Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-25 / 43. szám
kivitel kel az osztrák kormány 1882-ben és a folyó évben a vámtarifa módosítására irá nyúló javaslatait felszerelte. Hogy pedig nemcsak Magyarországnak, de az osztrákmagyar monarchiának közgazdasága is mennyivel több nyers terményt állít elő mint a mennyit az illető államok lakossága elfogyasztani kepes, az kiderül a következő néhány adatból: Az 1883-ik évben a vámkimutatások szerint tett: Magyarországban a behozatal gabona- nemüekben : 18.164,168 irtot, a gabonanemüekben : 162.525,199 irtot, monarchiában a behozatal gabonanemüekben : 46,831,348 irtot, a kivitel gabona- nemüekben : 120.778,709 frtot. Magyar- országban a behozatal állatokban és állati terményekben : 31.309,121 frtot, a kivitel állatokban és állati terményekben:91,335610 frtot, a monarchiában a behozatal állatokban és állati terményekben 61.816,541 ftot, a monarchiában a kivitel állatokban és állati terményekben : 105.018,277 frtot. A forgalom ilyszerü alakulása mellett a nyerstermények vámjainak ebben a monarchiában tehát más czélja nem lehet, mint az, hogy ha a behozatal a szomszéd államok részéről emelt újabb akadályok folytán a szokottnál nagyobb áramlattal jelentkezik, ezen fokozódott behozatal a vámok emelése segélyével lehetőleg mérsékeltessék. És miután ily rohamos behozatal a magyar és osztrák vámterületre csak a tengerentúli államokból és Oroszországból lehetséges, a tisztelettel alulirt kamara czélszerünek tartja ezen országokkal szemben a nyerstermények különbözeti meg- vámolását alkalmazni. De a leghatározottabban kétségbe vonja, hogy ezért az! ipari véd vámok emelése által compensa- tiot kellene adni, és hogy az e részben felmerülő követelés csak a legkevesebb) jogosultsággal is birna. A nyers termények igy eszközlendő különbözeti megvámolása, elismerjük, a román és a német gabona behozatalának útjait nyitva hagyja, pedig rendes viszonyok közt ezeknek van főleg vámterüle-l tünk határszéli részein állandó jelentőségük. A román gabona behozatalára vonatkozólag a kamara részletesen nyilatkozott akkor, midőn a román kereskedelmi szerződés megújításának feltételeiről Nagyméltóságod felhivása folytán lehető véleményt mondott. Ez alkalommal tüzetesen kifejtette, hogy a kereskedelmi szerződéses viszony Romániával szemben lehetőleg fenntartandó, de egyúttal gondoskodni kell arról is, hogy ha ezen szomszéd állam követendő vámpolitikája által e monarchia gazdasági érdekeit egyoldalulag sértené, ez esetre legyen hatályos eszköz kezeinkben, melylyel ellenséges indulatu eljárását bajokkal küzdő maerélyesen megtorolhatjuk. És ily eszköz- j nek azon román törvényhez hasonló tör- j vény hozatalát jelöltük meg, melyszerint az ottani kormány felhatalmaztatik, hogy ] a Romániával szerződéses viszonyban nem | lévő államokkal szemben szükség esetén f a behozatali czikkek értékének 500/o‘^ is 1 szedheti vám gyanánt. i A jelen alkalommal azon véleményünk- i nek adunk kifejezést, hogy ha nálunk ily 1 törvény hozatik, akkor azt egészen álta- f lánosan kellene szövegezői, midőn azután 1 az ily törvény minden oly állammal szem- < ben érvényesíthető lesz, mely e monarchia közgazdasági érdekeit egyoldalú védelmi í vámpolitikája által folyton sérti. Ennek í az intézkedésnek czélja, Német- és Fran- t cziaországra való tekintettel az lenne, hogy Iba azon feltevésünkben, mely szerint a retorsió tényleges alkalmazásától való el- tekintésben nyilvánuló első közeledő lépé- t sünk azon államok által megértetik és vi- t szonoztatik, csakugyan csalódunk, akkor a legfőbb kedvezményi szerződések rög- i töni felmondása után egy oly hatalmas eszköz legyen kezünkben, melylyel érdekeink sérelmét érzékenyen megtorolhatjuk t és ez által esetleg reá kényszerithetjük az i emlitett államok bármelyikét, hogy velünk j szemben rövid idő alatt a józanabb és j méltányosabb vámpolitika útjaira térjenek, g Egy ily törvény meghozatala, mely