Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

les e világon. Hogy azonban — ettől eltekintve — a békési ref. egyház templomában a közelebb lefolyt másfél évtized, alatt semmi oly botrány egyáltalá­ban nem fordult elő, mely a közönsé­ges isteni tiszteletet megzavarta, — vagy épen megakasztotta, — tehát a rendőrök közbelépését sjzüksé- gessé tette volna: ezt határozottan állí­tani merjük; sőt örömmel jelezhetjük, hogy egy­házunkban a mostoha idők és vizszabályozási roppant terheltetések daczára is még eddigelé — hála Istennek! — mindenek ékesen és szép renddel történtek és történ­nek. Az ellenkezőről kétségtelenül tudomása volna egyrészről aj polgári, másrészről az egy­házi felsőbb hatáságnak. Kár volt tehát oly na­gyot kiáltani, hogy Budapesten is meghallják, holmi hiábavalóságért. Átalában kár volt templo­munkat korcsmái jelenetek színhe­lyéül tüntetni fel a megyei, sőt az or­szágos olvasó közönség előtt. Ennyit válaszul a — meglehet — nagyon jóakaratu, de mindenesetre elhirtelenkedett ama felkiáltásra: „Rendőröket a békési ref. temp­lomba !“ Kérjük a t. szerkesztő urat, legyen szives e válaszunkat becses lapjába felvenni, hogy a tudósító ur ne csudálkozzék oly nagyon továbbra is azon, hogy az egyházi elöljáróság rég ki nem űzte már a rakonczátlankodó legénységet az Isten házából. Hisszük, hogy a „Prot. egyh. és isk. lap“ nt. szerkesztősége is méltányolni fogja rövidben foglalt jelen válaszunkat, s a „templomi botrány“ vádja alól kivesz bennünket. Teljes tisztelettel Békésen, január 22-én 1882. Szegedi Károly, s. k. ref. lelkész. Kocsor Gergely, s. k. egyházi gondnok. Gy.-Vári, jan. hó 24. 1882. Tisztelt szerkesztő ur! Nem tehetek róla, hogy községünkből leg- elsőbben is olyan dolgokról kell tudósítanom, melyek nem tesznek kedvező benyomást az olva­sóban ; de az igazság barátja lévén, ázsiai álla­potainkat sem lehet másként lerajzolni, mint a hogy azok a valóságban vaunak. ' Krónikát lehetne Írni azon különböző tol- vajlásokröl, betörésekről s egyéb kihágásokról, a melyek nálunk fél év óta előfordultak. A nyáron, holdvilágos éjszaka egy, négy utczára szólló bol­tot raboltak ki, ablakának vasrácsait felfeszitvén. Későbben egy éjjel 7 különböző helyen kísértet­ték meg a betörést,' de a tolvajok a még ébren levő gazdák által elüzettek. Egy Ízben fényes nappal is betörtek egy szélső házhoz, a melynek lakói dolgozni voltaki. Azóta is majduem minden este halljuk, hogy most itt, majd másutt vittek el Valamit. Az utczán való lövöldözés napirenden van, igy a napokban is egy este 4 úri ember hozzám jövet, egyszerre csak lövést hall, s a sörét fiilök mellett sivit el I — íme tehát láttuk a szivet, bár önállóan, azaz mellőzve társát, az észt, nem tárgyal­hattuk. S hogy áttérhessünk a szerelemre okvetlenül ismernünk kelle. Ezek után pedig a szerelem nagy s rejtélyes kérdésének meg­oldása előtt állunk. (Folyt, köv.) Bálban. Szép lány van a háznál. Karcsú, igéző alak, epedő kék szemekkel. Arczán halvány rózsapír, ajkán vig mo­soly; keze piczi, hófehér és. . . czipője, ah, az olyan, mint egy piskóta. Angyal, s minden bízonynyál ő lesz a bál-királynő — állítja a nénike, s ki merné ezt tagadni. De hogy is ne lennél édes aranyom, mi­kor oly elragadó vagy s oly jól tánczolsz ?! Legény legyen — mondhatom — a kinek szeme meg nem akad rajtad. Lángra gyújtod a szi­veket, — mind beléd bolondul. A költői rendetlenségben levő sok min­denféle közt, ott fekszik az ágyon a fehér selyem ruha. A népi tudja, milyen aj Tinikéé, Fán- nikáé, Sárikáé. Amaz atlaszból, az selyem- tüllbül, ez selyem-gazeból, lilla Pompadour bársonyból készült. A Gábriskáé elől kétfelé nyilik, hátul panier-t mutat. Az atlasz ruha könnyedén van ránczba szedve elől, az alsó szélén öbölránczos fodorral és dupla plissével ékítve. A felső részt vörös és fehér rózsák, valamint duenesse csipkék díszítik, s esküvel erősiti, hogy egynek sincs oly szép, oly fényes, mint ez, pedig azok is- Probsttól, sőt egyik­másik Budapestről hozatták .!. De persze lel­kem, a ki egy pár garasra is néz 1... A kedvés néni müértő gonddal kirakja Nem állítom, hogy szándékosan történt, de ha könnyelmű legénykedésből történt is, könnyen végzetessé válhatott volna. így áll nálunk a személy- és vagyonbizton­ság !! És miért ? Azért, mert nálunk semmiféle néven nevezendő őrt nem ismernek. Mert legfel­jebb gúnyból, de komolyan nem lehet őrségnek nevezni azon 2 szál kisbirót és egy szál „had­nagyot“, a kik ha örködnek felettünk, azt csakis álmukban teszik; — valóságban nincs egy lélek sem, a ki éjjel a közbátorság, tűzbátorság, s a lakók békés nyugalma felett őrködnék. Az elöljáróság nem tesz semmit, nyugodtan hallgatja, ha tudomására jönnek egyes esetek, de azért hasonlók megakadályozása czéljából semmi­féle őrség felállítását nem tartja szükségesnek. * A ki ismer tudja, hogy nem bánt az Írói viszketeg; most se fogtam volna tollat, ha a tűr­hetetlen helyzet arra nem kényszeritett volna. — Azért fordulok a nyilvánossághoz, hogy miután látom, miszerint másként a hatóság tudomására uem jut, az általam elmondottakból vegyen az illetékes hatóság tudomást közbiztonsági állapo­taink tarthatlanságáról, és alkalma légyen hely­zetünkön segitni. A törvényes hatóság erélyes intézkedésébe vetett reménynyel és azon kíván­sággal zárom soraimat, hogy adja az ég, misze rint megyénk többi helységeiben ne ilyen álla­potok legyenek, s magunkról is ehez hasonlókat többé ne írhassak. Megele Béla. T a, n. -ü. gr 3T. Bekésmegye térképe. Mihálfi József, szarvasi ág. hitv. íőgymnasiumi tanár, f. hó 15-én kelt következő tartalmú közlemény, illetőleg ér tesités közlésére kérte fel a megyei lapok szer­kesztőségeit : „Vármegyénk térképét az előfizeté­seken felül egy pár száz példányban nyomatván, azon helyzetben vagyok, hogy abból az előfizetési egy forinton még mindig szolgálhatok. A kik te­hát azt megszerezni óhajtanák, szíveskedjenek egyenesen hozzám fordulni. Minden egyszerre meg­rendelt 5 példánynál a postaszállitás költséget magam viselem, 10-nél azon felül egy tisztelet- példánynyal szolgálok. Szarvason, jan. 15. 1882. Mihálfi József, főgymn. tanár.“ Megyénk­nek M. J. ur által készített térképéről, a mint azt saját közvetlen tapasztalatunk folytán öröm­mel mondhatjuk, — mind a kivitel, mind az adatok megbízhatósága tekintetében csak elisme­réssel szólhatunk. Nem mondjuk, hogy teljesen hibátlan munka, s kivált a gyulai határra nézve helylyel-közzel volna némi csekélyfontosságu ész­revételünk ; de, egészben véve, elismerésünket kell nyilvánítanunk szerzőnek eme nagy íárad­‘ +) Mi úgy tudjuk, hogy megyénk minden községe, és természetesen Gy.-Vári is a törvényhatóság rendelete folytán rendőrségi szabályrandeletet alko- tott, s ezen, felsőbb helyen is megerősített szabályrende­let értelmében szervezett községi rendőrsé­get köteles fenntartani. Hisszük, hogy a gyulai járás erélyes szolgabirája érvényt fog a szabályrendeletnek sze­rezni. a pompás ékszereket, az ujdonat uj legye­zőt, a hófehér karokat eltakaró keztyüket — a fehér atlasz czipöt, két-három skatulyát — telve bazsarózsával, miedert — és isten tudja még miféle apróságokat, melyek a kis angyalt a kórházi bálban királynővé promoveálandják, s dicsérgeti a remek virágcsokrot, melyet — mint sejti — ő küldött. És a kis angyal szive repes örömében, ha a szép ruhára s a sok mindenre tekint, egy fejjel magasbodik a jó nénike hízelgé­seitől. Oh mily elragadó leszek — gondolja, — 0 imádni fog, Öltözködik. . . , Mennyi kin, mennyi gyötrelem, - mig a leendő királynő — trónjáig juthat! A szép ruha itt bő, —■ be kell varrni; itt szűk, na már ezen másként segitni nem líhet, mintha a karcsú derekat — fűzzük. A kis angyal visszafojtja lélekzetét, halvá­nyodik s állítja, hogy még nem is szőrit. A mama és nénike kifárad. Jöjjön be a papa. Az mogorván felkél a kényelmes zsölyéből, leteszi az öreg pipát, fület csinál a „közgaz­daságunk életfeltételei“ 7-ik lapján, megmossa kezeit s hozzáfog a nagy munkához. A papa kezei erősek, a kicsike sziszeg. ... a papa homlokát törölgeti. !. egy végső erőfeszítés, s a lányka — boldog. Most a czipőn a sor, a mama és nénike nagy kímélettel — nehogy a szép ruha összetörödjék — felerőszakolják; de a frizura á la Sarah Bernhard oda... A né­niké ehez is ért ___A keztyü elrepedt------A má sikat nem lehet begombolni... következik egypár köny, s a harmadik, melyet Betti lé­lekszakadva hoz, jó.! 11 Na, meg a virág van hátra. Tőrül metszett rózsa, pelüche-szerü selyem szövetből. A művészet remeke... jól f es t. Egy kis rizspor még a karokra I a kisj angyal a rég várakozó kocsiba, jóravaló ta-l nácsok közt — beáll. I c Az epedve várakozó rendező karján be-|s lép a fényárban úszó terembe. Szabid kérnem az első csárdást? Igen.. . És a cotillont? Igen,... I' * t * *. 1 A „soupe csárdást“ járják. I „A kinek nincs, párja, jaj de búsanL járja,“ Hajdanában a szerelmeseknek mindegy volt a szünóra előtt vagy után s Így nem igen ! lehetett senkire ráfogni, hogy szerelmes;! ma feltétlen joggal a hő szerelem a szünóra utáni első csárdásban találja fel al kitörő boldogság ne továbbját, s a jó né-1« nikék sietnek is az ártatlan megjegyzéssel: * májusban lesz a — lakadalom. Én tőlem már rég elteltek az ifjúkor boldog napjai, s igy csendes önmegadással néztem eltelve gyönyörrel a tánczterem vi­rágait s — lepkéit. I Elmerengtem a múlt szép emlekein. Ugyan kérem, mondja csak — szólt hoz-1 zám egy torzonborz képű seladon, elűzve me-1 rengésem kedves képeit — kicsoda az a gyö-1 nyörü leányka ott — ni — s rengeteg neve­letlen — ujját a czigányok felé bökte. Mily jó kedvvel tánczol! Nem ismeri ? I. Ez egy angyal s nem csodálkoznám, ha tán-1, czosa a menyországba kívánkoznékI — vele. Melyik kérem, az a kék ruhás szőke, vagy fehér ruhás barna? Nem, nem, az a rózsaszín ruhás. ''““""ti; *** " «»V.UWUWUVI» Úgy, az a szép kis halvány lányka? Nem, ön nem akar megérteni. Az ott a czigány előtt, nézze csak mily lélekből mo­solyog. Mily lelkesültség, mily tűz a gyönyör­től ragyogó szemekben ! De szeretném ráíratni bátyám, a nevem... pedig 1000 holdat szánt az ökröm. Haragos pillantást vetettem e szántó­vetőre, s szerettem volna semmiképen sem tudni, kit gondol. Szóltam is neki olyasmit, hogy ezek mind angyalok, mind mosolyognak I mind igazi jó kedvvel tánczolnak ; de ő nem tágított, mig oda súgtam neki: Az ön angyala, Zsófika; de uram, ezek az angyalok tudják ám a tízparancsolatot s nem kívánják fele barátjuknak se ökrét se szamarát. Vége volt a csárdásnak s én rohantam a — karzatra s ne csodálkozzanak rajtam, ha többét nem irhatok a táncz terem angyalai­ról, hiszen ott is angyalokra találtam. Ott volt közöttök — ö is. Ah, az a csillagfényü szempár. „Hogy is teremhet már olyan sötét szem­ben olyan fényes sugár.“ * * * Viradtig tartott a csárdás. Mi velünk a reggel sem birt. Sírva vigadtunk. A szomszédban szólt a zene: „a szép asszony szép lányt nevel“ — s fent a czim- balom. Naptól virít, naptól hervad a rózsa, Hogy szeretlek, nem tehetek én róla... Lovag. i arra igényt tartanak, felkéri, hogy e végett az ;yleti elnökhöz forduljanak. Conradi C. lovartársulata közönségünk előtt ind kedveltebbé válik. „Zsúfolt házak“ ugyan ncsenek, de az esti bevételek a mostoha körül- enyekhez képest eléggé tekintélyesek. A rende­rs ügyes kézre val; a mutatványok szabatosak, yakran művészeti magaslaton állók s vakmerő­ig dolgában istenkisértéssel határosak. A társu­lt kivaló erőkből all. Az igazgató és neje Con- a d i Lina asszony, valamint Rizea Panaiti oltigeur merész testgyakorlati mutatványai a igmagasahb színvonalat megközelítik. A szép .Iára k. a. ha nem is a „lovaglísi ügyesség etovabbjaig,“ de minden esetre ügyes és nagyon ajos lovarnőnek bizonyult. Pol.lantz Klo- i 1 d asszony éppen oly szenvedélyes bravour- ivarnő, mint a mily szerény és egyszerű elő- dason kívül. — A Bark arab család tagjai, lisaésPatime k. asszonyok kifogástalan gyessége az előadásokon nem kevésbbé érdemli licséretünket, mint páratlan szeretetreméltóságuk . lovarkörön kívül. N a t h a 1 i a kisasszony, irdekes néger leány, igen ügyes kötél-tánczOBnő. fj. Conradi, karcsú 14 éves gyerek, nap­ól napra jobban igazolja, hogy ő a társulat lelke; tös, ügyes, vakmerő, gyalog úgy, mint lóháton, k kis Z a i d a, módos tánczával s szeretetreméltó mkfenczeivel méltán a női közönség kedvencze ón. A tűzk irályról — miután okmányilag gazolta, hogy budapesti, „kifogástalan“ magyar- lágán kívül azt is constatáljuk, hogy markosabb egény, mint látszik. A „S t a 1 I m e i s t e r° ki­tűnő lóidomitó és elegáns bravourlovas. Rost bohócz „cousin“-jévei együtt raulattatóan tölti ki I szüneteket s taps helyett jóizű kaczajban szedi lépten nyomon jutalmát. — A jól iskolázott lovak is emlitést érdemelnek. — A társulat — értesülésünk szerint — febr. 5-ig marad Gyulán | innen Orosházára tog átmenni. A rendőrség figyelmébe ajánljuk Gyu­lavárosának azon régibb szabályrendeletét, mely- nélfogva a lőbb utczákon levő házak tulajdonosai házaikra az utcza felől csatornát kötelesek alkal­mazni. A főuteza egy tizenegy ablakos házán még mindig nincs csatorna, pedig tulajdonosa — különben érdemleges városatya — bizonyosan befolyt a szabályrendelet alkotásába. — Talán a szabályrendelet is „recipe?“ másnak írják. Rablógyilkosság. Özv. Török Istvánná szül. Toldi Katalin kofaasszonyt — kit a gyulai piaczon vagy egy fél század óta Dosza Kata né­ven ismertek — vasárnap reggel fél hétkor, mi­dőn pitarajtaját kinyitotta, Székely György, ura­dalmi volt kertészlcgény egy kapanyéllel úgy főbe vágta, hogy másnap agyvérömleny következtében meghalt. Székely György előtte való este Török-, nénél járt s tőle 10 frtot kért kölcsön; Törökné I azonban — a tettes előadása szerint — a kölcsönt megtagadta s feljelentéssel fenyegette Székelyt, a miért öt késő este háborgatja. Székely a tett elkövetése után a szobába ment. majd észrevé- tetvén, a padlásra menekült s onnan az utczára néző ablakon egy száritókötél segélyével leeresz­kedett, de az összegyűlt szomszédok által nyom­sággal és sok utánjárással készített munkájáért. 11 A népiskola Ill-ik osztályának földrajzi tananyaga i a szülőföld és vármegyéje ismertetését foglalván magában, — a népiskolák emez osztályában e , térkép jó szolgálatot tehet. Ajánljuk azért azt , első helyen a t. tanító urak, és iskolai hatóságok, I azután pedig az értelmiség minden tagjának be-1. esés figyelmébe. Újdonságok. A „tisztelt ház“ komikumával foglal­kozik jan. 26-ki számában a „Pesti Hírlap,“ 8 a többi között a következőket írja: „Göndöcs Be-| nedek a legbuzgóbb képviselő mind a 446 kö-l zött. ő már ott ácsorog reggel | ház előtt, várva I a kapunyitást, hogy bemehessen. — Nincs az azl ülés, de még bizottsági, albizottsági ülés sem,l melyet a leglelkiismeretesebb pontossággal végig] ne aludjon. Nem mulasztaná el a legkisebb I kónferencziát sem, tíz nagy és huszonöt kis mi-l séért. Voltak ülések, a hol a jegyzőkkel együtt! 30—40 ember imbolygóit a teremben. Ő ott volt! köztük. S ha csak ketten volnának az ülésben : az egyik volna Csanády Sándor a másik Göndöcs Benedek. Elnök nélkül hamarabb képzelui ülést,! mint ő nélkülök. Ma volt a legnagyobb, legnevezetesebb nap, a mióta a par­lament együtt ül. A legkomolyabb mér­kőzés napja, a hol számot tesz, né­ha dönthet egy szavazat is. Ilyenkor még Ercsey Kálmán is berukkol Biharmegye széléről s aki csak egyszer jön is föl hon­atyai kötelességét teljesíteni: most a budget megszavazásnál teszi azt. — Olvassák a névsort. Jelen van minden, még a kósza lélek is. — Még Üchtritz Zsiga is itt lenne, ha lehetne. Mindenki itt van. Hát hogy ne volna itt a valamennyi közt legpontosabb, legszorgalmatosabb. A jegyző föl­hívja: „Göndöcs Benedek.“ Hosszú szünet. . . . Általános várakozás . . . aztán csodálkozás . . . . aztán találgatás . . . aztán kaczagás, hogy akár az Olympuson se különb.“ A sport-klub által mára hirdetett évi rendes közgyűlés, közbejött akadályok miatt csak ; február 5-én tartatik meg a városház termében. A gyulai kör ma délután tartja évi tiszt ujitó közgyűlését. Hallomás szerint a kaszinó előbbi . tervét, hogy a „Korona“ vendéglőbe teszi át he­■ lyiségét — elejtette, és valószinüleg a Kiss Jánot . féle házba fog átköltözni. A gyulai iparos ifjúság önképző és bo ■ tegsegélyzö egylete — mint előre jeleztük — far- i sangi táncz vigalmát február 4-én, szombaton est< i tartja a Koronában. Felhívjuk rá a polgárok fi­■ gyeimét, miután a tiszta jövedelem valóban ne / mos czélra, a hazafias és jótékony czólu p á r i s -magyar egylet javára és két gyula iparos ifjúnak tovább képzéi j végett Párisba leendő kiküldé -sere fog fordittatni. A czél iránti te ■ Uintetből íelülfizetések is köszönettel fogadtatna! ' és lapunkban fognak nyugtáztatni. A báli meg1 1 hívók a múlt héten szótküldettek, a rendezőség oínnlmn mindazokat, akik meehivót nem kapta!

Next

/
Oldalképek
Tartalom