Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-15 / 15. szám

üdvözlő iratára válaszul adott emez örökbecsű levelét — megyénk és az egész ország közönségének először hozhatjuk tudomására.

A nagy számüzöttnek e levele, a benne genialis vonásokkal kifejtett magasztos gondolatok és történelmi értékű örök igazságok megragadó erejénél fogva, — bizonyára százezrek keblében fogja majd megrázni a haza- szeretet húrjait Kárpátoktól Adriáig. És ha van még e hazában magyar szív, mely e levél írója iránt, a politikai khamaeleonkodás elvizenyitő mai korszakában, az elfogultság vagy félreismerés igaztalan Ítéletét táplálta vala redői között, — e levél olvasása alatt lehetetlen, hogy nagyot ne dobbanjon s bün- bánólag be pe vallja: Nem tudtam mit cselekedtem/ Szándékosan használtuk a „lehetetlen“ szót. Mert ha mégis akadna magyar ember, a ki a kárhoztatas szavat merne ajkaira venni e levél írójával szemben: az, nyugodtan mondjuk, elveszítené jogát ahoz, hogy akár magyar embernek, akár általában véve csak komolyan számbavehető egyéniségnek is tekintessék.

Kossuth Lajosnak 80-ik születésnapja alkalmából némely törvényhatóságok üdvözlő irataira irt válaszlevelei, mind remekművei ugyan a statusférfiúi lángész Írói hatalmának; de, nézetünk szerint, a jelen levél talán mindegyiknél tartalmasabb, s a közelmúltra vonatkozó reminiscentiáinál fogva — mindén- esetre értékesebb is.

Sok van abban a mi épen nekünk békésmegyeieknek szól. Olvassuk el újra meg újra: s megtaláljuk benne az ujjmutatást, a profe- tiát a mi számunkra is. — Találjuk és tartsuk is meg mind az időknek végéig!

Megyei közügyek.

Békésmegye bizottságának rendkívüli köz- gyűlése 1883. april 9-én.

Elnöklő főispán 1 nagyszámmal egybegyült megyebizottsági tagok üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, a napirendet előzőleg fájdalmas részvéttel emlékezik meg ama közmegrendülést keltett bűntényről, melynek M a i 1 á t h György országbírója áldozatai esett; — utánna Nagy Károly árvaszéki elnök a közönség kegyelete és gyá-i szos hangulata között ecsetelvén az elhunyt nagy férfiú dicsőséges pályáját és soha einem múló érdemeit, indítványozta, hogy fejezze ki a megye közönsége jegyzőkönyvileg legmélyebb gyászát s erről az elhunyt nagyférfiu özvegyét értesítse.

Ugyancsak a megye főispánja felemlíti Asztalos Istvánnak a békési járás szolgabirájának f. évi márczius 8-án történt elhalálozását, mire úgy ő, mint Nagy Károly árvaszéki elnök az elhunyt érdemein lelkesülő méltánylás szavaival emlékszik meg e megyét ért gyászról, indítványozván, hogy ezen vesztesség alkalmából őszinte részvétének a megye közönsége adjon kifejezést.

Mindkétrendbeli indítvány a jelenvolt megyei közönség részvétteljes véleménye kifejczésé- sének jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatott.

2- or. Előterjesztetvén a napi rend első tárgya a m. kir. belügyminister ur f. évi 18231. sz, rendelete a megye háztartásának az 1883-ik évi XV. t.-cz. alapelveinek figyelembe vétele mellett leendő berendezése illetőleg a megye újjá szervezése.

A megye újjá szervezésének tervezetére 24 tagú bizottság választatott megyei alispán ur elnöklete alatt, és minthogy az érintett mimsteri rendelet megyénkben a 7-ik járást eltörölni rendeli, egy 3 tagú küldöttség menesztetik a belügyminister úrhoz, mely indokolt kérvényben fejtse ki a 7-ik járás fennmaradásának a jó administratió szempontjábóli szükségességét.

3- szor. Következett a m. kir. belügyminister ur által a f. évi költségvetés megállapítása során a járási szolgabirák mellé engedélyezett hivatalszolgai állomások feletti intézkedés tárgyalása.

A megye közönsége úgy lévén meggyőződve, hogy az irodai szolgálatot a tiszti hajdúk minden fennakadás nélkül teljesíthetik, feleslegesnek tartja nemcsak a hivatalszolgák, de az alispán mellé felfogadandó lovas hajdúnak alkalmazását is, minthogy a megyében berendezett kényelmes postai közlekedés ezt feleslegessé teszi ; kén azonban az I czélra szánt összegnek megadását megyei levéltár rendezési munkálatainak költségére

4- er. A csabai járási földadó-bizottságba Szabó M. József rendes és Villand Károly póttag lemondása folytán Pándi István mint rendes és Csernyus András mint póttag választattak meg.

5- ör Hnsszab eszmecserét idézett elő. Kohner Adolf és Brüll Henrik vállalkozók azon ajánlata melyszerint egy Nagyváradról kiinduló és a Sima

csárdánál az állampályába végződő es sárréti községeinket érintő másodrendű vasútnak a körösi véd- töltések mentén kiépítésére eme vasút elkészülte után 10 nap alatt fizetendő 140,000 irtot kérnek. Eme vasút létesítéséhez Biharmegye tekintélyes összeggel járul s e megyevei az egyezség mar meg is van kötve.

A megye közönsége az állandó választmány véleménye és az államépitészeti hivatal főnökének a gyűlés folyamán tett felvilágosító nyilatkozatai után több rendbeli kikötések mellett, a melyek azonban a kiépítés- lehetőségét nem akadályozzák, elfogadta a 140,000 frt segélyösszeg megadását s oda nyilatkozott, bogy ha netaláu saját közmunka-alapja, a mely az újabb építkezések által évekre kihatóan igénybe van véve, — erre képes nem lenne hajlandó ez összeget kölcsön utján is fedezni; — mely határozat által a sárréti községek eddigi elszigeteltségükből ki fognak bontakozni.

6-or. A m. kir. belügyminiszter körrendele- tileg hivta fel a megyét, a szeszes italoknak ki- csinybeni elárusitása alkalmával az egyeseknek nyújtandó hitelmennyiségéuek meghatározására :

Tekintve, hogy megyei népünknél a szeszes italok vásárlásának oka nem annyira az azok iránti előszeretet kielégítése, mint inkább a nehéz mezei munkával járó erőfogyasztás pótlása a föczél, ennélfogva a túlságos korlátozás köz- gazdasági szempontból nem kívánatos, s igy a hitel maximumát 4 írtban állapította meg.

A tárgysorozat befejezte után gróf Apponyi Albert országgyűlési képviselő szokott meggyőző érvelési beszéddel a megye bizottságához lelkes beszédet intézett a csángó magyarok ügyében, előadva a letelepítés történetét, melynek sikerülte tisztán egyes lelkes honfiak érdeme; kifejté, hogy a kezdet által nemcsak az eddig beköltözött egykét ezer, hanem a Bukovina és Moldvában elszórva lakó összes csángók hazatelepitése a fő czél, melynek sikerülte után a „Csángó magyar hazatelepitési egylet“ oda fog törekedni, hogy „általános telepítési- egyletté“ alakuljon, melynek czélja, a felső megyékböli sűrű kivándorlások megakadályozása, s ez által Magyarország nemzeti társadalmának megszilárdítása. — Az előterjesztés a megyebi- zettság tagjainak osztatlan tetszésésével találkozott és a nemes gróf iránt az őszinte vonzalomnak jelei nyilvánultak. — A gyűlés d. u. íjjj órakor véget ért.

Mint megyénket közelebbr 1 érdeklő ügy, közöljük az „ Egyetértés “-bői az alábbi czikket :

Körös-szabályozás.

A gyoma-kuu-szent-ruártom körös-balparti érdekeltség anyagi szempontból se kívánván a központi (tiszai) nagy gáttársulatba beleolvadni, folyó évi február hó 28-án értekezletet tartott Szarvason. Az értekezlet — melyen az érdekelt községek és nagybirtokosok csaknem teljes számmal megjelentek — gróf Károlyi Sándor kivételével, elfogadta Mikolay Mihály szarvasi ügyvéd által fogalmazott és a közlekedési miniszterhez küldendő kérvényt, a melyet Móricz Pál és gróf Csáky László országgyűlési képviselők a napokban adtak át a miniszternek.

A kérvény a következő:

Az 1881. 52. t. ez. 7. § a szerint nagyméltóságod letéteményese azon jognak és hatalomnak, melyet a magas törvényhozás a czélból állapított meg, hogy a Körös folyó mentén levő viz- szabályozási és ármentesitő társulatokat uj beosztás szerint szervezze, és a hol eddig ilyen társulat nem volt, ott annak alakítását hivatalból elrendelhesse.

