Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-25 / 8. szám
8-ik szám Gyula, 1883. február 25-én II. ívfoljam f-----------------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre ........... •• 2 » 50 „ Évnegyedre .. ** ^ ti 25 ff Egyes szám __________ ár a 10 kr. J POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEO-JELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza6. sz. a.; Maasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Tarkaképek. Elhamvadt a magzat hő szerelme, Nines magasra vívó gerjedelme. Jégkebelbe fásult szivet zár 1 Aligha volt kor, amelyre jobban illettek s illenek vala e szavak, mint a mai kor. A társadalmi kapcsok meglazultak csaknem minden tekintetben, mert maga az alap, a családi élet, melyen nyugszik az egész alkotmány, elhanyagoltan és gondozatlan áll. Ma a családi élet tisztasága, szenytelen volta s becsületes jellege oly keveseknek képezi törekvése legszentebb tárgyát; vastag önérdek vett körül számtalan szíveket, csak ritkán találunk oly egyesekre, kik erre fektetik életök főczél- ját. Nagyon kirí a földiek iránti erős szeretet és vonzalom a keblekből, a külső dísz kap meg legtöbbeket; a rejtett nemes« belső lélek forrását nem igen vizsgáltatják; ki szegény, lehet szorgalmas, munkás, becsületes, úgy jár, mint a vásárra árut vivő, ki jó czikket árul ugyan, de nem tudja azt tetszetős szavakkal kinálni s ott marad, nincs kelendősége; ki lármás, * szép szavakban jól tud ajánlani, annak áll ma a fényes világ. Mivel tehát nem ott van az életczél és súlypont, a hol kellene — a családi életben ; könnyen felbillen a jólét serpenyője, sőt az egész társadalom gépezete kotyogó mozgással kereg, nagy a zakatolás, akármely gyárban se különb, de e zakatolás az üres szalmacsépeléshez hasonló. Mondják, régen is így volt, a világ ma se roszabb, mint volt; ámde a ki igy nyilatkozik, nem pillant a dolgok mélyére, csak felületesen lát s könyen odavetett szavakkal fontoskodik. Ki ellenkezőt állítani merész, keserű világnézletűnek állítják, pessimistasággal vádolják Es e váÁlomkép. Felír. 20. 1882. I. Hol is kezdjem? .. igen — nem volt más előttünk Csak hogy podgyászoltunk, útra készülődtünk. Vaspályán utaztunk — szörnyű sok határon S mint ily alkalomnál — leszállított áron. ügy megigyekeztünk feljutni elébb a Számunkra kijelelt osztályú koupéba, Hová egy Sémita szülött fel nem hágott Mert Istóczy a rém — elejökbe vágott. — Igazság keresés vagy mi ? forgott szóba Vagy kiállítás?. .. már nem tudom valóba . ■ . Elég a hozzá — hogy mentünk a világba Képviselve minden nemzet tarkaságba. — Nem is reményltem, hogy érjen ily tisztelet Gyulán engem küldött ki a képviselet; Hogy a ki Várinál egyebet nem látott Hát én is lássak már egyszer nagy világot. — Módom is volt benne, nem kellett keresni Mert csak az alkalmat kellett rá kilesni; Hanem hát csak rendbe haladnánk, úgy vélem Legjobb lessz ha szépen sorba elbeszéllem. — Mind férfiak voltunk, robogott a pálya Mindeniknek úgy meg kojtolt a pipája — Mintha parancsolva lett volna; igazán — Versenyezve füstölt mint megannyi kazán. — S miként a szitán a levet eresztik át — Akként eresztették meg a politikát Borzasztó a nyelv — ha hozzá fog — hogy pereg I... Csak úgy zúgott bele az útazó sereg. — dat tűrni kell, mert nincs tárt tűi s nyitott szem, mely valóban halljon és lásson. Megcsalják magukat azzal, hogy régen is igy s ilyen volt a világ tolyása. Igaz, hogy rósz mindenkor kerül a világban; mert az ehez van köttetve ; de mégis egyik kor íoganatosabb a rósz létrehozásában a másiknál, mint van rosznál roszabb ember. Szép kor volt az, midőn főúri csalá- daink egész vidéknek valának jóltevő angyalai, testi és lelki orvosságot nyugtának ; ellátogattak a betegség házaihoz, hol nyilván, hol titokban, de folyton munkáltak a nyomorok oszlatásán, a fogyatkozások kevesbitésén. S az ily családokban fi- ról-fira szállott a jótékonyság szelleme, mely ma, úgy látszik, magva szakadtán van. Magába zárkózik az úri kastély, örökre elszálltak a jótékonyság angyalai belőlök, helyettük ott maradtak az önérdek s önösség hidegkeblü alakjai, annyi a maguk baja is, hogy azt is alig érkeznek végezni, tatarozni, nemhogy még ki is hasson belőlök a nemes tűz. Természetesen, mivel annyi teher tolatott a mai keresztyénies kor embereinek vállaira, hogy kimondhatatlan az. A bajok folyama is szétáradt, mint akár a Tisza és Körös folyam, s ide is kerülnek tévesen szabályozó mérnökök, kik igy és úgy javallják a szabályozó gátak vonását, melyek épen úgy tömérdek pénzbe és erőbe, küzdelembe kerülnek, mint akár a szegedi körsáncz. Azt lehet mondanunk, minden kis érnek megvan a maga mérnöke, annyi a tanult ember, s fájdalom, a tanultak közt esik napjainkban a legtöbb hiba. A jól előrehaladt s kifejlett társadalmi életből virít ki a nyomor száz meg száz rongya. Sok a proletár minden téren, még a családi életén is. Az érdek az első rangú hatalommá nőtte ki magát a divattal egyetemben, és ezek tartalma ellenébe nincs semmi körben ellengát. Megrovástól nem tart senki, hiszen magasan állókat is ér elég súlyos megrovás, mégis kik járnak emeltebb fővel ? A szégyen érzete elvonult az arczokról deolus mély bzrlangjába; hiszen s ha egykor Jupiter kaczérkodhatott az égi istennőkkel, a mai Jupiterek mért ne tehetnék ezt földi imá- dottjaikkal, még ha férjesek is ? Polyglott államban élünk, ehez kell cosmopolitikai termeszetünket is szabni. Hány nő csak arra van a házasságban állítva, hogy a férj álnokságait álarczként elrejtse, mely alatt nagyon sokat lehet merni! Bizony pedig, hol rohad a családi élet fája, e romlás nem marad meg a négy fal közt, hát még mikor á község éltető lelke, az erkölcsök vezére, tükre maga is rikitó bajok s romlások árnyékában járdái; hol a biró maga sem tiszteli a törvényt, ugyan a kisbirő különb lenne az öreg bírónál? Teljességgel nem! Ha volt arany, vas és más korszak, a mait pléh korszak nevezettel méltán megtisztelhetjük s meg is illeti ezt. Tiszta pléh az egész világ, melyen a rozsda férge rág, A szerencsétlenség menykövei át meg át kezdik törögetni mindenütt, hova ma a szem elhathat. A romlások özönvizei elboritással fenyegetik egyesek mint társadalmak és országok életét. Ma, ha lehordjuk az Istennevét nem tisztelőt, azt feleli: hogy csak együgyűek hiszik az Isten léteiét felvilágosult századunkkan. Isten nélkül igyekszik ma legtöbb ember haladni. Az óra et tábora jel-mondat homályba kezd borulni, fia megintjük az A művésznő babérja. (Rajz.) Meszlény Antaltól. I. Egyik vidéki színigazgató búcsuelőadást hirdet, utolsót, melyet az idényben tartani fog. A közönség zsúfolásig megtölté a színházat. Ilonka is elment édesanyjával. Oly boldog volt. Ismét ott lehetett gyönyörködni a művészeten. Minden jelenet erősebben ragadta meg lelkét. El lett bűvölve! Legyőz- hetlen szenvedély oltá be csiráját gyermeteg szivébe. — — — — — Legördült a függöny, vége az utolsó felvonásnak is. Mindenki haza felé igyekszik. Az édes otthon hajlékában keresünk men- helyet a süvöltő orkán hatalmas rombolása ellen. Oly jó ilyenkor a fűtött szoba! Ki ne óhajtaná felkeresni, saját háza kényelmeit? Ki nem vágyódik a kandalló tüze mellé ? — És mégis van egy lény, egy ártatlan leányka, ki nem fázik, akit láz környez Szegény! neki oly rövid ideig tartott a szini előadás. Szerette volna, ha elhúzódik az tovább.. $ örökre. 1 ha végtelenül tartó álommá lehetett volna varázsolni. Ellenállhatatlan vonzalmat kezdett érezni azok iránt, kiknek pályája oly rögös.. oly keserű. Osztozkodni ohajta sorsukban; velők tűrni, velők szenvedni kívánt. Némán lépdelt hazafelé édesanyja oldala mellett; sokáig síri csendben haladtak, mig végre megfogá édesanyja kezeit s mondá : — Jó anyám, nemde, kihagytak valamit a darabból? istenkáromlót, azt feleli: a lovam is jobban kirántja a szekeret a sárból, ha jól törül teremtettézem; de hát kit büntettek meg az éktelen káromlásokért? A milliókra menő törvényczikkek közt ha van is, mely ezt rendeli, a feledékenység hálóját szőtték rá a pókok, Herman Ottó e kedves kis állatai. Minden fejére van állítva mintegy korunkban, az