Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-28 / 26. szám
2G-ik szám IV. évfolyam. Gyula, 1885. június 28-án. f----------------------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre 1 .. | | 25 Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDÉIT VASARNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, ’ hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár tora 10 kf. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás a z> z> 1885. IV. évfolyamának Il-dik felére. Az uj évnegyed küszöbén kötelességünknek ismerjük lapunk tisztelt olvasóit s barátait felkérni, hogy lapunkat, mint a közjogi ellenzék egyetlen megyei orgánumát továbbra is becses támogatásban részesíteni, s lehetőleg minél szélesebb körben terjeszteni szíveskedjenek. Politikai irányunk — mint eddigelé — úgy ezentúl is önálló, független Magyar- ország, azon alapon, amelynek elveit az 1848-ki törvényhozás megállapította, s az országos negyvennyolczas és függetlenségi párt, programmjában magáénak vallja. Önálló és független Magyarország! — ez a mi politikai jelszavunk. Ennek követelését fogjuk hangoztatni ezután is épen úgy, mint ezelőtt. Követeljük közjogi viszonyaink függetlenségét mindattól, ami idegen, nem kívánkozunk beavatkozni senki belügyeíbe, de a magunkéba betenyttlTíi^ern-engedünk: Politikai ügyködésünkön kivül s illetőleg ügyködésünk fölött Békésvármegye érdekei azok, amiket első sorban szivünkön hordunk, s ez irányban függetlenek vagyunk minden párt vagy egyéb kötelék alul. A megye szellemi és közgazdá- szati fejlődését előmozdítani, a megye székhelyén tisztességes színvonalon álló lapot kiadni, ez adta meg lapunk keletkezési és létjogát s ezen tekintet az, mely jövőben működésünket is irányozni fogja. Gyula városa érdekei első sorban minket érdekelnek legjobban, azért megteszünk mindent, hogy haladásában, fejlődésében — amennyire lapunktól is telik — igy is közreműködjünk. Gondoskodtunk róla, hogy a megye különböző részeiből gyors, pontos és hű tudósításokkal szolgálhassunk, különös figyelmet forditván a megyei községek • közgazdasági fejlődésére. Ismételten ajánljuk lapunkat a községek elöljárói, Békésvármegye és Gyula városa értelmiségének szives pártfogásába. A szerkesztő. Előfizetési dij : julius—szeptember hóra . . 1 frt 25 kr. julius—deczember hóra . . 2 frt 50 kr. A városi tisztujitás után. Le a kalappal Gyulavárosa közönsége és ennek választottal a városi képviselő testület előtt! A két hétig tartott izgalmas napok, a melyek izgalmait nem a képviselő testület zöme, hanem egyesek provokálták, a tegnapi napon véget értek ; véget értek oly eredményrryetramelyet még az ellenfél emberei is kénytelenek respektálni Nagy elismerés illeti első sorban Jan- c so vies Pál alispán urat megnyitó beszédében kifejezett ama nyilatkozatáért, hogy ha felsőbb helyen azok mellett lenne döntő határozat hozva, kik a rendezett tanács ellenesei, a választottak mandátuma lejártnak tekintetik ; különösen szépen volt indokolva azon előterjesztése, hogy ha nagyközségi szervezet léptettetnék is életbe, annak megalakítása a tegnap megválasztott tisztikarnak hivatása lenne: mert kormányzat nélkül községet képzelni nem lehelt, s valamint 1872 —73-ban az akkori nagyközség szervezete a képviselő testülettel egyetemben a rendezett tanácsot, úgy változott viszonyok bekövetkeztével a rendezett tanács tisztikara és képviselete fogná szervezni a nagyközséget. i Eme kijelentés annyira hatott, hogy a^ egész választás, daczára annak, bogy a 2Q0 képviselőből 174 volt jelen s ezeket legalább még annyi érdeklődő közönség pro et contra támogatta — a legszebb rendben folyt le. Le a kalappal! — köszönet érte Gyulavárosa közönségének. — E ténykedésért őszinte elismerésünkkel adózunk; megmutatta az ellenfél is, hogy a törvénynek tisztelője, a rendnek barátja. A választás eredményével lapunk más helyén foglalkozunk, az elért eredmény személyi érdek tekintetében nem lapunk vezér- czjkkének keretébe