Ezen törvény alapján méltóztatott a múlt évben a Körös balpartján : az arad-békésmegyei egyesitett ármentesitő- és belvizlevezetö-társulat szervezését; a Körös jobb partján: a Berettyó- Ivánfenék, mezőtúr - mesterszállási ármentesitő- társulat alakítását elrendelni, majd jóváhagyni; ugyanezen törvényből merítünk mi is reményt s nagyméltóságod általánosan ismert jóakaratából bátorságot,'eme tisztelettel teljes kérelmünk előterjesztésére es meghallgatására:

Alázattal alólirott nagybi-tokosok, illetve azok megbízottjai és községi elöljárók, mint az egyesült Körös balpat-tján, az arad-békésmegyei társulat területétől, helyesebben a gyomai határtól, a Körös torkolatáig. Kun-Szent-Márton város alsó, .Szentes felöli határáig terjedő árterület birtokosai, 8 az itt lakó földnépének képviselői belátjuk, miszerint a Körös folyónak árja ellen a múltban alkalmazott védelem a községi u. n. gazdátlan gátaknál gyarló volt, sikere — úgyszólván a gondviselés jóakaratától függött, mert nem volt közöttünk egyetértés, összetartás, mert a védelem az egész vonalon nem volt tervszerű és rendszeres, de hézagos és kényszerült: tudatában vagyunk annak is, hogy a vizszabályozással arányosan fejlődő elemi erő ellenében jövőre, tűzhelyeinket, javainkat csakis egyesülésünk által fokozott, tervszerűen alkalmazott s rendszeresen

működő erővel leszünk képesek biztonságban tartani, a pusztulástól megóvni, annálinkább, mivel a közel múltban Gyomán történt gátszakadás meggyőzött bennünket arról, hogy ha a vonalunkon eddig elkiilönözve védekezett községek, társulatok kellő erővel bírnának is a további küzdelemre, azonban ezek közül egynek gyengesége, mulasztása, helyi viszonyainknál fogva a többiekre, egész árterületünkre is vészt hozó lenne.

Nem habozunk bevallani, sőt hálásan elismerjük, miszerint ezen általánosan veszélyes helyzetünk, jövő feladatunk felismerésére, I e tekintetben az egyesítésié és egyesülés érzetére leginkább nagyméltóságodnak alföldünk érdekében tett több irányú intézkedései, — a közép Tiszánál tervezett kormánybiztosság által a mi véd- képességünkre is tervbe vett, részint állami erővel foganatosított munkálatok, és a szomszédságunkban szervezett — elől említett — társulatok működése vezettek bennünket.

Hódolatunk érzetében sem mellőzhetjük azonban, a közérdek megóvása czéljából, annak őszinte kijelentését, miszerint, habár az állam- hatalom, ilhtve nagyméltóságod intézkedései helyesek és a mi jólétünk, biztonságunk előmozdítására irányitvák, noha a közép Tisza, és a mi vidékünk megvédésére szervezett kormánybiztosság működése megfelel úgy a törvény, mint nagyméltóságod jóindulatú ezélzatának — mégis, árterünk megvédésére, gátjaink kiépítésére, fentar- tására, hacsak ideiglenesen alkalmazott állami kezelés — végeredményében hátrányos reánk. Mert az állami kezelésből folyó nagymérvű költekezés, legalább a mi vidékünkön, nem szükségszerű, kedvezőtlen arányban áll az eredménynyel, és ha megvédélmeztetünk is általa, de másfelől oly teherrel sulyosodik reánk, mely a többi közterhekkel együtt a fizetésképtelenség veszélyébe sodorhatja e vidéket. Pedig a kormánybiztos ur kijelentése szerint ezen nagymérvű költekezéssel csak védképes s nem védbiztos helyzetbe jutottunk.

Kegyelmes ur! Mi úgy hisszük s meg is vagyunk győződve róla, miszerint szigorn állami ellenőrzés és felügyelet mellett társulati szervezettel s egyesitett erővel önmagunk is képesek leszünk, még pedig lényegesen kisebb költséggel nemcsak ártereinket megvédeni, hanem az államilag tervbe vett s a vizszabályozással összefüggő végleges töltésépítést, ártérfejlesztést s a belvizek czél- szerü levezetését kellően foganatosítani.