azonban csak a végső szükség esetén lenne | alkalmazandó, kiragadná a monarchiát azon gyámoltalan, sajnálatra méltó helyeiéből, melyben a szomszéd nagyobb és kisebb államokkal szemben egészen tehetetlennek mutatkozik és módot nyújtana neki arra, hogy komolyabb veszélyek nélkül várhatná be a közeledés lehetőségé- nek pillanatát Német- és Francziaországj részéről, mert időközben úgyszólván biztosítva lenne, hogy azok által egyoldalú vámemelések utján érzékenyebben káro- sittatni nem fog. ügy a különbözeti vámok életbeléptetését, valamint egy ily természetű törvény meghozatalát nagyon megkönnyítené az ezen kamara által hangsúlyozott azon eljárás, mely szerint a magyar kormány abbeli készségéért, hogy Romániával, mely Ausztria iparczikkeinek oly rendkívül jói piacza, szerződni hajlandó, ez iránybaijl engedményeket biztosítson az osztrák kormánytól magának. Mindezek által csak azt kívánta igazolni a tisztelettel alulirt kamara, hogy a vámtarifa symmetricus emelése nélkül is lehetséges közgazdasági érdekeinket a jelen viszonyok között megóvni. Az általános vámemelés, e kamara felfogása szerint, káros, mert egyrészt nehezíti a szerződéses vámpolitikára való áttérést, másrészt illusorius előnyök fejében az iparczikkek fogyasztásának megdrágítása által újabb terhet ró az a nélkül is számtalan gazdasági gyár társadalomra. A jelen viszonyok közt nyerstermelésünket csak a rohamossá alakulható aránytalan behozatal nyomán beálló meg- torlódások következményeitől kell lehetőleg megóvni. Ez azonban a nyerstermények fogyasztásának állandó drágítását nem vonja maga után. És a nyersterme- lás ezen védelme egyaránt érdeke lóvén a monarchia mindkét államának, világos, hogy azok ellenében az ipari védvámok emelését méltányosan követelni nem lehet. A nyűgöt európai államokhoz való annyira kívánatos gazdasági közeledés egyetlen veszélye az egyoldalú méltánytalan kizsákmányoltatás lenne, de az ellen oly módon lehet és kell védekezni, hogy a rögtöni érzékeny megtorlás leghatályosabb eszközei mielőbb megszereztessenek a monarchia két állama számára. Mindezek folytán a tisztelettel alulirt kereskedelmi- és iparkamara bátor Nagyméltóságodat tiszteletteljesen arra kérni, hogy az általános vámtarifa nyerstermény- és ipari vámtétéleinek kompensatió szerű revisiojától ez alkalommal eltekintve, a jelen alázatos felterjesztésünkben foglalt javaslatok szellemében méltóztassék köz- gazdasági érdekeink védelmére kelni. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletünk őszinte kifejezését. Az aradi kereskedelmi- és iparkamarának 1885. évi október hó 12-én tartott teljes üléséből: Grünwald Ferencz s. k. Dr. Gaal Jenő s. k. elnök. titkár. Meghívó. Az arad-békésmegyei egyesitett ár- mentesitő- és belvizlevezető-társulatnak Gyulán, 1885. év november 5-én d. e. 9 órakor tartandó választmányi-, s ezt kö- vetőleg d. e. 10 órakor tartandó közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. A közös társulat 1884. évi számadásainak megvizsgálása. 2. Az alsó-fehér-körösi öblözet 1886. évi költségelőirányzatának felülvizsgálása. 3. Az aradmegyei öblözet 1886. évi költségelőirányzatának felülvizsgálása. 4. A Körös-társulat 1886. évi költség- előirányzatának megállapítása. 5. Indítványok. Kelt B.-Gyulán, 1885. október 19. Ladies György, alelnök. Az arad-békésmegyei egyesített ármente sitö- és belvíz levezető-társulat 1886-ik évi költségelőirányzata. X. Szrü-IsségTet: a) Alelnök fizetésére 1200 frt — kr b) Jegyző s ügyész fizetésére . . 250 | — „ c) Pénztárnok fizetésére .... 150 ff n d) Útiköltség és nap- dijjakra .... e) Irodai szerek s 200 7) ff nyomtatványokra f) Előre nem látha150 » ' ff tokra . . . . 50 » ft Összesen 2000 frt — kr. II. ITed-ezet: 1. Pénztári maradvány 1885. évről 759 frt 80 kr. 2. Kivetés utján fedezendő összeg . 