Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 43. szám

rozás alkalmával ötödik sót negyedik osz­tályba is soroztatott, s így 22°|o-val szá­mítva 6 frt uj tiszta jövedelem után 1 frt 32 krt, kedvezőbb esetben (ha t. i. ötö dik osztályba soroztatott) 5 írt uj tiszta jövedelem után 1 írt 10 kr. földadót fog fizetni | eme különbözet a régi és uj tiszta jövedelmek s régi és uj adó között már nem jelentéktelenné, hanem óriásává válik, mely vérlázitó adóemelés pedig matema­tikai pontossággal be fogván következni annak elhárítása — ha még a bajon le­het segíteni nem az adófizető egyént, hanem az egész megyét kell hogy ér­dekelje. ___________ ____________ A b írósági joggyakórnokok helyzete.*) Szomorú, de elvitázhatlan tény, hogy Magyar- ország a többi kulturállamok között 1 legrosszab­bul fizeti hivatalnokait. Megköveteli a fáradságot nem ismerő kitartó munkát, s e mellett nem gon­doskodik a munkát végző egyed hivatalos állásá­hoz mért existencziáját kellőleg biztositó eszkö­zökről. De nem a rendszeresített örökös állásokról akarunk ez alkalommal szólam, hanem azon misé- riákról, melyben a szegény bírósági j o g g y a- kornokok sinlödnek. Igazságügyünk e mos­toha gyermekeiről akarunk most megemlékezni, kiknek tarthatlan helyzetét mindenki belátja; de rajtunk segíteni senki sem akar . . ! Most, midőn — mint tudjuk — a b.-gyulai törvényszék területén levő joggyabornokok orszá­gos mozgalmat indítottak meg, hogy helyzetükön az országgyűléshez segélydijfelemelés, esetleg re- muneráczióban való részeltetésük tárgyában peti- tionáljanak, nem tartjuk időszerűtlennek e helyen is szellőztetni bajaikat. A Bach-korszakban az ausbultáusoknak, kik körülbelül olyan munkákat teljesítettek, mint a mai joggyakornokok, de kiktől sokkal kisebb qua- lifikácziót követeltek, segélydijnk 300 forint volt, mely összeg a mai viszonyok között bizonyára megfelel mégegyszer annyinak. Ma, az igények szaporodtával, élelmiszerek, lakás drágultával s a társadalmi ferde kinövések által megkívánt formaságok idejében adnak éven- kint 300 frt segélydijat, miből havonkint a kere­setiadó és bélyegilleték levonása után marad 24 frt 62 krja. Ebből kell tisztességesen ruházkod- niok. Ez hát a díjazás. Lássuk csak, mi mindenre adják ezt meg ? Először is megkövetelik a jogvégzettséget, a jogtudományi államvizsgálatot, vagy a tudori I. szigorlatot. Megkövetelik az emyedetlen munkát, alkalmazhatóságuknak jeladását, mert állásuk kü­lönben is ideiglenes lévén, minden fegyelmi vizs­gálat nélkül elereszthetik őket. Jegyzői teendőket végeztetnek velük; sőt egyesek tárgyalnak (j.-bíró­ságoknál) ítélkeznek, úgy, hogy a főnökuek csak signálni kell a már feldolgozott munkát. A felmerülhető gyauu elhárítására előre is kijelentjük, hogy ez eljárást, az önálló munkálko dásnak eme tér engedését csak helyeselni tudjuk, mert hisz épp azért bírósági gyakornokok, hogy a bírói teendőket elsajátítsák, hogy majd egykor kopaszodó fővel elérvén az albirdvá való kinevezést, az állam gyakorlott férfiakat' nyerjen bennük. íme ezeket követelik meg az évi 300 forint­nyi segélydijért. S ha megfelel mindezeknek, s ha bir elég türelemmel várni, nyomorogni, 4—5 év lefolyása után még — aljegyző is lehet!.. . Eléri óhaja netovábbját a 600 frt fizetést. Szomorú állapotok biz ezek! A lassú haladás fő okát azon körülményben találja, hogy mig egy törvényszék területére 4—5 aljegyzői állás van létesítve, addig joggyakornok 10-12. A haladás azonban így is lehető volna, ha másként nem, a szamár-lépcsőn s végre is kibőf- tölné egyik a másikat. Csakhogy nagyon sok eset­ben ezt is tönkreteszi egy szerencsétlen praxis, mely abban áll, begy az aljegyzői állásokat gyak­ran idegen törvényszék területén működő joggya­kornokokkal töltik be. Ez aztán keserves állapot!. . . Fel kell még említenünk az egészen szegé­nyek helyzetét, kik a legnagyobb takarékosság mellett sem jöhetvén ki I havi 24 írt 62 krból, — miután mellékjövedelem nincs, — a kiküldetések fehér hollók — kénytelenek e pályáról lelépni. Állításunkat nagyon sok példa igazolja ! És ez a lehető legnagyobb iniurial... Megtagadni egy ifjútól azon a pályán való haladást; melyre magában hivatást, tehetséget érez, odakényszeriteni, hogy más téren keresse meg kenyerét, azon a téren, mihez talán hajlama nincs, de mire a megélhetés, az eltagadhatlan nyo­mor kényszeríti! Ez bizony a XIX. század humanismusával sehogysem egyezhető össze 1 *) A vidéki lapok t. szerkesztői kéretnek e czikk átvételére. Oh, M. Ezen segíteni kell mielőbb; alkalmat kell nyújtani a szegénysorsu, de képzett fiatal embe­reknek is, hogy a bíróságoknál gyakorlatot nyer­hessenek, hogy idővel hasznos tagjai lehessenek igazságszolgáltatásunknak. Hisz ezt kívánja az ál­lam érdeke is ! Vagy szüntessék be az ideiglenes állásokat, vagy emeltessék-a segélydi j, esetleg rerauueraczió- ban részesittessenek. Vagy, vagy! Mert ha egy Írnok, kitől még érettségi vizs­gálatot som követelnek, kinek minden qualifika- cziója a hivatalnál megszerzett iktatás, kiadva- nyozás, sortározás stbiből áll, — mit különben a jog gyakornoktól is megkövetelnek, lakbérrel 600 fo­rintot kap, kérdjük, egy sokkal képzettebb jog­gyakornok nem érdemel-e szintén ennyit ? De tovább megyünk. Nem szólva a hiva­talszolgák jobb díjazásáról, mert hisz ez összehasonlítás a szégyen pirját kergetné ar- czunkba, — a dijnokról emlékezem meg, kiktől a jó kézírásnál egyebet nem kívánnak s a joggyakornokoknál évenkint 65 forinttal mégis jobban fizetik őket. Valóban „difficile est satyram non scribere“ ! A joggyakornokoknak a képviselőházhoz in­tézendő kérelme méltányos, sőt jogos. — Hisszük, hogy a parlament gondozása alá veendi eddigi mostoha gyermekeit s felemeli segélydijukat. Az országgyűléshez segélydij-felemelés végett benyújtandó kérvényt pártoló nyilatkozatok már nagyobbára beérkeztek I mozgalmat megindító gyulai joggyakornokokhoz. Az eszmét mindenünnet örömmel üdvözlik s hiszik, hogy jogos kérelmü­ket az óhajtott siker koronázza ! — ügy legyen! Chrisztó Miklós. * * * Mi a gyulai joggyakornokok által fizetés ja­vítás iránt megindított mozgalmat sem indokolt­nak, sem jogosultnak nem tartjuk A joggyakor- nokság nem hivatal, nem állás, hanem a jogi tan­folyamnak törvény által rendelt kúgészitő része, s valamint a joghallgató nem igényelheti, hogy fentartásáról a tanfolyam tartama alatt az állam gondoskodjék, éppen úgy a joggyakornok sem tarthat rá jogos igényt, hogy azon teendőiért, a melyeket tulajdonképpen saját kiképeztetése, be­gyakorlása érdekében végez, tisztviselői fizetőssel láttassák el. A jnggyakornokok — nem vonjuk kétségbe sokoldalú s terhes — munkájukért azon szellemi előnyök által jutalmaztatnak, melyeket a bíróságok mellett elsajátítva az ügyvédi szigorlat kiállására képesittetnek. Ezen szellemi előnyök a joggyakornokokre nézve oly megbecsülhetetlenek, hogy azok elnyeréséért minden anyagi javadal­mazás nélkül |s törekedniök kellene. Mi tehát a bíróságoknál alkalmazott joggyakornokok 25 frt havi segélydijat tökéletesen elegendőnek tartjuk. A joggyakornokoknak igen csekély hányada talál a bíróságoknál ily segélydijjal javadalmazott al­kalmazást, legnagyobb részük ingyenesen, vagy ügyvédi irodákban csekély, még a fővárosban is 20—25—30 frt fizetés mellett gyakornokoskodik, és sok esetben több, terhesebb munkával van alkalmazva, mint a bíróságoknál alkalmazott tár­saik. Nem volna -é ezen többségre nézve lehan­goló, mert jogtalannak látszó, hogy kiváltságos társaik, kik a bírósagokhoz bejuthatni szerencsé­sek voltak, náluk sokkal magasabb, tisztviselői állásnak megfelelő javadalmazásban részesüljenek? Mindenesetre. Mi a 25 frt segelydijat is megvon­nék minden oly joggyakornoktól, a ki a törvény­ben előirt gyakorlati idő lejáratával az ügyvédi szigorlatot ki nem állja. S z e r k. Békésvármegye legtöbb adófizető me­gyebizottsági tagjainak 1883. évi név­jegyzéke. (Megállapittatott Békésmegye törvényhatóságának 1882. okt. 9. tartott rendkívüli közgyűlésében.) Gróf Wenckheim Frigyes Uj-Kigyós, 64324 4. Wodiáner Albert Budapest, 25717-76. Gróf ál- mássy Kálmán Kétegyháza, 12278-54. Gróf Wenck­heim Károly Gerla. 1198042. Gróf Wenckheim Rudolf Doboz, 11769-63. Gróf Apponyi Albert Budapest, 6591-98. Br. Wenckheim Victor K.- Ladány, 6320*97. Gróf D Orsay Emil Szeghalom, 4970-48. Sváb Sándor P.-Szt.-Tornya, 4109-60. Gróf Bolza József Szarvas, 3247-71. Trefort Ágoston Budapest, 3151*76. Kontúr József ügy­véd Szarvas, 3151-76. (kétszeres.) Gról Bolza Antal Szarvas, 3051-01. Justh István ügyvéd Budapest, 2671 86. (kétszeres.) Karassiay István ügyvéd Csaba, 2428-14. (kétszeres.) Sváb Lőrincz Öcsöd, 2006-24. Jurenák Ede P.-Szt.-Toruya, 1962-39. Szánthó Albert ügyvéd Békés, 1912-20 (kétszeres.) Beliczey István Csaba, 1877-16. Sváb Sándor Szt,* András, 1633-78. Nagy Károly ügy­véd Gyula, 142054. (kétszeres.) Beliczey Rezső Csaba, 1402-57. Br. Wenckheim József K.-La- dány, 1287-33. Baumgartner Mór P.-Szt.-Tornya, 1237-60. Gr. Wenckheim Géza Gerla, 1160 60. Rácz Lipót ügyvéd Csorvás, 114916 (kétszeres.) Ursziuyi Andor Csaba, 1093-72. Lusztig Sámuel Szt.-András, 1085 83. Péky Antal lelkész Csaba, 1080-69. (kétszeres.) Ormós János ügyvéd Gyula, 1034-74. (kétszeres.) Szucsu Mózes Csaba, 1027-37. Csausz István Csorvás, 1014-11. Ladies György ügyvéd Gyula, 968-49. (kétszeres.) Hakker Má­tyás Öcsöd, 963'95. Szalay József Csaba, 920-57. Kliment György Csaba, 914-06. Göndöcs Benedek lelkész Gyula, 909-26. (kétszeres) Jantyik Mihály Békés, 865-82. (kétszeres.) Kalmár Mihály ügyvéd Gyula, 838-94. (kétszeres.) Belenta János Békés, 831-80. Basch Lipót Szeghalom, 826*12. Sztojá- novics Gyula Csorvás, 800. Id. Lavatka József Békés, 785 18. Farkas József Békés, 773-10. Ko- cziszki Mihály Csaba, 756-18. Grósz Ignácz Kon­doros, 755-33. Kocziszky János ügyvéd Csaba, 741*20. (kétszeres.) Kliment János Csaba, 69913. Boczkó Károly Csabacsüd, 680*54. Lehoozky Jó­zsef lelkész Orosháza, 678-70. (kétszeres.) Zaho- rán Pál Csaba, 672*30. Debreczeni Károly gyógy­szerész Békés, 637-36. (kétszeres.) Schvarcz Sa­lamon Csaba, 629*33. Dr. Szeberényi Gusztáv lelkész Csaba, 623-80. (kétszeres.) Ravasz Ferencz Orosháza, 621 65. Grehenek Lajos Csorvás, 617-40 Déry István ügyvéd Békés, 615-22. (kétszeres.) Jurenák Sándor Csabacsüd, 595-32. Khon Már­ton Öcsöd, 593-42. Dr. Erkel Rezső orvos Gyula, 576*18. (kétszeres.) Dr. Réthy Pál orvos Csaba, 575-89. (kétszeres.) Szucsu Béla ügyvéd Csaba, 574-40. (kétszeres.) Uhrinyi Andor Csaba, 558-38. Györgyi István Csorvás, 554-50. Breznyik János Csaba, 551*28. Pfeifer Antal Békés, 548-14. Dér- czy Ferencz Kondoros, 546-36 fi Schiffner Ede lelkész Endrőd, 532 12. (kétszeres.) Aradi György Csaba, 526*69. Lövi Áron Csaba, 520-23. Aszta­los István ügyvéd Békés, 512 58. (kétszeres.) Baj­csy János állatorvos Csaba, 509-42. (kétszeres.) Kocziszki Mátyás Csaba, 507-08. Schvarcz Ferencz F.-Gyarmat, 505. Szigethy Lajos ügyvéd Gyula, 504*14. (kétszeres.) Janurik János Szarvas, 501-68. Fereutzy Alajos kam. tag. Gyula, 501-54. (két­szeres.) Patay György Csaba, 500-43. Ravasz József P.-Földvár, 497-96. Dr. Papp József ügy­véd Szeghalom, 488-12. (kétszeres.) Végh Józsel Gyula, 485-37. Lavatka Ágoston Békés, 484 66. Örley István gyógyszerész Gyula, 479-92. (két­szeres.) Wagner János Uj-Kigyós, 479 74. Rosen­thal Márton Csaba, 479-01. Kliment János Csaba, 476-75. Deutsch Mór Gyula, 474-12. Valkovszki Mihály Csabacsüd, 472-42. Kniezner Károly Szarvas, 460-75. Fejér Imre K.-Ladány, 458-80. Biener Bernát Csaba, 456 61. Basch Béni Szeg­halom, 45657. Laczó András Csaba, 452-83. Ör. Kalocsa Lajos ügyvéd Gyoma, 450-22. (kétszeres.) Marik János Csaba, 447-72. Bulla Sándor mérnök Bi kés, 446-38. (kétszeres.) Varságb Béla gyógy­szerész Csaba, 442*62. (kétszeres.) Uhrin I. Jó­zsef Endrőd, 441-C7. Mihályi Ágoston Bán falva, 437-81. Freund Zsigmond Csaba, 437-37. Seiler Mátyás Csaba, 425*38. Keller Imre ügyvéd Gyula, 423*12. (kétszeres.) Debreczeni Endre ügyvéd Gyoma, 421-76. (kétszeres.) Kollár János ügyvéd Szarvas, 421-14. (kétszeres.) Zalai Mihály Csor­vás, 420-48. Kalmár József Endrőd, 420-28. No- vák Kamill ügyvéd Gyula, 41662. (kétszeres.) Kny Antal lelkész Békés, 415-08. (kétszeres.) Botyánszki János Csaba, 414-53. (Vége köv.) Levelezés. (Fekete-Gyarmat, 1882. okt. 19.) Tekintetes szerkesztő ur! A kegyelemnek Istene igen sok szép és meg­ható napokat engedett megérnem a nagybecske- reki ref. egyház érdekében történt utazásom alatt; hanem jó lélekkel mondhatom, hogy a legszebb mellé bátran oda sorozhatom a múlt vasárnapot, mint a melyet Gyulán tölteni szerencsés lehettem. A reggeli istenitisztelet alkalmával prédi­káltam, előadtam a legegyszerűbb nyelven a többféle idegen nemzetiségek s felekezetek közzé ékelt, kevés számú, 320. lelket számláló kis ma­gyar reform, egyháznak, az önfentartás érdekében folytatott keserű tusáját s mostani szánandó álla­potát, s mindenféle egyházi épületek hiányában a lét és nem lét közti lebegéseit, s előadtam, hogy ez a kis gyülekezet a világon senkihez máshoz nem fordulhat segedelemért, egyedül csak hazai hitsor80saihoz s kértem, hogy a mivel Isten meg­áldd őket, adjanak abból valamit ......... S a jó gyulai nép istenitisztelet után meg­indult, meg mint egy szép processió egyik a má­siknak adva át nagytiszteletü Papp Mihály úr kilincset, s tettek le filléreiket az úgy nemzeti ségileg miut vallásilag igazán nagy fontosságú hely felsegéllezése oltárára. Igazán ennél még szebb menetet nem láttam soha. Az ón szivem valódi benső örömmel szem­lélte ezt s többször felsohajtottam, több ily népet! adj édes Istenem szeretett ref. egyházunknak g' féltve őrzött magyar nemzetiségünknek, mint a gyulaiak, kik midőn hallák a segélykiáltást, lát­ták a foléjek kinyúlt kezeket, azonnal siettek feleslegeikből juttatni valamit a segélyért es- dőknek. Itt az esett meg rajtam a mi még sehol. JÉn elvoltam határozva pár napot Gyulán tölteni, s ott azalatt az idő alatt egyeseknél látogatásokat tenni. De a midőn a nemes lelkű gyulaiak önként 121 frtot hoztak ä papiakra; Nt. Pap Mihály ur ezen kérdésére, rázzuk-e azt a fát, mely önként is hull ? azt feleltem soha 1 soha I! s így nem láto­gattam meg senkit. A ki akarta s a ki akarja úgyis eljuttatja nemes ajándékát a Nt. református lelkész úrhoz. — Mire midőn egyházunk barátait felkérem s a nemes adományokat megköszönöm, egyszersmind ajánlom magara mindenkori szives kegyökbe és keresztyén munkás szeretőtökbe. Szalay József, n.-becskereki lelkipásztor. lXarL-ŰLg'37‘­A b.-gyulai polgári fiúiskola továbbfejlesz­tése érdekében. (Vége.) Készséggel elismerjük, bogy az adózók terhe nagy, s hogy e terhet indokolatlanul növelni nem lehet sem méltányos, sem czélszerü, annálkevésbé áldásos törekvés. De hát luxus­kiadás az, a mit a polg. iskola fentartására köl­tünk? Indokolatlan költekezés lenne az, ha a sovány államsegély mellett évenként fel-fel- mertilő hiánylat fedezéséről e város költségveté­sébe felvett összegek utján gondoskodnánk? Nem hiszszük, hogy akadjon elfogulatlan, józan eszü s felvilágosodott polgára e városnak csak egy is, a ki a polgári iskolára emigy folyóvá teendő költ­ségtöbbletet, a parancsoló szükséggel szembúit megtagadni elég érzéketlen lenne. Azokra, a kik akár elfogultság, akár a polgári iskolai tanügy- gyel közelebbről nem ismerős korlátoltság miatt talán e kérdéssel szemben ellentétes álláspontokra helyezkednének, — mondjuk, ezekre nincsen mit hallgatnunk. Az ilyenek csak önmagokat compro- mittálják azzal, ha a józan haladás és felvilágo­sodás elé állva, azt minden áron hátra akarják tolni a sötétség országa felé. Ezeknek, tessék meghinni, nemcsak a polgári iskola, de egyátalá- ban semmiféle iskola nem kedves, ha egyszer arra bármi csekélységet is fizetni kell. Aztán, tegyünk csak egy kis számadást. A város pénztára éven­kint nem ad többet a polg. iskolára, mint 4000 frtot és a szükséges tüziiát. A városi rajztanitó 315 frtja, s az ismétlő vagy iparostanoncz-iskola 300 és néhány frtnyi kiadása nem a polg. iskola czéljaira forclittatik. No most már, 4000 frthól 4 rendes szaktanárt, egy rajztanárt, két segédtanárt, pedellust, reparatiót, tanszereket, világítást stb. stb. fizetni, — tgazán képtelenség. Az államsegély 4—500 frtja sem elég ide. A hiányzó összegeket tehát — ha nincs más mód — be kell ven­ni a város költségvetésébe. Egy olyan városban, ahol a kiadás 60,001 frt 36 krt tesz, .— tanügyi czélokra bizony nem lenne sok a kiadás 10%-a sem. Hazánk értelmesebb hely­ségei s miveltebb városai évi kiadásaiknak 10, sőt magasabb %-át is áldozzák mindenütt magasabb tanügyi czélokra. Ha telik rendezett tanácsú fir­mánk fentartására s az azzal járó nagy apparátusra évi 60,000 frt, telni kell a jövő polgári nemzedék szellemi és erkölcsi mivelödését, boldogulását leg- hathatósabban eszközölhető községi polgári isko­lára is — 5—6000 írtnak. Ez a kiadás igazán productiv kiadás; beruházás a szó legiga­zibb értelmében, mely 10—20 év múlva gazdagon fog e város javára kamatozni, az értelmi fejlettség színvonalának tetemes emelkedése folytán. És ha e város t. közönsége a polg. iskola javára évenként p. 6000 frtot, mint állandó ösz- szeget biztosit, — ez esetben, erősen meg va­gyunk róla győződve, hogy e tanintézetet nemcsak virágzóbbá tehetjük, de tovább is fej­leszthetjük, mert a közoktatásügyi kormány is nagyobb kedvvel és tetemesebb összeggel fog bennünket segélyezni, ha látja, hogy városunk magasabb tanügye érdekében komolyan és áldo­zatkészen akarunk cselekedni. A város által nyúj­tandó évi 6000 írthoz ugyanis már legfeljebb 1500—2000 frt kell még, hogy a gyulai polg. is­kolát hatosztályuvá, tehát teljessé alakíthassuk. Ennyit pedig a kormány nem fog sajnálni akkor, ba vele egy teljes polg. iskolát hozhat Ietre. És épen ez a nagy czél lebegett szemeim előtt, midőn e czikkecske megírásához fogtam. Egy teljes hat osztályú, kellő tan­erőkkel ellátott polgári iskola, igazán becsületére válnék városunknak. A meglévő, négyosztályu alakjában is nagy szolgálatot teljesít kétségtele­nül ; de utóvégre is csak csonka építmény, hiány­zik betetőzése, a melytől függ pedig leginkább, valódi értékének kellő világításba helyezhetése, érvényesítése. Mennyi gyakorlati fvntosságu élet­pálya nyílik meg a batosztályu polg. iskolát vég­zett növendék előtt! E pályák legtöbbjére, minden további iskolázás nélkül, elégséges a polg. isk. 6 osztálya. Hány szegénysorsu helybeli polgártársunk szívéről emelnénk le egy-egy nagy követe ha fiai­kat itt helyben hevégzelt tanulmányú ifjakká, úgyszolva kész, hasznaveheíő állampolgárokká ne­veltetni, a batosztályu polg. isk. szervezése által nekiek alkalmat és módot nyújtanánk ! Hány sze­gény fiúnak kellett már, amint ezt több oldalról hallók, elzülleni mintegy a miatt, hogy a négy polg. osztály elvégzése után nem volt módjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom