Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-21 / 42. szám
43-ik szám Gyula, 1883. október 21-én II* évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre ......... •• 2 » 50 » Évnegyedre .. •• i i) 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. r vs-----------------^ El adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. aegise alatt hivni össze értekezletet; de mi ezt nem ajánljuk. A „szabadelvű párt“ először is nincs konstitusílva megyénkben, másrészről mi — akik a függetlenségi párt hívei vagyunk — nem óhajtjuk a restaura- tiót párt tekintetekből mindaddig elbírálni, míg nem tapasztaljuk azt, hogy a tisztviselői állások betöltésénél a kormánypárti elv a qualifikátió fölötti „conditio sine qua non“-nak nem tekintetik ; mindamellett azonban, ha a kormánypárt, mint ilyen hívna össze értekezletet, a függetlenségi és egyesült ellenzéki elveket valló úgyszintén pártonkivüli bizottsági tagok nem vehetnének és nem is vennének abban részt, hanem vagy külön vagy közös actióra lennének szorítkozva és a felszított pártszenvedély oly tisztujitást eredményezhetne, melynek végeredményéhez egyik párt sem, a helyes adminisratió követelményei pedig épen nem gratulálnának. A járási konferencziákat ismételten javasoljuk, s úgy tudjuk, hogy a Gyula városi bizottsági tagokon kívül a gyulai és orosházi járások közvetlenül a bizottsági tagok választása után meg is fogják azt tartani. Megyei közügyek. .A.lispáni jelentés Békésmegye közigazgatási bizottságának október 8-iki közgyűlésén B.-Gyulán. (Vége.) IV. Vécltöltések. Békésraegye törvényhatósága felügyelete alá törvényesen helyezett arad-békésniegyei egyesitett ármt ntesitő és belvíz levezető társulat keretéhez tartozó aradtnegyei szabályozási öblözet pótrendszerét f. évi szeptember 11. 12. és 13-ik napjain megvizsgálván, eljárásom eredményéről szóló jelentésemet a tek. megyebizottság f. évi őszi közgyűlése elé terjesztém. Az ugyanezen társulat keretéhez tartozó békósmegyei Alsó-Fehér-Körös szabályozási öblözet gátrendszerét a gyulai kir. folyammérnöki hivatal kiküldöttje társaságában az öblözet mérnöke és Gyula város polgármestere közbenjöttével f. hó 3-án és 4-én bejárván és megszemlélvén, átalában véve tapasztaltam, hogy az egész töltésrendszer a törvónyszabta méreteknek megfelelően kiépíttetett, kivéve a Povádi átmetszés alsó szakaszának mintegy 500 mtr bosszú vonalát, mely a kellő magasságra még az ősszel ki fog építtetni; kivéve tavábbá az elrendelt belebbezé- seket, melyek még munkába nem vétettek. Mindazon által a közönség megnyugtatására kijelenthetem, hogy az ezen gátrendszert képező védtöl- tések kellő őrködés és felügyelet alkalmazása mellett védképeseknek tekinthetők. El nem hal- gathatom egyéb iránt, miszerint óhajtandó volna, hogy a védanyag kellő mennyiségben nem a véd- töltésektől eső távolabb helyeken, de közvetlenül a védtöltések mellett helyeztetnék el, mert a könnyen bekövetkezhető árvíz veszély esetén a védanyagnak távolléte a védelem sikerét könnyen koczkáztatja. De nem mellőzhetem hallgatag azon szabálytalanságokat sem, melyek a gátörségi törvény ellenére többszöri intés daczára még mindig fennállanak, mely szabálytalanságok közé tartozik a szántóföldeknek egész a védgátak lábáig való felszántása; a gyula-vári szőllőknek egész a védgátak lábáig való kiterjedése, valamint a gyulavári és gyulai erdőknek a gátakat érintő közelsége ; mely szabálytalanságok míg egy részről a védgátak erósitésére nem szolgálnak, más részről azok őrizetét és védelmét nehezítik. Szabálytalanságnak nevezhető azon visszás körülmény is, hogy a hullámtér az egyes árterületi birtokosok tulajdonához tartozván, annak tisztántartása ezek tetszésére van bízva, a miből ered az, hogy a hullámtér nagyobbrészt még most is sűrű bozót és füzesekkel van elborítva, melyek csak később, de gyökeresen soha nem irtatnak ki, mi a hullámtér iszapolását neveli. Jelenthetem egyébiránt, bogy e szabálytalanságok érdemében intézkedni el nem mulasztottam. A szeghalmi szolgabiró jelentése szerint a Sebes-Körös szabályozási munkálata szeptember 1-ső napjaiban teljesen befejeztetett, s a bosszúfoki öblözet a folyóuak a sárközi hídtól a Berettyó összeomláséig terjedő vonalán a balparti védtöltések építését teljes erővel foganatba vette. Ellenben a Berettyót szabályozó öblözet az ördög-árki hídtól a Sebes-Körös összeömléséig terjedő vonalon, a balparti védtöltések építése iránt semmi intézkedést nem tett. Az 1881. évi őszi árvíz idején K.-Tarcsa községnek a Körösre néző része biztosítása érdekében a folyó partja szádfallal erősittetctt meg a kormánybiztosság által. Minthogy azonban ezen szádfal rongáltsága miatt félő, hogy a védtöltés azon része, s vele együtt a partmenti lakházak beomlanak, a kormánybiztosságot az említett szádfal megerősítése iránti intézkedések megtétele végett megkeresendőnek vélem. Megyei tisztujitás. ii. A fővárosi és vidéki lapokban már idestova hónapok óta állandó rovatot képez a küszöbön álló megyei tisztujitás; a mozgalmak mindenfelé megindultak, sőt helyenként már szenvedélyes polémiának is képezik gyúanyagját. ilékésmegyében mindennek sem hire sem nyoma. Ha a lapok tudósításai nem figyelmeztetnének rá, alig volna tudomásunk róla, hogy restaurátió küszöbén állunk. Az „Orosházi Ujság“-nak ugyan tudomása van róla, hogy megyénkben is megindult volna már a mozgalom vagy — amint múlt számában írja — ha úgy tetszik „korteskedés“ a megyei választásokra vonatkozólag. A pályázni kívánók — akik még eddig nem voltak beválasztva — kör- utakat tesznek a megyében, hogy a megyebizottsági tagoknak „bemutassák“ magukat. Legtöbben aspirálnak — úgy látszik — a gyulai, csabai és gyomai újonnan rend- szeresitett segéd szolgabirói állomásokra s a megyei másod aljegyzőségre. — Az eddig volt tisztviselők között — nagy valószínűség szerint — nem lesz változás: úgy hiszi az „Orosházi Újság“, Mi is ugyanezt hisszük. Nem ugyan azért, mintha egy vagy más irányú aspi- rátiók nem léteznének, de ezek sötétben lappangók, mint a denevér, és úgy látszik, ma még van bennük annyi szeméremérzet, hogy a nap világot kerülik. Megvagyunk győződve, hogy a megyei bizottság igaz- ságszeretete, méltányossági és függetlenségi érzülete nem fog oly alkonynyá sülyedni, melyben eme denevérek szárnypróbáinalc ta- núságos látványa kínálkozzék a csendes szemlélőknek. A megyei tisztujitás sikere a megyei bizottság szervezetének mikéntjében rejlik. A választást pedig a lapunk múlt heti számában közölt belügyminiszteri leirat szerint — az 1884. évi törvényhatósági bizottság fogja megejteni. Eme bizottság tekintélyes része november hó 19-én tartandó választásból kifolyólag alakul; a tisztujitás mikéntje tehát igen sokban függ a megyebizottsági tagok kiegészítésének mikéntjétől. Az utolsó dalokból. i. Öledbe hajtom fejemet, Kis kezecskéid csókolom, Szerelmes szókat susogok; — S múló szerelmem siratom. Reád hajolva, kéjesen Csókolom piros ajkidat Es szivem egyre visszafáj — Az időre : mig nem csókoltalak !... Szeretsz, — fülembe sugdosod S én némán arra gondolok: — Mi édesb volt a sejtelem Annál, mi immár megtudott 1 . ii. A lázas éjek látománya, Ábrándok tarka képei, Kelő szerelem büve-bája: lm visszatér — kisérteni. S repkény övezte fák alatt. Virágzó hársak árnyiban, Véled egyedül : elmerül Én kósza lelkem álmiban. Nem egyedül a mi óhajtásunk, hogy a megyebizottsági tagok választása oly eredményt mutatna fel, amelyben a szó szoros értelmében vett „független“ elemek maguknak nagyobb tért hóditanának. Mi ugyan törvényhatósági bizottságunkat most is nagyobbrészben „független“ elemekből (nem közjogi ellenzéket értlink) állónak tekintjük, banem azért valódi vívmánynak üdvözölnők, ha túlnyomóan független emberekből álló bizottságot eredményeznének a választások. A bizottság megválasztása után leg- czélszerübbnek mutatkozik, ha az eként kiegészitett bizottságnak úgy virilis, valamint választott tagjai szolgabirói járásonként tehát Gyulán, Csabán, Békésen, Szeghalmon, Szarvason, Gyomán és Orosházán külön-kiilön konferencziát tartanának, és ott a saját járási szolgabirói és szolgabirói segédi, valamint a központi tisztviselők kandidatiójában megállapodnának és eme megállapodások eredményét hirlapilag közé tennék. Az illető járás döntvénye, saját szolgabirájának és szolgabirói segédjének kandidálását illetőleg — viszonosság elvénél fogva — irányadóul szolgálna a többi járásoknak, mig a központi tisztviselők végleges kandidátiója kölcsönös paktum útján volna eszközlendő a járási konferenciák által e czélból választandó, mindenike 5 vagy 10 tagú küldöttség által, mely közös értekezletét a megye székhelyén együttesen volna megtartandó. Az értekezleten résztveendő vidéki küldötteknek Gyula városa bizottsági tagjai vendégszeretői haj lékukat bizonyára felajánlják. A kandidatió ily irányú megejtése minden igazságos és méltányos érdeket bizonyára jobban kielégitend, mint mindenfelé suttyomban hallható kombinátiók, melyek közül néhány egymásnak ellenmondókat volt alkalmunk végig futni, mindeniket sub titulo: „főispáni lista“, természetesen nagy okunk volt mindenik gyártmány eredetisége fölött kételkedni. A múlt restauratiók alkalmából ugyan az a szokás dívott, hogy a konferencziák a balpárt, később szabadelvű párt firmája alatt hivattak össze és tartattak meg; meglehet, hogy némely irányadó körök ma sem idegenkednének, a „szabadelvű párt“ (Estve). I. A fákat csókoló 'Nap a lombon át beszúr „Isten veled!“ susogja a lomb, Mig rá homály, álom terül. S oly üde minden; képre hív A méla csend meleg homálya, Elült madárnő epedése, Ki párját búgva, hívja várja. Izzó természet nyögése. Méla sóhaja száll’felénk; S fejünkre hulló hársvirágok : Örök változásról mondanak regét... —r. Gyulai titkok. I . Agglegények clubja. Füstös kávéházban ültem. A padmaly pingált arabeszkjeit nedves ajkkal bűzös go- molygó gőz csókolgatta; a kármentőben trónoló, szelíd erkölcsű kasziros leányt pedig egy finczi kis hadnagy !. . Sans gene puszilkoztak mintha én ott se volnék. Mégis, hogy absolute ne zavarjam őket, lábujjhegyen a kávéház mellékszobájába távoztam s ott leheveredve a divánra, mig én a nyitott ajtón keresztül szabadon láthattam a bájos idillumot, addig ők nem láttak engem s azt hitték, hogy távoztam. Eme estve azok közzé a sajátságos pstvék közzé tartozott, melyekben csak egy négyed órával mentem haza 8 óra után s az utczaajtót már is zárva találtam. A feleségem azt tartja, hogy vagy jöjjek haza 8 előtt, vagy egyáltalán azon estvén ne jöjjek haza! s én inkább, mintsem hogy házi- viszálykodásokat idézzek elő —: nem csengetek a becsukott kapun. Ilyenmódon kerültem márma ebbe a gyönyörűséges kávéházba, holott io-től u-ig néztem a borbélylegények kártyázását — persze magam iránti illő tisztelettel csak távolból — s egyikéjök, a szőke Szepinél, megismertem azt a likas rósz hatost, melyet tegnapi borotválkozásom alkalmával adtam neki „trinkeld“- képen. A gézengúz épp’ el akarta mismásolni, midőn társai megismerték és nagy zajt csaptak. Szepi szintén adta a meglepettet s iszony- tatóan szidta azt a „nem tudja kit“ akitől ajándékba kapta. Még nyomorult csirkefogónak is elmondott. Kérdés ezek után — : becsületes ember vagyok-e én, ki jónak láttam mindezekért elégtételt — nem kérni ?! Hanem ez a kérdés csakhamar eloszlott, még pedig az által, hogy sikerült észreven- nem, mikép a Szepi paklizik, csal, tehát nem tisztességes, különösen pedig nem párbajképes ember. — Egyébiránt az egész borbélyhad úgy ii óra felé eltávozott, azt hiszem, egyszerűen azon okból, mert valamennyinek a pénzét Sipics Pál ur — polgári szabó — elnyerte vala és semmiféle rimánkodásra nem akart nékik a további játszásra kölcsön adni. Azóta magam vagyok s ebből a sötét zugból élvezem azt az idillt, melyet még „Ovidius Nasó sem ért meg . ..“ A finczi kis hadnagy karának becsületére váló kitartással udvarol a szelíd erkölcsű kávés frajlának. Nincs az a poziczió, melyet el nem foglal előtte. A hangskála legkülönfélébb hangjain csattannak, zizegnek, csámcsognak, szívódnak, nyögdécselnek körültem a csókok. A szerelmes ifjú egy önfeledt percz- ben kijelenti: hogy a kis Szidit okvetlen elveszi ha — generális lesz . . ! Viszont azonban szeretné tudni... ah ég megtudni: — A Szidikéé-e ama bájos rózsaszín harisnyakötő, melyet a legutóbbi bál alkalmával Sámuel kucséber talált a várkertben, egy nagy topolya fa alatt. Eközben 12 óra is elkövetkezik s a rendőri törvények szerint be kellett zárni az ajtót. Jónás kávés nagy ásítva megjelent, mit meg- érezvén a kis hadnagy — tudj’ isten mért — elodalgott. A kávés meggyujtotta a billiárd fölött a lámpást s a rendőri záróra elkövetkezvén, sietett — kinyitni a kávéház mindkét ajtó szárnyát. — Én a negyedik kávé után félszen- derben bóbiskoltam, s éppen a Ben Sidi Has-
