Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

és oly szent akarat — Hiába sorvadozza- nak egy átok-súly alatt.“ Feljogosít e reményre azon dicsélyes harcz, melyet az ellenzék minden fontosabb kérdés tárgyalásánál folytat a kormánypárttal szemben, mely liarczokban minden érv és az erkölcsi diadal pártunk részén áll; úgy hogy a kormánypárt csupán számbeli többségével gydz az érvek fegyverei ellen. — Ez nem tarthat igy sokáig. A nemzet látja, hogy a kormánypárt már az utolsó töltését is kilódözte, hogy kifogyott az érvekből, melyekkel a jelenlegi helyzetet fentarthatni vélte A gép nem titkolhatja már tovább, hogy egyszerű szavazó gép, és néma nemzet keblével összeforrt parlamenti többség. Joggal olvashatta fejőkre pártunk egy szellemes tagja a költő e szavait: „Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak ?“ A kormány és pártja magatartásán meglátszik, hogy sokkal nagyobb szerepe van nálok az ellenkező törekvésnek, a szolgai meghunyászkodásnak és engedelmességnek, mint a meggyőződésnek. Meglátszik rajtok, hogy nem a maguk meggyőződését és akaratát, nem saját keblök sugallatát, hanem egy be' nem vallott hatalom parancsát követik. E gépezettől a nemzet a haza sorsának javulását nem remélheti, s bátran kimondhatjuk, hogy nem is reméli. E veszélyes állapot fölött méltó aggodalom lepi meg a hazafi keblét; mert valamint a tenger folytonosan apály és dagály, úgy az országos népélet is nyugidő és válság között inog. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy a közösügyes kiegyezés által megteremtett állapotokban a nemzet megnyugvását találja. A jelenlegi állapot nem a megnyugvás, hanem a válság állapota. Ezt a válságot reformnak hijjuk, ha békés utón, törvényes eszközökkel megy véghez a változás; fel kell tehát használnunk ezt az utat, a míg van idő, mig a nemzetnek, e nyugvó oroszlánnak türelme, várakozása meg nem szakad ; mert ha a válság törvényes eszközökkel, békés utón nem eszközöltetik, más utón fog az eszközöltetni; de jegyezzék meg jól maguknak azok, kik a törvényes utón eszközlendő reform útjában állanak, hogy ezt a más utat forradalomnak hijják.

íme a közjogi ellenzék reformot sürget, s azt békés utón, törvényes eszközökkel kívánja létesiteni; mig a caökönös többség tényleg ellenszegül az óhajtott reformoknak. De vájjon meg fogja-e akadályozhatni a többség azt, hogy a szabadságnak és függetlenségnek a nemzet keblében élő csirája ki ne hajtson? — Számot vetett-e ezzel a többség ?

Úgy hiszem széles e hazában nincs annyira elfogult ember, ki a jelenlegi állapotokat feltétlen nonplusultra gyanánt tekintené ; a ki tehát mindennek daczára is ezeken változtatni, javitani nem akar, vagy nem tud, az ne kívánjon vezérszerepet vinni s ne vegye kezébe a kormánygyep- lüt; mert nem majmokkal és kérődző állatokkal, hanem egy szabadságra született, szabadságáért, hazája ezredéves alkotmányában gyökerező függetlenségéért élő-haló nemzettel van dolga.

Szent meggyőződésünk, hogy a jelenlegi kormány nem képes teljesíteni a nemzet jogos aspi- ratióit; szent meggyőződésünk, hogy a fen ál ló rendszer nem felel meg sem hazánk ezredéves múltjának, sem hatalmi állásának; de nem követelünk e tekintetben feltétlen hitelt senkitől sem; csupán azt kivánjuk, hogy kiki menten minden elfogultságtól, menten a személyes önző érdekektől közállapotaink lelkiismeretes számbavétele folytán alkosson magának meggyőződést a felől, hogy a politikai pártok közül, melyik törekszik a haza boldogságának előmozdítására ? — s

ha ez iránt tisztában van önmagával, kö vesse lelkiismere tén ek szózatál s támogassa e pártot hazafias meggyőző désének melegével, tántoriíhatlan csatlakozásával.

Sárréti.

Irányi Dániel beszéde,

a képviselőház november 29-dikén tartott ülésében.

A pénzügyminister Somssich Pálnak felelve, azt mondta, hogy a hadsereg leszállításának és általán fogva az európai béke fentartása, vagy fenn nem tartásának kérdése nem | ház, nem a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás elé való. Tudom, hogy mire czélzott a t. miniszter ur. Azt akarta kifejezni, hogy a külügyek megvitatása az azok felett való határozás egy másik testületet, | i. a delegáeziót illeti (Egy hang jobb felöl: Nem azt értette I) Ha nem azt ér tette, akkor miért tagadta meg a magyar országgyűlésnek az ezen kérdésekhez való hozzá szólalást | Ha nem a delegáeziót értette, akkor nem tudom kit akar avval a joggal felruházni, hogy a minket is illető külügyi kérdésekhez hozzá szóljon ? Én tudom ugyan, hogy a delegácziónak a törvénynél fogva, joga vau a külügyministertöl számon kérni 1 külügyek mikénti vezetését, de azt is tudom, hogy a törvény értelmében a kül- ügyminister csakis a monarchia két államának kormányával egyetértőleg vezetheti a külpolitikát. Minthogy pedig a magyar kormány ennek az országgyűlésnek felelős, azt gondolom, hogy a külügyek mikénti vezetése is ugyanezen testületnek megbirálása alá is tartozik.

A t. pénzügyminister ur, hogy Somssich t. képviselő társamnak a jövő iránti aggodalmait eloszlassa, arról biztosított minket, hogy jövőre | költségek apadni fognak, a mennyiben uj beruházásokra szükség nem lesz, hivatkozván a többi közt arra, hogy 1 budapest-zimonyi vasút kiépitésével az ezen rovatra szükséges kiadások is meg fognak szűnni. Ezen biztatásokat mi már megszoktuk : évröl-évre halljuk, hogy jövőre kevesebb kiadásra lesz szükség, de legyen szabad figyelmeztetnem a tisztelt minister urat, hogy ha a zimonyi vasút tökéletesen kiépül, egy újabb vasntnak kiépítésére t. i. az uj-szőnyire megint fognak kérni a háztól hitelt. Ott áll azonkívül a Duna-szabályozásnak, a Vaskapunak kérdése, mely- lyel szintén foglalkoznak s a melynek megoldását nemcsak Magyarország, hanem a szomszéd Ausztriának kereskedelme, sőt úgyszólván az Európa közgazdasági érdekeivel foglalkozó férfiak is sürgetik. Minden esztendőben lesznek uj és uj kiadások és önök miuden esztendőben be fogják bizonyítani, hogy azok nélkülözhetetlenek, úgy hogy én t. ház, egyáltalában nem ringatom magamat azon reménybe n, hogy a jövö évi költségvetés csekélyebb összeget fog felmutatni, mint a jelen.

A miniszterelnök Bosznia és Herczegovina elfoglalását illetőleg azon régi mentséget hozta elő ez alkalommal is, hogy azt nem önkényt, hanem az európai viszonyok, az európai kon- stellácziók befolyása, pressziója alatt hajtották végre. Én számtalanszor mondottam ki ellenkező meggyőződésemet, megmondottam azt, és ismételhetem ma is, hogy valamint az orosz-török háború uem ütött volna ki, ha a mi monarchiánk is nem csatlakozik a három császárszövetséghez, mert Oroszország a mi beleegyezésünk nélkül sohasem merte volna megtámadni a török birodalmat: úgy azon meggyőződésemet is merem kijelenteni, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása egyáltalán fogva nem az idegen hatalmaknak rátukmálása, hanem egyenesen az osztrákmagyar monarchia kormányférfiainak inicziálása folytán történt. (Igaz ! ügy van! a bal és szélső baloldalon.)

Igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen két tartománynak birtoklása mennyire hasznos, nemcsak stratégiai szempontból, hanem jövőre közgazda- sági tekintetben is. A mi Somssich t. képviselőtársamnak azon figyelmeztetését illeti, hogy ezen két tartománynak el foglalva tartása egy az orosz- szál eshetőleg kiütendő háborúban mennyire káros, veszedelmes lehet, nemcsak Magyarországnak, hanem | kettős monarchiának is biztonságára, arra nézve a t. miniszterelnök ur vigasztalásjil azt meltoztatott mondani, hogy ha nem volnánk is Bosznia és Herczegovinában, ily esetben mégis kénytelenek lennénk egy nagy hadsereget déli hatarainkon tartani, mert ő bizonyosra veszi, hogy az ott lakó népek ezen esetben fegyvert fognának ellenünk. (Közbeszólás jobb felől: Nem azt mondotta!) Ha nem azt értette a miniszter- elnök ur, akkor nem tudom, hogy mit czáfolt Somssich Pál képviselőtársammal szemben, midőn figyelmeztetett arra, hogy Bosznia s Herczegovina elfoglalva tartása az Oroszországgal kiüthető háború esetén reánk nézve veszélyes. Igen is az lehet, hogy ilyen esetben figyelő hadtestet kellene tartanunk az Al-Dunán, de az meg, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása folytán a dólszlávok- kal háborút keilend viselnünk, ha egyszer az

orosz megtámad, véleményem szerint kétséget nem szeuved, mert azon népek most is, midőn pedig nem vagyunk elfoglalva, egy európai nagyhatalmassággal való háborúban fegyvert ragadnak ellenünk, bizonyára fel fogják használni az alkalmat, hogy minket, a kik az ő akaratuk ellenére betolakodtunk az ö területükre, azon esetben onnan kiszorítsanak. (Igaz I Úgy van! a szélső balfelöl.) ügy hogy, a mi azon esetben, ha t. i. ezen két tartományt el nem foglaljuk megtörténhetik, bizonynyal bekövetkezik, ha ezen két tartományban továbbra is megmaradunk. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbal felől.)

A t. ministerelnök ur a kivándorlást illetőleg azt méltóztatott mondani, hogy az a legközelebbi időben már szünöfélben van, és hogy sokan azok közül, a kik Amerikába kiköltöztek, már visszatértek. Én is tudom, — a múlt nyáron magam is a felvidéken járván — hogy azon időben nemcsak bogy szünöfélben volt a kivándor lás, hanem sokan vissza is jöttek, de legyen szabad figyelmeztetnem a t. ministerelnök urat az utóbbi hírekre, külöuösen Zemplénmegyéböl, melyek szerint azon kivándorlási áramlat közelebb megint megindult, és pedig nagyobb mértékben, mint annak előtte.

Ez mindenesetre oly komoly kérdés, a rnely- lyel a kormánynak foglalkoznia kell. Azt pedig nem fogja megoldani, sem avval, hogy azon nehéz munkára utalunk, melyet a kivándorlóknak Amerikában teljesítenie kell, sem avval, ha az embereket rendőri utón a kivándorlásban megakadályozzuk, hanem ■: ás utón kell eszközölnünk: részint a terheknek leszállítása, részint pedig uj kereseti források nyitása által, és a mit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a telepítés nagyobb mértékben való eszközlése által. (Helyeslés szélső balfelöl.)

Egyébiránt, minthogy én nem akarok a költségvetéshez tüzetesen szólani, annak bírálatába nem is fogok bocsátkozni, megtették azt előttem mások, megtették alaposan ; én csak azon meggyőződést akarom ismételve és ismételve kifejezni: hogy bármint igyekezzünk is a meglevő közjogi alapon pénzügyeinket rendbe hozni, bármily erőfeszítéseket tegyen kormány, tegyen nemzet ez irányban, igyekezetünk nagyrészt meddő, hiába való marad, mert ezen alapon sem pénzügyeinket rendezni, sem a nemzetnek jogos kívánságait kielégíteni nem lehet. (Igaz ! Úgy van! szélsőbal felől. Ellenmondások jobb felől.) Önök uraim azt tagadják, de a tények bizonyítják. (Igaz 1 Úgy van ! szélsőbal le- löl.) A mivel egyébiránt korántsem azt akarom mondani, hogy a meglevő alapon is jobban nem lehetne kormányozni. Ha ezt állítanám, legfölebb azt vethetném önök szemére, hogy szükség nélkül léptek erre az alapra. Nem, én hiszem és állítom, hogy a meglevő alapon is jobban, taka rákosabban lehetne kormányozni és jobban, takarékosabban berendezni az államháztartást. De a nemzetnek méltó vágyait kielégíteni és pénzügyeinket tökéletesen rendbebozni ezen az alapon nem lógják sem önök, sem mások, a kik netán az önök helyére ülni akarnának. (Úgy van ! a szélső bal oldalon.)

Ezt kifejezve azt hiszem, szükségtelen kijelentenem, hogy a költségvetést a részletes tár gyalás alapjául el nem fogadom.

Levelezés.

Mező-Berényből.

Tanítói nyugdijkérdés. A m.-herényi ev. egyház tagjai közül már évekkel ezelőtt több több család költözött a kamuti kertekbe, hol éveken keresztül mindennapi munkájok és csekély részben kis vagyonkájuk után filléreikből tetemes költséggel és magok megtorheltetésével iskolát építettek s azon elvből „két rósz közül a csekélyebbet válasszuk“ nehogy gyermekeik iskoláztatás uélkül nöjjenek fel egy egyszerű mesterember vezetése mellett a 16—20 tanköteles gyermeket iskoláztatják és a lehetőség szerint oktatják. A czél itt kétsBég kivül nemes és méltánylandó, különösen ha tudjuk azt, hogy a bivek a 80—33 házastársat ritkán múlják felül sem segélyt senkitől nem remélhetnek és nem kapnak.

Az 1875. 32. t. ez. nemes inientioval létesítette a tanítói nyugdíj-alapot és meghatározza ahhoz a tanitó jogosultságát is.

Most a midőn a kamuti kisleány-egyház tanítója után 1875—1881. évekre 84 frt nyugdíjalap hátralékának végrehajtás, utján leendő behajtását a békési m. kir. adóhivatal a békésmegyei tanfelügyelő úr 971-882. számú javaslatára elrendelte, méltán kérdhetjük, hogyjhabár az idézett törvény 42. §-a szerint a tanitó nyngdijazása a felsőbb hatóság rendeletéből még oly esetben is megtörténik, ha az illető azt nem kivánja, — vonatkozhatik-e ez egy oly tanítóra, a ki a 2. §. 1. 2. 3. pontja szerint a nyugdíjazásra jogosultsággal nem bir. A kir. tanfelügyelő úr azért, mert a kamutkerti tanyákon levő iskola nem telel meg a törvény követelményeinek s tanitója — jelen leg pgy voU- béres — törvény ellenesen alkalmazott egyén a nyugdíj-hátralék lefizetése alól fölmenthetőnek nem véleményezi ? Ily esetben talán jogosultabb volna az iskolát bezáratni s a gyermekek iskoláztatásáról más módon gondoskodni, de váljon méltányos-e oly csekély számú egyházi tagokra ily tetemes költséget kivetni, a moly á nevelés ügyét fejlődésében megakasztani és jövőre nézve megbénítani képes. Megyénkben, több helyen vannak ily tanyai iskolák, igy Szarvason is, de nem rendszeresített tanítójuk után, a tanítói nyugdíjalap javára a tanyai lakosok mit sem fizetnek.

A kamuti filia oly szegény, hogy tanítóját — lehet mondani — búzáért, árpáért, s téli fütöül kevés szalmáért fogadta fel s azon terheket sem képes fizetni, melyek az iskolaépítés folytán felmerültek. Ha a czél az, hogy inkább semilyen elemi oktatás, mint a törvénynek meg nem felelő; ezen iskolát be kell zárni s a lakosokat a fenntartási költségektől meg kell kímélni, de | szó legteljesebb értelmében méltatlanság — habár a törvény hideg betűire is történik hivatkozás — ezen tanyai lakosokat oly kiadásokkal terhelni miuek lehet — sohasem fogják hasznát venni.

B.

Kötelességünknek ösmerjük t. munkatársunk levelét egy pár rövid megjegyzéssel kisérni. — Szomorú dolog, kogy a kamuti ev. leányogyház tagjai gyermekeik nevelését avatatlan kezekre bízzák, § szerintünk — megbocsáthatlan bűne ez a tanfelügyelőnek, ha tűri. A tanítók között, kötelességeiket tekintve, különbséget nem tudunk tenni. Akár tanyai, akár városi tanitó legyen va- lakt, mindenesetre képesittetnek kell lennie a törvényben előirt tantárgyak tanítására, s a szülők sem lehetnek jogosítva, gyermekeiket olyan ta- uitóíéle egyén éltal oktattatni, ki a törvényes kivánalmaknak meg nem felel. — Ha a kamu-i ev. leáuyegyház tagjai oly szegények, hogy rendes tanitó fenntartására képtelenek, de erre törvény szerint kötelesek; kérjenek segélyt az anyaegyháztól ; de okvetlenül rendes tanítót alkalmazzanak s biztosítsák annak jövőjét, mint ez kötelességük — ha már búzával és szalmával fizetik tanítójukat — a nyugdíj által.

Úgy tudjuk, hogy ez a szegéuy kamuti ev. leáuyegyház iskolájában német a tannyelv. Erre felhívjuk a tanfelügyelő ur figyelmét, ha még eddig nem tudta volna, s érdemesnek tartaná jövőben becses figyelmét ezen szomorú állapotra kiterjeszteni.

Mi nem csak sajnálattal jelezzük ezt; de határozottan elítéljük s hazafiatlansággal vádoljuk a kamuti ev. leányegyház — felettes hatóságait ; kik eltűrik, sőt megengedik, hogy Békésmegye kellő közepén egy iskolának tannyelve a német legyen. — Szűk látkörü felekezetes- ség vagy hazafiatlan tüntetés a kamuti leány- egyház híveitől, hogy midőn rendes tanitó alkalmazására koldusok — s az anyaegyháztól segélyt nem kapnak, gyermekeiket a békési ref. egyház által fentartott, minden izében magyar iskolába nem taníttatják.

Sz.

Újdonságok.

A megyei közigazgatási bizottság de- ezember havi rendes ülését f. hó 4-én tartja a megyeház kis termében.

A városi képviselőtestület november 27-én tartott rendkívüli népes közgyűlésében meg- állapittatott a városi legtöbb adót fizetők névjegyzéke, e szerint a névsorban első helyen áll Wenckheim Károly gróf 1034 frt 51 krral, utolsó helyen Fischer Kálmán 117 frt 15 krral. Bak Lajos, a „Bak Salamon fiai“ ezég által fizetett 317 frt 63 kr. egyenes államadó után a jegyzékbe pótlólag felvétetni határoztatott. Ezután előterjesztetett és helybenhagyatott az 1883-ik évben szükségelt irodai szerek, világítási eszközök, cselédség részére szükségelt csizmák és ru- hanemüek szállítására vonatkozó több árlejtési jegyzőkönyv. Az irodai és világítási szereket 365 frt 30 krért, a cselédségi ruházatok szállítását 619 írtért Kálmán Zsigmond, a cselédségi csizmák szállítását pedig 434 írtért Csolnaki Antal vállalta fel. Blayer Elek és társa városi elő- fogatbérlőkkel — a tanács véleménye alapján — 1883. 1884. és 1885-ik évre évi 1000 frt fizetés mellett ujabbi három évre köttetett szerződés. Olvastatott megyei alispánnak lapunk mull heti számában közólt rendelete, melyben Gyula, Csaba, és Békés városokuak élővízzel való ellátása, továbbá Gyula, Csaba, Uj-Kigyós, Gerla-Postelek, Doboz és Békés községek belvizei egyrészének levezetése czéljából f. hó 19-én d. e. 10 órakor Gyulán, a megyeház kisebb tanácstermében tartandó értekezletre az érdekelt községek küldöttségeit, valamint az egyes nagyobb birtokosokat meghívja. Gyula városa részéről küldöttsegi tagokul Do bay János polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, Kövér László közig, tanácsos, Uj- falussy Gyula városi mérnök, Keller Imre, Sebes- tény István és Sánta Gábor képviselők választatnak meg. Kocsis Károly városi közgyámnak kér*