Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-20 / 38. szám
csizmadia, Molt Ferencz szíjgyártó, Balog István szűcs, Diószegi József lakatos és Jeszenszki Lajos asztalos. Mindenik kap 12 frt 50 kr útiköltséget. Nevezett iparos-segédek f. hó 22-én utaznak fel a fővárosba. Nagy szerencsétlenség történt folyó hó 15-én délután 6 óra tájban városunkban, melynek szomorú kimenetele közrészvétet keltett a közönség körében. W enckheim Frigyes gróf ugyanis benn volt Gyulán s épen hazaindulóban volt Kígyósra, midőn Szatmári István kocsisa a hintóba befogott lovakat az indulás előtt jártatta. A két tüzes ló állítólag egy zökkenőn keresztülmenvén, megbokrosodott és szélvészsebességgel iramodott a városház-utczán keresztül a kőhíd felé. A kocsis, kinek különben keze is fájt, nem volt képes a megriadt lovakat fékezni, s a hintó a kőhíd felé kanyarultában felborult, a kocsis pedig oly szerencsétlenül esett ki a Végh József háza előtti járdára, hogy rögtön eszméletét vesztette s a szenvedett sérelem folytán, daczára annak, hogy rögtöni orvosi se- gédkezésben részesült, a megyei kórházba be- szállittatván másnap reggel meghalt, anélkül hogy eszméletét csak egy perezre is visszanyerte volna. A megbokrosodott lovak a kőhidon keresztül tova száguldtak a „Magyar király“ felé, s csak ott sikerült őket megfékezni. A hintó darabokra tört. A szerencsétlenül járt kocsis 44 éves volt s már másfél évtized óta van a gróf szolgálatában, aki a legnagyobb részvétet érzi hű cselédje tragikus halála felett. Szatmári Istvánt özvegye és egy hajadon leánya siratja. Hulláját Ó-Kigyósra szállították, hol is e hó 17-én nagy részvét mellett temették el. Krecsányi Ignácz színtársulata mintegy két hét óta működik Csabán, s mint őszinte sajnálattal értesülünk, az ottani közönség nem részesíti ama pártolásban, aminőt a derék társulat nemcsak igényelne, hanem kitűnő előadásai által teljes mértékben megérdemelne. A bérlet gyengén sikerült, a páholyok fele sincs kibérelve, a körszékekből is igen kevés. Valóban nem értjük a csabai igen tisztelt közönség magatartását. Amióta tagadhatlanul nagy áldozatkészséggel felépített igen díszes színházuk fenáll, egyetlen egy társulat sem tudott náluk prosperálni. De a közönség közönyének megvolt a mentsége, bogy a Csabán megfordult színtársulatok vagy nem jöttek jó idényben, vagy nem elégítették ki a magasabb műigényeket. De most mindezekről nem lehet szó. A társulat oly kitűnő, minő Csabán soha sem volt s bizonyára nem is lesz egyhamar, az idő is kedvező, még anyagi szempontból véve is, mert a gazdaközönségnek, iparosnak s kereskedőnek most leginkább kerül színházra való pénze, s Csaba, hála Istennek, sokkal jobb módú város, semhogy egy 16 előadásos saison kimerítené. Nem marad más magyarázat, mint a közöny, mely a közönséget ilyen társulattól s előadásoktól is visszatarthatja. S ez nem szép dolog. A szüret a gyulai határban általánosan kezdetét vette e hó 17-én ; avagy ha nem akarunk szemet hunyni a tények előtt, mint ahogy ez sok szőllős gazdának érdekében állana, konstatálbatbölcsnek, a ki saját élettapasztalataiból meggyőződött arról, hogy : „Az erős férfiú örömöt, szenvedést, Méltósággal tűri, úgy, mint gondviselést. utolsó vallomásául tekinthetők. Hogy mily magasztosan vallásos lélek, mily gyermeki bizodalom Isten iránt lakozott ő benne, ennek bizonyságául álljon itt ezen megható imája, mely kéziratai közt található : Ixxia. Irgalmas nagy Isten Kegyelmes jó atyám! Kinek szent szemeid Vigyáznak én reám. Té légy reménységem Gyámolóm — mindenem, Ne hagyj el, — óh ne hagyj el Én édes Istenem. Ha bú s szomorúság Emészti keblemet, Ha balsors viszálya Rongálja éltemet. Ha kétkedés súlyja Nehezkedik reám Erősíts s emelj fel Erőddel jó atyám. Vétkeimnek árja Midőn reám borúi, S lelkem bűnbánatát Bocsájtod ostorul, A kétségbeesés Kínjai gyötrenek, Borzasztó rémképek Űznek, ijesztenek: Atyám oszlasd szélylyel Elmém fellegeit, | nánk, hogy sok szőllős gazda már „karezosban“ tartogatta az idei termésnek bizonyára keserűn savanyás eredményét, mire a szüreti határidőt a városi tanács megállapította. Minden esztendőben konstatáljuk ama visszásságot, mely a korai szüretelésekből keletkezik s csaknem kényszeríti azokat is a korábbi szüretelésre, akik különben szívesen várnák be a szőllő tökéletes megérését. — Hanem hát talra borsó, — nincs az a hatalom és rábeszélő képesség, mely kimagyarázná s megértetné szőllős gazdáinkkal, hogy a korai szüretelés kizárólag az ő káruk, mert leszűrt boruk egyenesen rabvallatónak válik be. Azt hiszik, hogy a mennyiség többlet kárpótolja őket a minőség silányságáért, — pedig még az sem áll, hogy a korai szüretelés nagyobb mennyiséget adna, kivált nem állott a múlt bét gyönyörű időjárása mellett, mely nagyon kedvezett a szőllő érésére. — A termés egyébként határunkban jó középnek, he- lyenkint kitűnőnek Ígérkezik, a kedvező idő folytán nem rohadván el, igen sok, úgynevezett „szép szőllő“ kerül a puttonyokból padlásra és kamarákba, persze csak ama szőllős gazdáknál, akik a kora leszűréssel nem kapzsiskodnak. Sajnos, hogy ilyenek igen kevés számban vannak. Hirtelen halál. Szegedi Ferencz nevű gyulai illetőségű 42 éves elzüllött egyén 1. hó 14-én 12 óra után a köhid mellett összerogyott és alig pár pillanat mu'va meghalt. A szeszes italok mértéktelen élvezete idézte elő halálát. Tompa Mihály összes költeményeiből M é h n e r Vilmos kiadásában megjelent a 11 — 14-ik füzet, mely a magyar nyelven páratlan szépséggel irt ódákat, dalokat, románezokat és balladákat tartalmazza. Egy füzet ára 35 kr. Teljes példányok kaphatók illetőleg rendelhetők meg az ügybuzgó kiadónál. A magyarhoni egyetemes evangélikus gyámintézetnek 25-ik évi közgyűlése illetőleg fen- állásának negyedszázados ünnepélye f. évi október 3—5 napján Csabán fog megtartatni, melyre a meghívók Czékus István püspök s a gyámintézet egyházi elnöke, Ivánka Imre világi elnök, valamint Zelenka Pál jegyző által már szét küldettek. Az ünnepély fényesnek Ígérkezik. Tanító választás. A gyoma-endrödi Wodia- ner uradalom nagylaposi iskolájában elhalálozás folytán megüresedett tanítói állásra R i c s e k János okleveles tanító, városunk szülötte lett megválasztva. Eljegyzés. P ó 1 Dániel szarvasi városi főjegyző kedves leányát Emmát eljegyezte Czinkotszky Márton csanád-albertii evang. lelkész. Szinészeti epilog. * A kellemes színházi estéknek, melyek csaknem két hónapon át nyújtottak műélvezetet s kedves szórakozást közönségünknek — vége; — Tháliának elrozzanó fa- csamoka, mely színhelye volt a múzsák választottjai törekvésének s diadalainak, de színhelye volt egyszersmind a gyulai közönség lankadatlanul kitartó műpártolásának s erejét meghaladó áldozatkószségénok is, elhagyottan, üresen áll, * Lapunk múlt heti számából térszüke miatt kimaradt. Nyisd fel nyugodalmam S reményem egeit! Biztosítson irgalmad Véghetetlensége, Mit a bűnbánónak Szava megigére. Ha méltatlan bosszút S rágalmat szenvedek, Emésztő bánatom Alatt elcsüggedek: Te légy vigasztalóm, Védelmem kútfeje, Keblemnek orvosa S gyógyító ereje. És ha hazám sorsán Lelkem el-el mereng, Jövője felett még Tán vészharangja cseng. Isten! benned vetem Reményem horgonyát, Hogy te megőrized Őseink szép honát! Bonyhay Benjamin. A miért imádkoztál óh nemes lélek 1 immár beteljesedett 1 Méltóságos nyugodt arezod ott a ravatalon beszélé, hogy a te kegyelmes jó atyád szélylyel oszlatá elméd fellegeit s felujitá nyugodalmad, reményed egeit, s nemzetednek hű fiai s leányai, kik sírva kisérének ki nyugodalmad helyére, — azon erős hittel és vigasztalással váltak meg sírodtól, hogy melynek földje téged ápolt s immár eltakart, — Isten meg fogja őrizni „O seinkszép honát 1“ Ifj. Jeszenszky Károly. méltán tűnődhetve ama kérdés felett, hogy mikor lesz, ha egyáltalában lesz-e még alkalma tanúja lehetni színtársulat és közönség egymás iránt táplált oly fokú kölcsönös megelégedésének és szeretetének, mint aminőnek tanúja volt az idén lezajlott kellemes emlékű színi saisonban? Oly kérdés, melyre nagyon bajos volna hirtelen igenlöleg válaszolni. Tizennégy év, vagyis amióta Follinusz működött városunkban, nem volt színtársulat Gyulán, amelyet — akár a tagok számát s művészi erejét, akár a darabok kiállítását, rendezését, akár díszleteit, ruhatárát s főleg reper- toirja kitűnőségét s változatosságát vesszük — a Krecsányi társulatával párhuzamba szabadna vonnunk. — Oly jeles erők, aminők Kissné Hegyes8y Mária, Fodor Fruzina, ö r 1 e y Flóra, Halraayné, Siposné, Nyilas Ilona, Pálfy, Tiszay, Horvát, Szabó Antal,Boránd, Nyilassy, Haday, Halmay, oly jsles segédszemélyzet, kitűnő kórus és zenekar stb. szórványosan igen, de egy időben s egyszerre nem fordultak még meg városunkban s bizonyos előfeltétel nélkül, melyet alább vetünk tel, bizonyára nem is fognak egyhamar megfordulni. E sorok irója ösmeri a vidéki színészetet és jó lélekkel állíthatja, hogy a nagy-váradi színtársulaton kívül egyetlen egy igazgató sem szervezett illetőleg tartott fenn nyárára megközelítőleg sem oly társulatot, mint aminövel Krecsányi csaknem két hónapot töltött körünkben, könyv-, díszlet- és ruhatáráról nem is szólva, mely a fővárosi színházaké után következik s mint ilyen, vidéken teljesen páratlanul áll. Hogy a saison folyamán merültek fel hiányok és ki nem elégített kívánalmak is, azon senki sem fog csodálkozni, aki a vidéki nyári színi viszonyokat ösmeri s nehézségeit méltányolja, de ily hiányok s kívánni valók merültek fel a fővárosban a nemzeti színháznál is, különösen az idén, pedig ez államköltség’gel dúsan javadalmazott első műintézetünk volna. Színi referádánk folyama alatt is rámutattunk némi fogyatkozásokra; de most saison végén az igazságnak hódolunk annak kijelentésével, hogy mig múlt években más társulatok árnyoldalai teljesen elborították ama csekély fényt is, mely bolygó lidérczként merült fel egyik-másik tehetségesebb tagban vagy kiválóbb darabban, addig most a saison fényoldalai teljesen elhomályosították ama halvány árnyakat, melyek az előadások alatt egyszer-másszor felmerültek, s amelyektől a színpad bizonyára soha sem lesz teljesen megóva. — Ennyit szükségesnek tartottunk megjegyezni különösen ama közlemény után, mely e lapok folyó hó 6-ití számában megjelent, s amely hogy menynyire nem képviselte s illetőleg tolmácsolta közönségünknek az igazgató 8 társulata iránt táplált érzelmeit és hangulatát, arról fényesen tanúskodott az az napi utolsó előadás, melyen a megválás és búcsú nagyon is nehéznek bizonyult. A színkör még soha sem volt tanúja oly lelkes ovácziónak, aminőben az azt ily mértékben szintén páratlan zsúfoltsággal betöltött közönség igazgatót és társulatot egyaránt részesített. Az igen szépen rendezett bucsutabló után a tapsvihar és viharos éljenzés perczekig fokozódott, a függönynek négyszer fel kellett gördülnie, a közönség eként akarván manifesztálni, hogy az elválás fájdalmával az igazgató és társulata működése iránti teljes megelégedését tolmácsolja. Mindenben csatlakozunk a közönség érzelmeihez. S midőn eme sorokban szivünk mélyéből mondunk „Isten hozzád“-at a társulat kiváló törekvésű tagjainak, akik közül többekben nem csupán a művészi ambitiót, hanem a színpadon kívüli megnyerő modorú egyéniséget, jellemet s jó barátot is megtanultuk becsülni és szeretni, biztosítjuk őket, hogy mindig kellemesen fogunk reájuk visszaemlékezni s mindig örvendeni fogunk, ha őket a sors visszavezérli körünkbe, különösen ha — amint számosán igényelik — a viszontlátás mint a fővárosi színpadok szerződött tagjai gyulai vendégfellépteiben fog nyilvánulni. Krecsányi Ignácz színigazgató urat pedig — formális mandátum nélkül is — biztosítjuk, hogy nemcsak szívesen látjuk őt viszont Gyulán, hanem úgy a városi hatósóg valamint a szinpártoló közönség is mindenkor előny- benfogja őt részesíteni bármely igazgatóval szemben, ha a gyulai szin- körre bármikor reflektálni fog. Feltétlen elöuyben részesitendjük őt, mert ösmerjüt, s tudjuk, hogy anyagi érdekei háttérbe szorítása árán is nemes ambitióját képezi nyáron is jeles társulatot