Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-01 / 5. szám
5-ik szám Gyula, 1885. február 1-én IV« évfolyam f-----------------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 K — kr, Fé lévre ..............2 » 5° » Év negyedre .. .. 1 „ 25 Egyes szám ára 10 ,kr. L. & POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGt-JELENIK MINDÉIT VASAEHAP. r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 1J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Indítványa Dr. Kovács Istvánnak a gyulai polgári iskolában a gymnasialis irány megszüntetése tárgyában. Hazánk és nemzetünk mint minden téren, úgy a tanügy terén is, az átalakulás nehéz korszakát éli; törvényhozásunk úgy mint kormányunk minden törekvése oda irányul, hogy e nemzetet előkészítse hivatásszerű küldetésére, mely nem más, mint hogy az általános miveltségnek az egyes osztályokat megillető mérvében részesítve a nemzetet, s igy kitöltvén mint egy azon hézagot, mely az átalakulás korszaka előtt a nemzet értelmiségi osztálya s a nép között tátongott, minden egyes osztályt hivatásának tőle megvárható betöltése által a nemzeti élet erőteljes tényezőjévé alakítson. Nem tekintve azon óriási áldozatokat, melyeket egyetemeinknek a kor színvonalára emelése czéljából hozott, gondoskodott egyúttal tanintézetekről, melyeknek feladatuk, nem az elvont, tisztán tudományos alapon mozgó, hanem a gyakorlati életnek a nemzetekre nézve annyira fontos érdekeit felölelő ismeretek hozzáférhetővé tétele, s igy képzett kereskedő, iparos, gazdász és földmi- ves osztály megalkotása. E czélból állíttattak fel hazánkban, a már előzőleg is feles számmal létezett, tisztán tudományos pályára előkészítő gymnasiumok mellett: a polgári, kereskedelmi és reáliskolák s ezeknek mintegy betetőzése gyanánt a műegyetem, nem tekintve gazdászati és képzőművészeti tanintézeteinket. Sajnos, valóban sajnos, hogy azon jelenséggel kell országszerte s igy városunkban is találkozni, hogy a hagyományokkal szakítani nem biró, s elébb-utóbb reánk nézve végzetessé válható avstag felfogás, mintegy harczra kél a törvényhozás és kormány intézkedéseiben erős kifejezést nyert üdvös intentiókkal. És csakis a nemzeti nagy átalakulás folytán létrejött s lényegesen átváltozott helyzettel számitani Szépen, fognak eltemetni. Egy vigasztal életemben : Ha eszembe jut halálom A mi mostan hihetlen A halálba’ feltalálom : Szépen fognak eltemetni. Rósz ruhában tengve-lengve, Fázva küzdtem a nyomorral, De a végső útra kelve Rózsát szórnak rám halommal, S szépen fognak eltemetni. Az újságok megdicsérnek Lesz koszorú, pompa, gyászdal, Dikcziózva kikisérnek . . . Magyar költő, csitt a váddal 1 Szépen fognak eltemetni. Reviczky Gyula. Borús napokban. Oh lásd, ha engem nem szeretnél Elégedett, boldog lehetnél 1 Virulna lelked ifjúsága Az égető könnyeknek árja Arczod rózsáit nem hervasztaná. De mert szeretsz boldogtalan vagy, Szépséged, ifjúságod elhagy, nem tudó avatag felfogásnak tulajdonítható az, hogy oly polgári iskolák, melyek nem kizárólagosan államiak, csak azon feltétel mellett létesülhettek, ha e felfogásnak azon concessiót tevék, hogy bennük a gyranasialis oktatásra történd előkészítés is helyet foglal; csakis e felfogásnak tulajdonítható az, hogy több polgári iskola, hatósága e czélból folyamodott is a latin- nyelv tanításának engedélyezése iránt; csakis e boldogtalan felfogásnak tulajdonítható az, hogy tekintve saját polgári iskolánkat, tizenegy éves fennállása óta folyton a polgári iskolai és gymnasialis irány kétértelműségének kínjai között vajúdik; csakis e felfogásnak tulajdonitható az, hogy az 1879. szept. 5-ről 25,793. sz. a. kelt egyáltalán categoricus ministeri rendelet daczára, — mely a polgári iskolák feladatát és irányát szabatosan körülírja. — a reá következő 1880. évben a gyulai polgári iskolaszék tagjai között erős vita folyhatott a felett, hogy a polgári iskolában melyik szomszédos gymnasium, tankönyvei fogadtassanak el irányadókul ? csakis e felfogásnak hódoló állítólagos jóakarat teremthette meg azon helyzetit, hogy bár a törvény egyenesen kimondja, hogy a polgári iskolák tantervét koron- kint a minister -Állapítja- meg, az iskola-* székeknek pedig kötelességévé teszi a felett őrködni, hogy a minister által előirt tanterv szoroson megtartassák, mindamellett, hogy a gyulai polgári iskolaszék mint megbízott, a városi képviselőtestülettől mint megbízójától, erre felhatalmazva nem lett, — egy bizottságot küldött ki a maga kebeléből azon feladattal, hogy a ministerium által, kiadott polgári iskolai tantervet akként módosítsa, hogy iskolánk csak névleg legyen polgári iskola, tényleg pedig gymnasium; csakis ennek tulajdonitható, hogy miután ez eljárás eshetőle- ges koczkázatára a polgári iskolaszék kebelében hivatkozás történt, az indítvány későbh akként lett megváltoztatva, hogy a ministeri kötelező tanterven akként történjék módosítás, hogy a IV. osztályból Szenvedsz, zokogsz kétségbeesve, Szived fáj mélyen megsebezve S nekem nincs egy csepp balzsamom reá. Elmúlandó minden, — édes! Mit szivünk ma üdvnek érez Holnap az már fájdalom, Régen átélt boldogságról Mint elhervadt szép virágról Most borúsan zeng dalom. S majd ha késő évek múlva Együtt egymáshoz simulva Olvassuk bús versemet : Szivünkben a múlt feltámad És boldogság lesz a bánat Melyet egykor érezett. Balassa Béla. Kisvárosi történetkék. I. „Tegye a lakatra ...“ A temetőkapuján csak úgy lígett-lógott a lakat, be is csukva néha, he se csukva sokszor máskor. Ilyen szent helyről csak nem vész el ... De bizony elveszett, mert mikor Kovács uram, a temetőcsőszünk egy szép reggel nézte, hült helye volt az ócska lakatnak. Az anyaszentegyház e kárát fejcsóválva a gymnasiumok megfelelő osztályába történő átlépés megkönnyittessék; csakis az igy megteremtett helyzet ködében lehető az, hogy mig a polgári iskola tanári karának négy tagja egy ellenében, hivatkozással a polgári iskolák jellegére és a törvényre, kijelenti, hogy nem érzi magát hivatottnak ily küldetés teljesítésére, addig négygyei szemben egy, azon vakmerő vállalatra adja fejét, hogy fából vas karikát csinál; csakis a czél iránt magát tájékozni nem engedő s a helyi körülmények elasticus fogalmával takaródzó ezen felfogás alatt teremhetett meg oly tanterv, melyet mint a kiküldött bizottság egyik tagjának áttanulmányozni alkalmam volt, melyben mig az illető bátor férfiú magát a törvény interpretatiojára is hivatottnak érzi, — mire pedig csak az van hivatva, ki a törvényt alkotta; — addig oly alantas tanügyi felfogást tanúsít, hogy a tantervet, persze a többé-kevésbé kifejezés kényelmes köpenye alatt egynek jelzi az óratervvel s úgy látszik, hogy a két tantárgynak úgy fontosságát, mint körét ösz- szezavarva, a physikát a mértani földrajzzal kapcsolatosan tárgyalhatnak tünteti fel; a történelmi oktatás nagy horderejű fontossága iránti érzék hiányában, e tantárgyat- -bizonyos souverain lenézés ki- csinylő nyilatkozatára méltatja, s igy egy sokkal jobb ügvhöz méltó szorgalommal és fáradsággal egy oly tantervet compilál, mely a polgári iskolai irányban tanulók érdekeit egy praecarius czél érdekében koczkáztatja s igy, mint azt annak idején és helyén kimutatandom, sem a polgári, sem a gymnasialis irányban tanulók érdekeit nem szolgálja; csakis e felfogás nyomása alatt eshetik az meg, hogy mind az, a mit most jelzék, a helyi viszonyok és szülők érdekére való nagyhangú hivatkozással páros, talán nem öntudatos my- stificatióval történik. E helyzetűek, tisztelt városi képviselet, végre tisztulni kell; egy és ugyanazon intézet nem szolgálhat két egymástól elütő czélt a nélkül, hogy vagy egyiket, vagy másikat, vagy esetleg mindakettőt egyszerre ne koczkáztassa. A dolgok ezen helyzetében polgári iskolánkra nézve azon kényszerű alternativa termett meg, hogy vagy át kell alakítanunk polgári iskolánkat gymnasinmmá, gyermekét gymnasiális irányban nevelni óhajtó néhány szülő érdekében, vagy ki kell mondanunk végezetre azt, hogy önmagával tisztában levő öntudatos czél felé törekedve, szűnjék meg végre azon ampbi- biális lét, mely nem illik többé bele a nemzet tanügyi politikájának magas szabású keretébe. Mielőtt arról szóllanék, hogy ez alternatív helyzettel szemben mi a teendő, engedje meg a tisztelt képviselő testület, hogy egy felette komoly elvi kérdést bocsássák elő rövid vázlatban s ezt a sta- tiska adataival is illusztráljam. A szellemi és anyagi világ ugyanazou törvényeknek hódol. És valamint a túltermelés az anyagi téren n.egboszulja magát, mit kiválólag nyers termeléssel foglalkozó országunk az újabb időben erősen és hátrányosan érez, épen oly hátrányos, sőt sok tekintetben veszélyes a kiválólag úgynevezett tudományos pályákra való oktalan csődülés folytán előállt értelmi túltermelés is. Az, a ki a nálunk fenálló társadalmi jelenségeket komolyan megfigyeli s azok felett könnyű szerrel el- siklani, vagy pedig a jelenségek komolyságát banális elkopott szóllásformákkal elütni nem hajlandó, akarva nem akarva kénytelen elismerni, hogy nálunk a tudományos pályákra való aránytalan csődülés, oly szellemi tőkét termelt, melyet elhelyezni képesek nem vagyunk, mely tőke aztán mint felesleg, eredménytelenül vész el, de mert magát élni jogosultnak tartja, sőt az élethez magának jogot követel, valóságos társadalmi nyűggé és átokká lesz. E tekintetben a vallás és közoktatás- ügyi miniszternek, a közoktatás állapotáról szólló s az országgyűlés elé terjesztett tizenharmadik jelentése az 1883—1884. évről, valóban megdöbbentő s minden gönce tudomásul a tiszteretes ur. log, milyen romlott a világ, már a temetőt is meglopják. A kár már megvolt, egyéb nincs hátra, mint uj lakatot venni, melyet el ne lehessen lopni. Lábas uram, az öreg egyházfi, régen nyugalomba vonult könyvkötő mester, (mely foglalkozása után halt volna, ha nincs az egyházfi hivatal, magához veszi Kovács uramat s elballagnak a városka legnagyobb boltjába, hol ezukorsüvegek mellett lakatok, lánczok, koszorú fügék lógnak, s a kávézsák mellett szerény tornyot képez a szekérkenőcs és szi- varos skatulya. Az előzékeny bolttulajdonos az érdemes vendégek elé siet. — Alászolgaja, Lábas bácsi, jó napot kívánok, Kovács uram. Miben lehetek szolgálatukra ? — Jó napot kívánok, Winter uramöcsém, — válaszol Lábas uram és szeges botjának helyet keres a padlóban, végre beleszúrja a földbe s rátámaszkodik. — Lakatot kérünk az ekklézsia számára. — jó erős, nem lesz drága, az eklézsiának 50 krra számítom, másnak 70 volna. A szilvoriumos poharak összekoczczan- nak. Lábas uram és Kovács uram kihörpentik. — Heh ... jó erős, az igaz, hogy jó erős, szól Lábas uram, — jó erős, ugy-e, Kovács uram ? — Biz ez jó erős, nem a szilvorium: jó erős, azt érzem, Kovács uram? Vagy tán nem elég erős ? — kérdi Lábas bácsi a temető- csőszt. — Pista fiam, töltsön. Az inasgyerek megtölté újra a poharakat. — Hát persze, hogy talán elég erős, ezt nem könnyű ellopni, — válaszol Kovács uram. — Úgy nézem, hogy elég erős. A poharak újra összekoczczannak, a két „belső személy“ újra hörpint. „Hee . , . rös 1 . , . persze, hogy erős, jó erős, pakolja be Winter öcsémuram , . . az eklézsia kontójára megy, ugy-e jó erős, Kovács uram ? — Lakatot, igenis, lakatot, milyet tetszik parancsolni ? — pjerg a kereskedő nyelve. — Van Wertheim, van másféle, van mindenféle. — Jó erőse1", — válaszol az öreg egyházfi, — jó erőset, amelyet ne lehessen ellopni. — Pista fiam! — szól aztán oda az inasgyereknek, — töltsön I Pista fiam megtölt két poharat szilvó_ Nagyon erős, Lábas uram. — Akkor jól van minden, Isten megáldja. Winter uramöcsém, ötven krajezár lenne az ára, hanem a négy pohár szilvoriumot is tegye a lakatra. Lesz hetven krajezár, mint másnak. Menjünk, Kovács uram. S azzal csendesen eldöczögnek. A mi kis városunkban azóta fönmaradt mondás bizonyos esetekben az, hogy „tegye a lakatra.“