Erőnket, igyekezetünket fokozni fogja azon tudat, hogy ezt tennünk saját érdekünk kívánja, s képességünk igazolására hivatkozhatunk a fen- állott endrőd-túri, halásztelki, kákaioki gáttársu- latainkra, melyek feladatuknak még akkor is teljes mérvben megfeleltek, midőn egészen önmagukra voltak hagyatva.

Árterünk védvonala Gyomától Kun-Szent- Márton alsó határáig a 80 kilometer hosszúságot fölülmúlja s sértetlenül mintegy 200 ezer kis holdat foglal magában, melyen Gyorna, Endréd, Szarvas, Szent-András, Öcsöd, Kun-Szent-Márton arányos távolságban, a Körös partján fekvő községek vannak — körülbelül 80 ezer lakossal, mely népesség szorgalmas, a védekezésro kész, mert annak szükségességétől át van hatva. Ezen árterületen alakitandó társulat tehát egyaránt tekintélyes lenne akár a terület és védvonal nagyságát, akár népessége számát vesszük figyelembe és annálinkább képesített és hivatott az önálló szervezetre és működésre, mert árterületünk természetszerűleg zárt öblöt képez, hafároltatván egyfelől a gyomai 36. számú átmetszés melletti, másfelől a kun-szent-márton-szentesi határon elnyúló keresztmagaslatok által.

Ezen kellékeken felül, elismerjük társulattá alakulásunk, önállósulásunk esetére az állami felügyelet, ellenőrzés, sőt rendkívüli esetekben az állami beavatkozás szükségességét, a szomszédos társulatokkal az öszhangzatos, tervszerű technikai működés fentartását.

Szükségszerű óhajjá vált tehát mindany- nyiunknál ama meggyőződés, miszerint az ár elleni védelemben eddig külön-külön szolgált tényezők jövőre egyesittessenek, hogy az egyesült Körös balpariján Gyomától Kun-Szent-Mártonig terjedő vonalon eddig fennállott endrőd-túri, halásztelki, kákafoki gáttársulatok s az önállóan védekezett Gyoma, Endrőd, Szarvas, Szent-András Öcsöd, Kun-Szent-Márton községekből ármeute- sitő, vizszabályozó és belvizlevezető társulat alakíttassák s mint ilyen, állami ellenőrzés, felügyelet mellett önállósittassék s árterünk s egyéb érdekeink védelme az állami ideiglenes és tulkölt- séges kezelés mielőbb megszüntetése mellett ezen társulatra ruháztassék. Ezen szerény óhajunk indokolására szolgál még azon körülmény is, hogy ez évben előreláthatólag nem keilend nagyobb árvízzel küzdenünk, a szervezkedést tehát nyugodtan és a czélnak legmegfelelőbben még ez évben megejthetnék; továbbá az, hogy a nálunk is ideiglenesen alkalmazott állami kezelés—mely nélkülünk, rólunk intézkedik s az önállóság iránti vágyunkba ütközik, a népesség buzgalmát lohasztja, a mi pedig árvízveszély idején legfontosabb tényező a sikeres védelemre, — lehet, hogy a közép Tiszánál, mely kimerült s elégtelen erővel rendelkezik, indokoltan alkalmaztatott; azonban nálunk nem volt s most sem szükséges; végre az, hogy önállásunk, társulattá szervezkedésünk okszerűen és helyesen nem azonosak s nem állanak viszonos összefüggésben; mert mi védjük a tiszai érdekeltséget is, viszont azonban semmi érdekünk a Tiszánál s igy, hacsak nem ott a hivatásunk s rendeltetésünk, hogy a közép Tisza vidékének támaszául szolgáljunk, a mi károsodásunkkal, úgy a közép-tiszai viszonyok sérelme nélkül bármikor önállósulhatunk.

Alázattal esedezünk mindezeknél fogva nagyméltóságod előtt : kegyeskednék az 1881,

52. t. ez. értelmében a jelzett ártéri érdekeltségünkből önálló társülat raielébbi alakítását elrendelni, szervezkedésünk vezetésére megbízottat küldeni.

Kelt Szarvason, 1883. évi február 28-án tartott érdekeltségi értekezletünk alkalmával.

(Aláírások.)

Újdonságok.

L.lPl'.VK mai számát megyénk yj összes bizottsági tagjainak, mint tiszteletpéldányt küldjük meg. Azonkívül kaphatok példányok a kiadó kereskedésében is egyenként 10 krért.

Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfia, megyénk törvényhatósági közgyűlése által nyolczva- nadik évi születésnapja alkalmából hozzá intézett s annak idejében lapunkban is egész terjedelemben közölt üdvözlő feliratára Jancsovics Pál alispán úrhoz intézte köszönő válaszát, melyet — alispán ur lekötelező szívességéből — lapunk mai számában egész terjedelemben van szerencsénk közölni. Eme számunkat, mely nagy Hazánkfiának páratlanul szép szerkezetű erőteljes enuntiátiói között is hatalmasan kiemelkedő, s politikailag kiváló fontosságú levelét tartalmazza a megyei törvényhatósági bizottság minden tagjának megküldjük, megküldjük azoknak is, akik lapunknak különben nem előfizetői. A nagybecsű levél nagy hazánkfiának saját kézírása, egy rendes fogalmazó papír nagyságú —fehér ív — meglehetős fel és oldals^élzettel mind a négy oldala — gyöngyszemekhez hasonló egyforma finom betűkkel, amelyek legkevésbé sem vallanak a 80 évet betöltött aggastyán reszkető kezére — sűrűén beirva; nz aláírás teljesen azonos á megyei mazeumban látható 1848-iki autograph aláirással. Kossnth Lajos eme kézirata a megyei irattárban, vagy esetleg múzeumban legértékesebb manu- scriptumul tarthat jogezimet.

Kirándulás Párisba. A f. év nyarán Deb- reczenből Párisba és vissza rendkívüli mérsékelt menetdij mellett kirándulás rendeztetik, melyben résztvehet bárki, ki az annak idején előre tudatandó menet-jövet diját lefizetendi. Párisba az útirány: Debreczen, Budapest, Bécs, München, Slrassbourg, Páris. Vissza ez utón is lehet jönni; azonban a kirándulást rendező társaság az illető érdekelt vasuttársulatoknál kieszközölte, hogy a kirándulók a Schveiczon át is jöhessenek visszafelé csekély ráfizetéssel. Az ut tehát felette érdekes lesz. A menetjegy érvényessége egy hónapra fog terjedni; visszafelé minden nevezetesebb városban kiszállani s ott (az egy hónapi időtartamon belül) tetszés szerinti időt tölteni lehet. A kirándulás tárgyában mindenféle felvilágosítást- szóval és levélben — Békésmegye területére nézve — készséggel ád a kirándulást rendező társaság megbízottja K ó h n Dávid Gyulán.

A hivatalos lapból. A m. kir. igazság- ügyminister Lippe Vilmos gyulai kir. törvényszékhez helyezte át.

A békés-bánáti nagykiterjedésü reformált egyházmegye traktualis rendes gyűlését folyó hó

17-én tartja Makón. Az újonnan megválasztott esperes, nagytiszteletü Szabó János k.-tárcsái ref. lelkész és a segédgondnok, Ráday Gedeon gróf ezen gyűlésen fognak hivatalukba beiktatni. Ezenkívül az egyházmegye számos hitközségének fontos kérdései fognak — bizonyára valódi bölcsesség és vallásos áhitat sugallta — tanácskozáson megoldást nyerni.

♦ A megyei közgyűlésről lapunk más helyén hozunk rendes tudósítást. A közgyűlés „eseményét“ A p p o n y i Albert grófnak, mint a törvényhatóság egyik virilis tagjának a gyűlésen való részvéte és töbo izbeni felszólamlása képezte; ezek közül az utolsó, mely a napirend letárgylása után a csángó bizottság eddigi működését és jövő feladatát tolmácso'ta, minden phrázistól tartózkodó, mindenkit szívig megható, egyszerűségében ékesszóló, lelkes felhívás volt, mely amily igaz szívből eredt, bizonyára ép oly viszhangot is keltett a jelenvoltak szivében. A megyei gyűlések minden tekintetben sokat nyernének, a viták színvonala 8 a bizottsági tagok érdeklődése is nagyon emelked nék, ha Apponyi Albert gróf a közgyűlések állandó látogatását ambitionálni hajlandó lenne.

Fényes és díszes esküvő volt f. hó 9-én d. u. 6 órakor a helybeli róm. kath. főtemplom-