Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

Ismét egy törvényjavaslat, mely a kormány önfentartási politikájának * nyomorék szülötte, s mely a nemzeti érdekeket alárendeli, sőt feláldozza Önérdekének.

E törvéuyjavaslat a véderő törvény módosítását czélozza.

Született — Bécsben

Bőkezű az engedményekben a hadügyminis- teriuinnafc: de attól ilyeneket még csak nem is kiván.

Ez a létező törvényen nem javít, csak súlyosítja azt.

Csak kevésbé lényeges dolgokat változtat azon a tapaszalati czélszerüség s a közös hadsereg terjeszkedése érdekében.

A nép a magyar nemzet jogos igényeit, követeléseit nincs szem, mely abból kibetüzze.

A magyar nyelv használata az ezredeken belül a tisztképzés, a tisztivizsgák körűi a magyarnak nyitandó verseny pálya és nyújtandó engedmények, — a honvédségnek műszaki csapatokkal ellátása stb e törvényjavaslatban sem vétetnek figyelembe.

De ugyancsak sz»poritja az újabb terheket 8 halmaz újabb sértést sértésre ellenünk.

üj teher a póttartalékosok behívása katonai szolgálatra, — s egyes csapatoknál a szolgálati idő meghoszabbitása.

S nem a legnagyobb sérelem-e az, hogy az ujonczozáshoz a negyedik korosztály is behivatik.

Felháborodik minden magyar lelke, midőn látja, hogy a főtörekvés a honvédségtől — elvonni az ujonczokat s őket mind a közös hadseregbe osztani be, hogy a honvédségi intézményt igy öljék meg.

Csodálatos alkotmányos élet ez a mienk.

Csak minálunk eshetik meg, hogy a kormány ilyennel merészel az országgyűlés elé állani.

Ezt a szörnyszülöttet tárgyalta e héten a képviselő ház.

A függetlenségi párt kitűnő szónokai ez alkalommal is küzdtérre léptek az önálló magyar hadsereg mellett s kétségtelenül a hét dicsősége; s az alkotmányos jogok érdekeinek megvédéséért a nemzet kiérdemelt hálája a függetlenségi pártté.

Lapunk mai számában közöljük a gyomai képviselő Hojtsy Pál urnák a javaslat tárgyalása alkalmával általános feltűnést keltett beszédjét, melylyel Hojtsy ur ujjabban is bebizonyította, hogy benne a képviselőház s közelebbről pártunk egy képzett egyént, kitűnő szónokot nyert.

Ováczió.

Qöndöcs Benedek apát és országgyűlési képviselő urat a földmivelés- ipar-, és kereskedelemügyi miuisterium költségvetésének tárgyalása során elmondott szüzbeszédje alkalmából gyulai választói nvácziókhan részesítették. — Szigethv Lajos ur, a gyulai párton kívüli párt elnöke a városi tanácsot írásban felkérte, hogy a képviselő urat márczius 19 ki hazatérte alkalmával hivatalosan és ünnepélyesen fogadja, mit a tanácB többsége el is határozott. Az ünnepélyes fogadtatáson és bevonuláson nem lévén alkalmunk jelen lehetni, annak leírását a „Pesti Hírlapból" vesszük át, melynek 80-ik számában következőleg van a nevezetes esemény leirva:

„Gyula város az a város, a hol ketyegő fenének nézték az első zsebórát.

A beszéd, mely elmondva elaltatta a Házat, hnyomatva, már csak azt a hatást birta előidézni, hogy beleringatcaa gyulaiakat abba a hitbe, hogy Benedek ur monumentális szonoklatott tartott, s hogy ezt meg kell valahogy ünnepelni.

Nosza bizottsági Talpra városi Fáklyás

jón meg szive. Te rád nehéz feladat vár : vigasztald meg őt, ha lehet, s tedd elviselhetővé neki az életet. ... Az Isten áldjon meg benneteket !

Feje lehanyatlott; szemei mereven rám szegezve maradtak .... halva volt.

Milikét iszonyúan megrázta a váratlan csapás. Napokon át kezeit tördelte s vigasztalhatatlan volt. Vele szemben először éreztem, mennyire gyarló teremtés az ember, midőn ily tengernyi fájdalmat vigasztalhatni hisz és enyhíteni akar. — Szülői, nagyobb bajtól félve, utazni mentek vele. Szórakoztatták; nem használt semmit. A leány búskomor maradt s csendes téboly ereszkedett megsebzett lelkére. — Azóta fel-felkeresi koronkint a Kálmán sírját a cs. . .. i temetőben; nefelejtsek - és ibolyákból köt reá koszorút, épen úgy, mint hajdan kötött arra a két cserfára, ott az abári erdőben, s úgy elmereng a sirhant virágai felett órákig, mintha mindegyikök beszélni tudna a lent nyugvó kedves porok felől.. .

Irgalmas Isten 1 könyörülj szenvedésein. Egyesítsd őket ott fenn, ha itt alant hiában szerettek!

Homolya István.

zenét kell csinálni... aztán van itt elég ló . .. bandérium is kitellik.

Ordíts kapu, kiálts város rettenetes éljeneket, mert eljött a Göndöcs Benedek napja !

0

Ma volt. Az indóházat nagy tömeg lepte el kora reggel s negyvennégy főből álló bandérium és egy nagy dikció várta a nagy embert — ki egy ibolyacsokrot tartva lepett ki szerényen a kupéból.

Az ibolyák illettek neki rettenetesen.

A czigányok elkezdték a Rákóczy-niarsot. „Üdv hazánkra égi fény, nemzet-őre tiszta

lény.“

Dobay polgármester pedig rágyújtott beszédére, melyuek csak az eleje érdekes.

Kezdődött pedig ekképen :

— Nehéz kötelességet teljesítek, mindön önt üdvözlöm.

Pedig nem is annyira nehéz az, mint inkább komikus I

•

Az apát erre megígérte, hogy a hazáért ezután is meg fog tenni mindent. (Lám, hogy kiérezte az a Széchenyi, hogy Magyarország még csak ezentúl lesz I)

A tömeg igen megörült, hogy Göndöcs mindent meg fog tenni a hazáért s éljenezve zeneszóval indult meg a parochia felé.

Ordítoztak, tomboltak. Az apát elhalavá- nyodott, most előttük nem láttak mást, csak a képviselőt.

A nők örültek még csak igazán. Az ablakokból kendőiket lobogtatták, ők nem a képviselőt nézik, különb úgy, ha az — apát.

A derék férfiú boldogságában el akart aludni a diadalkocsiban, de egy virágbokréta, mely az orrára esett, fölébreszté.

— Halljuk 1 — kiáltá a tömeg.

— Isten neki! gondolta magában Benedek ur, két kész beszédet hoztam magammal, hát kiadom egészen a mérgemet.

Elmondta a másik beszédjét is.

Hanem kétségbe is volt aztán esve, mikor meghallotta, hogy az ö egyetlen napja két napig fog tartani: holnap az az (héttőn este) lesz a fáklyászene — mivel hogy naptárcsináló Gergely pápa szíveskedett a gyulaiak iránti figyelemből erre az estére teDni a Benedek nap előestéjét."

Másnap — hétfőn estve — az ünnepelt képviselő urat fáklyászenével tisztelték meg. A menet a városházától néhány apróbb hivatalnok vezetése és rendezése a ellett indult ki, kiknek commandójára a fáklyavivők lelkes (?) éljenzése között ért a plébánia elé. Szigetby Lajos pártelnök üdvözölte a képviselő urat a földmivelés és ipar érdekébeu az országgyűlésen elmondott beszédéért; rövid kivonatban végigfutott ezen beszéden, de óvatosan került mindent, a miből azt lehetett volna következtetni, hogy a tüntetésnek czélja a képviselő urnák a költségvetés megszavazása alkalmával tanúsított magatartásával szemben a „Békésiben nyilvánult elítélő vélcménynyel szemben elégtételt szolgáltat ni. Daczára ennek, a képviselő ur válaszában a „Békés“ ellen qualificálhatlan modorban kifakadt s a látványosság után futók obiigát éljoueiben vélt magának igazságot és elégtételt szerezhetni. — A „Békésmegyei Közlöny“ gyulai p| jegyű tudósítója szerint a tömeg „roppant nagy éljenzésssel, tetszéssel és helyesléssel fogadta a képviselő ur becsmérlő kifakadását I általában a tüntetés nagy lelkesedés között folyt le és esupán „egy faragatlan szélsőbaloldali privilegizált hazafi" „brutális közbeszólása“ által zavartatott meg. Mi az egész ünnepélyességen, különösön az értelmiség részéről inkább bizonyos nyomott, tartózkodó hangulatot tapasztaltunk s többektől, a kik pedig nem tartoznak a „szélső baloldali privilegizált hazafiak“ közé, helytelenítő megjegyzéseket hallottunk a képviselő urnák lapunkat illető tapintatlan kitörése fölött. Az a bizonyos „faragatlan szélsőbaloldali“ pedig éppen úgy lehetett egy „berúgott pártonkivüli“ ; a nevét nehezen tudná pp ur megmondani. ij^ ur különben elfelejtette a „B. K.“-t arról is tudósitaui, hogy az ünnepélyesség folyamán zászló is volt kitűzve — három, s mind a három a — plébánián.

Békésmegye közigazgatási bizottsága a f. évi márczius hava 20-án, rendkívüli ülést tartott.

Jelen voltak: Beliczey István főispán elnöklete mellett, Jantsovits Pál. kir. tanácsos alispán, Nagy Károly árvaszéki elnök, Kertay Zsig- mond t. ügyész, Bánhegyi István kir tanfelügyelő, Orosz László kir. h. adófelügyelő, Haasz József kir. főmérnök, Ambrus Lajos, Kalmár Mihály, Keller Imre, dr. Hajnal István, Yarságh Béla, Fehér Béla, bizottsági tagok és Terényi Lajos, megyei aljegyző.

Elnöklő főispán megnyitó szavai után olvastatott a m. kir. belügyminiszternek a megyében a jövő 1883. év elején életbe léptetendő 10 őrsre elosztandó 63 főnyi csendőrség állomás helyei és az egyes őrsök létszáma iránti tervezet elkészítése végett kibocsátott rendelete, — a melynek folytán a 63 főnyi csondőrség az absolut korszakban dívott elhelyezésre való tekintettel, akként javasoltatik elszállásoltatok hogy Gyulán 6, Csabán 7, Békésen 8, Szarvason 6, Szeghalmon 10, Gyomán 6, Kondoroson 4, Csor- váson 4, Tót-Komlóson pedig szintén 4 csendőr ügyelhessen a közbiztonságra.

Tárgyaltatott ezután a Sió-réten megfeneklett és több száz holdnyi területet elborító víztömeg levezetése czéljából megejtett helyszíni tárgyalás alkalmával felvett jegyzőkönyv — és a kir. államépitészeti hivatal főnökének ide vonatkozó műszaki javaslata, — a melyek alapján elhatároztatott, hogy a mennyiben a Sió-réten megfeneklett vizszine 1*262 méterrel magasabban áll az Élővíz csatornának a lejtmérezés alkalmával] viz színénél, és a mennyiben ezen megfeneklett víz csak is az alföldi vasút gátjának kinyitása után vezethető le, mindezeknél fogva a közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztérium részéről az 1876. évi VI. t, cz.-hez kiadott utasítás 30. §-a alapján köteleztetik az alföld-fiumei vasúttársaság igazgatósága, hogy a Sió-réten megfeneklett viznek az Élővíz csatornába leendő leve- zethetése czéljából, — Gyula város költségén a vasúti töltés éjszaki oldalán az Élővíz csatornához kellő mélységre ásandó csatorna létesítése után — a 43. számú őrház mellett lévő uradalmi ároknál Gyula város terhére egy 0'5 méter széles ideiglenes átereszt készíttessen, mely áteresz feneke a vasúti sinek tetőpontjától számítva 2*95 méterre essék.

Ez alkalommal utasittatott Gyula város polgármestere, hogy a vasút éjszaki oldalán ásandó és a mellette lévő birtokok védelmére nyulgá- takkal ellátandó víz levezetési csatorna azonnali létesítése iránt intézkedjék.

Nagy mérvű megütközéssel fogadta a bizottság Tabajdi Károly aradmegyei főispánnak, mint miniszteri biztosnak, e megye alispánjához intézett azon merev rendelkezését, a melyben Békésmegye alispánját a Kis-Berettyó medrén Biharmegye hozzájárulása mellett egy 4 méter szélességű hid építésére, — valamint az Antalén áteresznek 4 méterre és az u. n. hámszáriió hidnak 20 méterre leendő kibővítésére azzal utasítja, — hogy ha a jelzett épitkezések 60 nap alatt foganatosítva nem lesznek, azok a megye kárára és veszélyére hivatalból fognak eszközöltetni; — tekintve, hogy az érintett munkálatok elkészítése a megye mint érdekelt fél meghallgatása nélkül és az e tárgyban megkivántató tárgyalások mellőzésével rendeltetett el, a bizottság feliratilag felkérendőnek határozza a közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztert, hogy a nevezett miniszteri biztos rendelkezésének felfüggesztése mellett ugyanott a netán szükséges vizépitkezéseknek létesítése czéljából helyszíni tárgyalás megtartására és a vármegyének mint érdekelt félnek meghallgatására azzal utasítsa, hogy rendelkezéseit a tárgyalás eredményéhez képest tegye meg.

Ülés vége 12 órakor.

Hoitsy Pál beszéde

— tartotta a képviselőház márczius 22-diki ülésében a

véderő vita alkalmával. —

T. ház ! Csiky a vádak egész halmazát szórja nemcsak a kisebbségi vélemény ellen, hanem a függetlenségi párt ellen is. Azt mondja, hogy szűk roarkuak vagyunk. Azt mondja, hogy oly aspirácziókat keltünk a népben, melyeket létesíteni nem vagyunk képesek, és nem mondjuk meg az aspirácziók árát. Azt mondja, hogy

— és én ezt nemcsak, de igen erős gyanúsításnak tekintem, hogy közeledünk az ö álláspontjuk felé. A mi különösen azon utóbbi vádat illeti, melyet abból von le, hogy beszélünk 800,000 főnyi hadseregről is, ez nem annak bizonyitéka hogy mi feléjük közeledünk, hanem bizonyitéka annak, hogy a kormány politikájában nem bízunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra nézve különbséget teszünk mi t. ház, hogy mit tennénk mi azon a helyen, és különbséget teszünk arra nézve, hegy mit tesznek önök azon a helyen. — Nekünk nincs bizalmunk sem az önök erejében, sem az önök erélyében, hogy azt, a mit nu jónak és kiviendönek tartunk, önök ki fogják vinni, és azért követeljük legalább azt a minimumot, hogy ha már nagyot merni nincs önöknek elég bátorságuk, akkor tegyenek meg legalább annyit, h'gy a meglévőt ne rontsák el. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

Azt mondja a t. képviselő ur, hogy szűkmarkúak vagyunk, hogy helytelen aspiracziókat keltünk a népben. — Csak a legközelebb elmúlt budgettárgyalasokra vagyok bátor hivatkozni ezen gyanúsítással szemben, azon tényre, hogy nem-e epen a mi partunk volt az, a mely mindannyiszor, a mikor a nemzet vitális érdekeiről volt szó, a mely akkor, midőn arra kértek pénzt és oly tételek megszavazására hívtak fel bennünket, a melyek a nemzet kulturális czéljaira vonatkoztak, nem-e ép a mi pártunk volt az, a mely e költségeket nem sokalta, hanem mint épen a népnevelés cziménél történt, még ezeket föl akarta emelni.

De igenis szűkmarkúak vagyunk ott, a hol önök kalandos politikájának áráról van szó. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Szűkmarkúak vagyunk akkor, a mikor hiába való forgó tornyok építéséről van szó; a mikor oly hadsereg fenntartásáról van szó, a melyről mi meg vagyunk győződve, hogy a nemzet és az ország védelmére oly mérvben, a mint mi kívánjuk, nem képes. (Helyeslés a szélsőbalon.)

Nagyon különös logika a t. képviselő úrtól, bogy ő a jelen alkalomból vádol bennünket szűkmarkúsággal, mert mi egy önálló hadsereget kivánunk, a melyről épen ő mutatja ki, hogy az többe kerül. (Derültség a szélső balon. Egy hang a szélső balon: Tanáti logikai) Vádol bennünket másról is. — Azt mondja, hogy mi a terheket csak azért kívánjuk levenni a nép egyes osztályainak vállairól, hogy ugyanezen terheket a nép másik rétegének vállaira tegyük. — Hát miről van szó, t. báz ? Arról, hogy a három évi szolgálatot kettőre szállítsuk alá; arról, hogy egy részről megmentsük a nép egy részét a tényleges szolgálat alól, más részről, hogy levegyük a nemzet vállairól azon terheket is, melyek arra valók, hogy ezeket ott fegyver alatt tartsák tovább is. Hogy miként képes ő ebből kimagyarázni azt, hogy mi az egyik részről csak levesz- szük, s a másik részre rátesszük a terhet, azt én megérteni képes nem vagyok.

Nem mi vagyunk azok t. ház, kik a nemzetben oly aspiracziókat keltünk, melyek kivi- betetlenek, s a mikor azután azok áráról van szó, a helyzetet másként tüntetjük fel, hanem igen is a t. képviselő ur is azok közé tartozik, kik most igen komor szinben tüntetik fel a helyzetet és csak arra hivatkoznak, minő nagy és súlyos áldozatokat kell tenni, hanem mikor a költségvetés tárgyalásáról van szó, akkor feláll a t. pénzügyminiszter ur és a legrózsásabb szinben tünteti fel az egész helyzetet, (ügy van ! a szélső balon.)

Mondott a t. képviselő ur még egy más vádat is, a mely személyemre vonatkozott, azt t. i. hogy ő ugyan ily katonai dolgokban nem szaktekintély, de azt hiszi, hogy nekem nincs igazam, mert hiszen egész Európa szaktekintélyeinek praxisa ellenem bizonyul. Az argumen- tácziónak ezt a módját, t. ház, itt a parlamentben nem fogadhatom el. Ha arról volna szó, hogy a t. képviselő ur ad hominem argumentál jón magántársaságban, megengedem, hogy ily módon indokolhatja a maga nézetét, de szaktekintélyekre hivatkozni s a mellett nem tudni felhozni csak egy unczia érvet is arra nézve, hogy az én állításom nem való, ez nem parlamenti bizonyítás, (ügy van 1 a szélső balon.)

Azután nagyon szerencsétlenül járt épen ez alkalommal a t. képviselő ur, mert hiszen európai szaktekintélyekre hivatkozott. Én ezzel szemben figyelmeztetem a t. képviselő urat csak egy esetre. Midőn a franczia parlamentben szóba került a véderőnek oly módon roegállapitása, mint az keresztül is vitetett, akkor épen a szaktekintélyek, a tábornokok voltak azok, a kik a szolgálati idő leszállítása mellett kardoskodtak és Thiers volt az, a ki egész tekintélyének latba vetésével eszközölte ki azt, hogy az megváltoztassák. A franczia generálisok, köztük Troch, mindnyájan a mellett voltak, hogy két, lefeljebb három évben állapíttassák meg a szolgálati idő, és Thiersnek egész hatalmával kellett közbelépnie, hogy ne hét, ne nyolez óv legyen a szolgálati idő, mint az eleinte terveztetett.

Baross Gábor képviselő urnák is tartozom némi felelettel. (Halljuk ! a szélsőbalon.) ő megjegyezte velem szemben először, a miben aztán a t. előadó ur ma pártját fogta neki, hogy a szolgálati idő redukeziója nem von maga után a költségekben is redukeziót, nem von pedig nézete szerint azért, mert ez csak akkor állana be, ba magában a hadsereg létszámában is reduk- czió történuék. Ez igen egyszerű dolog. — A kisebbség is. múltkor előadott beszédemben is el- moodtam, hogy még e 800,000 főnyi létszám mellett is lehet redukeziót elérni akkor, mikor az ujonczilletmény, mely körülbelül 90,000 főre megy. nem három, hanem két évig szolgál. Ez által a létszámban semmi változás nem állana be, mert hiszen azt ajánlottam, hogy a mennyiben a tényleges szolgálati idő leszállittatik, a tartalékban a szolgálati idő ugyanannyival felemeltessék. Ha már most az egy évi ujonezjuta- lékkal szembe állítjuk a tartaléki szolgálati időt és levonjuk a tényleges szolgálati időt, a800,000-nyi létszámban nem fog beállni változás, hanem igen is az fog beállaui, hogy a békelétszám kisebb lesz, és kevesebbe kerül.

Baross Gábor képviselő ur tanulmányaira hivatkozott. Nem hiszem, hogy ezekkel a tanulmányokkal ily bevezetés után ily indokolás meg fér. De azt is felbozta a képviselő ur, és ezt az előadó ur is tette, bogy a hadseregnél altisztekben nincs hiány, hogy különösen a mi a tartalékot illeti, az nagyon bőven el van látva altisztekkel, sőt talán túl, mert hiszen az altiszteket be kell osztani a közönséges csapatokba.

De hát ha ez igy van, miért argumentál a t. képviselő ur ellenemben azzal, hogy azért kell a három évi szolgálati idő, hogy kellő számú kiképzett altisztek legyenek. Baross Gábor képvi-