Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

31-ik izám I. évfolyam. Gyula, 1882J július 30-án. Y~ Szerkesztőség: Belváros óo-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok ném adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 irt — kr, Félévre ...........2 „ 50 „ Évnegyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. C3--5TTJXJ-Ä.X SX=OXST-OIL.TTB HIV^T^LOS KOZLONTE. megjelenik: minden vasárnap. Felelős szerkesztő: •)ant§ovit« Emil. Főmunkatárs: Oláh György. y~~. ^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Ja Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A kisebb királyi haszonvételek megváltása. Mint a fővárosi napi lapokban olvas­suk a magas kormány kebelében komo­lyan foglalkoznak a kir. kisebb haszon­vételek megváltásának kérdésével, sőt erre nézve illetékes körökben már végleges határozat is hozatott, s a törvényjavaslat az őszi ülésszak folyamán fog a képviselő ház elé terjesztetni. Határozottan nem ismerjük ama mó­dozatokat, melyek mellett a váltságnak tneg kellene történnie, ha azonban teljes hitelt adhatunk a fővárosi lapok közle­ményeinek, úgy a kormány kebelében a megváltási módozatokra nézve, három né­zet nyilvánul, melyek közül azonban a sikerrel csak a harmadik mód biztat. Az első módozat az állam általi meg- váltás lenne, melyre azonban jelenlegi pénzügyi helyzetünkben gondolni sem lehet, minthogy ezáltal az államadóssági terhek szaporodnának s nehéz lenne oly módot találni mely ezeket, ha a kir. kisebb ha­szonvételek mindenki tulajdonát képeznék — apasztaná. A második módozat az lenne, ha az összes regale haszonvételek egy pénz fölött rendelkező consortiumnak meghatározott időre bérbe adatnának, melynek eltelte után, az a községek lakosainak tulajdo­nába menne át. Eme módozat egyenlő a jelenlegi helyzettel csak a név változnék, regale tulajdonos helyett, regále consorti­um lenne; a jelen nyűgeivel, és vissza­éléseivel,. sőt fokozásával az eddig felme­rült panaszoknak. A harmadik, s e kettő elejtésével — a kormány által határozottan térvbe vett módozat a következő lenne : Törvény ál­tal kimondatik, hogy minden község a területén lévő kir. haszonvételi jogokat, bizonyos megállapitandó általány összeg­ben megváltja oly módon, hogy az ezek­ből befolyó jövedelmek mindaddig a köz­ségek tulajdonai maradnak, mig a meg­váltási összeg az azt költsön adó pénzim- tézetnek vissza nem fizettetik, s jelzálogul leköttetnék eme haszonvételek jövedelme. — Ily irányban a kormány több pénz in­tézetnél kérdést is tett, hogy nem lenné­nek-e hajlandók a jelenlegi pénzbőség felhasználásával a törvény által biztosított ilyetén pénzműveleteket a községekkel Szegény Alice. Mig élt: mindenki megsiratte, S hogy meghalt; mindenki nevet, Nem tudta senki — anyja hol van? Mikor s hol vett kereszt-nevet? Gáncsolta sorsa, törte utján, De o monda:; remélve bizz’I És szép reményén el is úszott Szegény gyermek, szegény Alice! Növésre szép, beszédre csacska, Szemére volt felhőtlen ég, Ruháiból egy-két darabkát Mi megmaradt: láthatni még. telkében volt úgy fölkavarva Mint a vész korbácsolta viz, Bele is dőlt a bősz viharba Szegény gyermek, szegény Alice 1 A bimbó keblén féreg rágott S emésztett mondhatatlanul, Nem tudta, hogy röpül az élet Ha benn a gondnak súlya dúl. Nem tudta, ajkán elrobogni: „Ah, nem megyek, hiába hívsz!* S futott csaló lídércz nyomába Szegény gyermek szegény Alice 1 kötni. Eme harmadik nézet leghelyesebb­nek látszik, s a törvény végrehajthatásának, valamint a kölcsön adó pénzintézeteknek is — a mi viszonyaink között a legna gyobb biztositékot nyújtja. A mi viszo­nyaink között mondjuk, minthogy általa-! nosságban az egész ország viszonyait nem ismerve, nem terjeszkedhetünk ki. Gyula városa 8 év óta tett; kísérlete­teket a kir. kisebb haszonvételek megvál­tása tárgyában, eme kísérletek meddők maradtak, részint azon okból, mert a?, összegre nézve a városi közönség a mélt. uradalommal nem tudott megállapodásra jönni, túlzottaknak tartva a jogosult ura­dalom kivánatait; de részint és főképeu azon okból is, mert 20 év óta biztatva lé­vén eme kérdésnek törvényhozás utjáni, megoldásával, Óvakodott oly ügylet meg­kötésétől, mely törvényhozás utján tán nagyobb előnyt biztosit a város részére, annál is inkább — s mondjuk ezt őszintén — mert akadtak olyanok is, kik eme jog­nak megváltás nélküli átruházásával ke­csegtették a közönséget. — De bár mint volt a múltban, mi jelenleg csak örülhe­tünk, hogy ez ügy annyi évek után is a törvényhozás előtt szőnyegre kerülend s azon őszinte reményben vagyunk, hogy az a nagyközönség érdekében nyerendi a megoldást. A törvényjavaslatot, miután az még közölve nem volt, nem ismerjük, eddigelé az egészről csak annyit tudunk napi lap­jaink utján, mennyit fentebb röviden el­mondottunk ; — olvastunk aggodalmakat hogy a javaslat tárgyát csak az italmérési jog megváltása képezi s hogy abban a ma­lom taksa s halászat nem foglaltatnak; mi ezt nem hisszük, mert nem tehetjük fel, hogy maga a kormány, mely e kérdéssel gyakran zaklatva volt, egy munkából kettőt csináljon akkor, midőn a kir. kissebb ha­szonvételek közötl nem csak az italmérés, de a halászati jog, és malom taksa is; mint zaklató lógója a régi feudális rendszernek értetett. Nem tudjuk, fog-e foglaltatni a tör­vényjavaslatban intézkedés a megváltál összegének megállapítási módozatairól; -4 ha ez nem foglaltatnék benn, nagyon ne­hezen fognak menni az egyezkedések, sőt sok helyen az egész kísérlet meg fog hiú­sulni, minthogy a követelések túlzottak­nak fognak tekintetni; a jelenlegi jogo­Különcz volt minden mozzanatban Mégis bizalmas mindenütt, Pedig késő magába szállni Ila a csalódás percze üt! „Élvezz ha tudsz 1“ egész valóján Ezért sovárga minden íz, S gyönyörbe fúlva szűnt meg élni Szegény gyermek, szegény Alice 1 Pokolnak volt tán eljegyezve Még kis gyermek korában ő, '—Mindegy, igy szóla, — szellemére Üdvösség, kárhozat ha jő ! Letört nagy és kicsiny virágot, Szerelme volt nem egy, de tíz, így távozók a másvilágra Szegény gyermek, szegény Alice 1 • ! . Nagy Károly. A. gyémántról. Az édes anya természet egy mulattató könyv, ha tudunk benne olvasni, nemcsak, de oktató is, ha figyelünk szavára, intésére. Az elemek különfélesége, s az azokból előállt testek a maguk különös nyilvánulásaikkal igen bő anyagot szolgáltatnak a gondolkodó értelemnek arra nézve, hogy a dolgok ok £s okozati összefüggését vizsgálva, azok lénye­gével megismerkedjék. Ily gondolatokkal eltelve hivom kedves sultak igyekezni fognak, mentül nagyobb összeget kivánni, mig a vevők azon lesz­nek, hogy a megváltási árt, minél cseké­lyebbre redukálják; — a mai pénzbőség az eddigi tulajdonosokra az esetben, mert tőkéiket birtokba kívánják fektetni —elő-í nyös, mert a birtok nálunk meglehetős alá] csony értékfokon áll, mig jövedelme kö-j zépszerü időjárás mellett is jóval maga­sabb a pénzláb kamatainál; — ha tehát az alacsony kamatláb fog a tőkénél irány­adóul vétetni, valószínűleg sok helyen oly tőkeösszeget fog a megváltás eredményéül kitüntetni, melynek kamatjövedelme a tőke amortisatióját kétségessé teszi. — Pénz- és birtokérték, s a birtoknak tiszta jöve­delme lehet nézetünk szerint csak irány­adó a váltsági összeg megállapításánál Ha a törvényjavaslat megjelenend, igyekezni fogunk azt közönségünkkel meg­ismertetni ; most tudjuk, hogy e kérdés iránt az érdeklődés tán sehol sem oly fo­kozott a közönség legnagyobb részénél, mint nálunk, mert eme kérdés helyes meg­oldása, nemcsak anyagi előnyünk, dé községi és polgári függetlenségünk teljeá biztosítéka is Ta,rL-ü.g'37-_ A közelebbi napok alatt lapunkhoz a vidék­ről beküldött ez évi iskolai értesítőket térhiánya miatt még eddig nem ismertethetvén, sietünk e késedelmet úgy a jelen, mint a következő szá­mokban lehetőleg utánpótolni. Megyénk területé­ről, a helybeli polg. fiúiskolának K . . . D. által az előző számban ismertetett „Értesítésiét nem számítva, négy darab értesítő küldetett be hozzánk u. m. a csabai ág. hitv. ev. algymna- sium, a csabai polg. leányiskola, a békési helv. hitv. 6 osztályú reálgymt- uásium, s a szarvasi ág. hitv. ev. fő- gymnásiuin értesítője, illetőleg évi jelentése. Itt előlegesen is kijelentjük, hogy mi az iskolai értesítőknek sokkal több fontosságot; tu­lajdonítunk, mintsem azokkal a legtöbb hírlap példájára csak úgy nehány sorban akarnánk el­bánni. Van abban mindcnikben több kevesebb pont, a mely figyelmet érdomel, s a mely felett üdvös lehet a jóakaratu eszmecsere. — E szem­pontból a megyei középiskolák értesítőit bővebp méltatás tárgyává akarjuk tenni, s ha a t. olvasó meg nem sokallaná és még ha időnk is engednel, a hozzánk szintén közelesö nagyváradi, h.-m.-vár sárhelyi és aradi gymnásium értesítőiről is sze­retnénk egyet-mást elmondani. De vegyük első helyen a megyeieket. Kezd­jük a szomszédban. — Csabán. 1. „A békés-csabai ágostai hit­vallású algymnasium Értesítője 188*/2-“ 20 lap nagy nyolczadrét. Nyomatott Csa­bán Povázsay L. nyomdájában. — Hogy ki szer­kesztette, vagy állította össze : a czimlapon nincs jelezve. Tartalma következő: I. Adatok az iskola 188'/g évi életéből. II, Yégzett tantárgyak, a reájok heteként fordított óráh száma és, a kézi könyvek. III. Tanárok. IV. A tanulók a) érdem­sorozata, b) általános áttekintése. V, A taneszkö­zök szaporodása szerzés és adakozás utján. VI. A jövő évre szóló figyelmeztetés. Az első fejezetben melegen emlékszik, meg néhai Bartóky Istvánról, a ki haláláig (1881) okt.) fáradhatlanul buzgólkodott a testgyakorlat, taní­tásában, s a tanügynek mindig hőkeblű barátja volt, úgyszintén néhai Soltész Nándorról, a ki 1876-ig vallást, tót nyelvet és írást tanított ez iskolában. A mi a tantárgyakat s különösen a használt kézikönyveket illeti, sajnálattal, látjuk az Értesí­tőből, hogy a legfontosabb tantárgyak (p. o. ma­gyar és latin nyelv) feldolgozása olyatén. nehéz­kes médszeni, az algymnásiumi növendék értelmi fejlettségével helyes arányban nem álló kéziköny­vek alapján történt, a minő p. o. a hírhedt Bartal- Malmosi-fóle latin alaktan és olv. könyv, valamint a Simányi Zs. féle rendszeres magyar nyelvtan. Azelőtt, úgy tudjuk, a régibb, de mindenesetre könnyebb módszerű Schulz—Kissféle latin nyelv­tan és