Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-08 / 2. szám
vékenységét; holott már a szegedi vész után behívott külföldi szakértő bizottság „igen nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a kormány a társulatokra és az általuk végrehajtandó munkálatokra határozottabb és erélyesebb befolyással bírjon. Ügytetszik — igy szól tovább a bizottság véleménye — mintha a társulatok nem bírnának egy egységes vezetéssel, és mintha nem mindig dolgoztak volna egy közös czél elérésén... Egyáltalán szükséges, hogy kivétel nélkül zések minden évben ne ismétlődjenek; sljeszkedhetünk ki az 1881. évi XLII. t. hogy ama nagy területek továbbra is alcz. s különösen ennek 10. §-ában foglalt legnagyobb árvízveszélynek — mely Gyű- nagyszabású intézkedéseikre; azonban fellát, Békést stb. elöntéssel, s ezen városok I adatunknak tekintjük a megyénkre s vá- épitési módjánál fogva elpusztulással fe- rosunkra nézve felette fontosaknak ös- nyegették, — kitéve ne legyenek: egy pil- mert mindezen kérdésekkel később beha- lanatig se kétkedett abban, hogy a létező tóan foglalkozni. állapotokon minden körülmények közötti Mint tudjuk az említett ministeri ren segiteni kell. | delet értelmében „Arad-békési ármentesitő Ezen okok alapján jött létre az 1881.1 társulat“ czim alatt egyesitett „Alsó-Fehér évi LII. t. ez., mely hivatva van pótolni I Körös szabályozó társulat“ és az „ Arac a vizrendezés ügyében kelt korábbi tör- megyei Körös szabályozási társulat“ szer minden munkálatnál az egyes társulatok I vényeink hiányait, s orvosolni azon bajo-1 vezkedő közgyűlését folyó hó 12-én tart a kormánytól függjenek, úgy, hogy semmi mejyek megyénknek árvízveszélyeit ja meg. munkálat annak jóváhagyása nélkül végre okozták. Midőn örömmel üdvözöljük ez álta ne hajtassék. I És hogy a törvényhozás mennyire fel-1 lünk rég óhajtva várt s életkérdésünknek Kétségtelen, hogy a múlt évtized I jsmerte megyénk szerencsétlen helyzetét, tekintett egyesülést: nem szólunk különö nagymérvű árvíz veszélyeit főképen a tár-L bogy állapotainkon a veszély nagysá-lsen azon különleges érdekekről, melye sulatok közti összhangzás, a közös érdé-1 g.^|loz ra^rt jóakarattal, segiteni is törek-l reánk nézve az egyesülést oly felette ki keket felölelő egyöntetű tervszerű műkő-1 gz;k. jgazo]ja az idézett törvény, mely vánatossá tevék ; s nem szólunk a múlt des hiánya idézte elő; s előidézték az ^l*|szerjnt „Békéstől a Körös balpartján aj sérelmeiről most, midőn a közös czélr lám és társulatok közötti nézeteltérések,l 'j'jg^ig fekvő terület árvédelmére szüksé-1 egyesült erővel törekvő testvéries érzel az önállósági féltékenykedésekből szárma-|geg töltéseknek .teljes biztonságot nyujtójmekkel vetjük el magvát a jövő jobblét zott súrlódások is, és ezekben, s aűban|m^rej;ejt^ej jeendő kiépítésére,“ a közm.Jnek, bízván abban, hogy az egyesülést rejlik oka a szerencsétlenségek hosszú so-Lg kgzj minisztert utasítja, s ezen intéz- nemcsak a törvény szigora, hanem a hon rának, hogy egyes társulatok csakis a sa"Ikedését azzal indokolja, hogy „még azon|fiúi s jószomszédi kölcsönös kötelékek fű ját érdekeiknek helyi viszonyaikhoz képest esetben ^ ba a községek és magánosok zik szorosra ; de kötelességünknek ösmerjük szükségelt megvédését tartották szemeik J — kjk mos^ maguk tartják fen a gátakat | a társulat ügyeivel mindenkor s ez alka előtt; s működéseiknél ha ugyan sokJtársulattá alakulni hajlandók lennének . , .| lommal is foglalkozni, s annak működé esetben volt ilyen nem tekintettek “á-|a társulat alakítások sa társulati működésjsét éber figyelemmel kisérni, s ezen kö soknak általuk veszélyeztetett érdekeire, j megjnditása, különösen a községek jelen-Jtelességből kifolyólag szivére kötjük a Ésmidőnezenállapotok meggyőzték ar-ljggj szigorú helyzetében, a legjobb eset-1 társulat tagjainak, hogy az ármentesités ról a kormányt a törvényhozást „hogy az Iben is oly hosszú időt venne igénybe, a ügyét olyannak tekintsék, melynek hű ármentesitő társulatokkal szemben az 1879. j meddig, — nagy érdekek koczkáztatása| törvényszerű előmozditásától megyénknek évi XXXIX. t. ez. 14. §-a ad ugyan ©sz_Inélkül várni nem lehet.“ Jis jólléte függ, s az erélytelenségnek í közt kezébe^ a társulati töltések emelé- Ezen főként megyénk érdekében al- mulasztásoknak elmaradhatlan követkéz- sére s kiépítésére de nem a községi és L. ^ ? §_ábaa nyert íelhatalma mén)’e f8ként a mi pusztulásunk leend. vényeink között nincs olyan, melynek zás alaPJán rendelte e* a k°zm; és kozl Alig lehet valami károsabb az ártér alapján az ártéri érdekeltséget töltéseinek minister 8 Koios és Berettyóvolgyén nem érdekeltségre s közelebbről megyénkre kiépítésére szorítani lehetne, sőt az érdé- természeíes vagy nem célszerű határok mmtba a társulat ügyeinek vezetése ava kéltség többségének akarata nélkül az szermt alakult vízszabályozási és ármen- tatlan, erélytelen, gyenge kezekre bizatik 1871. XXXIX. t. ez. 1. §-a értelmében a r*"40 társulat°k újraszervezését; ; s elren- A tisztviselők megválasztásánál nem a só társulat alakitás sem rendelhető el,“ s mi. delte ott> ho1 eddig még az érdeke tség gorság> komaság, barátság érzelmei; de a dőn átlátta, „hogy a társulati töltéseknek tdrauIattá Dem alakult’ ,lyeimek alakl személyes képesség s képzettség lebegjen bármily méretekkel való kiépitése sem íá8át szem el8tt Különösen a társulat elnökéhasználna semmit, mert a községi, magán-J Ez alkalommal lapunk szűk terej8eu szerintünk öszpontosulnia kell és társulati töltése^ a legszervesebb kap-1 nem engedi a megyei öblözetek, azok te- j uiindazon tényezőknek, melyek együttha- csolatban állanak /egymással ... és hogy j rületének, viszonyainak ismertetését; s|^sa “tellett lehet csak üdvös a működés, a múlt évi árvízveszély alkalmával kifej-1 mellőznünk kell a megyei gazdátlan gá- Oly egyént óhajtunk mi elnöknek, tett óriási erőfeszítés, s a csak ideig le- takra vonatkozó nézeteinket; s nem szól- kiben függetlenség vasakarattal, képesség nes eredményt előidéző védelmi költeke- hatunk a belvizek kérdéséhez; nem tér- erélylyel, a közügy iránti buzgalom fáradhatlan tevékenységgel, hivatás s az állás fontosságának átérzése, sohasem lankadó kitartással, a tapasztaltság tettre kész erővel párosul. Oláh György. A „Békésmegyei Közlöny“ folyó évi 3-ik számának vezérczikkében, melyre majd a czikk- sorozat befejeztével érdemleges választ adunk, Irányi Dániel orsz. képviselő urnák lapunk 1-sű számában megjelent vezérczíkkével foglalkozván, a többek közt azt állítja, hogy Ashbas és Vido- vics képviselők „hátat fordítottak“ a közjogi ellenzéki pártnak. Ezen valótlan s a közönség némely részét könnyen félrevezethető és lehangolható közleményre felvilágosító s megezáfoló válaszul idézzük az „Egyetértés“ f. évi 1-ső számából a következőket: „Az országgyűlési függetlenségipárt bomlásáról ir nehány budapesti s bécsi hírlap s különösen felemlítik, hogy Ashbas Leo és Vidovics György e párt kebeléből kiléptek s legközelebb mások is kifognak lépni. Ez irányzatos hírek — mint i 1- etékes forrásból közölhetjük — teljesen alaptalanok. Ashbas Leo képviselő a körből, mint Mocsáry Lajos elnökhöz intézett levelében kijelenté, kilépett ugyan, de ugyanő egyúttal határozottan kijelenté azt is, hogy a pártnak ezentúl is tagja marad s annak vezérelveit magára nézve irányadóknak tartja. A többi képviselő kilépéséről, vagy kilépési szándékáról közlött minden hir egyszerű koholmány.“ „Általában meg kell jegyeznünk, hogy e párt tagjai közt a vezérelvekre nézve, melyek a külön pártállás indokait képezik, két o r sz á gg y ü 1 é s ó t a soha se volt oly benső s oly teljes az egyetértés, mint most.“ stb. így az „Egyetértés.“ Azt mondja továbbá a „B. K.“ vezérczikkében, hogy Irányi azon állítása, mely szerint „Békésmegyében az utolsó képviselőválasztások kétségtelenül bebizonyították, hogy a polgárok többsége már is elfogadta programraunkat“ puszta számok által megczáfolható, lévén a megye hat kérü- etéböl három közjogi ellenzéki, árom szabadelvű — kormánypárti — épvisolőnk. Engedjen meg nekünk a t. lapkollega, ha ezt újdonságai közt olvastuk volna, azt mondanánk rá, hogy — kacsa. Mi úgy tudjuk, bogy Békésmegyéből csak két kormánypárti képviselő, Móricz P. és Zsilinszky M. ül az országházban, mert városunk képviselője, Göndöcs Benedek apát ur határozottan nem ormánypárti, hanem pártonkivüli programmal lépett fel követjelöltől s választatott meg képviselőnek, és eddigelé oly nyilatkozatot, melynek alapján a „B. K.“ jogosan állíthatná, hogy a kormánypárthoz tartozik, választói előtt nem tett. Már pedig mi feltesszük, hogy Göndöcs százezer frank gyűlt össze a szerencsétlenek vagyontalanul maradt családjai számára, részint aláírási iveken, részben és főleg konczertek, színházi előadások és egyéb társadalmi mulatságok utján. A párisi magyar egylet régóta tervezett egy tombola-játékkal kapcsolatos Sylvester estély tartását saját pénztára javára, de a közbejött óriási szerencsétlenség a hazafias czélt csupán jótékonynyá változtatta, amennyiben határozatba ment, hogy a megmaradó tiszta jövedelem a Ring színház katasztrófája által sújtottak javára fog for- dittatni. A Sylvester estély megtartatott, és f é- nyesen sikerült. Hozzátehetem, hogy a „fényes“ sikernek Párisban megvan a jelentősége, s egészen más beszámítás alá esik, mint amidőn eme „fényes“ jelzőt szeretett hazánk egyik-másik városában rendezett mulatságainak „siker“-ére alkalmazzák. A „Palais Royal“-nak Douix salon termei — hol a mulatság tartva lett — Vs*10 órakor zsúfolásig telve voltak a legdíszesebb' közönséggel; képviselve volt az arlstokratia nagynevű tagjaitól az egyszerű munkásig a világvárosnak csaknem minden társadalmi osztálya. A gyönyörű terem főbejárata felett magasan lengett a szombathelyi lelkes honleányaink által egyletünknek ajándékozott aranynyal, selyemmel gazdagon díszített nemzeti zászló; s ennek tulajdonítom, hogy mi többen, egyszerű magyar iparos segédek, akik ily fényes termekben még álmainkban sem szoktunk megfordulni, rögtön „otthon“ találtuk magunkat. Ami engem illet, reám „otthon“ ünnepélyesebb alkalmakkor egy egészen fellobogózott város nem gyakorolt oly felderítő leirhatlan hatást, mint ezúttal az „egyetlen“ nemzeti zászló. Az estély bevezető részét élénk változatos műsorral — hangverseny képezte. Bertha Sándor hazánkfia drága idejének nagy részét pazarolta hetek óta, hogy az egylet körében alakult magyar dalárdát néhány hazafias darabra és népdalra betanítsa. De fáradozásának eredményére büszke is lehetett, mert az aránylag kis terjedelmű hanggal rendelkező és csupán tizenkét tagból álló dalárda oly szabatosan, oly lelkesítőn énekelte el az ugyancsak Bertha által szerzett „egyleti indulót,“ hogy a müértö francziákat is elragadta vele. — Hogy m i reánk magyarokra minő hatást tettek a műsor végén énekelt népdalok, ugyszinte bájos honfitársnönk Nikó Hortensének terjedelmes csengő hangon előadott gyönyörű dalai: „Csak egy szép lány van a világon,“ továbbá „Húzzad czigány“, azt nem írom le, mert nem tudom leírni. Dubois M. kisasz- szony zongorán művészi magaslaton álló játékkal Chopin „ballade“-ját, Liszt „Lammer- moori Luciá“-ját és Beust gróf párisi nagykövet „Adieu á Wienne*-jét adta elő. M e1 o d i e Lucie k. a. „La Fior rose“ olasz dalt, ugyszinte Maiar „Les Dragons de Vil- Lrs“-ját gyönyörűen iskolázott haagjávalj megérdemelt tapsvihar közt fejezte be. — Strumpfler J. ur hegedűn játszta Leonard „Souvenirs de Haydn“-át szépen, de n e- k ü n k másodszor szebben Huber K. „Fan- taisie Hongroise“-át, Bertha Sándor zongora- kísérete mellett. Szép is volt az, ösmerős, minden magyar szív legbensőbb húrjain át- rezgő dalok művészi átirata : „Befújta az utat a hó“, — „Kitették a holttestet,“ — „Húzzad csak, húzzad csak keservesen,“.,. lesütött szemekkel igyekeztünk könyeinket titkolni, de biz az nem sikerült, tudja Isten, nem is nagyon szégyenkeztünk rajta. Egyik fénypontja volt az estélynek Mandel Teréz k. a. szavalata. Választása is nagyon lekötelezett : Tompa Mihály „Mit kérek tőled óh sors“ czimü erő- és hangulatteljes költeménye, mely a szép szavalónő rokonszenves hangú előadása, kifejezésteljes arezjátéka által igen sokat nyert hatásában. A műsoron „La Reve de Marguerite“ czimü egy felvonásos vígjáték előadása is nevezve volt, azonban ez, miután az egyik szereplőnő Reichenberg k. a. a Comédie-francaise színháznál el volt foglalva — elmaradt, s helyette szereptársa D a v- l r i g n y ur, ugyané színház míivésztagja előbb r egy szerelmes magán monológot, azután a ,, jardin des plantes“-ban játszadozó 5—7 év c közötti gyermekek egymással való csevegését ., kitűnő humorral adta elő. t Még Nikó Hortense k. a.-tól Ros- s sini „Air de Semiramis* 1,-át hallottuk igen ha- e tásosan énekelve, záradékul az egyleti da- ti lárda magyar népdalai következtek. „Piros, g piros, piros,“ — „Ha bemegyek, ha bemegyek t a templomba,“ — „Fekete szem éjszakája,“ és l ezzel ez estély művészeti része be lett fejezve, s Következett a tombola, nem sokáig tartott. Magyar és franczia leányok jártak a körbe tombolajegyekkel, de oly hirtelen el is b keltek azok, mintha ingyen adták volna. Töb- ' ben 50 centim helyett frankjával, az udvarias j, Beust gróf minden elárusítótól 20 frankos y, aranyával szerezte be a jegyeket. Nekem is b tizenhat darab jegyem volt, de ki is tudott Jf volna ellenállani a kínálásnak, amikor magyar ^ nyelven történik; vettünk ugyan kötelesség- szerüleg megjelenésükkel bennünket minden- n esetre megtisztelt franczia kisasszonyoktól is. fi Midőn kisorsolták, semmit sem nyertem. Ha 11 nyerek, visszaajándékozom az egyletnek, de ^ igy szépen megtakaríthattam nagylelküségi j szándékomat. p Most kezdődött a voltaképeni mulatság c a t á n c z. A zenekar Wohanka karnagy ve- * zetése mellett elhelyezkedett az orchesterben, {j a rendezőségnek azonban mintegy félórai ka- t paczitálásába került a terem tulajdonosát a j, zenekar játékának engedélyezésére rábirni; a t jeles férfiú csupán zongora melletti tánczot ^ akart tűrni, de utoljára kénytelen volt tági- Jj tani. A bevezető keringő és a mintegy 4o ^ pár által lejtett négyes után, amelyet nagy t bölcsen végig néztem, miután itt azt egész ji más figurákkal járják mint mi „otthon,“ a b rendezőség „C s á r d á s“-t huzatott. Nem volt biz az olyan talp alá való, aminőre Rácz Pali Pesten, vagy „Jancsi“ és „Jóska“ Gyulán rászoktatott, hanem azért annyira megtudtuk bájos franczia vendéghölgyeinkkel kedveltet- hogy egynémelyike a soha meg nem szűnő ujrák“ és „hogy volt“-ak után oly tűzzel, oly lelkesedve tánczolta, mintha évek előtt 3ihar“-ban és nem ez este a Szajna partján tanulta volna. A rendezőségnek utoljára — saját és a közönség nagyobb részének kedve ellen — valóságosan ki kellett erőszakolni más táneznemek húzását, magyar, nem magyar egyaránt a csárdást járta, csárdást óhajtotta; de igy volt jó, a magyar minden tekintetben lovagias, tekintettel kellett a kisebbség igényeire is lenni. A jelenvoltakról szeretnék teljes névsort adni, érdekes lenne már ama szempontból is, hogy megláthatnák, minő körök és mily te- ntélyes egyének rokonszenveznek a magyarokkal, s ez nemcsak a mi szerény egyletünket érdekelné, de ily névsor, ha nagy utánjárással be is lenne szerezhető, több tért foglalna el, mint anélkül is hosszúra nyúlt levelem. Azért is csak a következő jelenvolt tekintélyek megnevezésére szorítkozom. Beust gróf párisi nagykövet (rokonszenves modorú idős ősz ember, mellén a szent István rend nagykeresztjével) von Bonn katonai attaché, róf Zichy titkár és a nagykövetségnek csaknem összes személyzete, Schnapper Miksa lovag, az osztrák-magyar segélyegylet elnöke, gróf Gyürky, Bruck Lajos festő hazánkfia, Bertha Sándor, Huszár Imre, az „Egyetértés“ párisi tudósítója, Sasváry Armand hírlapíró. nők közül: Bertháné, Huszár Imréné, Bruckné, Nikó Hortense, Horn Ede özvegye három leányával, Mandel Teréz stb. Munkácsy Mihály festő hazánkfia nem volt Párisban, Károlyi Gábor gróf, ki eljövetelét megígérte, közbejött akadály miatt nem jelenhetett meg. Türr tábornok 100 frankot küldött. A fesztelenül kedélyes estély, mely a roppant kiadások daczára is igen szépen jövedelmezett a jótékony czélra — őt óra felé kezdett oszladozni, de a magyar fiuk közül többen kivilágos-kiviradtig maradtak a mindnyájunk előtt örökké emlékezetes mulatság színhelyén. Kóhn József.