1240 £ 20 ff Összesen 2000 frt — kr. Ezen hiányzó 1240 frt 20 kr. s az aradmegyei és az alsó-fehér-körösi öblö- zetek által egyenlő arányban, vagyis 620 frt 10 kr, = 620 frt 10 krral lesz fedezendő. Jegyzet. Ezen költségelőirányzat a társulat végleges szervezkedése esetén módosítandó és esetleg újból készítendő lesz. Kelt Gyulán, 1885. október 19. Lukács Károly, pénztárnok. Ladies György, alelnök. Újdonságok. A belügyminiszter a huskimérési megyei szabályrendeletet megerősítve leküldte a vármegyéhez. A földmivelés,- ipar és kereskedelemügyi miniszter elrendelte a vasúti állat rendőri szemlélő bizottságoknak 1886 évre leendő megalakítását. A vallás és közoktatásügyi miniszter a füzes gyarmati orth. izraelita hitközségnek megongedte, hogy a kért magyar tannyelvű elemi iskolát felállíthassa. A gyulai iparos ifjúság önképző- és be- tegsegélyzó egylete f, hó 19-én délután Sál József elnöklete alatt tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy november 21-én a „Korona* vendéglőben „K a t a I i n-h á 1 a t ad. A báli meghívók még e hét folytán fognak szétküldetni. Az ülésen megpendittetett azon eszme, hogy az egylet házat vásároljon magának; érdemleges határozat nem hozatott ugyan, de a tartandó táncz- vigalom esetleges tiszta jövedelme már a ház- vételi-alap javára fog fordittatni. Az alsó-fehér-körösi ármentesitö öblö- zetnek 1884. évi megvizsgált számadásai megte- kinthetés végett az 1885. évi október 22-től november 6-ig az öblözet irodájában kitéve lesznek. Kelt B.-Gyulán, 1885. október 22-én. Z ö 1 d y, obi. elnök. Megyénk alispánja a múlt hét folytán, folyó hó 19-én és 20-án az alsó-fehér-körös öblö- zetnek, fehér- és feketekörösi, védgátjait vizsgálta meg. — A védgátak teljesen védképes, kifogástalan állapotban vannak, némely helyen még a magositási munkálatok folynak, a melyek kedvező időjárás mellett, legfeljebb 4 hét alatt véglegesen elkészülnek, mely munkálat befejezése által az összes védtöltések, az eddigi legmagasabb vízálláshoz képest, 6. méter korona szélesség mellett, 1 méterrel magasabbak lesznek s telje- ebb biztosságot nyújtanak. — Kifogás csak a védanyagok kevesebb mennyisége és az ellen tehető, hogy a töltésmenti tulajdonosok a szántást, törvény ellenére, — hatósági megintés daczára — a töltésekig viszik. — Folyó hó 2l-én a hos- szufoki társulat vizsgálata vette kezdetét Békésről kiindulva, a. mely 22 — 'és 23-án tartott. Az eredményt nem tudhattuk meg eddig. Kocsis Sándor városunk jeles szülötte (Kocsis Károly yolt közgyáui testvérbátyja), aki évtizedek óta Amerikában lakik, (Tenessee allam Tullahoma városában) mint köztiszteletben álló amerikai állampolgár, kiváló tudós és régész, a napokban felette dús és érdekes küldeményekkel lepte meg megyénk múzeumát A küldeményben vannak különféle csigafajok, megkövesült gombák, indus kőnyilak, kalárisok, kakaó és mindenféle gyümölcsmagok, Cedroní (indiánok orvossága tárantula s skorpió méreg ellen) obsi- dián, halpónz, gyönyörű fehér korallok, kenyérfalevél, kenyérfa gyümölcs tejtartalmu tápnedvvel, ugyancsak kenyérfa héjból készült urnák, agyagcsészék, poharak, csobolyók (indus víztartó edény), kolibri madárkák, tengeri teknősbéka héjjak. egy gyönyörűen kikészített jaguár bőr, majombőrböl készült szép vadásztáska, az indusok házi ipartermékei, nevezetesen íehérnemüek, nyakravalók, indus főnök kalapja és pálezája, Cahun (káposzta pálma), indus legyezők, kis seprők és egyéb kézi tárgyak. Érdekes egy Mirth-féle bokor, mely Kocsis jelzése szerint 3000—4000 lábnyira felnő s melynek küldött viaszrakodását indusok gyér* tyáuak öntik. A küldeményben vau a tengeri- hajókra oly veszélyes szú toredó lerakodás, végül sok, többnyire angol és spanyol (nyelvű szakmunka, számtalan térkép stb- Fölötte érdekes egy kis, mahoni fából készült hegedű, melyet az indusok közt letelepedett Tóth Sándor nevű mavalószínű, hogy holnap szemünket be se hunyhatjuk 1 A bandita jól tett, hogy Belfart urat elókészité arra, hogy a holnapi nap fáradságos lesz. A tiszteletreméltó lord a következő éjét Gravesand