Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

ben fő elv a biblia. A papok életükkel bizonyítsák az apostol ama mondását: Én nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát I

Sajnosán tapasztaljuk, hogy most, a midőn a könnyelmű, vallástalan irány hova-tovabb jobban lábra kap, a midőn a küzdők oly hamar belefáradnak a küzdelembe, — e korban mindenféle egyesület, a milyen a Luther-egylet is, alig boldogul. Ezekkel szemben föl kell élesztenünk a felekezeti öntudatot és áldozatkészséget, azt a lángoló lelkesedést, a mely a reformáczió korában uralkodott. A reformáczió gyujtá meg a világosság fáklyáját s meg vagyok győződve, hogy egyházmegyénk lelkészei fennen lobogtatják e fáklyát s vetekednek a világosság terjesztésében. Erre nézve egyik fötényező az iskola.

Felvilágosodás és haladás legyen jelszónk ama nagy munkában, melyet az egyház és iskola terén végeznünk kell. 8 ámbár anyagi erőnk nincs arányban a feladat nagyságával, fótörekvé- sünk mégis az legyen, hogy azok, kik a nevelés és oktatás nagy munkájában kifáradtak es elaggottak, nyugalomba vonulhassanak addig is, mig az állam e részben is gondoskodik.

Az érintett elvek szerint akarok tisztemben viselkedni, s kérve-kérem az egyes gyülekezeteket és azoknak egyes tagjait, hogy engem törekvéseimben támogatni szíveskedjenek. Erre kérem Önt is nagytiszteletü esperes ur, ki már 6 év óta vezeti ritka tapintattal ezen egyházmegye ügyeit. ígérem, hogy bennem nem versenytársat talál, de igenis mindenkor kész társát a munkára. Kérem végül a Mindenható áldását működésemre és ezen esperességre;

A több ízben élénk helyeslések áltál megszakított s végül általános éljenzéssel fogadott beszéd után az esperesség egyhangúlag elhatározta, hogy úgy az esperes, mint a felügyelő székfoglaló beszédét egész teljedelemben felveszi a jegyzőkönyvbe.

Ezután Á c h i m Á. mondott még néhány szóban köszönetét azon megtisztelő bizalomért, hogy immár 3-ad Ízben választatott meg esperessé.

A gyűlés erre megkezdi tanácskozásait s éheiben is tárgyalás alá kerül T a t a y István lemondott szarvasi főgymn. igazgatónak nyugdíj kérdése. A főiskolai tanács számot vetve az iskola anyagi helyzetével 600 irtot vél Vataynak évi nyugdijképen megszavazhatónak. Ezzel szemben Horváth S. érd. lelkész s esperes 750 irtot ajánlott. Draskóczy L. h.-m.-vásár- helyi lelkész igen szép és talpraesett beszédben pártolja a főiskolai tanács indítványát. Több oldalról történt föhzólalás után végre az esperesség 750 frtot Bzavaz meg.

Ezen ügy tárgyalásánál egyébként kínos és a tárgyalásra feszélyező benyomást keltett az, hogy az érdeklett a tanácskozás egész folyama alatt jelen volt.

A szarvasi főgymnáziumon üresedésben volt helyettes tanári állásnak K u 11 i k Endre tanárjelölt által való betöltése, helyeslőleg tudomásul vétetett.

Ugyancsak a szarvasi főgymn. tanárainak azon kérése, hogy fizetésük fixiroztassék s igy a tandijosztaléktól íüggetlenittessék — egyelőre függőben hagyatott, ellenben a 10 rendes tanár fizetése a folyó tanévre egyhangúlag fólemeltetett.

Néhány csekélyebb érdekű ügy elintézése után érdekes vita fejlődött ki a b.-csabai algym- názium kérvényénél. A nevezett algymnázium ugyanis, hogy az uj népiskolai törvény követelményeinek megfelelhessen, 3000 frt államsegélyért folyamodik s kérte az esperességet, hogy folyamodványát pártolólag terjessze fel. A vita azon elvi kérdés körül forgott, hogy helyes-e s nem jár-e a prot. autonómia veszélyeztetésével ha prot. gymnasiumok államsegélyért folyamodnak? A vitában a két elnökön kívül résztvettek Kemény Mihály, Draskóczy L., Haviár D., Haan

L., Linder K., stb. A vita befejezése után a többség az államsegély kérése mellett nyilatko zott s igy a kérvény pártolólag terjesztetik fel.

Az imént letolyt vitával kapcsolatban id. Jeszenszky K. lelkész indítványozza, hogy a szarvasi fögymnázium részére is kéressék államsegély. H a a n L. az indítványt pártolván, kész javaslatot nyújt be azon módozatok iránt, a melyek mellett az államsegély kérendő lenne. Javaslata leküldetik az egyes egyházakhoz tárgyalás és hozzászólás végett. A főiskolai tanács pedig egyidejűleg utasittatik, hogy a fögymna- siumi alap jelenlegi állásáról a jövő tavaszi gyűlésre szigorú kimutatást nyújtson he.

Végül még több apróbb ügy iotéztetétt el, mire a gyűlés 7a 2 után bevégződött.

Gyűlés után a résztvevők kedélyes közebédre gyűltek össze a „Komló“ vendéglő nagytermébe. A számos felköszöntő közül első volt Horváth S, érd. esperesé a királyi családra, melyet a jelenvoltak állva hallgattak meg.

Telekkönyvi reformok.

Évek óta imák, évek óta beszélnek róla, s évek óta nincs semmi látszatja. Vagy talán éppen

azért nincs? ó nem. Az a sok czikk szak- és napilapokban, az a nehány munka a könyvkereskedők kirakataiban, és azok az 1883. és 1884-iki szaktanácskozmányok az igazságügyminiszterium kebelében mind nem merítették még ki elégge a tárgyat. A szó elrepül, a czikket elfelejtjük, a szakmunkáknak pedig csak a czimeit olvassuk el a könyvkereskedők kirakatában, mert hogy tartalmukat is elolvassuk, meg kellene azokat vennünk, de ilyesmire pénzt kidobni kár, amikor arra a forintra nagy szükségünk lehet a kártya- asztalnál, a sörcsarnokban, korcsmában vagy ká- véházbnn. És igy nem a nagy közönség, de még a szakkörök sincsenek eléggé tájékozva a messze jövőkbe kiható nagyfontosságu reformkérdésekröl, holott azok nemcsak a szakembert, de minden adózó honpolgárt igen közelről érdekelnek, mert évekre terjedő és milliomokba kerülő óriási munkának foganatbavételéröl és nem kevesebbről, mint a közhitei megszilárdításáról van szó. Oh az senkire sem lehet közömbös, hogy ezen milliókba kerülő munka mikent vitetik ko- resztűl? Vájjon az az óriási összeg, mely taz amúgy is már nagyon megterhelt szegény adózó népnek véres verejtékkel szerzett filléreiből gyűl, valóban elkerülhetetlenül szükséges és az egész hazára hasznos és üdvös reformokra fordittatik-e- avagy elhibázott czélokra fecséreltetik el? És vájjon a közszükség parancs szava által indokolt hasznos és üdvös reform a maga teljes egészében komoly és higgadt s a hosszas gyakorlat tűz- próbaját kiállott nézeteken alapuló és minden részében tervszerűen összefüggő rendszerrel, avagy minden komolyabb terv és rendszer nélkül szélhámos felületességgel félrendszabályok mellett vitetik keresztül? „Több világosságot!“ mondotta Goethe. „Több világosságot!“ hangoztatjuk mi is, és ne szűnjünk meg soha ezt utón és útfélen hangoztatni. C, nekünk nagyon, de nagyon szükségünk van a több világo s ságr a — fejeinkben elveinkben, erkölcseinkben és cselekedeteinkben. Rajta kell lennünk, ha édes hazánkat igazán szeretjük, hogy minden kérdést teljes világi t á s b a helyezzünk, mert a társadalmat mozgató nagy kérdéseket is épp úgy, mint valamely személyt vagy tárgyat, csak akkor ismerhetjük meg tisztán és teljesen, ha azok minden oldalról egészen meg vannak világítva. A telekkönyvi reformokra vonatkozó nagy horderejű kérdéseket is elengedhetetlenül szükséges minden oldalról teljesen megvilágítani. De hogy ezt tehessük, az ér- deklődé8t minden irányban és a lehető legszélesebb körben fel kell kelteni, a mi ismét csak úgy történhetik meg, ha az ide vonatkozó szakmunkákat megszerezzük, át s áttanuljuk, a tett javaslatokat megháuyjuk s vetjük, — és észrevételeinket nem rejtjük véka alá, hanem szakos napilapokban vagy önálló munkákban nyilvánosságra hozzuk oly czélbol, hogy a törvényalkotásra hivatottak, a fentorgó kérdéseket minden oldalról megvilágítva látván, kiválogathassák a fölmerült eszmékből és javaslatokból a leghasznosabbat és legczélszerűbbet.

A telekkönyvi reformokat tárgyszó összes eddig megjelent munkák közül „Milyeu legyen a telekkönyvi reform? czimü, Tettey Nándor és társa budapesti könyvkereskedő ezég bizományában (ára 1 frt) maga elég arra, hogy az érdeklődést minden irányban és a legszélesebb körben felköltse, mert a lehetőségig hű és teljes képét adja nemcsak az újabban megindult telekkönyv reformmozgalmaknak, hanem a telekkönyvi intézménynyel összeföggö (közjegyzői törvényjavaslat) vagy reá kiható egyéb reform- mozgalmaknak is, keretébe felölelvén minden eszmét és minden javaslatot, amely közvetlenül vagy közvetve telekkönyvi intézményünknek [előnyére vagy hátrányára lehet.

A legközelebb összeülő uj országgyűlés bizonyára még első évi ülésszakában tárgyalni fogja a közjegyzői törvény módosításáról szóló már beterjosztett törvényjavaslatot, és tárgyalni fogja minden valószínűség szerint a telekkönyi különös betétek szerkesztéséről és a telekkönyveknek a földadókataszterrel való egyidejüleges össz- hangzásba hozataláról szóló, talán eddig már kész törvényjavaslatot is. A telekkönyvi és vele összefüggő reformkérdések felett tehát nemsokára az eszméknek nagy harcza nemcsak a szakférfiak között, hanem az országgyűlés mindkét házában, sőt a nagyközönség kebelében is várható. Valóban szerencsés gondolata volt szerzőnek, hogy éppen időszerűen — kapóra jött — egy oly munkát bocsásson közre, a melyből nemcsak a telekkönyvi szakférfiak, hanem az országgyűlés tagjai, a kir. közjegyzők, ügyvédek, községi és városi jegyzők s az érdeklődő nagy közönség is — a lenforgó reformkérdésekre vonatkozó anyagot (eszméket és javaslatokat) összegyűjtve találván — minden további és bővebb kutatás és utánjárás nélkül tüzetesen megismerkedhetnek afenforgó reformkérdésekkel és azokról egy vagy más irányban maguknak véleményt alkothatnak. E munkáról a „Telekkönyvi Közlöny“ I. é. 5. száma ekként nyilatkozik; „A telekkönyvi intézmény fejlesztésére nem lehet sikeresebb eszköz,

mint helyes irányeszmékből kiindulva oly pozitív alapot találni, melyre az üdvös reformok épületét biztosan lerakni lehet; jó és kielegitő törvények, rendeletek alkotásához csakis ilyen reformeszmék vezetnek; értekezést vagy írott munkát, mely ilyenekben gazdag, mindig érdem szerint megbecsülni kell.

