Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

4:0-ik szám. Gyula, 1885. október 4-én IV. évfolyam f-----------------1 Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre .......... •• 2 „ 50 „ Évnegyedre 1 •• i 1. 25 „ Egyes szám ára 10 kr. i f------------­Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetése k POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. „Békésmegyei kör.“ Lapunk múlt heti számának újdon­ság! rovatában jeleztük ama mozgalmat, mely az őszi közgyűlés folyama álhitt a megyebizottsági tagok egy része körében egy „békésmegyei kör“ létesitése iránt meg­indult. Eme közleményünkben jeleztük azt is, bogy a mozgalom meglehetős titok­zatosság leple alatt keletkezett zárt körben, a nyilvánosság teljes kikerülése mellett; mely körülmény mig egyrészről hiányos informácziókat vetett felszínre a létesí­tendő körnek intencziója felől, másrészről bizalmatlanságot és ellenszenvet ébresz­tett a megye bizottsági tagoknak ama szám- szerint túlnyomó többséget képviselő kö­rében, akik az alakulandó kör tényezői közé kombináczióba nem vétettek. Annyi mindamellett kiszivárgott a nyilvánosság elé, hogy a kör, vagyis in­kább szövetkezet, „békésmegyei kör“ nevet venne fel, hogy mindössze harmincé tagja lenne, s ezek kiválasztott egyének volná­nak részben a megyei tisztikar, részben a törvényhatósági bizottság kebeléből, s hogy végre a körnek intenczióját képezné a megyei fontosabb közügyeket esetről-esetre beható eszmecsere és tárgyalás alá vonni, azok körül egyöntetű megállapodásra jutni és az ekénti megállapodásokat a közélet­ben s kiválólag megyei közgyűléseken diadalra juttatni. Eme mozgalom s illetőleg expediens által vélik a közügyek iránt mutatkozó nagyfokú közönyt eloszlatni s a szunnyadó megyei közélet iránt az érdeklődést fel­ébreszteni. Midőn lapunk múlt heti számában a kombináczióba vett körről megemlékez­tünk, közleményünk kapcsán szükségesnek tartottuk megjegyezni, hogy nem tartha­tunk igényt a kör intencziója felőli „jól órtesültség“-re ; czélzatosan említettük ezt fel ama jó remény fejében, hogy az eset­ben, ha netalán a valóságnak meg nem felelőleg értesültünk volna, alkalom nyuj- tassék az érdekeltségnek s illetőleg kezde­ményezőknek, bennünket tévedésünkkel szemben felvilágosítani s a kombináczión kívül hagyott bizottságot és tisztviselői kart a kör valódi intentiói iránt infor­málni s megnyugtatni. Miután azonban A fővárosból. Piroslik már a fákon a levél, süvölt köztök, süvölt az őszi szél . ! . Prózában foly­tatva azt jelenti ez minekünk boldog pestiek­nek, hogy: itt a szezon, itt van újra! Tisztelet, becsület az idei holt szezon­nak, mely, bizony mondom, elevenebb volt — hála a kiállításnak 1 — egynémely nagy város téli évadjánál, de az igazándi fővárosi élet mégis csak most kezd hatalmasan nekilen­dülni, mióta az est árnyai hamarább szállnak alá és a ligetek zöld gyepszőnyege helyett a szürke aszfalt' lett a divó sétány, mióta aj kávéházak tündöklő ablakai mögött nyüzsgő embergomolyokat látunk és a színházakban — visszaszállingózván mind a szabadságolt jelesek — nemcsak „amugyosan,“ de isten­igazában kezdenek játszani. Szóval, a budapesti ember, kit sorsa egész nyáron át itt tartott, csak most érzi tá­gulni tüdejét és