Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

33-ik szám.

Gyula, 1885. augusztus 9-én.

IV. évfolyam.

r

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre .. ..

Félévre ..........

•• 2 „ 50 „

Évnegyedre ..

I » 25 „

Egyes szám

ára 10 kr. J

r

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS-KÖZGAZDÁSZATI HETILAP.

MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

1

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyilttér sora 10

1J

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldbei IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben:

qer A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; llaasenstein és Vogler (Jaulus Gtfkla) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Oppelik .1Schalek Henrik^ ]\Toose Rudolf és Dukes JMT. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon•

A városi költségvetéshez.

Ama bizonytalanság mellett, amelyben Gyulavárosa községi hatósága szervezése tekintetében van, a városi tanács hódolva az érvényben levő szabályrendeletnek, kimondta, hogy a jövő évi költség- vetést elkészíti, figyelembe vételével a jelen szervezetnek.

A költségvetés elkészült, s az a tanács által tárgyalva, a városi képviselő testület tagjainak kezében van, hogy arra esetleges észrevételeiket e hó 18-ig, amidőn a törvényes 15 nap letelik, megtehessék.

A költségvetésben főfigyelem lett fordítva arra, hogy a f. évi kiadás keretén túl ne terjedjen; ez okozta azt, hogy abból oly tételek is maradtak ki, amelyekre mai előhaladotcabb viszonyaink között okvetlen szükség lett volna. Ilyen a város világításának nem nyolcz hónapra, hanem egész évre kiterjesztése; ilyen a polgári leányiskolának községi jelleggel felállítása és ilyen az ismétlő iskolának a felekezetekre ruházása. Mind három kiadás a város előhaladásának jól felfogott érdekében nélkülözhetlen szükség, és ha a városi képviselő testület figyelmét e sorok lekötik, leend indítványozó, a ki két krajczár költségtöblettel eme tételeket megszavaz tatja; mert hogy a nyári hónapok alatt is világitásra szükségünk van, elég indokát találja ama körülményben, hogy az eredetileg létesitett 140 lámpa helyett, 182 lámpa van a városon, és eme többletet nem a város közönsége, hanem egyesek szaporították, még pedig legnagyobb részben földész polgártársaink, akik úgy látszik, a petroleum világosságának nagyobb ba- rátjai, mint a szellemi világosságnak.

Sípos Soma barátomnak.

Daloltam egykor én is büszke hangon,

S nem is hiú dol’gért hevüle lantom,

Ma bezzeg lejjebb hangolom a húrt:

A hang is, ám költője is avúlt.

Ki tudna még a múlton elmerengni ?

A pereznek bú-baját mind elfeledni ?

Egy pillanatra hinni tudni még ? —

O, hogy ha tudnék, újra dallanék 1

Dalolnék újra lyányról, szerelemről — Lehullt már rég a fátyol két szememről; Dalt mondanék terólad, hervadás —

Ki tudja ? ma vagy holnap sírba ás,

Eltüne, érzem, régen ifjúságom. Magányos, bús levél hervadt faágon,

Nem arra várok, hogy az őszi szél Llgyabb fuvalma tán csak megkímél: Végsőt sóhajtok hogy ha lefuvall — Elhal a dal s költője véle hal.

Gyomai Zsigmond.

A „nagysága.“

Három havi udvarlás után Ödön barátunk még mindig csak ott tartott, hogy néha- néha tiszteletét tehette a nagyságánál. S valahányszor a magas, kétszárnyu ajtó előtt megállott, hogy kezét a villamos gombra illeszsze, mindannyiszor valami remegés-szerü érzés fogta el. Az a remegés, mely leginkább sajátsága az első szerelemnek, mely megaranyozza ezt s ragyog ez érzelmen, mint a reggeli harmat a rózsa levelén. Ha egyszer e harmatja a szerelemnek letörlődött, milyen színtelenné válik a virág, melynek ragyogó szinpompájában eddig gyönyörködtünk.

A polgári leány iskolára, nézetünk szerint, okvetlenül szükség van, indokát találja népünk vegyes alkatelemében ; hiába állittatik, hogy az apáczák által tanitott 6 elemi osztály elég, a fejlődő nőnemzedék kiképzésére ; — oda a római kath. hitfelekezet leány-gyermekei csak részben járnak, azon osztály, a mely leány-gyermekeinek, a korkivánta magasabb képzést akarja adni, nem elégszik be, az ott nyújtott tantárgygyal; a másik két nőnövelde magán jellegű lévén, a tanterv az elemieken túl nem terjed; a katholikus szülők ezen leány-gyermekei: valamint a helvét hitvallásnak, óhitüek és izraeliták leány-gyermekei pedig, a magasabb, korkivánta nevelésből kivannak zárva, — ezekről gondoskodni Gyulavárosa közönségének erkölcsi kötelessége annál is inkább, mert ama szülők, kiknek ezen érdekében fel- szóllalunk, tekintélyes adófizetői e városnak s méltán megkívánhatják, hogy gyermekeik szellemi kiképzéséről gondoskodva legyen.

Az ismétlő iskolának, a felekezetekre ruházása indokát leli ama viszályban, a mely a folyó évben, mint első kísérleti évben, ezen intézményt kisérte. — Az elemi iskolák felekezetiek lévéü, nézetünk szerint a tanács teljesen helyesen cselekedett, midőn e tételt törölte. A felekezeteknek megvannak tanítóik, képesek az iskoláról gondoskodni; megvan iskolaszékük, s igy képesek oda hatni, hogy az iskolaköteles 13—15 éves növendékek fel is járjanak; mert nézetünk szerint az iskolaszékeknek nemcsak az a kötelessége, hogy évenkint néhányszor az iskolák anyagi ügyeiről tanácskozzanak, hanem oda is hassanak, hogy a mit a törvény a szellemi előhaladásban kíván, annak előnjozditásához — még népszerűségük árán is •— tényleg járuljanak.

A költségvetésnek eme törölt tételei helyettesitve vannak a népkertre fordított összeg 627 írt 50 kr. kamataival, s az élőviz-csatornára felvett 500 írttal; mindkét tétel közegészségügyünk előmozdításában találja magyarázatát; a népkert által az évtizedek óta halomra gyűjtőit szemétdomb tűnt el, az élőviz-csatorna életre hozatala által, a városon végig vonult posvány tűnik el. Mi úgy hisszük, hogy mindkettőre, a közegészségügy érdekében szükség volt s a tanács csak helyesen cselekedett, midőn figyelmét ezekre fordította. — A költség ezekre nem maradhat el, — előbbiekre a megadás a képviselőtestület hatásköre. Mi azt mondjuk, hogy szükség van azokra is.

De Ödön erről még mit sem tud. Sőt most is aggódva áll ott a teremnek beváló előszobában s félénken, alig hallhatóan intézi a szobalányhoz a kérdést: ha itthon van-e nagysága ?

— Nagysága bálba készül, a válasz; és szinte fáj az embernek, ha látja azt az arezot, a melylyel Ödön most tárczája után nyúl, hogy névjegyét ott hagyja a szobaleánynál.

Hisz talán éppen azért kivánja látni, mert bálba megy, a hol Ödön úgy sem lesz jelen. Szeretné beszívni azt az illatot, mely egy bálba készülő hölgy szobáját betölti; szeretné megfogni azt a puha, kis kezet, melyet most még bizonyára nem takar el az a csúnya, vállig érő keztyü; — ó, és szeretné látni azt a vakító, fehér vállat, amelyet ma este mindenki meg fog csodálni és amelyet csak éppen Ödön nem fog látni. Csak egyetlen szót szeretne váltani vele, talán azt sem, csupán egy pillantást kicserélni, — mindent kifejezne Ödön e pillantásban : szerelme fájdalmát és fájdalma nagyságát.

Lehaladt a lépcsőn és a mint a kapuhoz ér és itt egy pillanatra megáll, hogy már most mitévő legyen : egy nevetséges, bolond ötlete támadt. Hát ha most itt megvárná, a mint nagysága a lépcsőn lejön és a mint mellette elhalad, talán felfoghatna egy parányit abból az illatból, melyet e megjelenés áraszt, sőt talán abban a gyönyörűségben is részesülhetne, hogy nagysága ruhájának a hurcza hozzá érődik — őt ez is boldoggá tenné. De csakhamar eszébe jut, mily nevetséges szerepre vállalkoznék és gyors léptekkel távozik, hogy lakását fölkeresse.

Itt megérkezve, gondolatokba merül. De gondolatai mindig ö vele foglalkoznak. Most száll talán kocsiba. Most megérkezik. Az egyik rendező — ó, ha tudná, hogy melyik 1 — karját nyújtja neki és bevezeti a terembe. Ott már több ilyen fényes alak van, de olyan

Levél Árpád sírja felkeresése ügyében

< Nagyságos id. Mogyoróssy János urnák, a békésmegyei régészeti muzeum igazgatójának B.: Gyulán.

I Tisztelt uram!

§ Mint a honi régészet lelkes barátjának és tevékeny ápolójának, kétségen kívül régen feltűntek már önnek azon viták, melyek részben az „éröhaeologiai értesítő“-ben, részben napilapok hasábjain, részben végül önálló munkákban Árpád sírjának holléte iránt folynak.

S ezek érdeklődése, illetőleg szakértelme folytán bátorkodom önt következő tervemnél a segédkezésre felszóllitani.

Miután egyfelől egyes régészeink kutatásaikban vérmes reményük lévén, többet Ígértek mint a mennyit megtarthattak, másrészt a köteles objectivitásról megfeledkezve, magánúton leszólták egymásnak személyes értékét is : a publikum bizalma zérusra szállott alá, és rendkívüli

nagy, szívós kitartásra van szükség, hogy a publikum meggyőződjék, mikép — Árpád sírját megtalálni nem absurdum, azt keresni pedig konkret hazafias kötelesség.

Magam eddig is, ezután is érvényesíteni fogom csekély munkaerőmet a napisajtó terén, de mi egy ember? czélom tehát kis egyesületet alakítani, melynek, egyelőre csak azt tűzöm ki czélul, hogy megóvja e szent ügyet az agyonhallgatástól, mely minden tettnek, minden eredménynek megölöje.

Közreműködni a publikácziók elfogulatlan megítélésében, értesíteni a közönséget az ügy állásáról; buzdítani, lelkesíteni : ez legyen az egyesület czélja. Ezt pedig vidéken épagy lehetvén létesíteni, mint a fővárosban, felkérem uraságodat, csatlakozhassék önhöz az én csekély, szerény személyem. Magam is vidéken tartózkodom mint középiskolai tanár, s mégis tudtomra, én pengetem ezt a gondolatot legelső.

Becses válaszát elvárja Budapesten, 1885. augusztus 2.

Latkóczy Mihály, m. k., (Állandóan : Sopron, ideigl. Buda, Víziváros, lovasát 4.)

szép, olyan vakítóan szép, mint ő, egy sem Milyen irigy szemmel nézik őt a nők, milyen sóvár pillantással a férfiak. Megkezdődik a csárdás; mennyi kifejezés és érzés van az ő tánczában; mozdulataiban élet és költészet rejlik; az egész teremben nem tud csárdást tánczolni, csak ő. Már egy félórája járja, de nem fárad ő, a fáradhatatlan, sőt, midőn a zene utolsó hangjáinál tánezosa helyére vezeti, üdébb, mint valaha.

De csitt 1 nii ez ? Ez azon divatos operettének a keringője, melyet zongoráján ö maga is játszik, ez az ö legkedvesebb darabja. És a mint körben ott forog, tánezosának karjain, nem őt fogja el a szédület, hanem szegény Ödön barátunkat, ki most homlokára csap, hogy elűzze maga elől e képeket. Hisz holnap látni fogja őt, talán sáppadtabb lesz, mint máskor, de annál érdekesebb. El fogja neki mondani az egész bál történetét, és együtt fognak nevetni azokon az unalmas alakokon, a kik neki ügyetlen bókokat mondtak, hogy „hajló virág“ ő, hogy „arczán rózsák nyílnak“ és hogy „szemében a csillagok fénye ragyog'! Hogy fognak ők együtt nevetni holnap az ő szobájában és mily elégtételére fog szolgálni Ödönnök a sok csípős megjegyzést hallani, melyeket nagysága tán- ezosaira tenni fog. E gondolat kissé megvigasztalja, megnyugtatja. És mikor álomra hajtja fejét, azt óhajtja, hogy ez az éj nagyon, de nagyon rövid legyen, hogy a nap hamarabb felsüssön, mint máskor, mert hisz Ödön el akar menni holnap nagyságához, hogy saját szájából hallja a báli tudósítást.

Másnap délben elő is keresi világos nyakkendőjét, fekete kabátot ölt, sőt nézzétek, Ödön czilinderét keféli, a melyet pedig sohasem szokott hordani. Na bizony I tudja Ödön .ni illik, mikor nagyságához megy, hogy megkérdezze: mint mulatott az előző éjszakán ? De azért csak eláll a lélekzete, midő a

A f. évi augusztus 2 án Budapesten tartott régészeti congressusou megyénket érdeklő következő értekezések tartattak :-Szandiéi J-áno.s- Dürer Albert származásáról és művészetéről értekezett. Nagy gonddal szedte össze az adatokat, melyek a nagy művész származására és családi életére vonatkoznak, s egyúttal röviden, de igen élénken jellemezte a Dürer művészetét.

Nincsen — úgymond — tudós és művész, kit ne kora lelkesített volna nagy alkotásokra. A környezet hatása alatt állottak ők is mindig, hiszen az emberi léleknek és szívnek ezredévek óta ugyanazok törvényei s talán még millió évekig maradnak ugyanazok. íme, ezért van hazája

a csengetyüt megnyomja. (Bizonyára nagyon gyorsan haladt föl a lépcsőn.) A szobaleány megjelen, de nem is hagyja szóhoz jutni, hisz úgy is tudja, mit akar Ödön barátunk kér- d .zni.

— A nagysága még alszik, mond s Ödönnek erre úgy elmegy a kedve, hogy még név- jegye után sem nyúl.

Azért a legközelebbi vasárnapon ismét ott láthatjátok Ödön barátunkat nagysága előszobájában. A fiatal ember, ki életében először szeret, nem oly könnyen szokott lemondani. Pedig azaz arczátlan szobaleány megint valami kellemetlen dolgot készül barátunkkal tudatni és Ödön már szeretné, ha nem is jött volna fel. De azért a szobaleány csak elmondja a mondókáját.

— Nagysága beteg nem fogadhat.

Hisz ez az, a miután oly nagyon vágyódott. Hányszor elgondolta odahaza, harmademeleti szobácskájábán, hogy minő boldogság lesz az, mikor ő a sok mulatozástól és élvezettől kimerültén egy szép napon pam- lagra dől és Ödön mellette fog ülni, kezecskéjét kezében tartva. Annak a varázslatos titoknak a zárja, mely eddig közöttük volt, fel fog ekkor pattanni ; az ő szemeinek bágyadt sugara biztatni fogja, hogy csak bátorság, ki vele 1 Az ilyen betegség mindig lá- gyabb hangulatba hozza a nőket, fogékonyabbá teszi lelkűket és midőn látni fogja nagysága, hogy milyen aggódó arczczal ül Ödön barátunk mellette, milyen igazi kétség- beesés tükröződik képében, lehetetlen, hogy az a plissék és csipkék mögé elrejtett szív meg ne mozduljon valahára és Ödön barátunk, a csipkék és plissék daczára, megérzi annak a szívnek a dobogását. Mily édes, boldogságban úszó óra ez. Ö már tud mindent, ő megértette őt, és ... és .. . és ő viszont szereti 1 Egy kicsit szomorú tapasztalás ugyan, hogy egy nő csupán beteges állapotban juthat