gyakorlóköuyv használtatott Csabán is. Bizony, kár volt e hasznavehetőbb könyvet az új hangzatos firma kedvéért kiküszöbölni s jövőre már a 3-ik osztályból is kihagyni. Azt hiszszük, az eredmény, ha lesz is italán ojyan, mint az előző módszer mellett, de jóval több fáradságba és munkába kerülend úgy a ta­nárnak, mint a növendékeknek. Szomora B. tanár ur philologiai confessióját tiszteletben kívánjuk tartani; de mi Tamások vagyunk a Bartal-Mal- mosi féle könyv gyakorlati jóravalósága és értéke felett. — Ugyanezt, mondhatjuk a Simonyi (Stei­ner) féle magyar nyelvtanra nézve is. 3 kérdjük : nem sokkal világosabb, sőt minden ízében ma­gyarosabb s talpraesettebb munka-e Imre. S. magyar nyelvtana, mint a Siraonyiféle nyelvészeti scrupolozitásokkal teletömött, sok tekintetben germapízű nyelvtan? Hjab, ,de hát ez is uj fÍr­en a 1 Csaba teljes gőzzel haladni akar, a ezért holmi Imre S. féle régi czikk nem. talál ott ve­olvasóimat egy pár perezre Braziliába, megj- ' mutatni egy egyszerű, igénytelen kinézésű ás- '• ványt, melynek neve : ithacalumith. J És kérdik talán, mire való erről beszélni ak- ] kor, ha valaki a gyémántról akar értekezni? Egyszerűen azért, mert a gyémánt eredeti ha- ] zája Brazília, ott fordul elő az ithaculumith, 1 melynek belsejében találják a gyémántot, mely után minden kor nemzetei epedtek. Ott egy vakító szépségű művésznő hajfürtéit díszíti, itt egy uralkodó büszkén vallja magáénak a száz meg száz ezreket érő drágaságot, amott egy óriási tömeg egy indiai bálvány szemeit ékíti! Magas állású férfiaknak, előkelő nők­nek mennyi gondot okozott már ezredek óta, j s hova tovább mind nagyobb mértékben fogja : a fénysóvár gazdagság kedvencz ékszerét ké- - pezni, pedig lényegében a legragyo- i góbb gyémánt, s s kéményseprő ruhájára ta- | padt korom között semmi lényeges külömbség nincs 1 Illő azért vele megismerkedni l Ki ne ismerné a graphitot, mely nem egyéb, mint a plajbász belsejében levő anyag, melylyel Írunk? És ki ne ismerné a barna­szenet és faszenet? melyek mindhárman csak alakra, keménységre és korra nézve külöm- böznek, de lényegében mind a három egy, mert alapanyaga a széneny, mely a természet háztartásában, az ember életében oly fontos szerepet játszik?! Ki nem gondolt még arra, hogy azon levegő,. melyet bármely állati test kilehel igen sok széneny van ?!..., A széneny,a természetben tisztán is elő­fordul, de különösen állati és növénytestek­ben vegyület alakjában, elannyira, hogy alig képzelhető oly széneny, mely valaha az állati­vagy növényországhoz ne tartozott volnál... A szén, faszén, csontszén, barnaszén, kő­szén, lámpakorom, kéménykorom, nem tiszta széneny, hanem idegen anyagokkal van ve­gyülve. Csak két tiszta széneny van, ez a fentebb említett graphit, és értekezésünk tár­gya : a gyémánt. Igen, kedves olvasó, a ra­gyogó, tündöklő gyémánt nem egyéb tiszta ■szénenynél. Lényegére nézve azonos a többi szenekkel, de azoktól tisztasága mellett szép szabályos alakja, keménysége, ritka csillogó természete színszórási képessége által külöm­bözik. . Tisztább, mint a kristály vize, tündök­lőbb mint a nap, és erősebb, mint bármely test! Minő különös I Ha képesek volnánk a szé- nenyt megolvasztani, azután lassan kihűlni hagynék, gyönyörű szép alakok keletkezné­nek ; a gyémánt 1 Sikerül-e valaha a tudo­mánynak ezt elérni; nem tudni, de nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom