Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-06-11 / 24. szám
24-ik sszám. Gyula, 1882, junius 11-én. f----------------------------^ Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. —— • Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. kJ_________Ä BEK POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,-A. SFOIBT-OIuTJB ATALOS 3CÖ2jI_iÖIT”Z"E. MEGJELENIK MINDEN1 VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: *Jaiitsoiit§ Emil. Főmunkatárs: Oláh György. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang uP6t Dorottya utcza 8- 8Z’ a‘! ~ Pécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Tisztelt kartársak, kedves b aj tár sai ni ! Pár évvel ezelőtt, mint reá emlékezhetnek, körünkben egy mozgalom indult meg azon óhajtásunk érvényesítésére, — hogy megyénkben egy külön ügyvédi kamara felállítását a nagyméltóságu m. kir. igazságügyi ministeriumnál kérelmezzük ; azonban ezen mozgalom — nem mondhatnám hogy részvét hiánya miatt; — hanem a jó isten tudja mi okból? elég az hozzá, — hogy abban maradt. Többen ezen ügyvédi kamara felállításának czél- szerüségéről gondolkoztak, s azon óhajunknak adtak kifejezést, vajha ezen intézmény körünkben létesülhetne, — én tehát mint ezen többeknek egyike — ne vegyék tisztelt kartársaim fellépésemet szerénytelenségnek, avagy tolakodásnak — hanem tulajdonítsák azt azon ügy buzgalomnak, melylyel az ügyvédi hivatás, mint a jogszolgáltatás egyik nélkülözhet- len tényezője iránt viseltetem — a pár évvel ezelőtt abban hagyott mozgalmat folyamatba teszem. Minek során tisztelt kartársaimat ezennel felhívom, nyilatkozzanak a felett — ha váljon saját érdekünkben czélszerünek tartják e, hogy körünkben -- az aradi ügyvédi kamarától elválva — B.-Gyulán, mint a kir. törvényszék székhelyén egy külön ügyvédi kamara felállításának engedélyezését felsőbb helyen kérelmezzük. Én részemről ezen ügyvédi kamarának felállítását — ha már az az 1874. 34. t. ez. úgy rendelte — Dem csak csélsze- rünek de szükségesnek is tartom mert: 1- ör. Pénzügyi szempontból — kevesebb költséggel fedezhetők a szükségletek saját megyénkben B.-Gyulán — mint Aradon, — s a kamarai és választmányi tagok az ülésekre kevesebb költséggel és az időnek tetemes megkimélésével inkább befáradhatnának B.-Gyulára, mint Aradra — és igy ezen intézmény igazgatása sem volna oly terhes költségekkel egybekötve, mint eddig volt és van. 2- or. Itt a megyében — hol az aradi ügyvédi kamarától elkülönítve kissebb számban vagyunk — ismerjük egymást, ismerjük a megyei és helyi viszonyokat, az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak megvédő sére és kötelességeik teljesítésének ellenőrzésére — sikeresebben közreműködhetnénk. Ha ezen szerény nézetem — tisztelt kartársaim nézetével találkozik — tisztelettel felkérem, hogy a megküldendő aláírási ivet — mely a nagyméltóságu m. kir. igazságügyi ministeriumhoz felterjesztendő kérvényünknek csatolmányát fogja képezni — becses aláírásukkal ellátni, s annak idején azt kezemhez vissza juttatni mél- tóztassanak Végül tisztelettel értesitem t. kartársaimat, hogy a felsőbb helyre ez érdemben felterjesztendő kérvényünket — ha megnyugvásukra szolgál — a b.-gyulai kar társak közül hárman fogjuk a kartársak nevében aláírni, s akként ellátva illető helyére juttatni. Fogadják őszinte tiszteletemnek kifejezését — melylyel állandóan maradtam Gyulán, jun. 10-én 1882. Őszinte kartársuk: Szigethy Lajos. Szarvas, 1882. junius 8. Nem régiben, midőn t. szerkesztő ur becses lapjában számadatokkal kimutatta, hogy a múlt országgyűlési képviselő választásoknál megyénkben több választó polgár szavazott függetlenségi pártunk, mint a többi pártok jelöltjeire összevéve, a csabai kormánypárti lap egy vezérczikkében azon, a politikai közéletben ismert mondással akarta a közönséget közvetlenül a reá kedvezőtlen számarány, közvetve pedig a szélsőbal elvei iránt dis- gustálni, hogy „vota non numerantur, séd ponderantur“; mely mondást aként alkalmazta a követválasztási pártviszonyokra, hogy a városok é r- t e 1 m e 8 úri és polgári osztálya a kormánypárt elvei mellett nyilatkozott, a függetlenségi elvek híveit pedig a kerületek kevésbé értelmes, lelkesedésre fogékony s hangzatos kortesbeszédek által félrevezethető népe szolgáltatta. Mindenki tudja, s ezért nem érdemesítettük czáfolatra sem, hogy ezen okoskodás nemcsak sületlen valótlanság, hanem feltűnően hasonlit egy oly bothoz, melynek vékonyabb vége a mi kezünkben van. Nem magasabb értelmüségeknél, hanem azon, szellemi és erkölcsi függésnél fogva szolgáltatott a városok intelligencziája nagyobb contingen8t a kormánypárt urnáihoz, melyben az u. n. intelligsnczia a kormány és annak közegei irányában közvetlenül és közvetve áll. Számtalanokat ismerünk s megnevezhetnénk a kormány- párti jelöltek intelligensnek csúfolt szavazói közül, kik bensőjükben elitélik a kormány és pártja elvtelen politikáját, sőt ily meggyőződésüknek magán körben kifejezést is adtak és számításból, egyéni javuk érdekében mégis a kormánypárt jelöltjét segítették szavazatukkal diadalra juttatni. „Intelligensnek csúfolt“ jelöltjével legjogosabban illethettem ezen chameleónokat, mert szerintem az intelligenczia nem egyedül a nadrág viselésben, és egy kis tudományos mázban, de főként a férfiúi jellem egyenességében, szellemi függetlenségében rejlik. És ezen szellemi függetlenség jellemezte a békési, gyomai és orosházi kerületek többségét, mely a nemzeti függetlenség ragyogó eszméjéért lelkesedni s annak magánérdekeit alárendelni képes — a függetlenségi eszme bajnokait tette bizodalma letéteményeseivé. Ezen valódi intelligencziára nézve milyen sértő, s nem tűrhető, hogy az elleniéi saját bevallása szerint mosolyogva odavesse, miszerint „vota non numerantur, séd ponderantur“; nem elég ezen valódi intelligencziának meggyőződve lennie arról, hogy az ő szavazatai igenis ponderálnak, de tennie kell róla, hogy az ellenkezővel senki se kérkedhessék. Szerény nézetem szerint megyénkben a függetlenségi párt minden téren oly erőkkel rendelkezik, hogy a kormánypártnak imponálnia, sőt annak két kerületét legközelebb elhódítani egyedül rajta áll, de ezt összetett kezekkel nehéz lesz elérni. Meg kell rá keresni a módot, | ha az eszme megvan, nem szabad tágítani annak testté valósításában. Nem én vagyok az első, hisz már e tisztelt lap hasábjain is megpendittetett az eszme, kis megyénk függetlenségi elemeinek szervezésében, tömöritésében látja kulcsát megyebeli tüggetlen- ségi pártunk diadalra jutásának. Örömmel hivat- kozhatom a tényre, hogy városunkban ezen tömörülés a függetlenségi kör megalakulásában már befejezett ténynyé vált. Példánkat követnie kellene a többi községek választó polgárainak is. Ne hagyják szunyadni | kö/.szellemet, mint a hét-alvót hogy az csak a követválasztások idejében, minden harmadik évben ébredjen fel egy pár napra erjesztő alvásából. Alakítsanak politikai köröket, melyekben az értelmiségnek módjában álljon a gyengébbek előtt a felmerülő kérdéseket megvilágítani s elveinknek a józan igazság szellemi fegyvereivel a közvéleményt mind szélesebb körben meghódítani; de a mely másrészről központja, szervezője és vezetője is legyen minden politikai mozgalomnak és bizonyos mérvű, a közérdek által indokolt pártfegyelem alkalmazásával tevékenységében sikert is tudjon elérni. A kormány a választásoknál egész hivatali apparátusát mozgásba teszi, melynek erős befolyását szerte huzva nem, csak tömörülve lehet ellensúlyoznunk. Vajh ne lenne szavam a pusztában elhangzó szó! Tisztelt szerkesztő ur vállalkozott egy megyei függetlenségi párt alakításának derék, de a közszellemen mutatkozó hanyatlásnál, a közügyek iránti érdeklődés lanyhaságánál fogva nehéz, akadályokkal terhes munkájára. Mennyire meg könyit- tetnék kitűzött feladata, ha az egyes községek mihamarabb függetlenségi köröket alakitanának, s mennyivel imposánsabb volna a megyei függetlenségi párt megalakulása, ha azon a községi függetlenségi körök küldöttei és tagjai, mint ilyenek vennének részt, ezt bizonyítanom, indokolnom egészen felesleges. Reményiem, hogy elveink megyebeli vezérfiai, de különösen elveinket valló országgyűlési képviselőink érdeklődést tanusitandanak eredményeiben-sokat ígérő indítványom s t. szerkesztő urnák egy megyei függetlenségi párt alakítására irányzott törekvései iránt, s körünkben, illetve kerületeinkben általános meleg érdeklődést is fognak ez irányban kelteni. Egy a népből. Hazánk kereskedőihez! Rövid idővel ezelőtt; néhány osztá- lyuunk érdekeit szivén viselő kereskedő kezdeményezése folytán, Budpesten kereskedelmi segélyegylet alakult. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, ez egylet mily nemes czéloknak lehet megvalósítója, működése mily üdvös befolyású a magyar kereskedők jövőjének biztosítására s végre, hogy soha hazánkban tán hasznosabb kereskedői intézmény nem létesittetett mint ez. Az írói segély-egylet, a hírlapírók nyugdij-egylete, a tisztviselők nyugdíj-egylete, fényes tanúbizonyságai annak, hogy ma már csak a társadalmi utón érhető el a jövőnek, a munkában kifáradt aggkornak, biztosítása. Az österr.-ung. Beamten- Pensionsverein évenként 60—70,000 frtot fizet ki segélyekben elagott tagjai és azok özvegyei közt; a németországi könyvkereskedők segély-egylete ugyanannyi márkát. Hány gondteljes léteit mentenek meg ez összegek a kétségbeeséstől, a koldusbottól és terelnek le talán a bűn útjáról! Ily intézmény akar lenni a kereskedelmi segély-egylet. Eléggé ismerjük a bajokat, melyben osztályunk szenved. Az alkalmazott biztos kilátásban tudja haszuálhatlanságát aggkorában; a 30—40 évi fáradhatlan és ernye- detlen szorgalom jutalma nála a koldusbot vagy egy bolti szolgai állás. Ez a segéd jutalma. Még mostohább azon főnöké, kit a sors kérlelketlen keze sújtott, m_eg- rabolva őt egy tán hosszú küzdelem gyümölcseitől. Az ő állapota jólehet még szá- nalomraméltóbb. Volt segéd-kartársaihoz fordulni, ezt neheziti nála olykor nagyon is érthető önérzete, melyet nemes jellemek még a balsors közepette sem tagadhatnak meg, főnök kollegái pedig, a mennyire szerét tehetik kitérnek előle. Nincs hová fordulnia, a kétségbeesés az egyedüli kilátás, mely előtte föltárul. A kereskedelmi segély-egyletnek lessz hivatása enyhíteni e bajokat; czéljai lesznek : Elsggott, munkaképtelen kereskedőknek tűrhető létéit bitositani. Egy felállilandó menedék-ház által otthont adui rokkant kartársaiknak. Segélyt nyújtani elhalt szegénysorsu kereskedők özvegyei és árváinak. Rendkívüli esetekben segélyezni rövid időre és ideiglenesen munkabiányt szenvedő kereskedő segédeket. Az egyletnek üdvös hatásköre megérdemli, miszerint azt hazánk kereskedősége legmelegebben karolja fel, annál is inkább, mert senki sem olvashatja ki a csillagokból, mi sors érheti holta napjáig, s meg- nyugtató lessz a magyar kereskedőknek azon tudat, hogy bármily nehezen sújtsa is a sors őket, életük pályáján találnak enyhülést, önerejükből létesített intézményükben. Az egész kereskedelmi osztályhoz fordulunk tehát sorainkkal, a leggazdagabb főnöktől a legszegényebb segédig. Amaz alapitó vagv pártoló, ez pedig rendes tagja legyen az egyletnek. Tudjuk, mert az emberi természetben fekszik, hogy mindenki azt hiszi és reményli magáról, hogy ő soha azon helyzetbe nem fog jutni, miszerint segélyre szoruljon, s ezért sokan lesznek, kik azzal kecsegteten- dik magukat, hogy rájuk nézve fölösleges az egyletbe lépés. Csak a mindennapi élet példáira utalunk, melyek azt mutatják, hogy millióknak volt birtokosai jutottak már koldusbotra. Azért nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy kivétel nélkül mindnyájan legyünk tagjai az országos „kereskedelmi segély-egyletnek.“ Ha minden magyar kereskedő megteszi ebbeli szent kötelességét, akkor virágozni fog az egylet a magyar kereskedők üdvére éz dicsőségére. Budapest, 1882. junius hó 1-én. Dr. Herich Károly, miniszt. oszt. tan. a kereskedelmi segély-egylet elnöke. Békésmegye közigazgatási bizottsága június havi ülését f. hó ö-én tartotta. Jelen voltak: Beliczey István főispán elnöklete mellett Jancsovics Pál alispán, Márki Lajos főjegyző, Kertay Zsigmood tiszti ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, Dr. Kovács István főorvos, Haasz József kir. főmérnök, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Orosz László kir. adófelögyelő helyettes, Ambrus Lajos, Farkas Béla, Fejér Béla, Dr. Hajnal István és Szucsu Béla bizottsági tagok. Keller Imre bizottsági tag távolléte igazoltatott. Olvastatván a megye alispánjának — alább egész terjedelmében közölt — rendszerinti jelentése a hatásköréhez tartozó közigazgatási ágak f. évi május havi állapotáról, — minthogy Horváth Gyula töltésépítési kormánybiztos a Szeutaudrás Ocsödi útnak a téglahalomtól a ogyorósi halomig terjedő elkeskenyitett részének kiszélesítése, valamint a kis és nagy fok közötti utrésnek a kijelölt uj útvonalra leendő áthelyezése iránt három ízben ismételi megkeresésére ez ideig választ nem adott, a kozna, és közi. m. kir. miniszter felkéretni ha- tároztatott hogy nevezett kormánybiztost az említett megkeresések elintézésére kötelezze. Egyebekben az alispáni jelentés tudomásul vétetett Főispán indítvány ára am. kir. miniszterelnök felkéretni határoztatott, hogy a csahos-ér megnyitására vonatkozó tervek végrehajtása iránt közrehatni, és Gyula, Csaba és Békés városoknak az aradmegyei belvizektől leendő mentesítését közvetíteni méltó/tassék. A kir. tanfelügyelő előterjesztette a k.-ladányi izr. orth. hitközségnek újra szervezett iskolája megnyithatása iránt benyújtott kérvényeit, mely kérvény, minthogy a szervezkedési alapszabályok régibb keletűek 8 ezért nem bírálható el, vájjon folyamodók hitközségnek tekinlhetök-e, a vallás és közokt. m. kir. minisztériumhoz felterjesztetni határoztatott. Csorvás község bírája, Zalai Mihály és jegyzője, Such János ellen a tankötelesek hiányos összeírása miatt megejted vizsgálatról szóló jegyzőkönyv nyomán — az orosházi járás 8zolgabirája az első fokú fegyelmi határozat meghozatalára utasittatott. A gyulai p o 1 g.
