Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-27 / 35. szám
35-ik szám Gyula, 1882. augusztus 27-én I. évfolyam. f----------------1 Sz erkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre ......... •• 2 » 50 „ Évnegyedre .. •• » » 25 » Egyes szám ára (0 kr. y POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. C3-"Z"Cr31i-Ä.I SFORT-CLTJB HIVATALOS KÖZLÖ1T2T!. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jant^ovits Emil. Főmunkatárs: Oláh György. f------------Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Uenrikx Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Viszhang az úgynevezett zsidókérdéshez czimli czikkre. Tisztelt szerkesztő ur! Habár nem tartozom az ön lapja által képviselt politikai párthoz, de miután az itt mellékelve küldött czikk nem politikai hanem inkább társadalmi érdekű, tekintettel egyúttal azon kellemetlen benyomásra, melyet Dr. Fükszel Ármin ur czikke keltett : kérem szerkesztő urat soraimnak becses lapjában helyet adni. Tehát megyénkben is megtermett az úgynevezett zsidókérdés, megteremtette dr. Fükszel Ármin ur, és pedig oly módoui fellépéssel, hogy nem tudja az ember, mi erősebb czikkében : váljon a történelmi fejlődés processusának teljes félreismerése, vagy a telivér materialisticus világnézetekkel túl saturált nagyhangú álbölcselet könnyelmű cynismusa. Jó lélekkel mondhatjuk, hogy legalább itt Gyulán, sőt mondhatjuk az egész megyében a zsidókérdést senki sem bolygatta; nem volt eg3'etlen számbavehető jelenség, mely antisemitikus érzületre vagy mozgalomra lett volna visz- szavezethető; a tisza-eszlári botrányos bűn tény s az arra vonatkozó hírlapi köziemé nyék olvasása alatt, minden gyöngédebb érzésű keresztény látta a feszélyező hatást, melyetaz zsidóságunkra gyakorolt;arczukon volt olvasható, hogy olyasmi történt,minek megtörténnie nem lett' volna szabad, a mi a zsidóságnak az újabb időben úgy is erősen compromittált ügyét, még jobban pellengére állitotta és e helyzetben mi keresztények rendelkeztünk eléggé finom érzülettel ahoz, hogy a már magában véve is feszélyező helyzet erkölcsileg nyomasztó hatását ne tegyük még elviselhetlenebbé azokra nézve, kik végre is a dolognak nem okai, kiket társadalmi érintkezéseinkben nem mint pusztán egyenjogú polgártársakat tekintettünk többé, de a kik közül igen sokakhoz a legbensőbb és legtisztább barátság kötelékei fűztek bennünket. És ime midőn nálunk e megyében a dolgok igy állanak, elő áll dr. Fükszel Ármin ur s a felületességnek egész az unalomig elkoptatott banális szóllamait dobja kö- zinkbe üszők gyanánt; beszél a vallási erkölcstanok jelentőségének megszűntéről, helyükbe a világi bölcseletet helyezi; a haladás nagyférfiai által alkotott munkákat aláásó vakondokok piszkos csoportjáról delirál; azzal vádolja a keresztény erkölcstant — persze Mill Stuart után — hogy az, az ember erkölcsiségének lényegesen önző jelleget kölcsönöz, mig a pogány erkölcstanok az állam és közérdek iránt tartozó kötelességet túlságosan is hangsúlyozzák ; beszél a vallási izgatók duhajkodásáról, kiknek czéljuk embertelen, eszközeik pedig még nemtelenebbek; a reformok iránti ellenséges indulattal vádolja a catholicismust; stagnatiot vet a protes- tantismus szemére az uralkodó haladás törvényeinek nevében; hamis próféta módjára kilátásba helyezi, hogy a vallások jelentősége lassan lassan háttérbe fog szorulni s erre a contóra már most előlegez a szegény keresztény embernek anynyit, hogy hitének egyik aspirátiójától embertelenül megfosztja s mintha legalább is