Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-26 / 34. szám
ünnepi mezbe öltözött volna a városunkra évtizedekre kiható fontosságú ünnepélyek nagyobb tiszteletére.. A p p o n y i Albert és Zichy Jenő grófok a 6 órai vonattal érkeztek meg városunkba; előbbi tiirecte Ausseeböl, ahol megrongált egészségének helyreállítása czéljából már hetek óta tartózkodik, orvosainak csaknem határozott tilalmára tette meg a hosszú fáradságos utat, hogy elvállalt kötelezettségének — védnöki tisztének — eleget tegyen. A vasútnál G ö n d ö c s Benedek fogadta a kitűnő férfiakat, akik Gyulán tartózkodásuk folyamán az apát uruak voltak állan dóan vendégei. Nyolcz óra előtt az iparos ifjúság egyleti helyiségében gyűltek össze a vidéki és helybeli ipartestületek tagjai és képviselői, és az egylet lobogók alá seregelve, festői menet vonult a papiak elé, ahol a vidéki egyletek elnökeinek ólén B u s b a k Ádám (Losonczról) üdvözölte A p ponyi Albert grófot, az előértekezleten nyert megbízatásához képest felkérve őt, hogy a vándorgyűlés tanácskozásain résztvenni szíveskedjék A p p o n y i Albert gróf igen szívélyesen fogadta a küldöttséget és köszönetét fejezvén ki a meg hívásért, megígérte, hogy örömmel fog a gyűlésben résztvenni. A küldöttség Zichy Jenő grófnál is tisztelgett, akinél szintén felette lekötelező szives fogadtatásban részesült. Sál József, az iparos ifjúsági egylet elnöke ezután meghívta a nagynevű védnököt, bogy a munkakiállitás meg nyitása czéljából a városháza mint kiállítási helyiség előtt megjelenni szíveskednék. A városháza előtt nagy néptöraeg gyűlt egybe és lelkes éljenzéssel üdvözölte a festői me net élén egyszerű fekete díszben megjelenő védnököt. A lelkes éljenzések elhangzása után Sai József elnök következő csinos beszédet tartotta: Méltóságos Gróf ur, Kegyelmes Védnökünk 0 A gyulai iparos ifjúság önképző és betegse-l gélyző egylete nevében van szerencséin Méltósá godat hódoló tisztelettel üdvözölni. Méltóságod három hóval ezelőtt egyszerű iparos ifjak felkérése folytán kegyes volt az egyletünk által rendezendő segéd és tanoncz munka kiállítás védnöki tisztét elfogadni j ma pedig országos szabású köztevékenységében megrongált drága egészségének helyreállítására igényelt gyógy- reudszert félbeszakítja és a külföldről hosszas utat téve hozzánk lefárad. Mi egyszerű iparosok vagyunk, akik hálánkat ékes szavakban kifejezni nem tudjuk, de annál inkább átérezzük. Fogadja Méltóságod bennünket felette kitüntető szívességéért és fáradozásaiért a mi igaz köszönetünket. Munkakiállitásunk szerény; csillogó kiraka tokát senki sem találand benne, az egyszerű iparos segédek és tanonezok kizárólag munkájukat, ügyességüket és szorgalmukat — iparos ifjúsági egyletünk pedig csupán három hó készületének eredményét képes fogyatékosán bemutatni. A mi kiállításunkra fényt egyedül Méltóságod országosan t'sztelt nagy neve vet; fogadja Méltóságod ezért ismételten forró köszönetünket és engedje kérnem, hogy a kiállítást megnyitni szives kedjék. Éljen gróf Apponyi Albert védnökünk ! Az élénk éljenzéssel fogadott üdvözlő be szédre Apponyi Albert gróf síri csendben következő megnyitó beszédet mondott: Midőn azon tisztességnek megfelelve, melyet! ream - ruházni méltoztattak, az országos iparos ifjúság munkakiállitását megnyitom, örömmel lépek egy oly közönség elé, melylyel eddig kevesebb alkalmam volt érintkezni, de melynek érdekeit senki melegebben szivén nem hordja, mint én. Az utolsó időkben hazánk földmivelési érdekeinek előmozdítása és különösen a kis birtokos sorsának biztosítása képezte tanulmányaimnak és törekvéseimnek főtárgyát. Ezen agrár-politikai törekvésekkel szemben több oldalról az hozatott fel, hogy hazánkban úgyis a földmivelési foglalkozás' nak tultengése észlelhető, hogy tehát inkább azon kellene lennünk, hogy az ipar nagyobb mérvű fejlesztése által hazánk gazdasági állapota mai egyoldalúságából kiemeltessék: szóval, hogy nem agrár- hanem ipar-politikára van szükségünk. Nem hiszem, hogy azon barátaim közt, kikkel együtt iparkodom egy helyes és tervszerű földmivelési politika érvényesítésére, csak egyetlen-egy is találkoznék, ki azt az óhajtást, t. i. az ipar erélyesebb fejlesztését és a gazdasági egyoldalúságnak megszüntetését teljesen magáévá nem tenné. A legnagyobb tévedés és sokak részéről rossz akaratú ferdítés az, ha az ország földrnivelési népének megszilárdítására irányzott törekvést ellentétbe akarják állítani a hazai ipar fejlődésének igényeivel, a földmivelési politikát ellentétbe az ipar politikával és ha azokat, kik a földmivelési érdekek mellett buzgolkodnak avval gyanusitják, hogy épen azért nem bírnak érzékkel az ipar fontossága iránt, Józan és elfogulatlan észszel fel nem fogható, hogy mikép szolgálhatna a földmivelési érdekek erélyes felkarolása egy szintoly erélyes iparfejlesztési politikának akadályul. Józan és elfogulatlan észszel megítélve, a velünk szemben hangoztatott jelszó „nem agrár-, hanem iparpolitika“ meg sem érthető és legfölebb a gyanúsítás értékével bírhat, mert annak értelme csak is akkor lehetne, ha mintegy visszahatást ké pezne egy oly (öldmivelési politika ellen, mely az ipari fejlődés követelményei elöl elzárkóznék, és a maga részéről azt mondaná, „nem ipar-, hanem agrár-politika.“ De az ily egyoldalú és korlátolt látkörü agrár politika, ha 1 hazában egyátalán létezik, soha sem volt sem az enyém, sem azon barátaimé, kikkel együtt működöm : annyira nem, hogy én czéllioz vezető földmivelési politikát képzelni sem tudok, melynek egyik sarkalatos köve telmónye ne volna az ipar erélyes fejlesztése. Sei a mezőgazdasági értelmiség fokozása nem remél hető a műveltségi színvonalnak azon általáno emelkedése nélkül, mely csak kifejlett ipar kisé rétében szokott eléretni, sem a kisbirtokosság vi szonyaiuak egészséges alakulása nem vihető ke resztül, ha egyéb hivatások hiányában minden család összes ivadéka a földmivelésben kény telei keresni megélhetésének lapját. A nélkül, bőgj itt bővebb fejtegetésbe bocsájtkozzam, egész ál talánosságban mondhatom, hogy agrár-politika tanulmányaimnak minden ága, minden irányzat« elvezetett egy oly ponthoz, melynél a fejlett és] erős ipart maguk a földmivelési bajok gyógyításának egyik nélkfilözhetleu előfeltételéül kellett elismernem. Nincs tehát felületesebb ítélet, vagy gonoszabb ráfogás, mint az, mely az általam felkarolt földmivelési törekvéseket az ipái fejlesztés sürgetésével ellentétbe akarja állítani, holott azoknak sikere egyenesen az ipar összhangzó fejlődéséhez van kötve. As, a mivel igenis kiengesztel- hetlen ellentétben állok, az a gazdasági élősdiség minden fajtája, ez pedig egy közös ellenség, meiyt nek sorvasztó hatalmát az ipar ép úgy érzi, mint a mezőgazdaság. De ipar- és agrár-politika ezek ikertestvérek, vagy még helyesebben szólva a nemzeti kereskedés megerősítésére irányzott működés sei együtt, csak elágazásai azon egységes közgaz- lasági politikának, meljnek feladata a nemzetgazdasági tevékenységnek minden részét összbang- zólag fejleszteni és a magyar társadalom minden rétegébe egészséges életet önteni, és mely ha egyoldalúvá válnék, nemcsak a nemzet egésze ellen vétene, de még azon foglalkozási águak sem tudna maradandó hasznot hajtani, melyet a többiek ro vására felkarolni akarna. Nem tudom, vájjon ehhez hasonló gondolatok vezették-e a b.-gyulai egyletet vagy csak a jó szomszédsági érzület, midőn a jelen évi kiállítás védnökségét egy megyebeli földbirtokosra és agrár politiku-ra ruházta. De bármi lett légyen annak kiindulási pontja, szeretem jelen találkozásomat az ország iparos ifjúságával úgy tekinteni, mint tüntetést a termelő foglalkozások érdek azonossága mellett; mint kézszoritást, melyet a földnivelési és az iparérdekkör egymással váltanak azon frigynek megerősítésére, mely a dolgok természete szerint boldogulásuk egyik alaptörvénye és m-lynek meglazitására csak korlátolt felfogás, ndokolatlan bizalmatlankodás vagy rosszakaratú konkolyhintés törekedhetik. Az eddig megpendített eszméken kívül, még a hazai ipar felvirágzásának némely feltételéről szeretnék iparos ifjúságunk előtt szólani és pedig nem annyira arról, hogy mi e tekintetben a tör- ényhozásnak és a kormánynak teendője (mert ennek fejtegetésére más hely az illetékesebb és .Ikalmasabb), hanem inkább arról, a mi maguk- tak az iparosoknak és különösen az iparos ifju- ágnak feladata. Mert nem táplálom ugyan azt a litet, hogy a korszerű gazdasági élet nehézségeiéi szemben a magára hagyatott egyéni erő elég latalmas; sőt meg vagyok győződve az állam ok- zerü közbeléptének szükségéről és ennélfogva az álam gazdasági és társadalom politikai hivatása 'ól; de azért még is bizonyosnak tartom, hogy a ársadalom minden osztályára nézve a boldogulás eltételeinek oroszlánrésze az öntevékenységben ■ejltk és azon értelmi és erkölcsi tulajdonságokon, melyek az öutevékenység jellegét meghatá- ■ózzák. Ezen értelmi és erkölcsi tulajdonságok fej- esztése az iparos ifjúság feladata; ez az, a mi Utal kiki saját és mindnyájan együtt a hazai ipar lövőjét megállapíthatjuk. És azért nem tehetek óbbat, mint a B.-Gyulán egybegyült önképző- és insegélyzö egyletek képviselőit arra buzdítani, hogy tz egyleti czélok által kijelölt utón lankadatlanul kitartsanak, egyleteiket terjeszteni és megszilárdítani iparkodjanak, mert ezen egyloti czélok magukban foglalják azt, a mit a hazai ipar jövője magoktól az iparosoktól vár; fokozott értelmiséget és a munka becsületének erős érzelmét. A munka becsülete a keresztény' czivilizáczid egyik sarkköve, a személyes szabadság, az egyenlőség és a tesvériség eszméinek kiindulási pontja. De valamint minden jognak meg- felel egy kötelesség, úgy a munka becsületével kell, hogy együtt járjon a munkás lelkiismeretes