közöny uralkodik, mutatja az, hogy a korpa és az olajpogácsa nagy tömegekben vándorol ki évenkint a külföldre. Ezt az áruforgalmi adatok kétségtelenné teszik s az 1880-ik évi mezőgazdasági enquéte mélyen sajnálkozva vett róla tudomást.

A felkarolandó takarmányok között első sorban a luczerna és csalamádé említendő. A csalamádé van hivatva az Alföld gazdaságát átalakítani. Az alföldi gazdáknak el kellene sajátítani ezen czikk besavanyitásának módját, s azt a gazdaság szükségeihez képest alkalmazni. A csalamádé luczernával bükkönnyel, kukoricza darálva s buzakorpával vegyitveoly takarmányt ad, mely a gazdát az állattenyésztés legnehezebb feladatainak megoldására is képesíti.

Ugyanazon enquéte állapította meg, hogy nálunk rendszerint rossz vetőmagot használnak.

A gabona javát eladják, mert többet kapnak érte és rendszerint a gyengébb magot használják vetőmagnak, sőt nem ritka dolog, hogy azt a rostaaljakból állítják össze. Ez ellen a magyar enquéte a jó rosták és trieúrök terjesztését ajánlotta 8 azt javasolta, hogy népies utasítások adassanak ki, melyek a jó vetőmagok előnyeit, a gyomok fajait s azok káros voltát ismerteti.

Felemlittetik azután a rósz szántás, a késői aratás, a nagynebezen megszerzett trágya helytelen kezelése, tájékozatlanság a kereskedelmi viszonyok állásáról, a burgonya és más czikkek termelésének primitiv állapottá: mind oly dolgok, melyek közül csak nehány is elég arra, hogy qjai napság a gazdát versenyképtelenné tegye.

Nem szégyen ezen tények bevallása, mert hiszen például Francziaországról is azt mondja Latargue, hogy a ki a vidéken élt, az tudhatja, bogy a haladás ott szintén mily lassú a földmi- lők körében s hogy a mezőgazdasági technika legkisebb javítását is mily nehéz keresztülvinni.

Mindazon gazdáknak tehát, a kikhez szóval, vagy irodalmi utón hozzá lehet jutni, józanul mást alig tanácso'hanti, minthogy műveljék jól a földet, használjanak jó munkaeszközöket, legyenek figyelemmel a vetőmagra és a tárgyakezelésre. Birtokukat úgy oszszák be művelési ágak szerint, fiogy megbirjanak vele; búzát oly talajon ne termeljenek, mely inkább takarmánynak való ; ne hanyagolják el annak kedvéért a többi terményeket sem, melyek ma a verseny által annyira, mint a búza, nincsenek megtámadva, karolják fel nagyobb mértékben az állattenyésztést, melynél a helyes faj megválasztásra | az állatok észszerű kezelésére gondot fordítsanak. Igyekezzenek a gazdasággal összeférő mellékfoglalkozásokat, a minő pl. a zöldség- és gyümölcstermelés, tehenészet és más a helyi viszonyok szerint jövedelmos- nek Ígérkező foglalkozást meghonosítani gazdaságok körében.

kezdését tanulmányaik bevégzése utánra halaszthatják.

Ezen tanfolyamra a beiratások még november hó 9-ik napjáig tartatnak, bővebb felvilágosítást nyerhetni a budapesti állami közép-ipartanoda

g a z g ato sagánát (VIII. kerület Föherczeg Sándor- tér 4-ikj szám.)

TamjLgr37*Hadi szolgálati kedvezmény az épitö iparosok téli tanfolyamának tanulói számára. A m. kir. honvédelmi minisztérium közbenjárása folytán a budaposti állami közép-ipartanodában az épitő iparosok számára rendezett téli tanfolyam tanulói, ha még e tanfolyam tartama alatt Boroztatnak be, a hadiszolgálat megIpari szaktanfolyamok. A technológiai iparmuzeum által a téli hónapok alatt rendezni szokott ipari szakelőadások, az idén az orsz. kiállításra való tekintettel, hol úgy az intézet igazgatósága, mint az ily előadások tartására fölkért iparosok a jövő hóban még el lesznek foglalva, — csak deczember 1-ón veszik kezdetüket, a rajzgyakorlatokat azonban lehetőleg már november közepén megkezdik. A téli előadások általános részét ez idén legfőkép az országos kiállítás ipari részének ismertetése s az azokból levonható tanulságok, továbbá a szaklapokban közölt ipari újdonságok megismertetése fogják képezni.

1634.

adh.

1885.

Felhivatnak f. évi III.

kik

mindazon hátralékosok, évnegyed végéig esedékes állami, városi és hadmentességi adójukkal tartoznak, hogy ebbeli kötelezettségeiknek 8 nap alatt okvetlen eleget te- yenek, mivel annak eltételével a III. fokú végrehajtás fog ellenükben alkal- tatni.

B.-Gyulán, 1885. okt. 31.

Dobay János, polgármester*

Újdonságok.

A közigazgatási bizottság november havi rendes ülését f. hó 9-ikén tartja a megyeháza kis termében.

Az általános összeírást a pénzügyminiszter múlt hét folyamán rendelte el. Az összeírás munkálatok e hét elején megyeszerte megkezdetnek, Gyulán azonban már a múlt hét elején folyamatban tétettek. Az összeírást a tizedbeli tanácsosok közreműködése mellett K 0 h n Dávid városi nyilvántartó teljesiti házanként.

A rendezett tanács kérdésének eldöntése ügyében, a belügyminiszter kérdést intézett, megyei hatóság utján, Gyula városához, hogy ama táviratát, melyei a megye közönségnek határozatát a vizsgálat tekintetében jóváhagyta — közölték-e ideje korán a felfolyamodókkal s meg lett-e az szokásos módon hirdetve. A válasz sürgősségénél fogva azonnal megadatott s a kézbesítési iv, mellyel a szeptember 13-án reggel érkezett távirat másolatban kézbesítve lett, még délelőtt tiz óra felé szinte fel lett terjesztve. Mi úgy látjuk, hogy a nagyközséget óhajtók mindent megmozdítani igyekeznek czéljaik elérésére, sőt még azt is kétségbe fogják vonni, hogy ugyanaz nap délután a németvárosi körben, este pedig a nagytnagyarvárosi körben a távirat fölött kon- ferentiáztak.

Az iparos ifjúsági egylet f. hó 21-iki Katalin báljának meghívói — nem mint tévesen irtuk múlt heti számunkban : az elmúlt — hanem reánk következő hét folyamán fognak szétküldetni. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a tánczvigalom színhelyét képező Korona termét egészen újból kipadolták s díszesen befestették, — amire mellesleg megjegyezve — nagy szükség volt már. A teremnek ekénti valóban díszes renovolása is biztosítékul szolgál a bál jó sikerének.

A föut kövezési munkálatok befejezését nagyon hátráltatta a múlt heti kedvezőtlen időjárás, s igy eme munkálatok a legjobb igyekezet mellett sem végezhetők be az előszabott időre. A templom utczai nagy csatorna ugyan már teljesen be van fejezve, de a kövezési munkálatok még az egész hetet igénybe fogják venni s akkor is csak kedvező idő esetében készülhetnek el.

Christo Miklós fiatal iró, megyei árvaszéki jegyző „Elbeszélések“ czim alatt újévben megjelenő beszóly gyűjteményére előfizetési felívást hirdet, amelyet lapunk mai számának irodalmi rovatában egész terjedelmében közlünk.

könyv előfizetési ára példányonként 1 frt lesz, mely összeg deczember hó 1-ig küldendő be Nagy Ferencz könyvkereskedőnek Gyulán. A megjelenő műre kettős szempontból is a legmelegebben hívjuk fel megyénk közönségének 8 lapunk tisztelt olvasóinak figyelmét. A fiatal Írónak hivatottsága ugyanis minden kétségen felül áll s az „Elbeszélések“ valóban élvezetes olvasmányul fognak szolgálni,- az anyagi siker pedig humanisztikus szempontból is kívánatos, miután ae iró a mű tiszta jövedelmét a megyéi tisztviselői nyugdíj alapnak szánta.

alatt itt is 172,382 hektárral bővült. Hasonlók

pen terjeszkedett a rozemivelós is, de kévéséi

lett a kétszeres termelésére fordított terület, ug hogy 1884-ben 216,493 hektárral nagyobb tér létén folytatták a gabonatermelést Francziao szágban, mint egy évvel az előtt. A gazdák teh úgy látszik egész Közép-Európában általán kevi figyelmet fordítanak a helyzet követelményeire.

A búzatermelésről, mint a gazdák fő jövi delmi forrásáról, az igaz, hogy nem lehet lemoi dani, de hiszen azt nem is tanácsolja senki ser Az 1880-ik évi magyar mezőgazdasági enquél világosan kimondta véleményében, hogy a bűzt nak térileg megszorítását s inas gazdasági aggt pótlását nem úgy kívánja értelmezni, hogy a búza termelés helyébe más termelési ág állítassák f jövedelmezőségi tényező gyanánt, hanem az mondta, hogy a búzát a sik földön megtartván, mellett hozzák be az állattenyésztést és más gaz dasági növények mivelését, melyek jövedelme ; rósz buzaévek jövedelmi hiányát pótolhatja, d egyúttal a búza jövedelmezőségét is gyarapitj: íz által, hogy az ily vegyes gazdálkodás mellet i búza helyes vetés-forgóban foglalván helyet óbban megterem s a kellő trágyához is inkábl ut. Azt is megmondotta ezen enquéte, hogy i tuzatermelés megszorítása folytán szabadon ma- adt terület fordittassék. Véleménye szerint ott ioI a takaruiánytermelésre a viszonyok kedvezői agy a népesség gyér, a búzatermelés mellett a: llattenyésztést, a hol pedig a népesség sűrűbb, i iszonyoknak megfelelő gazdasági iparág honosít- assék meg s a rostnövények mivelése vótes- ék fel.

Hogy nálunk az állattenyészt nem fejlőik eléggé, azt az 1857. 1870. és 1880-ik évben legejtett népszámlálás alkalmával gyűjtött ide- ágó adatok eléggé bizonyítják. Tolt: