Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-21 / 3. szám
3-ik szám Gyula, 1883. január 21-én II« évfolyam r~, i Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .......... ■•2 v 50 „ Évnegyedre .. •• i » 25 » Egyes szám ______ ár a 10 kr. Ja POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz, a,, Bécsben • Gppeliik A,, Schulek Henriik, JMoose Budolf és Dukes JH, hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Jamina. i. Lapunk múlt heti számának ujdonsági rovatában röviden jeleztük, hogy a belügyminiszter Jamina szőlőtelepnek új községgé alakulását engedélyezte. Az erre vonatkozó miniszteri leiratot alantabb egész terjedelmében közöljük. A belügyminiszter, leiratában az 1876. évi V. t.-cz. 43. §-ára hivatkozva konstatálja, hogy Jamina különválási igénye törvénybe nem ütközik. A belügyminiszternek tökéletesen igaza van. A hivatkozott szakasz, amely ugyanama rendelkezéseket alkalmazza akkor, amidőn „egy vagy több község határához tartozó s egymással területileg összefüggő birtokok összesítése vagy valamely pusztához csatolása által szándékoltatik új önálló község alakíttatni“, mint a mely rendelkezéseket tesz külön birtoktestet képező s a községhez csupán közigazgatásilag csatolt önálló pusztáknak községgé alakítására nézve, oly világos, hogy nincsen olyan határdülő, mely — tekintet nélkül fekvésére, vagy különleges viszonyaira — önálló község alakítására elvileg jogczimmel ne birna. Jamina kölönválási igényéuek jogczi- mét szintén az 1876. évi V. t.-cz. szerencsétlen órában alkotott 43. §-a kölcsönöz. Ez a szerencsétlen 43. §. Damokles kardjaként függ az alföldi népes városok és virágzó nagy községek fölött, ingó talajjá, állandó problémává téve a határ egységét, és mindama intézkedéseket, amelyek a határ egységén mint szilárd fundamentumon alapulva a község virágzásának, előrehaladásának feltételeit képviselik. Sajátságos s meglehetősen ellenmondó Futó tavasz. (Május 7. 1882.) Futó tavasz virágival Elbúcsúzik szépen ; A nélkül hogy egy vágyamat Betelni láthassam. Elhervadnak virágai Sirjokra hajolva : A nélkül, hogy csak egyet is- Szakasztottam volna. Óh, énnekem mostohám volt Az öröm . . . hiába 1 Nem nyílhatott életemnek Egy szelíd virága. Bánat volt az édes anyám El is temet szépen : Elaltatja jó gyermekét . Gondos anya képen. Nem kell nekem többé virág, Semmire sem vágyom Csak nyugodni lágy kebelén : Lenn a síri ágyon. Halljátok csak virágai Szép tavasznak, nyárnak Én is megyek; valahol csak Engemet is várnak. Zayzon Tihamér. JL vörös Dina. (Fantasztikus novelette.) Nem volt még csak grófnő sem a vörös Dina, mégis oly szészélyes volt, akár csak egy vidéki — primadonna. jelenség észlelhető alföldi községeink bel- életében; megérdemli, hogy komoly elmélkedés tárgyát képezze: ama óriási aránytalanság ez, amely a népszaporulat csekély volta és a földbirtok roppant mérvű eldarabolása között fen forog. Sajnálatunkra nem vagyunk oly kedvező helyzetben, hogy eme aránytalanságot hiteles statistikai adatokkal okadatoljuk, de azt hisszük felesleges is volna. Utalunk a hitel telekkönyvekre, amelyeknél úgy örökösödési mint magánjogi birtokváltozások óriási száma birtokeldarabolással van saturálva ; utalunk továbbá a községi kataszteri (földadó nyilvántartási) telekkönyvekre, amelyek még több bizonyitékkal szolgálnak, mennyire eldarabolódott, szét- foszlott nemcsak az úrbéri telek, de a zsellérbirtok is. De azt hisszük, hogy a földbirtok óriási mérvű eldarabolásáról a telekkönyvön kívül is mindenki meggyőződést szerezhet magának, ha egyszerűen a dűlők között járkálva a mindinkább egymáshoz közeledő mesgyéket veszi csak szemügyre. Nem szándékunk, és czikkünk hivatásának keretén kívül is esik ez alkalomból elbirálni vagy csak véleményt is nyil- vánitani, ha váljon nemzetgazdászati szempontból üdvösnek vagy kárhozatosnak tart- juk-e^ a földbirtok nagymérvű decentra- lisatióját? elmondtuk és elmondaudjuk még erről is nézetünket, de ez alkalommal csupán a földbirtok eldarabolásból a községek szervezetére háruló praegnans veszély az, mely felszóllamlásunkat provokálja. A földbirtok korlátlan eldarabolása okozza, hogy a midőn egyes bir'okok például örökösödés utján több felé oszlanak, aa örökösök mindenike az osztályrészébe jutott telek föld pár holdján egy kis viskót is épit magának, amelybe családjával együtt meghúzódik. Sajátságos jelenség továbbá az is, hogy a föld népe mily előszeretettel költözik ki a külső földekre, mily előszeretettel épit magának odaklinn tanyát, a városban vagy községben levő házát inkább eladja a csekély vételárt jókora összeggel pótolja, csakhogy a város külterületén építhessen magának. Ezen körülmény egyik oka és titka a községek belterületén levő házak nagymérvű elértéktelenedésének. A túlmagas fogyasztási adók, örökös tavaszi fagyok és részben kivénült, nem ujitott, emiatt terméketlenné vált tőkék folytán, másfél évtized óta az alföldön s különösen megyénk községeiben roppant sok szőlőt irtottak ki. Eme kiirtott szőlőföldeken 500- 1000- 1600 □ öles parczellá- kon gombamódra épültek a házak, s helyenként valóságos falut képeznek, s_ amellett folyton épülnek. Például Békésen a Szé- csénykert és rósz erdő, Gyulán az uraság dülőbeli szőlők, a Sándorhegy, Aranyág és Kolbászfalu valóságos utczasorokbólállanak. Ilyen szőlőtelep Csabán Jamina is, mely állítólag „Literátifalva“ néven akar önálló községgé alakulni. (Folytatjuk ) Megyei közügyek. A Csabához tartozó Jamina külön községgé alakulását a belügyminister a következő rendelettel engedte meg, mely ellen megyénk alispánja a végrehajtás előtt felirati jogával élt. 57299. szám. 'Békésmegye közönségének Gyulán. — Kesjár Mihály és társai csabai „Jamina“ szőllőbeli lakosok a nevezett szőllő- helynek önálló községgé leendő átalakítása I.ám most is. Alig kelt fel látogatója I— fess fiatal mágnás; látták önök már biztosan a Sárkány kirakatában —) hát csak odarohan a salon ablakához s szenvedélyesen csapja ki szárnyait .... Ott künnröl téli metsző szél áramlék be a meleg illatos szobába, 8 a vörös Dina holott egy pár perce csábitó mosolylyal hallgatta a fess fiatal ur szerelmi vallomását, levágja magát a kerevetre, keblecskéjéböl mely sóhaj száll fel s végtelenül pathetikus, de igaz hangon rebeg; — Meghal ok unalmamban! A vörös Dina csípett magának egy diakot ! Egy egész és eleven diákot. Ez egyéniség úgy 19—20 éves lehetett, magas volt és sovány. Dina azonban azt mondta hogy karcsú. Egyébiránt Imrének hívták 1 a kötelessége az lett volna, hogy a kedves kis .ördögöt esztétikára tanítsa. A leczkék nagy száma daczára azonban nem tudtak tovább menni a szép általános fogalmánál. És Dina úgy találta, hogy a diák nem felel meg e fogalom követelményeinek, tehát szép. Imre arcza zöldes s beteges szinü volt: a tanítvány azt mondta rá, hogy halvány; sőt ezen véleményét tudatta is a tanítóval, a ki kezdett belébolondulni a szeszélyes úrnőbe. Egy szegény éhes diáknak különben sem kell sok. . . Dinának nagyon tetszett a dolog s elkezdett — nem unatkozni. Főleg hogy látta, mikép jc szoknyája körül forgolódó uracsok iránt támasztott ujabbi kérelme folytán az érdekelt felek meghallgatásával, és a hivatalos adatok megvizsgálásával a tárgyalás, miután a különválási igény elvileg törvénybe ütközőnek nem volt mondható, szabályszerűen megtartatott. Ennek rendén egyrészt beigazoltatott, miszerint a folyamodók az 1876. V. t. czikk 43. §-ban hivatkozott 4i. § Útmutatása szerint, az adófizetési arány miatt figyelembe veendő kérelemmel állottak elő, miszerint az önálló község alakításához további fennállhatásához és ahhoz, hogy a törvényes rendeltetésének megfelelhessen, megkivántató anyagi és szellemi erő nem hiányzik, és kétség alá sem jöhet az, miszerint Békés-Csaba város ezen részének elszakitása után is képes lesz a közigazgatási és közművelődési kötelezettségeinek teljesítésére; másrészt kiderült, miszerint a közvagyonban és közös teherben ez utánra való osztozkodásra nézve a felek közt egyezkedést sőt közös tárgyalást sem sikerült létrehozni, minthogy Békés-Csaba város képviselő testületé a jaminai szőllöhelyen levő lakosok elszakadásához beleegyezésével járulni egyáltalán nem kívánt. Ily körülmények közt a törvény határozott rendelkezéséhez képest figyelmen kívül nem hagyható kérelemre ezennel megengedem, hogy a Jamina nevű szöllőhely Békés-Csaba várostól elválhasson, hogy annak területe a város határából kiszakittassék, és az azon la- k k a városi kötelékből kilépve, külön önálló községet alakíthassanak. Mielőtt azonban nevezett városrész külön válása és községesitése ténynyé válhatnék, az alakulandó község szervezkedési tervezete, és a mennyiben nem nagyközség kívánna lenni, a körjegyzőségbe való beosztás iránti tárgyalás eredménye, az uj községi határ megjelölése — valamint a szervezkedés, s illetve háztartási keret megállapításának feltételéül a Békés-Csaba város közvagyonából részesülés iránt támasztott igényekre nézve a felek közt a jelen döntvény alapján megejtendő és a megye kiküldötteinek vezetése alatt az érdekeltek, illet .e képviselőik közös tanács- kozmánya mellett megtartandó tárgyalás eredménye hozzám felterjesztendő lészen. Miről a megye közönsége a f. évi szept. hó 18-án 201. szám alatt kelt jelentésre, a csa- tolványok visszarekesztése mellett, további megfelelő eljárás végett értesittetik. — Budapesten, 1882. évi deczember 30-án. Tisza, s. k. fintorgatják az orrukat, mintha éreznék az idegen — illatot. Tetszett neki a gondolat, hogy szerelmes ebbe az éhenholt ábrándos diákba. A fiunák azonban kánikulái napjai voltak s bár téli kabátja sem volt, tél közepén gyötrötte a láz Amint mondám : egy szegény tanulatlan diák könnyen megszédül s elveszti azt a kevés eszét, a mi van. Imre a tanítás alatt mintha parazson ült volna. Egyszer már odáig volt, hogy megszó- litá Dinát. — Nagysád (fortissimo!) Dina nagy szemeket meresztett s mosolygott — a szegény fiú folytatá, de -nár pianissimo ; — Nem volna szives, kiadni a havi pénzem! Pedig egészen mást akart mondani. A vörös Dina szégyelte is magát — ez milyen bátortalan! — Különben majd megmondja ő. Miért is ne kezdhetné a nő a vallomást?! — Imre (olvadékonyan!) — Parancsol nagyságod?! De már erre Dina is alább hagyott az olvadékony hanggal — j — Meghívom önt holnap estve hozzám egy kis theára. Otthon ne merészeljen atn maradni! Pedig ő sem ezt akarta mondani! B—i S—r. (Vége köv.) Tulajdonképen nem is volt vörös hajú, hanem szép arany szöszke; de ha neki tetszett azt kiáltó vörösre festeni — ki fogja abban őt megakadályozni?! Senki! Önök talán Bábi nénire gondolnak? Arra az egyetlenegy rokonra, kit a vörös Dina ismert ? No’iszen! Nagyon is jól tudja ez a falánk, kiérdemült exmasamód, hogy csak hizelgés a hivatala s a Dinának mi az öleb : meddig a kezét nyalja helyes, de ha morfondíroz, harap, hát ki vele ! Pedig nagyon is jól folyik a dolog a kis Dina palotájában, szabad a vásár; s az alól a kis vörös fejecske alól, akár a- selyem párnáját is el lehet lopni. A kasznik tára várára, (— mintha fogyna is belőle a sok drága holmi ! —) az éléstár nyitva, a pénz mint a polyva, még a levegőben is szálldos; nagyon meglehet itt az embernek magát szednie. Azután meg azok a fényes estélyek, melyeket az a kis kedves ördög rendez, az a sok híres fényes, nagylelkű ur — asszony csak elvétve kerül oda! — meg a sok fáin franczia pezsgő: halálra eheti tudja magát az ember ott, ha csak kocsis is ... A vörös Dina nagykorú nő. Különben 18 éves és átkozottul' csinos. A vezetéknevére nem emlékszem; különben is mit tartozik az önökre ?! A ki adta néki azt a nevet, úgyis már régen sírban porlad, — ha ugyan volt, ki néki valaha nevet adott! Vagyont az bizonynyal kapott valahonnan. Honnét? Ki tudja? az anyjától bizonnyal nem maradt rá semmi; lopni meg nem lopta, mert ennyit nem lehet ma már — : a kevéshez is sokan vágynak! De szeszélyét, azt biztosan örökölte. Ily nagy mértékét e tulajdonságnak nem kapja úgy egyszerre az ember fia a teremtéstől ., .
