Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-27 / 4. szám
4-ik szssni III« évfolyam* * Gyula, 1884. január 27-én. r Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr Fé lévre ..............2 | 50 „ Évnegyedre .... 1 „ 25 I L Egyes szám ára 10 kr. Kiadó hivatal: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Kórszemle. Sok tátongó sebei vannak társadalmi életünknek, melyek állítva várják — de mind hiába — a gyógyszert, hogy begyó- gyíttassanak, vagy legalább behegesztessenek s kevésbé nyílt sebbé váljanak. És évről évre kellene azoknak bekötöztetni, hogy igy lassanként tisztúljon a ködkép, tűnjenek a nyomornak egyes alakjai, a felvirágzás felé egy- egy lépés tétessék városunkban. Ámde haladást e téren teljességgel nem látunk, a régi bajok nemcsak hogy megvannak; de újabbak jőnek társúl hozzá, mígnem leszen az egész fekélyekkel megrakva. Tudnunk kell, hogy a testi nyomor sok tekintetben megelőztetik a szellemi bénaság által, ezt bizonyítja a tapasztalás; épen ez okból szükséges a szellemi orvosságokról gondoskodni, szellemi javulást hozni létre, azt előbbre vinni, mely után jőne azután az anyagi javulás, boldogulás. Mert mindaddig, mig a szellemi nyomorúság fékezésre nem talál, hasztalan dolog javulását várni bárminő bajainknak. Panaszkodunk, hogy a nemzedék satnyái, vesz, fogynak a régi nemes nagyságok, az erős keblek helyére nincs hasonló, ki álljon. Az érdek vész, enyészik, úgy a polgári, mint az egyházi ügyek iránt; kezd beállani a pangás kora minden tekintetben. Ezen azonban nincsen mit csodálkoznunk! Csak szét kell tekintenünk a mai zilált viszonyokon, a melyek megtámadják társadalmunk jólétét, aláássák a tagok erkölcsi- ségét. Szerintem nem volna gyógyitóbb A csendbiztos és a hajdani követ harcza lezajlott. Nagy csata volt ez, mely győzelem nélkül végződött. A csaU.tért számos elbukott szavazat, egy sebzett szív, örömkönnyek, s a béke hirtelen termett „repkény°-e boritá. — A többi szolgabirói székek betöltése sem hozott meglepetést; maradt minden a régiben. Hiába vélekedének a békétlen aspiránsok ak- kép, bogy a ki ültet, annak gyomlálni is szabad 1 * Még pár hét előtt gyökeres változtatás réme fenyegette a szolgabirói állások bástyáit is, melyek dicsfelleg környezte magasáról nem egy epedő ifjú tekintett szét törhetlen bizalommal. A remény szárnyain oly köny- nyen is lehetett azokra felszállani, minek bizonyságául szolgáljon a következő párbeszéd. Szolgabirójelölt : Mit gondolsz édes An- dorkám, visszavonult életet kezdjek, mint a mezőfalvi járás uj szolgabirája? Ugy-e, ne étkezzem a kaszinóban ? Bizony jobb is lesz, ha bútort szerzek s háztartást rendezek be. Mily szép, nyolcz szobás lakásom lesz, gyönyörű kilátással, elszigetelve a profán emberektől. Úgy sem szeretem, ki nem állhatom e kisvárosi filisztereket. Újra szolgabirójelölt: Pompás dolgom lesz, mint hajlamaimnak megfelelő, önálló hatáskört adó állás betöltője, igát vetek az emberek nyakába s mielőbb azon tudatra kényszerítem őket, hogy nyomorultak. Ismét szolgabirójelölt 1 Nos ? . . . S ha *) Folytatása és vége lapunk múlt évi utolsó számának. sebe a társadalomnak, mint a mely egy dologház létrehozásával lenne hegesztésnek inditva. Figyelje meg csak valaki egy szerda vagy szombat nap lefolyását, bő és sajnos tapasztalatot szerezhet a társadalmi bénaságról, melyben élünk, kéz kezet ér ajtóink kilincsén, különböző alakok ödöngenek fel s alá lakóházainknál s még hagyján, ha a segélyre mindannyi rá volna szorulva, de legnagyobb részök pálinka bütykös, úgy hogy ha 2—3 krja van együtt, azt leereszti gégéjén. Hát ilyeneket kell nekünk segélyezni? Ezek rágódnak a mi jólétünk különben is megterhelt fáján ? Dologház kellene ezeknek! Bizony azt a szegény alapot, mely nálunk létezik (mert azt hiszem létezik) jó lenne egy dologházra felhasználni s besepei’ni ezeket a társadalmi árnyakat, hogy ott tanulják meg a munkásság szeretetét. Munkásság az élet sója, Mely romlástól azt megóvja. Csak az, a ki nem kevert Várhat áldást és sikert! A kapitányi nemes hivatalnak pedig szorosan megkellene hagyni, hogy közegei által brevi manu, csipesse el azokat, kik a segélyre érdemetlenek ; segélyezzük, de csak azokat, a kik megérdemlik. Bölcs atyái e nemes városnak, létesítsetek egy dologházat bárminő áldozattal is ! Nemcsak e szempontból vegyük pe- dig figyelemre, hogy kéregetőink fogyjanak, vagy ne legyenek; hanem azon szempontból is, hogy ezek a kéregetők tömérdek káromlást, botrányt okoznak, elvetekimegyek vizjárta kerületem községeibe magammal vigyem-e hajdúmat ? A szóhoz jutott Andor : Mindenesetre szükséges lesz, mert különben aligha fogsz imponálni. S most mindennek vége a nyolcz szobás szigetlakás helyében marad az elszigetelt hónapos szoba, a háztartás helyett a fanyar kaszinói étkezés, a kifent bajuszu hajdú helyett a vén takaritóasszony, ki csak annyiban emlékeztet a hajdúra, hogy neki is van bajusza. És 'az iga! az meg van, csakhogy nem a nemes kandidátus akasztotta választói nyakába, de megfordítva, azok az övébe, s ő viseli hűségesen a közvetlen alávetettség nyűgét; a mi őszintén mondva, nem is áll roszul neki, ki magasra akar lépni pedig még sokszor szédül a feje! * A választás legérdekesebb mozgalmai tagadhatlanul a másodrendű s az aranyos ifjúságnak szánt állásoknál merültek fel. — Ekkor a választókon felül egy uj tényező vált észrevehetővé. Talán a főispán ? Oh! nem. Az ő alkotmányos érzelmei ekkor sem tagadták meg magukat, szabadjára hagyta a tusát, melynek erősen áradozó hullámai — mint Mózes szavára a tenger vize — egy legyintésére eltűnhettek volna. Az ő kardja tovább is pihent. Municipalista barátom szerint csupa udvariasságból, mert egy nálánál is jelentékenyebb hatalom lépett sorompóba : a hölgyvilág. A kicsiny, de fényes sereg ott táborozott a magasban, a megye kék lobogója mögött, a karzaton. Viruló arcz, nyájas mosoly, villanó szemsugár — ezek' az ő fegyvereik. Fegyverek, melyek mindig szivén találnak, s érintésükre a helyett, hogy porba dőlnénk, felemeltetünk az élet legmagasabb örömeihez! rnült példát adnak gyermekeinknek is és ez felette nagy baj ; a rósz példa veszedelmes gyorsasággal hódit közöttünk, rontja gyermekeink szivét, lelkét, szóval a nemesebb embert bennök. Ezek azoktól tanulnak káromlást, tiszteletlenséget, isten- telenséget, pazarlást, aljas modort, nyomorult viselkedést minden iránt, a mi tiszteletet érdemelne. Hát még mikor azt látják, hogy leül 2-3 ilyen társadalmi légy egy pálinkásüveg tartalma mellett, egymással beszélgetnek, kínálják erősen férfi és női czimboráikat, a bámész gyermeksereg körülöttük megáll, mint komédiás bódé előtt, hall tőlük szennyes dolgokat, jó adag illetlenséget; a szegény tanitó építheti aztán őket az iskolában, csak legyen türelme, még pedig jó adag, vagy épen angyali hozzá. Egy fertály órai rontást építhet féléven át, a mig helyre hozza. És most menjünk egy más képhez. A nemes város elrendeli, hogy a társadalom e legyei seperjenek a köztéreken bizonyos napokon. Oh ez nagyon kevés jó eredmény azon sok kárért, a melyeket gyermekeinkben tesznek. Van ugyan ott rendőr is velők, de az hallgat, mintha eléje volna írva, hallgatja az éktelen káromlást, minőt egy ily szánalmas, eszétől fosztott pária elkövet bolond fővel (az ilyet nem kellene az nlczára sem engedni, több haszon volna elzáratásában a seprési időre, mint a mennyi jó szolgálatot tesz seprésével.) Voltam egy ily látványnak szemfül tanúja akaratlanul is egy ízben; egy félkegyelmű, — de a ki házról házra kéregét a jó Isten nevében egyébkor — szinte fegyverek, melyek elé oly szívesen rohanunk, melyek sebeit epedve epedjük, s a melyek okozta fájdalmunk dárdavas szúrásánál élesebb, halálnál keserűbb, Hymett mézénél édesebb. Mily törpe ily hadiszertárhoz képest a világhatalmak minden arzenálja! A mint e kis angyali gárda két jóságos, az égnek színével együtt nyugalmát is visszatükröző szem, s épannyi méltóságot, mint kellemet feltüntető arcz körül össze-összesugott, nem tudom kiváncsi lettem-e hadi cseleikre, vagy valami megmagyarázhatlan, leküzdhet- len érzés vonzott oda, elég az hozzá, egyszerre ott termettem mögöttük. Egy szúró tekintet fogadott. Végem