tartani, mint azt már nálunk két Ízben s különösen ez alkalommal fényesen beigazolta. És van is reményünk rá, hogy Krecsányi, aki nagy elismeréssel emlékezik meg a gyulai közönségnek vele szemben tanúsított áldozatkészségéről, jövőben is szerencséltetni fogja városunkat; de tudjuk azt is, hogy ezt csak oly feltétel alatt teheti, ha a város időközileg más igazgatónak illetőleg színtársulatnak nem adatnék ki, ami hogy ne is történjék, az a közönségnek s színészetnek egyaránt érdekében áll. Egy-egy téli színtársulat, aminő nálunk megfordulni szokott, csak a színészet re- nommeeját csorbítja, s anélkül hogy megélni képes volna, mégis a rendes saison erkölcsi és annyagi sikerét rontja ily trupp, amidőn a szinre- kerülő legjelesebb újdonságokat kritikán aluli kiállítással és előadással mintegy diskreditálja. Isten vezérelje a derék társulatot rögös pályáján, megtartjuk őket kellemes emlékünkben a szivünkből kívánt mielőbbi viszontlátásig! Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dobay János. ^Tsrilttéx.* Az igazság érdekében. Vonatkozással azon személyemet illető kellemetlen tárgyalásokra, melyek ma egy hete különféle helyen tartattak, tekintve azon indokolatlan interpellatiókat, melyekkel jártomban-keltem- ben engemet illettek, s a mely alaptalan tárgyalások s jogtalan kérdőre vonások által a létért való küzdelemben véres verejtékkel szerzett falatot több mint 48 órán megkeseriték szájamban : en-' gedje meg Gyula város n. é. közönsége, hogy a kérdéses ügyre vonatkozó, alábbi nyilatkozatot a nyilvánosság elé terjeszthessem 1. .. Nyilatkozat. Szeptember 13-án azon hir terjedt el a városban, hogy Finta Ignácz ur a parasztbirósági kérvényt is aláírta, s ez okból fent nevezett személyére vonatkozólag a legélesebb megjegyzések tétettek. Nagyon sajnálom, — főleg én — hogy ez alaptalan hir elterjedt, mert annak szerzője,, nem rósz akaratból, de félreértésből, én voltam!... Ép azért felebaráti kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Finta ur az egész dologban ártatlan lévén, jogtalanul és méltatlanul gyanusitta- tott. Miután pedig e hir által kellemetlenség okoz- tatott, kérem Finta urat tévedésem iránt elnézéssel lenni. A n. é. közönség pedig legyen szives ezen nyilatkozatomat tudomásul venni B.-Gyula, 1885. 6zept. 14-én. Sebestyén István. Előttünk: Oláh György, Moldovány) István, tanácsos. tanácsos. Ezek után a n. é. közönségre bizom elbírálni azt, hogy én vagyok-e hibás, a kit méltatlanul különféle sértő kifejezéssel illettek, vagy azok tévedtek, a kik alaptalanul ítéltek 71... Én megelégszem két tisztességes, de férfias, nyílt, őszinte kijelentéssel ! . . . Az első az, melyben az illető tanácsos urat arra kérem, hogy jövőre, a mit lát nézze meg jobban, mert ha — tévedésből is, de — nagy közönség előtt megsértünk valakit, arra nem mindig elég kijelentenünk, hogy tévedtünk! . . . A második a n. é. közönség azon tagjaihoz szól, kik ugyan eAölcs birói tisztet véltek telje- siteni, de az ítélet kimondásában azon nagy hibát követték el, hogy a hibás felet meghallgatták, de az ártatlant nem. A mi továbbá a sértő kifejezéseket, fenyegetéseket illeti, arra az a megjegyzésem, hogy én erkölcsi leczkéket felnőtteknek nem osztogatok, de azt igen is megnézem, hogy kitől fogadom azt el 1 . . . Ezek után magamat Gyula-város n. é. közönségének azon szives, jó indulatába ajánlva, melyhez már 8 év óta van szerencsém, maradtam B.-Gyulán, 1885. szept. 19-én. Kiváló tisztelettel Finta Ignácz, m. k. *) Az ezen rovat alatt közlöttekért a szerkesztő nem vállal felelősséget. Hirdetés. Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy helyben, a buzapiacztéren, Burda-féle házban egy férfi szabó-műhelyt nyitottam. Folytonosan a fővárosban lakva, ott szerzett tapasztalataim alapján vagyok bátor magamat t. megrendelőim kegyébe ajánlani, midőn még megemlítem, hogy gyors és pontos kiszolgálás képezendi főtörekvésemet, maradtam B.-Gyulán, 1885. szept. 18. Kiváló tisztelettel alázatos szolgája igg i _2 Bunzlauer Lipót.
