Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

tistikai adatokat éa a constatálás eredményét, ele­gendő bizonyitékul nem hozom fel ; de hogy állí­tásom valósága bebizonyítva legyen, a következő lépést teszem, felfogva ennek fontosságát rám nézve, mert tudom, bogy nem kis adag bátorság és elszántság kell ahoz, hírnév, rang és protectio nélkül a nyilvánosság itélöszéke elé lépni; de én mindenre el vagyok szánva, pessimista lettem, de nem akarom, hogy hallgatásom által annyi ember sújtva legyen, oly módon, hogy legdrágább kincse a diphteritis által elpusztítva legyen. Nyílt felhívás! I. Felkérem hazámnak összes orvosait, min­den gyógyintézet fentartó egyesületét, miuden ha­tóságokat, községeket, egyleteket, családokat, em­berbarátokat, adjanak nekem alkalmat orvosi el­lenőrzés mellett ad oculos bemutatri gyógymó­domnak üdvös hatását, ott, ahol a roncsoló torok­lob mint járvány uralkodó, vagy többször előfor­dul, kikötve azt, hogy én magam személyesen, mint jogosított orvos, minden más beavatkozástól menten, a betegség keletkezésétől fogva, a diphteritis betegeket gyó­gyíthassam. Kész vagyok 23 évi folytonos orvosi gya­korlás után Szarvason, Békésmegyében, itteni mű­ködésemet félbe szakítani, a vándorbotot kezembe véve, oda menni, ahova — édes hazám határain belül — meghívnak, hogy a diphteritis betegeket megmentsem. II. Hogy ez eljárásomnak rugója nem ha­szonvágy, kitűnik abból, hogy nem követelek egye­bet, mint az útiköltség beküldését, 5 frtnyi napi- dijat, 8 egy egyszerű lakszobát, hozzátéve, hogy a napidijt csak akkor követelem, ha a szokott orvosi díjazás csekélyebb lenne, mint a követelt uapidij. III. Az ellenőrző orvosnak feladata lenne: a status praesens felvétele, a kórisme megállapítása, a betegség lefolyásának megfigyelése és a kime­net constatálása, végül az észleltekről, egy lelki- ismeretes, tárgyilagos véleményt kezembe átadni: ha elegendő számban lesz ily vélemény, akkor ezeket a nagyméltóságu m. k. belügyminister úr­hoz adom, további intézkedések végett — akitől kezemben a tanujel, hogy valódi atyai gondosko­dással, miuden lehetőt megtesz, ami a haza és népe javára és egészségének fentariására szolgál. Az ellenőrzés mindenkor haladéktalanul tör­ténjen és ahol csak lehet, a beteg kárja nélkül, gyógykezelésemet megelőzve, de mindig jelenlétem­ben és ha kívánnák ismételve, a lelet jegyző­könyvbe felveendő, ahova én is netaláni észrevé­teleimet beírom. Az ellenőrző orvos méltányos díjazását fel­tételezem. Minden érdeklődő orvost szívesen látok diph­teritis betegem mellett. Ha az ellenőrzés bármi tőlem el nem hárít­ható ok végett akadályozva lenne akkor — ámbár legmélyebb sajnálattal — annak nélkülözése mel­lett fogom feladatom teljesíteni. Forró szeretettel általam ápolt, de kevéssé ismert természetednél iogva ellenszenvvel küzdő diphteritis elleni gyógyszetem, te elhagyod tehát kis fészkedet, gyönge szavam csak kis szárnyács- kát adhat nékem, ne búsulj I szerzesz te magad­nak jövőben sasszárnyakat és kívánom szálj ezek­kel magasra és röptédben dobd le a még burkoló leplet, mert nyugodnod addig nem szabad, mig czélod el nem éred ! Menj! Isten veled I Kelt Szarvason, 1881. október hó. Magister Glasner Ármin, gyak orvos.') Levelezés. Tekintetes szerkesztő ur 1 Becses lapja, a „Békés“ 49-ik számában a kamuti ev. leányegyház iskolájáról közölt czikk kapcsában a t. szerkesztőség részéről olynemü megjegyzések foglaltatnak, melyeket lehetetlen válasz nélkül hagynom. Azon megjegyzéseket értem, melyek szerint a t. szerkesztőség „hatá­rozottan elitéli“ és „hazafiatlansággal vádolja“ a kamuti ev. leányegyház felettes hatóságait azon tény miatt, hogy nevezett leányegyház iskolájá­ban a tannyelv „németés „felekezeti szük- keblüségnek“ mondja a kamutiak azon eljárását, hogy midőn rendes tanító alkalmazására „kol­dusok,“ — a Békés városa által ott fentartott, rendes tanítóval ellátott iskolába nem járatják gyermekeiket. Az első vádat illetőleg ki kell je­lentenem, hogy a t. szerkesztőség tévesen van informálva, midőn azt mondja, hogy a nevezett iskola tannyelve német ; — a mennyiben igaz ugyau, a vallási tartárgyakat a kamuti ev. né­metek gyermekei anyanyelvükön tanulják, — de egyéb tantárgyakra nézve a tannyelv magyar­német. De ha állna is a t. szerkesztőség állítása, olyan alakban, a mint az a papirosra vettetett, elegendő oknak nőm vehetem azt arra nézve, *) Közlő e sorok átvételére és terjesztésére a hazai p aj tót tisztelettel felkéri, Sz. hogy azért a t. szerkesztőség a hazafiatlanság vádját emelhetné bárki ellen is. Az iskolák tan­nyelvére nézve az országos törvény intézkedik s mind addig, mig ezen törvény létjogot enged német tannyelvű iskoláknak Békésmegye terüle­tén, hazafiatlansággal nem lehet vádolni a felet­tes hatóságokat, ha a törvény álláspontjára he­lyezkednek. Ezen szempont vezérlé bizonyosan Békésmegye illető törvényhatóságát is, midőn Gyulán, a megye székhelyén német és oláh tan­nyelvű iskolákat megtűr, bár azokat a t. szer­kesztőség nem látszik észrevenni. A mi már ka­muti híveim „koldus“ vo’tát illeti, — ezek lehet­nek szegény emberek, de koldu'ni nem látta őket senki. S ha valaki Nábobnak artja magát, az még nem jogosítja fel, hogy a szegényeknek czimeket osztogasson. Azt tartom, hogy Békés városa sem szorult arra, hogy kamuti iskolája számára más felekezeti iskolák bezáratásával bárki is tanítványokat szerezzen. Ez behozna ugyan egy pár vékát az illető tanítónak, — de a versenytárs eltávozásával buzgalmát ugyan nem nevelné. Mind ezek folytán a t. szerkesz­tőség vádját úgy a hazafiatlanságra, mint fele­kezeti szükkeblűségére nézve a leghatározottab­ban visszautasítom. Midőn ezen soraimnak becses lapja a „Bé­kés“ legközelebbi számában leendő közzétételét a t. szerkesztőség lovagiasságára való hivatko­zással kérném, vagyok M.-Berényben, 1882. decz. 6. Dax György, s. k. a m.-herényi ág. hitv. ev. németajkn egyház leikésze. Mezőberényből. A tanítói nyugdíj kédréshez irt s a „Békés“ múlt számában csonkítva közlött levelemet, jól emlékszem ezen szavakkal végeztem : „. . . egyet­len egy szempont volna elfogadható t. i. az, hogy a kamuti tanyai lakosok a német iskolát szüntes­sék be s gyermekeiket küldjék a békési ref egy­ház által fentartott magyar iskolába, ez által két­ség kívül nyerne a magyarosodás, de ennek önként és nem pressio folytán kellene bekö­vetkezni.“ Midőn levelemből ezen sorok kihagyattak, és a szerkesztői papírkosárban lelték meg nem érdemelt halálukat, Sz. ur kegyes azokat meg­jegyzéseiben életre hívni. El voltam készülve, illetve megvagyok győ­ződve, hogy a felvett kérdés itt megbeszéltetni fog, de hogy szót kelljen kérnem olyau megjegy­zés ellen, mint a milyennel Sz. ur az utolsó be­kezdésben kiront, — arra nem készültem, s bár kijelentem, hogy az a legszembetűnőbb tapintat­lanság, mikor a kamuti leányegyház felettes ható­sága elleu könyelműen a hazafiatlanság vádját oda dobja, azt a felettes hatóságot rút és indokolha­tatlan vád elleu védelembe venni szükségesnek egyátalában nem látom, de igenis méltó csodál­kozásomat el -nem titkolhatom Sz. urnák azon mosolyra érdemes felháborodása felett: miként tűrhető, hogy Békésmegye kellő közepében egy iskolának tannyelve német legyen ? A békésraegyei német iskolák — bizony t. Sz. ui, horrendum, de olyan talán még Gyuláu is van, ahol a Békést szerkesztik — német tannyelve mellett én nem kardoskodom, sőt csonkítva köz­lött múlt heti levelemben határozottan kifejeztem azt, bogy a magyarosodásnak önként kellene bekövetkezni az által, hogy a tannyelv magyar le­gyen ; de eltagadui akár tót, akár német egyház községeinktől a jogot, melyet törvény és m. ren­delet biztosit — hogy gyermekeiket anyanyelvü­kön taníttassák, azt már én egyszerű vidéki mun­katárs szégyenkezés nélkül kimondani nem mer­ném. Váljon van-e S/.. urnák (mert hogy per „mi“ teszi megjegyzéseit tartózkodunk hinni, hogy azokat a szerkesztőség nevében teszi) tudomása arról, hogy Gyulán német iskola létezik, úgy Berényben és Gyomán, van e tudomása róla ezek­ben mennyiben segítik elő a magyarosodást kivált- kép Mezöberényben, hol a felekezeti ev. német isko alan a magyar nyelven kívül a magyarok történetét, földrajzt, természetrajzt magyar nyel­ven adják elő, a közvizsgákat a szózat, és hym- nus eléneklésével kezdik és rekesztik be ? Pedig itt kell keresnie a kamuti leáayegrház felettes hatóságát. Tehát a mi a szűk iátkör'. Lleti tejesen el­vállalhatja Sz. ur maga gyengeségének, mert úgy látszik, a felvetett tárgyhoz megkivántató komoly­ság, tájékozottság és ismeret nélkül, rut gyanúsí­tással, nem is, hanem egy megbocsáthatlan súlyos váddal, a hazafiatlanság védjával lép sorompóba egy olyau kérdésuek az elbírálására, a mely Sz. urnák „terra incognita.“ írjunk arról a mit tudunk, és Írjuk azt a mihez jogunk van. Sz. ur megjegyzései jogosulttá teszik azon kérésemet, hogy soraimat közölni kér­jem, mert ezen megjegyzésekre levelem szolgált indokul, a hazafiatlanság vádját valódi értékére leszállítani az a „felettes hatóság“ bizonyosau nem fogja eimulasztani. Tisztelt uram I Komoly szavakra komolyan. Meggyőzött levele is arról, hogy a kamuti ev. leányegyház iskolájában a tannyelv német; s igy a hazafiatlanság vádját visszavonni nincs okom. Nyelvében él a nemzet uram I Nyelvünk fentartása és fejlesztése nálunk kiváló hazafiui és politikai szükséglet, e nélkül megszűntünk Magyar állam lenni, de sőt még Magyar nemzet sem vagyunk. Sok nyelvű Lazánkban életkérdés nyelvünk fejlesztése, s hazafiui érzület, — fajunk fentar­tása, s nemzetiségünk iránti meleg szeretet kell bogy ösztönözzön, buzdítson bennünket a magyar nyelv terjesztésére ott is, hol különféle okokból idegenkednek attól. Nemzeti öntudat, a nemzeti nyelv alapos értése, a nemzet nyelvén Írott müvek ismerete uéikü: nem képzelhető, i niuos ott valódi bon­szeretet, tiszta hazafiság, hol megingathatlan alapú nemzeti öntudat nincs. Hogy teremtenek önök Kamuton, vagy bár­hol is nemzeti öntudatot, ha gyermekeiket német nyelven taníttatják ? A nemzet e sorsáról gondolkozó hazafinak nem lehet édesebb pillanata, mint mikor nem magyar honpolgárainknál a magyarosodás terje­dését tapasztalja; de keserűséggel tölti el lel­keinket, azon vétkes közöny melylyel a magyar nyelv a magyar nemzetiség irányában miuden lépten nyomon, — sajnos, hogy ki kell monda­nunk, itt Békésmegyében is a magyarság fész­kében találk-zunk. Sohasem volt nagyobb szükségünk arra, hogy öntudatára jussunk nemzeti nyelvünk nagy kincsének, min! ma. A németesedést áramlat a cosmopolitikai irány nemzetiségünk kifejlését, kidomborodását fenyegeti. Ott van a Schulverein hydrafeje, mely felfalni törekszik fajunkat. Mindezekkel szemben nem csak félteni kell nyelvünket, de hazafiatlanság oda nem töreked­ni, hogy az lehetőleg kiszorítsa uralma fészkei­ből a németet. Nem szükséges, azt hiszem — de lapunk szüktere nem is igen engedi ezúttal — tovább fejtegetnem, hogy nemzetlétünk legerősebb osz­lopa a magyar nyelv. Nézzenek Önök Endrödre, Orosházára, ta­lálnak-e csak egyetlen egy egyént is, ki nyelvileg is ne volna magyar, holott ezen helyek lakos­sága sem volt magyar — származásikig, — s önöknél uram, Békés, Gyoma, Tarcsa közt az, anyanyelvűk német. Önök — németül tanító uraim a törvényre szeretnek hivatkozni. Igazuk van, nincs a föld hátán nemzet, mely a nemzetiségek iránt — daczára, hogy azok részéről igen gyakran s napjainkban is egész hálózata szövetik a magyar faj elleni fon­dorlatoknak — oly nemes saját rovására oly en­gedékeny ;ett volna mint a magyar. Bezzeg ez nem tett úgy, mint például „Al­bert a dVIedve ki valóságos keresztes háborút viselt Brandenburg szlávjai ellen s mint ennek egyik utóda, ki halálos büntetést decretált a szláv nyelv tanítóira,“ — s nem tett úgy mint a „mi kedélyes atyánkfiái s tudós tanáraink a németek, a maguk szlávjai irányában • a hol assimuláluiok nem sikerült : kiirtották őket a polgárosodás javáras még is nem ébrednek arra, hogy — ha más okból nem, hát hálából |— igyekezzenek gyermekeiket magyarul ma­gyarnak nevelni. Szóval uram, mint mondára, nincs okom visszavonni a hazafiatlanság vádját. * 4c * Most önön a sor jó uram B ! Emlékszik-e bizonyos zugó bogárra, mely neki megy a falnak s nagyot koppan ottan — ?! Ugyau az istenért édes B. ur, hogy lehet már ön oly goromba 1 Vigyázzon mert ha le­veleiben olyan kíméletlenül zúg — még neki mehet a falnak 1 Levele érdemei részére csak at-nyit, hogy a szú abban a fában terein meg leghama­rabb, melynek édes a nedvessége. Én a németet átalában ilyen nemzetiségünk fajában őrlő szú- nak tartom, s ne kívánja tőlem smiki, hogy né­mán nézzem, midőn valahol őrlését látom. Igaza van, bogy a varga csak a kapta fáig bölcselkedjék. Ugyan minek hagyta ott ! Bizony gondot adna még szent Hillárius- nak is annak meghatározása, hogy melyik vét­kezik önben inkább, ha ir: a lélek e vagy a test! Igaza lehel*, hogy a tanítás és nevelés ügyéhez nem sokat értek, de talán megtudnám önt tanítani, g ki tudnám nevelni arra, hogy he­lyesen I illedelmesebb n írjon, s ha erre sem yolnék képes, biztosítom önt, hogy meg tudnám tanitani — „kesztyűbe fütyölni.“ Oláh György. Újdonságok. A városi képviselők választása a holnapi napra van kitűzve. A választás hat kerületben folyik, és pedig a belvárosban, melynek vá• lasztási helyisége a városház nagyterme, vála«z- tási elnöke Szigethy Lajos 8 rendes és 3 póttag; anagymagyarvárosban, melynek vá­lasztási helyisége Follmann Ferencz háza, válasz­tási elnöke Keller Imre, 11 rendes és 3 póttag; oldalkosár, kisvárosét k i s oláh- város, melynek választási helyisége Dobay János polgármester háza, választási elnöke Dutkay Béla 10 rendes és 3 póttag; a németváro­son, melynek választási helyisége Gerlein Mi­hály háza, választási elnöke Schröder Kornél 10 rendes és 3 póttag; újvároson, melynek választási helyisége az újvárosi olvasó-kör, vá­lasztási elnöke Oláh György 11 rendes és 3 póttag ; s végül a nagyoláhváros, melynek választási helyisége Ulovics Szilárd háza, választási elnöke Terényi Lajos 10 rendes és 3 póttag; összesen 60 rendes és 18 póttag. A tanyák és külsőségek a belvá­roshoz vannak csatolva. Az előmozgalmakból kö­vetkeztetve. a külső kerületekben 1 választás meglehetősen lanyhán fog folyni, nagyobb érdek­lődés csupán a belvárosban remélhető, ahol két párt szervezkedett, 1 mindenike élénk agitatiót fejt ki, hogy az ö névsora jusson ki diadalmasan a választási urnából. A rendkívüli megyei közgyűlés f. hó 18-án és esetleg következő napokon fog tartatni. A gyűlés tárgysorozatát lapunk jövő számában egész terjedelemben közöljük. Az állandó választmány tegnap délelőtt tartott ülésében foglalkozott a ta­nácskozás alá bocsátandó ügyekkel. A városi tauács f. hó 2-án tartott ülésé­ben elhunyt nagy költőnk, Arany János létesí­tendő szobrára 10 frtot szavazott meg 1 köz- pénztárhól s egyúttal megbízta Oláh György vá­rosi tanácsos urat, hogy a közönség körében szin­tén gyűjtsön adományokat a hazafias czélra. A gyulai iparos ifjúság önképzö- és be- tegsególyzö-egylete | hó 3-án tartott választ­mányi ülést, melyen az egyletet érdeklő több ki­sebb fontosságú ügy elintézése után az évi ren­des közgyűlés az alapszabályok értelmé­ben j a n n á r 7-ere tűzetett ki. A közeledő tarsang igen röv d ideig fog tartani. Amin ezúttal legkevesebb okunk sincs bánkódni, mert fájdalom a mostoha idők is in­kább nagyböjti mint farsangi hangulatot kelte­nek maguk iránt. A társas körök úgynevezett elite részében semmi előkészület, semmi nesz egy elite-bál tartása iránt, noha — habár nem is késő — de az eltervezettel mégis itt volna ideje fog­lalkozni. Csabán hallomás szerint a nő-egylet tervez fényes tánczvigalmat. Orosházán a korcsolya-egylet a lucs-pocs idő által sértett am- bitióját szintén egy szép bál rendezésével akarja kárpótolni. A gyulai iparos ifjúsági egylet, far­sangi bálja* január 13-án tartja a „Koronádban. A Gyula városánál újonnan szervezett kapitány! tollnoki állásra a városi tanács f. hó 2-án délelőtt tartott ülésében 8 pályázó közül szótöbbséggel Békési (Gremsperger) Jánost választotta meg. Időjárásunk a legélénkebb aggodalomra szolgáltat okot. A múlt hét miuden napján esett az eső, utaink a mély sártenger folytán a szó szoros értelmében járhatlanná váltak, sőt a gya­log közlekedés is felette meg van nehezítve. A Körösök is nagy áradásban vannak, s habár még eddig nőm érték el ama magaslatot, amely­nél hatósági óvintézkedés szüksége merülne fel, alapos félelem forog fen, hogy e hét folyamán az árvízvédelem kellemetlenségei előtt fogunk állani. kivált az esetben, ha a rendkívüli esőzések még tovább is fognak tartani. — Amitől az ég óvjon meg mindnyájunkat. JaUCsovics Jeany kisasszonyt, Jancsovics Pál megyei alispán s k'r. tanácsos müveit, szép leányát báró Taxis József honvédhuszárkapi­tány a múlt héten eljegyezte. Őszinte kivánatunk — a szerető jegyesek zavartalan boldogsága! A megyei közgyűlésen — mint értesül­tünk — Beuczey Rezső ur fog indítványt tenni, hogy Békésvármegye hazánk legnagyobb fiit, Kossuth Lajost nyoiczvaaacíik évi szüle­tésnapja a.ialmával fel ratilag üdvözölje. •Iu.csúftól — Gyula. Közönségünk bizo­nyára emlékezni fog a legközelebbi kiállításon bemutatott nőt ábrázoló, különben meglehetősen primitív érdekű festményre, melynek azonban az adott kiváló érdeket, bogy egyszerű parasztlány — K á t a y Julcsa — festette ; a leánynak pát- ronusa akadt. Göndöcs Benedek apát-lelkész ur személyében, aki azt ambitionálja, hogy a külön­ben szép természeti adományokkal felruházott natural standból — Munkácsyt nevel; Kátai Julcsa azóta nagy metamorphosison ment által, valami úton-módon kisült róla, hogy ö nem — leány, hanem f i ú, sőt ugyancsak fiú, aki már legénysorba is elmegy. Bolyó hó 7-én le is vetetté 17 év óta hordott parasztleáuy ruháit, és urias ruhába öltözködve, Julcsa helyett Gyula ne­vet véve föl, felutazott Pestre, ahol Göndöcs apát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom