Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-26 / 30. szám
30-ik szám IV. évfolyam. Gyula, 1885. július 26-án. r Szerkesztőség: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. f---------------Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. NyiIttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Felhívás Gyula város polgáraihoz! Alig múlt el három évtizede, hogy Magyarország a hűbéri kiváltságos államból, a fejlődésié tágasabb tért nyújtó demokratikus állammá alakult át. A nemesi kiváltságokkal, ősiséggel, rendi alkotmánynyal szakitott a nemzet, s létévé a közszabadságnak, a jogegyenlőségnek alapkövét, melyen a nemzeti jóllét, közboldogság szilárd épületének kell felemelkednie. f Midőn a nemesi kiváltságos jogok eltörlésével, az azelőtt közélet tényezőiül nem tekintett köznép milliói jogokat nyertek, hogy önmaguk gyakorolhassák mindazon ténykedéseket, melyekből értelmi és anyagi fejlődésük, előhaladásuk függ; egyszersmind kötelességeket is vettek át, hogy jogaik gyakorlásában a kor fejlődő igényeihez mérten józanul a közjólétuek szüntelen szemelőtt tartásával alkotmányos jogaikat épségben fentartani, sőt fejleszteni is törekedjenek. A nemesi, rendi alkotmány századok előtt kielégithette a közszükségletet, de midőn népünk fejlődött, vagyona és értelme gyarapodásnak indult: előállott szüksége annak, hogy kulturális fejlődése minden igényeit, gazdasági, közmivelődési, igazságszolgáltatási, közigazgatási, sőt- kényelmi tekintetben is kielégítse. Ezen igényeinek kielégítése végett volt szükség első sorban arra, hogy az ország alkotmányos állapotát átalakítsa, s hogy saját érdekeinek megvédése, jólétének előmozditása tekintetéből önmaga működhessék úgy, mint azt értelme parancsolja. Századokon keresztül volt elzárva a nemzet nagyrésze, a köznép attól, hogy akár az ország, akár megyéje, községe ügyeinek intézésében részt vegyen. Csak kötelességei voltak a népnek, de jogai nem. Áldozni kellett vért és vagyont; de hogy miért, megkérdezni joga nem volt. .A. nagybátya ajándéka. Rajz. Irta: Tolnai Lajos. Ruha tisztesség, pénz emberség. Jánossy Illés kataszteri titkár „szeretném lenni ur* is igy gondolkozott s ehhez is tartotta magát, mikor mint vőlegény, a gazdag Jánossy Gábor földbirtokos udvarába még korán reggel behajtatott. Milyen udvar, milyen szép park, sűrű, lombos, mekkora vén hársfák. Soha ennél szebb juhar-, kőris- és gyertyánfák. Talán a jó isten ránk szállítja — sóhajtozott az ifjú ember hisz egy gyermeke sincs s én vagyok a legközelebbi atyjafia. Nem is állhatta meg, hogy oda ne szóljon a kocsishoz: — Ugy-e, ez a kastély Bugyi bácsi? Látott ilyen szép kastélyt? — Jó volna! — Ugy-e, ez az erdő, Bugyi bácsi ? Látott ilyen szép erdőt? — De jó volnál — No, hát valamikor én itt megvendégelhetem még magát. Tudja? — Mikor lesz a! Hml _ Mikor ? A bátyám már túl van a hetvenen. Csak fogjon ki, kösse be a lovakat, nem lehetetlen, hogy a magam hintáján fordulok ki ebből a szép fás udvarból.. De azért a fizettség teljesen kijár, Bugyi bácsi. Legyen nyugodt, lesz minden. A nagybátyám Fel szabadult e kinos helyzetből a nép, jogot nyert ahoz, hogy vérének és pénzének felhasználását ellenőrizhesse, jogot nyert ahoz, hogy jogos érdekeiről, jólétéről önmaga gondoskodjék. Megadatott mindenkinek, ki az állami terheket viseli, hogy az országos ügyekbe képviselők küldése által befolyhasson, részt vehet mindenki a megyei s községi igazgatásban, kit erre vagyona, vagy a polgárság bizalma jogosít és kijelöl. Midőn ennyi jogokkal van felruházva egy nép, — s midőn ezen jogoknak két évtizeden át tanúsított józan, önérzetes gyakorolhatásából következtetni is lehet az arravaló értelmi képességére: valóban elszomorító tényként jelentkezik az, hogy akadnak olyanok, kik a századokon át nélkülözött jogokról önként lemondani hajlandók, s kik elég merészek arra, hogy ezen jogoktól egyeseket megfosztani törekednek is. És ez történik nálunk, midőn a rendezett tanácsú városi szervezetet eltörölni, s ezáltal