léghajón járt volna az ég felhői felett s kutatott volna utána, kimondja hogy ott nem találta a mennyországot, tehát nincs is s igy aztán e földet a siralom völgyét ajánlja fel nekünk mennyországúi. — Valóban egy szuszra nagyon sok a jóból. Nem kértük, de ha már dr. Fükszel Armin úr elmondotta, hogy mi fáj neki illetőleg nekik, miután a fájdalom nyilvánításé liozi jog nem lehet kizárólagos tulajdona a zsidónak, elmondjuk mi is, hogy hát nekünk meg mi fáj s ha talán nem fog tetszeni a mit mondunk, vigasztalja magát azzal: hogy te akartad igy Dandin, mert a tapintatlanul lábainkhoz dobott keztyüt fel nem venni, egyenlő volna a gyávasággal. Dr. Fükszel Ármin úr mindenek előtt a zsidósággal szemben mostanában any- nyiszor hangoztatott vádat : hogy t. i. a zsidóság jognézletei, szokásai és erkölcsei ellentétet képeznek a keresztény társadalommal, igyekszik allászállitani s bizonyos nemével a diadalérzetnek mondja, hogy a zsidóság e váddal szembeu felemelt homlokkal hivatkozik a hite szerinti istene által kinyilatkoztatott tízparancsolatra, mint a mely két tábla magában foglalja az azóta évszázadokon át fejlesztett büntető jog alapelveit. Nézzük tehát hogy mennyire jogosult e vád, melyet a keresztény társadalom a zsidósággal szemben emel ? Mondják hogy midőn Solon Athénnek törvényeket alkotott, nem intézkedett az apagyilkosság bűnténye felett s midőn ezért valaki interpellálta mulasztásé, következőleg menté : nem intézkedtem, mert e bűntényt lehetetlennek tartottam. A bölcs ezen egyszerű feleletében azon mély igazság nyer kifejezést, hogy valamely állam megalkotott tételes törvényei legjobban fejezik ki polgárainak uralkodó hajlamait, erkölcsi alapérzületét, szóval egész lényét és valóját. Midőn ennélfogva bálványimádást, orzást, paráznaságot, lopást, gyilkosságot, felebarát feleségének bűnre kívánását, hamis tanúskodást stb. tiltó rendeletet kell adni egy népnek, mint adott p. o. Mózes a zsidóknak és pedig hivatkozással az erős bosszúálló Istenre; midőn a tízparancsolatra Osenbrüggen szavainak idézésével képzel panegirist Írhatni, mondván hogy a ki a tízparancsolatot ismeri, az ez által a nélkülözhetlen büntető törvény- könyvet is ismeri; midőn azt mondj \ hogy a tízparancsolat magában foglalja az azóta évszázadokon át fejlesztett büntető jog alapelveit : ezzel elismerte azt, hogy a zsidó népnél a pusztában vándorlás ideje alatt minden képzelhető bűn honos volt, hogy a későbbi korok jogtana nem egyéb Mózes tízparancsolatának explanatiojánál s hogy ennélfogva Mózesnek a törvényhozónak oly erkölcsileg sülyedt néppel volt dolga, mely államalkotásra épen e sülyedettségé- nél fogva képtelen volt. Hogy a dolog tényleg igy is állt, mutatja a pusztában 40 éven át húzott bolyongás, mely alatt reményiette Mózes, hogy elhull a javithat- lan elem s egy minden tekintetben meg- ifjodott nemzedéket vezethet be az Ígéret földére. De, mert az ember megrögzött bűnös hajlamairól meg holmi, habár isteni eredetű törvények kedvéért lemondani nem egykönynyen hajlandó : oly eszközökkel és ígéretekkel kellett hatni a tömeg kép- zelmére, melyek a tömeg felfogása előtt a követelt lemondást kártalaniták. Eszköz volt azon hit felébresztése, hogy Mózes közvetítő Isten és a zsidó nép között, e czélból nehogy a mysterium elárultassék, a sinai hegyre való felmenést, melyen a közvetítés ténye végbement, megtiltó a népnek mondván : valaki érendi a hegyet megölettessék. Foglalóúl a törvények megtartásáért következő Ígéretet tévé Isten nevében : ha figyelmetességgel hállgatandjá- tok az én beszédemet, és megtartandjátok az én szövetségemet, nekem lesztek minden népek felett kiváltképen való népem, mert enyém mind az egész föld; ti pedig lesztek nekem papi országom és szent népem (Hoz. II. K. XIX. F. 5. 6. vers.) Majd megállapító Levi papi családjának nemzeti tisztét, szóval teremtett egy theocraticus államformát, melyben a vallás az egyént nem valamely eszményi magasabb czél felé irányító, hanem pusztán az államalakulás, később pedig az államfentartás alárendelt tényezője volt. Itt rejlik aztán oka azon sajátos jelenségnek is, hogy általában a Mózes val- lásuak későbben behozott úgynevezett rab- binikus ünnepei, korántsem valamely magasabb eszme symbolisatiója, hanem, az egy szombat kivételével, mindannyian a világtörténelemben általuk lejátszott, de úgy látszik többé vissza nem térő szereplés vagy esemény egyes tér.yeire vonatkoznak. így szentelik p. o. a pascha vagy chag hammazoth ünnepét az Egyptomból történt menekülés emlékére; a chag has- succoth a pusztában bolyongást állítja elő; a schim chath thorah a Mózes törvény- hozásának emlékét örökíti meg; a chanuca a Makkabeusok Antioehus Epiphanes feletti győzelmének s a jerusálemi templom újból felszentelésének emléke, mig a Veadár hónapban ült purim üunepöket a zsidó népnek a persa-med háború alatt Mardocheus által történt megmentésére emlékezteti. És mert a zsidó nép megnyugodott azon hitében, hogy ő az Istennel különös szövetséget kötött, hogy ő kiváltképen való választott népe az Istennek, ki az egész földdel az ő javára rendelkezik : nem érezte azon magasabb szükségletet sem, mely a vele együtt élő nemzeteknél kifejlett t. i. a bölcselet szükségét s igy történt aztán, hogy mig ismerünk alexandriai, görög s arab stb. bölcsészetet, addig héber bölcsészetről vagy héber bölcseleti morálról nem tud semmit a philo- sophia történelme s igy a Mózes vallása nem is ment át a bölcselet idomító hatásán, pedig bizony mondhatui, hogy a Mózes tízparancsolata még nem elég az üdvösséghez, mert azok legnagyobb részben csak is a mindennapi, békés együttélhetés legprimitívebb kívánalmat elégítik ki. És most, miután igaz az, hogy minden vallás s igy a zsidó is a képzelem felébresztésében találja a hit megerősödését, ha továbbá a talmud az ó szövetség commentárja, mint ezeket dr Fükszel úr mondja, valóban szeretnők tudni, miként commentálja a talmud, támaszkodva a felébresztett képzelemre s a tropicus éghajlat által különben is kifejlesztett hajlamokra az ortodox zsidó azon megerősödött hitét, hogy ő Istennel kizárólagos szövetségben áll, hogy ö aunak minden népek felett kiváltképen való népe ; váljon fogja-e felebarátjának vagy embertársának tekinteni azt, ki hite szerint e szövetségből ki van zárva, ki nem tartozik a minden népek felett való néphez, kinek ennélfogva semmi köze a zsidó finynyás természetű válogatós Jehovájához. Vagy gondolja-e Fükszel Ármin úr, hogy egy nép, mely szét van szórva a föld kerekségén élő népek közé felébresztett képzelnie megcsö- könösödött ábrándjával; mely ünnepeiben is még mindig politikai múltjának remi- niscentiáin csügg; mely szívós kitartással őrizte meg mind ez ideig faj jellegét; mely még mindég az eljövendő Messiást várja; mely görcsösen ragaszkodik avatag hagyományaihoz; mely a faj sajátságát alkotó élelmességgel ragadta magához dr I ükszel ur földi menyországának legfőbb javát, a tőke hatalmát s mely e hatalom tudatában már tűrhetetlenül érezhető erővel nehezedik az egyes államok életére: hogy mondom e faj beilleszthető lesz-e valaha heterogen aspirátioival, az egészen más alapokon nyugvó keresztény társadalom keretébe? Hogy mily nyugalmassággal utasít magától viszsza a zsidó orthodoxia minden törekvést, mely őt az illető állam keretébe beilleszteni igyekszik, annak egyik leg- megyőzőbb példáját Oroszország nyújtja. Tudva levőleg ott minden egyes hitközségnek két rabbija van, az egyik az ál- lamképezdéből kerül ki s a kormány állítja be az illető hitközségbe, ez azonban a zsidónak nem kell; a kormány által kinevezett rabbi mellett ott van a hitközség választott rabbija, ki rendesen valamely hires talmudistától nyeri kiképeztetését, ez utóbbi a hitközségben minden, az előbbi semmi, s igy aztán a furfang még e zsarnok államban is talált módot ahoz, hogy az állam jogos ellenőrzését fitymálva ját- sza ki. Azt kérdezzük ennélfogva dr Fükszel Ármin úrtól, hogy, ha a magyar, fraczia vagy német zsidó jól érzi magát uj hazájában ; ha minden utógondolat nélkül azonosította érdekeit az őt befogadott haza és nemzet érdekeivel; ha nincsenek uj hazája érdekeitől elütő vagy talán azok rovására táplált aspiratioi, ha megszűnik benne a specificus zsidó, hogy magyar, német vagy íranczia legyen; ha együtt érez és gondolkozik azon nemzettel, mely neki menhelyet adott: ugyan kérem mondja x meg, mi szükség akkor az allience izra- . elite universelle-, vagy is egyetemes zsidó szövetségre? Mi értelme, mi czélja s mi a törekvése az alliance-nak? Állhatnak ennélfogva az elméletben öszhangban a zsidó jognézletei, szokásai és erkölcsei a keresztény jognézletekkel és szokásokkal, de ha a gyakorlatban ezek háta megettmég is ott ólálkodnak bizonyos határozott alakot nyert tendentiák : meg fogja engedni, ha kimondjuk, hogy az efféle öszhang az alakoskodás öszhangja. Szívesen concedáljuk dr. F. A. urnák azt, hogy ő nem tulajdonit saját vallásának semmi értéket, mert hiszen szerinte már a vallási erkölcstanok praedomináló jelentősége megszűnt; elhisszük azt is, hogy az ö bölcselme egészen világi, mert hiszen ezt nagyon is elárulja; elhisszük ennélfogva, hogy ő egészen modern zsidó, hogy szakított hitsorsosainak hagyományaival; de kérdés: miként érez és gondolkozik azon nagy többség,^ mely azt mondja: nos numero sumus. És miután a nagy többségért bizony dr. Fükszel Armin ur sem állhat jót, ha mi nem követeljük — mert észjogilag nem is követelhetjük, — hogy a mi kedvünkért az orthodox zsidóság szakítson múltjával: akkor legalább annyit engedjen meg, hogy kimondjuk s ez állításunkat fel is tarthassuk: hogy mindaddig, mig a dolgok úgy állanak, mint tényleg állanak, az orthodox zsidóság a maga jognézeteivel, szokásaival és erkölcseivel, a keresztény társadalommal ellentétet képez, s hogy ez ellentétet lépten és nyomon érezzük is. Enynyit a fennforgó kérdés ezen részéhez, és most számoljunk a dr. Fükszel Ármin ur által elővonszolt Mill Stuarttal. Nem átallom bevallani, hogy én Mill Stuart műveiből keveset ismerek s igy nem tudom, melyik művéből van merítve a keresztény erkölcstanokat a pogány erkölcstanok javára terhelő idézet. Annyit azonban Mill Stuart nélkül is tudok, hogy a hazaszeretetnek s az azon alapuló kötelességérzetnek semmi köze nem volt soha sem a pogány, sem a keresztény népeknél azok erkölcstanával. A hazaszeretetei s az abból folyó kötelességérzetet a nemzeteknek soha nem tauitották, ezek az ember érző lényének kiegészítő részét képezik, melyet a gyermek anyja tejével szív be s mely a mint formailag előirt hideg kötelesség alakjában jelenik meg, meg lett fosztva azon természetes nemességétől, mely