van, gondoltam magamban, hamarjában kémnek fogok nyilváníttatni s megsemmisittetem, Szükségesnek láttam tehát azonnal igazolni kilétemet s az előőrsnek jelentém is, hogy táboruk gazdagodott bennem egy — szökevénnyel. — E kijelentésre a helyzet megváltozott, a szúró tekintetet rokonszenves pillantás váltotta fel s a másik pillanatban dobogó szívvel nézhettem alá a parkett tarkán nyüzsgő tömegére, honnan nem egy szem tekintett környezetemre hosszasan, sóvárgón. A tábor egy tagja, mintha megütközött volna e modoron kérdezé, mit keresnek a választók szemei náluk, miért ostromolják őket tekintetükkel ? Ezek a pillantások demonstratiót, szemrehányást képeznek, adám a felvilágosító magyarázatot. Mi ellenünk, kérdezte a megrebbent hölgy. Oh! korántsem. A magyar alkotmány ellen. S miért? Mert kizárja a választás jogából — nagy- ságtokat. E szavaimra egy hálás pillantás jutalaeperte a többiekkel a köztért; fel is önthetett a garadra, mert éktelen káromlást vitt véghez, borzalmas módon szitkozódott minden hatóság ellen, az a csoda, hogy a cserepek fejére nem hullottak a szomszédos háztetőkről, hogy agyon zúzzák a nyomorultat egy szempillantásban. Szidott az, mintha szabadalmat nyert volna reá, mindenféle elöljárót, majd leült a dolog közben, Istent embert nem hagyott az érintetlen, akár minő állásban volt s a Mihaszna rendőr, csak nevetett rajta, mig a távolban gyermekek hallgatták ezen épületteljes tiszteletlenséget. Rettenetes látvány, még rettenetesebb eredménynyel. Ha erkölcsi épségünk tiszta volna s a nagy adóztatás gondjai közben reá érnénk lelkűnkbe is pillantani, ennek mind nem szabadna igy lenni. Hát e söpredék né,) felett nem áll senki? Nincs ezeknek törvény, mely ajkukra lakatot vessen ? Hát van, a ki ezekben gyönyörűségét leli ? Hihetetlen élvezet. És most menjünk egy más képhez* Lakadalom van egy helyen, egybegyülve mulat a gondtalan, de üreszsebű nép, lebet hogy a legtöbb az adóját soha be seflT fizeti, mint keresetképtelen, örökös hátrá- lékban marad s megfizetik azok, a kiknek van. Vannak itt gyermekek, talán legnagyobb számmal; mert a szülék magukkal viszik kedves gyermekeiket, ezek aztán ott tanulnak a részeg emberektől, az Isten áldásával mint kell élni, beszélni is náeg- tanulnak az átkozott Istenkáromlás nyelvén, s ha már ennyit megtanultak tőlük, velők egy fokra emelkednek abban, hogy derűre mával levék gazdagabb. A nő folytatá : Bizony, bizony különös vezéreszmék uralkodnak. A legmagasabb állás betöltésére képesítve van a nő, kormányozhat országokat, üzenhet hadat, köthet békét, szóval királynő lehet, csak nem választhat, csak a férfiúval egyenjogú polgár nem lehet. Éreztem e szavakban rejlő igazság súlyát, miért is a tréfa mentsvárába kellett menekülnöm, s átvenni a vigasztaló szerepét. Engedelmet kérve ellenvetésemért, megjegyeztem, hogy a nőnek hazánkban is megvan választási joga. Ugyan kit választunk mi ? szakított félbe. Férjt, viszonzám én, — a ki azután a tisztviselő választásnál nem egyszer dobja nejének szavazatát az urnába. — S ha kétli, nézzen oda nagysád ama bájos leánykára, ki ma szülei nélkül jelent meg. Mi ennek az oka? Nem egyéb, mint az, hogy a reggelinél a papa X mellett kardoskodott, a mamának pedig Y tetszett, s ki is jelenté, hogy ő a választásnál pártfogoltja érdekében minden követ megmozditand. S e párbeszédnek alku lön a vége, mely szerint a papa belátván, hogy neje az ő befolyását ellensúlyozni képes le- end, arra kérte a mamát, hogy miután működésűk egymást lerontván, a küzdelmet sem egyik, sem másik oldalra nem döntheti el, kíméljék meg magukat mindketten a fáradságtól s maradjanak otthon. — S igy történt. Beszélgetésünket hahota zavarta meg. A tábor tagjai lázasan néztek le a szavazatokat összeíró küldöttségre, melynek egy öreg úri tagja cerusájának hegyezésével bajlódott. S a mint nagysokára elkészült vele, alig nyomja papírjára — ismét eltörik. Újra kezdődik a hegyezés lassú munkája, ezalatt a kortesek élénken futkosnak a már elfogyott szavazó után, s midőn pár perez múlva egygyel megjelennek, az öreg ur még mindig nem