mellett egy árokban töltötte, Lovel társaságában. Midőn azonban egy halk fütty arról értesítette a banditát, hogy a rendőrség nyomukban van, Lowel a lordot toronyirányban vonszolta magával, s csak egy órai örületes tévelygések után pihentek meg. Másnap ismétlődött a jelenet a richmondi utón — és még tiz további éjjelen dermesztették meg Belfart ur vérét a kémek jelző-füttyei. A szerencsétlen embert megtörte a fáradság. — Ma este szükségem van önre. Belfart ur, - szólt egykor Lowel, szivarra gyújtva. — Mire ? — kérdé Belfart kíváncsian. — Színházba megyünk. — A zene bántja idegeimet ? — Azt sajnálom I jegyeink már megvannak, s aztán, ismétlem, — szükségem van pnre, — jegyzé meg Lowel szigorúan. — Pontban nyolcz órakor léptek a szin házba, az előadás épen kezdetét vette. A tiszteletreméltó lord kapitáttyával helyére ült. — Óh 1 — kiált föl egyszerre Lowel zsebkendőmet hon felejtettem. — Nálam kettő van, — szólt Belfart előzékenyen. — Csak selyemkendőt használok. — vi szonzá a bandita. — De ime, itt lehet segi teni — kérem, nyújtsa nekem a selyemkendőt, mely szomszédjának, annak a vastag urnák zsebéből kilóg! — Mitl — kiáltott föl Belfart, s biboraz Kendel lord, — De szerencsétlen^ képviselőtársaim egyike ! _Nos, épen kartársak közt van az helyén. _ Soha, soha! kiáltá Belfart elképedve. Lo wel résztvevő pillantást vetett reá, kabátja zsebébe nyúlt és kivette a végzetes pergament, melyet térdén kiterítve, szólt: Halljátok urak a becstelenséget, — szólt halkan : Köztem, Lowel s alulírott közt . . . — Elég . . . elég .. ! hebegett társa, kezét dühösen megragadva. Ezzel látcsövét leejtve, lehajlott s eköz- ben a selyemkendőt kirántva, Lowelnek dobta. — Köszönöm, Belfart, — viszonzá az, azt mint vitorlát megragadva s orrát vele zajosan tisztogatva. Belfart kiugrott székéből s kalap és köpeny nélkül rohant ki a színházból. — Lowel, ön nyomorult, s én az emberek legszerencsétlenebbike! — kiáltott fel, midőn a bandita szobájába lépett. — Ön szerencsétlen, szír | — kérdezé az mosolyogva, adja rá becsületszavát. — Igen, — viszonzá a másik kétségbeesetten, igen, szerencsétlen vagyok ; elvesztettem önbecsülésemet, tolvaj vagyok, mini te, rabló 1 — Nos, én igen boldog, igen elégült vagyok, hogy önt igy hallom beszélni, ah, szir ön megakarta magát ölni az alatt az ürügj alatt, hogy a boldogságban kifáradt, — Bolond voltam! ? — kiáltott fö Belfart. — Bizonyára, s ön valóban meglét volna rabolva attól az úgynevezett agyvelő töl, melylyel bírni vélt, ha barátjai közbi nem lépnek 1 — Mit mond ön? — kérdé Belfast. — Hogy mrs. Belfart soha sem szereti az ön Henrik öcscsét, hogy az ön bankán becsületes ember, és hogy Nichsdale, Linn és Clinton szerepeiket pompásan játszották. — De, Henrik öcsém ! — Megvan 1 — csakhogy három évvel E ‘ lelőtt megnősült, mielőtt unokahuga mrs. elfarttá lön. Derék testvér! — kiáltott föl Belfart [boldogan. Harmadik személy jött és valamit súgott iLowellnak. — Ez a banditák egyike, — dörmögé iBelfart. — Ez az én kormányosom, azt jelenté [épen, hogy elvitorlázunk. — Ön elutazik ? — kiáltott föl Belfart meglepetve. — Igen, minthogy azonban hajóm Gra- jwesund mellett elhalad, önt ott partra szállítja — Nos, akkor — akkor nem lehet főnöke a tolvajbandának ? — Tolvajbandának? Nem, csak a kereskedelmi tengerészet kapitánya. — És neve ? — Ferguss m Henrik, kedves bácsi, — (szólt az ifjú, kezét nyújtva neki, — ah csal tie feledte volna ön végrendelete töredékéi llady Belfart szobájában: — Mrs. Belfart most özvegy lenne ! — S most még Kendel lord zsebkendője, mit egészen elfeledtem, kiáltott fö Henrik vidáman s a finom indiai szövetet zse béből kivette. — Át kell vennie, s neki visszaadnia 1 — Arany alapon berámáztatom 1 kiáltot . föl Belfart ur lelkesülten ; boldogságoma visszaszólítja, hogy egyszer szerencsései /voltam. — De — annak daczára, veté ellen Henrik. — Óh, kartásak között. » N, Rizsa. tj vörössé lett. — Ön i onakodik ?