lcönnyebbülten szakad ki a sóhaj kebléből : végre, végre elememben vagyok 1 . ! . Csak a vigadó előtti kioszkocska, a ked­többször hivatkozott közleményünkre sem-1 minemü észrevételt vagy czáfolatot nem kaptunk, a „qui täcet consentire videtur“- féle álláspontnál fogva most már jogosan lehet feltételeznünk, hogy fenti informá- cziónk a valóságnak s a kör kezdeménye­zői intenczióiának minden tekintetben meg­felelő. S amennyiben igy volna, nem habo­zunk nézetünket kimondani, hogy az ily alapon létesülő kör — akarva nem akarva — ama csekély érdeklődést is elfojtaná s megölné, mely a megyei közügyek iránt még ma mutatkozik. A dolog természetében fekszik, hogy bármily független elemekből alakulna is a „harminczak“ köre, de ama ténynél fogva, hogy minden fontos kérdésben egyöntetű álláspontot foglal el és visz keresztül, ily hatalom birtokának öntudatában vissza­éléssé kell fajulnia, mely visszaélés a köz­érdek .leplébe burkolódzva — habár egymás közötti kölcsönös konczessiók és compro- missumok árán — egyéni magánérdekek elő­térbe tolására s dédelgetésére, egyéni ér­dekek érvényesülésére kell hogy ve­zessen. — A körön kívül álló megyebi­zottsági tagok pedig először hasztalan ki- sérlenék meg a harminczakkál szemben ál­lást foglalni, mert azoknak előlegvs meg­állapodásával szemben okvetlen kisebb­ségben maradnának, később pedig már meg sem kisérlenék eltérő álláspontjukat kifejteni, sőt annak tudatában, hogy a „békésmegyei kör“ már álláspontot fog­lalt minden kérdésben, a kölcsönös kapa- czitálás és viták meddőségének tudatában, felé sem jönnének a megyei közgyűlé­seknek. Tegyük fel, hogy a „békésmegyei kör“ tagjai nem is akarnák ezt elérni, de ama ex- clusivitásnál fogva, amely már alakulásu­kat is jellemzi — akarva nem akarva — ezt az eredményt fognák előidézni. Mi több ízben sajnálatunkat fejeztük ki az iránt, hogy a közügyek kevés ér­deklődést keltenek a megyebizottság kö­rében, hogy közgyűléseink — hacsak tiszt­viselő választás nem forog fenn — de hogy még a választás sem tud nagyobb érdek­lődést kelteni, arról a legutóbbi is tanús­kodik — kevéssé látogatottak, csaknem néptelenek, a tanácskozás lanyha, unal­mas, a határozatok nagy része az elha­markodottság és tájékozatlanság köntösét viseli, s hogy őszintén üdvözlünk minden oly irányú mozgalmat, mely eme bajokon változtatni s segíteni tűzi ki czéljául s feladatául. Eme bajt azonban a „békésmegyei kör“ nem fogja orvosolni, hanem inkább fokozni. Mert nem arra van szükség, hogy egy éxclusiv kör állást foglaljon minden köz­kérdéssel szemben, mint ahogy azt a „bé­késmegyei kör“ tervezi,— ez nemcsak hogy nem költené fel a közügyek iránti érdek­lődést, hanem a még ma meglevőt is el­fojtaná ; — arra van szükség, hogy a me­gyei bizottság tagjai idejében és kimerítően értesülve legyenek a tanácskozási anyag­ról, mely a közgyűlések napirendjére ke­rül, hogy ne egyszeri felolvasás és hallás után legyenek kénytelenek a tanácskozási tárgyhoz hozzászólani. hanem már otthon tanulmányozhassák az ügyeket, s már ott­hon fel legyen keltve érdeklődésük egyik avagy másik kérdés iránt. A „békésmegyei kör“ harmincz tagja nem vindikálhatja magának ama privilégi­umot, hogy csupán ők legyenek jogosítva a tárgysorozat anyagát behatóan tanulmá­nyozni s oly kérdésekbe kompakt állást foglalni, mely kérdésekről a harminczak körén kívül álló, de tanácskozás és szava­zásban hasonló jogú négyszáz egy nehány megyebizottsági tagnak még fogalma sincs, amely kérdésekről utóbbiak mondhatni az eldöntés pillanatában vehetnek csak tu­domást. Arad vármegye legutóbbi megyei közgyűlésén történt, hogy Vásárhelyi László bizottsági tag indítványozta, miszerint az alispáni' jelentés a közgyűlést megelőzőleg nyomassék ki a osztassák ki a bizottság tagjai közt, hogy azok már jó eleve ta­nulmányozhassák az abban foglalt ügyeket s maguknak ez utón bővebb informácziót szerezhessenek. A közgyűlés az életre való indítványt — amelyet Tabajdy Károly fő­ispán is támogatott — egyhangúlag ha­tározattá emelte. Hisszük, hogy eme ha­tározat által Arad vármegye közgyűlései oly érdeklődést fognak kelteni, amelyet eddig szintén sajnosán kelle nélkülözniük Ami Aradvárinegyében lehető, nincs kizáiva Békésben sem. Ha az alispáni, közigazgatási, egyéb bizottsági és küldött­ségi jelentések a meghívó kapcsán jut­nának a bizottság tagjainak birtokába, a közgyűlés tanácskozási tárgyai bizonyára felköltenék ama érdeklődést, amelyet a „békésmegyei kör“ egyöntetű állásfogla­lásai felkölteni soha sem lesznek képesek. Ha akkor fog egy kör alakulni, mely magántársaságban megbeszéli a tanácsko­zási tárgyakat, sőt egyik-másik kérdés­ben megállapodásra is jut egymás kö­zött, abban senkinek sem lehet joga gán- csoskodni. De azt csupán harmincz ember szabadalmává tenni, a többieket pedig egy­szerűen kizárni, eltévesztett dolog, mely bizonyára nem fog a közügyeknek hasz­nára válni. Hisszük, hogy a legközelebbi köz­gyűlésnek ily értelemben konkrét indít­vány fölött lesz alkalma határozni. Megyei közügyek. Békésvármegye törvényhatósági bizottsá­gának Gyulán 1885. szeptember hó 21. és folytatva tartott közgyűlés éböl. (Vége.) Csorvás községének egy 400 frttal javadal­mazott segéd jegyzői állás rendszeresítése meg- engedtetett. “Csába községének Gerlai Dániel csabai' la­kossal egy bel telkes ház birtok eladása tárgyában kötött adásvételi szerződése törvcnyhatóságilag jóváhagyatott.' Petrovics János megyei állatorvos kérelmére évi fizetése 50 Írttal felemeltetni határoztatott. Békés község képviselő testületének az ott építendő bérházra vonatkozó határozata 72340 frt 30 kr költségelőirányzattal helybenhagyatott. A szüretelés és legeltetés tárgyában alkotott megyei szabályrendelet, az annak módosítását tartalmazó belügyminiszteri rendelethez képest idomítva helybenhagyatott. A megyei közpouti kezelő személyzetnek, a múlt 1884. évi fejenkénti 50 frtnyi lakbér illet­mény pótlása iránti kérelme, — minthogy annak kifizetése a még nem tudott f. évi megtakarítá­sok terhére utaltatott, — mint időelőtti —- el- utasitatott. A megye tulajdonát képező egy db. kisor­solt 1000 frtos fóldtehermentési kötvénynek be­váltása és a megyei tartalék alappénztár javára leendő bevételezése elrendeltetett. Sáros megye közönségének — a községi és veit „Hangli“ őrzi meg szívósan nyári képét daczára a sárguló akáczsoroknak. Reggelen­ként hiába zörrenti néha hüs szél a fák gyé- rülö lombozatát, hiába hallszik titkos, zizzenő hullanása a sáppadt leveleknek, csak össze- Ljyülemlik azért