sége; nemcsak azon lelkiismeretesség, mely nem lop és vastag csalást el nem követ; do különösen az a finomabb lelkiismeretesség, mely a hivatás becsületérzésétöl áthatva, erkölcsi és becsületbei kötelességet lát az elvállalt munka minél ponto sabb, minél tökéletesebb elkészítésében, és szégyent az a pongyola és felületes munkavégzésben. A nyu gáti nemzetek ipari fölényo, több oly tényező mellett, melynek kiegyenlítésére más utón tőre kedhetünk, ezen a két sarkponton is nyugszi melyet számunkra semmi más sem nyerhet mog mint maguk iparosainknak törekvése, de ez biz tosan a magasabb értelmiség és a munka lelkiis meretessége. És ha iparos ifjúságunk egyletei képzés minden eszközének felhasználása által az értelmiség fokozására erős és szigorú testületi szellem meghonosítása által a munka lelkiismere tességének terjedésére hatnak, akkor az egyleti tevékenység valóban azon irányban működik, mely ben haladva, iparosaink meg fogják hódítani I versenyképességnek tőlük függő feltételeit. — Ezel után tisztelettel üdvözlöm mai ünnepélyünk ven dégeit, s köztük első sorban gróf Zichy Jenő ba rátomat, a magyar ipar e fáradhatlan előharezosát és a kiállítást megnyitottunk nyilvánítom. A közönség feszült figyelemmel, többször helyesléssel és éljenzéssel félbeszakítva hallgatta a nagyszabású beszédet, amelylyel mint a két nap egkiemelkedőbb momentumával egyébként lapunk első czikkóben foglalkozunk. A budapesti és vidéki lapok nagy része egész terjedelemben közli a fontos politikai nyilatkozatot; a határozott hang, mely az egészen végig vonul, az eszmék elrendezési1 modora, az alkalom s a végezel, mely belőle kidomborodik a programmbe- z é d jellemét ruházzák reá. — Annyit konsta- álhatunk, hogy ama kedvező hatás, melyet az rszág minden részéből egybesereg- lett hallgató közönségre gyakorolt, szintén poli- ikai fontosságúvá avatja, s nem vélünk túlozni, midőn állítjuk, hogy Apponyi Albert gróf ed- igi s jövő politikai szereplésében gyulai b e- zédje mindenkor mértföldje 1- ői jogezimre fog igényt tartani. A beszéd után Göndöcs és Dobay vezetése tellett a védnök és a vendégek megtekintették kiállítást, mely a városháza emeletén a diszte- embeu, három szobában és a folyosón volt elhelyezve. A kiállításról térszüke folytán csak lapunk jövő számábau fogunk jegyzeteink után bő- ibben foglalkozhatni. Ezúttal csak annyit, hogy integy 500 kiállító ezeren felüli kiállítási tárgy ral volt képviselve és hogy a kiállítást 2 nap alt közel négyezer ötszáz ember látó“ atta, (ezek közt 10 kros belépti dij mellett 3771 egyén, a vidéki küldöttek úgyszintén kiállítók dij nélkül mentek be.) A kiállítás. — tekintettel ama példátlanul rövid előkészületi időre, n.ellyel a rendező bizottság disponálhatott; tekintettel továbbá ra, hogy kizárólag segédek és tanonezok llitottak ki (ami még egy munkakiállitáson sem történt, mert önálló iparosok állítottak ki minde- ütt túlnyomó számban) teljesen sike ültnek mondható és miud<*nkire a legkedve- bb benyomást gyakorolta. Tárgyak aránylag igen nagy számban keltek el, sőt számos megrendelés történt. — Elismeréssel kell e helyen adóznunk oldovány Istváu és B e n e István városi inácsos uraknak, akik két napon át mint pénz nokok valóságos ostromnak kitéve, nagy bazga- ommal és pontossággal feleltek meg az önzetlenül agukra vállalt kötelezettségnek, továbbá az ifjú gi egylet kebeléből alakult rendezőknek ezek izött első sorban S z é n á s y János egyl. pénz- árnok, aki noha százfelé elfoglalva, mindenütt lálható volt, továbbá M á rí á s i Miklós és i 1 s Ernő rendezőknek, akik két napon át pólójukat el nem hagyva jegyszedéssel foglalkoztak. A méhészeti kiállítás megnyitása. Az országos méhészeti egyesület vándorgyü- ssel egybekötött Il-ik országos méhészeti kiáltása f. hó 19-én, reggeli 9 órakor vette kezde- t Békésmegye törvényhatósága dísztermében. A tágas terem teljesen megtelt az ország leghirne- vesebb méhészmestereivel, a méhészet barátjaival érdeklődő díszes közönséggel, kiknek soraiban ott láttuk Apponyi Albert s Zichy Jenő grófokat, megyebeli arisztokrácziát, Békésmegye főispánját stb. A kiállítást V410 órakor Göndöcs Be idek orsz. képviselő nyitotta meg. (Megnyitó be- édét egész terjedelemben lapunk múlt heti szá- ában közöltük.) A megnyitó beszéd után a kiállítás 10 tagú ráló bizottsága választatott meg. A megejtett Jasztás után élénk vitát keltett ama kérdés, hogy eme már megválasztott bizottság bírálja e meg a állítás elnöke által kitűzött pályakérdésre : „K é- zittessók a nép részére legegysze- übb és legjobb in éh kaptár“ beérkezett ályamüveket. T a n o s és br. A m b r ó z y az orsz. méhészegylet tiszteletbeli elnöke ellenezték, ö n d ö c s Benedek azonban javalta, hogy e bi- ílatot is a már megválasztott bizottság eszkö- ölje. Báró Ambrózy ellenzésének különös ráül adván azt, hogy e megválasztott bizottságán lehetnek és vannak is olyanok, kik magok pályázók s igy a bírálatban nem vehetnek részt, kérdés gróf Zichy Jenő közvetítő indítványára úgy döntetett el, hogy a már megválasztott bi- áló bizottság 5 taggal egészittetett ki és az igy megszaporitott bizottság a maga kebeléből a pályázat eldöntésére külön szükebbkörü bíráló bizottságot küldjön ki. Ezek után az elnök felhívta a résztvevő közönséget | kiállítás megszemlélésére. A méhészeti kiállítás. A kiállítás helyisége a várkert Körösön túli része, illetőleg a békésmegyei méhész-egylet minta-telepe és pavillonja úgy a grófi mükertészet üvegházából czélszerüen és szépen átalakított spe- cziális kiállítási épület. A kép, melyet az .országban eddigelé rendezett méhészeti kiállítások legnagyobbika nyújtott, igen vonzó. Szép napfényes főben a most másodszor virágzó akáczfák között elhelyezett száz meg száz különféle alakú s színű 'endszerü kaptárokból özönlék ki a méhek ezre í körül rajongta a kiállítást szemlélő nagy körűséget. A békósmegyei méhész-egylet mintatelepén oltak elhelyezve az élő méhekkel telt s az ország minden részéből ideküldött egyszerűbbnél gyszerübb és komplikáltnál komplikáltabb kaptárok, melyek közül kimagaslott Göndöcs Benedek által feltalált óriási „kettős lapozó kaptár.“ kaptár ajtóval ellátott belsejében egy nem nagy ember-család is kényelmesen elfér. A több méh- saládot, mely benne él, egy anya-királyné vezeti. Szerfelett érdekes volt továbbá | Maurer mil diibreczeni méhész vándorméhészete: egy öcsi, melyben több kaptár van 26 méhcsa'áddal lhelyezve s odavonható a hol virág van. A méhészet fejlődése s érdeke szempontjából kiváló fi- yclmet érdemeltek a nép által s a nép számára észült egyszerű szerkezetű kaptárok. Nem kevésbé érdekesek ama méhlakok, melyekben üveg att működnek a méhek s munkájokban megfi- yelhetők. A különféle s élő méhekkel benépesített méhlakok közt képviselve volt | Grand, Pau- lik, Sartori, Langsroth, Dathe, Brozik. Dzied, Zon-zsalu, Göndöcs-lapozó, Gobóezy, Ferenczy stb. féle kaptárok. A kiállítás elnöke állal a nép czéljainak megfelelő méhlakra kitűzött jutalomdijra beérkezett 36 pályakészitmény is szerfelett érdekes. A sok czélszerü között nehéz volt a biráló-bizott- ságnalc a legczélszerübbet kiválasztania. De nehéz volt a többi jutalomdijakat is odaítélni, any- nyi a jutalomra érdemes, a kiállított tárgyak között, melyeknek összes száma 1500, 139 kiállító által kiállítva. Tehát 14-eI több, mint a tavalyi budapesti orsz. kiállításon. A kiállított tárgyak sorozata különben a következő : I. Élő méhek. II. Mindenféle szerkezetű méblakok. III. Móhlakok egyes részei. IV. Méhészeti segédeszközök, a) Kaptár és ke- retkészitő. b) Ingó és ingatlan szerkezetű méhla- kokhoz szükségelt eszközök, c) Bajkezelési eszközök, d) Anyakezelési eszközök, e) Mézkezelésre szükségelt eszközök, f) Viasz-kezelési eszközök, g) Védő eszközök és fékezek. V, Méhtermények. VI. Méhészeti irodalom és taneszközök. A diszebéd. Délután 1 órakor a méhészeti és iparos ifjúsági egyletszövetkezetek tagjai — mintegy 200 egyén — közös diszebédre jelentek mega „Komló“ helyiségeiben, tnely ezúttal csaknem szűknek bizonyult a nagyszámú vendégek befogadására. A városunkban levő notabilitások is megjel ntek, nevezetesen Apponyi Albert és Zichy Jenő grófok, Ambrózy Béla báró, Kriesch műegyetemi tanár; az asztalfőn Apponyi gróf foglalt hely t. A diszebédnek volt egy nő résztvevője is, néhai Paulik hírneves méhésznek nőrokona, aki szintén nagy hive az okszerű méhészetnek. A harmadik fogásnál Göndöcs Benedek apát-lelkész a felséges királyi párra és családra mondott felköszöntőt, amelyet a közönség állva hallgatott és lelkesen éljenzett meg. — Ugyancsak nagy lelkesedéssel fogadták Göndöcs abbeli indítványát, hogy Erzsébet királyné ő felségéhez, mint az országos méhész-egylet fővédnökéhez következő üdvözlő távirat küldessék : „Felséges Erzsébet királyasszony! A magyar országos méhészeti-egyesület védauyjának, felséges asszonyunk, kegyelmes királyné, a magyar országos méhész-egyesület, vándorgyűlése alkalmából, legmélyebb hódolatát küldi.“ (Az üdvözlő táviratra a nap folyamán Nopcsa b. a királyné ö Felsége meghagyásából köszönő táviratot küldött.) Második felköszöutöt Széchenyi Pál gróf, földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterre mondott Göndöcs apát, s ugyancsak az ő indítványára következő távirat küldetett : „Földmiveiési miniszter ur excellentiájának 1 A magyar országos méhészeti-egyesület vándorgyűlése, párosulva az országos iparos ifjusá i egyletszövetkezet kongresszusával ez alkalomból üdvözletét küldi excellentiádnak, mint az anyagi érdekek főtámaszának.“ A harmadik felköszöntő Dobay János polgármesteré volt, ki Apponyi Albert grófot, a munkakiáilitás védnökét éltető. E felköszöntésre Apponyi Albert gróf válaszolt. Beszédében amaz óhajtását fejezte ki, Folytatás a Mellékleten.
