Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-23 / 17. szám
17-ik szám Gyula, 1882. április 23-án I. évfolyam r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. Félévre ........... — 1 I 50 1 Évnegyedre .. S 1 1, II » Egyes szám ára 10 kr J, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. ■A- S^OIST-CXjTTB X'Q'Z.T .ÖTsT-y-T-1. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: slantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh Oyörgy. f : i Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. _________Á Hi rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schaleh Henrik, Moose Rudolf és Dukes 3f. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Adókivetö bizottság. Alig foglalkoztunk még kényesebb s egyúttal kellemetlenebb természetű üggyel, mint jelenleg az adókivetö bizottságnak folyamatban levő működésével. Minden félreértés és balmagyarázatok kikerülése végett előrebocsájtjuk, hogy távol áll szándékunktól akár az adókivetö bizottság tisztelt tagjait, akár a kincstár képviseletében álló adófelügyelői közeget a bizonyára előttük sem kellemes adókivetési működésnek annyira visszás, nem ritkán vérlázitó minden tényéért a nyilvánosság és közvélemény itélőszéke előtt felelőségre vonni. Ellenkezőleg. Egyéni tapasztalásból meg vagyunk győződve, hogy az adóki- vető bizottság emberi érzelmein, jóakaratán és részvétén alig múlik a kereseti adóról szóló 1875. évi XXXIX. t. ez. eldorá- dói boldogsághoz mért adó kiszabási tételein a nyomorúságos anyagi viszonyokhoz képest leszállitólag változtatui; de sajnos, hogy a törvény drákói szigora, melyet a Boszniára és közösügyekre fordított milliók kényszeritette kiszivattyúzó rendszer folytán honboldogitó ministeriu- munk teljes mértékben kizsákmányol, az adókivető bizottságnak esetleges jóakarata és igazság érzete nem képes mindenben érvényesülni. Ä kincstári képviselő iránt, ha a helyi viszonyokat ismeri; ha egyéni tapasztalásból tudja ama kétségbeejtő mérvben uralkodó pangást, mely iparban, kereskede delemben mindig fokozottabb mérvben mutatkozik; ha a tárgyalás napja előtt esetleg elmélkedik a közép osztály s főleg az értelmiség társadalmi életének aluszé- konysága felől, melyet hébe hóba csak galvanisálni, de pezsdülő életre ébreszteni nem lehet, s ha eme társadalmi kór tünet való s igaz okait az intelligens osztály rendes fizetéssel nem biró, III-ad osztályú kereseti adó alá tartozó tagjainak egy évtized óta 25—50% százaléknyira apadt jövedelmi forrásaiban, nem ritkán a források teljes hiányában találja fel; s ha szive eme társadalmi és üzlet pangás álta felszínire hozott, gyakran legmélyebb szánalomra méltó tények átérzése iránt meg nem jegeezesült, minek következményeü1 az árvíz, tűz, fagy s minden kigondolható csapásokkal sújtott adózó polgárok h»Mért ragadsz el vágyaim királya, Pajkos tündér, játszi képzelet? Nem köszönt itt fenyvesek hazája, Hol pihentem annyiszor veled. Mit fergeteg égő kardja vágott, Csak feledd a sziklának sebét; Árva lelkem egykor oda vágyott, Üdvözöl most vidám rónaságot, Rá homályt csak búmnak árnya vét. A magánynak vágytam adni terhein S meglopám a bérezek zsarnokát: Eltitkolva mily nehéz viselnem Szívemen a felhőkoronát. Ezt letépve hátha elfogadja Számüzöttjét a boldog világ? Tőle sorsom elszakadni hajta S bánatomnak lettem újra rabja.. .. Üdvözöllek, kedves rónaság1! Mit nekem te zord vadontájék? Hisz Visszhangod csak hízelegni tud; A csalódott benned mig vakon hisz Részvétet vár s gúnyolásra jut. Harsogd vissza tört panaszt feledve Pártos felhők dörgő harezdalát; Ne tudd, mi az emberek keserve, Kebleden nem könnyül úgyse terhe.... Üdvözöllek, nyájas rónaság l nyatló viszonyaihoz képesti adókiszabásokban belenyugodnék, s az igy megállapított adó végösszege a múlt éviek mögött maradna: az ilyen 'adófelügyelői közeg elismerésünk mellett teljes részvétünket is igényelhetné, mert a minister kérlelhetetlen, a kevesbült adóból nem a helyes tanúságot vonná ki, hogy t. i. a határ, melyben az adóképesség, a törzsvagyon meg van támadva, régen át van lépve, íogy ama vidék gazdasági viszonyai gyökeres orvoslást és főleg nagy kíméletet igényelnek, de megboszluná közege humanitását annak előléptetésénél, vagy más tekintetben, mig a tényleges viszonyokat arczulcsapó adóemelés, könyörtelen brutális adóbehajtás a legjobb ajánlata feljebbvalók rokonszenvét, dicséretét s annak idejében elnézését és támogatását kiérdemelni. „A példák gyűlöletesek“, pedig megyénkben mindkét irányra vonatkozó példa felemlitése nagyon alkalmi lenne. Egy vidéki lapban olvastuk, hogy egy adókivető bizottság kincstári képviselője — különben igen derék ember — az adókivetés befejezése után egész bizalmasan, de nagyon felkérte a szerkesztőt, hogy világért se tegyen említést lapjában arról, hogy néhány kézzel fogható esetnél mégis kapaczitáltatni engedte magát s bejegyezett az adóleszállitásba, hanem elismerésül inkább szidja össze, vádolja könyörtelenséggel, belátás hiánnyal, brutalitással; ily irányú közlemény épen kapóra jönne, s általa mellékletül használva, minden egyéb okmányai közt legtöbb sulylyal bírna előléptetés iránti kérvénye kedvező sorsára. Igen jellemző tény, melyre bátran ráillik, hogy ,a helyzet signaturája“ nyilvánulbenne. Városunkban a harmad osztályú kereseti adó, f. hó 24-én és következő napjain tárgyaltatik. A városi adóhivatal — mint lapunk múlt heti számában említettük — mindenkit egyénenként értesített a tárgyalás napjáról, és az adójavaslat mennyiségéről. Nem titkolhatjuk el, hogy megdöbbenéssel néztük végig a javaslatokat, mert azokban a tavalyi kivetéshez képest nemcsak magasabb (sok esetben 100—200 o/0-tóli) előirányzatot, hanem meglehetős aránytalanságokat is észleltünk. A kivető bizottság tisztelt tagjai igen súlyos erkölcsi felelősséget vállalnának magukra, ha a javaslatot a lehető legnagyobb szigorúsággal és lelkiismeretességgel nem biráluák Szárnyat öltve átBuhan a síkon S bús örömmel tér meg szellemem; Minden örvend, s nincs, mi boldogítson ? Önmagámtól félve kérdezem. Ismeretlen lettem én e tájnak g mégis úgy int minden fű, virág.... Oh, sebeim énnekem se fájnak, Csak légy boldog, szemfénye hazámnak, Magyar alföld, áldott rónaság! (Gyula.) Garay János. Közép-kor a XIX-ik században. (Irta 1 a „Szolnoki ipartársulat“-ban 1882. febr. 26-án felolvasta: Török János.) (Folytatás.) Az udvariassághoz tartozik a „nagysád“- olás is. Egyszer egy fiatal ember barátomtól, kitől záporként hullott e szó, megkérdeztem: mit ért | a „nagysád“ szó alatt ? „Semmit“ — felele. Szerintem még a „nagyságos“ czim- nek sincs értelme; a „nagysád“ pedig még annyi sem akar lenni, mennyi az, mi kitűnik abból, hogy „ioo „nagysád“ közül 99-et nem tartunk „nagyságosának. Hanem miként szólítsak meg egy nőt, kinek nevét sem tudom, vagy kitől azt sem tudom : nő-e már vagy még leány? „Nagysád!“ Aztán a nők nem is szeretik, ha nevükről szólittatnalc; a „kisasszony“ és „asszonyom“ czimeket megke- veslik. Azt mondom tehát egész komolyan : dolgozik is, 5 —12 írt I. osztályú kereset* adót fizet. Tehát mestersége utáni kereseti adójának maximuma 12 frt. Tekintélyes összeg ez is, de viszonyaik között mégis tűrhető. Gyulán, mert rendezett tanácsú város, a segéddel dolgozó kézmü- iparos segédje után fizet 4 frt 50 kr. I. osztályú kereseti adót, iparága után pedig III. osztályú kereseti adót annyit, amennyit a bizottság reávet s ezen kivetésnek múlt években legkisebb tétele volt 15 fri, felemelt tételek 40—60, sőt 80 frt közt váltakoztak. E mellett 1 frt első és harmad osztályú kereseti adó között utóbbinak hátrányára az a különbség is feuforog, hogy az I. osztályú kereseti adó nem ter- heltetik meg pótadóval, míg a harmad osztályú kereseti adó pótadót is von maga után, még pedig meglehetősen borsos ösz- szeget: minden forint 24'/2 krajczárt. így például 10 frt harmad osztályú kereseti adó, pótadója folytán tulajdonképen 12 frt 45 krra rúg fel, míg a 10 frt I. osztályú cereseti adó 10 frt marad. Ha valahol, úgy bizonyára rendezett tanácsú városban, megyénkben tehát Gyulán nem phrasis az, hogy az iparos osztály elviselhetlen adókkal tétetik tönkre. Biztos tudomásunk van róla, hogy nagy családu, tekintélyesebb űrben álló iparos nem képes egy éven át íusra annyit költeni, mint amennyi harmad osztályú kereseti adó volt reá kivetve. A közös vámterület átkai, a szerencsétlen órában behozott iparszabadság, korlátlanul adományozott vásárjogok, reánk sulyoso- dott közgazdasági csapások annyira el- jusztitották Gyulán a kézmüiparosokat. hogy ha végignézünk azok számbelileg íosszu lajstromán a százak között, akik néhány évtizeddel ezelőtt mesterségük utján házat, földet, szőlőt, üzleti tőkét tudtak maguknak szerezni s mint tisztességes polgárok kiváló társadalmi állást foglaltak el — ma pályázatot hirdetünk ki, jutalmat merünk kitűzni bárkinek, aki Gyulán talán három kézmüiparoson kívül többet tudna mint olyant megnevezni, hogy az illető iparága által nem vagyoni hanyatlást, hanem csak kis mérvű gyarapodást tudna felmutatni. A többi — ha ugyan mint nagy részénél, még teljesen el nem fogyott — a tözsvagyont, üzleti tőkéjét költi, fülig eladósodik, utóljára látva, hogy nem képes magát iparából fentartani, elkedvtelenedik, munkakerülővé válik, s ueg. A kebelünkből kinevezett s illetőleg 'álasztott polgárok csupán a mi tényleges helyzetünket vehetik zsinórmér- ékül, midőn az egyes adótételek megálla- útásához szavazatukkal járulnak; a kor- nány túlkapásai már régóta elvesztették ogczímüket, hogy független polgárok azokkal solidaritásba lépjenek. Mert nem mint jolitikai ellenzéki hírlapíró, hanem habár i legcsökönyösebb kormánypártiak lennénk s nyiltan felvetnénk a kérdést, hogy az smberi lelkiismeret utolsó szikrája, de maga i józan ész is engedik-e, hogy akkor, a nidőna szemeink előtt naponként elvonuló izámosabb tünetekben, a múlt évi iszonyú derűi csapásnak érdemileg csak most érezhető utóbajaibau, mintegy számokban letéve olvasható az iszonyú anyagi vissza- menés, pusztulás, kétségbeesés, lehet-e akkor íz egyenes adó emeléséről szó, amikor, ha I régi egyenes adók maradnak meg csupán, a folyó évben behozott fogyasztási adók cépéhen a háztartásban már anélkül is nagy adóemelés jelentkezik, mely eddigi adók és azoknak folyton szaporodó mellék járulékai, különösen a városi minden czimü pótlékok alatt anélkül is össze kell ros- tadnunk? — Oly agyafúrt gonoszságot nem képzelünk, mely e kérdésre igenlőleg válaszolhatna. Különösen az iparosok kereset: adója az, mely különleges megemlítésünket is provokálja. A kereseti adó ki szabására nézve a gyulai iparosoknak specialis sérelmei vannak, mely sérelmei ez osztály nagy részére ónsulylyal uehe zednek. Nevezetesen az 1875. évi XXIX t. ez. értelmében a kis és nagy községekben úgy segéd nélkül, mint segédekké dolgozó kézmüiparosok I. osztályú, míj rendezett tanácsú városokban a segédekké dolgozó kézmüiparosok III. osztályú kere seti alá tartoznak. Vegyük például Csabi és Orosháza nagy községeket. Nem állít juk, hogy I két helyen a kézmüiparosol kedvező helyzetben volnának, ellenkezőleg nagymérvű li any átlósukról van tudomásunk de annyi tény, hogy e két község neu szenvedvén annyi elemi csapást, min Gyula városa, iparosai is aránylag sokka kedvezőbb anyagi viszonyok közt vannak Csabán és Orosházán, mint nagy közs^ gekben a kézmüiparos egy segédje utá 2 irtot, saját személye s illetőleg iparág után. ha etrvébként tiz vaerv több segéddi ,Nagysád!“ Értelme, az igaz, nincs, de igen ó kisegítő szó, melyet a nők nagyon szeretlek és mely maga is képes finom, müveit éi ídvarias fiatal emberré emelni“ — végze ba •átom magyarázatát, jóizün nevetve. — A. .nagysád“ szó tehát csak kisegítő szó, annyi mint — : „i z é.“ De végig mehetnénk az egész illemtanoi -s °/,0-ed részében nem találnánk egyebet •nint oly szabályokat és utasításokat, melyei — tőbbé-kevésbé ügyesen vagy ügyetlenü palástolva — a nők kicsinyléséről tanuskod nak. Az ilyenekhez számítom én azon sza bályokat és utasításokat is, melyek mi logi kai alappal sem bírnak. Véleményem szerin legalább, értelmi alappal nem biró teketóriá kát is ki-ki csak azoknak csap, értelmetle: szólásmódokkal és képtelen beszédekkel i csak azok irányában él, kiknek irányába: elég jónak véli az olyanokat is, és kiket any nyira kicsinyei, hogy még a fapénzt is j pénz gyanánt véli forgalomba hozhatni kö jöttük. De mi köze van az illemtannak és udva riaskodásnak a nőtisztelettel? kérdhetné va iaki. Nagyon sok. Mert az illemtannak nen más van feladatává téve, mint megállapitar azon alakszerű szabályokat, melyek szerint tisztelet, in specie a nötisztelet, bizonyos körülmények között külsőleg kifejeztessék. Lássuk, mily oktalan és mily becsmérlő a nőtisztelet a nőkre nézve — alapokainál fogva. Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy az annak külső kifejezésére s az élet majdnem minden egyes mozzanatára alkotott alakszerű szabályok végelemzésükben szintoly oktalanok és becsmérlők. Eddig kizárólag csak annak kiderítésére szorítkoztunk : melyek a nőtisztelet bevallott alapokai; és hogy a nőtisztelet tisztelet-e valóban, bevallott alapokainál fogva, a nőkre nézve? Az eredmény ismeretes. Azt hiszem, eléggé begyöztem, hogy a nem és a fizikai erő mérsékeltebb volta egy általános érvényű nőtisztelet oki alapja nem lehet; és hogy a mégis ezekre épített nőtisztelet nem egyéb, mint tántusz, mely — csodálatos! — annyi nőt képes csalódásba ejteni és abban megtartani; és melyet a kicsiny lő becsmérlés nyújt a nőnemnek, Lássuk most már a nőtiszteletet erkölcsi szempontból. A divó nőtiszteletnek egyik — és tán legfőbb — eleme az életben : a kímélet, mely leginkább két irányban nyilvánul : a tevékenység és a nyílt őszinteség mezején.