még mindig ugyanaz a válasz­tékos törzsvendég Sereg a vidám ugrókut magasba szökellő vizsugara előtt. Az utczákon a Bukova y-n á c z i ó aemzseg mostanában (ez az ő hónapja,) ki ,öregestül,“ ki pajtásostul bandukol város szerte. Zöld a remény szine, de azért a ,haza reménye“ bizony mordul ráförmedne irra az életunt filiszterre, aki őt „zöldnek“ i/akmerősködnék mondani, mert csak a vidék­ből most először felkerülő balek „zöld“, hiába Irett meg — amint arról testimoniuma lanuskodik, teszem azt a pataki avagy szen- ;esi zsenditő égalj alatt. . . . Különben künn az utczán nem egy ;arka képet pingál most olykor jókedvében a /■életlen. Jóképű alföldi parasztok czifrarojtos, íabfehér gyolcsgatyában . . . piros turbános, sárga kaftános napsütötte arczu ozmanlik smitt — széles kék bugyogóju, athletatermetü szerbek bojtos fezzel tar koponyájukon . . . »rémes ködmönös lengyel testvérek fekete ssalmával fejükön amott szivárványló csopor­tozatokba verődnek az őszi verőfényen süt­kérező utczasoron 1 . . Ilyen, egészen kataló­guson kívüli „emberészeti“ kiállítást varázsolt ide a mi országos kiállításunk ahol — nota­bene — még szüntelenül járja a „hegedüszó, furulyaszó, czimbalom“, mert biz ott még ek- korig sem fogytak ki a bufelejtő banket- tezésböl. A legutóbbi nagy eszem-iszom — ha nem csalódom — az volt, amit a kohászok és bányászok cselekedtek. Hja, jól esik válto­zatosság kedvéért, rémledező bányaüreg helyett pezsgőtől habzó serleg fenekére pillogatni. ■Színházainkban nagy dolgok vannak ké­szülőben. Kezdjük a Szikszay . . . pardon I a nemzetinél! Egybeny ílt újra a „jeles kom­pánia“, mely meglehetősen széjjelszóródott a rekkenő napokban. Jászay Mari, Helvey Laura a ködös Londonból, az örökifjú Prielle Cornélia a fenyvesekkel vadregényes Tátra- Füredről, jó Szigeti bácsink svábhegyi szőle­jéből. ragyogó Csillag TeréZünk a Margit­sziget susogó tölgyei alól és hős Nagy Imrénk a — nemzeti színház bérházából, mind, mind összetalálkoztak újra hatalmas munkakedv­ben.. . Jókai „arany embere“ arany szezont teremtett a nemzeti színháznak, adja Isten, hogy most gyémánt szezonná avanzsiroz­tassa legújabb, regényből gyúrt drámájával a „fekete gyémántok“-kal!.. Igaz ugyan, hogy valamint a politikai horizonon, úgy a nemzeti színház szemhatárán is egy sötét pont kezd mindinkább előtűnni, de tudom, hogy nyomban vidámabban lélekzenek t. olvasóim, ha megsúgom, hogy Csikynek egy uj drámája az a „Sötét pont.“ Ördögadta népszínháza, még mindig az ördög piruláival traktálja közönségét. Pedig már a kaczkiás menyecskévé lett Hfegyi Aranka is ott csicsereg benne 1 No de majd beköszönt már e napokban újra régi fészkébe valami parázs nótával a mi dicső Blahánénk, és tudom, hogy hamarosan véget vet az ördög uralmának az országhirü Angyal Liszka. j Politikáról mitsem írok. A Sándor- utcza tája ugyan nem néptelen már, összeül­tek a patres konscripti — de nem történt még semmi. Hiszen meg Csanády bácsi sem szólt oda „Tisza Kálmán urnák“, hogy; hiába rázogatja fejét a miniszterelnök url . . . Majd írok akkor, mikor felmordulnak a dörgedel­mes szónoklatok, szerteczikázn ik a lobogó „pártvillámok“, kigyuladnak a honatyai ar­culatok . I . majd akkor, akkor. Fővárosi levelező.

Next

/
Oldalképek
Tartalom