való, s inkább foglalkozunk a tanács jövőjének feladatával, az ujj tisztikar kötelességével. — S igy első sdtöan foglalkozunk azzal, aki felelősség tekintetében a tisztikar fölé van helyezve, s ez: a polgármester. — Tegye azt amit törvény és szabályrendeletek nekie utasításul adnak, ne dédelgessen senkit, hanem ha ő maga nem érzi magát elég erősnek arra, hogy parancsoljon, parancsoltasson a tanács, illetve a képviselet által; hajtsa végre annak határozatait, és állása meg- szilárdultan biztos lesz. A rendőrkapitány ba teljesiti mint azt, amit törvényés szabályrendeletek előírnak: lehet, hogy egyesek kancsal szemmel fognak működésére tekinteni, de a rendszeretők és óhajtók támogatása részére fiztositva van; mi állását nagyon nehéznek tartjuk, kísérve a sokszor helytelen kritika által, de a híven betöltött kötelesség érzet öntudatával szembe szálhat az érdek szülte sokszor igaztalan kritikának is. Az árvaszék megállta helyét úgy, hogy a jövőben sem kívánhatunk mást mint azt, hogy teljesítse kötelmeit. — Egyhangú választása legszebb elismerés. A pénztári tisztség betöltése bizony sok tekintetben kritika alá eshetnék, de hiába, ez már a múltak kifolyása; ámha a jövőben a szabályrendelet szerinti kötelmeknek meg fog felelni, nyugodt önérzettel mondhatja, hogy kötelessége teljesítésének talapzatán áll. Számvevő és mérnök állásai az eddigiekkel betöltve, a kötelesség hű teljesítése mellett, a bennük vetett bizalmat koczkáztatni nem fogják; míg a városi Tanácsosi állásokra választottak mint leg- többnyire a múltnak emberei, kötelmeik telj esi tésóben a polgármestertől függve, ha ennek rendeletéit teljesitik, nemcsak hogy be fogják tölteni helyüket — hanem a város közönsége elismeréssel is fog nékiek adózni; — és mert vannak újak, ezeknek megválasztása azért helyes, hogy meggyőződjenek arról, miszerint könnyű kint beszélni, de nehéz odabenn tenni. És mert teljes reményünk lehet arra, hogy a városi tanács igyekezni fog felV agy — vagy. — Víg beszélyke. — Irta : Ozoray Árpád. (Vége.) — Én istenem, kedves doktor, — nem mondom, hogy a dolog részletfizetéssel ne lenne ismét rendbe hozható. Nem sok lakó van, ki az ön érzékenységével, gyöngéd érzésével bírna; kis nyereség, a fenyegetések, állásunkkal járó szükségességek. Mindig udvarias embernek ismertem önt, tudom, mily nehézségek kötvék össze az ön érdemeivel biró férfiúnak első fellépésével, de miért is adja ön mindig működésének eredményét a szegényeknek, mihelyt pénze foly be? Nem jobb volna-e az ön nagylelkű hajlamai mellett önre nézve, ha egybekelne egy magyar nővel, kinek saját háza és szép üzlete van? ... A házasság, doktor, kétszeresen előnyös a költőre, orvosra és szónokra nézve, ki a világban ragyogni, ismereteket gyűjteni akar és maga körül szereti a nagyszámú és válogatott társaságot és szereti, hogy mindenkit, ki kéréssel járul önhöz, megajándékozhasson. — A házasságnak megvannak a maga kellemességei, — viszonzá Tihamér, kissé nyugtalankodva levelének sikere fölött és folytonos félelemben, hogy dr. Szivessy pénztára is apályban szenvedhet, — bár ki kell jelentenem, Jiogy valamely fiatal kisasszony semmi sem volna reám nézve. Nem, nekem okos asz- szony kell, ki gazdaságát kezelni képes s örömest teljesiti kötelességeit, ki túl van a határtalan szenvedélyeken és csak a szerelemre s az ifjúsággal válhatatlanul összeforrt csalódásokra gondol. Igen asszonyom, oly nő, kit bármely magyar vagy szász, szomszédnöi és barátai előtt mintaként állíthat föl. E beszélgetés alatt a küldött visszatért; diadalmas arczczal jött s a háziasszony szeme rendkívül barátságosan fénylett. A levélben bankjegy volt — öt forint, Tihamér azt látva, csaknem ájulásba esett. Szerencsére, háziasszonyának kémlö tekintetét kikerülte. Ebből nem fizethet ki harmincz forintot, amennyit e hölgy követel rajta, részletfizetésnek is igen csekély összeg, itt nincs más mód, mint valami módon lekenyerezni háziasszonyát, hogy a „nesze semmiével is megelégedjék. A tartozás „prolongására“ tán legalkaláalma- sabb lesz - egy üveg pezsgő, amit Anna asszony alig ihatott életében valami bőven. Ha kissé fejébe száll a „Veuve Cliquot,“ elfelejt papot-napot és — hátralékos házbért. Ezt hirtelen átgondolva, mintha Dárius kincsét kapta volna meg, gazdasszonyához fordult: — Bizonyára asszonyom, miután látogatásával megtisztelt, azt sem fogja tőlem megtagadni, hogy velem egy pohárka pezsgőt ig-yék. — íme, szolt azután a cseledhez, az ötöst átadva neki, — hozz egy üveg pezsgőt, de francziát s ami visszajár, azt tartsd meg. Majd sietve vette föl a társalgás folyamát, ott, ahol elhagyta. — Egészen máskép áll a dolog némely asszony nyal : az asszonyság odaát, hol veszi a selyemruhákat, melyeket oly kaczérul hord? Váljon meg is tizeti-e azoknak árát? . . . Fogadok, nem, vagy más fizet helyette. — Doktor ur, ha ön mindent tudna; az az asszony adós a korcsmárosnak, adós a szabónak, adós a fakereskedőnek, annak a rőthaju embernek, hiszen ön ismeri. Szépvölgyi által a társáig Is fonala erre fordittatván. Anna embertársainak jó tulajdonságait a legjobb világításba helyezhette s igy biztos volt, hogy az nem egy könnyen fog fennakadni. Szépvölgyi helyzete azonban mind bonyolultabbá vált; háziasszonya határozott nyilatkozatot látszott előidézni akarni és mennél elnézőbbé vált a hitelezőnő, annál gyöngédebb és sürgetőbb volt a negyven éves asszony. A pezsgő megjött, ittak; Anna asszony mind inkább belekapaszkodott a doktorba, hogy azt önkénytelen szerelmi vallomásra birja. Tihamér azonban époly mértékben vált tartózkodóvá, amint Anna asszony elhalmozá gyöngédségével. — Mondja csak doktor ur, — szólt az „érdekes“ özvegy — miért nem nősül ön meg? — Megnősülni, — válaszolt komolyan Tihamér, — csak annak lehet, akinek van mire. — Nos, ami azt illeti, — szólt újra Anna asszony, — ha ön oly nőt venne el, kinek esetleg van mit apritnia a tejbe, aki önt elő is segíthetné pályáján. — Ah asszonyom, a lányos apák ma állást kívánnak a kérőtől. — Tehát ne kösse ön magát leányhoz, keressen magának teljesen független özvegy asszonyt, ki szivével és vagyonával szabadon rendelkezik. Azt hiszem, messze se kellene önnek mennie, a közelben is . . . — óh jaj, gondolá Tihamér, — mindjárt a nyakamba' szakad. — Nem asszonyom, — szólt aztán fenhangon, — szabadságomat mint költő nem korlátozhatom. A családi élet pedáns rendszeressége alá von magas szárnyalásomból, a gyermekek csipogása, zaja . .. — Hisz még nem bizonyos, hogy lennének, — felelt Anna asszony, szemérmesen lesütve negyven tavaszt látott szemeit, — Amiatt is nem pályázom vidéki kör- orvosságra, — folytatá lelkesen Tihamér — mert a mindennapi élet prózai egyhangúsága tönkre tenné költói kedélyemet, e miatt nem születtem én a házas életre, Azt természetesen jobbnak találta elhallgatni, hogy Szivessy határozott kívánságára kétszer is pályázott biz ő különféle kőrorvosi állomásokra, de nem men vén el korteskedni a kerületbe, mást választottak meg mindany- nyira. Az utolsó pohár pezsgőt tajtékozva önté Anna asszony a saját és a doktor poharába, egyúttal határozottabb alakba öntvén saját kívánságát is, melyet nem kevésbé pezsgő s megújult szívessége sugallt neki. — Tihamér, — szólt a doktor mellé ülve a pamlagra és kezét megfogva, — elhunyt szegény férjem igen boldognak mondotta magát oldalam mellett. Azóta is hányán esengtek kezemért, múltkor is a szomszédból, Altmann a rézöntő ! . . — S ön visszautasitá ? — kérdé Tihamér, sejtve, hogy hova vágna a czélzás. Ah, asszonyom, ily kegyetlenség önmaga iránt. Ön egy rézöntőt megérdemel, pedig — — Visszautasítottam, — felelt szemérmesen Anna, — mert már nagy gyerekei vannak. S azonkívül én többre vágyom, azt akarnám, hogy doktorné legyek. — Segítse Isten rája, — mondá komolyan Tihamér „(de ne az én rovásomra!)“ gondolá utána még komolyabban.) —■ Ah, hát ön is úgy akarja, — szólt hirtelen a bájos özvegy, — tehát ő nem vonakodik, hisz’ tudtam én, hogy meg Tóg ér-
