Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-24 / 25. szám
35-ik szám Gyula, 1883. junius 24-én II. évfolyam r Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .........- 2 „ 50 „ Évnegyedre ..- i » 25 .» Egyes szám _____ ár a 10 kr. ________Á POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8, sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Törvénykezési szünidő. Az igazságligyminiszter úr ő nagyméltósága nem azért ette meg professorosko- dásban kenyere javát, hogy érzékkel ne bírjon a vakatio iránt. Ki is adatta. Csakhogy növendéke: Themis nem dobja el pallosát, mérlegét, mint egy duzzogó is- kolagyerköcz elszórja tanszereit és örömrepesve fut élvezni a gondtalan jelent. A magyar igazságszolgáltatás istenasszonya meredten áll helyén, s szégyenkezve hullatja könynyeit. Igen mert Pauler Tivadar, kinek uralnia alatt az „önkénytes fogság* uj jogi fogalma megszületett őt is „önkénytes száműzetésbe“ küldi két álló hónapra, — holott neki annyi hasznos tenni valója lenne ide haza. Úgy látszik, a minister ez idő szerint annyira bizik az általa őrzött jogrend sérthetetlen voltában, hogy két egész hónapra megelégszik félintézkedésekkel, féljogállapottal. A Nyíregyházán lefolyó jelenetek elősejtelmeiből me- rité talán e véghetlen csodálatos bizalmat, e dajkáló reményt. De ha már nem ejték aggályba az igazságszolgáltatás és jogrend árván hagyott tekintetei, fogyatkoztatták volna meg reménysugáré az alkotmányosság elméleti tanai, melyekért ha egyénileg nem hévül is, minister létére áldoznia kellene. A törvényhozó hatalom a ránk jövő két hónapon át szünetel. A bírói is félálomba ejtetik az 1883. XXXIII. t.-cz. által; mi marad hát ébren az ország felett: a kormányzó hatalom ! S e kormányzó hatalomban is hány %-ot tesz ki Panier Tivadar, az igazság- ügyminister? Tisza a megmondhatója. A hatalmak ily egyensúlya mellett kell majd az esztendő két teljes hónapját eltölteni az országnak. Lássuk azonban gyakorlatilag a dolgot. Mely különleges körülmény indokolta e törvény szükségét? A minister szerint az, hogy eddigelé a bírák 6 heti szabadsága tetszés szerinti időben vétetvén igénybe a létszám évenként 3—7 hónapon át nem volt teljes, minélfogva az első bíróságoknál a szakelőadók gyakran hiányoztak. Ez azonban csak a papiron áll igy, mert hogy A vándorbot. (Genre.)j Meszlóny Antaltól. Sándor gróf szenvedélyes zenekedvelő volt. A dalnok, kinek nem volt kenyere, a magyar czigány, ki a külföldre akart menni, hogy művészetét emelje, csak az ő ajtaján kopogtatott s ö moecenásukká lett. Örömmel tárta fel erszényét a művészekért, mert bennük látta csupán megtestesítve mindazt, ami a lelket az idealismus honába vezérli. Szerinte az élet egy learatott búzaföld föld, melynek termékenységet csak a szende napsugár és a jótékony záporeső adhat. — A földi bájak, örömök eltörpültek magas képzelete előtt, csupán az igaz művészet, a zene volt képes életének egyhangúságát változatossá tenni. Nem volt hangverseny, hol ő jelen nem lett volna, s ahol művészek fel segélyezése, párt- fogolásáról volt szó, ott Sándor gróf neve diadémként tündöklőit mindazok nevei mellett, kik hasonló verve-el viseltettek, a szép és fenséges eme specialis formája iránt. Kastélyának boltíves tornáczára estén- kint kiülve, mély lelkesedéssel hallgatta a pusztai nyáj kolompot, melynek hangjai a távoli hegyek oldalain csengő viszhangként jutottak el hozzá. — Néma merengéséből csak pásztora zavarta fel, ki mélabús hangokat csal ki általa művésziesen kezelt furulyájából. — közelből merítsem a példát, a b.