Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-05 / 10. szám
lO-ik szám Cryula, 1882. márczius 5-éxi I. évfolyam ;—;—i Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre .. ,. .. 5 irt — kr. Félévre ..............2 , 50 , Évnegyedre .. .. 1 , 25 , Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh Gyorgy. 1 f-----Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. EllerLségreinls:. Sötét, vészteljes fellegek borulnak hazánk ege fölé. Még be sem hegedt a seb, melyet a szabadságharcz emberfeletti küzdelmeiben szenvedénk, már is feltépni törekszik azt a zsarnok hatalom, a népszabadság réme: az orosz. A szláv népek szabadságáért készül harczra ellenünk, kik ezredéves történelmünk lapjait Európa jóllétéért, — a szabadságért való küzdelmeink regeszerü tényei vei irtuk tele. Mily nyomorult ámítás ! Az a nép, mely szabadságharczunk hőseit tengernyi seregének féktelen árjával sodorta el, öldöklő vasat emelni készül újra reánk, kivívandó a szlávok szabadságát, midőn maga a zsarnokság rabigája alatt nyög. A szlávok szabadságáért, jóllétéért ellenünk! Lehet-e ennél nyomorultabb és ostobább ámítás ?! Ma még az izgatás a cselszövény fegyverét fogta ellenünk. Bent a hazában izgatja a nemzetiségeket. Kint kormányunk szerencsétlen po- liticájából kovácsol fegyvert. Maga nyiltan fellépni még óvakodik • de hogy létünk ellen tör, nem mutat-e arra minden jel ? A nemzetiségi, a panszlavistikus mozgalmakat kétségtelenül az orosz szítja, a bosnyákokat., szerbeket, oláhokat ő uszítja ellenünk, kifárasztani törekedvén seregeinket a dicstelen harczban, s lekötni haderőnket bent és kint. Tudjuk, hogy Oroszország önző állami czéljait elérendő politikája zászlajára jelszavul a különféle szlávtörzsek felszabadítását irta s „ennek elérésére diploma- tiai s hadászati eszközökkel csodálatos következetességgel törekszik, sőt az izgatás, kémkedés és vesztegetés álnok eszközeit Bánatomról. Csodálkozol rajta édes lányka ! Hogy én sokszor bánatos vagyok, Holott reám, — nem közöny mint régen — Kék szemedből szerelem ragyog! Homlokodnak bánatos felhője Hozza rám a fekete borút, Hisz a föld is elsötétül menten Ha a napra éj-felleg borúit! Ha azonban ajkadon mosoly van : Röpülnek a sötét fellegek; Próbáld meg csak, nézz reám vidámon, Majd meglátod: mindjárt víg leszek ! Nagy Károly. A „vén asszonyok nyara.“ (Rajz.) Fehér kályhánkban már régen pattog a tűz, az erkély korlátjáról, a házak tetejéről zúzmara látszik be. Emil közelébb húzódik a tüzfiöz, melengeti kezeit és bármily szellemes ember legyen is, kénytelen e szavakkal kizavarni merengésemből: — Hideg van asszonyom. Beköszöntött a tél. Az út erősen befagyott, reggelenkint igen nagy a köd. . . . — És a többi, és a többi, szólok közbe. Az égre barátom, csak nem fogunk az időjárásról beszélni I — Mért nem ? Azért, mert azt mindenki elköveti szóban, Írásban ? Ma engemet is is alkalmazza 5“ — de váljon jogosult-e Oroszország a pánszláv szabadság zász- óját lobogtatni ? Lehetséges-e az, hogy Oroszország, mely már alig képes fentartani az önkény- uralom kormányzási rendszerét szabadság s alkotmány után sóvárgó népe fölött, a szláv szabadságért küzdtérre lépjen, ellenünk, Magyarok ellen ? Szabadságszeretö nép vagyunk. Testvéreink a nemzetiségek. Ugyanazon jogokat élvezik mint mi, só't daczára, hogy az államiság lenyomatát mi, a magyar elem adjuk, s mienk a történelmi múlt fentartö alapja, — politikai érettséggel s a műveltség terén mindannyiakat felülmúljuk, mégis tulengedékenyek vagyunk nemzetiségüknek nyelveikben és szokásaikban való érvényesithetése iránt. És az orosszal csak urat cserélnének, még pedig „az európai szárazföld bármely nagy hatalmainál barbárabb urat, ki az önkény vasveszejét, melyet saját óriási birodalmában forgat, majdan felettük is el fogja suhintani.“ Miért törnek hát mégis ellenünk? Miért a küzdelem a Magyarállam jólléte, boldogsága ellen ? Közös hazánk a magyar föld, annak jólléte, boldogsága is közös kincs, s elvesztése közös szenvedés. Vagy talán azt hiszik azok, kik kést fennek a magyar ellen, hogy e nemzet sybarita váz, s az a nép, melynek hősei a félvilág bámulására lobogtatták a szabadság s győzelem zászlóit, megfogyott, megtört, erejében elsatnyult s nem bizik karjaiban, s elvesztette ügye szentségéből nyert bátorságát ?! Magyarország életerős, a magyar nép szabad, éber és józan, s nem tompultak el a kardok, melyek megvédték a kereszténységet, megvédtek Európát a vadcsordák pusztító dühétől, s büntetlenül nem fog fegyvert ragadni ellenünk senki. S ha kormányunk elég erélyes leeud s a pánszlávizmus nem nyer támogatást Bécsből, elbánunk ellenségeinkkel s hitünk, hogy összetörjük őket. Az oly nemzet, „hol ezrek a szabadságért küzdve vesztek el“ s véreikkel ön- tözék a szabadság i alkotmányos jogok fáját: nem lehet a szabadság, a népjogok elnyomója soha. Elismerjük — kívül a hon határain a nemzetiségi törekvésekben rejlő alapjogot s nyíltan hibáztatunk minden oly lépést, mely a nép szabadságot bármiként is korlátozza, s az önálló s szabad állam szervezésére irányuló törekvéseknek útját állja; s nem véljük a magyar nemzet létezését eme törekvések meggátlásával biztosítani ; azonban, hogy Oroszország a népszabadság örve alatt önző állampolitikáját elősegítve nyugalmunkat . felzavarja, közgazdászai czéljainktól erőnket elvonja, sőt államéletünket végveszélylvel fenyegesse : nem engedjük, s az orosz felénk terjedő hatalmának gátat vetni teljes erőnkből törekszünk, s tudják meg ellenségeink, hogy ha jőni fog a nagy nap, a magyar egy sziv és egy kar leend milliók erejével, § tudják meg ellenségeink, hogy Erdély bérczei, a kárpátok ormai „csak a nap sugaraktól pirulnak, nem a népek gyávasága miatt.‘‘ O. Politika és közélet. Ismét egy erős rohamot állott ki a kormány. Régi dolog már, hogy a közvélemény gyanúsítja közmunka és közlekedés ügyi kormányzatunkat. Eddig csak az ellenzék hivatkozott a ko- rupeiora, hivatkozott tényekre, adatokra ; de azért az egymást érő panaszok nem eredményeztek semmit, | a közvélemény nem hallgatott el. És most I..! Magában a kormánypártban akadt a ko- rupcionak ostora, a közvéleménynek tolmácsa. Rohonczy újabban is támadást intézett a közlekedési minisztérium ellen. Hivatkozott a közönség nyugtalankodására sőt a saját maga által tapasztalt tényekre is, s kérte a képviselő házat, hogy a közlekedési minisztériumban — állítólag — napirenden levő visszaélések megvizsgálására parliament! bizottság küldessék ki. Nagyon természetes, — hogy a kormánypárt nagyrósze — nem értett egyet Rohonczy úrral. Mi nem vádoljuk a közmunka s közlekedés- ügyi minisztérium tisztviselőit; de az tény, hogy a szabályozási munkálatok által érintett vidékeken nagyon is erős gyökeret vert a minisztérium tisztviselőinek tiszta kezüsége iránti kétség, | ezt nem lehet eloszlatni brosürökkel, értekezletekkel, folyammérnöki nyilatkozatokkal s több ilyes félével. Érezzük, hogy itt tenni kell a nép érdekében, a minisztériumi tisztviselők s a szabályozási munkálatoknál alkalmazott egyének érdekében, 1 a magyar kormány becsülete érdekében. Had lássuk — hiába zörög-e a falevél ? — Nem. A falevél nem zörög hiába, de Rohonczy hiába beszélt. Leszavazta a nagy — tömeg. És a kormány, s pártja azt hiszi: a szennyes— tiszta. * TI#** * Úgy beszélik, hogy Ordódy — miniszterségének gróf Károlyi Sándor a Tiszaszabályozás i a belvizek kezelése tárgyában tartott szakszerű beszédével, — meghúzta a nagyharangot. Tehát gr. Károlyi Sándor lenne a közeljövő közmunka és közlekedésügy minisztere. De váljon akkor „sokszorta gondosabb eljárás“ követtetik-e a vizszabályozá- soknál, i az ártér fejlesztésnél a fensikok,- 1 a magasabb és az áradásoknak kevésbé kitett területek i ülönösebb figyelembe vétetnek-e ? s az ártérbe bevonás esetei szorosabban meghatároz- tatnak-e? s e téren a nagy birtokosokkal, kormánynyal s a nagy társulatokkal szemben az egyesek és községek érdekei kellően megóvat- nalt-e ? s váljon a gátolás által okozott belvizek levezetése az eddiginél nagyobb gonddal és fi- gye címnél eszközöltetik ? és egy a társulati, mint kormányi intézkedésekbe nagyobb egyöntetűség, öntudatosabb rendszeresség hozatik-e be ? s váljon akkor tétetnek-e mind ezek elérésére nagyobb terjedelmű törvényhozási intézkedések ? Lebet. De mi nem igen hisszük, mert — úgy látszik — belügyeink rendezésére nem ér rá a kormány — Boszniától és Herczegovinától. Ott kell elébb ledönteni a hegyeket s termő síksággá varázsolni a sziklákat, hogy idehaza nyugodtan vonja igáját — a magyar. * A nemzetiségi izgatások hova-tovább nagyobb mérvet öltenek. A nyugalmazott granicsár tisztek Krassómegszállott ez a „szokás.“ Kedvem volna eg] tavaszi verset felolvasni. . . Vagy egy nyár kirándulás eseményeit beszélni el. Szóval valami olyat, mely időjárás-féle lenne, de ner emlékeztetne egyúttal a télre is, melyrfi eszembe jut a tűzifa és a szén . . . Már min denféle hasonlatot találtak ki a tavaszra nyárra, őszre, télre. Ne próbálkoznánk me; mi is valami ilyennel ? Válasszon a nég; közül. — A négy közül ? Nem. Ha épen akarja kikeresem az ötödiket és regélek önnek va lamit a vénasszonyok nyaráról. Meleg kályha homályos ablakok mellett. Csupán ez les benne valami új. Még nincsen itt az ősz. A fák zöldek, de már lehajtják lomb jaikat, búsan, megadással, mintha a pusztu lás titkos sejtelme szállotta volna meg ökel Az élénk lombok között már megcsörren a első száraz levél és bús sziszegéssel hull le ; néptelen útra. A virágok is itt vannak még de oly halványak, mintha hidegülö udvar lójok : a napsugár után búsulnának. Pedi; még nem hagyta el egészen őket. Csak ug; ritkázza a látogatást, mint a két lábon jár udvarlók szokták, hogy a szakítást eipalás tolják. Itt van minden délben. Várva-várjái örömmel fogadják. Tekintete alatt felvidul nak a bús virágok, élvezik éltető melegét úgy elfelednek mindent, mindent! Az egye dűl töltött órák szenvedéseit is. Még egyszei felemelik fejecskéiket, még egyszer iparkod nak szépek, boldogok lenni. E pn-ezben el feledik a hervadás bús érzetét. Élnek a perc örömének. Az a rövid, futó sugár rég múl sem távozott tőlük. S e melegség hatalma ilatt elfeledik, hogy az este talán már meg- lozza az első deret, a végpusztulást . . . Azt ■nondják, hogy a virágok olyanok, mint a nők. De a napsugárt, a nyár emlékét, a természet ezerszer megénekelt csapodár dón jüanját, minden oly, édes örömmel fogadja. A madarak kiülnek még egyszer tollászkodni sgy-egy kiálló ágra. A legyek, musliczák, ípró rovarkák eljárják még egyszer, utoljára pajkos tánezukat e sugárban. A füvek tete- én hosszú fehér szálak nyúlnak el, mint egy ízéttépett ezüst fátyol. Egy-egy darabot fö- 'ebb is röpít a szellő, mintha meg akarnák Kötözni vele a készülődő vendéget. Az emberek is kiállnak még házaik elé, ellesni egy kis meleget. S midőn meglátják a repülő bosszú fehér szálakat, elmondják most is, mint gyermekkoruk óta minden évben : — íme, itt van a vén asszonyok nyara. Még néhány szép, meleg nap, mely a nyárra emlékeztet s megelőzi az őszt unalmas esős napjaival s a telet az örök álommal. Nyár ez is. Meleg van. Nyissátok ki íz ablakokat. Hadd jöjjön be szobánkba is a napsugár. A vad-szőllő levelei már megritkultak, nem állják útját. A függöny vígan felgördül, az ablakot kitárják s a szobából kedves, kedves csicsergés hangzik ki. Ájtatos figyelem kiséri e seneszern hangokat. S csak ha már teljesen megszűnt, akkor következik utána boldog, indám, csodálkozó kaczaj : — Ah, istenem, a kicsike huszonöt hangot mond Jtt! S ezen oly sok édes csodálkozni való, nly sok örülni való van. Oda is gyűlnek mindnyájan. Körülveszik a kis csipkés bölcsőt, honnan azok a csodálatos hangok, egy rózsalevélszerü nyelvecske vergődései hangzottak. A kicsike kibontott vánkoskáján víg, gymnasztikai mozdulatokkal kiséri azt a madárdalhoz hasonló éneket. Nem győzik eleget nézni. Ott ül mellette a szép kis mama. Még maga is gyermek. Arcza kipirult az édes örömtől, ajka remeg. Legjobbnak véli úgy könnyíteni örömmel telt szivén, ha elrejti ar- czát azon a keblen, mely mindig megértette őt. De a férj is alig bir örömével. Azt sem tudja, kis felesége szép barna haját simitsa-e meg, vagy pedig a sírásig összecsókolja azt a kis gömbölyű babát a bölcsőben. Odaborulnak mind a ketten a bölcső mellé. Nézik, csak nézik azt a picziny jószágot, szivükből kaczagnak s azt sem tudják : miért ? Az ablakon egy fej hajlik be. Jóságos arcz fordul a boldog emberek felé. Érti őket. Tudja, hogy a nagy boldogságot ném lehet másként elviselni, ha csak nem jutunk valami idegenek előtt nevetséges helyzetbe. E nem képzelhető boldog fordulat beállta megzavarja a kedélyt. Olyan kellemes zűrzavart okoz, mint mikor enyhe tavaszi napok után hirtelen betoppan a nyár forró napjaival. Tavasz volt eddig az ifjú pár élete. Sejtelemmel, ígérettel telt tavasz. Most itt a nyár. A rügyek kipattantak, érezzük a virágok illatát. Hát csak hadd térdeljenek, hadd nevessenek ött a bölcső mellett. Mikor már szinte belefáradnak a boldogságba, pillanatra eltávoznak a bölcsőtől. Helyük nem marad üresen. A nagymama foglalja el. Akkor jut neki az örömből, midőn
