Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
49-ik szám Gyula, 1882. deczember 3-án I. évfolyam r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .......... 2 » 50 „ Évnegyedre ..- i 1, 25 „ Egyes szám _____ ár a 10 kr. Ja POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, GTE-Cnn-A-I SIFOIOT-CLTTB HIVATALOS KÖZLÖDSHTE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jnntsovits Emil. Főnmnkatárs; Oláh (íyörgy. f---------------^ Kia dó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. _________ Hi rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A helyzetről. Kormánypárti lapok vesszőparipája azzal vádolni az ellenzéket, hogy a fenálló intézvények elleni kifakadásaival az elége detlenség üszkét dobja a honpolgárok keblébe ; — hogy az adózások s közterhek folytonos emelkedését a rósz kormányzattal hozva kapcsolatba, az adó súlya alatt görnyedő nép előtt magát a kormányrendszert s ennek vezérférfiait gyűlöletessé tenni iparkodik, s mindezt csupán azért, hogy ez által magának párthiveket szerezzen. Nem egyéb ez roszakaratu rágalomnál, mely hitelre egyetlenegy gondolkozni tudó embernél sem számíthat. Ugyanis, ha a nép saját tapasztalatából meg nem győződnék a kormány és rendszer ellen felhozott vádak alaposságáról ; ha saját szemeivel nem látná a kormány kárhozatos politikájának következményeit ; ha nem érezné a nemzet törzsvagyonát megtámadó adók elviselhetlen súlyát, ha nem látná, mint vándorolnak ki az országból az adók milliói, hogy azokból a szoldateska uralom magának diadalkaput emeljen s idegen népek számára szolgai jármot készítsen ; — ha nemzeti büszkeségét nem látná lealázva az által, hogy összes parlamentárizmusa s kormányzatának egész apparátusa nem egyéb adó- és katona-ruegszavazó gépnél, hogy aztán ezekkel ne ő maga, hanem egy más, tőle minden izében idegen hatalom rendelkezzék: akkor, ha mindezeket tapasztalati tények nem igazolnák, találhatna-e hitelre, találna-e követőkre az ellenzék ? Roszlelküség tehát azt állítani, hogy az ellenzék szítja az elégedetlenséget a nép között; szítja bizony a kormány, melynek rósz politikája Magyarországnak sem érdekeivel, sem hatalmi súlyával meg nem egyeztethető. Gyulának, a gyulai ■uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. — Felolvastatott Gyulán, szept. 18. 1882. — (Vége.) Még egyszer visszatérünk a vár kápolnájára. Nagytiszt. Haan Lajos ur a békés- megyei oklevéltárban egész terjedelmében közölte Miklós, tripolitani tiszteletbeli püspök és egyszersmind egri helyettes Gyulán i445. junius 9-én kelt oklevelét. Érdekes ez oklevél nemcsak azért, mert belőle megtudjuk, hogy gyulai vár ekkor már állott, és hogy ö ugyané nap, junius 9-én, Maróthy László bán kérésére a vár kápolnáját ünnepiesen fölszentelte, hanem azért is, mert a végén oly rendelkezést tesz, mely mutatja, hogy uj viszonyok keletkeztek. Oklevelének végén ugyanis megengedi, hogy az oltári szentség és a szent kenet az erre tőle megszentelt helyen tartathassék, nehogy a hivek betegségükben a hely távolsága és a várkapuk nehéz fölnyitása miatt az utolsó szentségektől megfosztassanak. 6) Ez a rendelkezés a várban lakókra vonatkozik és egyrészt azt mutatja, hogy ezektől a plébániai |jj Békésmegyei oklevéltár. 40. 1. Nem valami lényeges dolgot fogok felemlíteni, hogy minden ép észszel biró s bármily politikai pártállásu polgára a hazának beláthassa, mennyire igazam van. A most ülésezett delegáczióban történt. Nem arról volt szó, hogy Magyarországnak önálló hadserege legyen, hanem csupán arról, hogy a közösnek nevezett hadsereg számára a magyar fiuk külön tiszti akadémiában képeztessenek ki, s e végből egy magyar katonai tiszti akadémia állittassék fel. — Ha ezen magyar katonai akadémia nem akadémia, hanem valóságos epidémia volna, akkor sem okozhatott volna nagyobb resensust, mint a minőt okozott a delegáczióban ; mert annak a katonai uralomnak, amelynek a magyar kormány alázatos és engedelmes szolgájává szegődött, szemmel látható czélja az, hogy a tiszti kardbojthoz magyar ember csak úgy juthasson, hogy magyarságából evi- ráltatva elosztrákosittassék. Hanem azért a hadi szükséglet milliókban, az ujonczju- talék százezrekben évenkint hűségesen meg- szavaztatik; mintha a magyar ember csak azért fáradna, hogy az osztrákoknak legyen miből parádézniok, — a magyar nő csak azért szülne, hogy fiából osztrákot faragjanak ! Nagy igazság van abban, hogy az adómegszavazás története egyszersmind a nemzetek parlamentáris életének is története. Ott, hol egy részről mindent megszavaznak, a mit követelnek, másrészről mindent megtagadnak, a mit kívánnak, ott parlamentáris életről, szabadságról ne beszéljünk; — ott absolutismus uralkodik, ott nem szabad honpolgárok, hanem csak szolgák vannak. Midőn az igazságot leplezetlenül kimondja, szójárással vádolják az ellenzéket, mintha bizony az általunk kárhoztatott dolgok a mi beteges képzelődésünk álomképei volnának; mintha a nemzetellenes sérelmek, a meg nem hallgatott jogos ki- vánatok, az okozott bajok, a nem fedezett szükségletek legelsőbben is nem a nemzet kebelében, nem a nép életében nyilvánulnának ?! Pedig ezeket ignorálni, figyelmen kívül hagyni igen veszélyes dolog ; mert ez által a dolgok szükségszerű folyamatát meggátolni, a bajok tovább terjedését megakadályozni i az elfojtott panasz kitörését elkerülni nem lehet; s az ellenzék fölötte hasznos szolgálatot tesz nemcsak a nemzetnek, hanem a koronának és kormáuynak is, midőn az utóbbit mulasztásainak szükségszerű következményeire hazafiui aggodalommal figyelmezteti. Jobban tenné tehát a kormánypárti sajtó, ha az ellenzék méltatlan gyanúsítása helyett az ez által panaszlott sérelmeket és mulasztásokat, a nemzet sajgó sebeit urának, a kormánynak magas figyelmébe ajánlaná ; ha hivatásának megfelelni akar, ne az ínyeknek kedvező szakács mesterségét, hanem az orvos hivatását gyakorolja, ki a gyógyszerek közül nem mindig az édeset, hanem gyakran a keserűt, is alkalmazza. Azon mélyen tátongó ür, mely a közjogi ellenzéket a kormánypárttól elválasztja, nem arra való, hogy azt szeméttel és dudvával, — alaptalan s roszakaratu gyanúsításokkal megtöltsük; az ily értelemben vett pártoskodás határozottan káros a haza legszentebb érdekeire; mert bármily széles ür választja is el egymástól a pártokat, a közérdek hidján találkozniok kell egymással a haza legszentebb jogainak, valódi alkotmányos szabadságának s függetlenségének kivivására. Mindenütt, hol józan politikát űznek e találkozásnak jótékony hatása szembetűnő ; mert a mint a nagy mindenségben a központtól futó és a központ felé törekvő erők látszólagos ellenkező törekvése a spharák összhangját szüli, úgy szülik a társadalmi és politikai életben a pártérdekek a közérdeket. Sajnálattal kell bevallanunk, hogy az országos pártküzdelmekből semmi, mi a közérdek szempontjából hasznosnak volna mondható,nem született. A sokszor tagadhatlanul hatalmas párttusák vajúdásainak ezen meddősége azon körülményben találja egyedüli magyarázatát, hogy a mi egész par- la mentár izmusunk a valódi parlamentáris életnek élettelen utánzata; merő külsőség minden élet nélkül; hulla, melyből a szabadság, önállóság és függetlenség lelke hiányzik! Úgynevezett alkotmányos életünk eddig lefolyt tizennégy évének meddősége meggyőzhette a nemzetet arról, hogy a jelenlegi rendszertől mi jót sem várhat. A haza érdeke követeli tehát, hogy ez élettelen gépezet egy életerős szervezetnek adjon helyet. Addig is mig ez bekövetkezik, és hogy ez mielőbb bekövetkezzék, minden honpolgárnak azon kell lennie, hogy a haza függetlenségének és jobblétének csiráját méhében hordó közjogi ellenzék számban és erkölcsi erőben gyarapodjék, hogy igy az ország ügyeire kellő nyomatéku befolyással bírjon s ellensúlyozza közállapotaink mindinkább sülyedő mérlegét. Noha mindeddig nem sikerült a közjogi ellenzéknek a közromlás meredek lejtőjén hanyathomlok rohanó kormányt feltartóztatni ; de ez már csak az idő kérdése ; mert „Az nem lehet, hogy ész, erő templom jól messze volt, másrészt azt, hogy 1 a várban nem volt más nagyobbszerü tem- i plom, a hol ama szentségeket különben tar- 1 tották volna, és hogy végre a gyulai vár nem ] rég azelőtt épült, mert, ha már rég fennállott < volna, ugyanoly okokból, mint a minőt Miklós j püspök fölhoz, régen intézkedniök kellett ( volna, mert az akkori birtokosokról ellenke- 1 zőt hinni fölér egy anachronismussal. 1 Önkénytelenül is odáig jutottunk, hogy ; félig-meddig már azt is előadtuk, hogy mikor ; épült téhát a gyulai vár. Mert ha i4o3-ban, f 1405-ben még nem létezett, de i445*ben már ] fönnállóit teljes készen, világos, hogy az a < közbeeső 4o évi időközben épült. De szóró- 1 sabban meghatározva az i4i8. és i445-ik évek i közé tehetjük. Ezen hozzávetésre okot át elő- i szőr az, hogy csak i445-ben van teljesen be; fejezve a vár, másodszor pedig csak ez idő- i szak viszonyai nyújtanak elégséges fölvilágo- 1 sitást mi a Maróthyakat arra vezette, hogy itt < várat építsenek. Mert legalább nekem úgy j tetszik, hogy a Maróthyak, kik annyi szép < erős várnak birtokában voltak, nemcsak úgy i építési viszketegböl fogtak Gyulán várépités- 1 hez, hanem jelentős okból. Meglehet, hogy az 1 i4i5 —i8-ig tartó pusztításon okulva, itteni í birtokaik védelmére szomszédaik ellen czél- ^ szerűnek látták egy vár emelését, de még s sürgetőbb oknak mutatkozik az a körülmény, 1 hogy a Maróthyák többi várai, nevezetesen 1 Maróth, Valpó, Atya, később Velike és Me- 1 gyericse, mind lenn a Száva Dráva között, \ Valkó megyében és a mai Horvátországban t feküdtek, tehát oly vidéken, melyet a lépés- j ről-lépésre feltarthatatlanul közeledő török ! hatalom napról-napra bizonytalanabbá tett, ! Maróthy János a bán, a ki oly gondot for- j ditott ősei fészkére, bizonyára nem szívesen 1 mozdult arról a vidékről, a hol diadalait aratta, de Hervojának és a török seregnek i4i5-ki ! beütése és az ő fogságba esése megmutatta, i hogy ö sem győzhetetlen, és ösztönt adhatott ^ arra, hogy bátorságosabb vidékre vitesse leg- < alább a családját. Újabb és újabb veszedelem < fenyegette az ős Maróth vidékét i4z8-ban, mi- 1 kor Szerbország török hatalom alá került, ké- 1 sőbb 1439-ben Albert királyunk szerencsétlen < hadjárata után, úgy hogy a viszonyok nagyon 1 is igazolják ezt a hozzávetést, mely a gyulai 1 vár építését i4i8- és i445 közé teszi. Ezzel végére értem értekezésemnek. Annak, a mit előadtam, talán kisebb tér is eleg 1 lett volna, ha azt, a mit hosszasan okok és okozatok lánczolatából kellett levezetnem, egy 1 pár positiv adat támogatja, de ismétlem, hogy ez nem az én hibám, se senkié közülünk, ha 1 nem az elmúlt idők viszontagságainak kifo- 1 lyása. Azzal a történetírás semmit sem veszt j hiteléből, hogy sokszor csak a valószínűség ' fokát érte el bizonyításunk, nem veszt pedig ' épen azért, mert a valószínűt csak mint való- ! színűnek és nem bizonyosnak adja elő, felál- 1 litja azt a valószínűséget, hogy könnyebben ] kideríthesse az igazságot, valamint minden ] bűntény kiderítésénél a vizsgálóbíró gyanúba veszi azt, a kit a valószínűség gyanúsnak tüntet föl, és valamint az a biró, a ki a körülményekből nem okoskodnék, hogy valószínűleg ki a bűnös, soha vagy csak ritkán fedezné föl, ki a delinquens, a tett elkövetője, úgy az a történetíró, a ki a körülményekből levezetett okoskodásokat, bár azok csak a valószínűség fokát érik el, figyelmen kívül hagyja, soha vagy csak fölötte gyéren fedezne föl egy kört, egy történeti igazságot. De abban a reményben ringatom magam hogy legalább a főbb pontokban nem hozzávetésekkel állottam elő, hanem biztos alapra épített okoskodással vetettem világot a föltett kérdésekre. Hármat akartam megfejteni: Gyulának, az egykori gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezését. Cuiqne suum. Légyen tehát Gyula alapításának dicsősége és érdeme a monostor építő Gyuláé, a gyulai uradalom alapításának érdeme Róbert Károly királyunké, a gyulai vár fölépítése a Maróthy János és Lászlóé. Monostorral, a béke művével kezdődik e város régi története, a háború eszközevei, várral végződik, amaz tette népessé, bol- dzggá, eme2 nagygyá, hírnevessé, de veszedelmet is hozott rá. Mire a vár felépült, eltűnt a monostor, most már a várnak csak pár köve int felénk, hire, dicsősége ennek is csak e nlék, de szép, megasztos emlék. Kössük ösz- sze a kettőnek érdemét, a béke fegyvereivel, munkával, tudománnyal, iparral, emeljük városunkat arra a dicsőségre, hírre, névre, melyen egykor vára állott. Karácsony János,