élczlapok lerántják jeleseinket (noha sokakról nem nem árt, ha lerántják a leplet, hány lett ezek által jeles emberré, nevöket is alig ismerné a közönség, de ezek megörökítik sokszor azokat is, a kik jeleseinkhez dör- Z8ölőztek.) A gúny fegyverével szabad a vallásos érzületet megsértő dolgokat is érinteni. Rudas számra megeredt lapjaink, csak úgy tömik a közönség fejét egész az unalomig mindenféle étkekkel. Bárki kezébe veszi a szerkesztés pennáját, fog nehány előfizetőt s adja lapjait, s ki rövidebb, ki hosszabb bukásig él, akad mindenre ember, legtöbb a legrosszabb ügyek védelmére. Kezd a proletárok országa megvalósulni hamarabb, mint az Isten országa; jó Csiky Gergelynek lehet különböző tárgyakat választani színmüvek tárgyáéi. (Talán azért is lépett át a világi elem közé, látván a tömérdek feldolgozásra való anyagot, igy közelebb jutott alakjaihoz ) Sok mindennek nem szabadna úgy lenni, a mint van; de hát ma mindenkinek erős gyomra van, megemészti még az emészthetlent is. Ott lehet aztán az egyház a maga építő szellemével, ha nincs terület, hol építsen, avatatlan kezek gondoskodnak róla, hogy elmondhassa nem sokára a vallás: az én országom nem e világból való, nem e mai világnak való. Lassanként meghasonlásba jőnek a társadalom különböző osztályai, mert ránca Iát a torok? ! egekl most is zúg a fülem — íem tudom — hallgatott-e még más kívülem, Legkivált azok, kik jól bekefélkedtek — Eepedt fazék hanggal csak úgy vetélkedtek. — lit össze nem beszél egy ilyen nagy tömeg?! üz is előbb emberszólláson kezdte meg, — Utóbb jobban-jobban kezdték a szapulást A tényekről csak úgy feslett le a palást. lire való a nagy megyei tisztikar. — )íjj emeléseknél a kormány mily fukar. — A rendezett tanács, körösszabályozás, Mind olyan idétlen — mint a törvényhozás. — Ezután nyúzták az adó végrehajtót E ki kopogtatás nélkül nyit be ajtót, S hogy a ki az adót fizetni nem bírja — Csak úgy mosolyogva — mindenét felírja. — izóról-szóra egyszer aztán csak nagy tűz lett, logy az a takarékpénztár milyen üzlet? . . . Hol a tisztviselők nem tesznek egyebet — Pesten úgy — mint Gyulán — csak töltik a zsebet. ■ i hogy itt az üzletben ha egy szót firkál is logy öli a kezest az üzlet fiskális! ! . . Egytől alig bírtak volt megszabadulni Kettő lett helyébe I — No mehetsz koldúlni! 3gy csoport meg szörnyen szidta az alkotmányt; logy az Isten látott soha ilyen kormányt, Egy szóval ütöttek, vágtak, bajba kaptak, Könnyebb volt ha egyet valakin haraptak. — Szerencse volt éppen — hogy az nap estére gályánk, s a disputa — vele véget éré; De hogy hol szálltunk ki — azt senki sem tudta! Mig reggelig magát jól ki nem aludta. — Ujfalussy Gyula. (Folyt, köv.) — Úgy an mit beszélsz? Hát nem elég három óra hosszáig nézni azokat a festett bábokat? Ilonra mély hatást gyakoroltak e szavak; tőrszúrásként érinték szivét. Látta édesanyja komoly arczát, tiltakoznia nem lehetett. Otthon párolgó thea várta őket. Szegény édesanya, ha tudnád, hogy ma utoljára theázol gyermekeddel! —-------Il on szótlanul hagyta el anyja szobáját és hálótermébe vonult, Gondosan eloltá lámpáját s figyelmesen hallgatódzott. Lelke erős harczot vívott. Győzni akart, de már késő volt. Lassan íróasztala mellé vánszorgott s felvéve arról egy arczképet, keblébe rejté. Anyja arczképe volt az. E perczben halk kopogás hallatszott ablakán. Felrezzent-------küzdelmei nagyobbodta k — — bement édesanyja szobájába, leborult ágya mellett s ajkán mély sóhaj tört elő. E sóhaj egy küzdő kebel elhatározása lett. Megkönnyebbülve csókolá meg anyját — talán utolszor életében. A kopogás ismétlődött. Ilon még mindig habozott, Anyja szelíd vonásait izzó sávolyként látta képzelete a szoba koromsötétjében, egy pillanat elég volt arra, hogy meggondolja helyzetét, melybe szenvedélye ragadta. __ Oh anyám, édes jó ányám — zokogá fá jdalmasan, könyeivol áztatva édesanyja őszbe csavarodott hajfürtjeit. Feldúlt bensőjében azonban az elhatározás sokkal szilárdabb volt, mintsem azt megfékezhette volna. Még egy utolsó tekintetet vetett az ágy
