Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

§-ik szám

III» évfolyam

Gyula, 1884. februr 24-én,

f ; ^

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete,hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre .. ..

Félévre ..............

•• 2 » 5

0 „

Évnegyedre ..

•• i » 25 »

. Egyes szám _____

ár

a 10 kr. ,

^A

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP.

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttór sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/vpót Dorottya utcza 8. sz, a, / Bécsiben , Gppelik A,f Schalek Senrik, Moose Rudolf és Dukes 3T, hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Az ipartörvényjavaslat.

A földmivelés ipar és kereskedelmi minister által a képviselőház elé beterjesztett ipartörvényjavaslat az iparos osztály körében heves visszatetszést, rendkívüli nyugtalanságot és élénk mozgalmat keltett.

Magyarország iparos osztálya 1879-ben Budapesten tartott imposáus lefolyású országos kongressusán kijelölte azon irányelveket, amelyek alapján az 1872. évi ipar ■ törvényt revideálni és módosítani akarja ; ezen irányelvek : iparos kvalifikátió, hogy

t. i. senki ne kezdhessen ipart, míg nem igazolja, hogy iparágát mint tanoncz és segéd tanulta és hogy utóbbi minőségben éveket töltött el vándorlásban ; a kötelező ipartársulás, mely szerint minden iparos tartozzék társulati kötelékbe lépni, a vásárügy oly irányú rendezése, hogy az országos és hetivásárok revisio alá vétessenek és a csekélyebb forgalmúak beszüntessenek, a házalás szabályozása a helyi iparén kei'eskedelem érdekeinek védelmére, a fegyencz ipar oly irányú korlátozása, mely szerint a börtönökben csak oly iparágak üzése engedtessék, melyek az országban elterjedve nincsenek, s amelyekkel a kéz- müiparo8 versenyezni ne kényszerüljön.

A ministeri javaslat nem vette figyelembe az iparos osztály kivánalmait, sőt egészen ignorálnia látszott, hogy kongres- sus tartatott-e; minek igazolásául a törvényjavaslat terjedelmes indokolására hivatkozhatunk, mely nem is említi az iparos kongressust, annálkevésbé respektálja annak megállapodásait.

Nem szándékozunk a törvényjavaslattal részletesen foglalkozni; a fővárosi napisajtó és ipar-szaklapok anélkül is közölték egész terjedelemben. Senki sem állítja, hogy a javaslatban nem volna absolute semmi jó — hiszen az 1872. évi ipartörvénynek is voltak helyes intézkedései — hanem a kiindulási pont — eltekintve néhány kizárólag közjogi és közrendészeti tekintetekből korlátolt iparágtól — a „szabad ipar“ elméletén alapszik, s igy áthidal- hatlan ür választja el az iparosok egyértelmű óhajától.

Az iparos osztály — mely a kongresBejárom otthonom vidékét,

Mosolygó képpel néz reám.

Minden a régi, úgy találom,

Mint akkor volt, hogy elhagyóm,

*

Kicsiny falumnak sugár tornya Oly biztatóan int felém,

S a kis harangnak zengő nyelve, Mintha jöttöm köszöntené., .,

*

Itt minden olyan szives hozzám,

TJgfy gyógyitgatják lélkemet;

A jó anyának áldó keze

Köti be vérző sebemet.

*

És mégis ... mégis fáj a szivem,

S úgy húz el innen valami;

El, messze 1 hol még a madárnak Édes dalát se hallani 1 *

El, messze 1 hol nincs résztvevő szív, Kivel megosszam bánatom,

És a hol hulló könnyeimmel Szivem búját kisírhatom.

*

A hol a részvét igaz könnye Nem bántja bús emlékimet,

sus, tehát idestova öt év lefolyása óta türelmetlenül várta a 72-iki törvény revisi- óját — valódi kihívásnak fogadta a törvényjavaslatot és mindenfelé a legélénkebb mozgalmat inditotta meg a törvényjavaslat irányelveinek megbuktatásával a kongres- sus resolutióit érvényesiteni.

A fővárosban f. hó 17-én tartott szü- kebbkörü országos értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a II. országos kongres- sus határozataihoz szigorúan és mereven ragaszkodik; kimondotta, hogy a hazai iparos osztály minden törvényes eszközt igénybe vesz álláspontjának érvényesítésére ; elhatározta, hogy minden város és kerület fel fogja szólítani országgyűlési képviselőjét, miszerint az illető képviselő az ipartörvényjavaslat tárgyalása alkalmából az iparos osztály óhaját és érdekeit figyelembe vegye 1 szóval a mozgalom széles mederben hullámzik, mely remélnünk engedi, hogy oly ipartörvény létesül, mely az iparos osztály óhaját teljesen ki fogja elégíteni.

Sok mindenféle jel mutatkozik arra, hogy eme kilátás nem puszta feltevés. A hazai iparos mozgalmak élén álló kiváló férfiakat, mint Ráth Károlyt, Mudrony Somát, Zichy Jenő grófot, Gellérit stb.. akik néhány év előtt az iparszabadság álláspontján voltak, magukkal sodorta az intensiv mozgalom, s ma mindegyik buzgó előharczosa az iparos kvalifikácziónak; oly kiváló testületek, minő a temesvári, aradi, sőt budapesti ipar és kereskedelmi kamarák — melyek szervezetüknél fogva is, mint mindennemű korlátozó rendszabályok ellenesei ösmeretesek — csaknem egyhangúlag az iparos-kvalifikáczió mellett nyilatkoznak, s végre is az iparos-kvalifikáczió nem pártkérdés, nincs Ausztriával semminemű közösügyi összefüggésben, ezt megszavazhatja a kormánypárti képviselő ép oly jó lélekkel, mint az ellenzéki, sőt az iparosok hathatós helyi agitácziója esetében — különösen most, a választások küszöbén, amikor a kormánypárti képviselőnek is félteni kell kerületét — nem illu- sórius feltevés, hogy a képviselőház többsége meg is fogja azt szavazni.

S mi az iparos-kvalifikáczió törvénybe

Mert kínom oly szent, hogy belőle Nem adhatok részt senkinek.

*

El is mennék én messze . j . messze,

Itt hagynám édes otthonom;

Ha nem kisérne néma társam,

Ha elmaradna — bánatom.

Csákberényi Jenő.

Lázak.

Budapest, január hóban.

Van hideg, forró és váltó láz, (—giráns- sal és giráns nélkül —) és . , . a fővárosban hatalmas arányokkal föllépő : u. n. Pálmay láz.

E sajátságos erővel föllépő betegség di- agnosisa: a beteg jelölt elmén Rip ván Winklébe s egy Lisbett nevű egyéniségen felejti szemeit. A legelső, a mi feltűnik neki — az Lisbeth nassám praktikus kostümja. A modern tudomány uj vívmánya : kostümirozás kostüm nélkül. Színház után hazamén s — nem tud elaludni; vagy ha egy-egy pettyet elszenderül, Lisbethtel álmodik. Reggre kelve Lisbethre gondol, napközben ha iró : Lis- bethröl ir, ha járdataposó, Lisbeth háza körül ténfereg, ha jogász : Lisbeth nevét vágja be a padba, ha bölcsész : verset ir „hozzá“, ha revei veres — : megrevelverezi Lisbethet, ha pedig bankár vagy báró — : akkor .! .hm...

A nyár-utczában van egy gyönyörű kis palota, a palotán meg ajtó ! . . Az első emeiktatását — legyen az Magyarország iparának és illetőleg iparosainak hasznára, vagy nem — ma az ország iparosai nyugalmi kérdésének tekintjük; megvagyunk győződve, hogy a kvalifikáczió és kötelező ipartársulás nem elegendő gyógyszer — ha ugyan egyátalában gyógyszer — a hanyatló ipar és pusztuló iparos megvédésére, mélyebben rejlő okok következménye az ipar hanyatlása; a közös vámterület, mely a magyar ipart a fejlettebb osztrák ipar önkényének szelgáltatja ki ; hanem az iparos osztály túlnyomó része kizárólag a „szabad ipar“-t teszi hanyatlása miatt felelőssé ; az iparos osztály nyugalmi kérdésének kell tehát az iparűzés korlátozását tekintenünk ; mondja ki a törvényhozás a kvalifikácziót, a kényszertársulást, a vásárok korlátozását; mindeniknek s különösen a vásárok korlátozásának meglesznek bizonyos előnyeik, hanéiu önmagukban véve sohasem fogják az ipar hanyatlását akadályozni annál kevésbé fogják virágzását előmozdítani.

Szivünkből kívánjuk, hogy az országos iparos kongressus álláspontja a törvényhozásban is érvényesüljön ; kívánjuk annál inkább, hogy az Austriával kötött vámszerződés lejártakor már kitűnjék, miszerint Magyarország iparát és iparosait megmenteni a kvalifikáczió és kényszertársulás nem elegendő, ahhoz olcsó hitel, kellő iparszakoktatás és mindenek fölött önálló vámterület és védvámok kellenek.

K. D.

Jelentés

a fiumei küldöttségnek útjáról.

(Folytatás.)

Fiume ép ekkor lázas napokat élt: az Alexandra és Temeraire angol óriás hadihajók, melyek Alexandriát nem rég rommá lőtték, horgonyoztak kikötője előtt s fényes tisztelgések váltattak egy részről a város és kormányzó, másrészről az angol admiralitás között. A megelőzött napon gr. Szapáry Géza kormányzónak palotája, ma az Alexandra fedélzete úszott a kölcsönösen adott ünnepélyek árjában. Minthogy e két ritka hajó másnap horgonyait volt felszedendő, nem mulaszthattuk el itt létüknek utolsó délutánját és a mindenkinek adott szabadalmat, hogy a tengeri hadleten barátságos kis kaczér aranyos czim- tábla: „Pálmay Ilka, a népszinház tagja-“

Ilkának nincs szüksége Marie Colom- bierre, hogy minduntalan róla beszéljenek. — Alig szurkálták meg a fővárosi kritikusok tompa tollúkkal „Fájó szivét“ — : (Nassám, ne sikoltson 1 csak egy költeményfüzérről van szó, melyet a kis diva irt), ma már kiengesz- telödött szívvel 50 aranyat tűz ki annak, ki néki „játszani való“ szerepet, darabot ír. Ez a láz ezzel tetőpontjára hágott. A pénztelen zsöness dóré, a fiatal irók serege, boltos segédek és beamtarek : hamleti arczczal járnak- kelnek az utczán.

— Mi az ördög lelt ?

— Drámát akarok Írni Ilkának.

— Mit írsz?

— Operettet Pálmay részére.

— Mit keressz ?

— Alakokat egy bohózathoz, amit az isteni Lisbéth bájos testére szabok —; szól az ifjú Delobelle.

Szóval, a világ közepe megszűnt a makói gyolcsos tót derékszíjának harmadik lika lenni s a „fájó szivü“ Ilus „lisbethi vállfüzője selyemzsinórjának vége leve.“ És mossiő Bunda—ki a „Kis-Pipában“ főzeléket eszik, dupla auflággal : mig gyomra korog igy beszél hozzád :

— Azt kérdi uram, mit tennék ha én nyerném meg az Ilus 50 aranyját?

viselésnek egyik szörnyetegét, a Temeraire-t részletesen, fedélzetétől kezdve alsó osztályáig, örök emlékezet és tanúságnak okáért, meg ne szemléljük.

Miután évek óta mindenféle küldöttség fárasztotta hazánkból a vendégszerető, hazafias érzületű Fiume hatóságának előzékenységét: mi szerényen, bejelentetlenül, senki által nem ismerve és nem fogadva érkeztünk a kikötő városba. Előbb tehát tájékozást kelle keresnünk, a mit az | czélra felkért Mócs Ferencz, a „Fiume“ magyar-olasz újság szerkesztője és Hajnal Antal, a kikötő munkálatok vezetésével megbízott m. kir. épitészeti felügyelő hazánkfiai, az utóbbi épen megyénknek szülöttje, lekötelező szívességgel meg is adtak, üdvözlésünket a hatóságoknál előkészítették s általában feladatunknak megoldásában tőlük telhe- tőleg elősegítettek.

A 2-ik nap, jun. 14-lce volt a hatóságoknál való tisztelgéseknek szánva. Azonban a kora reggelt Hajnal urnák fáradhatlan gondossága arra használtatta fel általunk, hogy az épülő kikötőt minden részleteiben megmutatta és megmagyarázta.

Az osztrák kormánynak és a déli vasuttár- sulatnak Trieszt kizárólagos felvirágoztatására irányzott szívós törekvése csaknem halálos dermedtségben tartotta Fiume tengeri forgalmát mindaddig, mig a magyar kormány az alföld-fiumei, a zákány-zágrábi és károly város-fiumei vasutak felépítése, a zákány-dombóvári vonal üzletbe vétele, ezeken kedvezményi árszabások életbeléptetése, továbbá a déli vusuttal kartell-szerzödés kötése és végre egy rendszeres járatú tengeri hajótársulatnak, az Adriának, életre hívása által kedvező fordulatot nem szerzett Fiume kereskedelmének. A javulás gyorsan beállt és előre nem látott mérvben fejlődött. Az lö65-ben még csak 10 millió értékű forgalom 1880-ban már 77 millióra emelkedett.

Ezen örvendetes fejlődés elodázhatlanul követelte az eddig szerény Ö00 f. méter hosszú kis kikötőnek nagyobbitását is. A magyar kormány kellőleg méltányolva ezen egyetlen kikötőnknek nagy fontosságát, ahoz mért áldozattal 1871-ben a kikötő vízfelületének 33 hektárra, a rakodó partoknak 2133 méterre nagyobbitását, 3 rakodó- parttal és 3 mólóval szaporítását és az egész kikötőnek 1200 méter hossza hullámgáttal megvédését kezdette meg. Az összes építkezések 13.122,000 frtra voltak számítva, óriási tárházakat építtetett a kikötőt úszókkal és egyéb berendezésekkel, a

— Igen, mit tenne ?

— Hát visszavinném neki s ő moso- lyogva szólna: „édes Bunda, mivel viszonozzam nagylelkűségét ?“ .. . ,

Egy fiatal iró most' általános figyelem tárgya itt, — Legénytollas álla, tiszta szemei vannak. Nem rég jött fel a fővárosba, de amidőn feljött, első dolga volt az isteni Ilkát meglátogatni. — Remegő hangon mondá :

— Nagyságos asszonyom egy népszínműt hoztam, főalakjánál ön lebegett szemem előtt.

— Jól van bubám. Ön valószínűleg szerelmes is belém, csak mondja meg bátran. — Mi ?!

— I..g..e..n!

.... És eme emlékezetes látogatás után — úgy mondják — csakhamar hozták ama értesítést a lapok, hogy Pálmay Ilka 50 aranyat tűzött ki egy neki való darabra ... És ama fiatal iró — azzal a legénytollas állal — azt mondják — : vidáman mosolyog, valahány szór igy szólnak hozzá — :

— Színmüvet Írok az Ilka pályázatára. — És te ?

— Én nem 1 .. . .

(Nagysám, itt még ne sikoltson, ezek — én is azt hiszem — csak istentelen szóbeszédek l) ______________

Mikszáth láz. — A patholog, a phizikus meg a fiziologus egyhangúlag úgy nyilatko-