Egy hasonló munka most van sajtó alatt;* szerzője nem más, mint az előbbi telekkönyvi müveiből már előnyösen ismert Káplany Géza kir. törvényszéki biró úr. Volt alkalmunk a munkába körülményes betekintést tenni, azért állíthatjuk, hogy iaz valódi tárháza a gazdag ismereteknek és helyes eszméknek.“ Ugyanazon szaklap f. évi 6. száma pedig, miután a mű vázlatát előrebocsátotta, igy szól: „Felesleges mondanunk, hogy nagy hordorejü kérdések mindezek, melyekre a tisztelt szerző az ügy iránti valóságos odaadással, lelkesedéssel, kellő szakismerettel, meggyőző érveléssel és ritka elmeéllel felel. Ajánljuk e mű megszerzését nemcsak minden telekkönyvi tisztviselőnek, hanem bírónak, ügyvédnek, köz- és községi jegyzőnek, szóval minden telekkönyvi szakkedvelőnek egyaránt.“ A nem szakember is élvezettel fogja e művet olvasni, melyben valóban ritka elmeéllel és meggyőző érveléssel van kimutatva, hogy hiteltelekkönyveinknek jelen zilált állapota gyökeres reformot igényel, s hogy viszonyainknak körülményeinknek érett megfontolása mellett egyedül ez vezethez czélhoz. A munkának legérdekesebb része azonban a III. fejezet, a melyben azon kérdést tárgyalja, hogy mi módon biztosíthatnék tartósan a telekkönyveknek a tettleges birtoklással való összhangzását, hogy lehetőleg állandóan hű tükrei legyenek a valóságnak ? Ezen kérdésnél igen érdekesen fejtegettetik a hagyatéki, közjegyzői és ügyvédi kényszer, különösen pedig a közjegyzői novella 20. §-a. Azután szerző az ezen fejezet alatt fölvetett kérdésekre nézve önálló javaslatokkal áll elő, melyeket szakaszokba öntve formuláz és kimerítően indokol, és a melyekről ekként nyilatkozik: „Egy pillanat elég arra, hogy mindenki meggyőződjék, miszerint csakis ezen rendszabályokkal irthatjuk ki gyökeresen a zugirá- szatot, biztosíthatjuk a telekkönyveknek a tettleges birtoklással való tartós összhangzását, segíthetünk a közjegyzők és ügyvédek helyzetén, és pedig nem a közjó rovására, hanem annak nagy előnyére, az egyéni szabadságnak nagyobb megszorítása és az egyéneknek különös megterheltete'se nélkül.“ A munka további folyamában nagy szakavatottsággal fejtegettetnek a többi közt a fakultativ bevallási intézmény behozatalára, az előjegyzési és egyetemleges jelzálog! intézmények eltörlésére vonatkozó reformkérdések, melyeket szerző már korábbi Hiteltelekkönyveinkről és Telekkönyvi reformkérdések czimek alatt irt munkáiban felvetett és megvitatott s a melyekről a „Telekkönyvi Közlöny“

múlt évi 24-ik száma igy szól: .....................a

„J

ogtudományi Közlöny “-ben tekintélyes és előnyösen ismert nevek alatt megjelent czikkBoro- zatban kitűnő helyet foglal el Káplány Géza kir. tvszéki biró urnák Riteltelekkönyveinkröl czimű értekezése. Ezen kis mű kiváló figyelmünket megérdemli, mert e nemben az első, mely ügyes és bátor kézzel a kérdés lényegébe, a kimaradhatatlan Telekkönyvi reformokba nyúl és azokat elősorolva, gyakorlati alkalmazhatóságukat mesterileg bizonyítja. Nem kevesebb — ha több becscsel nem — bir az előbbinek korolláriumaként tekinthető, Tóth Gáspár selmeczbányai ügyvéd ellennézeteit szépen czáfoló „Telekkönyvi reformkérdések“ czimű dolgozata. Mindkét mű külön füzetben Tettey Nándor könyvkereskedésében, az első 40 kr., a másik 30 krért kapható. A szaktárs urak közül az, ki ezen műveket még nem bírja, és a benfoglalta- kat tanulmánya tárgyává nem teszi, valóban vétkezik a baladás ellen.“ Végre a IX. fejezetben a telekkönyvek ujjáalkotása tárgyában a folyó évi január 3-án az igazságügy minisztériumban összeült szaktanácskozmány elé terjesztett törvényjavaslathoz a szerző 15 pontban teszi meg észrevételeit. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn e kiváló szakmunka iránt a nagy közönség érdeklődését fölkeltjük s annak megszerzését és tanulmányozását a legmelegebben ajánljuk.

De Káplány Géza a jogirodalom terén nemcsak telekkönyvi szakmunkáival tűnt ki, hanem méltán figyelmet keltett birtokrendezési munkáival is. Már 1879-ik évben „Birtokrendezés Erdélyben“ czira alatt kéziratban egy kötet jogi tanulmányt terjesztett föl az igazságügyminiszterhez, a mely munka az 1880. XLV. t. ez. és az arra keletkezett utasítás megalkotásánál mint becses materiale lett figyelembe véve. 1880. május 2-án pedig a volt erdélyi, úgy a volt kraszna, közép- szolnok, zarándmegyei és kővárvidéki területeken a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről, az irtvá- nyokról, arányosítás: ól és tagosításról egy törvényjavaslatot irt és nyomatott ki, mely a kép- viselőbázban Jókai Mór által beterjesztve és az igazságügyi bizottsághoz utasítva lett. 1883-ik évben irta „Az erdélyi birtokrendezési eljárásról“

*) Azóta megjelent.

ez. munkáját, melyet a m. kir. igazságügymínister 1883. okt. 20-án 2840/1. M. E. szám alatt kelt rendeletével közhasznú műnek ismert el és utasította az erdélyi összes kir. törvényszékek elnökeit, hogy azt a kir. törvényszékek és a területén levő járásbíróságok hivatalos használatára egy-egy példányban az irodai átalányból szerezzék be.

Szerencsét és sikert kívánunk szerzőnek közjóra törekvő buzgó munkálkodásához.

1,amjLg'37,_

Az állami közép-ipartanoda igazgatóságától.

Az épitö iparosok téli tanfolyama. Az állami közép ipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, — kőmivesek, ácsok és kőfaragók — számára rendezett tanfolyam f. évi november hó 3-ik napján fog megnyittatni.

A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenként november hó elejétől márczius hó végéig tart. E tanfolyam az illető építő iparosok rendszeres szakkiképeztetése s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek.

Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévöket betöltött azon kőmives — ács — és kőfaragó segédek, a kik folyékonyan olvasni, írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek.

a felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak.

A beiratások az intézet helyiségében (VIII. kerület, Bodzafa-utcza 28. sz.) október hó 15-dik napján kezdődnek s e hő végéig tartatnak.

Felhívás.

A helybeli községi ismétlő iskolába a beírások a folyó l884/s-ik iskolai évre,/, hó 12-, 13- és 26-án fognak eszközöltetni, a róm. kath. központi elemi iskola emeleti égyik termében, és pedig az idézett vasárnapokon mindig délután 2—5 óra között alólirott által. A tanítások pedig f. év november hó 2-án, vasárnap d. u. 2 órakor fognak mindhárom osztályban megkezdetni, a növendékekkel a beíráskor közlendő helyiségekben. A tanítások minden vasárnap d. u. 2—5 óráig tartatnak, bezárólag husvétig.

Midőn ezt a községi polgári iskolaszék megbízásából az illető t. ez. szülők és gyámokkal miheztartás végett közleni szerencsés vagyok, egyúttal kötelességemnek tartom a t. ez. szülők és gyámok figyelmét komolyan felhívni a következőkre :

1. A községi ismétlő iskolába köteles járni minden olyan gyermek, a ki az elemi iskolát bár elvégezte, de életének 15-ik évét még nem töltötte be, és sem az iparos tanoncz iskolába, sem a polgári vagy más magasabb iskolába be nem iratkozott. A kik talán az elemi iskolát nem végezték be, vagy épen meg sem kezdették, — ha életök 12 ik évét már betöltötték, — szintén kötelesek az ismétlő iskolába járni.

2. Az ismétlő iskola e szerint a 12—15 éves növendékek iskolája, s mint a neve is mutatja, az elemi iskolában szerzett ismeretek ismétlő felújítását és megszilárdítását czélozza, vagy esetleg a hiányosan szerzett elemi iskolai ismeretek kiegészítését eszközli. Ez iskolára tehát époly szükség van, mint az elemi mindennapi iskolára, s as országos törvény (1868. évi 38-ik törvónyezikk) a szülők és gyámokat ép oly szigorral kötelezi gyermekeiknek az ismétlő, mint az elemi iskolába való járatására. Ebből lolyólag

3. a mely szüle vagy gyám gyermekét az ismétlő iskolától elvonja, azt a törvény az elemi iskola elmulasztásához hasonlóan, pénzbírsággal rendeli sujtatni, s a polgári hatóság, kötelességéhez híven, el is fog követni mindent, hogy a törvény eme rendelkezésének városunkban ezután komolyan elég is tétessék ;annyival is inkább, mert a szülök közönyössége és hanyagsága miatt az ismétlő iskolát, a múlt évihez hasonló pangásnak és néptelenségnek kitenni tovább semmi esetre sem akarhatja.

A mondottakhoz képest újólag s a magam részéről is komolyan figyelmeztetem különösen a földmives osztálybeli t, ez. szülők- és gyámokat arra, hogy életöknek 12-ik évét már betöltött, de 15 évesnél nem idősebb, és sem iparos, sem polgári, vagy más magasabb (gymnasium, reáliskola, kereskedelmi iskola), iskolába nem járó gyermekeiket, mint a törvény szerint ismétlőiskolába járni köteles növendékeket, a fent kiirt vasárnapokon, a kitűzött helyen és időben beíratni, s aztán a mindig csak vasárnap délutánokon d, u. 2—5 óráig történő tanításokra pontosan felküldeni, tartsák szülei szoros kötelességöknek, mert ellenesetben a törvény szigorával találandják magukat szemben, mint olyanok, akik gyermekeiktől, az életre any-