-gyulai törvényszék statistikai adatai igazolják, bogy az 1869. IV. t. czikkben biztosított évenkénti hat hetet a bírák közül csak kevesen és nem is teljesen kimeritőleg szokták igénybe venni. Ugyanis az elnökkel együtt nyolcz törvényszéki bíróra hathat hetet számítván, 48 heti szabadságidejük lenne évenként, a melyből igénybe véve rendszerint csak 20 hét lön összesen; — egy pár biró éppenséggel nem, mások csak pár napra menvén szabadságra. Hogy lesz azonban ezután ? Az 1883. XXXIII. t. cz. ugyané 8 bírónak 9—9 heti (julius, augustus) szabadságidőt engedvén, összesen 72 heti szabadságot ad, melynek igénybe vétele azonban az uj intézkedés értelmében (a menynyiben a ministeri rendelet 2. §-a szerint a bíróságok az okból, mert a törvényben felsorolt ügyek kellő elfoglaltságot esetleg nem nyújtanak más ügyekben, mint a melyekét a törvény felsorol, el nem járhatnak) kötelező lévén, a tényleg szabadságban eltöltött idő — nem mint ezelőtt 20, hanem — 72 hetet fog tenni. Már pedig levonván 20-at a 72-ből éppen 52 hét, vagyis egy bírónak egész évi működési ideje marad fenn, illetve jelentkezik elszabadságoltnak. Midőn tehát a minister azt akarta elkerülni, hogv a létszám évenként 3—7 hónapon át hiányos ne legyen, feláldozott sok egyeben kívül egy bíróra számított egész esztendei működési időt. A mi pedig azt illeti, hogy a szakelőadók az eddigi szabadságolási rendszer mellett hiányozgattak, indoknak szintén meglepő. Mert hát nem fognak-e hiányozni az uj törvény“ által biztositott szünidőben is ez előadók ? Vagy talán azt hiszi valaki, hogy szakszerű elöadmányok az életbelépendő törvényczikk által a szünidőre kirekesztettek? Egy futó pillantás a törvény 3. §-ára, úgyszintén a 7, 8. §§ okra, kiábrándít s az ellenkezőről győz meg, mert ott látjuk a szünidő hatálya alól kivett ügyek közt ép úgy a váltó és kereskedelmi, mint a csőd avagy sürgősb telekkönyvi, büntető sőt még fegyelmi ügyeket is. Lássuk a kezelő személyzetre vonatkozó különbséget az eddigi s az életbe hivandó A furulyahangok Sándor gróf szivéig hatottak; felmelegitették annak csalódásoktól edzett húrjait, s mikor a falu bús esti harangja megszólalt a gróf kéjmámorban kulcsolá ájta- tos imára kezeit. — A pásztor észrevevé Sándor gróf elmerengését. Könyek tódultak szemeibe, melyeket ősz fürteivel sietett felszántani, hogy észre ne vétessenek a gróf által, kit a legnagyobb tisztelet és hálával környezett azon jókért, melyei úgy ő, mint édesatyja őt, mint pásztort az egyszerű de érzésteli furulyahangokért, kitünteté. — Elmereng 1 Mily jó szive van ... A grőf nem hallá e szavakat. Goudola- taiban egy nem rég letűnt csillag lebegett, kit a sors üldöző karja orozott el tőle. — Oh Madien 1 Miért költözél el oly hamar tőlem? Miért rabiád el szivem nyugalmát. Elköltözél tőlem, hogy ne halljam csengő dalaidat, hogy ne lássam gyöngyvirág arczo- dat. — Oh hát nem elég volt szenvedésem látni téged a kórágyon, még azt is meg kellett érnem, hogy elszakadva mint ártatlan ibolya hervadsz el mellettem? Dalaid szívemig hatoltak, dalaid után újjá születtem s áldottam a napot, mely csak téged sugárzott körül, magasztalám az eget, melynek te valál csillaga. Miért nem lehetek melletted? Hisz te úgy szeretsz, mint én imádlak, láttatlanul bár, de azért tiszta szívemből. — Feleségéről álmodik. Szegény jó urunk, — mondá sírva az öreg. Azután belelehellt abba az élettelen fába, mely oly mennyei hangokat csalt ki. állapot közt. A b.-gyulai törvényszék területén levő mintegy 60 főből álló kezelő személyzet legfelebb 40 hetet vett összesen igénybe évenként; ezután 240 hetet lesz a már fent emlitett ministeri intézkedés folytán akaratlanul is kötelezve tétlenségben eltölteni, mi 200 elpazarolt hétre menő különbözetet eredményezvén más szavakban négy kezelőnek évi működésével egyenlő. Ily intézkedések a takarékoskodás eredményei helyett igen drága gyümölcsöket fognak teremni, mert a két hónapra megakasztott munkálkodás utónyoo ai a felhalmozódott ügyek nagy tömegében fognak jelentkezni, s a hátralékok állapota uem megszüntettetni, de rendszeresittetni fog. A magukat még úgy, sőt akaratuk ellenére is kipihent bírák a munka óriás halmazával szemben alig lesznek képesek oly arányban való munkálkodást kifejteni, a mely által a csak középszerüleg gyors igazságszolgáltatás menete előidézhető lesz. — De sínylődni fognak a birák hónapokon át, az igazait kereső közönség pedig újabb pár hónapi türelemhez lesz kénytelen szokni e törvény következményei által, — melyek közt azonban a szakelőadóknak elérni vélt állandó jelenlétét is hasztalan fognánk keresni. E czélszerüségi szempont is valósítás nélkül marad, mert hisz a szakelőadók hiányozni fognak nemcsak a sztíni- dőő át, mely időre a törvény 7. §-a veszély- lyel járó késedelem esetén az érdekelt félnek indokolt kérelmére bérmiféle iigy elintézését is elrendeli, de a bírói létszám teljessége a szünidőn kívül egész éven át és többször is fogyatkozásban lesz, ameny- nyiben a szünidő alatt működött bírákra később jön a sor, s kellőleg igazolt esetekben még a szünidejét már igénybe vett bírónak is hat nap engedélyeztetik. így tehát az elérni vágyott stabilitás czélszerüségi szempontja is csak hiú ke- csegtetés, csalóka remény marad. És ezen meg nem valósuló reménynek feláldoztatnak az igazságszolgáltatás magasabb tekintetei, feláldoztatok az egyéni jog- s/.ükséglet kielégítésének parancsszava, fel- áldoztatik magának a birói és az ügyvédi — Úgy, úgy dalolj! Mily szép dalod 1 Miként a tavasz lanyha szellője a virágzó fák szirmait illatos hüsével csókolja, miként a művész megérinti a hurt, hogy az zokogjon úgy vágyik ajkain lehelletezve, mely uj életre támaszt, mely nélkül halott vagyok! Oh Madien 1 Madien ! A pásztor elhallgatott. Felhágott a lépcsőkön s a karosszékben ülő gróf kezeit megcsókolva, gyöngéden érinté vállait : — Jó uram, ébredjen. Leszállt a nap, ékes csillagok tündökölnek az égen. Vigasztalódjék. Drága felesége boldogabb, mint mi vagyunk. Nyugodjék meg a végzetben s csüggedő lelkének adjon legalább rövid időre enyhülést az, amit a természet szépségei nyújthatnak. A gróf imaszerüleg nyitá fel szemeit a jótékony szavakra. Körültekintett s a hold kísérteties fénye az öreg pásztor ősz fürtéit ezüstözé, Néma csend uralgott a kastélyban. Az Ava-Mária harang imára in;é az urasági cselédeket, kik mindannyian összekulcsolt kezekkel térdeltek le. A csendet csupán' a távoli nyájkolomp zavará és a pásztorsíp. — Az éjjeli szárnyasok rémes rikácsolással csapódtak a kastély falaihoz. — A virágok szomorúan sütötték le fejecskéiket s sóvárgó vágygyal lesték az üditö harmat leszállását. — Hiszesz-e te a túlvilágban ? — tőré meg az ünnepélyes csendet Sándor gróf. karnakól jól felfogott érdeke: s mindezeknek összhatása folytán megcsorbíttatnak a magyar közönségnek szilárdulni kezdő hitelviszonyai. Az eladósodott közönségben egy veszedelmes tévhit keletkezésének indokául is fog szolgálni e törvény, amennyiben csak kevesen lesznek, akik annak elolvasása által fognak maguknak tájékozást szerezni, de legtöbben beérvén a „törvénykezési szünidőről“ szóló czim tudomásul vételével azon felfogáshoz fognak jutni, hogy két egész hónapon át meglévén tagadva a hitelezők részére nyújtandó birói jogsegély, ők ez idő alatt kötelezettségeiknek eleget tenni nem tartoznak. E balnézet ismét újabb inproduktiv költségeknek lesz tápláló forrása. A törvénykezési szünet leginkább fogja sujta ni a szegény nép fiát, akinek ha van is követelése, nem igen szokott váltó alakjában fenállani s így kénytelen lesz a szünet hátrányait teljes mérvben elviselni, míg ugyanezen idő alatt a vele szemben álló tőkepénzes váltóhitelező ellene rninden- rendü törvényes lépést foganatosíthat, csak ő nem lesz képes tartozásának kielégítésére szolgáló követelését behajtani. De nem folytatjuk tovább azon szomorú következmények elsorolását, melyek a törvény hatását már legközelebbi jövőben éreztetni fogják, csak konstatálni kívánjuk, hogy a fejtegetett törvényczikk is egyik jelensége azon kapkodó, ide-oda tévelygő iránytalauságnak, mely jelenleg törvénykezésünk rendezésében oly szerencsétlenül nyilvánul, s amely ahelyett, hogy a közerkölcs szilárdításának tényezőjévé válnék, nem egyszer összeütközésbe fogja hozni a bureaukratát az emberrel, és ha e küzdelemben az utóbbi lesz győztes, a diadal bére mindig egy kibúvó, egy szinleges ürügy, egy törvénysértés, hogy ne mondjuk : hazugság leszen ; mert elképzelhető e hogy szomorú családi események alkalmával az elnök meg fogná tagadni az újabb szabadságot azon bírótól, aki márazegész évfolyamára hat napi nagy (!) szabadságát is indokoltan igénybe vette? S annyi hátrányos következmény mel— Hogy hiszek-e jó uram? Hinnem parancsolja a vallás, hinnem a sok jó, melyei jó uram elhalmoz? — Hiszed, hogy Madlent látni fogom még ? — Hiszem jó uram. De menjünk. Az est hűvös. Még ártalmára lehetne. — Jó öreg, ha meghalok, feleségem mellé temessetek. — Ne még erről. Oly fiatal, s már erre gondol. Tűrje méltóságos uram a sors rendeléseit, s Isten nem fogja elhagyni. A szenvedő fiatal gróf, mind testileg s lelkileg kimerült aggastyán az ősz pásztor vállára támaszkodva, lassú léptekkel ment szobájába 1 Minden tárgy nejét juttatá eszébe. — A régi rend még nem volt megzavarva, úgy állottak a képek a falon, a díszítmények az asztalon, mint a nő életében. — A kastély kis ebédlőjében két személyre volt terítve; az egyik hely érintetlenül maradt. A grófné betegsége folytán nem jöhetett akkor ki az estebédre. A gróf, kegyelete jeléül ezen helyet emlékül őrizteté. — A boudoirban hímző asztal volt az ablak mellett, mig az óriási por- czellán kályha tetején fősz-mellképe. A toilette asztal finom női piperékkel rakva, minden hanyagság daczára, bizonyos csínnal voltak összehalmozva, A grófot vezető pásztor a szobába érve, azonnal rendelést tett a vacsora behozatalára, s hogy a grófot a visszaemlékezés bánatten- gerétöl megóvja, a gazdászt hivatta fel, hogy a napi munkáról jelentést tegyen.