megfosztani akarnak egy józan értelmes polgárságot attól, hogy azon jogokat, melyek gyakorlására őt a törvény képesíti, ne élvezhesse. Századokon át küzdött a polgári elem a nemesi renddel, ott hol városok alakíttattak, hogy a~ szabadság- és jogok megvédessenek, féltékenyen őrizte minden polgár azon jogát, hogy saját ügyeinek elintézésében részt vehessen, s ma, midőn ezen jog országos törvények által van biztosítva, midőn nem kell félteni azt a nemesek túlkapásaitól, hogy maga a polgárság igyekezzék önmagát, önként, minden erőszakos jogcsonkitási törekvés nélkül attól megfosztani: alig érthető meg. Ez a helyzet Gyulán. Mert az 1848. évvel megteremtett közszabadság és jog- egyenlőség elvei szerint alkotott alkotmányos törvényeink megengedik, hogy egyes községek, melyek a fejlődöttség magasabb fokán állanak, belkormányzati ügyeikben erősen gazdag ember, s a néném hires gazd- asszony. Thyüh, Bugyi bácsi, de olyan förtelmes, csúf asszonyt maga még nem látott, mióta a világon van. Azok a fiatalok szoktak ilyen bizodal- masan beszélgetni inassal, kocsissal, akiknek a rézköltségük gyönge inakon áll. — Nincs csúf asszony, uram, ha gazdag. Milyen a Salamon zsidóné, mégis sehol sem esznek-isznak annyit, meg olyan jót, mint ott. Jánossy Illés ur lerázta magáról a port, s hegyesen, nyalkán felsietett a márványlépcsőkön, s mivel még igen kora volt, egyenesen a nagybátya lakosztálya felé kormányozta reménysége hajóját. — Fen van a bátyám ? kérdé a kis tömsi, magyar ruhás, szivarozó inast. S már nyitni akarta a nagy faragott tölgyfa ajtót. — Pipázik. — Akkor jó, bemehetek. — Nem lehet, uram. — De én, az öcscse vagyok. — Tudom. Ismertem a teins ur édes atyját jól, takács mesterember volt. Dolgoztattunk nála ezeknek előtte. Mit locsog egy inas, efféle sületlenségeket ? — No az nem tartozik most ide, nekem sietős az utam. — Nem lehet, mig a nagyságos ur a kávéját csöndesen meg nem itta, addig a főispán urat sem szabad beeresztenem. Az a törvény. — Nekem itt nincs törvény tudja? Én az öcscse vagyok a bátyámnak. Ellökte a kis emberkét s a karcsú, izmos ifjú feltárta az ajtót. szabadabban, függetlenebbül mozoghassanak s ne legyenek e tekintetben a megye gyámkodása alá helyezve, hanem ügyeiket rendezett tanácsú városi szervezet által önmagok intézhessék. Az országgyűlési képviselő választási jogosultságot tekintve is oly előnyöket biztosítanak törvényeink a rendezett ta- uácsu városok polgárai részére, melyeket nagyközségi szervezetnél nélkülözniük kellene. A választók száma törvény szerint városi viszonyainkat tekintve, csaknem felére olvadna le. Oly jogok ezek, melyeket elnyerni minden szabadon gondolkozó, a szabadságra megérett polgárnak kell, hogy legfőbb feladata legyen. A kiskorúság állapotából, midőn csak mások gondolatai ij eszejá- rása után vagyunk kénytelenek mozogni, a nagykorúságba lépni át, midőn saját ügyeinket, magunk akarata, belátása szerint intézhetjük : minden esetre jobb. Mig a nagyközségi szervezetnél egy, a megye által a járás élére állított tisztviselő, ki legtöbbször nekünk idegen, s nem érez velünk együtt, nem látja szükségeinket, nem hallja kívánságainkat, nem ösmeri helyzetünket — parancsol felettünk, s útját állhatja legnemesebb törekvéseinknek ezen okokból, vagy mereven kénytelen alkalmazni azon általános szabályzatokat, melyek a mi helyzetünknek, értelmi fejlettségünknek, előhaladásunk feltételeinek teljesen meg nem felelnek: addig a rendezett tanácsnál saját magunk intéztük sorsunkat saját kebelünkből önmagunk által választott, velünk együtt érző tisztviselőnk által; s önmagunk alkottunk oly szabályzatokat, melyek viszonyainknak mindenben megfelelnek, s melyek előhaladási törekvéseinkben a kellő eszközökül szolgálnak. Mig e város ügyeit rendezett tanácsú szervezet mellett kétszáz értelmes, vagyonos polgár részvétele mellett intézheti, addig ugyan e város, melynek oly sok Ott feküdt a gazdag nagybátya, díszes selyem ágyán, aranyos szálakkal hímzett vastag szőnyeg fal mellett; félig lelógott a pompás kiszívott, kávészin barna tajt-készség és füstölt alul-fölül, hatalmasan; ősz fejet feher hálósipka fedte szakállát, fehéres bajuszát be- .mohositotta zöldes sárga színnel a vénség és a kövér életmód; vörös piros, ripacsos arczán kimért komolyság, büszkeség, erő ült; fehéres apró ujjain felséges, köves, ódon gyűrűk csillogtak. Egy kis márvány-asztalkán ott hevert az arany foglalatú pápaszem, mellette egy tömött nagy tárcza, egy revolver s egy széles vadászkés. A kápolnaszerü, bolthajtásos, draga festményekkel dúsan megrakott hálószoba épen illett egy gazdag öreg emberhez. __ Jó reggelt, a kezeit csókolom kedves bá tyám — kiáltott már meszziről a vőlegény ifjú, de haraggal, élesen mintha az udvaron volna. — Ki az ? dörgött mély hatalmas hangon a pipázgató aggastyán. — Én vagyok. Jánossy Illés, a parancsolatjára, kedves bátyám. Képzelje, majd kitaszítottam ezt a szemtelen inast, nem akart beereszteni. Engemet ... — Jól tette. — De engemet ? — Senkit — bejelentés nélkül. Ez a parancsolatom. — Nem tudtam. — Eredj ki mig hivatlak. — De igen sürgős az ügyem j . . csókolom a kegyes kezeit . . . — Akkor hát végezd hamar. Ferencz, gyere be, Állj oda. értelmes, józan gondolkozásu polgára van — nagyközségi szervezet mellett csak 40 polgárával vehet részt a város ügyeinek intézésében. Kérdjük, megfosztani a város jóléte iránt érdeklődő polgárság ily tekintélyes részét azon jogtól, melyet a törvény nekik enged, amely jognak a gyakorlására megvannak érve, ahhoz képességgel és kedvvel bírnak: méltányos-e, helyes-e? Nem nagyobb előnyére szolgál-e a városnak, ha minél több polgára érdeklődik annak jóléte és előhaladásá iránt; nem jobb-e ha minél több ember igyekszik, okosságával, tapasztalataival emelni a közjólétet. Vigyázzunk polgártársak, nehogy a jogokból való eme kizárás — a közügyek iránt való érdektelenség, részvétlenség káros állapotát fészkelje — falaink közzé, mely káros állapot már is országos és megyei ügyeinknél szomorúan tapasztalható. A közügyek iránti közönyösség, az érdeklődés hiányában rejlik a legnagyobb veszély. Az biztosabban pusztít minden veszedelemnél. Elpusztított városokat, munkásságra kész közakarattal fel lehet építeni: a legvirágzóbb hely is elpusztul, ha nincsenek a tevékenységben egymást felül múlni akaró polgárai. Szomorú helyzete van városunknak. A mostani nemzedék lakói elődeinek bűneiért S mikben állottak e bűnök ?! A város közjava iránt való közönyösségben. Egyes polgárai a múltban magokhoz ragadták a vezetés szerepét, leszorítottak onnét — a város ügyrei iránt érdeklődő polgárok nagy részét, kik aztán belefáradva az örökös küzdésbe, magokra hagyták a vezetőket. Szabad lévén a hely, s ezek voltak a helyzet urai, — s tettek mindent önmagulctól anélkül, hogy a tapasztalatokban megőszült értelmes s a kor haladásának intő szavát megértő polgárS az inas beállított, a kemencze mellé. Ha merte volna, megkérdezte volna a vőlegény ifjú: de hát fél tőlem kedves bátyám? Hisz nem lopok, nem ölök, én épen házassági ügyben járok, a legszebb dologban. De vannak esetek, mikor a szegény nem mer őszinte lenni, hanem a helyett káromkodik a szive mélyében. — Alázatos tisztelettel kérném édes jó bátyámat . . . Az öreg egy kicsit kifelé fordította a nagy huros fejét. — Ha lenne oly kegyes és megörvendeztetne bennünket, szerencséltetne . . ! — Ne hazudozzál. — Hogy hazudnám ? Lakadalmamra hívom. Holnap lesz . ! ! — Kit veszel el ? — A nádasi jegyző leányát, igen szép és okos jó leány. Dispenzáczió. — Szegény ? — No, tisztességes staffirungot adnak vele. Hirtelen kell menni a dolognak. — Szereted, hogy olyan lóhalálában mozogsz ? — Mint az istent, úgy szeretem Ágnes- kámat — No, akkor jó. Elmehetsz. — De megnyerhetjük egy kis lakodalmi ünnepélyre? 1 . . Holnap ? . . . — Hogy én fizessem a lakodalmatokat ? Nem fiam. Haszontalanságra nincs pénzem. Aki szereti a muzsikaszót: fizessen. — Hiszen ... de hiszen ... óh 1 — Hanem adok egy tanácsot. Az többet fog érni harminczezer forintnál.
